Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-05 / 55. szám

1988. MÁRCIUS 5., SZ0M3ÁT »Színházi levél Ninocska — és még valaki Először erről a Valakiről. A va­laki neye Len­gyel Menyhért. Született 1880. január 12-én Balmazújvárosban, meghalt 1974. október 23-án Budapes­ten, élete kilencvenötödik. évé­ben. Volt újságíró, aztán bizto­sítási tisztviselő ■ Kassán, Rá­érő idejében drámát írt. Egy darabját 1907-ben vitte az akkor már elismerést kiví­vott új szellemű színházi vál­lalkozás, a Thalia Társaság egyik alapítójának, Hevesi Sándornak. Hevesi bemutatta a művet; A nagy fejedelem sikert aratott, híre ment, és híre ment a fiatalembernek, mint tehetséges színpadi szer­zőnek. Mindössze két év múl­va, 1909-ben mutatja be a Vígszínház Lengyel újabb da­rabját. Címe: Taifun. És ez­zel a szerző elindul a világsi­ker útján. A siker állomásai maguk­ban is jelzik Lengyel Meny­hért karrierjét. Az első világ­háború alatt Svájcban él. Ké­sőbb — 1931-től — London­iján. 1937-ben áthajózik az Egyesült Államokba, a film fővárosába, Hollywoodba. Élt New Yorkban is — majd az 1980-as évek elején Rómába költözött, és 1974 szeptembe­rében jött haza nagy tervek­kel, de már csak pár hétig örülhetett az újra megtalált szülőföldnek és anyanyeívnek. Az egyik legfantasztikusabb életutat járta be, ami magyar írónak adatott. Nemcsak kor­társa, de barátja volt Ady Endrének, Lukács György­nek, Bartók Bélának, Balázs Bélának, a Nyugat nagy nem­zedéke minden tagjának. Bartók táncjátékának, A cso­dálatos mandarinnak ö írta a szövegkönyvét. És, később, Hollywoodban, Otto Premin- gernek, Ernst Lubitschnak, Korda Sándornak írt forga­tókönyveket. Filmjeiben ját­szott Elisabeth Bergner (Nagy Katalin cárnő), Marlene Diet- iich (Angyal), Greta Garbo (Ninocska), Ginger Rogers és Paul Bobeson (Egy frakk tör­ténete), Carole Lombard (Lenni vagy nem lenni), s a fiatal Gregory Peck (A dicső­ség napjai). Barátságban volt G. B. Shaw-val, Aldous Hux- leyvel, Somerset Maugham­mal, ismerőse volt több ame­rikai elnök, élt fényűző villá­ban a hollywoodi Beverly Hülsen és lakott szerény la­kásban Rómában. Megírt vagy tizenhárom világsikerű forga­tókönyvet, harminc-egynéhány színdarabot, filmjeit a vilá­gon mindenhol játszották, a darabjait legalább harminc nyelvre fordították le, meg­számlálhatatlan színpadon mutatták be. Nemzetközi hírű ember volt, késő öregko­ráig írt, mindenkivel kapcso­latot tartott, aki a „szakmá ban” érdekes volt. Sok-sok évtizeden át vezette naplóit; e két bőröndöt megtöltő fü­zethalmazt valamennyi költö­zésén, utazásán át megmen­tette, magával cipelte. És bár belakta a fél világot, s be­járta az egész világot, soha nem tanult meg egyetlen ide­gen nyelvet sem. Lengyel Menyhért azonban lehetett világsikerű író és forgatókönyvíró, darabszerző és novellista, itthon nem sok szó esett róla az utóbbi ötven esztendőben. 1938 és 1986 között egyetlen kötete sem je­lent meg Magyarországon. Darabjait nem játszották; csak 1969-ben merte felújí­tani A Waterlooi csatát a Madách Színház (sikere volt). Veszprémben a Sancho Panza királyságát (1971), majd a pá­lyakezdő darabot, A nagy fe­jedelmet játszották (1987-ben). A Népszínház — és a televí­zió — a Róza néni című da­rabot vette elő, a Radnóti Színpad pedig egy egyfelvo- násosát, Az árnyat, 1986-ban. No és megjelent egy váloga­tott drámakötete, Taifun cím­mel, benne az első korszak hét darabjával. S mint hír­lik, megjelenés előtt áll egy bő válogatás naplóiból. Eny­nyit tudunk itthon erről a szó szoros értelmében világ­sikerű magyar íróról. Elfeledésének, a színházi, irodalmi és közönségtudatból történt 'Kiesésének okait ele­mezni igen tanulságos volna. Itt most csak annyit: egész sor magyar íróval, köztük nem egy kortársával és ba­rátjával osztozott ebben a sorsban Molnár Ferenctől Zi- lahy Lajosig. Munkásságáról átfogó tanulmány, monográ­fia éppúgy nincs, mint a fentebb említettekről. Iroda­lomtörténet- és drámatörté- net-írásunk sok-sok nagy adóssága közül a Lengyel Menyhérttel szemben fennálló az egyik legsúlyosabb. És most Ninocskáról. Ninocska Hollywoodban szü­letett, 1937-ben. Lengyel Menyhért a kiváló filmren­dező, Ernst Lubitsfh felkéré­sére írta. Együttműködésük­ből abban az évben már lét­rejött egv hatalmas siker: az Angyal, Marlene Dietrichhel a főszerepben. A Ninocska Greta Garbónak készült, és 1939-ben lett belőle film. (És világsiker ...) Mellesleg Lu- bitsch viszi filmre a Lenni vagy nem lenni című Lengyel Menyhért-forgatókönyvet is három évvel később. . Nos, ez a Ninocska furcsa kis teremtmény. A bolsevik Moszkvából érkezik a burzsoá Párizsba a 30-as évek elején, hogy segítsen visszaszerezni egy óriási értékű festményt, mely a törvények értelmében a szovjet állam tulajdonát képezi. A komisszárnő azon­ban belszeret egy vonzó fran­cia férfiba, s a küldetés ígv veszélybe kerül. Nagyjából ennyi lehet a film meséjének magva — ahogy a Vidám Színpadon most bemutatott vígjátékból vissza lehet kö­vetkeztetni rá. A filmet nem láttuk (én legalábbis nem), a forgatókönyv fennmaradt, a téma darabváltozata — me­lyet német és francia szín­padokon játszottak — szin­tén, de nincs meg az eredeti magyar szöveg. így az a da­rab,' mely a mostani előadás­ban jelen van, tulajdonkép­pen egyfajta kollázs lehet, melyben bőven van jelen idejű bedolgozás, és abszolút jelen idejűek Szenes Iván dalszöve­gei (merthogy Wolf Péter zenéje is társul a darabhoz.) Ez a Ninocska most min­denesetre egy kedves, rokon­szenves fiatal nő, aki a zord harmincas évek Moszkvájából csöppen a Fény Városába, és fénysebességgel vált át rideg, tankszerű komisszárból kedves, szekszepiles, légies ifjú hölgy­be. Kiváló szereplehetőség, és a Vidám Színpadon lassan otthon lévő Hernádi Judit él is a lehetőséggel. Az ő Ni- nocskája nemcsak bájos, ha­nem humora is van és eszes is. Hogy Greta Garbo milyen lehetett a szerepben, nem tu­dom. De hogy Hernádi Judit milyen ebben a Ninocská- ban, az tudható: nagyon jó. A darab halvány: Lengyel Menyhért írói kvalitásait nem reprezentálja igazán. De a jó dalbetétek és a jó alakítások révén mégis megél a színpa­don. Takács István Agyagka tonák A Magyar Nemzeti Múzeum­ban kínai szakértők jelenlété­ben nyitották ki március 3- án azokat a konténereket, me­lyek a kínai agyagkatonákat, -lovakat és egyéb leleteket tar­talmazzák. A világhírű régé­szeti leletek egy részéből ösz- szeállított kiállítás március 8- án nyílik Budapesten, a Nem­zeti Múzeumban IV. országos konferencia Olvasó népért Az Olvasó népért mozgal­mi bizottság javasolja, hogy a IV. országos konferenciát ez év novemberében rendezzék meg, s a tanácskozásra hívja­nak meg könyvtárosokat, író­kat, népművelőket, pedagógu­sokat, olvasáskutatókat, ki­adói szerkesztőket, könyvke­reskedőket, nyelvészeket, tár­sadalmi aktivistákat. Az Ol­vasó népért mozgalom soron következő konferenciájának előkészítésével kapcsolatos tennivalókat vitatták meg pén­teken a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának székházá­ban. Az Olvasó népért mozgal­mi bizottság ülésén emlékez­tettek a legutóbbi, III. orszá­gos eszmecserén Gárdonyban elhangzott’ megállapításra: sok nyugtalanító jel mutat arra, hogy az egyre inkább intéz- ményesedő, igénytelen szóra­koztatóipar hatása, a második gazdaságban eltöltött idő nö­vekedése, az anyagias szemlé­let érezhető erősödése nem kedvez az olvasási kultúrá­nak. Eltűnő és visszatérő korosztályok Könyvtárügy-e a könyvek ügye? Egymással feleselő tapasztalatok. Kevesebben és keveseb­bet olvasnak az emberek. Növekszik a könyveladások értéke. Gyarapodik a könyvtárlátogatók száma. Bizonyos korosztá­lyok szinte teljes egészében hiányoznak a könyvet kölcsön­zők táborából. A valóság egyre több miértet és hogyan-van- ezt fogalmaztat meg. Kérdéseinket a budaörsi városi könyvtár igazgatójának, Széllé Cézánénak tette fel főmunkatársunk. Mészáros Ottó. 0 A városkörnyék települé­sein módszertani feladatokat ellátó városi könyvtárban sok­féle tapasztalat halmozódik fel. Kedvezőek, kedvezőtlenek ezek a tapasztalatok? — Is-is. Nem szabad feke­te-fehérre "leegyszerűsíteni azt, amit az élet sokféle szín­ben mutat fel. A legtöbb tele­pülésen például a könyvtárak elhelyezési gondjai megoldód­tak, legutóbb Pilisborosjenő községi könyvtára költözhe­tett be az új művelődési ház­ba. Ugyanakkor az intézmé­nyek egy jelentős részére jel­lemző a zsúfoltság, s vannak kimondottan mostoha feltéte­lek között tevékenykedők is. Piliscsabán például (ötezer felett van a lélekszám) egy ötven négyzetméternyi, erede­tileg sportcélokra épült helyi­ségben tevékenykedik a klub­könyvtár, kint a labdarúgó- pályán ... 0 Hasonlóan is-is alapon ér­tékelhetőek a személyi feltéte­lek? — Szerencsére nem. A vá­rosban és a városkörnyék te­lepülésein összesen negyvenöt könyvtáros dolgozik. Közülük húszán főfoglalkozásban, hu­szonötén részmunkaidőben vagy megbízási díjasként lát­ják el feladataikat. A tíz na­gyobb könyvtár vezetőjének közép-, illetve felsőíokú a végzettsége, de a tiszteletdí­jas kollégáknak is megvan az alapfokú vizsgája. Sajnos akadnak betöltetlen helyek. Manapság nem tolonganak a könyvtárosnak jelentkezők. Akik viszont vannak, azok jó képességűek, munkájuk ered­ményes. 0 Mit kell azon érteni, hogy eredményes? Rátukmálják a könyvet azokra is. akik nem akarnak olvasni? És azt hal­lani, tapasztalni, sokan nem akarnak időt vesztegetni a be­tűkre. — Nem fogalmaznék ilyen sommásan. Mi mind a város­ban, mind a városkörnyék te­lepülésein (azok többségén) azt tapasztaljuk, hogy növekszik a beiratkozott olvasóknak a száma. Ennek lehet a magya­rázata az. is, hogy a megnehe­RTW IOFIGYELO bűnös vagy Ártat­lan? A rádiónak az e heti jogi műsorában az igazságszol­gáltatásnak ez az alapkérdése került terítékre. Kapás Irén elsősorban arról faggatta dr. Király Tibor egyetemi tanárt, hogy milyen biztosítékai van­nak a bíróság tévedhetetlen­ségének. Vajon nem fordul- hat-e az elő, hogy az ártat­lant elmarasztalják a bűnös szerepében, míg a bűnös sza­badon garázdálkodhat tovább. A kérdés valóban kényes, ám — mint hallhattuk — a meglevő gyakorlat ezt majd­nem teljes biztonsággal kizár­ja. Hiszen egy-egy súlyosabb eset hatalmas apparátust moz­gat meg, a nyomozó szervek­től kezdve, az ügyészségen ke­resztül, egészen a bíróságig, Hirtling István mv., Hernádi Judit mv„ Mihály Mariann és Szűcs Andrea a Ninocska egyik jelenetében amely végső fokon az utolsó szót kimondja. Előtte a tárgyi bizonyítékoknak olyan meg­győző halmazát kell össze­gyűjteni, mely a téves döntés lehetőségét szinte teljesen ki­zárja. A beszélgetés — többek kö­zött — érintett egy különösen fontos kérdést. Nevezetesen azt. hogy nem a gyanúsított­nak kell az ártatlanságát bizo­nyítani. Pedig — bár erről nem esett szó — az ötvenes évek törvénysértései éppen ar­ra épültek föl, hogy ezt a sar­kalatos elvet lábbal rúgták fel. A nyomozó hatóságok em­berei nem kevés fáradsággal és erőszakkal arra törekedtek, hogy a kijelölt áldozatból a beismerő vallomást kicsikar­ják. Amikor pedig a testben és lélekben összetört foglyaik kényszeredve-kelletlen meg­adták magukat, diadalmasan átadták az ügyészségnek az egészet, mely természetesen egy húron pendült velük. Ezt a tótágast álló képtelen jogi gyakorlatot állítottuk is­mét talpra 56 után. Azóta a törvényesség rendje ismét a helyére került és megcsappant azoknak az óvásoknak a szá­ma, amikor a Legfelsőbb Bí­róságnak perújrafelvételt kel­lett volna elrendelnie. Visszanyerte eredeti fontos­ságát a védőügyvédek szerepe is, s most már valóban a tár­sadalom képviselőiként állhat­nak őrt védenceik igaza mel­lett. Hozzá kell ehhez azonban fűznöm azt, hogy a közvéle­mény sok tekintetben elége­detlen a munkájukkal. Több megbízást vállalnak, mint amennyivel meg tudnának bir­kózni,. Ennek következtében vagy nem jelennek meg ponto­san a kitűzött időpontban a bíróságon, vagy meglehetősen felkészületlenül, mert nem volt idejük a periratokat tü­zetesen tanulmányozni. Mindent egybevetve, az adás a jogi dolgokban kevésbé já­ratos hallgató számára is nem­csak hasznos, hanem figyel­met lekötő volt. Ebben orosz­lánrésze volt az előadásmód közvetlenségének és közérthe­tőségének is. MÁGIA ÉS VARÁZSLAT. Ez uíóbbi még a legjobb in­dulattal sem mondható el ar­ról a beszélgetésről, melynek házigazdája Lévay Júlia, ven­dégeiként pedig Kulcsár Zsu­zsa és Frecska Ede pszicholó­gusok jelentek meg. Pedig a cím eleve sokat ígért. Gondo­lom, a műsort böngésző azért kapcsolta be a készülékét, hogy a népi hiedelmekről hall­jon érdekességeket. Az egész­ből azonban vajmi keveset ér­tett. Ügy hatott az egész, mint amikor bennfentesek beszél­getnek egymás közt valamifé­le előzetes megállapodáson nyugvó tolvajnyelven. Minden mondat hemzsegett az értel­met rejtelmesen takaró idegen szavak tömegétől. Sajnos a társalgást vezető és irányítá­sára hivatott Lévay Júlia is igyekezett ehhez a stílushoz csatlakozni, ahelyett. hogy már előzetesen is ráncba szed­te volna a kérdéseire adott vá­laszokat. Ennek híján olyan okfejtés kerekedett az egész­ből. amely lehet hogy sok tu­dományos elemet tartalmazott, ám a rádió mellett ülőnek a füle botját sem tudta meg­mozgatni. Kár érte. Szombathelyi Ervin terjedőben van. Nincsen vi­szont egyetlen sokszorosító­gép sem, még a mi, módszer­tani központként tevékenyke­dő könyvtárunkban sem, azaz nem tudjuk megoldani a hosz- szabb szövegek (például folyó­iratcikkek) másolását, a ka­talóguscédulák sokszorosítá­sát stb. 0 Több pénz egyhamar alig. ha lesz. A szellemi tőke nö­velésére fordított beruházások „takarékos” adagolása mesz- szire nyúló következmények­kel jár majd, de ez már tény­leg nem könyvtárügy. Ami az, az a lehetőségek maradékta­lan hasznosítása. S ebben te­lepülés és település tanácsa, könyvtára között nagy a kü­lönbség. — Igen, ez igaz. Van olyan település, amelynek a tanácsa ma sem ad egy fillérrel sem többet az állomány felfrissíté­sére, az új művek beszerzé­sére, mint öt vagy nyolc esz­tendeje ... Itt is, mint sok másban, közrehatnak szubjek­tív elemek. Amik ellen lehet és kell is küzdeni, de teljesen kiszűrni azokat képtelenség. Ahol a település vezetői nem barátai a betűnek, ott nem barátai (segítői) a könyvtár­ügynek sem... ® Vidámodjunk! Arról kér­dezem tehát, amit örömmel tapasztalok. Kezdenek már az óvodások is bejáratosak len­ni a könyvtárakba. — Valóban, egyre rendsze­resebb az óvodások csoportos látogatása a betű hajlékaiban. Mesét hallgatnak, hatalmas kíváncsisággal néznek kö­rül... Reméljük, megérinti őket a felfedezés öröme. Amint ezt a reményt dédelgetjük az általános iskolásokkal kapcso­latban is. Akiknek az iskola és a könyvtár közötti együtt­működés keretében rendha­gyó irodalomórákat, vetélke­dőket, könyvtárhasználati órá­kat stb. szervezünk, rende­zünk. Erre seregnyi a jó pél­da, említhetném a zsámbéki, a budajenöi, a nagykovácsi, a pátyi, a pilisvörösvári, a pilis- csabai iskolákat és könyvtá­rakat. A baj az, hogy az ál­talános iskola s még inkább a középfokú oktatás után el­vesznek szem elől a fiatalok korosztályai. Eltűnnek a könyvtárak polcai közül. © És mikor kerülnek elő? Még előbb: miért tűnnek el? — Tudomásul kell venni: nehezebb a megélhetés. A fia­talok otthont teremtenek, sok a kötelezettségük... a kultú­ra, a nemes szórakozás látja kárát. Persze biztos, hogy sokan közülük nem lesznek hűtlenek a betűhöz. Olvasnak, mert vásárolnak könyvet, há­zi könyvtárat kezdenek ki­alakítani ... Viszatérni való­jában és napjaink tapasztala­tai szerint nyugdíjasként fog­nak majd, amint ma is ez a helyzet, felnőttolvasóink meg­határozó része a nyugdíjasok­ból áll. 0 Divatos is beszélni róla, de tapasztalatok is igazolják létezését: egyre nagyobb sze­rephez jutnak a spontán lét­rejött kisközösségek. Miként csapódik le ez a könyvtárügy­ben? — Érzékelhetőek a válto­zások és örvendetesek. Pél­dákkal illusztrálva: Tinnyén a könyvbarátok társasága. Nagy- kovácsin a kiskönyvtárosok baráti köre, a honismereti ba­ráti kör, Budajenőn a könyv­tárosőrs, a sakkbarátok köre, Pilisvörösvárott az irodalmi szakkör, a kertbarátok köre, a kollégisták klubja tagjai rendszeresen találkoznak a könyvtárban, a helyhez iga­zított programmal vagy csak úgy, jóízű beszélgetésre. 0 Szeretünk számokba ka­paszkodni. Tegyük ezt most. Végül is a lakosságnak mek­kora része látogatója a könyv­táraknak? — Valamivel több, mint a tizenhárom százaléka. Ez a megyei átlag alatt van, ami egyben megjelöli a teendők egyik lehetséges irányát is. Azt viszont örömmel mondom, hogy egy-egy beiratkozott ol­vasó tavaly huszonkét kötetet kölcsönzött ki átlagosan, ami nem rossz eredmény, főként ha azt is figyelembe vesszük, hogy legtöbbször a kikölcsön­zött könyvet a család más tagjai is kézbe veszik. Majd­nem háromszázezer ún. könyv­tári egységet adtunk ki az ol­vasóknak egy év alatt, ami mégis valami, azaz korántsem beszélhetünk általános betű­undorról. zedett gazdasági helyzetben vásárlás helyett vált át a családok egy része a kölcsön­zésre, de lehet magyarázat a drágább szórakozásokkal szemben az olcsó olvasás előnyben részesítése. A kör­zet könyvtáraiban például ta­valy 465 felnőtt olvasóval gya­rapodott a beiratkozottak szá­ma. Q A rossznyelvek szerint a könyvtárakat a gyerekek tart­ják életben. Magam Is Ismerek olyan helyet, ahol tíz beírt olvasó közül hét még általános iskolás . .. — ... és ez baj lenne? Az, hogy a gyermek könyvtárba jár. Bárcsak minden általá­nos iskolás ott lenne a látoga­tók között! Az arányok per­sze nem olyan riasztóak, min! amilyet példának említett. A városban és a városkörnyék településein valamivel több mint a fele az olvasóknak ti­zennégy éven aluli. Ezzel együtt is a tanulóifjúságnak csupán a 34 százalékát tudhat­juk rendszeres látogatóink között. 4) Ezek szerint változatlanig szükség van a csábítás nemes trükkjeire. Csakhogy manap­ság, főként a fiatalabb nem­zedéknél, ez olyan tárgyi ja­vakat feltételez, mint a vi­deó, a számítógép . . ,! — Egyvalamit tisztán kel] látni. A könyvek, az olvasás ügye, sorsa nem kizárólag c könyvtárak ügye, a könyvtár­ügy illetékessége. Ma különö­sen nem látszik aktuálisnak arról beszélni, ilyen értelem­ben, a korszerű technikát te­kintve, milyen a könyvtárak felszereltsége. Említettem már némely településen maga aí elhelyezés is gond. Folytatha­tom azzal, hogy a könyvtárak döntő része (kivétel példáu Pilisvörösvár és Zsámbék, egyetlen helyiségből áll, aza; az olvasókkal való egyén foglalkozáshoz nem valam vonzó színtér. S ami a tech­nikát illeti, a huszonnyolc ún szolgáltatóhelyen van összeser két színes televízió, hárorr rádió, egy Hi-Fi-torony, égj videomagnó ... Lemezjátszó már több, s a zenehaligatáí

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom