Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-29 / 75. szám

NAGYKŐRÖSI g^wfap A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 75. SZÁM 1988. MÁRCIUS 29., KEDD Négyszeresére nőtt a gyár Munka, tanulás, vezetés Amikor Antal László igen fiatalon a gyári portás apa ajánlására a Vitamin Kon­zervgyárban kezdett el dolgoz­ni, még csak nem is sejtette, hogy e lépése milyen lehető­ségeket és kiteljesedést nyit meg előtte. A kezdő gyakor­nok Nagy Balázs mester mel­lett találkozott a szakmával, ami nem volt képesítéshez köt­ve. A Kertészeti és Szőlészeti Főiskola hathetes budapesti bentlakásos tanfolyama volt az első alkalom alapfokú is­meretek megszerzésére. Kis előzetese volt ez a később vál­lalt tudatos tanulássorozatá­nak. A gyári iratokkal a csa­lád is messze került a szülő­várostól. Segédképzőben A háború nehéz viszonyai között félelem, reménykedés és a hazavágyás érzése foglal­koztatta a Sorkitótfaluban élő családot. A hazatérés után a gyárban a munkaviszony 1945 novemberétől folytatódott to­vább Kocsi Ede és Szabó De­zső mesterek szakmai irányí­tása mellett. Fellner Frigyes technológiai és Zaher Zoltán műszaki igazgató a hadiüzem jelleget kihasználva sokat tet­tek azért, hogy a gyár életké­pessége a legnehezebb viszo­nyok között is megmaradjon. J 948-ban az egyesült Kőrös Vidéke Konzervgyárban a há­borús megpróbáltatások után abszolút szakemberhiány volt. Az akkori gyári kollektíva mindössze 80 fő körül moz­gott. Sok kezdő fiatal számára vonzó volt a helyben kínálko­zó munkaalkalom. Az „atya­mesterek” mellett többen dön­töttek úgy, hogy ezen a pá­lyán keresik a megélhetést, a szakmával való ismerkedést. A tehetséges, lelkes és aktív fiatalok közössegébe tartozott Antal László is. Így került azok közé, akiket Kecskemé­ten „beiskoláztak” az úgyne­vezett segédképző iskolába. — Milyen jellegű volt ez a képzés az akkori viszonyok között? — kérdeztük elsőként Antal Lászlótól. — A körülményekről annyit csak, hogy egy másik társam­mal hetente két alkalommal egy olyan kerékpáron kere­keztünk át, amelyet havi tíz­forintos részletre vettünk. A szakma elismert akkori szak­emberei igen színvonalasan és a tanulást inspiráló módon vezették a tanfolyamot. — A félév utáni szigorú vizsga alapvető szakmunkás­ismeretet adott. Mindössze ti­zenhét évesen e végzettség után 18 filléres órabérrel dol­goztam, egy szakképzetlen fel­nőtt férfi órabére 12 fillér volt. A szakmára való rálátás, az ismeretek bővülése a min­dennapi munkában kamato­zott és sok eredményesség for­rásává lett. Partnerként — Másfél éves, bentlakásos tanfolyam indult Budapesten, s felvételi vizsgával lehetett bejutni. A komoly tanulást, a felelős helytállást, az eredmé­nyességre való törekvést az oktatók nagy része elvárta a hallgatóktól — ez a fajta szel­lem nemcsak szakmailag, ha­nem emberileg is személyiség- formáló jellegű volt. A sikeres záróvizsga után mint mester- képzőst a szegedi, majd a pak­si konzervgyár kért ki szak­mai feladatok megoldására. — Keményen dolgoztam, s tudatosan eredményességre tö­rekedtem — bevallom, bizo­nyítási szándékkal. 1951-ben hazakerültem is­mét. Kovács Sándor igazgató dinamikus, távlatokban gon­dolkodó munkastílusában igyekeztem partnerré válni. A nagykőrösi gyár profilja kitel­jesedett, a haladás üteme fel­gyorsult. 1951-ben mint meg­bízott főmérnök dolgoztam egy olyan közösségben, ahol az erőpróbák nem jelentettek ál­dozatvállalást. A puszta lelkesedés önma­gában nemes dolog, de szük­ségszerű az ezt segítő tudás bővítése is, így lettem immár 32 évesen ismét tanulóvá. A műegyetem előkészítő egy éve után textiles szakra irányítot­tak, ehhez nem volt affinitá­som, közben 1953-ban helyet­tes igazgatói minőségemben komoly terhelés alatt álltam. — Milyen jelentős változá­soknak volt tanúja a gyár éle­tében? — E nem kis idő alatt a gyár területileg négyszeresére nőtt, termékcsaládja széles skálájú lett. ma háromezer embernek nyújt biztos megél­hetést, funkcionáló külkapcso- latai is kialakultak, a Toldi is­kola megvalósulásával orszá­gos szakemberpótlás való­sul meg itt, a gyár az egyetem bemutató üzemévé nőtte ki magát és a kollektíva rangos elismeréseket tudhat a magá­énak. A gyár a város életében is meghatározó jellegű lett, azzal együtt, hogy saját közös­ségét is magas színvonalú szo­ciális lehetőségekkel és jutta­tásokkal látja el. A gyár lendületes fejlődése ösztönzött, hogy részese le­gyek különféle közösségek előbbre vivő szándékának. Já­rási, megyei, gyári pártvezető­ségi tagként zömmel politikai szervező, tájékoztató felada­taim voltak. Tanácstagként, a városfejlesztési bizottság elnö­keként szülővárosom körülmé­nyeinek jobbításáért igaz lel­kesedéssel munkálkodtam ha­sonló szellemű emberek kö­zött. Számos ötlet Az egyetem államvizsga bi­zottságának tagjaként friss dip­lomások végső megmérettetését kísérhettem figyelemmel. Ezek mellett sok minden, pl. az MHSZ és a labdarúgással kap­csolatos feladatok a tényleges kikapcsolódást jelentették szá­momra. A sok-sok évi mun­kában szerzett tapasztalat pe­dig szakmai ötleteket érlelt meg bennem, újításaim zöm­mel gépészeti jellegűek voltak, érdeklődésemnek megfelelően. Mint vezetőnek ezek a megbí­zatások, felkérések, az embe­rekkel való kapcsolattartás le­hetőségét jelentették, ami gyá­ron belül és kívül mindig fon­tos volt számomra. Az egyre szélesedő külkap- csolataink révén világjárásra is gyakran nyílt lehetőségem. A fiatalság lendülete, munka­bírása, a lehetőségek ösztönző ereje, a fokozatosan bővített tudás és a bizonyítani akarás, velem együtt még sokaknak teremtett kisebb-nagyobb si­kereket és sokoldalú kibonta­kozást. A nyugdíj előtt ben­nem megvont összegző mérle­gelés életutam nagy szakasza után pozitív, ezen a pályán lényegesen többet kaptam, mint amit valaha is reméltem. Sz. J. A három tavaszra emlékeztek Kitűnő vetélkedő volt Sokan érzik azt, hogy a ta­nácsi emberek hivatalnokok, mi több, bürokraták. Nos, kategorikus cáfolatát adja e hamis vélekedésnek az a vetélkedő, amelyet a minap tartottak a Nagykőrösi Kon­zervgyárban, s amelyet a ta­nácsiak KISZ-alapszervezete rendezett. Rendszeres vetélke­dőlátogatók tudják, milyen nehéz igazán jól pergő, érde­kes, nehéz, de egyben szóra­koztató feladványokat kiötle- ni, úgy, hogy az legyen tanul- s gos is. A tanácsi KISZ-esek pontosan ezt csinálták meg nagy rutinnal és hozzáértés­sel. valószínűen hosszú ideig példát mutatva vállalkozó utódaiknak. A valamikor három tavasz­ra emlékezve immár évtizede szokásos ugyanis, hogy egy- egy alapszervezet elvállalja a vetélkedő megszervezését. Az idén két vállalkozó akadt. A felnőtt KISZ-tagokét a már említett tanácsiak, a diákokét a Toldi iskola KISZ-esei ké­szítették elő. Nagy volt az érdeklődés, s a szakértő zsűri — amelyben dr. Novák László múzeum­igazgató, dr. Szabó Attila le­véltáros és Tóth Tibor, az Arany János Gimnázium igaz­gatóhelyettese dolgozott, 14 csapatot köszönthetett. Az elő­döntők után — amelyben vá­rosismeretet kértek számon — hat csapat maradt állva, s to­vábbi nehéz kérdések sorára próbáltak meg válaszolni. Pászti Ágnes nemcsak műsor­vezetőként, de afféle vetélke­dés háziasszonyként is kitű­nően megállta helyét, s nagy rutinnal húzta ki a válaszokat az olykor megakadó csapatok­ból. A nagy küzdelemben vé­gül szinte csak pontok dön­töttek, az első helyre a Toldi iskola KISZ-es tanárai kerül­tek, Ballainé Rétsági Julian­na, Dömény Zsolt, Soós Fe­renc és Szűcs Edit összeállí­tásban versenyezve, megérde­melten. Másodikok a területi KISZ-alapszervezet és a Toldi II. számú csapatából alakult vegyes csapat, harmadikok az Arany János Általános Isko­la pedagógusai lettek. A lényeg persze az, hogy Nagykőrös történetéből újra többet tudtak meg, felfrissí­tették az ismereteket. S hogy játékosan? Ez meg külön öröm forrása volt... (ballai) Amikor az újságíró kap borravalót Külföldi vendéget fogadni, kalauzolni megtisztelő feladat. Mindkét oldalon jól kifáraszt­juk ilyenkor egymást, reggel­től estig gyűjtögetve az anya­got a megírandó cikksorozat­hoz, meg elraktározva az olyan háttér-információkat, melyek csak közvetve kapnak szerepet a munkában, s az olyan élményeket, melyeknek érzelmi hatása jobban mele­gít, mint a legtüzesebb borok bármelyike. A sok kis epizód, a véletlen emberi találkozá­sok mindig megerősítik a szándékot: mi már csak a két nép barátságának a szószólói, tollforgató követei leszünk. A megérkezés előtti hét a gondos előkészítés ideje. Fi­gyelembe vesszük, hogy körül­tekintő tapintatra lesz szük­ség, a szervezési bonyodalma­kat igyekszünk majd láthatat­lanná tenni, jó atmoszférát te­remteni, mert mindez kelléke az eredménynek. Ám aki ezt akarja a vendéglátás mai vi­lágában meg az adórendelet megjelenése utáni első hóna­pokban, azt kemény próbára teszi a sorsa. Először is az ország, s ezzel égyütt a magunk vékony pénztárcája szab korlátot sok elképzelésnek. Ezt kénytele­nek vagyunk megérteni és en­nek tudatában ügyeskedni. A pénzügyi szakemberek először is azt kötik az ember lelkére, hogy a rémesen szűk­re szabott keretből minden körülmények között meg kell oldani a vendég, a tolmács és a kísérő napi ellátását. Ismer­ve a vendéglátói árakat, ezt reménytelennek tartjuk. Ezért beiktatunk néhány üzemláto­gatást, ahol olcsó ebédet fizet­hetünk be, s azt egy külön te­remben fogyasztjuk el. A programba iktatjuk néhány­szor, hogy vacsora a vendég szállásán. Ennek az lenne az előnye, hogy őt hazavisszük, nem kell három vacsorát fo­gyasztanunk, csak neki egyet. Két óra múlva érte megyünk kocsival, hogy az esti progra­mot folytassuk. Igaz, hogy így meg a benzinköltség lesz több, de az másik keret, pontosab­ban zseb, ha a pénz akkor is forint De hát nálunk ez már így megy. Azaz csak menne. Az első este, amikor hazakí­sérjük a vendéget, a szoba­kulcs mellé egy gyűrött papír­zacskót kap, benne egy darab kenyérrel s két konzervdoboz­zal. Ez a vacsora ... Ezután minden este hárman vacsorá­zunk és étteremben. így a költ­Sporthírek Értékes győzelem Nagykőrösi Kgy. Kinizsi— Örkényi Béke Tsz SK 3-1 (0-0). Kinizsi: Barabás — Torics­ka, Virág, Szabó, Nagyhegye- si — Soós, Petrezselyem (Dankó, 70. p.), Mari — Ben- kó. Pörge (Pavelkó, 75. p.), Vigh. Egyperces gyászszünettel kezdődött a mérkőzés, a kö­rösi csapat fekete karszalag­gal játszott, Fehér László volt elnökségi és labdarúgó szak­osztály-vezetőségi tag elhuny­ta alkalmából. Jó körösi támadásokkal in­dult a mérkőzés, de Pörge nagy helyzetben kapu mellé lőtt. A hazai kapunál jó Ör­kényi szabadrúgást Barabás biztosan védett. A vendégek gondosan védekeztek és ve­szélyes ellentámadásokat ve­zettek. Negyedóra elteltével a hazaiak támadó lendülete csökkent, de a védelem biz­tosan hárította az Örkényi próbálkozásokat. A 28. perc­ben Barabás gólveszélyes helyzetben remek reflexszel lábbal mentett. A körösi tá­madásokban nem volt keLlő tűz, ezzel szemben Virág és Nagyhegyesi keresztezett ru­tinosan, majd a 40. percben Barabás vetődve ütötte ki a labdát és az ebből leadott lö­vést Toricska a kapu torká­ból vágta ki. Veszélyes hely­zet volt. Soós szerelt ügye­sen. Fordulás után, a 47. perc­Kalákaban épülő házak A legnehezebbet kapták Sóderhegyek tövében nyikorgó, zakatoló betonkeverők ad­ják hírül, hogy tavaszt éreznek az építkezők is. Ha szorgosak a mesterek, a telkeken összevisszaságban heverő építőanya­gokból nyárára csinos családi házak nőnek ki. Lázas munka folyik faluhelyen is, a napokban Kocséron jártunkban láto­gattuk meg az egyik alkalmi építőbrigádot. Nagy Tibor is ka­lákában építi házát, bár most még csak a pincealjzat alapo­zásánál tartanak, de a segítők munkáját látva bizonyos, hogy hamarosan tető alá kerül az épület. Képünkön: Módi György és Nagy Zoltán a legfogósabb feladatot kapta, ők keverik, hordják a betont a többiek simítója alá. (Varga Irén felvétele) ben egy elveszettnek tűnő labdát Benkó az alapvonal közelében harcosan megszer­zett, pontos beadására Soós jól érkezett és biztosan lőtt a hálóba. 1-0. Az 50. perc­ben Benkó átadása után Soós lövését a kapus kiütötte, de Pörge gyenge lövését is szög­letre tudta menteni. Mérkő­zésdöntő helyzet volt. Az 53. percben felesleges megjegy­zésért Vighet a játékvezető — jogosan — kiállította. A vendégcsapat játéka táma­dóbbá vált. A 65. percben Pörge átadása után Soós lö­vését a kapus védte, a kö­rösi kapunál Barabás öklöz­te szögletre a labdát és utá­na csak nagyon nehezen tu­dott hárítani a védelem. A 75. percben 25 méteres szabadrú­gáshoz jutott az Örkényi csa­pat, a pontos beívelést két méterről a hálóba fejelte a vendégek csatára. 1-1. To­vábbra is a vendégek voltak támadásban, Toricska hárí­tott jól, Virág a kapu köze­lében szögletre mentett, a be­ívelésnél Barabás csak má­sodszorra tudta megfogni a labdát. Már döntetlennek lát­szott a mérkőzés. A 87. perc­ben Benkót a jobb oldali szögletzászló közelében buk­tatták. A nehéz szögből Soós ravaszul csavart szabadrúgá­sa a kapus keze mellett a felső léc alatt jutott a kapu­ba. 2-1. Remek gól volt. Jó színvonalú, változatos, nagyon izgalmas mérkőzésen csak nehezen nyert a hazai csapat a jól játszó, jó játék­erőt képviselő vendégcsapat ellen. A legjobb csapatrész — Virág vezérletével — a köz­vetlen védelem volt. örven­detes Soós sokmozgásos, ered­ményes játéka. Kálmán Pé­ter játékvezető, ritkán ta­pasztalható imponáló ma­gabiztossággal, mintaszerű tár­gyilagossággal vezette a jó küzdőszellemű mérkőzést. Nagykőrösi Kgy. Kinizsi ifi —Örkényi ifi 1-1 (1-1). Kinizsi ifi: Petrik — Tóth, Czinkus, Sipos, Ugi-Rácz — Bari, Parázs, Pécsi (Somo- di) — Eszes, Vikor (Karsai), Dér. A körösi ifik igen gyenge játékkal több helyzetet el­ügyetlenkedtek és — sajnos — hazai pályán értékes pon­tot vesztettek. Góllövő: Vi­kor (11-esből). Suba Lajos edző sem volt elégedett a mu­tatott játékkal. P. S. Keddi sportműsor Atlétika. Érd—Zsámbék— Piliscsaba: „Megyénk körül megyünk körül” futás. Kosárlabda. Gimnáziumi labdajátékterem, 15 óra: Nk. Gimnázium—Váci Gimnázi­um, ifjúsági leány megyei bajnoki mérkőzés. Labdarúgás. Budapest—So­roksár: a Pest megyei ifjú­sági válogatott edzőmérkőzé­se. ségek duplájára nőnek, de min­denki belátja, hogy más meg­oldás nem lehetséges. A pénzügy második intel­me, hogy a számlára tételesen írassunk fel mindent. Épp hogy a fogpiszkálót nem. Azonkívül legyen rajta az adóazonosítási szám, az STJ- vagy ITJ-szám, az általános forgalmiadó-kulcs. Erre na­gyon vigyázzunk! No de ki tud a vendéggel is törődni meg a zsörtölődő üzletvezetőkkel, akik sokszo­rosított cédulát kapnak ezek­ről a kívánalmakról, s inst­rukciónk szerint a tekintetük­kel jelzik, ha lehet menni a konyhára, ahol kifizetjük a számlát. Bízva bennük, az em­ber ilyenkor zsebre gyűri, ázr tán kedélyesen mosolyogva visszaül az asztalhoz, mintha csak a mosdóból jött volna. Hamarosan fel is kerekedünk, s az előtérben már az ő nyel­vén tudjuk mondani, hogy melyik ajtón menjen be, ha kell. Ám ö nem megy. Csodál­kozunk, milyen sokáig bírja. Csak akkor derül fény a titok­ra, amikor mi viszont beme­gyünk. Lehetetlen, hogy a kül­földi vendégek meg ne tudják: kevés kivételtől eltekintve mi­lyen nálunk a vendéglátó he­lyek kultúrája, ha nem első­osztályú, szupermagas árakkal dolgozó helyre tévedünk be. Nem tisztelik már a külföldit sem, nem számít a nemzeti méltóság, sok helyen a pénz­nek is csak akkor van becsü­lete, ha kemény valuta. Egy hét hamar elrepül. Bú­csúzóul a repülőtéren iszunk még egy kávét, a vendég egy teát, azaz herbátát, ami itt véletlenül kapható. Ezt a leg­több helyen nehéz volt kihar­colni, mert a hazai eszpresz- szókban nincs rendszeresítve. Hát bizony, nehéz is egy fil­teres zacskót forró vízbe ló­gatni! Bonyodalom azért a búcsú perceiben is akad. Az admi­nisztráció hallatán a pincér felháborodik. Kéri a személyi igazolványomat. Végül, amikor már minden külföldi utas minket figyel, a kis cetlire ráb­írom a személyi számomat is. A szomszéd asztal mellett ülő férfi kihörpinti maradék sörét és az arcán gúnyos mosollyal kivonul a teremből. Megújulás. Emlegetjük mindkét nyelven, s kívánjuk egymás országainak, hogy győzzön ez a szellem. Aztán el­repül a piros-fehér színjelzésű gép, véget érnek a kemény munkával töltött ünnepnapok. Kezdődnek a még keményebb hétköznapiak, amikor az em­ber elkezd futni a pénze után. Mert a számlák rosszak. Hiányzik az adókulcs, más­hol egy aláírás, az üzletveze­tőknek fogalmuk sincs, mi az SZTJ vagy ITJ. Egy hideg- konyhás falatozó tulajdonosa úgy felháborodik, hogy vissza­veszi a negyvennyolc forintos számlát, s kifizet ötvenet. Hát csak nem fog ő ezért a pén­zért ennyit adminisztrálni! Adnám a visszajáró két forin­tot, de nem fogadja el. Ez a borravaló. Nekem. Kovács T. István Mozi A nagyteremben: Öklök a sötétben. Színes, szinkronizált csehszlovák ifjúsági film. Elő­adás 5 órakor. Ágyúgolyó fu­tam. Színes, szinkronizált amerikai kalandfilm. Előadás 7 órakor. A stúdióteremben: Tiszta Amerika. Színes magyar film. (Csak 16 éven felülieknek!) Előadás fél 6-kor. Hálás köszönetét mondunk mindazoknak, akik id. Bársony Antalné temetésén részt vettek, sírjára virágot, koszorút helyez­tek, távirattal vagy szóban fejez­ték ki együttérzésüket. Köszönetét mondunk a kezelőorvosnak is. A gyászoló család. Hálás köszönetét mondunk mindazoknak, akik Szv. Halápi Ambrusné temetésén részt vettek, sírjára virágot, koszorút helyez­tek. Halápi család. Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak a rokonoknak, szom­szédoknak, akik szeretett, drága férjem, édesapánk, nagyapánk, dédnagyapánk, id. Hupka Ambrus temetésén megjelentek, sírjára a kegyelet virágait elhelyezték. Kü­lön köszönetét mondunk dr. Kő­ház! Kiss Dániel doktor úrnak, hosszú éveken át tartó áldozatos munkájáért. A gyászoló család. SSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hír,.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom