Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-29 / 75. szám

Oftrian A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA xxxii. Évfolyam, 75. szám ms. március 29., kedd Tudni, hol élünk, kik vagyunk... Elsajátítani a kommunikációt El kell fogadni őket olyannak, amilyenek .i; Az itteni bizonyítványt sehol nem fogadják el... (Hancsovszki János felvételei) Vetélkedő és szemle Az élet...? Mi az élet? A világ idegen, kapcsolataink felszínesek, kiürültek, szemé­lyes létünk bizonytalansággal teli. Legjobb volna tudomást sem venni a'z egészről, befog­ni a fülünket, összeszorítani a szánkat, kezünket szemünk elé tartani. Tehát boldogok a vakok, akik nem látják, a süketek, akik nem hallják, mi folyik körülöttük, a né­mák, akik nem tudnak be­szélni róla? Hát kárhozat-e egy-egy ilyen fogyatékosság, vagy ellenkezőleg: kegyelem, a gondviselés sajátos eszköze? Nem látni, nem hallani, nem beszélni, nem érteni — nekünk a legszörnyűbb büntetésnek tű­nik, melyet emberre kiszabhat a természet. E büntetés ellen pedig nincs helye fellebbezés­nek, a bajt csupán enyhíteni lehet. Vácott egy olyan intéz­ményben jártam, ahol — fel­téve, hogy használható így a kifejezés — hatványozottan fogyatékos gyerekekkel fog­lalkoznak. „Óvoda, általános iskola és diákotthon” — áll semmitmondóan a bejárat fölött, ám a régi nevet kép­telenség levetkőzni: a hallás- sérültek kisegítő intézete mű­ködik az épületben. Többről van szó Kizárólag azok a nem vagy gyengén halló gyerekek ke­rülnek ide, akik egyben ér­telmi fogyatékosok és másutt nem nevelhetőek. Az ország­ban ez az egyetlen ilyen „tiszta profilú” intézmény, általában csak egy-egy értel­mi fogyatékos-hallássérült osztályt tartanak fenn az is­kolák — tudom meg Tumann Imre igazgatótól. — Itt többről van sző, mint két, úgynevezett fogyatékos­ság találkozásáról. Ezek az esetek már egy külön kate­góriába kell hogy tartozza­nak, melyek külön elbírálást, eltérő módszereket igényel­nek. Nem alkalmazható me­chanikusan sem a csak sike­tek, sem a csak értelmi fo­gyatékosok részére előírt ok­tatási anyag. Szerencsére a jogszabály rengeteg lehetősé­get kínál arra nézve, milyen tantárgyi rendszerben tanul­janak a gyerekek. A tanter­vűnket például központi elő­írások figyelembevételével mi magunk készítettük el. — Gondolom, értelmetlen lenne a tanulókat másokkal összehasonlítani, mégis: mi­lyen szintet érhetnek el az itteni diákok? Vagy megfor­dítva a kérdést, milyen fejlő­déssel lennének elégedettek önök, tanárok? — Alapvető célunk a gye­rekek társadalmi környezetbe való beilleszkedésének előse­gítése, ám ez a beilleszkedés esetenként változik. Vannak, akik a 8. osztály elvégzése után munkába állhatnak, be­tanított munkások lehetnek. Szerencsére ők alkotják a többséget, de néhányan az is­kolát követően a szociális foglalkoztató intézetbe kerül­nek. A tanítás náluk inkább arra irányul, hogy képesek legyenek a későbbiekben ön- magukat kiszolgálni, és egy védett környezetben el tudja­nak egyszerűbb feladatokat végezni. Viszont a legkisebb ered­ményhez is a kommunikáció elsajátításán keresztül vezet az út. Ezért nálunk az anya­nyelv a legfontosabb tantárgy, ami egészen mást jelent, mint egyebütt. Ennek keretében oktatjuk a ielek használatát, az ujjábécét, az írást, pró­báljuk a süketek hallásritmu­sát fejleszteni, szájról olvasá­si készségét kialakítani, vala­mint beszélni tanítjuk azt, akit lehet. — A kisegítő iskolákat ál­talában kicsit mostohagyerek­ként kezelik az emberek. Az „egészségesek” nem szívesen néznek ebbe a tükörbe. Nem okoz gondot ez a megkülön­böztetés? — Ha okoz is, azt inkább a gyerekek érzik meg, mégpe­dig jórészt odakint, e falakon kívül, mint idebent. Az itteni bizonyítványt sehol nem fo­gadják el érvényes 8. osztá­lyos bizonyítványként, a to­vábbtanulás tehát szinte le­hetetlen. Csupán egy ta­nulónk végzett eddig szak­munkásképzőt. Marad a mun­ka. Akik innen kikerülnek. képesek dolgozni, sőt jól dol­gozni, de ehhez el kell fogad­ni őket olyannak, amilyenek. Fogyatékosok. Hogy ebből mennyi probléma adódik, ta­lán nem szükséges elmesél­nem. Kétféle nívó Ami magának az iskolának a gondjait illeti... az előbb említettem a továbbtanulást. Nos, ez megoldható lenne egy speciális szakiskola létre­hozásával, csakhogy a hozzá­járulások, engedélyek meg­szerzése szinte kilátástalanul bonyolult. Vagy egy másik példa: intézetünk csak enyhe és középsúlyos értelmi fogya­tékosokkal foglalkozik, mégis előfordulj hogy elmebetegek kerülnek ide. A véleményező bizottság néha próbaképp, né­ha azért, mert nem tudja ilyen fiatal korban megítélni a betegség súlyosságát, hoz­zánk irányít olyan gyerekeket is, akiket másutt kellene el­helyezni. Szóval, ha nem is egyfajta hátrányos megkülön­böztetés miatt, de van miért panaszkodnunk. Aztán lassan a nevelésre terelődik a beszélgetés. Elő­kerül a tanterv, mely figye­lembe véve a tanulók állapo­tát, kétféle értelmi nívóra állapít meg programot. Végig­futok az „A” tagozat, az eny­hébb csoport óráin. Az elma­radhatatlan anyanyelven ki-. vül társadalmi ismeretek, földrajz, biológia, matematika, rajz, testnevelés, technika, egyéni anyanyelvi nevelés szerepelnek a papíron. Persze „ez” a földrajz nem „az” a földrajz, amit más iskolákban oktatnak. Valamennyi tan­tárgy természetszerűleg le­egyszerűsített, a diákok ké­pességeire alkalmazott. Legyen helyük Hasonlóan alkalmazkodó a követelményrendszer is: a ha­todikosokkal szemben még csupán a szituációkba történő beilleszkedésben, a hozzájuk intézett kérdések megértésé­ben merül ki az elvárás, nyolcadik után azonban már emelkedik a mérce. Előtérbe kerül a munkahely, lakóhely, a társadalom normáinak való megfelelés. A bíróság, a rend­őrség működése, az SZTK, a haza fogalma, egyes történel­mi események — ilyen isme­retek várnak elsajátításra. Nem nagy dolgok, legalábbis nekünk nem azok. Mégis az élethez mindez el­engedhetetlen. Tudni, mi a teendő betegség esetén, tud­ni, kihez fordulhatunk a baj­ban. Tudiji, hol élünk, kik vagyunk. Tudni, hová tarto­zunk. Enélkül nem megy. Mert élni kell, akár így, akár úgy. Falusy Zsigmond FIGYELEM! Harmos Béláné ve­zette nők kondicionáló tornája 20 éves jubileumát ünnepli. Szeretet­tel várjuk jubileumi összejövete­lünkre a régi tagokat is! Érdek­lődni. Kovács Ferencné alapító- tagnál lehet, napközben, a 12-130- as telefonszámon. ISSN 0133—2739 (Váci Hírlap) Megyei komplex vetélkedő­re és szemlére gyűltek össze a diákok és pedagógusok Nagykőrösről, Gödöllőről, Ve- csésről, Ceglédről, Érdről. Gyömrőről, Pilisről a váci Széchenyi Utcai Általános Is­kolában. A házigazdák nem csupán példásan készítették elő a megyei vetélkedő hely­színét, hanem jól felkészült csapattal is várták az ellenfe­leket, akikkel összemérték tu­dásukat, ügyességüket. Ugyan­is a Művelődési Minisztérium által kiírt vetélkedőn ver­senyeztek a szaktantárgyak ismeretéből, földrajzból, tör­ténelemből, magyar nyelv és irodalomból, mozgalmi isme­retekből és ügyességi játékok­ból. Több helyszínen és állomá­son zajlottak a versenyek, közben szabadidős tevékeny­ség — ajándékkészítés, gipsz­festés és aerobikitorna — tet­te színesebbé a vetélkedőt. A csapatok már előre elkészített munkadarabokkal, használati és dísztárgyakkal, játékokkal neveztek a technikai szemlé­re, melyeket külön díjazott a szigorú zsűri. Az egész napos megyei ve­télkedőn első lett a váci csa­Évek óta minden kutyatu­lajdonos izgatottan várja az eboltás idejét. Az idén öröm­mel tapasztaltuk, hogy két időpontban vihetjük oltásra kedvenc állatainkat. A kikéz­besített hivatalos levélből az is kiderült, hogy aki kívánja, annak térítés ellenében külön időpontban végzik el az eb védőoltását. A hivatalos út tehát semmi kivetnivalót nem hagy maga után. Ennek ellenére évek óta ta­pasztalható, hogy még e tör­vényesen adott lehetőség mel­lett is vannak „kiskapuk”. Ez volt tapasztalható március 21- én is. Hosszú ideig tartó tü­relmes várakozás után, mely embert, állatot egyaránt meg­viselt, mellékajtón is bejutott pat, második Cegléd, harma­dik Pilis. A négyfős csapa­tokban hatodik és hetedik osz­tályos tanulók képviselték is­kolájukat, és a legjobbak tárgyjutalmakat, sportszereket és játékokat nyarhettek. A nyertes váci csapat — mely­nek tagjai: Horváth Attila, Fintor László, Mogyorósi Mi­hály és Müller Attila voltak — tovább öregbítette a Szé­chenyi utcai iskola jó hírne­vét. Ök, valamint a 2. helye­zett ceglédi csapat fogják képviselni megyénket az or­szágos versenyen, amelynek házigazdája a csillebérci út­törőváros lesz. Csütörtök délelőtt néhány órán keresztül hiába várakoz­tak a váciak a teherkompra, az műszaki hiba miatt csak délután egy^ órakor indult új­ra el. Hogy' mi volt ez a hi­ba? Kontor Tibort, a Pest Megyei Révhajózási Vállalat főmérnökhelyettesét Budapes­ten hívtam fel. „kivételes” kutyagazda. Ami­kor ezt szóvá tettem, kiderült, hogy csak az időt húzom, ennyi idő alatt már több ál­lat oltását elvégezhették vol­na. Végül én szégyelltem ma­gam az időhúzás miatt. Mi jo­gon várom el, hogy minden­ki kivárja a sorát? Miért képzelem én azt naivul, hogy társadalmunkban megszűnnek a „kivételes bánásmódok” le­hetőségei? Mit kellene tehát tenni, hogy sok embernek ne legyen rossz szájíze, például az ilyen kötelező védőoltás alkalmával? Józsa Kálmánná kutyatulajdonos Vác Emléktábla-avatás A Váci Juhász Gyula Álta­lános Iskola tanári kara és tanulói magukévá téve a Váci Múzeumi Egyesület felhívását. 1988. március 31-én, délután öt órakor a Báthory utcai is­kolafalon elhelyezik Vác ki­emelkedő festőművészének emléktábláját. Lipovniczky László több éven át ebben az épületben tanította és nevelte az ifjúságot, mint az egykori polgári iskola, majd az általá­nos iskola tanára. Ugyanakkor az iskola ren­dezésében rajzkiállítás nyílik a festőművész emlékére. Az avatóbeszédet a pálya­társ és barát, Bernáth Kál­mán tartja. A két intézmény vezetősége szeretettel várja a tisztelőket. — A magas vízállás mos­tanában megnehezíti a közle­kedést. A sodródó uszadékfák gyakran nem láthatóak, a fel­szín alatt pár centiméterrel úsznak. Egy ilyen uszadékfa szorult a teherkomp hajtómű­vébe, annak eltávolítása vette igénybe az átkelni szándéko­zók türelmét. A munka befe- jeztéről, a komp újbóli bein­dításáról egyébként a rádió Űtinform műsora is tájékoz­tatta az érdekelteket. — Ha már a magas vízál­lásról esett szó..., úgy tu­dom, a pokol-szigeti kompki­kötő éppen emiatt került lejjebb. — Valóban, mintegy ötven- méternyire az eredeti helyé­től, közvetlenül a csárdánál áll meg most a komp. A szá­razföldi közlekedés biztosított innen, különösebb kényelmet­lenséggel tehát nem járt a változás, a vízállás indokolta, ennél az úgynevezett magas vízi rámpánál szoktak máskor is kikötni a hajók. — E szerint a helyzet nem ismeretlen a rendszeresen ar­ra járók előtt. Mégis, meddig fog tartani ez az állapot? — Pontosan nem tudnám megmondani, talán egy-két napig. Minden a vízállástól függ... F. Zs. Húsvéti vásár a Naszály Áruházban április 2-áig Ünnepi ajánlatunk: ABC-osztály sonka- és tojásvásár, húsvéti csokoládéáruk, üdítőitalok, naponta más-más engedmény márkás parfümök, húsvéti játékok, ajándékcsomagok, üveg- és porcelánkészletek, kempingasztal székkel, reklámáron könyv hanglem ajándékozásra gyermek-, ifjúsági és felnőttkönyvek nagy választékban. Könyvvásár 50—70%'Os árengedménnyel, amíg a készlet tart. Ra vili-osztály 40%-os árengedménnyel kaphatók lemezjátszók (8-féle típus), asztali rádiók, asztali lámpák és sok más áru bútorosztály 15—20%-os árengedménnyel vásárolhatók csecsemőbútorok, különféle csecsemő- és babaágyak, mini-maxi etetőszékek. Kellemes húsvéti ünnepeket és jó vásárlást kívánunk minden kedves vásárlónknak! Tisztelt Szerkesztőség! Kiskapu - kutyáknak is Papp László Miért állt a teherkomp?

Next

/
Oldalképek
Tartalom