Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-28 / 74. szám

1088. MÁRCIUS 28., HÉTFŐ Kttunan 3 A központi ifjúsági alap felhasználása A KISZ KB egyetértésével Elsősorban az öntevékeny diák- és ifjúsági közösségek kialakítására és működteté­sére, a tanulók szabadidejé­nek hasznos eltöltését szolgáló kedvezményekre, az iskolaszö­vetkezetek fejlesztésére, a nemzetközi diák- és ifjúsági kapcsolatok bővítésére, elmé­lyítésére, a gyermek- és ifjú­sági turizmus, valamint a Ma­gyar Diák Sportszövetség tevé­kenységének támogatására for­dítja a központi ifjúsági ala­Egy vállalat csődbe ment. Majdnem. A közel másfél­milliós veszteségüket fedezték a nyereségtartal ékükből. Ez történt 1986 végén. Ugyanez a cég viszont a tavalyi évet 16 millió forintnál magasabb nye­reséggel zárta, amelynek a negyven százalékát — a sza­bályok értelmében — oszta­lékként átadták az alapítóik­nak. (Árbevételük épp hogy el­maradt a 122 milliótól.) Mind­ebből talán már sejtik olva­sóink, hogy szövetkezeti kö­zös vállalatról lehet szó. Rá­adásul egy olyanról, amely­nél fölismerték: nem beszélni kell a változtatás szükségessé­gétől, tettek kellenek, s ehhez alapos szemléletváltás. Megnyerték őket Nos, a Délpesti Építőipari és Szolgáltató Szövetkezeti Vál­lalatnak — az ecseri közpon­tú Rákosmezeje és a gyáli Sza­badság termelőszövetkezetek vallják „gyermeküknek* gazdasági életünkben .szokat­lan bravúrt -kellett-ivégrehaj- taní» 1987-ben. Mi volt ez,, s melyek az idei elképzeléseik, erre kértünk választ dr. Pig- niczky Imre igazgatótól. — 'Az, hogy „tiszta” építő­ipari tevékenységből nem tud megélni ez a vállalat sem, már 1984—85-ben egyre bizo­nyosabbá vált — mondja. — Győri és esztergomi építésve­zetőségeinket pedig a távolság miatt egyszerűen megfelelően ellenőrizni sem tudtuk. Nem voltak kellően költségérzéke­nyek, s tavalyelőtt egyértel­műen ők idézték elő a veszte­ségességet ... — Gondolom, a kiesett ter­melés, árbevétel pótlása, mi­után megszüntették mindket­tőt, elsőrendű dolguk lett. — Eredeti profilunk, az épí­tőipar és a legkülönfélébb szakipari tevékenység, szolgál­tatás — a beruházások folya­matos csökkenése nyomán — mintegy 50 százalékra szorult vissza. így — szó szerint ért­se — lázasan nekiláttunk a profilbővítéshez. Ha tréfásan fogalmaznék: mi már a kor­mány stabilizációs és kibonta­kozási programjának meghir­detése előtt rákényszerültünk a termékszerkezet-váltásra. — Mit tettek tehát? . — Teljesen új profilként be­indítottuk például a légtech­nikai tevékenységet. Ami ab­ból áll. hogy részint megkezd­tük a légtechnikai eszközök gyártását, részint pedig elvál­laltuk a fölszerelésüket, sőt a karbantartásukat, a javításu­kat is. Mint a nevünkből is sejthető: szolgáltatásokat vég­zünk, sokfélét. Lakosságnak és közületeknek egyaránt. Rést találtunk, igyekeztünk kitölte­ni. Űj ágazatunk lett a nyom­daipari munka, vásároltunk gépeket, s *körü!néztünk, mire van igény. így főként nyom­tatványokat, katalógusokat, meghívókat, prospektusokat — szórólapokat — kézdtünk elő­állítani. A fő figyelmet e szakma legfőbb jelszavára irá­nyítottuk: gyorsaság, pontos­ság, megbízhatóság, kifogásta­lan minőségben. Példaként említhetem meg azonban a ta­karítási tevékenységünk kibő­vítését. átalakítását is. Láttuk, ezen a területen is van keres­nivalónk. csak másként kell csinálni, mint korábban. Sze­rencsére, találtunk egy ügyes, pót az idén az Állami Ifjúsá­gi és Sporthivatal. E központi ifjúságpolitikai pénzforrás fel- használásában új vonás, hogy ebben az évben már a KISZ Központi Bizottságának egyet­értésével döntöttek a támoga­tások elosztásának fő irányai­ról, s ugyancsak először szá­molnak be a nyilvánosság előtt is a központi ifjúsági alap eddigi és jövőbeni fel­osztásáról. jó szervezőkészségű munka­társat. — Találtak egy munkatár­sat. Ha igaz az információm, teljesen új vezérkar került az egész vállalat élére. — Valóban: új főkönyvelő, új párttitkár, új szb-titkár, s hadd ne soroljam tovább. Mindez teljesen új szemlélet kialakulását eredményezte. Nekiláttunk egy sor szerve­zeti változtatásnak. Például megszüntettük az igazgatóhe­lyettesi posztokat. Az volt a véleményünk: nem kellenek fölösleges áttételek, jobb a közvetlen irányítás. Nem tit­kolom el, hogy a szervezeti át­alakításban nagy szerepük volt az alapítóknak, ők kezdemé­nyezték. Érthető, nem akartak veszteséges vállalatot, a pén­züket féltették. Igen lényeges azonban, talán más gazdálko­dóknak is példa lehet: nálunk a döntések nem „fölülről” szü­lettek, nem az íróasztal mel­lett ülők gondoltak ki vala­mit. (Aztán vagy bejön vagy nem!) Á.. gyakorlatot, néztük, kikértük a dolgozók vélemé­nyét, s ■ megnyertük , (jjiet, — Üj szervezeti változás ne­hezen képzelhető el egy elavult érdekeltségi rendszer mellett. — Az érdekeltségi viszonyok természetesen szintén gyökeres módosítást kívántak >— köve­teltek! — meg. Mert bizony tömegesen panaszkodtak ná­lunk is a festők, a mázolok, a kőművesek, a gázosok, s nem folytatom a sort, hogy kevés a bér, drága az anyag, a szál­lítás, raktározni kénytelenek, meg ilyesmi. Sok mindenben igazuk volt, láttuk, ki kell ta­lálni valamit. — A nagy ötlet, ha jól tu­dom, egyedi, talán nem csak Pest megyében: átvették a ke­reskedelemben és a vendéglá­tásban már bevált szerződéses üzemeltetési rendszert. — Tavaly év elején tíz rész­legünket úgymond szerződés­be adtuk a dolgozóinknak, egyebek között a tapétázást, a festést, a lángmentesítést, az autógumi-javítást, -szerelést, a lomtalanítást, a szállítást. Utóbbihoz tartozik: ez szintén új üzletágunk, vásároltunk négy használt kamiont, s azok­kal vállalnak embereink szer­ződéses fuvarozást... Szerződéses fegyelem — Ne haragudjon, hogy a szavába vágok, de nem féltek a dolgozóik a nagyobb kocká­zattól, hogy kevés lesz a mun­kájuk, nem lesz elég kerese­tük, csak a felelősséget sózzák a nyakukba? — Először bizony nemigen bíztak a sikerben, s nem örül­tek a nagyobb felelősségnek sem. A megszokott „rosszat” sokan nem szívesen adják föl az esetleges „jóért”. Van azon­ban ám valami lényeges, még­pedig a mi kötelezettségünk Ugye ez picit pontosításra szo­rul? A vállalat vállal egy sor dolgot. Egyebek között, hogy jó szerződéseket kössenek, hogy szükség esetén hitelt kapjanak tőlünk anyagra vagy amire kell, de még megrende­léseket is segítünk szerezni. — S cserébe mit kapnak? — Hihetetlen mértékben megváltozott a szemléletük! A korábbinál sokkal jobban ügyeltek az anyagfelhaszná­lásra, több mint 10 százalék­kal csökkent az 1986. évihez képest. Vagy: alaposan tuda­MOTESZ-közgyűlés Orvostudomány A Magyar Orvostudományi Társaságok és Egyesületek Szö­vetsége az önkéntesen alakult egyesületek csoportosulása ré­vén jött létre, s szükséges, hogy ezeknek ne az irányító­ja, hanem a kiszolgálója le­gyen, ne csak a tudományos élet szervezésében működjék közre, de vállalja a csaknem 30 000 tagjának, az orvostár­sadalom érdekeinek képvisele­tét — hangsúlyozta Szécsény Andor, a szövetség elnöke, a szervezet küldöttközgyűlésén, amelyet szombaton a Duna In­tercontinental Szállóban nyi­tott meg. kozódnak a megrendelő part­nerek anyagi helyzetéről, s csak jó fizetőképesség esetén kötnek szerződéseket. De az is nagy jelentőségű, milyen mértékben javították a szer­ződéses fegyelmet, hogy ipar­kodnak mind a határidők pon­tos betartásáért, mind a minő­ség garantálásáért. Mert, ha nem, tudják, azt közvetlenül a zsebük bánná. A Délpesti Építőipari és Szol­gáltató Szövetkezeti Vállalat — amely változatlan létszám­mal, 370 fővel dolgozik — eb­ben az esztendőben 97,5 mil­lió forint árbevételt és 8 millió 100 ezer forint nyereséget akar elérni. Azért terveztek ilyen óvatosan, mert igazodnak az idei gazdasági környezethez. (Tudjuk, a szorosabbra húzott nadrágszíjak miatt kevesebb pénz jut szolgáltatásokra is.) Gazdasági társulás Nem állnak viszont meg az elkezdett szerkezetkialakítás­sal, -bővítéssel. Szervezik a használt teherautó- és személy­gépkocsi-gumik felvásárlását; futóztatását, s aztán az eladá­súba t. Vagy: tavaly szeptem­berben alakítottak egy gazda­sági társulást a Fővárosi 4. Sz. Építőipari Vállalattal. A cég által gyártott műmárvány fürdőszoba-berendezések ér­tékesítése és felszerelése lesz a részük az üzletben, már épül is a központi telepükön egy korszerű, tetszetős, hatalmas bemutatócsarnok és hozzá a (Folytatás az 1. oldalról.) A nagy csarnokban a han­gulat már az első percekben tetőfokára hágott, amikor Bérezi István, a tévétorna „nagymestere” alaposan meg­mozgatta a résztvevőket. Tor­náztak ám derekasan, nem­csak a gyerekek, hanem vala­mennyi felnőtt, meghívott vendég, védnökök és rendezők. Dicséretes példamutatásuk szépséghibája volt, hogy az előcsarnok zugában és a ven­dégeknek berendezett pihenő­szobában ugyanilyen dereka­san fújták a füstöt. Annak el­lenére, hogy a folyosókon el­helyezett tnevelő célzatú pla­kátok között nem egy a do­hányzás ártalmaira figyelmez­tetett. A frissítő torna után, a hangosított Bérezi-interjút követően, a játékvezető, Déri János tévériporter, az aszta­lokhoz szólította a háromré­szes vetélkedőjáték első hat csapatát. A levegőben az izgalom fe­szültsége vibrált, míg a Zsák­bamacska szellemi verseny kérdései megoldásán dolgoztak a versenyzőik. Valamennyi fel­adat természetesen az egészsé­ges életmód bemutatásához kö­tődött. Szoros volt a verseny, ezt mutatta az eredmény is: két első helyezettje lett, mind­kettő budaörsi színekben. A he­lyi gimnázium és a biatorbágyi mezőgazdasági szakmunkás- képző iskola versenyzői bizo­nyultak a legfelkészültebbek­nek. (Felkészítő tanárok: Sai­led Gabriella és Majoros Lász­ló.) Zúgott a taps, a hurrá — dicséretükre. Hatálytalan volt a győztesek öröme, bizonyára a sikerélmény okán, bár a játé­kok tétre mentek, a fordulók győztes csapatainak iskolái 5-5 ezer forintos vásárlási utal­ványt kaptak. A versenyzők Sporttal, játékkal a holnapért Ha valaki fővédnök, járjon elöl jó példával. így tett Balázs Gé- zánc, a megyei tanács elnök- helyettese is a rendezvényt nyitó torna alkalmával pedig sok-sok ajándékot. Já­tékokat, könyveket, sportszere­ket, amelyeket a védnök vál­lalatok ajánlottak föl. Csak­úgy a vendéglátás finomsá­gait is, óriási mennyiségű fi­nom pékárut, üdítőitalokat és almát. A zsűrinek volt min törnie a fejét, hogy igazságos le­gyen. Az ám, még be se mu­tattuk. Elnöke Lóska Szilárd volt, az Országos Egészségvé­delmi Tanács titkárságvezető­je. Tagjai: dr. Balog Miklós­áé (Vöröskereszt országos ve­zetősége), dr. Kelemen Erzsé­bet (megyei Köjál), Szemes Árpád (megyei tanács ifjúsági és sportosztály), Joósz József (Budaörs tanácselnök-helyette­se), Antal Imre (Mezőgép ér­di gyár igazgatója, országgyű­lési képviselő), Ferenczi Illés (Százhalombatta tanácselnök­helyettese) és dr. Zombori Marianna (kerepestarcsai kór­ház). A második fordulóra váltot­ták egymást a csapatok az asztalok körül. A Mit együnk, hogy jól legyünk ... verseny résztvevőinek előzetesen, házi feladatként össze kellett állí­taniuk egy négytagú család hét végi egészséges étrendjét — 600 forintból. Hát kérem ... ezt is megoldották. A helyszí­nen viszont uzsonnát kellett készíteniük és tálalniuk. Csi­nos szendvicsek meg francia- saláták kellették magukat né­hány percen belül a ruhásko­sarakban behozott nyersanya­gokból. S persze, amit „főz­tek", meg is ették a játékosok. De míg odáig jutottak, Déri János a szurkolóknak adott fel villámkérdéseket a helyes táplálkozás tárgyköréből. A pontos válaszokért jutalom járt. S míg a csarnokban zajlot­tak az események, sétára in­dultunk. A tinipresszóban le­csücsültünk a valószínűleg leg­fiatalabb résztvevő, az 5 éves budaörsi Sztonák Mónika mel­lé, aki, ahogy elmondta, na­gyon jól érzi magát, mert sok a gyerek, lehet játszani, sen­ki sem szól rájuk, hogy csen­desebben, meg, hogy nem szabad... S amint végeztek a sütivel, meg az üdítővel, kí­sérője, Ricz Szilvia, a buda­örsi Béke téri Általános Iskola 6. osztályos tanulója elnézést kérve sietősen maga után húz­ta a kicsit, mondván, még be kell nézniük a kaszinóba, s a nagyfilmet is látni szeret­nék, a Szerelem második vé- riget adják. Néhány lépéssel arrább, a tizenéves tanácsadó, közismert nevél) a TINTA egyik ügyeletesével, Szödényi budaörsi gimnázium 3. tanulójával váltottunk szót, szerdánként a tanácson sike­resen működő információs se­gítő szolgálatukról és a nem­rég alakult klubjukról. Itt most inkább a programokkal kapcsolatban kérnek felvilá­gosítást a gyerekek. Az esemény központjában, a tornacsarnokban már a Fele se igaz játék ment az egész­séges táplálkozásról, a máso­dik forduló befejezéseként. Wichmann Tamás sokszoros világbajnok, kétszeres olim­piai ezüstérmes kenus nyilat­kozott Déri Jánosnak. Ügy is, mint képzett szakács. Ferge­teges taps vetett véget a szel­lemi tornának is. Szurkolóik ünnepelték a győztes csapatot, az érdi szakmunkásképző in­tézetet. (Felkészítő tanár: Schubert Gáborné). S még mindig bírták erő­vel a résztvevők és a fárad­hatatlan rendezők, egészségne­velők és tanárok. Következett az erőpróba, a Most mutasd meg ... ügyességi sportvetél­kedő. Zúgott, tombolt az aré­na. A versenyláz akkora hang­orkánt kavart, hogy belere­megtek a falak. Iramodott a gyereksereg, versenyben az idővel és egymással. Pörögtek a labdák, karikák, az ugrókö­telek. Azt hittük, ezt a han­gulatot már nem lehet fokoz­ni. Dehogynem! Amikor kihir­dették a sportverseny eredmé­nyét, az első helyezett budaör­si Ifjúság úti 2. Sz. Általános Iskola csapata hatalmas üdv­rivalgásba tört ki, s három­szor röpítették levegőbe Erzsi nénit, fiatal osztályfőnöküket, felkészítő tornatanárukat, Lakk Erzsébetet. — Ötödiktől enyém ez a most végzős osztály — mesélte utána boldogan és kicsit még lihegve az ifjú ta­nárnő. — A testneveléssel, a sporttal tudtam megfogni ezt az akkor nagyon kemény kis társaságot. Lám, milyen egyszerű. A sporttal. Ezért is bárcsak gyakrabban fognának össze a körzetek hasonló program megrendezéséért. Jó játék volt, egészséges mulatság. A fővéd­nökök egyike, Balázs Gézá- né megyei tanácselnök-helyet­tes szebben fogalmazott a helyszínen, de hadd ismételjük egyetlen mondattal: Köszönet érte minden névtelen rende­zőnek, közreműködőnek. K. E. rak tar. Dodó Györgyi Bőséges a kínálat a tinipresszóban. A sütemények a korszeré táplálkozás receptje szerint szójás alapanyagból készültek (Vimola Károly felvételei) Erről olvastam Petőfi Sándor Szibériában Megszállott amatőrök, s hivatásos kutatók ismét azon rágódnak, járt-e Petőfi Sándor Szibériában. Az amatőrök inkább állítanak, a hozzáértők csöndesen, higgadtan igyekez­nek cáfolni a hiedelmet. Hasonlatos eme buzgólkodás az időről időre föllángoló vitá­hoz, vajh hol született a nemzet nagy költője. Kiskőrösön? Kiskunfélegyházán? Kunszent- miklóson nemrég megtalálták Petőfi követvá­lasztási kiáltványát. Címe: A kis-kúnokhoz. Nem tudhatom, hogy a kiáltványból ki-ki mi­lyen érveket meríthet véleménye megtámo- gatására. Nekem nyelvi dolgok jutottak az eszembe. Idemásolom a követválasztási kiált­vány egy-két sorát: Magyarország eddig egy nyers fenyőfa volt. most már le van vágva, és föl van deszkákra fűrészelve ... Magyar- ország gyalulatlan deszka ... én ajánlom ma­gamat a ti kezeitekbe gyalunak. Ez elég vilá­gosan van mondva. Le van vágva, föl van fűrészelve, világosan van mondva. így Petőfi Sándor. Idézhetek versből is: S díjazva van az élet. (15-dik már­cius, 1848). Manapság műveltebb egyének így írnák: most már levágott, fölfűrészelt, vilá­gosan mondott, s díjazott az élet. Mert a van, s az ilyesfajta fogalmazás germanizmus. A kiáltvány előtt olvastam egy cikket, amely­ben ez,állt: ha még a tét nélküli versenyek is eleve eldöntötték, akkor ... Azt is olvasom, hallom, a helyzet adott. Mit adott a helyzet? Egy nagy pofont. Ezt a mondatot is az előbbi cikkben olvas­tam: Az áremelkedés terheit a nő jórészt sa­ját munkával váltja ki.’Ezt én úgy tudom el­képzelni, hogy a nő fogja magát, elmegy az áremelkedéseket tartalmazó raktárba, s nem pénzzel, recepttel, arannyal, hanem munká­val kivált egy adag terhet. Létezik ilyen egy­ügyű nő? Nem elég neki az a teher, ami rá­szakad, az az áremelkedés, amit a nyakába zúdítanak, központilag a hatóságok, szabadon a termelők, kereskedők, szolgáltatók? Petőfi és a művelt egyének között helyez­kedik el a nép. Kétségtelen, akadnak a nép gyermekei között szép számmal, akik azt hi­szik, úgy jó, helyes, szép, ahogy az ápolt ke­zdek mondják, többnyire azonban még pon­tosan fogalmaznak: a répa kint van a határ­ban, Rozi ujja még be van kötve, Julcsa néni már el van temetve, a jelölés, a verseny eleve el van döntve. Az áremelkedési terhekért fél lépést sem tesznek. Dehogyis akarják kivál­tani. örülnek, ha valahogyan el tudják vi­selni. Arról is olvastam, hogy szép dolog nagy­jaink tárgyi emlékeinek összegyűjtése, de fontosabb volna szellemi hagyatékaik ápolá­sa. Ennél is fontosabb volna műveikből okul­ni. S a legfontosabb volna elgondolkozni azon, amit nagyjaink leírtak, amire intettek, amitől óvtak, amire buzdítottak. A követvá­lasztási kiáltvány után belelapoztam egy má­sik újságba, s megütötte szememet az egy­éves évforduló. Én már láttam egyéves csi­kót, egyéves kutyát, egyéves malacot, egyéves kisfiút, kislányt. Mondhatjuk az első évfor­dulóra, hogy egyéves, a harmincadikra; hogy harmincéves? így kellene végiggondolnunk mindent. A legkisebb dolgoktól a legnagyob- bakig. S ha megakadunk, forduljunk nagy­jainkhoz. Hiszen ők már akkor gondolkoztak, amikor rólunk még nem is álmodoztak. Az egyik megszállott amatőr újabb expe­díciót szervez Szibériába, kikutatni egy bizo­nyos területet, ahol a hipotézis szerint Petőfi hamvai nyugszanak. Fölösleges fáradozásnak tartom. Petőfi életútját, származását, életmű­vét végiggondolva, kizártnak tartom, hogy lett volna Szibériában. Elképzelhetetlennek tar­tom, hogy megmaradt volna akármilyen messzi ország falujában. Lehet, hogy nem ért volna haza, de hogy elindult volna, az egé­szen bizonyos. Kör Pál Szemléletváltozás nélkül nem ment Veszteség után nagy nyeréség

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom