Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-21 / 68. szám
mr.sT Mu. ) Videotex-szolgálat Adatbázisok A Magyar Posta Videotex (VTX) néven új szolgáltatást vezet be a közeljövőben. Az ehhez szükséges műszaki berendezések szállításáról a napokban kötöttek megállapodást az NSZK-beli Siemens céggel. A külkereskedelmi feladatokat a Budavox látja el. A Videotex-rendszer szolgáltató központját az angol Gec Computers, a hazai műszaki követelményeket és a magyar ábécé sajátosságainak megfelelő terminálokat az osztrák Mupid cég, a Videotex-mode- meket (jelátalakítókat) az ugyancsak osztrák Datentechnik cég gyártja. A Videotex párbeszédes üzemű szolgálat, amely szöveges és grafikus információkat, adatbázisokat tárol, s a VTX-terminálok használóinak lehetővé teszi, hogy hozzájussanak — távközlési úton — ezekhez az információkhoz. A rendszerhez tartozó Videotex szolgáltató központ a nyilvános távbeszélő-hálózaton érhető el. A terminálok az információk szöveges és grafikus megjelenítésére egyaránt alkalmasak. A szolgáltatás kezdeti szakaszán a posta — korlátozott számban bérbe ad terminálokat, a későbbiekben lehetővé válik az is, hogy maguk az előfizetők vásárolják meg a Mupid cég gyártmányát. Az új rendszer elemeinek szállítása és telepítése már megkezdődött. 1988. MÁRCIUS 21.; HÉTFŐ Élettartamuk: 800 óra Az Idén mintegy 15 millió korszerű halogénlámpát gyárt a Tungsram Rt. a világ autóiparának. Az újpesti gyárban néhány hónappal ezelőtt szerelték fel azt az automatizált, s ugyancsak a Tungsramban japán kooperációval készített gyártósort, amely jelenleg a világ halogénlámpa-termelésének mintegy egynegyedét állítja elő. Az újpesti gyárban készülő halogénlámpákat — amelyek körülbelül 800 órán át világítanak — szinte kizárólag exportra szállítják, az NSZK-beli Volkswagen, az Opel, a Mercedes, a BMW, továbbá a svéd Volvo, az olasz Fiat, angol és francia gépkocsigyáraknak A legnagyobb szőlőtőke A közelmúltban derült ki, hogy hazánk legnagyobb és legtöbb termést adó szőlőtőkéje a Komárom megyei Naszály községben, Czérna Dániel portáján található. A hetvenesztendős fodrászmester, Czérna Dániel 40 év alatt nevelte fel a növényóriást, amely vesszőivel mintegy száz négyzetméteres területet fon át. Amikor gyümölcsöt érlel, olyan, mint a mesebeli fa, amelyről sohasem fogynak el a fürtök. Gazdája nemrégiben díszoklevelet kapott a hatalmas tőke felneveléséért és ápolásáért. Ifjúsági parlament a Csepel Autóban A tudásnak értékké kell válnia Vállalati ifjúsági parlamentet tartottak március 19-én Szlget- szentmiklóson, a Csepel Autógyár művelődési központjában. A törzsgyárból és a vidéki gyáregységekből, telephelyekről érkezett küldöttek már a parlament megnyitása előtti órákban zsúfolásig megtöltötték a tanácskozásra kijelölt helyiséget. Lukácsi Gábor vezérigazgató az elkészített írásos anyaghoz kapcsolódó szóbeli kiegészítésében utalt arra, hogy a munkahelyi parlamentek beszámolói s az azokon elhangzott hozzászólások tükrözték az 1984 óta történt előbbre lépést. Javult a vállalatnál foglalkoztatott fiatal dolgozók helyzete és munkahelyi közérzete. Megjegyezte, hogy az autógyár létszáma a beszámolási időszakban jelentősen változott: az utóbbi négy évben majdnem 9 százalékkal csökkent. Okai között szerepeltek az anyagi természetű gondok éppen úgy, mint a bizonytalanság a vállalat jövőjét illetően. Alapvető tényezőként mégis a szigorú létszámgazdálkodást jelölte meg, amelyet éppen a hűséges dolgozók lét- biztonsága és jövője érdekében alkalmaznak. Az autógyári fiatalok jövedelmi viszonyai elmaradnak a kívánt mértéktől. Ezért a vállalatvezetés számára továbbra is kiemelt feladatot jelent azok figyelemmel kísérése és a bérezés lehetséges javítása. Lukácsi Gábor szólt arról is, hogy a jelenlegi vezetői állomány 8,9 százaléka fiatal. A kádercserék során igyekeztek érvényt szerezni annak az elvnek. hogy lehetőleg a vállalat minden fontosabb területén biztosított legyen az ifjúság részvétele a szervező és irányító munkában. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők számával nem elégedett a vezérigazgató. Pedig az utóbbi néhány évben nagy erőfeszítéseket tettek azért, hogy a pályakezdő diplomások előtt is vonzóvá tegyék az iparnak ezt a területét. Hiszen a piacképes termelés két alapvető feltétele a képzett ember és a színvonalas technológia. Az írásos anyaghoz és az elhangzott vezérigazgatói gondolatokhoz kapcsolódó vitában a jelenlévők közel harmada szólalt fel. A legtöbbet emlegetett gondok közé tartozott a lakáshiány. A diplomások, a különböző munkákra jelentkező szakemberek tekintélyes hányada azért nem marad a vállalatnál, mert lakásproblémájuk megoldásához nem elegendő számukra a kezdő fizetés és az anyagi előmenetel. Keszi Imre az 1-es törzsgyárból érkezett küldött például azt kérdezte; miért nem kezdett a vállalat néhány évvel ezelőtt bérlakások építéséhez!? Akkor talán ma kevesebb gondjuk lenne. Elhangzott olyan észrevétel is, hogy a drága nyugati gépeket eléggé elhanyagolt csarnokokban üzemeltetik. Mások a légszennyezést, a mérhető környezeti ártalmakat említették, mivel ezek zavarják a nyugodt és biztonságos munkát. Javaslatok hangzottak el a fiatal, de már törzsgárda- tagnak számító dolgozók méltóbb jutalmazására is. Felszólalt a vállalati parlamenten Müller István, az OMFB elnökhelyettese is. Hozzászólásában röviden vázolta az ágazat helyzetét. Határozottan utalt arra, hogy a megszerzett tudásnak valós értékké kell változnia. Szorgalmazta a technológiai rekonstrukció megvalósítását a Csepel Autógyárban is. Az ifjúsági parlament záró epizódjaként a jelenlévők elfogadták a következő négy évre szóló ifjúságpolitikai feladat- és a munkatervet. Megválasztották az ágazati parlament küldötteit. Fábián János, a KISZ-bizottság titkára, Szabados Erika az 5-ös gyár és Kiss Kálmán, a járműgyár dolgozója remélhetőleg olyan szenvedélyesen és egészséges vitázó kedvvel szerepelnek majd ott is, miként azt tették társaikkal együtt a vállalati parlamenten. Idén a Csepel Autógyárban — a tervek szerint — mintegy 14 ezer járművet, illetve alvá zat gyártanak. Ha fiatalok és idősebbek valóban a vállalati parlament mottója — „Közös munkánk eredménye csak pozitív lehet!" — szellemében dolgoznak, akkor biztosan tel jesíthetik idei feladataikat. Gyócsi László Veterán auték, meseváros, pónilovak Színes programok a kiállításon A változékony, hűvös hétvégén sokan inkább a kőbányai vásárvárosba látogattak el, semmint hogy a kiskertekben, hétvégi házakban lássanak a tavaszi munkákhoz. A pénteki megnyitót követően több tízezer látogató volt kíváncsi az Utazás ’88 kiállításra, illetve az ahhoz kapcsolódó programokra. A látogatók többsége ugyan csak az érdeklődés szándékával váltotta meg belépőjegyét, de jó néhányan éltek az utazási irodák adta lehetőséggel, s fizették be üdülésük díját jelentős kedvezménnyel. A felfokozott érdeklődés érthető, hiszen talán soha nem volt oly színes a kínálat, mint ezekben a napokban. Már maga a lehetőség, hogy a hajdanvolt omnibusz- szál, az Omnibusz Utazási Iroda emeletes, korhű városnéző járművével lehet az Engels térről Kőbányáig utazni, vagy a Danubius Szálloda és Gyógyüdülő Vállalat rulett- asztala mellett próbálhatja ki szerencséjét bárki — ezreket vonzott az elmúlt három nap alatt. Ez utóbbi programnak természetesen csak a 18 éven felüliek örülhettek, ám a kiállításon részt vevők a kicsikre is gondoltak. A mesepavilonban három kívánsággal állhatták elő a gyerekek, akik, ha itt nem találják meg Érdeklődő mindig akad — a Dunakanyar vonzereje továbbra sem csökken. A Pest Megyei Idegenforgalmi Hivatal, a Du- natours pavilonjánál dr. Sárváry Istvánná, Bocskay Ildikó é3 Schopp Lászlóné várja az utazni vágyók kiscbb-nagyobb csoportját számításukat, bőven kárpótolhatják magukat lovaglással vagy azzal, hogy pónifogaton kocsikáznak végig a vásárváros területén. Immár hagyományosan, 5. alkalommal gyönyörködhettek az érdeklődők az autómatuzsálemekben is, amelyek a budapesti tavaszi fesztivál keretében a nemzetközi veterán- autó-találkozón vettek részt. Még egy ilyen autómatuzsálem is képes a versenyzésre (Erdősi Ágnes és M. Nagy Péter felvételei) Erről olvastam Bujkál a civil kurázsi? A fiatalok egy csoportja K özvetlen tapasztalatok híján hajlamosak vagyunk rábólintani bizonyos közlésekre: úgy van. A közlések sokaságához képest közvetlen tapasztalásaink el- enyészőek. Néha azonban előfordul, hogy olyasmiről hallunk, amivel magunk is foglalkozunk. Ilyenkor rendszerint meglepődünk. Nocsak. Erről mi egészen mást észleltünk. Olvasom például a következőket: Tudom, szép számmal vannak lapok, amelyek levelezői oldalán véleményt nyilváníthat az olvasó. Ezekben azonban többnyire a lap cikkeihez fűzött olvasói vélemények kapnak nyilvánosságot. A kis- publicisták önálló gondolatainak közlésétől a szerkesztők gyakran elzárkóznak, sőt az sem ritka, hogy válasz nélkül hagyják azokat. Ha mégis nyomdafestékre érdemesítik, terjedelmi okokból vagy a politikai szalonképesség hiánya miatt úgy átalakítják a közlendő szöveget, hogy arra alkalmasint még a levélíró sem igen ismer rá. Miért ilyenek a szerkesztők? A szerző válasza: számos lapszerkesztő részint a civil kurázsi hiánya miatt zárkózik el, részint mert abban a tévhitben él, hogy ami nem válik ismertté, az a gyakorlatban nem is létezik. A civil társadalom, a civil kurázsi manapság minden magára adó, politikai, társadalmi témával foglalkozó tollforgató írásában fölbukkan. A civil azt jelenti, polgári személy. A kurázsi merészséget, bátorságot. A kettőt összekapcsolva következtethetünk jelentésére. Hogy kiben mekkora adagja lakozik eme civil kurázsinak, gondolkozzék el rajta. Magam is ezt tettem. Olvasás közben sokszor elmondom, csak úgy magamnak: ezek a szerkesztők csak ennyit mernek közölni?! De hát szerkesztő is vagyok. Kicsike kis szerkesztő, persze, akinek csupán kisvárosi, falusi rálátása van, de mégis. Döntenem kell kéziratok sorsáról. S nagyon várom a civil kurázsival megáldott olvasók véleményét. Az amatőr szerzők, kispublicisták írásait. Várom? Szervezem őket. Biztatom az amatőr szerzőket, vessék papírra ismereteiket azokról a csúnya anomáliákról, majd mi közöljük. Egy ilyen vidéki kis szerkesztő csak kilép az utcára, és már el is kapják. Te, pajtás, mondja éppen egy fiatalember, borzasztó, ami velem történt. Nem írnád meg? Mi történt, kérdem. írd meg te, pajtás, mégis veled történt meg, csak bátran, megjelentetjük. De hát én nem tudok olyan jól fogalmazni, szabadkozik. Nem baj, nyugtatom, a lényeg legyen benne, majd mi átfésüljük. De úgy, hogy azért rá lehessen ismerni, mondja ijedten. Ügy. Sőt, szó szerint lehozzuk, ha nincs benne helyesírási, fogalmazásbeli hiba. És aláírjátok a nevemet? Aláírjuk. De ha akarod, a monogram is elég. Különben is szoktatok ilyeneket közölni? Szoktunk. Mi ilyenkor az illetékesek véleménye? Egyszer ez, máskor az. Egyébként? Egyébként megvagyok. Megbeszéltük az időjárást, az autóápolás fortélyait, s kezdtünk búcsúzkodni. Hidd el, tért vissza az ügyre, nagyon fölháborított, azt nem lehet szó nélkül hagyni. Elhiszem, mondtam, s ne hagyd szó nélkül. T izenegy év alatt körülbelül százötven hasonló eszmecserém volt. Ismerősökkel, ismeretlenekkel, telefonon, személyesen. És az esetek 99,9 százalékában nem íratott le semmi. Holott egyszer-két- szer bebizonyítottuk, a közölt levél a megszólalásig hasonlított az eredetihez. Ismerősnek azt szoktam mondani, te is olyan gyáva kukac vagy, mint a többi. Magamban azt kérdezem, hol lakozik a civil kurázsi, feleim, hol? Kör Pál Idén 74 szebbnél szebb, 1904. és 1960. között gyártott öreg autó érkezett a találkozóra Ausztriából, az NSZK-ból, az NDK-ból és Csehszlovákiából, de képviseltették magukat autócsodáikkal a hazai veta- ránautósok is. A régi járgányok szombaton délelőtt látványos körutat tettek a fővárosban, ezt követően pedig az Utazás ’88 kiállításon ügyességi verseny keretében mérték össze tudásukat, erejüket. Találkozójuk 2X43 kilométeres rallye-versennyel zárult. Ami azonban a kiállítást illeti, Itt még bőven akad program és látnivaló, hiszen a szerdáig nyitva tartó turisztikai seregszemlén az említett látványosságok mellett a számítógépek kedvelői, a számítástechnika búvárai is ta- TSlfitíir"Újdonságokat A 24-es és 25-ös pavilonban a játék- programok mellett számtalan számítógépes kellékkel, kiadvánnyal, s természetesen a hazai számítástechnikai újdonságok nagy részével ismerkedhetnek meg az érdeklődők. Ha azt mondjuk, hogy az A pavilon az utazásé, az említett két pavilon pedig a számítás- technikáé, akkor a vásárváros D pavilonjáról elmondhatjuk, hogy itt a sportkedvelők találhatnak érdeklődésüknek megfelelő programot. Itt — hiszen az olimpia évében járunk — bárkinek alkalma lehet arra, hogy találkozzon az elmúlt évtizedek olimpiai bajnokaival, s az idei játékok nagy reménységeivel. Ugyancsak itt. a szabadidő hasznos eltöltéséhez kínál jó néhány vállalat kemping-, illetve sportcikkeket, s ruhákat is. Közöttük a budakalászi Bu- daflax Lenfonó- és Szövőipari Vállalat is képviselteti magát. Napi két divatbemutatójuk mellett a helyszínen árulják Lee Cooper farmeröltözékeik szinte teljes választékát, s 10- féle sátrat 15-20 százalékkal olcsóbban kínálnak. De visszatérve az utazáshoz: az immár megyénkben is működő Coophotels Üdülőszövetkezeti és Idegenforgalmi Szövetkezeti Közös Vállalat ajánlata igen sok látogatót vonzott. A vásár ideje alatt ugyanis 12 éves üdülőszövetkezeti jogot vásárolhatnak Nyugat-Európa bármely táján azok, akik a helyszínen fizetik be ennek 2800 nyugatnémet márkás árát. Talán, mert hogy nem kis összegről van szó, a Coophotels ajándékba 4 napos osztrák—nyugatnémet társasutazással kedveskedik a jelentkezőknek. Igaz, nagyságrendben nem hasonlíthatók össze az ajándékok, a gyerekek mégis szívesen veszik több utazási iroda figyelmességét. A Pest megyei érdekeltségű Omnibusz naranccsal vendégeli meg látogatóit, míg több között a Budapest Tourist lufikat ajándékoz a kicsiknek. Ám a legtöbben továbbra is a kedvezményes utaknak örülnek, azok iránt érdeklődnek. P. Zs.
