Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-21 / 68. szám
1988. MÁRCIUS 21., HÉTFŐ Hogy a szavak érteimet nyerjenek Nyíltan és kritikusan TÁNCOT JÁR A PÉKLAPÁT A lakosságra is számítanak Tornacsarnokot építenek A tanácsok — ugyanúgy, mint más gazdálkodó szervek — mostanában csak kevés forintot fordíthatnak beruházásra. A legtöbb községben nem is nagyon kezdeményeznek manapság ilyesmit. Ha mégis, akkor alaposan meggondolják, hogy mire is van leginkább szükségük. Ezért is dicséretes a tápió- szecsőiek kezdeményezése. A lélekszámát tekintve a közepes nagyságú községekhez sorolható Tápiószecső tornacsarnok építését határozta el. A község általános iskolásainak ugyanis nincs lehetőségük még arra sem, hogy a tantervben előírt testnevelési gyakorlatokat megfelelő körülmények között sajátíthassák el. A községben ugyan felépült 1980-ban egy új iskola, de tornateremre már akkor sem futotta, Így, a mintegy 800 iskolásgyerek tornaóráit az iskola folyosóján, jó időben pedig a szabadban tartják a pedagógusok. E helyzet tarthatatlanságát felismerve határozták el a legutóbbi tanácsülésen, hogy mindenáron megpróbálnak egy tornacsarnokot építeni. Elképzeléseik szerint egy szerény méretű, 18X36 méteres, köny- nyűszerkezetes építmény megoldaná a szecsői iskolások gondjait. A csarnok, amelyet a Petőfi utcai iskola udvarára terveznek, a testnevelési órák szakszerű megtartásán kívül lehetőséget kínálna árrá is, hogy a község lakói szabadidejüket sportolással tölthessék. Ezért is számítanak úgy a község vezetői, hogy a kivitelezésbe a falu lakói is besegítenek, ahogy erre máskor szintén volt már példa. A tornacsarnok építésére versenytárgyalást hirdetnek, melynek helyét és időpontját áprilisban teszik közzé. Ettől is azt várják a község vezetői, hogy olyan kivitelezőre bízhassák kevéske pénzüket, amelyik gyorsan és jó minőségben építi föl a tornacsarnokot. Ez a nap jelentős esemény a falu életében — mondja Leányfalun a művelődési ház előtt Horváth Endre. — Évente egyszer legalább mindenki elmondhatja, ami a szívét nyomja. Semmi kétség, hogy a helybeliek komolyan veszik ezt a fórumot. Már fél hatkor több mint száz ember szorong a művelődési ház nagytermében. Ünneplőbe öltözött férfiak és nők adnak ma este itt egymásnak találkozót. Zömében az idősebb korosztály képviselteti magát. vele. Ügy ítélte meg, hogy az orvosválasztás jó volt, a lakáskérdést a legoptimálisabban oldották meg az adptt kö- rülmé%ek.,között. ‘ . A tanáosielnök utárudrlKtl- lár Gyöngyi vb-titkár az uj tanácsrendelet tervezetét ismertette. amelyben központi helyet kapott a közterek tisztántartása, szemétszállítás, állattartás. A hosszan elnyúló beszámolók rövid időre megbénították a hallgatóság vitakedvét, de aztán lassan megeredt a nyelvük. A kérések és kérdések őszinték és kritikusak voltak. Balogh György húsz éve lakik a Dóra-hegyen, ahol nincs út, villany, víz, így esővizet kénytelen használni. Ígéretet nem kapott az áldatlan állapot megoldására. Erre nincs pénze a tanácsnak. Szabó Ernő panasza: kevés a szemétlerakó hely, a konténer és a kuka az utcák szemetesek és piszkosak. Rovnyai Imre felháborodását fejezte ki az állattartás megszigorítására vonatkozó intézkedések miatt. Móricz Zsigmondot hozta fel példának, aki egész állatfarmot tartott. mégis tiszta volt a leányfalui levegő. Súlyosnak ítélte a szennyvíz Dunába vezetését, a csatornázás költségeinek a lakosságra hárítását. A felszólalók közül egyedül ö tartotta erkölcstelennek a Havas doktornak kifizetett egymillió forintot. A tanácselnök változatlanul állította, hogy helyesen járt el a testület, és ezért bármilyen fórumon vállalja a felelősséget. Rovnyai Imre még mondaná a maga igazát a közösség érdekében, de az elnök másnak adja át a szót, pedig a háttérből biztató szavak hangzanak el, hisz kevés olyan bátor ember van rajta kívül a teremben, aki ilyen nyíltan szólna a falu gondjairól. Az elnök asszony mindvégig ura a helyzetnek. A kérdésekre. bírálatokra kielégítő, naprakész választ ad. Mivel sok bizonytalansági tényező van az emberekben o vízlépcső építésével kapcsolatban. ezért szakemberek részvételével a tavasszal fórumot szerveznek. Néhány apró-cseprő gondolat vetődik még fel. ismétlődnek a kérdések, ezért a tanácselnök úgy ítéli meg. hogy érdemben már nem tudnak újat mondani egymásnak. így este nyolc órakor bezárja a falugyűlést. Keresztes Szilvia Sokszor álldogáftujtk ~iimászásán az iskola melletti kis pékség ablakánál, s figyeltük, amint a félmeztelenre vetkőzött pékek sürgölődtek a kemence körül. Legjobban az tetszett mindannyiunknak, hogy milyen boszorkányos ügyességgel kezelték a hosszú nyelű péklapátot, szinte táncolt a kezük között. A csukott ablakon keresztül is érezni véltük a benti meleget, s gyakran sajnálkoztunk az ott dolgozókon. De nem is ezért ücsörögtünk ott hosszú tízpercekig, néha félórákig, hanem sokkal inkább egy-egy friss sóskifli — akkor még olyat is sütöttek! — reményében, amit néha meg is kaptunk kitartásunk jutalmaként. Pomázon jutott eszembe ez a régi, gyerekkori emlék, feltehetően a frissen sült kenyér illatáról és arról a kifliről — ami ugyan nem volt sós —, amit kóstolóként kaptam az aprócskp kis magánsütödében. Jártam én már máskor is pékségben, pontosabban kenyérgyárban, de ott, ahogy mondani szokták: bemegy a liszt és kijön a kenyér. A látogató nem sokat érzékel a folyamatból, amíg a kenyér elkészül, nem érheti tetten ember és anyag intim kapcsolatát. Ma a magánpékségek reneszánszukat élik. Egyre többen keresik az üzletekben a házi sütésü kenyereket, s szívesen fizetnek érte többet, mint a nagyüzemek termékeiért. Ebből a meggondolásból nyitotta meg üzemét két fiatalember — Nyári Ödön és Hörömpöli László — Pomázon, a Beniczki utcában. Valójában nem új üzem ez, hiszen Sosity Dömötör pékmester hosszú időn át sütötte itt a kenyeret a környékbeliek megelégedésére. Mára nehézzé vált neki a munka, de sütödéje hírnevére azért iéltáen vigyáz: kritikus szemmel vizsgálja, milyen áru kerül ki az ifjú bérlők keze alól. A beindulás után jó egy hétnek el kellett telnie, míg elégedetten nyilatkozott kenyerükről. Az éjszaka közepén, amikor megérkezünk, a sütemények — briós, cukros kifli, puffancs, túrós és ízes táska, kakaós csiga — és a péksütemények már készen várják a szállítást. Hörömpöli László, a A falugyűlés pontosan este hat órakor megkezdődik. Néhány keresetlen szóval a Hazafias Népfront elnöke, Bálint József üdvözli az egybegyűlteket, majd Elettner Gyulámé tanácselnök részletes tájékoztatásit ad a helyi tanács elmúlt évi munkájáról és az idei év terveiről. A beszámoló körültekintő és alapos. Nagyobb hangsúlyt kapnak azok a kérdések, amelyek az előzetes felmérések alapján a helybeli lakosságot érdeklik. Így többek között: a vezetékes ivóvíz kiépítése, a nyilvános telefonfülkék és autóbusz- várók felállítása, az idegenforgalmi szezonra való felkészülés. a csatornahálózat kialakítása. Szükségesnek tartja az elnök asszony, hogy szóljon az orvoslakás körüli problémáról, amely fölkavarta a közhangulatot, így többek között a Pest Megyei Hírlap is foglalkozott mester és öccse, Mihály gyakorlott mozdulatokkal „csípik” ki a tésztát és formálják belőle az egy- és kétkilós kenyereket. Közben az olajégők kellő fokra melegítették a kemencét, már csak azt kell megvárni, hogy a kenyerek megkeljenek, s kezdődhet a „bevetés”. Előkerül a hosszú nyelű péklapát, a kemencék forró torka mohón nyeli el a kenyereket, hogy egy jó óra múlva ínycsiklandozó illatokat árasztva szedhesse ki a mester. Mire hajnalodik, a polcok lassan megtelnek kenyérrel. Az idős mester felesége fél hatkor nyithatja a kis üzletet, de jöhetnek a kereskedők is, akik üzletükbe szállítják a friss árut. Hancsovszki János képriportja Táncol a péklapát (cím fölötti kép). Kisüli a briós (cím melletti kép). Munkában a mester és a dagasztógép (bal oldali kép). A szakajtóból a lapátra kerül a kenyér (jobb oldali kép). Lassan ki lehet szedni Hozzászólás cikkünkhöz Egyezségre kellene jutni Kókáért Néhány héttel ezelőtt Mit akar a kőkai baráti kör? címmel cikket közöltünk, amelyben szó esett többek között egy kókai emberről, aki beadványokat fogalmazott az alakuló egyesület ellen, mert magánmozit működtetett azon a helyen, ahol a baráti kör később sportpályát épített. Erre az Írásunkra több levél is érkezett. közülük kettőt ismertetünk. „Sok éve olvasója vagyok a Pest Megyei Hírlapnak. Eddig nagyon bántott, hogy Kőka községről kizárólag letaglózó, súlyosan elmarasztaló cikkek láttak napvilágot. Ezért örültem különösen annak, hogy lapjuk ezúttal nem negatív dolgokról írt Kókával kapcsolatban, hanem arról a széles társadalmi összefogásról, amely a kókai baráti kör tevékenysége nyomán bontakozott ki. Köszönet érte. Kóka község lakói nevébe”: László József.” „ÉN VAGYOK az az ember, akit a mozit működteti. Az önök által »maszeknak« titulált mozit. Milyen mozi az, ahol a Pest Megyei Moziüzemi Vállalat vetít? Röviden elmondom a történetét is. Körülbelül 30 éve tanácstag vagyok. Ez a tér az én körzetemben van, régen szemétbánya volt. Könyörögtem a tanácsnak, tegyük rendbe. A válasz mindig az volt: nincs pénz. Tíz éve rendbe tettem a saját pénzemből (négyezer forintomba került), mivel az én házamban is terjengett a bűz. Hozattam 800 facsemetét és három zsák fűmagot. Ezután építtettem egy vetítőházat, készítettünk vetítővásznat, és ugyancsak a saját pénzemből 60 padot. A tanácselnökkel megbeszéltük és »beindítottuk« a kertmozit, 20 forintos belépődíjjal. Ez fedezte a film árát, a kiszáll... i díjat, a jegyszedő honoráriumát, a villany, plakát költségeit. Nekem mindössze 100-200 forintom maradt egy estére, ezt 18 órától éjfélig a munkadíjamnak tekintettem. Nem tagadom, a vejem kocsmájából hoztam 3-4 rekesz sört és üdítőt, hogy a nézők ne szomjazzanak. Ha ez bűn, ítéljenek el! A cikk szerint mi ott, a téren nem csináltunk semmit, csak a baráti kör. Félreértés ne essék, én tisztelem a baráti kört, de sajnos ez nem kölcsönös. Azt is megírom, hogy miért. Becsületes embernek érzem magam, soha még a törvénnyel nem ütköztem. Alepszervezeti párttitkár vagyok, 30 évig önkéntes rendőr, húsz évig pedig őr voltam a mezőn, ebből kifolyólag nagyon sok embernek volt dolga velem (lopás, pálinkafőzés). A játszóteret — hogy így szépen rendbe tettem, 40 ezer forintomba került —, egyszerűen elfoglalták, a füvet kj- szántották Én tisztelem a baráti kört, de miért ehhez a térhez ragaszkodnak, amit mi tettünk rendbe? Hiszen annyi elhanyagolt hely van Kókán, amit rendbe lehetne hozni. Aláírás: Vastag Gábor, Kóka.” Vastag Gábor levelét saját kérésére közöltük, ha nem is teljes terjedelemben. A rövidítést is elsősorban az ő érdekében eszközöltük, hiszen levelének több része kimerítené az írásban elkövetett rágalmazás és becsületsértés fogalmát. Igaz, hogy a kókai baráti körről készült riportunk kapcsán nem beszéltünk Vastag Gáborral, megszólalt viszont a cikkben a nagykátai pártbizottság munkatársa, aki annak idején igen lelkiismeretesen utánajárt mindannak, amit beadványaiban Vastag Gábor állított. Kiderült, hogy a kókai baráti kör nagyon sokat tett azért, hogy társadalmi összefogással a tanács szűkös forintjait gvaparitsa, és a tagság ellen felhozott vádak sorban megalapozatlannak bizonyultak. S hogy milyen mozi az, ahol a Pest Megyei Moziüzemi Vállalat vetít? Erről any- nyit, hogy magánmozi, hiszen a vállalat csupán a filmet adja, a kockázat, de a haszon is a mozi üzemeltetőjéé. Márpedig az üzemeltető nem a művelődési ház vagy a tanács, hanem Vastag Gábor. VÉLEMÉNYÜNK szerint Kóka község lakóinak érdekét az szolgálná a legeredményesebben, ha a nagy közéleti múlttal rendelkező levélíró békét kötne a baráti kör tagságával és jobbító szándékát — amelynek a leírtak alapján már sokszor tanúbizonyságát adta — ott kamatoztatná.
