Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-02 / 52. szám

1988. MÁRCIUS 2., SZERDA Klasszikus toplista lemezeken Ritka zenei csemegék Az egyik szemem nevet, a másik sír, mialatt a Hungaroton első negyedéves kiadási tervét lapozgatom, örülök, mert a klasszikus műfajba tartozó kiadványok száma közel két tucat, ami csaknem ^léri a szórakoztató kategóriáét. Ez, a mai gazdasági körülmények között mindenképpen rokonszenves döntés. Ám szomorú vagyok, mert a kultúra eme asztala mellett helyet foglalók közül ismét csak a ritkaságok, a zenei csemegék kedvelői lakhatnak igazán jól. Bárcsak egyszer rájönne már az MHV, hogy a köz művelődési igényeinek — vagyis az alaprepertoárnak — minél teljesebb kielé­gítése (ami a szocialista kereskedelem elsődleges feladata), legalább akkora bevételhez juttatná, mint amekkora a specialitások nyuga­ti exportjából származik! Igaz, hogy ez a vállalatnak csak a fo­rintszámláin jelentkezne . •. Igazi bestsellerek Kissé eltávolodtunk azonban témánktól, inkább lássuk a kínálatot! A klasszikus top­lista vezető helyeire több fel­vétel is pályázik. Elsőként említem a Chopin f-moll és a Schumann a-moll zongoraver­senyét rögzítő lemezt, amely­nek szólistája és karmestere világjáró és világhírű hazánk­fia — Schiff András és Doráti Antal. A Telefunlcen cég leg­modernebb — digitális — technikával készült felvételén a kíséretet a világ vezető együttesei közé tartozó amsz­terdami Concertgebouw zene­kar szólaltatja meg. A szinte tökéletes felvételi technika és a zseniális interpretáció talál­kozásának és megvalósulásá­nak lehetünk részesei meg­hallgatásakor. Nagy sikerre számíthat az Álmodozás című album, amelynek minden darabja iga­zi bestseller. Händel hargo- ja, Mozart Török indulója, Nyílt levél Kobra-ügyben J anuár 28-i számunkban megjelent filmkritikánk­ra, mely a Kobra című mun­kával (is) foglalkozott — amint az várható volt —, észrevételek érkeztek. Fűrész Anikó és Sza­bolcs (Törökbálint, Petőfi S. u. 47.) levélben fejezte ki ellen- véleményét s tett fel néhány kérdést, Ezekre választ is kér­tek. Mivel véleményük és kér­déseik a dolognak mások szá­mára is figyelmet érdemlő vo­natkozásait érintik, nem ha­szon nélküli, ha a nagyobb nyilvánosság előtt válaszolok ezekre. Attól most eltekintek, hogy 8 testvérpár levele nem egy fogalmazásbeli és helyesírási hibát is tartalmaz; gondolom, nem ez a lényeg. Azt sem ve­szem Zokon, hogy vitahangne­mük a jóízlés határait súrolja; elég köztudott, mennyire nem tudunk vitatkozni, mennyire képtelenek vagyunk a más vé­leményét tisztelni, elfogadni, eltűrni, s hogy mily véknyan állunk ellenérvek, bizonyítá­sok dolgában. Többnyire meg­elégedünk a csak, a mert, meg az énszerintem ismételgetésé­vel, és mindenkit legalábbis csökkent szellemi képességű­nek tartunk, aki nem a mi el­képzelésünkhöz igazodik. Miért volna más Fűrész Anikó és Szabolcs? Azon sem akadok fenn, hogy olyasmiről monda­nak véleményt, amit nem is­mernek (a kritikusi munka technikai és más körülményeit például). Nálunk gyakorta hat igen zavaróan a tények isme­rete, mert esetleg akadályoz rögeszméink kifejtésében. És még azt sem kifogásolom, hogy sanda gyanúsítgatásokkal illet­nek, — „vitakultúránk” egyik kedvelt eleme ez is. Azt ellenben szerettem vol­na, ha a kedves testvérpár, va­lamint barátaik, ismerőseik és — mint ők írják — a „közép­korúak” is figyelmesebben ol­vasnak (ha egyáltalán elolvas­ták vagy végigolvasták a ki­fogásolt írást). Mert akkor ész­revették volna, hogy miért nem lehet dicsérni ezt a fil­met. Ismétlések elkerülése vé­gett talán csak annyit; ha egy film nyíltan és hangsúlyozot­tan az erőszak mindenekfölöt- tiségét hangsúlyozza, ha a hős, akit szeretnünk kellene, pon­tosan ugyanolyan gyilkos, mint akik ellen küzd, ha ennek a hősnek semmiféle erkölcsi alapja nincs arra, hogy ő le­gyen a győztes, ha ez a hős primitív ember, és az őt alakí­tó színész a sokadik filmben játssza ugyanazt a figurát, mert vagy nem tud mást ját­szani. vagy nem is kell mást játszania, akkor ezt a filmet a jóízlésű, humánus gondolko­dású, az erőszak és a vérontás minden formáját elítélő ember (korára való tekintet nélkül) nem szeretheti. Talán az is ki­derült volna levélíróink szá­mára a kifogásolt írásból, miért nem egyforma minden akciófilm, ha elolvassák, mi is állt a filmkritikában. És talán azon is elgondolkodhattak vol­na, hogy a Kobra (s a hasonló típusú filmek) éppen azáltal roppant károsak, mert a leg- alantasabb emberi ösztönökre alapozva készülnek. És az sem érdektelen (bár nem érv, csak tény), hogy a Kobrát vala­mennyi megjelent kritika ha­sonlóképp véleményezte. Ami meg a gyors kritika­írással kapcsolatos gyermeteg és impertinens piszkálódást il­leti: a testvérpár nem tudja, s talán mások sem tudják (elég kár, mert könnyen tudható volna), hogy létezik előzetes sajtóvetítés, mely jó néhány nappal korábban van, mint a filmek bemutatója, épp azért, hogy a filmkritikusok előre láthassák a műveket és idejé­ben megírhassák véleményü­ket. Legalábbis különös, hogy ez a Fűrész testvéreknek csak a Kobra esetében tűnt fel, mi­után lapunk ezt a gyakorlatot sok-sok éve folytatja, a többi lappal egyetemben. E gyébként ez a levél is a Kobra-szerű munkák ár- talmasságát bizonyítja, s így a szóban forgó kritika vélemé­nyét támasztja alá. Tulajdon­képpen tehát köszönet jár érte. Takács István Schumann Álmodozása — hogy csak néhányat említsek ízelítőül — a Budapesti vo­nósok Botvay Károly vezette előadásában csendül fel. Az operaáriák — különösen a te­nor áriák — kedvelőinek nyújt maradandó élményt egy összeállítás, amely Pataky Kálmántól Gulyás Dénesig tíz kiváló magyar tenorista mű­vészetéből ad ízelítőt. A zene­szerzők; Wagner, Bizet, Puc­cini, Verdi, Leoncavallo és Mozart. Nagyjaink emlékére A klasszikus kínálatból két Mozart-korong hívja fel ma­gára a figyelmet. Egyikük CBS—Hungaroton koproduk­cióban a kürtversenyeket tar­talmazza Dale Clevenger szó­lójával és az idén huszonöt éves Liszt Ferenc kamaraze­nekar kíséretével. A másikon a híres Jupiter szimfónia hallható a budapesti Feszti­válzenekar előadásában, Fi­scher Iván dirigálásával. A hazai zenekultúra közre­adására, népszerűsítésére tö­rekedve a Hungaroton ebben a negyedévben féltucatnyi hanglemezzel állít méltó em­léket nagyjainknak. Liszt Fe­renc Két legendája (előadó: Jandó Jenő), a Kodály kar­művészete című sorozat ötö­dik albuma (előadó: az Ugrin Gábor vezette Ifjú Zenebará­tok Központi Kórusa) és a Budavári Mátyás-templom zenéje című (Harmat Artúr-, Bárdos-, Kodály- és Erkel- kompozíciókat tartalmazó) le­meze mellett, a kortárs zene három kiválósága — Vántus István, Bozay Attila és Sári József művei ismerhetők meg. Gregorián dallamok Végül a „fein" kedvelőinek szólnak a Johann Kaspar M.ertz műveit gitáron előadó Szendrey Karper László, a Scola Hungarica ausztriai gre­gorián dallamokat tartalmazó, valamint Cimarosa A párizsi festő című vígoperáját pará­dés szereposztásban (Kincses, Gregor) megszólaltató és szin­tén digitális rögzítésű hangle­mezek, amelyek CD formában is kaphatók lesznek. Szabó Z. Levente IALLITOTERMEKBOL Pest megyei alkotók adományai A rák ellen — az emberért, a holnapért társadalmi alapítvány javára igen sok magyar képzőművész — közöttük számtalan Pest megyei festő, szobrász — ado­mányozott műveket, amelyekből március 6-ig látható tárlat Budapesten a Vigadó Galériában. Művészet az életért Az összefogás révén, önzet­len megnyilvánulás eredmé­nyeként a művészet is gyógy­szerré, hathatós segítséggé válhat. A Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége felhívására közel kétszáz al­kotó ajándékozott ellenszol­gáltatás nélkül festményeket, szobrokat a tudományos ku­tatás számára, hogy a meg­vásárolt művek összegét is a rákellenes küzdelem1 szolgála­tába állíthassuk. Megindító ez a szolidaritás. Kimagasló mű­vekből szerveződött ez, az összhatásában is szemet gyö­nyörködtető tárlat. Külön örülhetünk annak, hogy Pest megyéből ugyancsak sok és értékes alkotást ajánlottak fel művészeink Szentendréről, Leányfaluból, Fótról, Nagy­marosról, Pomázról, Dunake­sziről, Dömsödről, Vácról, Dunabogdányból. Kik és milyen alkotásokat ajánlottak fel szűkebb pát­riánkból? Redő Ferenc és Szuppán Irén szőnyeget. Em­lékezetes Lőrincz Vitus tűzzo­máncból szerkesztett Madon­nája. Hegyi György mozaik­festménye a Trnovói házak­ról. Valamennyien termésük legjavát adták; így Kaubek Péter azon szoborba álmodott Poríré-ját, ameljr tömbös sű~ rítettséggel tartalmazza új plasztikai álmait és útkeresé­sét. Raszter Károly rajzi etűdjei eredeti nagymarosi él­ményeit összegzik az ifjúság elmúlt és visszatérő emlékei­ben úgy, hogy messzemenően egyezteti az asszociált elvo­natkoztatás és a táj reális valóságának ajánlatait. Ban­ga Ferenc naplójegyzetei a maguk írásos rajzsoraival, szintjeivel epikába zárt lírát — megrendülést és jókedvet Rádiófigyelői MÉG MINDIG...? A mű­sor nem szónoki, hanem a valóságban sajnos nagyon is tényleges kérdésre kereste a választ. Azt hittük, hogy a szélsőséges jobboldali nézete­ket régen túlhaladta az idő. Hiszen egy új társadalmi rend keretei között megpró­báltunk mindent, hogy más szellemben neveljük az utá­nunk lépő nemzedékeket. A történelem tanulságai is in­tő példákkal szolgáltak arra, hogy csak az emberek egyen­lőségén, a kölcsönös megbe­csülésen alapuló közösségen belül lehet önmagunkkal és a társadalommal tisztességgel együtt élni. Hittünk abban, hogy a háború előtti és alatti sorsfordító évek még a bi­zonytalanokat is meggyőzték erről. Ám az utóbbi időben egyre több riasztó jel okoz aggo­dalmat a jó szándékú emberek körében. Nemcsak felütötte fejét a lelket tipró ultrana­cionalizmus, hanem egyre in­kább a nyílt színre is lép. Ennek leghangosabb, mell­döngető szóvivői a bőrfejűek (skinheadek). A punkoknál sokkal nyersebbek és táma­dóbbak. Nézeteiket köntörfa­lazás nélkül fejtik ki, szavak­ban ugyan tiltakoznak az el­len, hogy a fasisztákkal hoz­zák őket egy nevezőre, azon­ban nyíltan vallják az ököl­jogon alapuló kíméletlen erő­szakot. Olyan jelszavakat hangoztatnak, hogy magyar élet magyar földön, vagy ép­pen cigánymentes övezetet akarnak. Nem is beszélve az antiszemitizmus nyílt hirdeté­sétől. Az adás riporterének, Gel­iert Andrásnak sikerült a bőrfejűek egy csoportjával ta­lálkozót szervezni. Stílusosan egy német sörözőben jött lét­re az összejövetel, ahol a vendégek bakancsban jelen­tek meg. Még négy esztendő­vel ezelőtt a bőrfejűek társa­sága nem volt sehol, most pedig már egyre jobban szá­molni kell velük. A beszélge­tés során egyáltalán nem rej­tették véka alá nézeteiket. Így — többek1 között — kif él­tették, hogy Magyarország csak akkor tud kilábalni a nehézségekből, ha visszaállít­ják a királyságot. Hivatkoz­tak Habsburg Ottóra, ki — szavaik szerint — paradicso­mot tudna ezen a földön te­remteni. Azt is elmondták, hogy felfogásukat nemcsak szép szóval akarják terjeszte­ni, szükség esetén majd az erőszaktól sem riadnak vis?- sza. Sajnos a legfájdalmasabb az, hogy ez a szellem nem csupán egy csoportot jelle­mez. Beszivárog az iskolafa­lak közé is, és hihetetlen kárt tud okozni az emberpalánták mindenre oly fogékony lelké­ben. Ennek ékes bizonyítéka például az illemhelyek Horog- kereszttel való „felékesítése”, vagy éppen a másvallásúak- kal való pimasz kötözködés, a cigányok megvető kezelése. A tanárok természetesen elítélik ezeket a jelenségeket, ugyan­akkor egyesek ölbe tett kézzel nem lépnek föl elég kemé­nyen és határozottan, talán valamiféle rosszul értelmezett tapintattól vezetve. Nyilvánvaló, hogy a szülők nagymértékben ludasak eb­ben. Otthon, egymás közt olyan kijelentések hangzanak el, melyeket a gyerek akarva- akaratlan magával hurcol az utcára, az iskolába, a maga kis közösségébe. Pedig érde­mes lenne minden szót meg­fontolni, . hiszen a veszély szinte beláthatatlan, most kell megállni, nem pedig a szakadék szélén. VÁMKEZELÉS. Mint kide­rült, nem gondoltuk végig most sem, hogy egy rendelke­zés milyen következményeket szülhet. Ismét arról a vám­ügyi megszorításról van szó, mely szerint nem lehet 25 000 forintnál drágább cikket be­hozni az országba. Ez már akkora lavinát görget maga előtt, ami a határon — a vámőrség véleménye szerint — „katasztrofális” helyzetet teremt. Ugyanis az ügyeske­dők eszén bajosan tudunk túljárni. Az a gyakorlat ala kult ki, hogy a külföldi ke reskedők az egyes gépeket több ésszerűen összeegyeztet hető egységre bontották és külön-külön csomagolva ad­ják el. Ily módon minden da­rab alatta van az értékhatár­nak és vámos legyen a tal­pán, aki el tudja bírálni ho­vatartozásukat. Ebből nyomtatványgyártásnak olyan iszonyatos túltengése követke­zett, hogy órákat kell várni, s az egyik szobából a másik­ba kinncselni a határon. Azt az árut, amit azelőtt egy em­ber vitt be, most tíz-tizen- kettő cipeli át. A 168 óra az eredeti rendelkezésnek az ér­telmét többszörösen firtatta Most csak a kialakult helyzet tárgyilagos ismertetésére szo­rítkozott. Érdemes volna mindebből levonni a tanulsá­gokat. Szombathelyi Ervin tartalmaznak. Asztai Csaba végtelenül fegyelmezett lapjai a maguk aszketikus integrált­ságával érik el hatásukat. Ez képletszerűség az erénye Csíkszentmihályi Róbert bronzba álmodott Zené-jének is, amely maga az ember; élő hangszer. Akkor az, ha har­mónia. - Csíkszentmihályi Ró­bert a szobrászat ezen felde­rítését átadja az életnek; raj­tunk a sor, hogy a mű tanul­ságaival gazdálkodjunk. Rajki László a tőle megszokott mű­gonddal szervezi látvánnyá Napozó-ját ezúttal bronzból, márványból. Festői ellenpontok Műfajilag és a fogalmazás árnyalatait tekintve is sokol­dalú a tárlat. Portrék, virág­csendéletek, tájképek, külön­böző vidékek, szellemi tájak és egyéni elképzelések vált­ják egymást. Zöld Anikó ol- dottságának ellenpontja Amb­rus Imre szigorú zártsága. Beck Judit a naspolyák for­máit örökíti meg, míg Ba- zsonyi Arany, a Nyárutó köl­tészetét ragadja meg érett és hiteles színvilággal, amely egyébként Hock Ferenc Téli táj-ának is alaperénye. Grä­ber Margit ezúttal a Tulipá nok-ra összpontosít, Böhm Lipót a Dunakanyart álmodja újra képpé, Markó Erzsébet megtalált motívumainál idő­zik. Vecsési Sándor a Felhő és a víz együttes energiáit elemzi és remeklés Orosz Já­nos Költökirály-a, amellyel méltó emléket állít a költő Nagy Lászlónak. A kiállítás az emberi együttérzést és a festői, szobrászi felkészültsé­get azonos hőfokon érzékel­teti;. humánumtól is áthatott művészi értékrenddel, minő­séggel. Ceglédi tájak Baán Mária és Boán Lajos ezúttal a XVIII. kerületi könyvtárban mutatkoztak be. Baán Lajos ismert festő, aki Holló László törekvéseit foly­tatja egyéni zamattal, ceglédi tájakra összpontosított figye­lemmel. Festőiségének alapos­sága rejtőzik a lágy vonalve­zetésben, mely koncentráció­jának biztos eredménye szín­ben, formában, szerkezetben egyaránt. Ladányi Mihály egykori csemői tanyájáról és a ceglédi kapásházról festett néprajzi fontosságú képet. Ehhez hasonlóan portréi a maguk pontos és egyedi do­kumentumában szintén kölJ főiek. Baán Mária alig két észtén-, deje fest. Ez az első bemu­tatkozása. Magabiztos, érzé­keny festőiségében nem ha­sonlít sem Baán Lajosra, sem másra önmagán kívül. Ezért örülhetünk, ezért üdvözölhet­jük vallomásait a festészetté átalakított ceglédi tájról, a nagymarosi gesztenyésről, az erdélyi templomról. Losonci Miklós Versenytárgyalás útján szerződéses vállalkozásba adunk Skoda billenős tehergépkocsit (egy személynek legalább kettőt), Kamaz tehergépkocsit (egy személynek legalább kettőt) és IFA fixplatós tehergépkocsit (egy személynek egyet). Szükség szerint fuvarfeladatról gondoskodunk. Az éves átalánydíjat megegyezés szerint ütemezzük. Részletes tájékoztatást adunk a 339-923-as telefonon vagy a 144-470-es telefon 61-es mellékén. A versenytárgyalásra, három hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítvánnyal, március 12-e és április 22-e között lehet jelentkezni. A versenytárgyalás április 25-én 14 órakor lesz Budapesten a XXI, Szállító út 2. szám alatt. Volán Tefu Vállalat 1. számú üzemigazgatóság THV IVDAPElt A tápiószentmártoni Aranyszarvas Mgtsz április 15-étől öt évre üzemeltetésbe adja: Kincsem bisztró (III. oszt), Tápiószentmárton, Malinovszkij u. 1. Strand büfé (III. oszt.), Tápiószentmárton, Strandfürdő (Kernács). A tájékoztató adatok a termelőszövetkezet közgazdasági osztályán szerezhetők be (cím: Tápiószentmárton, Malinovszkij u. 1.J; A versenytárgyalás idejéről és helyéről a pályázókat levélben értesítik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom