Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-02 / 52. szám

^Cgyfgp 1988. MÁRCIUS 2., SZERDA Tanácstagi jelöfigyúlések megyeszerte Zsúfolt étterem, üres vendéglő A választójogi törvény értelmében a megüresedett helyi tanácstagi választókerületekben egy éven beiül időközi választást kell tartani. Pest megyében utoljára tavaly, február 21-én volt időközi választás, azonban az ezt kö­vető időszakban harminc helyi tanácstagi körzet üre­sedett meg. Ezért a Pest Megyei Tanács 1988. március 19-re időközi választásokat tűzött ki. A választásokat megelőzően ezekben a napokban tartják meg megye­szerte a jelölőgyűléseket, ahol a Hazafias Népfront he­lyi bizottságai megismertetik az állampolgárokat az általuk javasolt személyekkel, s ahol a helybéli lakosok is javaslatot tehetnek a jelöltek személyére. Hétfőn este megyénk két te­lepülésén. Budaörsön és Szi­gethalmon került sor jelölő­gyűlésre, pontosabban egyik helyen csak került volna, mert az esemény magát a vá­lasztókat nemigen érdekelte. Ennek részleteiről a továb­biakban, olvashatnak az ér­deklődők, előbb azonban a másik fórumról, s annak ese­ményeiről szól a tájékoztató. Közművesítés saját erőből Sorba érkeztek a budaörsi tanácsházára a 17. választó- kerület lakói már hat óra előtt, s így a későn érkezők már nem találtak maguknak ülőhelyet az étteremben, ahol az időközi választás jelölőgyű- íését tartották. Ezért aztán so­kan már csak a fal mellett húzódhattak meg, de akadt olyan is, aki az ajtón nyújto­gatta befelé a nyakát, hogy halljon is valamit az esemé­nyekből. Hagyománynak számit, hogy a jelölőgyűléseken a hivatal képviselői beszámolnak az el­múlt időszakban végzett mun­káról. Ez többnyire, ha már választásokról beszélünk, öt esztendőt ölel fel. most azon­ban csak arról adhatott szá­mot Joósz József, a tanács társadalmi elnökhelyettese, hogy 1985 júniusától mennyi­vel gyarapodott Budaörs. Ezen belül persze valóiában az ér­dekelte a jelenlévőket, hogy mennyivel lett gazdagabb sző­kébb pátriájuk, a 17-es vá­lasztókerület. Ez a rész az óvárosban található, a Domb utcát, a Szabadság út páros és a Víp utca páros oldalát öleli feL Egy város fejlődését, gyara­podását részben az jellemzi, mennyire bővült a közműve­sített területek száma. A la­kótelepen a közeljövőben át­adásra kerülő kétszáznyolc lakásos épületet teljes köz­művesítéssel értékesíti az OTP, így ide kellett vezetni a villamos hálózatot, a gázt, a csatornát és a vizet. De ezen túl az üdülőövezetekben, a Ló­völgyben, az Odvas-hegyen, a Frank-hegyen és a Kamara­erdőben is sor került a villa- mosenergia-hálózat bővítésére. Ám itt ez önkéntes alapon történt, a lakosság hozzájáru­lásával. s a kilenc kilométer­nyi szakasz itt közel tizenegy- millió forintba került Pormentes útszakaszok A gázhálózat szempontjából viszonylag szerencsés helyzet­ben van a város, hiszen egesz Budaörs területére elvi enge­délyt adott a Tigáz, s így az óvárosban, a Kamara-erdőben, a Tavasz utcán es az Ősziba­rack utcán társulati formában készítik el a gázvezetéket, s várhatóan az , Alsó határ úton is sor kerül erre a közeljövő­ben. Önkéntes hozzájárulással kap mind hosszabb útfelületet a Domb utca környékén por- mentesitett burkolat, javul a kereskedelmi ellátás is ezen a részen, s várhatóan lassacs­kán egyre több útszakaszt kapcsolnak be a csatornaháló­zatba. Továbbra is napiren­den van a szakorvosi rende­lő. a Sportpálya megvalósítá­sa, a középiskola és a terve­zett bérlakások felépítése, va­lamint új építési telkek kiala­kítása. Ketten kerültek a listára Ezek megvalósítása, a lakos­ság igényeinek és a tanács le­hetőségeinek egyeztetése azon­ban már az új tanácstag fel­adata lesz. A 17-es választó- kerület tanácstagja Keszler Lajos megromlott egészségi ál­lapota miatt lemondott tiszt­ségéről, s ezt a tanács végre­hajtó bizottsága elfogadta de­cemberi ülésén. Keszler Lajos idején is sokat javult a hely­zet, de bőven jut munka azok­nak is, akik utána vállalják a tanácstagsággal járó tennivaló­kat. A Hazafias Népfront vá­rosi bizottságának titkára, Sá- rossyné. Majoros Piroska e feladatkör ellátására két jelöl­tet javasolt, Alt Jánosnét, aki közel két évtizede él a város­ban, s mint a tanács pénzügyi osztályának vezetője tisztában van a környék gondjaival, s idősebb Ballai Vince nyugdí­jast, a Pannónia Szálloda é* Vendéglátó Vállalat egykori dolgozóját, aki a helyi párt- alapszervezetben ma is aktí­van dolgozik. Alt Jánosné néhány szóban elmondta: szerinte mik azok a gondok, amelyek feltétlenül megoldásra várnak, s amelye­ket megválasztása esetén szor­galmazna. Köztudott, hogy az óváros fejlődése nem tartott lépést a lakótelepével, s a ré­gi rész ezért kicsit lemaradt az új negyed mögött. Szükség van ezért a gázhálózat bőví­tésére, s a Domb utca közelé­ben egy zöldövezeti rész ki­alakítására. Ballai Vince sze­rényen csak annyit modott, hogy talán ő is hozzájárult pár darab téglával Budaörs fejlődéséhez. Ám ezután is szívesen viseli a város, s azon belül a régi területek sorsát, s ezert mindent megtesz ér­tük a jövőben is. Alt Jánosné és Ballai Vince a jelölőgyűlés résztvevőinek szavazatai alapján felkerültek a jelöltek listájára. Fiedler Anna Mária Expcrtszoknpk. A Pevdi konfekcióüzemében Nagykátán már évek óta egy NSZK-beli cég megrendelésére készítenek szoknyákat. Ké­pünkön: Kovács Éva egy divatos tavaszi modellen dolgo­zik. (Csécsei Zoltán felvétele) Márciusban még nem tudni... Kevés forint, sok számolgatás Bár a januári tanácsülésen Ráckevén is elfogadták az idei pénzügyi terveket, mégsem bizonyos, hogjy meg­valósul mindaz, amit papíron is lefektettek. Ennek nem más az oka, minthogy a Duna-ág mentén is ala­posan megcsappantak a fejlesztési források, a tervidő­szak hátralévő három esztendejében csak feleannyit költhetnek, mint korábban gondolták. Ez 30 millió fo­rintos kiesést jelent, amely már az idén is érezteti a hatását. Azt még nem tudni, hogy mennyire... Kis lépésekkel — A bizonytalanság abból táplálkozik, hogy most, már­cius elején sem tudjuk pon­tosan, hogy mennyi pénzzel gazdálkodhatunk — mondja Sthály István, a végrehajtó bizottság titkára. — Példának okáért nem vagyunk biztosak benne, hogy megkapjuk-e a már-mái létszükségletnek lát­szó 5 millió forintos hitelt. A pályázatokat csak később bí­rálják el a megyei tanácsnál, de mi annak éredményét nem várhattuk meg, hiszen a pénzügyi év már elkezdődött. Ha nem kapjuk meg, módosí­tanunk kell... Ez nem je­TÜKÖRSIMA aszfaltúiéin, takaros, hétvégi házak között autózunk Sziaetlialmon. hrz Akácos vendéglőt keresve visszakanyarodunk az üdülő- területről a falu felé. Elfogy az aszfalt a kerekek alól, a kátyúkban felgyűlt tócsákat kerülgetve lépésben haladunk. A ve;.'“glő előtt ketten vára­koznak, Czinner János és Ne­mes Géza, a nagyközségi párt- szervezet vezetőségi tagjai, ök igazítanák útba a szigethal­mi 35. sz. tanácstagi választó- kerület jelölőgyűlésére érke­zőket. Igazítanák, mondom, ha volna kit. Ugyanis az ér­kezőknek szemmel láthatóan nem kell a segítség. Igaz, nem is a gyűlés színhelyét, a ven­déglőt, hanem az udvaron ta­lálható talponállót keresik. Nemes Géza még egyszer egyezteti a jelölőgyűlés leve­zetésének forgatókönyvét dr. Békássy Koppánnyal, a Haza­fias Népfront szigethalmi bi­zottságának elnökével. — Először is megköszönöm a leköszönő tanácstagnak az eddig végzett munkáját — mondja Nemes Géza. — Azért túlzásba nem kell vinni a köszöngetést — jegyzi meg valaki a hátam mögött. A magyarázatot is hamar megkapom. A távozó tanács­tag 1985-ig a település ta­nácselnöke volt. Sokat kö­szönhetett neki ez a hirtelen nőtt, speciálisan agglomerá­ciós gondokkal küzdő nagy­község. Az elnöki posztra való újraválasztását nem is szak­mai rátermettsége, hanem em­beri tulajdonságai hiúsították meg. Ám, annak idején a 35. sz. választókerület lakói bíz­tak benne, s olyan arányban szavaztak rá, hogy az eilen- jelöltje még pótt.anócstagként sem futott be. Ám az eltelt két és fél esz- . tendő alatt nem igyekezett meghálálni a bizalmat. Ezért most az időszaki választások Választópolgár kerestetik! lenti azt, hogy lemondunk a fő célok megvalósításáról. A tanácstagoknak az a vélemé­nyük, hogy a nehezebb hely­zetben is meg kell oldanunk a legégetőbb gondokat. Azzal azonban számolnunk kell, hogy ezeket csak kis lépések­kel és az áhítottnál hosszabb távon érhetjük el. Ráckevén és a társközsé­gekben nagyon várnak arra az ötrrfillió forintra, amelyet a telekeladásokból tervezett 6 millióval szándékoznak ki­egészíteni, hogy a kieséseket mérsékelhessék. Az áthúzódó beruházások befejezése a leg­sürgetőbb. Ilyen például a tanácsi intézmények beköté­se a földgázhálózatba, a szennyvízleürítő hely kialakí­tása, a szociális otthon bőví­tése. Fejleszteni kell a vil­lanyhálózatot azokon a terü­leteken, ahol ennek hiányá­ban nem lehet megkezdeni a telkek beépítését. A járdák korszerűsítésére leginkább ak­kor lesz lehetőség, ha a la­kosság ehhez felajánlja a tár­sadalmi munkáját. Az igénye­ket már felmérték a tanács­tagi beszámolókon, s hamaro­san el kell dönteni azt is, hogy mely körzeteknek tud a tanács építőanyagot adni. A magánerős lakásépítés és -vá­sárlás szociális támogatására, a lakásforgalmazás ösztönzé­sére a fejlesztésre szánt pénz 7 százalékát fordítják. Azon­ban még mindig akadnak nyitott kérdések.., Többe kerül — Kevés a pénzünk, ezért állandóan számolgatunk — mondja Sthály István. — Nagy fejtörést okoz például a szakorvosi rendelő kialakítá­sa. A tanács épületében vol­na a legjobb helyen, ám ak­kor az apparátusnak át kelle­ne költöznie a régi tanácshá­zába, amelyet előbb fel kelle­ne újítani. A kettőt együtt nem tudjuk véghezvinni, sze­lektálnunk, azaz valaminek a rovására döntenünk kell. Nem áll valami jól a rácke­vei Kölcséy utcai általános is­kola dolga sem. A középtávú tervben számoltunk azzal, hogy a nyolc tantermes bőví­téshez 8 millió forintos cél- támogatást kapunk. Erre nincs lehetőség, így csupán valamivel több, mint 4 és fél millió forintot tudunk az építkezés megkezdésére elő­irányozni. Ennek tervei elké­szültek, a kivitelezővel meg­állapodtunk 23 millió forint­ban, amelyből mára — az ár­emelkedések, az általános for­galmi adó életbelépésével —> 29 millió forint lett. 41a- sonlóan jártunk a szigetbe­csei általános iskola bővíté­sével is. A Művelődési Mi­nisztérium 3 és fél milliót ad ehhez, gondoltuk, mi is hoz­záteszünk ugyanennyit. Csak­hogy a négy tanterem építése már a tavalyi árakon is 10 millió forint fölött volt, most pedig 12 milliónál is többre számíthatunk. — Folytathatom a sort az­zal, hogy a korábbi tervek szerint a szigetbecsei vízmű­nek 1990-re el kellene ké­szülnie. A munka éppen csak megkezdődött, a nagy része még hátravan, de már most látnivaló, hogy az áremelke­dések és a forgalmi adó miatt az eredetinél 7 millióval töb­be fog kerülni. Azt még nem tudjuk, hogy a különbözetet ki fogja viselni, de arra gondolni sem merünk, hogy a beruházás félbemaradjon. Nem egyedi A dolog lényege az, hogy ugyan megfogalmazták és el­fogadták a fejlesztési terve­ket, mert e nélkül dolgozni nem lehet, de arról ma sem tudnak a tanácsnál felelősen nyilatkozni, hogy azokból mi valósulhat meg. Egyelőre szá­molgatnak, a maguk háza tá­ján s másutt is kiegészítő anyagi források után kutat­nak, majd áprilisban megint tanácsülés elé viszik a való­színűleg újra megnyírhált pénzügyi tervet. Annyi bizo­nyos, hogy nehéz döntés lesz. Csakúgy, mint több más tele­pülésen, mert a ráckevei pél­da sajnos nem egyedi... Kövess László Magyar—osztrák vegyesvállalat Tartósított zöldségek Vegyes vállalatot alapított veszprémi székhellyel a Pan­nonker kereskedelmi vállalat, a Konzumex és az osztrák Ozean cég. Az induló tőke 45 százalékát a Pannonker adta, a többit a másik két partner, egyenlő arányban. A közös vállalat zöldség-, gyógynövény­termeltetéssel és feldolgozással foglalkozik majd. A termelő­ket a Pannonker keresi meg, a feldolgozás technológiájáról és a gépsorokról az osztrák cég gondoskodik, a vegyesvál­lalat nagyrészt külföldi pia­cokra szállítandó termékei — szárított, porlasztóit zöldségek és gyógynövények — Veszp­rémben készülnék. A vegyesvállalat többéves együttműködésből fejlődött ki, a Pannonker és az Ozean cég között ugyanis már több mint 10 éve árucsere-kapcsolat van. szervezésekor feltették neki a kérdést, tudja-e vállalni a ta­nácstagsággal járó kötelezett­ségeket? Mert, ha nem, a mostani választás jó alkalom a lemondásra. így hát bár csak szóban, de lemondott vá­lasztott tisztségéről a volt el­nök. — A két jelölt rátermett, rendes ember — magyarázza Nemes Géza. — Az egyik: Ur­ban Szabó József megbecsült ember a faluban, elnökhelyet­tese a Szigethalmi Kisiparo­sok és Kiskereskedők Munkás Testedző Egyesületének. Tá­mogatják a községi tömeg­sportot, a rávalót különféle ipari, szolgáltatótevékenysé­gek gyakorlásával teremtik meg. Az ő brigádjuk hozta tető alá a régóta épülgető egészségházat. — Már nincs két jelölt. Gé­za bácsi — szól közbe a HNF elnöke. — Horváth Károly délben visszalépett, nem vál­lalja a jelölést. BaLJÖS előjelek közepette vonulunk be a vendéglőbe, ahol a tulajdonos, Urbán Sza­bó József fogad. Sokan va­gyunk, ám a körzet választás­ra jogosult, több mint félszáz állampolgárából csak ketten vannak jelen. A leendő jelöltet nógatják a többiek, hívjon át néhány ut­cabélit, hiszen tele van velük a sontés. Urbán Szabó azon­ban nem szívesen mozdul. Érthető a vonakodása, nem lenne szerencsés, ha ő csalo­gatná az embereket a saját jelölésére. Czinner János megy át, míg a népfront elnöke ki­számolja, hogy a vegyes be­építésű területen gyakorlatilag egytucatnyi családot érint ez a jelölőgyűlés. Ha csupán tí­zen összejönnének közülük, már szavazóképesek lennének. Dolga végezetlenül tér visz- sza Czinner János és lemon­dóan legyint a vendéglős fe­lé; „Ej, milyen sógorod van neked, hogy még miattad se engedné el a poharat!” Végül egy polgárt sikerült átterelni a talponállóból. Ek­kor már csaknem félórával múlt délután öt óra, a jelölő­gyűlés kitűzött időpontja. A szervezők megállapodnak, hogy egy hét múlva ugyaneb­ben az időpontban és helyen ismét megkísérlik megtartani a jelölőgyűlést. Nem hagy nyugodni a dolog, s mivel itt is, ott is fényeket látok a hétvégi házak között álló nagyobb épületek abla­kaiban. elindulok választó­polgár-keresőbe. Mindjárt két háznyira em­bereket látok a teraszon, de elhibázom a kérdést — bocsá­nat, önök állandó lakosok itt? — s talán tanácsi albérlőel­lenőrnek hisznek. Csak alkal­manként jönnek takarítani a tulajdonosnak — válaszoliák. Ezt ugyan cáfolni látszik a férfi, aki éppen két marmon- kanna olajjal érkezik, s a szo- : bábán megterített asztal is. Ám el kell hinnem: a jelölő- gyűlésről nem is hallottak, hiszen nem idevalósiak. EGY MÄSIK kertben öreg : gyümölcsfát gallyaz két em­ber, de ők sem a Szabadság , utca lakói. Végül a 3. számú i házban találok valakit, aki ál­• landó lakosnak vallja magát, : ám a gyűlésről ő sem tud. ■ Nem kaptam semmiféle meg­• hívót — mondja Nánási Ist­■ ván. Pedig, mint állítja, igen- ! csak elkelne egy agilis tanács- : tag, aki Végre szervezné az ■ embereket. Hiszen teherautót akasztó kátyúk vannak, rossz a közvilágítás, esténként gya­nús alakokat rejtő veszedel­mes hely a gondozatlan erdő az utca túlfelén. Nem tudott a gyűlésről, a plakátokat meg nem látta az Akácos ablaká­ban. Ha minden vendég any- nyit inna, mint ő, bizony nem járna ilyen jó világ a tanács­tagjelölt kocsmárosra, magya­rázza Nánási István, aki után közben felesége is kijön a ka­puhoz. — Miről van szó? — kérdi. — Semmi, csak tudod, az a választás... Horváth Károlyt keresném, aki néhány órával a jelölőgyű­lés előtt visszalépett ugyan, de ígérte, hogy ott lesz ötkor az Akácosban. Háza azonban sö­tét, csengőt nem találok. Egy gazdátlan fekete kutya fenye­gető közeledésére inkább odébbállunk. A Szabadság utca túlsó vé­gén újabb portán látunk fényt. Már meg sem lepődöm, hogy a gazda, Krizsa János sem tud a jelölőgyűlésről. Ám Németh Gábor tanácselnöktől hallot­tam aznap délután, hogy fél­tucatnyi Krizsa szerepel a vá­lasztói névjegyzéken, s vala- mennyiüket kiértesítették. — No, és mi a véleménye a jelöltről, Urbán Szabó József­ről? — Hadd ne mondjak sem­mit róla, hiszen a sógorom! JÓLESIK beülni a fűtött kocsiba. Most már szinte ko­romsötétben kerülgetjük a víz­zel teli kátyúkat. A szlalomo­zás közben a népfrontelnök hajt velünk szemben, majd az egyik pártvezetőségi tag Tra­bantja villog ránk. Egy kér­dés mocorog bennem: ők va­jon miért csinálják? Móza Katalin

Next

/
Oldalképek
Tartalom