Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-14 / 62. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 62. SZÄM 1988. MÁRCIUS 14., HÉTFŐ Otthonos környezetben Nosztalgiázok kiskocsmája Sphero—Évig Régebben a nagyvárosokban a kávéház volt a legnépsze­rűbb szórakozó- és társalgási hely, ahol az ismerősök nap mint nap találkoztak, megbe­szélték a napi eseményeket és új ismeretségek is köttettek. A kisvárosokban a kávéház sze­repe a kiskocsmáknak jutott. Ödön, meghitt hangulattal csalogatták a vendégeket. A kocsmáros tudta a törzsvendé­gek szokásait, igényeit, sőt voltak olyan helyek, ahol egy- egy törzsvendégnek külön asz­tala, széke, sőt még külön po­hara is volt. Ezt a kiskocsmai-kávéházi hangulatot igyekszik megvaló­sítani, megteremteni Nagykő­rösön az Abonyi úton Bakos József üzletvezető és Józsa Ferenc alkalmazott. A Ceglédi Állami Tangazdaság felügyele­te alatt üzemeltetnek egy kis­kocsmát, az oda betérőt a régi korok hangulata fogadja. A régi fali cégérek korabeli idő­ket idéznek, a majdnem mennyezetig érő lambéria, a hangulatvilágítás kellemes be­nyomást kelt. Meghitt sarkok várják azokat, akik asztalnál kívánják tölteni idejüket, de a pultnál a modern és a régi irányzat ötvözetével készült bárszékek is hívogatóak. Bakos József mondja az üz­lettel kapcsolatban: négy év óta működnek, három évig a Ceglédi Tangazdaság üzemel­tette, de egy éve szerződésben átvette a vendéglátó egységet. Nagy a törzsvendégsereg, hisz a tangazdaság a saját borát méreti és annak minősége kez­dettől fogva változatlan. Az sem mellékes, hogy az árak alacsonyak. Különösen tavasztól őszig nagy a forgalom, mert a zárt­kertek felé útba esik, valamint a szabadtéri sportszezon bein­dulásakor a környékbeli sport­pályákról is csapatostól jönnek üdítőzni-hűsítőzni a sportolók. Bakonyi Pista bácsi — a Kini­zsi csapatának edzője — min­den edzés után ide hozza a fiúkat, de a Toldi Miklós Élel­miszer-ipari Szakközépiskola vendégsportolói, a csepeli fiúk is itt csillapítják szomjukat egy-egy mérkőzés vagy edzés után. Major Tamással beszélget­tem — aki a törzsvendégek egyike —, mi a véleménye a vendéglátó egységről? — Évek óta vissza-visszaté- rő vendégek vagyunk, mióta megnősültem és a város másik felébe kerültem, azóta is eljö­vünk, hisz a hangulat, az is­merősök visszahúznak. Itt jót A Sphero—Évig Kft. ceglédi üzemében hazai piacra és tő­kés exportra családi házak központi fűtésrendszerének keringtető szivattyúit készítik (Apáti-Tóth Sándor felvételei) 4^ w tudunk beszélgetni, szinte mindenki ismer mindenkit, sok közös témánk van. A kiszolgálás udvarias, gyors, a poharak mindig tisz­ták, s még nem fordult elő, hogy többet számoltak volna valamiért. Amikor jobb az idő, a kislányunkat is elhoz­zuk, kiülünk a kerthelyiség- részbe, kellemesen töltjük az időnket. A kapható édességek és süteményáruk frissek, hisz Józsi a.folyó boron kívül szin­te mindent maga szerez be. Beszélgetésünk közben meg­szaporodnak a vendégek. Jut­ka asszony, Józsi felesége is besegít, ilyenkor elkel a szor­gos asszonyi kéz is. A vendégek gyűrűjében Jó­zsi sürög-forog, jár a keze, gyors a kiszolgálás, egyszerre szolgál ki az asztaloknál és a pultnál is. Az asztalokon lévő hamutartókat üríti, abroszt is cserél, két vendég kiszolgálá­sa közben még arra is futja, hogy megemlítse gondját. — Hónapok óta nem jó a kétkaros kávéfőző, sok vendég hiányolja a korábban megszo­kott kávét. A felettes hatósá­gok intézkednek a mielőbbi cseréjéről, mert a szerviz sze­rint már javítani sem lehet. Ha már itt lenne, az is késő volna ... és igyekszik az újabb vendégekhez. Közben én is elgondolko­dom. miért is ne lehetne visz- szahozni a régmúlt idők kávé- ház-kiskocsmai hangulatát? Ojabban mindenben nosztalgi­ázunk ... és ha a hely varázsa, s a vendégtársak, az ismerősök egymásra találása visszahúzza az embert? — hát térjen be pár percre. Jó bornak nem kell cégér — mondja a közmondás. Nem is az italnak szánok cégért, hisz az reklám nélkül is fogy, de egy kellemes séta, a kerti munka vagy az edzés után miért ne térhetne be az ember egy kis beszélgetésre. A kaszinóban Programok A kaszinóban március 14-én hétfő 18 órakor az Istenek a fejükre estek című botswa- nai filmet vetítik, 16-án szer­dán 18 órakor az Elfelejtett ezredes címmel Csutak KáU mán életútjától tart előadást Pataki Ferenc helytörténész, míg 18-án pénteken Sándor- József-Benedek névnapi va­csora lesz. Aktok a falon Március 14-én, hétfő este 18 órakor a Ceglédi Galériában Módos Gábor fotóművész Akt­album című kiállítását Geröly Tibor, a Képzőművészeti Ki­adó reklámfőnöke nyitja meg. A művész dedikálja a hely­színen megvásárolható köte­tét. A tárlatot rrjárcius 31-ig — hétfő kivételével — na­ponta 10-től 18 óráig látogat­hatják az érdeklődők. A váltás ideje Ismerősöm egy közepes ■“ nagyságú vállalat szak- szervezeti bizottságának volt titkára. Barátságos, jó humo­rú, beszédes ember. Fehér kö­penyében járta a műhelyeket, gondolom, bizalommal voltak iránta az emberek. Gyakran beszélgettem vele az irodájá­ban én is ... Aztán egyszer ,az egyik.mű- helyben találkoztam vele. Ta­lán túlzás lenne, ha azt állí­tanám, hogy alig ismertem meg, de valami nagyon furcsa volt ebben az újbóli találko­zásban. Nemcsak az, hogy nem a megszokott fehér köpenyt viselte, hanem az is, hogy ma­ga az ember változott meg. Egy nekikeseredett férfiból buktak ki a szavak: „letették” művezetőnek, vissza oda, ahonnan „kiemelték”. Igaz, a fizetése már jóval több, mint annak idején, s akkor csak csoportvezető volt, de ... Talán megbánta, hogy őszin­te volt velem, mert ezután már kerülte a találkozást. Gyanakvó lett, visszahúzódó. Szinte várta a támadásokat, a törlesztéseket — bár nem tud­ta, ki miért törlesztene neki —, azt, hogy valaki „beletöröl­je a sáros cipőtalpát”. Isme­rősöm bukott ember lett — annak minden ismérvével. Egy ideggyógyász talán üldözési mániát is diagnosztizált vol­na ... Egy évtized is eltelt azóta, hogy ismerősöm a fehér kö­penyt kékre váltotta — s tíz évvel később még' egy köztisz­teletben álló vállalati igazgató sem győzte eleget hangsúlyoz­ni, milyen hálás azért, hogy számára biztosították a tisztes­séges visszavonulás lehetősé­gét. Pedig ő csak nyugdíjba megy ... Ami közös az igaz­gató és az szb-titkár eseté­ben, az az, hogy mindkettőben váltásról beszélhetünk s nem leváltásról. Ez utóbbival jó­val kevesebb a gond: aki nem méltó egy tisztség betöltésére, annak távoznia kell. Lehet, hogy először a foga­lomzavarból kellene kikerül­nünk. A leváltás és a váltás is szükségszerű — egy adott helyzetben —, ám ha váltunk, nem feltétlenül a rosszul dol­gozó, súlyos mulasztásokat el­követő embertől szabadulunk meg, hanem egy „obsitot” ki­érdemelt, megfáradt vagy megújulni nem képes tisztvi­selőt váltunk fel egy aktívab­bal, ígéretesebbel. Ezt támaszt­ja alá az értelmező szótár is, amely szerint a váltás vala­kinek mással, rendszerint ha- sonneművel való fölcserélése, helyettesítése. Sajnos, az évek során a két fogalom összemo­sódott ... Szükségszerű a váltás — ez annyira nyilvánvaló, hogy a 1 Központi Bizottság határoza­tát sem kell ennek alátámasz­tására idézni — de szükség­szerű-e, hogy ennek áldoza­tai legyenek? — Valamikor talán nem lesz szükségszerű, ma még sajnos igen. Mert hiányzik a módszer a tisztes­séges váltáshoz, és kialakult, majd megcsontosodott egy ez­zel kapcsofátos előítélet;; aki nem feljebb lép, az bukott ember. S hiába távozik „ér­demei elismerése mellett”, a közvélemény szemében bukott ember. (Igaz, ebben a közvé­lemény a legkevésbé hibás, hi­szen nagyon sokszor azoknak is elismerték az „érdemeit”, akik érdemtelenek voltak.) Így következhet be az, hogy egy éveken keresztül elisme­résre méltóan tevékenykedő vezető, mozgalmi ember érde­meit még a vele együtt dolgo­zó kisebb kollektíva is meg­kérdőjelezi a váltás után. Azzal már elvben mindenki egyetért, hogy' egy mozgalom, egy apparátus az időnkénti fiatalítás, frissítés nélkül meg­csontosodik, képtelenné válik a megújulásra. Tehát váltani kell — feladva a hosszú ideig folytatott álhumanizmus gya­korlatát —, de úgy, hogy te­kintettel legyünk az ember­re, a váltás szenvedő alanyára is. A tisztességes „megváltás” nem kényszeredett búcsúztatót — egy csokor virágot és egy likőröskészletet — jelent, ha­nem azt, hogy segítsenek az érintettnek megtalálni azt a helyet, ahol haszonnal kama­toztathatja tudását, tapaszta­latait. (És ez a hely nem egy neki kreált állás, ahol eleve utálattal fogadják.) Ha ez a „váltott” ember olyan munkakörbe kerülhet, amelyben újra ki tud bonta­kozni — nem haladja meg ere­jét, tudását —. talán kiegyen­súlyozottá válik idővel. Akkor pedig könnyebben elviseli az előítéleteket, a hamis „örök igazságot”. (És akkor talán ez az „örök igazság” is szép las­san elhal...) A dósak vagyunk a váltás körülményeinek és kö­vetkezményeinek megnyugtató rendezésével. Gondoljuk csak el, ha valaki mondjuk, a moz­galmi munkában becsületesen eltöltött évek után bizonytalan jövő elé néz, ha az itt szerzett tapasztalataira senki sem kí­váncsi többé, jobban érzi, hogy feleslegessé vált. Hogy bukott ember. És akkor az is érthető, hogy a leváltás és a váltás fo­galma összemosódik, nemcsak a közösség szemében, hanem a saját magáéban is ... Bo. J. ISSN 0133—268» (Ceglédi Hírlap) Minőségi követelmények Javult az áfész teljesítménye 59,6 millió forint. Ennyi a Dél-Pest Megyei Áfész nye­resége a tavalyi munka után. Régóta nem tapasztalt mér­tékben nőtt a cég kiskereske­delmi forgalma. Ehhez termé­szetesen hozzájárultak az élel­miszerboltok, főképp az ABC- áruházak, amelyekben különö­sen a negyedik negyedév ho­zott zsúfolt napokat. Szegedi, budapesti vállala­tokkal és a bocsi sörgyárral bővült a szállítók köre, de az ellátás nem volt megfelelő háztartási vegyi áruból, pa­pírcikkekből, fűszerekből, étel­ízesítőkből, rostos ivólevek- ből és egyes konzervfajták- ból. A ruházati portékák iránt jó ideig mérsékelt kereslet mutatkozott, a múlt évben vi­szont 10 százalékkal emelke­dett a forgalom. Nyilván ezt a területet sem hagyta nyom nélkül a fölvásárlási láz. A választékhiányos holmik listá­jára kellett felírni (sajnos azt mondhatni: immár hagyomá­nyosan) a gyermek és felnőtt fehérneműket, zoknikat, ágy­neműket stb. Az áfész bútorüzeletei és tüzép-telepei az esztendő vé­gén szinte teljesen kiürültek. Viszont az újonnan létesített egységek, mint például az autóalkatrészekkel vagy a konyhabútorokkal foglalkozó bolt, beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. Nem meglepő, hogy jó ideje csökkenőiéiben van a vendég­látóipari üzemág teljesítmé­nye. Különösen a meleg étel­ből tudnak eladni mind keve­sebbet. Az Alföldi étterem megszüntetése, épületének át­alakítása nem teremtett ked­vezőtlen helyzetet a közétkez­tetésben, mert a Vendéglátó Vállalat két étterme sincs ki­használva. A felvásárlási tevékenységet az áfész berkeiben általában az alacsony hatékonyság jel­lemezte. Á közvetlen anyagi érdekeltség megteremtésétől az eredmények javulása volt vár­ható. A burgonyatermés külö­nösen gyenge volt, de a többi zöldségféle fölvásárlásában megközelítették vagy túlha­ladták a terveket. Viszont rosszul alakult a gyümölcs­fölvásárlás. A kedvezőtlen időjárás okozta károk miatt például őszi- és sárgabarackból csu­pán a legkisebb mennyiséget, egy-egy tonnát vehettek át. A legnagyobb gondot a téli al­ma jelentette, főképp a mi­nőségével volt probléma. A megtermett alma nagy része sem bizonyult alkalmasnak az exportra. A sertésfelvásárlásban ki­emelkedő eredmény született, amit nyilván elősegített az is, hogy az áfész a felvásár­lás után járó állami támoga­tás 50 százalékát a szakcso­portnak, illetve a csoport tag­jainak juttatta vissza, és le­hetőséget teremtett a takar­mánynak nagykereskedelmi áron való megvásárlására. A megsérült bekötőrész helyreállításához végre hozzá­kezdtek. De a megsérült át­ereszt nem emelték ki, hanem egyszerűen az erősen sérült csőre szórták rá a kiásott föl­det, oldalai mellett kupacba hányták az összetöredezett bi­tumendarabokat. Ennek a fe- • lelőtlen és hanyag munkának s az lett a következménye, hogy '■ esőzés következtében az útszé- 11 árokban az esővíz nem tud továbbfolyni. Az áteresz felett i a sok gépkocsimozgás miatt 1 nagy kátyú keletkezett, és ez ■ a nagy kátyú rövidesen ko­moly sérülést fog okozni a raj­ta átmenő gépkocsiknak. A munkálatokat végző em­berektől megkérdeztem, hogy ki rendelte el így, ilyen módon az út helyreállítását? Ök nem nyilatkoztak, mondván, ez nem rájuk tartozik. Ök úgv- ahogv betemették a kiásott ár­kot és gödröt, a felhalmozott bitumentörmelék elszállítására [ pedig nem kaptak rendelke- ! zést. Véleményünk szerint a to­vábbi balesetek elkerülése ér­dekében szükségessé válik egy újabb áteresz lefektetése, hogy a rajta átjáró gépkocsik for­galma zavarmentes legyen, to­vábbá szükséges az ott szét­Máfciusi ünnep Az 1848—49-es polgári for­radalom és szabadságharc 140. évfordulóját március 14-én, 18 órakor a Szabadság téren kö­szöntik a ceglédiek. Az ünne­pi köszöntőt Kovácsné Szabó Veronika, a HNF városi bi­zottságának titkára mondja. Fogadóéra Március 16-án, szerdán dél­után 2-től fél 7 óráig Fekete Antal, a városi tanács elnöke fogadóórákat tart a városhá­zán hivatalos helyiségében. Olvasónk levele A hiba senkire sem tartozik Tisztelt Szerkesztőség!■■ Az alábbi közérdekű és im­már halasztást nemigen tűrő problémára szeretném felhívni figyelmüket. A Tél utcában, a Szolnoki út és a Kinizsi utca közötti ré­szen a vezetékes gáz már több mint két éve kész. Tavaly a Tél utca és a Puskaporos utca közötti szakasz is elkészült. A Szolnoki út alatt lett az össze­kötő kábel átvezetve és a ré­gebben felszerelt csonkra rá­kötve. Árokásás közben a Tél utcának a Szolnoki útra kap­csolódó részénél a markológép a kb. 8 méteres beton átereszt erősen megsértette. Hatalmas > lyukat vágott annak felső ré­szénél. A gázvezeték elkészült és sokáig vártuk, hogy a sérült átereszt kiemelik és újabbal pótolják, a bejáratot pedig szakszerűen visszaállítják ere­deti alakjában. Az utcában 10 személygépkocsi van, építkezé­sek folynak, ami szükségessé teszi nehéz, többtonnás pót­kocsis teherautók és szippan- tós kocsik közlekedését. szórt bitumentörmelek eltaka­rítása. Mivel az utca lakói nem tudják, hogy panaszaikkal ho­vá, kihez forduljanak: a veze­ték kiásását és visszatemetését végző dánszentmiklósi Micsu­rin Tsz melléküzemágához, vagy a városgazdálkodási vál­lalathoz, vagy talán a városi tanács műszaki osztályához, nagyon kérjük a szerkesztősé­get, segítsen. Kiss Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom