Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-14 / 62. szám

1988. MÁRCIUS 14., HÉTFŐ Újra kell értékelni egy sor dolgot Az összetartozás öröme nélkül Évente harmincötezer sertést dolgoznak fel Kolbászkígyóból egy esztendőben több kilo- az üzemben. méternyi készül. Több kilométernyi készül Házi ízek a hernádi kolbászban Korszerű feldolgozó részleget építenek $ Mindig sok vásárló keresi ^ a hernádi Március 15. Tsz $ boltjaiban az ízletes húské- i szítményeket. A fővárosi ^ piacokon, illetve Oabas % környékén törzsvevökör $ alakult ki a hernádi kol- ^ bászra, sonkára, disznó- % sajtra. A termelőszövetkezet korsze­rű húsüzemében évente har­mincötezer sertést, háromezer birkát és szezonban három­ezer malacot dolgoznak fel. De házi fűszerezésű húskészít­ményeik keresettségére jellem­ző, hogy jelentős mennyiségű tőkehúst vásárolnak külön fel­dolgozásra. A környék boltjain és a fő­városi saját üzleteiken kívül ők látják el a Skála Csarnokot és a Sugár Csemegét is az elő­re csomagolt, szeletelt tőke­hússal. Az üzem százhuszonöt dolgozója csaknem ötvenféle húskészítményt gyárt, a ha­gyományos termékektől egé­szen a különlegességekig. A termékskája jelentős részét az olcsóbb töltelékáruk teszik ki, de ha elkészül az új üzem, a termékösszetétel minden bi­zonnyal eltolódik a minőségi exportkészítmények felé. Az épülő feldolgozórészleget a legkorszerűbb nyugati gé­pekkel szerelik fel, gyorsaprí­tó, gyorspácoló, csontszeletelő berendezéssel és csomagoló­géppel. így az áru szinte em­beri kéz érintése nélkül fut majd végig a rendszeren. Kész a kolbász, lebet füstölni. (Erdősi Ágnes felvételei) Keresett termék a kolozsvári szalonna. Engedje meg. hogy ne vá­laszoljak a kérdésére. Még nem vagyok nyugdíjas — bár igaz. rövidesen letelik a felmondási időm —. így nem tudom, milyen ma az idős emberek közérzete. Én csak a magaméról tudnék beszélni, ha kiváncsi rá... Elmond­jam? Vargabetűk A történet egy kicsit hosz- ízú, mert ha meg akarja ér­teni, meg kell ismernie a múl­tamat is. A Mátra ee a Bükk találkozásánál fekvő kis falu­ban, Terpese n születtem. Anyáin summás volt. már hat­évesen beálltam mellé segíte­ni. Kemény egy élet volt! Megértheti hát, ha nem vágy­tam arra, hogy őseim nyom­dokain járjak. Szakmát tanul­tam: 1943-tól három esztendőn át kőműves és ácstanonc vol­tam, utána szülőfalumba men­tem iparosnak. A felszabadu­lás után. pontosan 1946 elején előbb Madisz-titkár, majd a Tékosz irodavezetője lettem Terpesen. A kommunista párt­ba 1947. január 1-jén léptem be. Nem állítom, hogy tudato­san választottam ezt az utat. A nincstelenek akkoriban in­kább ösztönösen érezhették meg, hogy ez az az erő, amely őket is a legjobban képvisel­heti, az ő céljaik elérését is segíti. Különböző megbízatá­sokat kaptam — egyebek kö­zött részt vettem az államosí­tásokban is —, 1948-ban pe­dig, a két pártot egyesítő tag­gyűlésen párttitkárrá válasz­tottak. A mindennapok poli­tikai harcaiban szereztem meg a munkámhoz szükséges ta­pasztalatokat. Közben funk­cióm többször is megváltozott. Voltam a Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetségének munkatársa, járási titkár, míg végül az MDP Heves Megyei Bizottsá­gának politikai munkatársa lettem. Az életem tele van varga­betűkkel. Pártmunkásként Szegeden tanultam, amikor egy katonai építkezésre Aszód­ra küldtek központi pártszer­vezőnek. Behívót kaptam, s ha úgy tetszik. Farkas Mi­hálynak köszönhetem, hogy tartalékos hadnagyként sze­reltem le. Mert amíg katona voltam, különös dolgok tör­téntek néhányunkkal. Az egyik héten a személyügyi, a másikon . a politikai tisztek agitáltak minket a tovább- szolgálatra. Végül is sikerült rábeszélniük a bent maradás­ra, s így az egyik alakulatnál személyügyi alosztályvezetővé neveztek ki. Ám közben rá­jöttem, hogy valami nincs rendben, hiszen én úgy gon­doltam, pártmunkásként is számítanak rám, csakhogy er­ről téves információkat kap­tem. Amikor a helyzet tisztá­zódott, leszereltem és némi huzavona után a Pest megyei pártbizottságra kerültem, on­nan rögtön Gödöllőre küldtek, ahol titkárként tevékenyked tem. A legfontosabb felada­tom a begyűjtés irányítása és a termelőszövetkezetek szervezése volt. Ha Ismeri az akkori időket, tudja, a legne­hezebb dolgokat bízták rám. Cikcakkra évek voltak azok. Állandóan agitáltunk, az em­berek között voltunk, népne vetéssel foglalkoztunk. Jól jel­lemzi a helyzetet, hogy gép­kocsivezetőnk évente legfel jebb két-három szabadnapot kapott, hiszen még hétvégeken is dolgoztunk. Agitáció Az ellenforradalom kitörése­kor járási titkárként nagyon nehéz dolgom volt. Ám a lm lyi rendőrséggel szorosan együttműködve sikerült meg­őrizni a rendet. ... Decemberben csökkentették a pártapparátus létszámát. Huszonhétről hat főre. Volt, aki foggal-körömmel kapasz­kodott Íróasztalába, én nem tettem ezt. Elmentem egy bu dapesti építőipari vállalathoz. Tanyasi tömegtakarmányok Cukor az egész növényben Minőségi váltás kezdődött a tömegtakarmány-termesztés- ben az öntőzőgazdaságok együttműködésének kezdemé­nyezésére és irányításával, Hazánkban a silókukorica ho­zama évtizedek óta 20-25 ton­na körül van hektáronként, ami indokolatlanul alacsony. A terméshozamok növelésére az együttműködés olyan ne­mesített cukorkukorica-fajta. elterjesztését kezdte meg, A dolgozóknak nincs hőbb kívánsága, mint hogy végre légyen nálunk is tőzsde. Valami új, valami, ami a re­form teteje. Mert végtére is, hová te­gye a pénzét ebben az inflációban az ember, aki agyonkeresi magát, de nem tud venni egy gyerekágyat a kislányá­nak. Hát a tőzsde! Aminthogy annak idején jól jött a totó, majd a lottó, nem kellett békekölcsön, a balga fog az államnak kölcsönözni, de a totó az más. A Fradira a dolgozó fogadni akár, és ha csak az Asti jön, hát legyen Asti, mondjuk X. De a tőzsde még jobb, oda­adja a gyerekágyra összegyűjtött forin­tot és vesz Müszit. És naponta nézhe­ti az árfolyamokat, Müszi fél, Müszi le, Müszi fel, aztán csak vagdossa a szelvényt és gyűlik a Toyotára való. Ám nemcsak az egyszerű ember, ha­nem a tág látókörű européer is sóvá­rogja a tőzsdét. Mert, kérem, honnan ment felfelé a fejlett Malaysia, Taj­van? Nna? A nemzetközi tőkétől, amely a tőzsdén keresztül ösztönözte, hogy kövesse az idők szavát. Jött a pénz, alakultak a modern fiókvállalatok és nőttek a bankpaloták, székpaloták, tőzsdepaloták. Nohát. És nekünk nincs tőzsdénk, nekünk, akiknek Volt tőzs- dépalotója, de most valami egészen új készül, ha a tőzsdepalotából kiverjük a tévét. Vagy jó, legyen tévé is, de más­hol, majd építünk neki. De, sőt pláne, a közgazdászok is sóvá­rogják a tőzsdét, sőt ők talán leginkább. Ók tudják, hogy a tőke jó, bármit is írt a Kapitálróí az a múltbéli közgaz­dász, és a tőke önmagát csak szabad­Gombó Pál: ^Jőzóde piacon tudja mérni, a tőke piaca pe­dig a tőzsde. És ha ki kell csalogatni a pénzt a közemberek zsebéből, arra mi sem alkalmasabb, mintha tőzsdén részvényeket vesznek, mondjuk a Te­lekforgalmazó Rt. megy fölfelé, a Já­nos Kórház esik, akkor ha nem vagyunk betegek, adjuk a pénzt a telekforgal­mazásnak, ha betegek vagyunk, akkor kapja a János Kórház fődoktora, majd ő befizeti adóba, és akkor az állam jól jár. A megújult szocializmus tőzsde nélkül félkarú óriás! A vitatéma csak a tőzsdepalota: visszaadjuk, vagy ne adjuk? TefttléSZetesn adjuk vissza, a neve legyen Üj Tőzsde, a régi tévé pe­dig vegyen fel nemzetközi kölcsönt és építtesen vadonatúj, szakszerű, korszerű, tévészerű tévéházat és fizesse a kama­tokat reklámból, Shell olajtól hízik a gépkocsi. Esso úgy kell nekünk, mint az eSő, fektesse pénzét tajvani—magyar részvényekbe. És a kisvállalkozások megélénkülnek, nem adó kell nekik, hanem tőzsde, az adóvallomást majd levezeti az adó­szakértő. a tulajdonos részvényt vásá­rol, hogy legyen mit vagdosnia, ha ne­tán kell neki a betévő falat. És a tel­jes demokrácia talaján felhangzik a kiáltás, melyben teljes a nemzeti egyet­értés: fejlett tőzsdét építünk, hurrá! Nincs fejlett köztulajdon részvény nél­kül, sok kistőke, az nagy tőke! Szép álom, szebb jövőt adjon a Tőzsde. Bevallom, csak szerény magam ér­zem túlhaladott elemnek. Avitt elmém úgy emlékezik, hogy volt már tőzsde, sőt tőzsdekrach is. Különben is, a tőzs­dézéshez tőke kell, nekem pedig nyug­díjam van, amit közszükségleti cikkek­be fektetek, magánfogyasztásra. Tudom, hogy abból nem lesz alkotó tőke, amely helyet teremt a feltörekvő ifjúságnak, kinek tőzsdehelyet, kinek részvényeket, kinek munkahelyet, mert munka azért kell, különben a tőke nem adja meg a kamatját, miként a valutakölcsönök sem hoztak igazi kamatot, nekünk — csak a kölcsönzőknek. Azért egy ötlettel én is beszállok az össznemzeti ügybe. Rendezzünk népsza­vazást, hogy kié legyen a tőzsdepalota, a tőzsde vadonatúj intézményéé, vagy a tévéé. Az egyiké lesz, a másik pedig közadakozásból építsen új székházat, teszem azt indulótőkeként kapja meg a Nemzeti Színházra összegyűlt pénzt. Mindenképp jó ez, mert ha tőzsdét építünk, kiteljesedik a közdemokratiz­mus, ha pedig tévét, úgyis az az igazi nemzeti színház, hiszen nemcsak egy nézőtérnyi nemes ember hallgatja, né­zi, hanem egy egész nép. No lóm, a nagy dolog is kis dolog, ha megvan bennünk a szent akarat és a kis tőke- erecskék nagy tőkeóceánná folynak ösz- sze. Ügy legyen. És akkor a pluraliz­mus is megoldódik, pártnak ott van a párt, központnak ott van a tőzsde. A kettős tagságot pedig lehetővé kell ten­amely egyéb hasznos tulaj­donságai mellett igen nagy zöldtömeget produkál, poten­ciális termőképessége a hektá­ronkénti száz tonnát is elér­heti. Ez a cukorkukorica í felhalmozott' energiát nem ke­ményítőként a szemekben, ha­nem a teljes növényben, a szárakban és a levelekben egyszerű és összetett cukrok formájában raktározza. Előnye, hogy szárazságtűrő, másodve­tésre is alkalmas, s a magas cukortartalom a kora őszi fa­gyokig zölden tartja a levele­ket. Az új, intenzív tömegtakar­mányt a tavalyi kísérletek so rán az ország 46 gazdasága 2500 hektáron termelte siker­rel. A solti Szikra Tsz-ben például hatvan tonnát megha­ladó, a gávavencsellői határ­ban 76 tonnás termést értek el hektáronként a késői vetés ellenére, öntözés nélkül. A cukorkukorica-hibrid összes­ségében hatvan százalékkal adott nagyobb zöidtömcget, mint a hagyományos silóku körica-fajták. Az öntözőgazdaságok együtt­működésének irányítója, tiszaföldvári Lenin Tsz nagyüzemek tavaszi vetéséhez 750 mázsa vetőmagot értéke­sített. ez a mennyiség körül belül háromezer hektár cu­korkukorica termesztésére ele­gendő. A jövőben a kereslet­nek megfelelően bővítik a ve­tőmagtermesztést. A törzsek fenntartásával a Magyar Tu­dományos Akadémia marton- vásári kutatóintézetét bízták meg. A szakemberek egy Tisza- földváron felépített kísérleti üzemben a cukorkukoricából kinyert cukorlé szeszipari és gyógyszeripari célokra felhasz­nálható, alkohollá való lepá Tolásával is kísérleteznek. Jellemző a helyzetemre, hogy kőművesként politikai előadá­sokat tartottam az emberek­nek, akik nagyon ki voltak éhezve az igaz szóra. Elsősor­ban természetesen az ellen­forradalomról kellett beszél­nem, S ez nem volt könnyű, hiszen alig néhány hónappal voltunk csak az események után. Többször hívtak politikai munkára, de csak 1957 máju­sában vállaltam ismét. Akkor a Pest megyei pártbizottság­ra kerültem, ahonnan két esz­tendő múlva megválasztottak a nagykátai járási pártbizott­ság első titkárává. A legfon­tosabb akkoriban, a konszoli­dáción túl, a szocialista mező- gazdaság alapjainak lerakása volt. Dánszentmiklóson alapí­tottuk meg az első téeszt, igen nagv erőfeszítések árán. Jel­lemző, hogy amíg mi kemé­nyen agitáltuk a tanyai pa­rasztokat, addig például Aszó­don szinte az első szóra be­léptek az emberek a szövet­kezetbe. Fordulópont Fordulópont az életemben: 1965. Egy kicsit addigra elfá­radtam. Amikor szoba került, hogy vállaljam el az Ipari Szerelvény- és Gépgyár párt- bizottságának irártyítását, né­mi gondolkodás után mond­tam csak igent. A vállalatnál nagyon sok dolgunk akadt. Egy ideig az állami támogatásokból még le­hetett nyereséget fizetni, de később ez a forrás elapadt. A mélypont 1970—71 volt. A pártbizottság ebben a hely­zetben is kezdeményezően lé­pett fel, és a megye támoga­tásával igyekeztünk megtalál­ni a kiutat. Az ISG-ben az erőfeszítések hatására kibonta­kozott az az extenzív fejlődési folyamat, amely, megalapozta a mai, most már a minőséget a középpontjába helyező gaz­dálkodást. ­Oj posztra 1979-ben kerül­tem. Én lettem a vállalat sze­mélyzeti főosztályának veze­tője. Innen megyek most nyugdíjba. De engedje meg, hogy hadd soroljam fel, mit tartok Sikernek és mit ku­darcnak az életemben. Tudja, ebben a korban az ember már gyakran kényszerül vissza is nézni... Nos, hadd említsem az egyik legnagyobb sikernek, hogy Nagykáta környékén je­lentős eredményeket értünk el a termelőszövetkezetek szer­vezésében. Itt, az ISG-ben pedig új vezetéssel, dinamikus és egyenletes fejlődés bonta­kozott ki. Párttitkárságom alatt háromszáz új tag került a pártba, s közülük sokan tisztes politikai pályát, társa­dalmi, közéleti utat futottak be, s nem szédültek meg a ha­talomtól. Jó érzéssel gondolok a Gödöllőn eltöltött időkre is. Mindig az első tíz között vol­tunk a begyűjtési versenyben, de soha nem követtünk el tör­vénytelenségeket és nem al­kalmaztunk embertelen mód­szereket. Átgondolni A személyzeti munkáról el­lentétes érzések élnek ben­nem. Ügy látom, nem mindig használtuk fel a rendelkezé­sünkre álló lehetőségeket cél­jaink elérésére. Ám hadd so­roljam el adósságaimat is. Az ötvenes évek személyi kul­tusza. az ellenforradalom, s az újabban Sztálinról napvi­lágra kerülő tények az embert arra késztetik, gondolja át még egyszer az életét. Üjra kell értékelni egy sor dolgot. Csak­úgy, mint a közelmúlt esemé­nyeiből. Egyre Súlyosbodó gazdasági gondjaink, a fe­szültségek okainak késői fel­tárása, a felelősök meg nem nevezése, mindez gyakran el­kedvetlenít. Ügy érzem, szinté teljesen kihalt a mozgalomból az összetartozás, a közös te­vékenység öröme. De ' azért van, ami vigasztal. Nemrég az ISG-ben találkoztam egy em­berrel, aki láthatóan nagyon őszintén kért arra. hogy ma­radjak még a vállalatnál. S ez is valami. Kovács József gondolatait lejegyezte: Furucz Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom