Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-12 / 61. szám

NAGYKŐRÖSI ^/tírfa A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM. 61. SZÄM 1988. MÁRCIUS 12., SZOMBAT Tiszta vizet a csövekbe II. Az ivóvízszabvány a hibás? (Folytatjuk annak a kerekasztal-beszélgetésnck az ismer­tetését, amelyet az ebben illetékesek bevonásával folytat­tunk.) Köjál: Hivatalunknak az a feladata, hogy a szabály — akármilyen szigorú — megtar­tása felé terelje a vizet, a víz­müvet. Magyarán, az utóbbi években minden vízmintavétel Után harcolunk a PVCSV-vel. PVCSV: Ez nem is fog meg­változni. Nem emberi hanyag­ság okozza a kifogásolható ér­tékeket, hanem a technológia hibája. Azzal kell üzemelnünk, ami van. Köjál: Általában a közegész­ségügy aktívan műszaki dol­gokhoz, technológiákhoz nem ért olyan mélységben, hogy azt áttekintően, mintegy tanács­adóként fel tudja mérni. Te­hát a PVCSV álláspontját mi nem tudjuk felülbírálni, de a kifogásolható eredmények lát­tán élünk a gyanúperrel, és előírjuk a szabvány értékei­nek megtartását. PVCSV: A mi dolgunk a Végrehajtás. NKH: Hogyan történik a mintavétel? Köjál: Az általános vízmin­tavétel havonta történik a kutakból. A vízrendszer kü­lönböző pontjából negyedéven­te vesszük a mintát. PVCSV: Egy esetben, a már említett baktériumszám két­ezer lett, s kiderítettük, hogy a gáztalanító a hibás. A szab­vány 0,8 gáznormálköbmé- tert enged meg, a nagykőrösi, Törteli üti vízbázisból szár­mazó víz jelzőszáma 40. Tanács: A mai állapot egy természetes folyamat eredmé­nye. A lakótelepeket az új és régi rendszereket kellett se­gíteni, s a koncepció-változás ami manapság lezajlódik, is érdekes. Ma már nem valljuk azt, hogy mindenki kapjon ve­zetékes ivóvizet, hiszen a he­lyi vízellátórendszerek is meg­oldást jelentenek. NKH: A vastartalom káros az egészségre? Köjál: A víz vastartalma nem okoz gondot. NKH: A vízellátásban tá­madt zavar, amely február 16- án történt... PVCSV: Nem 16-án, hanem 17- én. Először az én lakáso­mon, 17-én 19.30-kor érkezett az első telefon a Farkas utcá­ból. Én azonnal kiadtam a megfelelő utasításokat, de más­nap reggelre egyre több be­jelentés érkezett. Végigmen­tünk az anyakutakon, azok­kal minden rendben volt. Ma­radt a hálózat. 8—12 óráig megállapítottuk, hogy a tech­nológiai berendezések sem rosszak. Ezután a fővezeték vizsgá­latát kezdtük el, s a városköz­pontban, majd a Kossuth La­jos úti lakótelepen kaptunk zavaros, üledékes vizet. Felis­merhető volt a vasoxid (víz­kő — a szerk.). S megszervez­tük a hálózat mosatását. Dél­után 1 órakor közösen Vettük a mintát, a közben értesített Köjállal. Ezt követően szüle­tett meg a határozat, amely azt mondta, hogy a város azon részeit, ahol szemrevételezés­sel is a legrosszabb minőségű volt a víz, ki kell zárni a vá­ros vízellátásából. Köjál: Ilyen esetekben a vá­rosi szervezetnek kötelessége a megye tájékoztatása. Ott ad­tak utasítást ezen határozat­ra. Úgy gondolom, manapság nem vitás, hogy érzékenyek az emberek az ilyen dolgokra, például a környezetszennye­zésre is. NKH: S ezt követően még két hétig nem volt iható- a víz a városban. Ha naponta vették volna a mintákat, talán hamarabb lehetett volna érté­kelhető eredményt kapni. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírla: Köjál: Lehetséges. PVCSV: Nem biztos. Ugyan, is a vizsgálat végén is a két- három esztendeje kapott ered­ményeket igazolták vissza. NKH: Elégséges volt-e az a tájékoztatás, amit a város ivó­vízfogyasztásából kizárt, mint­egy ötezer állampolgár kapott, kaphatott? Városi PB: Az világos, hogy teljes, mindenoldalú együtt­működésről ebben az esetben nemigen beszélhetünk. Hiszen a megjelentetett közlemények­ben egymásnak ellentmondó fogalmazások szerepeltek. NKH: A nagykőrösi víz ezek szerint az igen szigorú ivóvízszabványnak általában nem felel meg. Városi PB: Ha a szabvány be­tarthatatlan, időszerű lenne megváltoztatni. Vagy ha nem jó a víz, s valóban nem jó, akkor azt kell elérni, hogy mi­nősége jó legyen. Köjál: Végeredményben min­den szabvány egyben megtá­madható s egyben megtart­ható. PVCSV: A nagykőrösi víz vasas, gázos. NKH: Köszönjük a beszél­getést. Ballai Ottó (Vége.) Elad a bankélet A nemrég megnyílt Budapest Bank helyi fiókjában Sőreg Ist­vánná vezető ismerteti a kötvénnyel kapcsolatos tudnivaló­kat az egyik érdeklődőnek. E bank fő profilja a városban ugyanis a kötvényforgalmazás lesz. Ezenkívül kisiparosoknak, kiskereskedőknek számlavezetést is vállalnak, és érmepiacuk is érdeklődésre tarthat számot. (Varga Irén felvétele) Három üzemmód ás a villogó sárga Jelenleg a zöldet nyújtják A főtéri „lámpázás” után lényegében megosztott a köz­hangulat. Természetes módon akadnak olyanok, akiknek tet­szik, hogy lámpára kelhetnek át az utakon, nagyobb bizton­ságban. de vannak olyanok is, akik valami másfajta rend­szerről gondolkodtak. A több mint hétszáz órás próbaüzem közben a három lehetséges programváltozat közül az elsőt, az úgynevezett fix üzemmódot „menet köz­ben” többször változtatták, jobban a forgalmi sajátossá­gokhoz igazították. Erre an­nál is inkább szükség mutat­kozott, miveljtiz eredeti for­galomszámlálási adatok pon­tossága — finoman fogalmaz­va — némi kívánnivalót ha­gyott maga után, E'hangclt rezgőkör így a 441-es út forgalmát részesítették többszörösen is előnyben, ez azonban többféle veszéllyel jár. Többek között azzal, hogy a becsatlakozó irá­nyok jószerivel bedugulhatnak, de az is előfordulhat, hogy a 441-ről a mellékágakba tartó gépkocsik is feltorlódhatnak. Azonban az is lényeges tud­nivaló, hogy a fix program­nál a gyalogosnak nem kell a bejelentkező gombot nyomo­gatnia, hiszen egy-egy körfor­dulásnál — ahogy a szakem­berek hívják azt a folyama­tot, mikor minden jelzőlám­pán megjelenik a zöld is — mindemképpen át tudnak jut­ni. Nos. a fix programnál jobb az úgynevezett alkalmazkodó üzemmód. (Jelenleg már ez működik.) A lényege az, hogy maga a forgalom vezérli az át­haladásnak megfelelően a zöl­det, egy nagyszerű technikai berendezés segítségével. Az út­testbe kicsiny vájatokat kö­szörültek, s abban koaxiális kábeleket helyeztek el, termé­szetesen megfelelő kivezeté­sekkel. E hurkokban nagyfrek­venciás — 30—40 kilohertzes — rezgést hangol el egy-egy felette elhaladó jármű. E be­rendezés annyira érzékeny, hogy még egy motorkerékpárt is érzékel. Az a trükk az egész­ben, hogy minden iránynak van egy-egy minimális, illetve maximális zöld-ideje, s ezt ál­lítja be a rajta áthaladó jár­műsereg. Amikor egyetlen jármű ha­lad át a detektor fölött, a mi­nimális zöld állítódik be. Ám — s itt a furfang — ha az el­ső bejelentkezést követő öt másodpercen belül újabb jár­mű halad át a detektor fölött, akkor ennyivel újra megnyújt­ja a zöldet. E nyújtásokra az irány maximális idejéig van lehetőség. Amint azt Csík Gáspár, a Budapesti Műszaki Egyetem folyamatszabályozási tanszé­kének docense, a jelzőlámpák agyának, a mikroprocesszor­nak beprogramozója elmond­ta, a városi lámpázás legna­gyobb problémája éppen a megfelelő időmennyiség kivá­lasztása volt. Eredetileg ugyan­is négy másodperccel számol­tak, ám a gyakorlatban kide­rült, ez kevés. Az átépítés után, valamint az álló helyzet­ből való indítást is beszámít­va, rendkívül alacsony a fő­téren elérhető átlagsebesség, emiatt az eredeti négy másod­percből öt-öt és fél lett. Je­lenleg tehát ez a rendszer mű­ködik. Felhívjuk rá a figyel­met. hogy a gyalogosok beje­lentkezésére ezen üzemmód­ban sincs szükség, ugyanis a járműforgalmat nem zavaró zöldeket a gép mindig auto­matikusan bekapcsolja. Érzékeli a járművet Egészen más a helyzet a nagyjából két hónap múlva elkészülő kihagyásos üzemmód esetében. Míg az előzőekben ismertetett rendszer minden létező lámpának minden kö- rülfordulásnál kiadja a zöldet — akár van ott jármű, akár nincs — a kihagyásos módnak éppen az a lényege, hogy csal? azokat az irányokat kapcsolja be, ahol a detektorok érzékel­ték. hogy van jármű, ami át kíván haladni. Megtérülnek Gergely Lajos, a lámpatele- pítők vezetője szerint, a biz­tosítótársaság adatai azt mu­tatják. egy-egy csomópont lám- pázásának költségei úgy egy esztendő alatt megtérülnek. (Az egy másik kérdés, hogy nem a biztosító fizeti a tele­pítést.) Ezzel ellentétes véle­mény is elhangzott a minap megtartott forgalomba helye­zési eljáráson. Egyes szakem­berek azt mondják, a nagykő­rösi jelzőlámparendszer tele­pítésének alapvetően nem for­galmi okai voltak. Megint má­sak szerint minden eddigi lámparendszer legjobb forga­lomszabályozási módszere a sárga villogtatás. Volt már olyan tanácstagi beszámoló, ahol az állampol­gárok éppen ezt kérték — a hétvégékre... Ballai Ottó Sporthírek) Tomászlányok olimpiája A Petőfi iskolai tornacsar­nokban tartották az általános iskolás diákolimpia városi leány tornadöntőjét. Először az úttörők mutatták be szek­rényugrásban, talajon és ge­rendán, majd a kisdobosok ug­rásban és talajon előírt gya­korlataikat, száz érdeklődő né­ző előtt. A testnevelés tagoza­tos kossuthosok szerepeltek a legjobban, de szoros verseny­ben. III. korcsoport (úttörők). Csapatversenyben: 1. Kossuth isk. (Szabó Edit, Herczeg Ma­riann, Pörge Rita, Pozsár Má­ria, Bánóczky Krisztina, Sá­fár Erika) 133,5; 2. Petőfi isk. 128,7 és 3. Arany isk. 128,4 ponttal. Egyéni összetettben: 1. Pozsár (Kossuth) 26,8, 2. Bá­nóczky (Kossuth) 26,6, 3. Mé­ParkoEónak nézték a börzét Lóvásáron ugrottak az árak Kora reggel még úgy tűnt, elmossa az eső ezt a napot. A városiak többsége csak ki­lenc óra felé kapaszkodott a biciklik nyergébe, ültek a vo­lán mögé, hogy istenuccse, szemügyre vegyék minémű portéka kínálkozik a tél végi sokadalomban. Söprűk, garabók Az árusok szidták is a hi­deg, szeles időjárást amúgy magyarosan, amiért Nagykő­rös derék lakóit oly nagyon elijesztette. Szerintünk azon­ban inkább a vásárlókedvüket hagyták odahaza, mert szemre jó közepesnek mondható for­galom kerekedett. Ám az tény, hogy a bukszák, mint mindig, a lacikonyhák sátrai előtt nyi­tottak gyakrabban. Az íny­csiklandó illatoknak biz a ne­héz ellenállni, pedig jó né­hány forintja bánta annak, aki kiadós uzsonnát csapott a nap örömére, tíz deka sült kolbászért 27 forintot számolt le a pultra. A pécsenyések pedig sütöttek, és kasszíroztak szakadatlan. Rossz kedvük volt ellenben a kádároknak, kosarasoknak, nem kevésbé a söprükötök- nek. A 30-250 literes hordó­kat 1600-3800 forintért kínál­ták, ám rájuk se nagyon néz­tek. Szintúgy nem kellettek a szép garabók, melyeknek 200-240 forint volt az áruk. Az egyik árus a vesszősöprű­ket már 50-ért is odaadta vol­na, szomszédja nem kis ne- , hezteléséré, aki viszont úgy ■ vélte száz forint azok tisztes­Arrébb ugyancsak magyar sodrottak rángatták a kötőfé­ket, 70 ezer volt az áruk, de párban elhozhattam volna őket potom 130-ért, az 5-6 éves magyar fajták értéke 50 ezret kóstált. Engedmény? A makacs árusokkal nem sokra lehetett menni, szerencse fia volt, aki 5-8 ezret le tudott alkudni valahol. A kirakodóvásár nem ked­vezett az ugyanerre a napra meghirdetett autóvásárnak. Mondhatni, „agyoncsapta”. Messziről ez nem látszott, csak amikor a kínálat felől érdeklődött az ember, derült ki, hogy ez a kocsi sem el­adó, az sem vásárfia. Sokan parkolónak nézték a börzét. Űgv tucatnyi kocsi volt ott csupán, amit végleg kiebru- daltak a garázsból, azaz csak szerették volna. Drága Trabant Jó ideig ténferegtünk arra­felé, de vételre bizony nem került sor. Igaz, áraiktól sem lehetett vérszemet kapni, egy 16 éves Trabant aggastyánt például nem átallották 35 eze­rért vesztegetni. Kilencéves Ladát 150, PO-s Zsigulit 105, 9 éves Skodát 75 ezerre mondták, egy 13 éves Ladá­tól pedig legalább 60 ezerért szeretett volna megválni gaz­dája. My. J. száros Anita (Petőfi) és Pörge (Kossuth) 26,5 ponttal. I. korcsoport (kisdobosok). Csapatban: 1. Kossuth isk. (Katona Szilvia, Veszprémi Szilvia, Mukus Anett, Heim Dóra, Horváth Mariann, Szűcs Julianna) 86,2; 2. Petőfi isk. 85,8 és 3. Arany isk. 84,8 pont­tal. Egyéniben: 1. Szűcs (Kos­suth) 17,5, 2. Strifler Hedvig 17,4, 3. Horváth (Kossuth) és Tóth Zsuzsanna (Arany) 17,3 ponttal. SZOMBATI SPORTMŰSOR Asztalitenisz. Sportotthon, 11 óra: Nagykőrösi Konzervgyár Kinizsi—Kiskunhalasi AC Me- dosz, NB III-as csapatbajnoki mérkőzés. Atlétika. Budapest: az or­szágos serdülőválogatott-ke­ret felmérő versenye. Birkózás. Szeged: úttörő B korcsoportos szabadfogású verseny. Karate. Székesfehérvár: fel­nőtt I. osztályú országos kyo­kushinkai bajnokság. Kosárlabda. Gimnáziumi lab­dajáték-terem, 8.30: a városi minileány-bajnokság negye­dik fordulója. Gödöllő: GEAC Kupa felnőtt női torna. Vác: V. Közgazdasági DSK—Nk. Gimnázium, ifjúsági és serdülő leány megyei bajnoki mérkő­zés. Természetjárás. Börzsöny­hegység — Királyrét: a Toldi- sok túrája. Torna. Petőfi iskolai torna- csarnok, 10 óra: az általános iskolás diákolimpia megyei fiij döntője. VASÁRNAPI SPORTMŰSOR Atlétika. Budapest: az or­szágos serdülőválogatott-ke­ret felmérő versenye. Kézilabda. Budaörs: Balas­sagyarmati SE—Nk. Kgy. Ki­nizsi, megyei férfi terembaj­noki mérkőzés. Kosárlabda. Gödöllő: GEAC Kupa felnőtt női torna. Kecs­kemét: Nk. Kgy. Kinizsi— KSC Tóth L. isk., Alföldi Olaj. bányász (Szolnok) II.—Nk. Kgy. Kinizsi és KSC Hunyadi isk.—Nk. Kgy. Kinizsi úttörő fiú; Nk. Kgy. Kinizsi—KSC Hunyadi isk. és Nk. Kgy. Ki­nizsi—KSC miniválogatott, út­törő leány megyei bajnoki mérkőzés. S. Z. séges ára. Férfi-, női papucsok is voltak jócskán, viszonylag olcsón, 300-400 forintért, de alkudni is lehetett. Sok egyéb mellett láttunk még arrafelé vasból készült jóféle vályú­kat 100-tól 600 forintosig, ser­tésólba való etetőszerkezeteket 1750-2600 forint között. Nem messze onnan mind­járt malacokat is lehetett elé­jük venni. Meglehetősen sok jószág fickándozott a szekere­ken, kalodákban. Néhol te­nyércsattogást is hallottunk, bár a tenyésztők szerint gyat­ra volt az érdeklődés itt is. A 8-10 hetes malacokat 1200- 1400 forintra tartották, a 12 heteseket 1750-ért, végül né­mi alku után a vevő győzött, s 1700-ért elvitte őket. A száz kiló körüli hízó ára 4500-5000 körül mozgott. Bir­kát most is keveset hoztak, a 4-5 éves jószágok 3-4 ezer forintot értek gazdáik szerint, de nemigen volt alkalmuk hallani erről a vevők véle­ményét. A kecskékről sem nagyon érdeklődtek, pedig a szép, másfél éves állatokért állítólag nem is volt sok 2 ezer forintot elkérni. fldom-veszem „Több itt a kupec, mint a tenyésztő” — feleli a lászló- falvai atyafi, miután a mar­havásárról alkotott vélemé­nyéről kérdezem. „Könnyen vannak, nem kínlódnak az állattal, így aztán nem is ké­Fájó szívvel mondunk köszöne­tét minden kedves rokonnak, jó szomszédnak, jó ismerősnek, akik felejthetetlen halottunk, drága édesanyánk. nagymama. déd­nagymama. Pesti Jánosné Dabi Etelka temetésén részt vettek, részvétükkel fájdalmunkat enyhí­teni igyekeztek. Külön köszönetét mondunk dr. Lengyel György körzeti orvosnak, aki hosszú be­tegségében fáradságot n^m kí­mélve fájdalmát enyhíteni igye­kezett. A gyászoló család. Hálás szívvel mondunk köszö­netét mindazoknak, a rokonok­nak, jó szomszédoknak, ismerő­söknek, volt munkatársaknak, a VG V dolgozóinak, akik Bárány Ferenc, drága jó férjem, édes­apánk, nagyapánk, apósom te­metésén részt vettek, sírjára ko­szorút, virágot helyeztek, vala­mint táviratban együttérzésüket fejezték ki, fájdalmunkban osz­toztak. A gyászoló család. ( rik a valós árat, nekik csak az a fontos, meg legyen rajta a nyereség” — morzsolgatja ' bajuszát mérgesen. Lehet, hogy igaza van, dé enged- ' jünk szóhoz másokat is. íme: i ötéves tehénkét 25-28 liter ! napi tejhogamával, és borjá­val 35 ezerért vettek meg a szemünk előtt. Azt mondják, az apróbb állatok viszonylag drágábbak voltak a szokásos­nál. Ez sem egyértelmű, mert : öt darab tízhetes borjút 51 ezerért vett meg egy gazdál­kodó. A három hónapos jószágokat 7500-ra tartották, az előhasú üszőket 35 ezerért, de csak 25 ezret adtak volna értük, egy kétéves tehénért 32 ezret kértek, itt 5 ezret akartak le­alkudni sikertelenül. Tízéves borjas tehén ára, amelyik 20 literen felül adja a tejet 30 ezer körül mozgott, 9 hóna­pos borjúkat 14-15 ezerért akartak megvenni, alkudván az elsőre kimondott 16 ezer­ből. A bricsesznadrágos fiatal­ember a lóvásáron nem is titkolta, hogy adorn-veszem- böl van a kiegészítő (vagy az egész?) jövedelme. Most úgy 3-6 ezer forinttal tartották többre a lovakat, mint eszten­deje. Csongrádról hozták a nóniuszt, 6 éves és 35 ezerre mondták, a kétéves hideg vé­rű csikóért 68 ezret, a 6 éves szép sodrottért 58 ezret kér­tek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom