Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-04 / 29. szám
PKST % MEUYEl] 3 198?. FEBRUÁR 4., CSÜTÖRTÖK Nem új — életmódbetegség Legfőbb kórokozó: alkohol Amerikai katonai ellenőrzés hazánkban Az Amerikai Egyesült Államok — élve az 1986-ban Stockholmban elfogadott európai katonai bizalom- és biztonságerősítő intézkedések adta lehetőséggel — kedden este diplomáciai úton helyszíni ellenőrzésre vonatkozó kérelmet juttatott el hazánkba. Ennek értelmében csütörtökön négytagú ellenőrző csoport érkezik Magyarországra, amely a kérelemben meghatározott területen — a Dunántúl Balatontól északra eső körzetének egy részében — helyszíni katonai ellenőrzési feladatot hajt végre. Ebben a térségben folyik jelenleg a Barátság ’88 csapatgyakorlat, Szájtáiva Tegeznek Nem, nem kocsmák, közutak Indulatok táplálta közvctlenke- döiröl van szó. Az a pertu a pillanat szülötte és lesöpörhető, mint a reánk hullott rovar. Ez a pertu, melyet szá,|- tátva hall az ember, más, egészen más! Közszereplési, közéleti. Ennek ellenére vagy éppen ezért kellemetlen, kínos. Mert hiszen kínos, amikor az ifjú KISZ-es leányka (egyébként kedves is, okos is, csinos is) úgy véli megteremteni az oldott hangulatot nagyanyai korban levő nőtársai (nyugdíjas) találkozóján, hogy azzal kezdi: ti itt mindannyian . .. Mert, hiszen kínos, amikor a rádiót bekapcsolva, a televíziót kinyitva, egyre szélesebb folyamban zúdul rá a hallgatóra, a nézőre a nem kért pertu, s ha már csak a szereplők tegezeidnek egymással, akkor szinte felsóhajt az ember, na végre, (őt legalább) békén hagyják. Most már újabban nyomtatásban is egyre többet és egyre többen közvctlcnked- nek, a lapok hasábjaira úgy terjed át ez az ijesztő divat, amint a talajvíz szívódik fel a rosszul szigetelt falban. Most már újabban nemcsak nyomtatásban, hanem értekezleteken, tanácskozásokon is egyre többet és egyre többen közvetlenkednek főként akkor, amikor valaki valamilyen felsöbbséget képvisel és úgy szól ■ az ..Rlsóbbsághoz'* . ; Riadtan,- viszolyogvá' hallgatja az ember a pertuözönt, olykor (amikor már arcpirítóan Tiáf) félénkért, de hangsúlyozottan magázza, önözi a tege- zőt, vegye már észre magát. .. 1 Ritkaság a siker! Mert állítólag a fiataloknak ez természetes, mert állítólag ez demokratikus . . . mert ez kérem (és nem állítólag, hanem nagyon is valóságosan) semmi más, mint a viselkedni nem tudás, a neveletlenség, a mások iránti tiszteletlenség. A* érintkezés zavarai az értékek zavarait hozzák magukkal, azaz aki nem tudja, másokat mi illet, az magáról sem tudhatja, őt mi illeti meg. MOTTÓ Mint később kiderült, nem csak e sorok írója kapta fel a fejét a közelmúltban a hírközlő szervek egészségügyi tájékoztatására, mely szerint ismét számolnunk kell a tbc- vel. Különösen a munkás- szállókon lakók körében gyarapodott a betegek száma. Aggodalmunk nem alaptalan, ha figyelembe vesszük, hogy megyénkben már csak földrajzi helyzeténél fogva is minden, az országban tapasztalt negatív és pozitív tendencia fokozottan érvényesül. Neves tüdőgyógyászunk, dr. Tengelyi Vilmos megyei tüdőgyógyász főorvoshoz, a törökbálinti tiidőkűrház igazgató főorvosához fordultunk információkért a megyei helyzetképet illetőén. — Nem szeretném, ha pánikot keltene közreadott beszélgetésünk — hangsúlyozta a főorvos. — De a tények, tények, s igaz, hogy az elmúlt évtizedekben elért eredményeink a legutóbbi esztendőben stagnálnak. Sőt, statisz- titkánkra alapozva mondhatom, ha kismértékben is, de növekszik az új tbc-s betegek száma. 1987-ben 3,7 százalékkal volt több, mint egy évvel korábban. Ezen belül a fertőzők aránya nőtt nagyobb mértékben, pontosan 18 százalékkal. De hozzátenném, hogy ez a tendencia nemcsak hazánkban figyelhető meg. A vezető főorvos szavaiból kitűnt, hogy a tbc a megterhelt szervezet betegsége. „A jelen körülmények között az ilyen szintű előfordulással számolnunk kell” — hallottuk a tüdőgyógyász rezignált szavait. Gondoljunk csak bele, hogyan élünk manapság. Közben vesszük-e szervezetünk gyengülésre, betegségre utaló jelzéseit? Maradjunk a témánál: elmegyünk-e tüdőszűrésre, ha hívnak? És ha valakit kiszűrnek, gyakran megesik, ^hónapokig kerestetik a rendőrséggel, míg valahol „fennakad. a hálón”. S közben vajon hány embert fertőz meg? Pont ez az egyik magyarázata, hogy éppen a munkás- szállókon lakók körében tapasztalták a tbc erőteljesebb előretörését. A vándormadarak, a legfelelőtlenebb életvi- telűek gyakori előfordulási helyein. S azzal is kiegészítette az információkat dr. Tengelyi Vilmos, hogy a tbc-s betegek között nagyon magas az alkoholisták száma. Hiszen az alkohol felőrli nemcsak felelősségtudatunkat, még életösztönünket is! S ami a leg- aggasztóbb: a BCG-oltás eredményeként évekig nem volt új gyermek tbc-s, most azzal is találkoznak. De hogy az idejében felismert és kezelt tüdőtuberkulózis gyógyítható betegség, azt az támasztja alá, hogy a régi betegek száma viszont csökken. A törökbálinti tüdőkórház a tüdő- és légúti betegségek gyógyításának központja megyénkben. Szoros kapcsolatban áll a tüdőgondozó-hálózattal. Ellátja, szakmailag is irányítja és ellenőrzi, és még a táppénzes felülvizsgálatot is elvégzi a gondozókban. Befogadja a kórházi kezelésre szorulókat. A kórházi ellátásba besegít a Tárogató úti kórház 65 ágyas ilyen szako- sítású osztálya, és a Korányi Tüdőgyógyintézet is. Statisztikájuk tehát kegyetlenül pontos: az ápoltak 20 százaléka tbc-s, 20—25 százaléka daganatos betegséggel kezelt, egy részüknél a tuberkulózis kórelőzmény volt. Ügy tíz százalék körüli az asztmában szenvedők aránya. Ez utóbbi a másik nagy gond. Évről évre gyarapszik az új asztmás betegek száma is. Ezen belül a gyerekeké, bár őket köny- nyebb gyógyítani — tette hozzá a vezető főorvos. — Modern életünk velejárója a levegő szennyezettsége — folytatta. — A sok vegyi anyag megannyi allergén tényező, amely kiváltja ezt a betegséget. Van a megyében terület, ahol gyakoribb az előfordulása. Százhalombatta, Érd, Szigetszentmiklós körzetére gondolok. Először mi figyeltünk fel erre, ambulanciánk jelzése alapján, minthogy a nyugati gyártmányú asztmagyógyszerekkel a megyében mi gazdálkodunk. Az okokat nem olyan könnyű tisztázni, mint gondolnánk. Természetesen végeztünk erre vonatkozóan laboratóriumi kísérleteket, s nem kaptunk egyértelmű eredményt, hogy ez meg ez a vegyi anyag a hibás benne. Az aggasztó az, hogy a gyógyszerkontingens felét gyerekek kapják. Viszont orvossággal panaszmentessé tehetjük a betegeket. Korunk betegségeinek megelőzése azonban nem csak orvosi feladat. És ‘ reméljük, hogy ez kitűnt. az elmondottakból, s a tények elgondolkodásra készteti a ma még egészséges embereket is. Kádár Edit A vélemények a döntéseket segítik Interjú dr. Kovács Imrével, a KB osztályvezetőjével Pr. Kovács Imre, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága gazdaságpolitikai osztályának vezetője tegnap ellátogatott a Pest Megyei Műanyagipari Vállalathoz és a Csepel Autógyárba. Az ötvenhárom éves politikus eredeti foglalkozása traktoros, majd később az érettségi után a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen szerzett közgazdászdiplomát. Az elmúlt időszakban több poszton is dolgozott a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban, valamint a KB gazdaságpolitikai osztályán, amelynek néhány hónapja ő a vezetője. Osztályvezetőként ez az első útja szűkebb pátriánkban? — Munkatársként, miniszterhelyettesként többször jártam Pest megyében, de mostani beosztásomban ez az első munkalátogatásom. • Bár ön alapvetően mező- gazdasági érdeklődésű, ezúttal mégis két ipari vállalatot keresett fel. Milyen tapasztalatokat szerzett? — Két, egymástól eltérő profilú gazdasági egységben jártunk a Pest megyei párt- bizottság vezetőivel. Utunk első állomása a PEMÜ volt, amely egy dinamikusan fejlődő vállalat. A műanyag a jövő terméke, s az ottaniak korszerű, vállalkozó, a valódi gazda szemléletével munkálkodó vezetéssel alkalmazkodnak a piaci igényekhez. • Ez a megállapítás ma még sajnos nem általánosítható ... — Ha most még nem is, de számos jel bizonyítja, hogy több vállalatnál is hasonló színvonalú a munka. Ezeken a helyeken azonban van elég dolguk az embereknek és a vezetőknek, míg néhány helyen — hogy sarkosan fogalmazzak — a „sírással” vannak elfoglalva. De visszatérve a PEMÜ-re: feltűnt nekem, hogy mekkora figyelmet fordítanak a szellemi alkotómunkára, s meg is fizetik, aki a tudását a közösség javára kamatoztatja. A Csepel Autógyár viszont egy más kategóriába tartozik. Náluk nagy tradíciói vannak a járműgyártásnak. A látottak megerősítettek abban, hogy helyesen tettük, amikor támogattuk, hogy a kormány- programban a járműipar fejlesztése kiemelt hangsúlyt kapjon. A szigetszentmiklósi- aknál tapasztalt műszaki igényességgel ez az ágazat nagy húzóerőt képviselhet. Felfigyeltem arra is — s ez mindkét vállalatra igaz —, hogy a tőkés import helyettesítése nem lehetetetlen, s ehhez kellő ösztönzést adhat, ha a behozatalra költött valuta egy részéből a hazai helyettesítő termelést fejlesztjük. Sajnos, ez még nagyon a kezdetén van, de a kormánynak eltökélt szándéka, hogy érvényre juttatja ezt az elgondolást. Egyébként mindkét helyen a látottak megerősítettek abban, hogy a stabilizáció és a kibontakozás eredményes lehet. • A Központi Bizottság és a kormány által elfogadott program már néhány hónapja érvényben van. Tapasztal- hatő-e szembetűnő változás a hazai gazdaság fejlődésében? — Azt, hogy elmozdultunk a holtpontról, már az elmúlt esztendő eredményei is bizonyítják. A nemrég közzétett statisztikai adatokból kiolvasható, hogy tavaly érzékelhetően, mintegy 2—2 és fél százalékkal nőtt a nemzeti jövedelem — s mekkora eredmény ez az 1985-ös visz- szaeséshez, illetve a két évvel ezelőtti alig 0,8 százalékos emelkedéshez képest! —, s ebben kiméit szerepe van az iparnak. Megindult a szerkezetváltás is, de ebben még sok a tennivalónk. Ugyancsak örvendetes, hogy 1987 második félévében az importnál gyorsabban nőtt az export, s javultak a cserearányok is. Mindezek azt mutatják, hogy azok az erőfeszítések, amelyek most jellemzik a gazdasági életet, kezdenek jól érzékelhető eredményeket hozni. Az ország első önkiszolgálója Kicsi üzlet - nagy zsúfoltság — Nincs ezzel az ABC-vel semmi baj, csak ne kellene annyit sorban állni. Főleg délután, amikor mindenki munkából siet haza és szeretne minél gyorsabban túllenni a bevásárláson. De itt ácsorog, az ajtó előtt, sokszor tizenöthúsz percig is — meséli Pálmai Mihály művezető. — Reggelente amúgy is türelmetlenebbek, idegesebbek az emberek, mennének dolgozni és cseppet sem örülnek a várakozásnak — teszi hozzá Csurja Istvánná kocsifelíró. — Nem mondom, elfogadna a környék egy nagyobb ABC-t. De ugyanezzel a gárdával. — Bizony, bőven elkelne egy másik — bólint Vaskóné Kolozsvári Ildikó dajka. — Hétvégenként egészen le, a lépcsőkig húzódik a sor. És különösen hidegben nem kellemes kint rostokolni. Úgy ment össze Az iménti mondatok bárhol elhangozhattak volna: faluban, városban, akár Budapesten is. Hiszen a jelenség — csúcsidőben nehezebb vásárolni — szinte az egész országban föllelhető. Ám ez aligha vigasztalja a vác-deákvári lakosokat, mintegy tízezer embert. Akik naponta bosszankodnak, hogy a városrész központjában, az Ernst Thälmann téren levő 200-as számú ABC- be körülményes bejutniuk. Hát igen, amikor 1963-ban megépült ez a ABC, senki sem gondolta, hogy tíz-húsz éven belül egy egész város nő majd ki a hajdani kukorica- és búzaföldből, egyre terjeszkedve tovább, egészen a Naszály- hegyig. Akkor még csak a régi deákvári részen és a DCM által épített néhány új lakásban élőket szolgálta ki a bolt. Csakhogy idővel egész centrum alakult ki itt: piaccal, különféle szolgáltatóépületekkel, bölcsődével, óvodával, iskolával. És ahogy épültek a lakótelepi házak, úgy „ment össze” az ABC. S bár azóta újabb két bolttal gazdagodott a környék — a helyi áfész, valamint a Vác és Környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat jóvoltából — ezek csak részben tehermentesítették az Ernst Thälmann téri üzletet. Talán, mert itt szállnak le a buszról munkából jövet az emberek, és nem • A két vállalat vezetőivel való találkozást a hivatali nyelv munkalátogatásnak nevezi. Hogyan hasznosíthatók a most szerzett tapasztalatok? — Mi a Központi Bizottság gazdaságpolitikai osztályán a munkatársaimmal együtt alapvetően döntéselőkészítő tevékenységet folytatunk a párt vezető szervei, így a KB és a Politikai Bizottság részére. Ennek során a legfontosabb célunk, hogy minél szélesebb körben ismerjük meg a szakemberek véleményét. A jelenlegi helyzetben a vállalatoktól származó információknak érthetően döntő fontossága van, ezért mostanában a korábbinál jóval gyakrabban veszünk részt ilyen találkozókon. A tapasztalatainkat azután felhasználjuk munkánk során, s ezzel eredményesebb, a valóságra jobban ráépülő döntések születhetnek — mondotta befejezésül dr. Kovács Imre. Furucz Zoltán akarnak gyerekkel, tömött szatyrokkal gyalogolni. Meg nyilván vonzerő az is, hogy Petyjánszki János híresen jó boltvezető: — Nézze ezt a statisztikát — mutat egy kifüggesztett papírra. — 1979 januárjában mintegy 3 milliós forgalmat bonyolítottunk le, 1987. első hónapjában már majdnem 8 millió forintot. Az országban először itt épült önkiszolgáló ABC. Az avatáskor azt tanácsolták, válasszuk le az eladótér felét raktárnak, mert úgy is elég lesz az húsz évig. Ma meg, láthatja, zsúfoltság zsúfoltság hátán, mindenhol göngyölegek, rekeszek. Hiába, kinőttük a hatszázharminc négyzetmétert Nincs áteresztőképessége a kétszázkilencvenhat négyzet- méteres eladótérnek. Pedig ez az ABC — ahogy a helyi szólásmondás tartja — a lakótelep spájza. — Már a 70-es évek közepén érezhető volt, hogy az ABC nem tudja majd hosszú távon ellátni a környéket, ezért szerettük volna kétszáz négyzetméterrel megnagyobbítani — tájékoztat Tóth Károly, a kereskedelmi vállalat áruforgalmi főosztályvezetője. — Az előzetes költségvetés 1,8 millióval számolt. Pályáztunk állami támogatásra, kaptunk 600 ezer forintot. Aztán kiderült, hogy csak a tervezés maga 900 ezerbe kerülne, különféle talajvizsgálatok elvégzése miatt, mivel régen itt volt az iszapfogó árok. Szóval, pénzügyi okokból megállt az ügy. Meg azért is, mert a helyi tanács műszaki osztálya nem járult hozzá, hogy az épület elejét a zöldövezet rovására bővítsük, meg az oldalt levő gépkocsiparkolót részben beépítsük. Jegyzőkönyv nincs Aztán 1982-ben újra nekifutottak a dolognak,, már szerényebb elképzelésekkel. Arra gondoltak, ha az eladóteret megnövelik a raktárral, valamicskét enyhülhet a zsúfoltság. Az áru és göngyöleg tárolására alkalmas helyiségnek ismét csak a parkoló területéből vettek volna el 70 négyzetmétert. A helyszíni bejárásról nem készült jegyzőkönyv, így ki-ki csak a saját memóriájára hagyatkozhat. Teasdale Harold, a tanács termelési és ellátásfelügyeleti osztályának vezetője ekképpen: — Csőri Lajossal, az akkori műszaki osztályvezetővel voltunk kinn. A kereskedelmi vállalatnak két kérése volt, az egyik: az utca egyirányúsítása, ezt azonnal el is intéztük. A másik: az üzlet bővítése a szolgáltatóház irányában. Minden további nélkül hozzájárultunk. De ezután a vállalat egy tapodtat sem mozdult. Vedres György, a váci ÉKV közgazdasági főosztályvezetője viszont másként emlékezik: — Azt mondták: szó sem lehet arról, hogy oldalra bő- vítsünk, mert akkor nem tud a teherautó bejárni a piacra. — Még az elődöm adta be az építésiengedély-kérelmet a tanácsnak 1982. november 29-én — fűzi hozzá Tóth Károly fellapozva a megfelelő dossziét. — Azóta sem kaptunk semmilyen választ. — Ha ez így van, nagy hibát követett el műszaki osztályunk — jegyzi meg Teasdale Harold. — De kérdem én: miért nem érdeklődtek az építési engedély után? — Nem tartottuk szükségesnek tovább élezni a helyzetet. Ha egyszer úgysem válaszoltak a beadványra... — így Tóth Károly. Először halija — Az elmúlt években egyszer sem szorgalmazták a bővítést. Pedig azóta több tanácskozáson — egyebek között a VII. ötéves terv elképzeléseinek kialakításakor — is szóba került a város kereskedelmi hálózatának fejlesztése. Az ÉKV sosem említette, hogy meg akarja nagyobbítani a 200-as ABC-t — szögezi le Teasdale Harold. Időközben a tanács műszaki osztálya szinte teljesen kicserélődött. A fél éve osztályvezetőnek idekerült Vég Mariann először hall az ügyről. — Nagyon szívesen foglalkozunk az ÉKV kérésével, amennyiben akarják. Természetesen tisztázni kell a parkoló kihasználtságát, valamint hogy a telekhatáron belül milyen bővítési lehetőség van anélkül, hogy ez megbontaná a rendezési tervet. — írják ezt le, utána majd végiggbiidóljük, megfontoljuk, hogy mit tehetünk — válaszol erre Toth“ Károly. , . Hogy annak idején kinek a jóindulatán, készségén, akarásán múlott az akkor még, kétségtelenül kevesebb ráfordítással elvégezhető bővítés, ma már kideríthetetlen. A mostani pénzszűke világban pedig vajmi kevés esélye van az ABC-nek a megnagyobbodásra. A kereskedelmi vállalat egészen 1991-ig lekötötte már fejlesztésre szánt pénzét. Különben sem titkolják, csakis ott építkeznek, ahol a helyi tanács hajlandó anyagilag hozzájárulni beruházásukhoz. Márpedig a váciaknak ebben a tervciklusban, erre a célra, nincs pénzük. így aztán nemcsak a szóban forgó ABC sorsa kétséges, hanem Deákvár mostanában formálódó körzetében, a Gombási út környékére elképzelt új bevásárlóhely — amely részben csökkenthetné a mostani kellemetlen állapotot — építése is. Ezek után egy biztos: a zsúfoltság, a sorban állás csak nőni fog. Tóth Andrea Gyakorlati képzés helye: Sasad Tsz Szovjet szakembereknek A MÉM Mérnök- és Vezetőképző Intézetében javában tartanak a téli tanfolyamok; ezekre ezúttal külföldről érkeztek vendégek. A Szovjetunió kárpátontúli területeinek szovhozaiból és kolhozaiból több csoportban fogadnak 10- 10 napos továbbképzésre olyan szakembereket, akik az ottani nagyüzemekben irányító munkakörökben dolgoznak. Egy- egy turnusban 30-35, zömében agrárszakember szerez újabb ismeréteket. Az előadók az intézet tanáraiból, a MÉM, a TOT és más országos irányító szervek szakemberei közül kerülnek ki, de tartanak előadásokat, beszámolókat mezőgazdasági nagyüzemek nagy gyakorlattal rendelkező agrármérnökei és közgazdászai is. Az első három tanfolyam már véget ért; a gazdaságok igazgatói, illetve elnökei, továbbá főagronómusai után most a gépész főmérnökök tartózkodnak az intézetben. őket követik majd a főállattenyésztők, a főállatorvosok, valamint az élelmiszer-ipari üzemek vezetői. A résztvevők megismerkednek a magyar mezőgazdaság tervezési és irányítási rendszerével, a termelésfejlesztés főbb területeivel és módszereivel. Az állami gazdaságokban és a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben a helyszínen szereznek tapasztalatokat az alkalmazott módszerekről, egyebek között az önálló gazdálkodás körülményeiről és feltételeiről, az új érdekeltségi rendszerekről, a hatékonysággal szemben támasztott követelményekről, továbbá a korszerű, magas színvonalú termelési eljárásokról. A gyakorlati képzés színhelyei között olyan mezőgazdasági üzemek találhatók, mint a komáromi és a mezőfalvi mezőgazdasági kombinát, a bajai tsz és a Sasad Termelőszövetkezet, valamint a Pápai Állami Gazdaság.
