Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-04 / 29. szám
4 1988. FEBRUÁR 4., CSÜTÖRTÖK SZENTENDREI Otílián A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA // Giizni a városképet Ahogy a főépítész látja Hibáztak-e a vezetők? Egymillió a volt orvosnak Vihar a szolgálati lakás körül „Az egymillió forintos lakáslelépési díj összege indokolatlanul magas, amely miatt a Pest Megyei Tanács pénzügyi osztálya felveti a vb-titkár és az elnök felelősségét.” Az idézett mondat abból a jegyzőkönyvből való, amelyet Göblös Imréné az említett tanács ellenőrzési csoportvezetője készített a Leányfalui Tanácsnál tartott vizsgálatkor. Villanófény Idős házaspártól kaptam levelet. Olyan problémát feszegetnek. amely meggyőződésem szerint másokat is sért. S megoldás pedig, amint ez az ő esetükben is történt, szinte nem található. Amikor a gondot ismertetem, az a célom, hogy gondolkodásra serkentsem mindazokat, akiknek hasonló esetekben döntési joguk van. És most lássuk a medvét! Olvasónk még 1953-ban kapott egy jó állapotban lévő tanácsi kezelésű lakást. Onnan nemsokára távoznia kellett, mert az épületben tanyaközpontot rendeztek be. Kapott egy másik ingatlant a belvárosban. Akkor, 195“-ben, még ez az ingatlan is megfelelően bírta a harcot az idővel, de nemsokára visszaadták a volt tulajdonosnak. S a gondok itt kezdődtek. A tulajdonos rövid idő múltán elhunyt, az örökös a ház egy részét birtokba vette, de több mint harminc esztendeje semmiféle karbantartást vagy javítást nem végzett, illetve nem végeztetett. Többszöri felszólítás ellenére sem! Sőt, gátolja a régi lakókat a mozgásukban. eltiltja őket a kerthasználattól, akadályozza a tüzelőszállítást. Az épület tetején befolyik a víz, eldugultak a lefolyók, a falak vizesek, a kémény tűzveszélyes. Ma már, 1988-ban, a periratok halommá nőttek, a problémák pedig változatlanul megmaradtak. Olvasónk immár három éve beadta a lakásigénylést a tanácshoz, de kielégítő választ nem kapott. Jól tudjuk, nem állunk jól az odaítélhető lakásokat illetően, de ettől a kérdést még fel kell tenni: hogyan lehet ilyen esetekben — ha a bíróság képtelen rá — az ingatlanával nem törődő tulajdonossal szemben megvédeni a lakók érdekeit? Egyáltalán hová fordulhatnak az ilyen körülmények köze sodródó idős emberek? A tanács illetékesei és a Felszabadulás-lakótelep melletti terület építőközössége hónapokon át másképpen ítélték meg a késedelmeskedések okát. A közigazgatási szerv szerint a tervezési hibák, a leendő tulajdonosok szerint a tanácsiak körülményes ügyintézése vezetett az idő haszontalan múiatásához. Tegzes Lászlótól, a városi tanács városüzemeltetési osztályának vezetőjétől megtudtuk, hogy végre elkészült az a szennyvízcsatorna, amely helyettesíti azt a vezetéket, amelyet helytelenül, a később felépítendő házak alá terveztek. Ennek azért van jelentősége, mert valóban hónapokig késett a kivitelezés. Előbb vállalkozót nem találtak a a munkára, aztán az illető cég anyaghiányra hivatkozott, a lényeg azonban az, hogy a munka nem haladt. A kivitelező, a Frekvencia Kisszövetkezet indokolatlanul csúsztatta a határidőt. Ki hinné, hogy a HÉV-ál- lomás mellett lévő üzletek alatti földek tulajdonjoga mind a mai napig nem tisztázódott. Sajnos a dokumentumokból ma mar meg nem állapítható, hogy ki hibázott jó másfél évtizeddel ezelőtt. Az viszont biztos, hogy az üzletek alatti négyszögölek, az autóparkoló egészen a U-es útig mindmáig a Budapesti Közlekedési Vállalat kezelésében van. Most, hogy a gazdálkodási feltételek szigorodtak, a budapesti cég az üzletek tulajdonosaitól pénzt kér a telké- kért. Ugyanezzel a követeléssel állt elő a városi tanácsVárosunkban immár több évtizedes múltra tekint visz- sza a műemléki albizottság. A több, mint húsztagú testület megszámlálhatatlanul sok esetben felemelte szavát a város látképének, hangulatának, régi épületeinek védelmében. Ezen aktív emberek magját jelenleg Deim Pál, Balogh László, Pirk Ambrus, Borsodi László, Lehoczky János képzőművészek, valamint Krajcsovits Istvánná tanácselnök-helyettes és Szabó Le- venténé főépítész alkotják. A város főépítészét arról kérdeztük, mivel foglalkoznak ezekben a napokban a műemlék-albizottság tagjai? — A belvárosban, a Szamárhegyen, forgalmas közterületeinken. szinte folyamatosak az átalakítások, új épületeket emelnek, cégéreket helyeznek el. Óriási erőfeszítéseket követel tőlünk, hogy ezeket a dolgokat állandóan figyelemmel kísérjük. Gyakran alakulnak ki késhegyre menő viták az albizottságon belül és kívül is, véleményünk elfogadtatásáért. Általában havonta ülésezünk. Átnézzük a tervezők által benyújtott vázlatokat. Igen sokan működnek közre épületek kialakításában olyanok, akik nem ismerik Szentendrét. Van egy olyan törekvés is. hogy minden épületet meg kellene emelni, a tetőtereket kellene beépíteni. Ez például a Szamárhegy jellegét megváltoztatná. Nemcsak a szakemberek látják, a lakosság is monAztán kétségtelenül problémát okozott az is, hogy a tanács és az Elektromos Művek helyi kirendeltsége nem tudott megegyezni. Most már ott tartanak, hogy a villany- vezeték építésére a tanács megkérte az árajánlatot. Jó hír, hogy a gázvezeték elkészítésére is van már árajánlat. Ha valamelyik céggel szerződést tudnak kötni, a közép- és kisnyomású vezetékeket májusra átadják. A késedelmeskedések miatt feszültségeket okoz, hogy az egyik lakástulajdonos már benn fog lakni az otthonában, amikor a másik még alapoz. A sűrűn forgó járművek pedig tönkreteszik az utakat. Vagyis mindaddig nem lehet a lakótelep parkosítását, az otthonok környezetének rendbehozatalát megejteni, amíg minden ház el nem készül. Ez a tervek szerint 1989 végére várható. csal szemben is. Tanácsunk álláspontja az, hogy nagyon szívesen átadja üzemeltetésre az autóparkolót, a járdákat és egyéb területeket a Budapesti Közlekedési Vállalatnak, de pénzt fizetni nem tudnak. A legutóbbi megállapodás szerint úgy tűnik, hogy a BKV a közterületi részeket térítésmentesen átadja a tanácsnak. Az ésszerű, valóban ez a megegyezés lenne, hiszen ma már kideríthetetlen például, ] hogy hogyan adhatták ki az I építési engedélyt az üzletek - j re a földek tulajdonjogának I tisztázása nélkül? dogatja, hogy a sok üzlet halottá teszi a belvárost. — Hogyan szereznek tudomást arról, hogy valahol a környezetbe nem illő házat akarnak emelni? — Egyrészt kisebb csoportokban elég gyakran bejárjuk a település egyes részeit. Természetes, hogy fűként a belvárosra koncentrálunk. Ilyenkor felfedezünk • a tervektől eltérő építkezéseket. Mint ahogy a Kígyó út 1.. valamint a Vörös Hadsereg út 5. szám alatti esetekben történt. Másrészt rendszeresen kapunk bejelentéseket. — Mi a szerepük a művészeknek az albizottságban? — Nem túlzók, ha azt mondom, hogy ők az elsőhegedűsök. Szeretik és ismerik a város múltját. Sok régi fotót hoznak. Olyan dolgokat látnak meg, amiket mások nem vesznek észre. Finoman reagálnak a létesítmények elkészülte után előadódható disz- szonanciákra. — Mik a legnagyobb gondok? — Az, hogy a tervet hiába nézzük meg, az építési fegyelem nagyon laza. Például a Bükkös penzió tervvázlatát háromszor dolgoztatta át az albizottság, az építtető mégis eltért attól. Most bírságot fog fizetni. Az emberek nehezen értik meg, hogy akár tízcentis eltérés is komoly rombolást okozhat a városképben. Nagy fifikával játsszák ki a műemlék-albizottságot, alakítják át a terveket. Gondot okoz az is, hogy nincsen erőnk az apróbb, de annál jelentősebb beruházások terveinek előzetes vizsgálatára. Gondolok itt olyasmire, mint a Szamárhegy útburkolata a támfal, s egyéb, nem házi jellegű dolgok. Nem örülünk annak sem, hogy a belvárosnak igen régi a rendezési terve. Még a hetvenes évekből való. Csak 1988-ban készül el a részletes rendezési terv programja. Ez jelöli ki, hogy mely — egészen kicsi — részekre készítettünk külön részletes rendezési tervet. De ez még nem elég! A belváros annyira fontos, hogy az egyes műemléki jellegű részek környezetére is nagyon ajánlatos figyelni! Nem mindegy például, hogy milyenné tesszük a templomdombot, milyen oszlopok, világítótestek, cégérek jelennek meg az egyes utcákban. Én úgy gondolom, hogy az elkövetkezendő években a műemlék-albizottságnak éppen az lesz a legfontosabb feladata, hogy a belváros képe a történelmi miliőhöz alakíttassák! Ezzel a megállapítással a revizor a maga szakmai véleményét megfogalmazta. A megyei tanács más illetékesei döntsék el, felelős-e a leányfalui vb- titkár és tanácselnök vagy nem? És most nézzük a történetet: Jó indulás Dr. Havas Imre mintegy húsz évvel ezelőtt költözött az orvosi rendelővel egy fedél alatt álló szolgálati lakásba. Nyugdíjba vonulása előtt két évvel súlyosan megbetegedett, megoperálták, majd leszázalékolták. Egy esztendeig pócsmegyeri kollégája járt Leányfaluba, de teljesen kimerült, s nem vállalta tovább a pluszmunkát. A tanács vezetői felkeresték dr. Nagy Sándort, Szentendre város főorvosát, s olyan helyettesítőt kértek, akinek van lakása, s várható, hogy később megpályázza az állást. Dr. Pogány Andrásnak az otthona Szentendre és Leányfalu között a Barackos utcában állt, így rá esett a választás. A dolgok szépen alakultak. A községben nagyon megszerették dr. Pogány Andrást. Az elképzelés az volt, hogy dr. Havas egyelőre marad a szolgálati lakásban, esetleg megveszi, dr. Pogány pedig átjár. Az 1986 októberében feladott pályázat 1987. január 23-án jelent meg. Dr. Pogány András a Szentendrén kialakult gondjai miatt — az utolsó napon közölte, hogy nem jelentkezik. A falu csalódott. Háromszázan írták alá azt a levelet, amelyben Pogány doktort dicsérik, kérik. A február 20-i tanácsülés hosszas és parázs vita után dr. Szászt István pápakovácsi körzeti orvosnak szavazott bizalmat. Április elsejei dátummal kinevezték Leányfalu körzeti orvosának. Az időpontokat jó megjegyezni, mert később fontosak lesznek! A helyiek vezetőinek tehát 40 napjuk volt arra, hogy megoldják az új doktor lakásproblémáját. Építsen, vegyen ? Azzal kezdték, hogy megvizsgálták, kié az a ház, amit a Havas család évek óta épített a faluban. Kiderült, hogy a telekkönyvben az orvos lánya szerepel gazdaként, arra tehát nem kötelezhették az orvost, hogy ide költözzön. Végi gnézték a tanácsi lakásokat. Megfelelőt égen-földön nem találtak. Nem arról volt szó, hogy alacsonyabb komfortfokozatot, vagy egy szobával kisebbet, amelyet Havas doktornak a fennálló rendelkezések szerint el kellett volna fogadni, hanem egyszerűen üresen álló épületet nem leltek fel Leányfalun. Kit tehetett volna ki a tanács? Mivel a régi orvost — mint lakót — jogszabály védi, ahogy mondani szokták, ő volt birtokon belül. A tanácsnak két lehetősége maradt: vagy vásárol, vagy épít egy házat a volt doktornak! A fáradozások ez esetben is hiábavalónak bizonyultak. Találtak egyet kétmillióért, de ahhoz út nem vezetett, félreeső helyen állt. Később az orvos leérte volna, hogy a tanács utat építsen, mert a fogorvosi prakszisát nyugdíjban is folytatni kívánja. A másik számba jöhető ingatlan másfél millióért kínáltatott, de legalább 7—800 ezer forint ráfordítással lehetett volna lakhatóvá tenni. Ráadásul a rendezési terv szerint az útszélesítéskor lebontásra van ítéltetve. Hát akkor építsen a tanács! Hová, mennyiért, s mennyi idő alatt? S mi lesz dr. Szászi Istvánnal, aki április 1. óta az egyik leányfalui üdülő szobájában lakott, távol a családtól. Következtek a tárgyalások Havas doktorral. Az első fordulóban a tanács vezetői 500 ezret ígértek, az, orvos 1,2 milliót kért az elmenetelért. Végül megállapodtak egymillió forintban. Dr. Havas vállalta, hogy ebből a pénzből megoldja a lakásproblémát, s június 30- ig elhagyja a rendelőhöz tartozó helyiségeket. Az természetes, hogy a húsz éve érintetlenül álló házat rendbe kellett tenni. Csakhogy amikor a munkát felmérték, kiderült, hogy az ingatlan valaha nyaralónak épült, az elektromos hálózata életveszélyes, a kémény használhatatlan, a váróból a kazánt úgyis el akarták távolítani, a festésmázolásról nem beszélve, öt cégtől kértek árajánlatot. A legolcsóbb költségvetést fogadták el, amely csak annyi felújítást tartalmazott, amely a Az elmúlt héten pénteken átadták a Lenin úti általános iskola használatába a hosszú évek óta épülő, nagyon sok vitát kiváltó, elkeseredést okozó tornacsarnokot. Csak emlékeztetőül: hajdan a munkálatok úgy indultak, hogy 1,5 millióért kapnak az izbégiek egy fedett sportudvart. Aztán változtak a dolgok, és rengeteg módosítás után létrejött ez az egyébként szép, de szokatlan technológiával emelt tornaterem. Szinte szimbólumnak tekinthető, hogy csaknem húsz ember érkezett az átadásra. A legnagyobb hiba az volt, hogy a hatalmas teremben mindössze 9 fokot mértek. Azok, akik gyakorlatias emberek, azt állítják, hogy ez a fűtés- rendszer (hőlégbefúvás) sosem fog megbízhatóan működni. A tervező viszont a számításaival azt bizonygatta, hogy a tornateremben melegnek kell lenni. Csak hát nincs. Nagy kérdés még, hova építsék a tüzelő tárolót? Ahol nem foglalna el újabb négyzetmétereket, nem telepíthető tűzbiztonsági okokból. Ha a tornateremtől távolabbra alapozzák, helyet foglal el az amúgy beköltözéshez, betegellátáshoz feltétlenül szükséges. Nos, ezek után állapította meg a megyei vizsgálat, hogy az egymillió forint kifizetése nagyon sok volt. A megyei tanács illetékeseinek véleménye szerint Leányfaluban kellő körültekintés nélkül jártak el. Állítják, hogy Havas épített magának házat. (Mint láttuk, nem.) A községi vezetőknek két évük’ volt a probléma megoldására. (Mi negyven napról tudtunk.) S egyáltalán erkölcstelen dolog volt az orvosnak kifizetni az egymilliót. Szabály és valóság Csakhogy, mondja minderre dr. Killár Gyöngyi vb-titkár és Flettner Gyuláné tanácselnök, a szolgálati ház és rendelő a telekkel együtt 4—5 milliót ér. Ha eladják Havas doktornak, eleve jár neki 50 százalék kedvezmény. Ha egyösszegben kifizeti a 2,5 milliót, újabb 40 százalék kedvezményre formálhat jogot. Ha nem tud egy összegben fizetni, az ingatlan értékének 10 százalékát rója le, aztán következik a részlet. Beláthatatlan ideig Ráadásul osztott tulajdonforma alakulna ki, hiszen a rendelőre és váróra a községnek továbbra is szüksége van. A község örökre elveszti a jogát erre a házra, s dr. Szászinak még mindig az üdülő jelentette volna az otthont. A tények teljes körű ismerete céljából idézni szükséges még néhány sort a jogszabályokból. „A bérlakások után fizethető lelépési díj tekinthető reális- I nak. Lemondás esetén a lakást tisztán, rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban kell visszavenni. Ennek elmulasztása esetén a költségeket a lelépési dij kifizetésénél kell érvényesíteni.” A fentiekhez két megjegyzés. Dr. Havassal kifestethették volna a lakást, de mi légyen az életveszélyes elektromos hálózattal, egészségtelen váróval, rendelővel? Továbbá: máshol sem megy ki senki a tanácsi bérlakásokból „a bérlakások után fizethető lelépési díjért." Éppen most beszélnek róla, hogy a lakás- építési program megvalósulásának érdekében ezeket az összegeket többszörösére kell emelni. Kíváncsian várjuk, hogy el- marasztalják-e a leányfalui vezetőket vagy sem? is összezsugorodott udvarból. Pedig a tantestületnek meggyőződése, hogy legalább egy szép kézilabdapályát építeni kell a létesítmény mellett. Kiderült az is, hogy a járdát nagyon rossz helyre tették, mert kettészeli az udvart. Mindaddig, amíg a betoncsíkot át nem helyezik a kerítés mellé, a pálya tükrének készítéséhez aligha lehet hozzáfogni. Összefoglalóul elmondhatjuk, hogy az izbégi gyerekek egyelőre melegítőben fognak tornázni. Reméljük, hogy használat közben nem derülnek ki újabb és újabb, a tanítást lehetetlenné tevő hibák. Talán néhány év múlva elfelejtjük, hogy az izbégi tornatermet sokszor hasonlítottuk ahhoz a bizonyos ál- latorvosi lóhoz, amelyen minden betegség fellelhető. Most a külső szemlélő azt látja, hogy a fűtés gondjainak megoldása után nincs akadálya a tanításnak. Az oldalt írta: Vicsotka Mihály Fotó: Erdősi Ágnes Ruhákat varrnak exportra A közelmúltban költözött korszerű, új üzemcsarnokba a Szentendrei Ipari Szövetkezet konfekciórészlege. A varrodában, ahol szinte kivétel nélkül nők dolgoznak, főként gyermek- és női ruhák készülnek nyugati exportra, és nagy meny- nyiséget szállítanak kétrészes női kosztümökből is a Szovjetunióba. Felvételünkön: a Módi Kereskedelmi Vállalat rendelésére női blúzokat varrnak. Hefyrezökkent idő Befejezés két év múlva Kinek a földjén? A tanács nem fizethet Csak kilenc fok! Átadták a tornatermet
