Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-22 / 44. szám
ŐRI ívia A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM. 44. SZÁM 1988. FEBRUÁR 22.. HÉTFŐ Óvoda kontra gimnázium A legjobb megoldásra törekszenek „Óvoda kontra gimnázium.” Levelekben és személyes beszélgetésekben így vetődik tel a monori Ady úti óvoda megszüntetésének és a József Attila Gimnázium és Szakközépiskola terjeszkedésének ügye. Kétségkívül nehéz is lenne mostanság olyan megoldást találni, amely a mindkét oldalt érintő felek maradéktalan megelégedettségére szolgál. Egyszerű akkor lenne, ha azonnal lenne pénz a tanács eredeti elképzeléseiben szereplő iskolabővítés építésének azonnali megkezdésére, és maradhatna az óvoda úgy, ahogy van. Csakhogy a pénzszűke kényszerhelyzeteket teremt, s a kényszerhelyzetben a legjobb, egyszersmind legolcsóbb megoldást megtalálni nem mindennapi feladat. Február 8-i számunkban Elébe kell menni a hullámnak címmel közöltük a Pintér Erzsébet tanácsi osztályvezetővel folytatott beszélgetést, amelynek lényege: a demográfiai hullám a következő tanévtől kezdve fokozatosan eléri a középiskolákat, míg az óvodákban az előzetes felmérések szerint nem várható létszámnövekedés. Feldúlt állapotban Hogy a nyolcadikat elvégző diákok ne kallódjanak cél és értelem nélkül — lévén egyre kevesebb a remény arra is, hogy a budapesti szakközép- iskolákba, gimnáziumokba, az úgynevezett jobb „szakmákat” oktató szakmunkásképzőkbe bejussanak —, a gimnáziumban szinte teljes bizonyossággal várhatóan igen magas lesz a beiskolázandók száma. Holott a monori középiskóla' már most is súlyos hely- és helyiséghiánnyal küzd. Üj szárnyának megépítésére pénz nincs, átmenetileg az Ady úti óvoda megszüntetése segíthetné hozzá két nyelvi tanteremhez. Abszolút olcsó megoldás lenne ez, a gimnázium vinné az összes szükséges berendezést, nem válna szükségessé beruházás, átalakítás. A tanács — akkori írásunkban is hangsúlyoztuk — a megszüntetés és áthelyezés terveit nem tartja véglegesnek, hiszen erről még a testületnek is döntenie kell, de azt a megoldást próbálta a körülményekhez képest igazságosan és körültekintően megkeresni, amelyre egyáltalán lehetősége van — s mindezt óvodai szülői értekezleten igyekezett megértetni az érintettekkel, akik a változtatást követően kétségtelenül nem lesznek könnyebb helyzetben. Ott voltam azon a bizonyos szülői értekezleten — írja Nagy Károlyné monori olvasónk, akinek aláírásához a levél végén még 21 másik aláírás is csatlakozik. — Ma igenis megértjük a gimnázium helyzetét, de nem kaptunk választ a felvetődött megoldásokra. Bár lehet, hogy ezek a nem kimondottan átgondolt javaslatok sem a legtökéletesebbek, hiszen feldúlt állapotban lévő szülőktől hangzottak Ma este Falugyűlés Ma, hétfőn este fél hatkor falugyűlés lesz a monori művelődési központ nagytermében. Napirenden szerepel a tájékoztató az 1987. évi célkitűzések teljesítéséről, illetve a tanács 1988. évi főbb feladatairól. Előadó: Kovács Benő tanácselnök. Ezt követően a Monor Vidéki Áfész tagi értekezletet tart. Mindkét eseményre szeretettel várják a szervezők a lakosságot, kérik mondják el észrevételeiket, javaslataikat. el. Ha nem kész. tények elé állítanak bennünket, hanem a gimnázium gondjaként vetik fel, lehet, hogy más megoldás és ötlet is akadt volna az anyukák, apukák tarsolyában. — Kész tényekről szó sincs — mondja ismét Pintér Erzsébet, a tanács művelődési, egészségügyi és sportosztályának vezetője. — Szeretném megismételni, hogy elképzelésünk nem döntés, csupán egy megoldás, a legkézenfekvőbbnek látszó megoldás kidolgozása. Az e téma kapcsán korábban megjelent írás ezt a lehetőséget — az óvoda megszüntetését — már taglalta, lássuk a szülők által felvetett ötleteket. Az óvoda melletti magánhá- zat — írja a levél — értesüléseink szerint a gimnáziumnak zárolták. Vegye meg a tanács, s a szülők segítségével, társadalmi munkájával tegye használhatóvá a gimnázium számára, ez később csekély ráfordítással szolgálati lakássá alakítható. Esetleg a Vigadó étterem feletti logopédiát át lehetne tenni a Toldi utcai óvoda üresen álló csoportszobájába. Vagy más: a Katona utcai óvodát megszüntetni, a Kossuth iskola szétszórt napközi otthonait ott egy helyre tenni, az óvodát pedig behozni a Bajcsy-Zsilinszky úti napközibe ... (E levelen kívül felvetődött még az is, hogy a megszűnt cukrászati termelőüzemet jó lenne óvodává alakítani, hiszen a Mezőgép környékén egyre több az új ház, s azok tulajdonosai kisgyerekes házaspárok.) Javaslatokat várva — Minden javaslatot megköszönünk, hiszen jó érzés tudni, hogy az állampolgárok együtt gondolkodnak velünk, s a javaslatok egyike-mási- ka minden bizonnyal hasznosítható lesz, esetleg egy-egy alapkő a következő ötéves terv feladatainak elkészítésénél. A most elhangzottaknak azonban szinte kivétel nélkül akadálya a pénzhiány — mondja Pintér Erzsébet. — A tanácsülés megtárgyalta és elfogadta az idei pénzügyi tervet, amiből nyilvánvalóan kitűnt az is, mire futja anyagi lehetőségeinkből és mire nem. Nem futja például a Kocsisféle ház megvásárlására, bár a rendezési terv újbóli átgondolásakor ezt az ötletet feltétteléül hasznos lesz majd figyelembe venni. Hogy a logopédiát át lehetne tenni a Vigadó emeletéről a Toldi utcába? Az épület statikailag nem felel meg egyébre, mint aminek''"a tervekben szánták: kiállítóterem lesz az emeleten, a gimnázium diákjainak vándorlása egyébként sem megoldható, hiszen az órák egymáshoz kapcsolódnak, s míg a sereglet átvonulna a Vigadóba és hozzáfoghatna egy újabb foglalkozáshoz, az óra fele a költözködéssel telne. — Anyagi nehézségekbe ütközne a napközik költöztetése is, hiszen komoly pénzeket kellene előteremteni ahhoz, hogy a Katona József utcai óvodát napközivé, a napközit óvodává alakítsuk. Mások a méretek (még az illemhelyek méretei is), az egy^egy csoporthoz kapcsolódó, előírt kiszolgálóhelyiségek .... Az az igazság, hogy egyetlen lépéshez is „összesedben” kellene látniuk a dolgokat a szülőknek is, tulajdonképpen egészen onnan, hogy hogyan alakul a bölcsődes korosztályok létszáma, egészen a középiskolai gondokig. Mert minden egyes lépésnek vonzatai vannak. Tanácsülés dönt Végül ismét elhangzik: — Nem döntés, ami eddig elhangzott. Útkeresés r- amelyben mi pillanatnyilag az Ady utcai óvoda megszüntetését érezzük megvalósíthatónak. A tanácstestület megvitatja majd, mi legyen a sorsa ennek az elképzelésnek. A szülőkkel addig is abban állapodtak meg: kéréseikkel keressenek engem, hogy megtalálhassuk a legjobb megoldást. K. Zs. Kulturális program Ecseren hétfőn 18 órától filmvetítés. Gyomron 15-től, a gyermek- színjátszó klub foglalkozása, 18.3 0-tól Történelmi arcképek Gyömrőn. Filmvetítés 17.30- tól: Tea Archimédesz háremében (színes francia film). Maglódon 18.30-tól filmvetítés: Leszámolás Hongkongban. Monoron 15-től a bélyeggyűjtőkör találkozója, 17-től az alkoholellenes, a vasutas nyugdíjasklub foglalkozása és falugyűlés, 18-tól néptánc. A filmszínházban 18-tól és 20-tól: A Nílus gyöngye (színes amerikai kalandfilm). Pilisen filmvetítés 17.30-tól és 19.30-tól: A smaragd románca (színes, szinkronizált amerikai kalandfilm). Úriban 17.30-tól német nyelvtanfolyam kezdőknek. Üllőn 16.15-től művészi torna óvodásoknak, 17-től iskolásoknak az általános iskolában. A gyömrői Oscar-díjas A honi szakácsiiiúvészet mestere Hiába kerestem jó pár napig gyömrői lakásán Tárgyik Sándort, a nyugdíjas mesterszakácsot, nem találtam otthon. A Dunakanyar egyik gyöngyszemében. Vácott tartózkodott. A Pest Megyei Vendéglátóipari Vállalat ugyanis rendezvénysorozatot tartott, amelyre meghívták a neves gyömrői szakembert is. Ö mindig szívesen eleget tesz ezeknek a felkéréseknek, hiszen van rá ideje. Több éve ugyanis annak, hogy a 69 éves mesterember nyugdíjba vonult a Budapest Szálló konyhájából. Nyugdíjas, de sohasem tétlenkedik. Mostanában is rendszeresen bejár a munkahelyére, szaktanácsaival segíti a kollégákat, akik sajnos egyre kevesebben vannak... é&k w ’ Tárgyik Sándor már gyerekkorában magába szívta az ízek finom harmóniáját, illatát, lévén olyan családban nevelkedett, ahol ez volt a szülők feladata. Az úgynevezett felső tízezernek főztek a magyar—francia konyhán. Az ifjú titán ott sürgölődött- forgolódott mindig a konyhán, igyekezett ellesni a mesterfogásokat, szakmai műhelytitkokat. Hogy ezt milyen sikerrel tette, arra jó bizonyíték egész pályafutása. Fél évszázada van a szakmában, neve fogalom vendég- látókörökben. Számtalan elismerését, diját felsorolni sem lehet, köztük a legkiemelkedőbb az 1968-ban megkapott szakácsművészeti Oscar-díj. E jeles elismerést Frankfurt am Mainban vehette át, azóta őrzi az akkori átadásról megjelent német, angol, francia nyelvű újságokat. Gyűjteménye valóságos keresztmetszete pályafutásának. Érmek, díjak, oklevelek tömkelegé sorakozik szobájában. Jó lenne egyszer kronológiába rendszerezni, de hát erre mostanában- nincs ideje, mert mindig úton van. ., Az, hogy bejárta a világot Angliától Ázsiáig számára természetes. A magyar konyha jó hírnevét igyekeztek megalapozni kollégáival a 60-as években. Hogy ezt milyen sikerrel tették, arról ő nem beszél, mert nagyon szerény ember. Azt azonban kihangsúlyozza: a megvalósulónak látszó — honi szállodaprogramban nekik is részük van, lévén a hidegkonyha soha nem Tárgyik Sándor és egy hideg- konyhai kompozíció. Csak rá kell nézni a tálra, s máris szeretnénk, ha előttünk lenne ... látott reneszánszát éli napjainkban. Ahogy ő fogalmaz: — Bármerre járok az országban, örömmel fedezem fel a vendéglátóiparban a hidegkonyhai remekeket, amelyek egészséges táplálkozást biztosítanak a fogyasztóknak. Számtalan kongresszuson működött közre mint mester- szakács, vidéken éppúgy, mint a fővárosban. Munkahelyéhez, vállalatához mindig hű maradt. A Budapest Szállóból jött nyugdíjba, oda jár vissza ma is. Egyvalami azért nagyon nyugtalanítja. Hiányzik a pályáról a 40-esek, 50-esek korosztálya. A fiatalokról meg nem is beszélve ... — A szakma felhígult, egyre kevesebb azoknak a száma, akik életüket a vendéglátásnak szentelik. A fiatalok a könnyű pénzszerzési lehetőséget látják csak a szakmában, ezért elsősorban felszolgálók vagy londinerek akarnak lenni. Aztán, amikor belecsöppennek a munkába, hamar megunják, mert nálunk a vasárnap olyan mint a kedd, a karácsony ugyanolyan munkanap mint a szilveszter. Sőt, ilyenkor kell > a legtöbbet dolgozni. Ezt csak az 'érti meg, aki megszállott, aki elkötelezett. Én ilyen voltam, mondta is többször az azóta már elhunyt drága feleségem, hogy váljunk el, ő nem bírja elviselni ezt a sok távollétemet... • Tárgyik Sándornál azonban a szakma presztízse, szépsége Cikkünk visszhangja Az üzletvezető reklamál Február 16-i, keddi számunkban Noteszlapok feleimmel jelent meg írás, melynek második felében egy ellentétpár felállításával szándékunk szerint azt kívántuk illusztrálni — amire maga az írás címe is utal —, hogy ma a vaA hét végén nyílik Kiállítás a galériában Gábor Éva Mária Gyömrőn élő és alkotó szobrászművész első bemutatkozására hamarosan sor kerül a monori művelődési központban. A tárlat címe: Romok. Az ünnepélyes megnyitó február 27-én, szombaton délután négy órakor lesz az intézmény galériájában. Beszédet mond dr. Cser- nus J. Alánné, a Monori Városi Jogú Nagyközségi Közös Tanács közművelődési felügyelője. A kiállítás március 2V-ig — hétfőtől szombatig '— 10—18 óráig tekinthető meg. Vasárnaponként nincs látogatási idő. Képünkön Gábor Éva Mária egyik alkotása látható a tárlat anyagából. lóság sokféle arcával találjuk szembe magunkat, akár két egymást közvetlenül követő beszélgetés után is. Az egyik történet arról szólt, hogyan is teremt fogcsikorgató családi keservek és spórolás árán tetőt a feje fölé egy fiatal házaspár — mig másutt nemhogy ezt a fajtá gondot nem ismerik, de még — a számos, nadrágszíját egyre szorosabbra húzni kényszerülő „kispénzűt” irritáló — nagyvonalúságra is futja. Nevezetesen: tél idején a legdrágább virágokkal búcsúztatni a .család elhunytját. Ebben az írásban, amely formájánál fogva nem tartalmazott sem neveket, sem konkrét adatokat, hiszen közel sem ez volt a célja, mindösz- sze megmutatni szeretett volna létező ellentéteket — magára ismerni vélt a monori Petőfi Sándor utcai „Kati” virágüzlet tulajdonosnője. Kérése az volt, hogy közöljük: bár az utóbbi időben valóban kötött az írásban szereplő koszorúkhoz hasonlókat,, ezekért közel sem fizettek számára harmincezer forintot, hiszen a száz szál virágból kötött legnagyobb koszorú ára sem érte el a négyezer forint értéket. Mivel vásárlói közül többen úgy vélték — elmondása szerint —, hogy a cikk az ő üzletéről (is) szól, ragaszkodik annak közléséhez is, hogy nála szó sincs csillagászati árakról és hasonló összegű borravalókról. S bár említett _ cikkünkben ezt nem is állítottuk — maga az írás sem erről szándékozott szólni • —, kérésének helyt adunk. , mindennél erősebbnek bizonyult, végül a kedves feleség is megértette, hogy ez a hivatás egész embert kíván. Megszűntek a konfliktusok családon belül, Györgyike, a feleség is együtt örült a férj sikereinek. Sajnos nagyon fiatalon elragadta őt a kegyetlen halál, s férje azóta még nagyobb vehemenciával dolgozik szakmájában, igaz ma már „csak” nyugdíjasként. A mesterszakács tapasztalatai a nemzetek konyhakultúrájáról meggyőzően bizonyítják, hogy a háziasszonyoknak és éttermi vezetőknek van még mit tanulniuk. 1963-ban jelent meg első könyve — Nagy Lászlóval közösen írták — Hidegkonyhai receptkönyv és technológia címmel. Húsz évvel később csaknem százezer példányban megjelent ennek bővített, színes képekkel illusztrált változata a Hidegkonyhai szakácsművészet. Az idén újabb könyvük kerül a gasztronómiát kedvelők kezébe Pikáns hidegkonyha címmel, előreláthatólag magyar és német nyelven lesz olvasható. — Sokan nincsenek még ma sem tisztában a hidegkonyha titkaival. Azt például kevesen tudják, hogy a hideg- konyhai ínyencségeket melegen kell előkészíteni. Úgy is mondhatnám, hogy csalafinta ez az elnevezés. Sajnos a magyar háttéripar nincs olyan fejlettségi szinten, mint azt az élet megkívánná, ezért a hazai szakácsok dolga itthon sokkal nehezebb, mintha Münchenben vagy Stockholmban dolgoznának ... Ott — s még sok más országban — olyan alapanyag kerül a kezük alá, amelyet könnyebb megdolgozni, formálni, alakítani. Nálunk valóban művésznek kell lenni annak, aki a húshegyekből remekműveket tud készíteni. De nem panaszkodom, mert én mindent megkaptam idehaza és külföldön, amit megkaphattam. Nem, szívesen beszél arról a kudarcról, amely lakóhelyén érte, pontosabban a lányát és annak barátnőjét. A Steinmetz kapitány utcában nyitottak egy sarokházat, ahol fagylaltot, süteményeket, üdítőitalokat kínáltak a vendégeknek. Nagy beruházás volt ez a részükről, de a forgalom sehogy sem emelkedett. Azt fontolgatták, hogy édes italokkal bővítik a választékot, ehhez megteremtették az előírt higiénés feltételeket (ez sok tízezer forintjukba került), de az engedélyt végül is nem kapták meg. Bezártak. Rá kellett jönniük, hogy ebben a községben nincs igény az ilyen nívós vendéglátó egységre, a füstös kocsma a módi, amelyből sajnos egyre több akad az agglomerációs településen. — Az egyik szemem sírt, a másik nevetett, mert féltettem a lányomat és a barátnőjét, hogy idő előtt tönkremennek idegileg és fizikailag. Ez a szakma ugyanis erős fizikumot, tűrőképességet igényel, előbb-utóbb kikezdi az ember idegeit... Tárgyik Sándor cézanne-i ihletésű, lenyűgöző munkái Angliában, Berlinben, Párizsban és Moszkvában éppúgy tapsot váltottak ki, mint Budapesten. Sohasem fordult meg a fejében, hogy művésznevet vegyen fel, szereti saját készítményeit, nem rest kimenni ma sem a konyhából vendégei közé, hogy megkérdezze ösz- szeállítása ízlett-é. Főzött már ötezer személyre és háromra is, csak az arány változott, a jó íz a mindenkori vendégek öröme maradt. Büszke arra, hogy a belvárosi Mézes Mackó alapításából ő is kivehette a részét, Huszár László, Lukács István s a többiek mellette tanulták meg a hidegkonyha fortélyait, s ma már valamennyien mesterszakácsok. w Csak az nyugtalanítja, hogy a derékhad hiányzik a szakmából. S ez beláthatatlan következményekkel járhat. Nemcsak a vendéglátóiparban. Gér József (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)
