Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-04 / 29. szám
198S. FEBRUÁR 4., CSÜTÖRTÖK <S%f*gfeeSg 5 Corvina Kiadó Új kiadványok Az elmúlt napokban megjelent legfrissebb kötetekről, készülő művészeti albumokról. idegenforgalmi témájú kiadványokról adtak tájékoztatást a Corvina Kiadó vezetői. Reviczky Béla irodalmi vezető elöljáróban elmondta, hogy a kiadó tavaly 160 könyvet jelentetett meg 2,5 millió példányban. A könyvműhely törekvéseiről szólva kiemelte, hogy az idén több idegenforgalmi kiadványt kívánnak közreadni, s elhatározott szándékuk, hogy művészeti köteteik száma ne csökkenjen. Az idegen nyelvet tanulók segítésére tavaly indították Project English című nyelvkönyvsoro- zatukat. Az Oxford University Press-szel közös kiadásban megjelent könyv második kötete az idén, a harmadik pedig 1989-ben jelenik meg. A kiadó a nyelvkönyvből szerzett ismeretek gyakorlására az idén új sorozatot indít, amelyben irodalmi, ismeretterjesztő és szórakoztató olvasmányokat. tesz közzé. A könyvesboltokban már kapható az Ezer év mesterművei című képes album, amely a magyar történelem kezdeteitől napjainkig tekinti át a hazai művészet remekeit. A képíró játékszíni mester IZ étszáz esztendeje született a magyar romantika egyik legnagyobb hatású úttörője, Kisfaludy Károly. Mindössze negyvenkét évet élt. Fiatalon, dicsősége teljében érte utol a halál. Épp azon percben lehelte ki lelkét, amikor barátai az akadémiai választások hírét vették, mely szerint ez intézet Pozsonyban megalakulván Kisfaludy Károlyt a nyelvtudományi osztályban első rendes taggá választotta meg. A hír örömében tehát már nem osztozhatott. Pedig alaposan ráfért volna, hiszen kurta életében annyi keserves gond és nélkülözés terhe nyomasztotta. Ellentétben tizenhat esztendővel idősebb Sándor bátyjával, az iskolai tanulmányaiban sem tűnt ki, legfeljebb a történeti ismeretekben jeleskedett. A mértéktelen szigor nyűgét is nehezen viselte el. így amikor tanítója egyszer dorgálás közben arcul ütötte, Károly a tinatartót vágta dühében feléje. Apja eleve nem szívelte, mivel anyja, Sándorfy Anna a szülést követően másnap meghalván, magával vitte sírjába az atya szeretetét is az Zene, film, irodalom A magyar kultúra külföldön Valamennyien jól tudjuk, nem mindegy, milyen a hírünk a nagyvilágban. S hogy az megfelelő legyen, ahhoz nagymértékben hozzájárulhat, ha kulturális életünk különböző területeinek követei elismerést aratnak határainkon túl. Mint Rátkai Ferenc művelődési miniszterhelyettes egy tegnapi sajtótájékoztatón elmondotta, még soha ilyen mórtékben, .il^en. . jsokiéle kulturális! érték ‘ nem jútot'í külföldre.,. Magyarországról nupt éppen napjainkban. . . Kulturális értékeink népszerűségéhez hozzájárul az a tény is, hogy a hazai és külföldi értékrend napjainkban minden eddiginél közelebb került egymáshoz. A miniszterhelyettes külön elemezte kultúránk terjesztésének körülményeit és lehetőségeit az európai szocialista országokban. Számos magyar író alkotása jelent meg 1945 óta ezeken a területeken, ám az utóbbi időben a papír- és nyomdaárak emelkedése miatt ez már szomszédainknál is gondot okoz. Éves filmtermésünknek nagyjából a felét vetítik a szocialista országokban, s hogy melyikeket, azt meghatározza az adott ország vezetésének kultúrpolitikai elképzelése. Szomorú tény, hogy klasszikus drámáinkat csak kevés szocialista országbeli színház játssza; nagyobb mértékben mutatnak azonban be a kortárs írók darabjaiból. Ezekben az országokban a magyar zenét még mindig főként Liszt Ferenc neve fémjelzi. Bartók és Kodály munkásságát jóval kevésbé ismerik, mint Nyu- gat-Európában, a tengerentúlon vagy Japánban. Nagy népszerűségnek örvend viszont a magyar pop- és könnyűzene. Általánosságban azt lehet mondani, hogy nem beszélhetünk a magyar kultúra állandó jelenlétéről a szocialista országokban, így az nem is inspirálhatja az ottani művészeti területeket sem. Summázatul megállapította még, hogy a szocialista országok közötti kulturális kapcsolatokat erősen hátráltatja az intézmények közötti együttműködés agyonszabályozása, amelynek következtében a különféle megállapodások formalitásokban merülnek ki. Elemezve nyugat-európai és tengerentúli kulturális kapcsolatainkat, kiemelte, hogy művészeti életünk minden területére érvényesen az NSZK- ban, Ausztriában és Finnországban a legnagyobb az érdeklődés, bár mostanában egyre jobban figyelnek a magyar kultúrára a kisebb nyugati országok is. Tavaly 1300 előadóművészünk szerepelt különféle tőkés országokban, míg az együttesek közül 1900-an léptek föl. Nagy sikere volt a magyar kulturális napok, illetve hetek rendezvényeinek. Ezek sokba kerülnek, ám megéri a befektetést, mert a tavalyi hollandiai eredményeként például erőteljesen növekedett a Magyarországra látogató holland turisták száma. Hasonlóképpen jő ■ visszhangja: * Vólt az NSZK-beli, illetve francia- országi kulturális., sorozatnak is. A miniszterhelyettes méltatta a külföldi magyar kulturális intézetek, valamint baráti társaságok szerepét és jelentőségét a magyar kultúra terjesztésében. Beszélt arról is, milyen pozitív hatása van az ország megítélésében a külföldi ösztöndíjas diákok magyarországi képzésének. újdonszült nyolcadik gyerek iránt, kinek gondjait Teréz testvérnénje vette által, azon áldott nő, ki szeretetével mind a kemény atyáét, mind anyját pótolta egész életében." így azután az iskolai incidenset követően kivették az iskolából és a Győrben akitor alakult katonai iskolába íratták. A 32-es gyalogezred hadap- ródjaként keveredik bele a napóleoni háborúba. Francia fogságba Is kerül, honnét kalandos módon megszökik, mire hazaér Pestre, már a főhadnagyi kinevezés sem vigasztalja, a függelmet oly nehezen viselő ifjú kiábrándul végleg a katonaságtól. Nemcsak visszatér a civil életbe, hanem ráadásul egy polgárlányba lesz szerelmes. Ezzel betelik a pohár atyjánál, aki féktelen haragjában kitagadja megvonva minden támogatást tőle, sőt, amikor fölkereste az öreget, a családfő a cselédekkel dobatta ki a fiát. Életében teljesen új fejezetet nyitott, amikor „képírói" munkásságra adta a fejét. Eleinte csak úri kedvtelésből nyúlt az ecset után, de azután az egyre nyomasztóbb anyagi gondok súlya alatt teljesen megtört és a napi megélhetését szolgálták a gyér megbízásokból fakadó honoráriumok. Közben darab időre eltűnik. Egy ideig homály födi, hogy hol barangol, később kiderül, Itáliát járta be Rómáig. festőkkel, múzeumokkal ismerkedett, közben arcképírással kereste meg — a szó szoros értelmében — mindennapi kenyerét. Közben érintette Svájcot, Német- és Franciaországot, jtyl ég mielőtt vándorbotot vett volna a kezébe, már megismerkedett Pesten Kazinczy „hármasával”, Szemerével, Horvát Istvánnal és Vitkoviccsal, akiknek megmutatta első' írásműveit. Minden bizonnyal ekkor jegyezte el magát azzal a gondolattal, előbb-utóbb az Irodalommal lép tartós házasságra. Már bécsi évei alatt is az udvari játékszíni mesterség vonzotta leginkább, ennek elsajátítása érdekében még különtanul- mányokra is elszánta magát. Mikor a honvágytól meggyötörtén önkéntes száműzetéséből hazatért, némi családi segítséggel Pesten ütötte föl tanyáját. Egy derék varga háza nyújtott feje fölé fedelet a Magyar utcában. Nehéz anyagi helyzetében most is a festőecset sietett a segítségére; tájképek kerültek ki a keze alól, az ínség és a viszonylagos bőség váltakozó korszakait teremtve a szállásadó és lakója számára. „E mellett is egész buzgó- sággal a magyar irodalommal való nagyobb megismerkedéséhez látott... dolgozgatott is a drámában, de lelke rendkívüli mozgékonysága s egy tárgyról másra való szökdelései közt a sok megkezdett műből keveset fejezve be. Ez alatt a székesfehérvári színésztársaság Tatárait, melyek kéziratához történetesen hozzájutott, Fejérvárt nagy tetszéssel adta. Ez után történt, hogy gróf Brunszvik Ferenc, az akkori haszonbérlője a pesti (német) színháznak, e társaság ügyességéről hírt vé- vén, azt meghívta Pestre, miszerint itt hetenként két magyar előadással örvendeztesse meg a magyarság barátait. Előadásait ez az említett darabbal nyitotta meg, melyhez Kisfaludy egy, az akkori időkhöz illő prológot írt, s amely rendkívüli lelkesedést gerjesztvén kevés híja volt, hogy a költőt a színpadra nem vitették fel” — írja az első sikerről a kortárs Toldy Ferenc. Fttől kezdve irodalmi csilJ-J laga egyre magasabbra emelkedik. Másfél év alatt hét bemutatója követte egymást. Mint írták — nem volt nála ünnepeltebb szerző az országban. S ami még talán fontosabb: ő lett a pesti írók elsejévé. Az általa indított és tíz számát szerkesztett Auróra az egész műveltebb közvéleményt rabul ejti. ő, aki életében sok szertelenségről tett tanúságot, minden számot gondosan megtervez, nem bízza magát esetlegességekre, makacs elhatározással azt vette fejébe, hogy jövendő olvasókat, színháznézőket nevel. Korai halála nem volt hozzá kegyes. Sok szenvedés után hunyta le végleg a szemét. Egy korabeli rézmetszet szerint halálos á^a mellett hárman álltak: a korszak nagy költője, Vörösmarty Mihály, az éles eszű kritikus, Bajza József és a széles körű tudós, Toldy Ferenc. Szombathelyi Ervin Kishont. Bizony már nagymamák és nagypapák azok az újságolvasók, akik annak idején a Ludas Matyi meg a Szabad Száj című hetilapok hasábjain egy bizonyos Kishont Ferenc írásait olvasták. Aztán — 1949-ben — ez a név eltűnt a hazai újságokból, és csak évtizedek múltán kezdtek szállingózni a hírek, hogy Ephraim Kishon néven mekkora karriert csinált az illető. Előbb új hazájában, Izraelben publikált mind többet és mind sikeresebben, majd pedig a világhírű amerikai de Párizsban is élő humorista, Art Buchwald jóvoltából angolul és más európai nyelveken. Manapság szinte már meg sem lehet számolni, hogy hány műve és azoknak hány fordítása van — egyszóval Kishont Ferenc tökéletesen befutott. Csak hát miért éppen őt kerülte volna el az a balsors, hogy ott nem ismerik ahol született, ahol írni kezdett, és ahova, ha teheti, mindig hazajár. Irodalmi lexikonunk egyetlen betűt sem közöl róla, es a Ki kicsoda című életraj zgyűjtemény is éppen csak megemlíti. így aztán jó oka volt a televíziónak, hogy végre valiahára bemutassa, s nemcsak úgy, hogy humoreszkjeiből válogat; hanem úgy is, hogy alaposan megbeszélteti. Az anyaggyűjtés olyan jól sikerült, hogy nem is egy, de két estén át élvezhettük Kishont Ferencet, aki a róla szóló adások címében tételesen is megvallotta, hogy ő bizony váltig szereti a kis hont. Ami pedig a Vitray Tamásnak adott válás,zaiit illeti, nos, azok szintén felértek egy vallomással, hiszen minduntalan azt hangoztatta, hogy ő, bár nem él itthon, azért testestül- lelkestül óhazai, azon belül pedig törzsökösen pesti maradit. Hogy mennyire így van ez, azt a betétként elhangzott jelenetek igen jól bizonyították. Ezek a kis históriák ugyanis olyasfélék voltak, mint amilyenek Karinthy Frigyes tolla alól szaladták ki egykoron. Tehát olyan fanyarok, olyan fonákosak, nem a dolgokra, hanem azok mögé, alá, fölé fekintők. Jó tehetséggel — és nem kevés szívóssággal — megáldva ezt a faramuci szemléletet örökölte ő el pályatársától, szépirodalmi nagybátyjától, s ismertette meg azzal a nagyvilággal, amely az Így írtok ti szerzőjének nyilván még a nevét sem hallotta. Azon túl, hogy tényleg remek szórakoztató, ezért a ráadásért még külön is hálásak lehetünk neki. lény. Már amikor néhány pillanatnyi előzetesét vetítettek le a Több fényt! című szovjet dokumentumfilmből, sejteni lehetett, hogy valami egészen különös élményben lesz része a nézőnek kedden késő este Sosem látott mozgóképes dokumentumok követték egymást, s közben olyan történelmi tények, mellbevágó adatok hagyták el a hangszórókat, hogy az előfizetőt megdermesztette a döbbenet. Aztán elérkezett a sugárzás ideje, és az a másfél óra, amit az egykorú riportok, fotográfiák kitöltöttek, megsokszorozta a várakozást. A moszkvai Központi Dokumentum-film Stúdió ugyanis egy olyan válogatást tárt elénk a Szovjetunió hét évtizedes történetéből, amely eredendően más volt, mint a korábban megszokott képes- hangos jelentések. Ez a gyűjtemény a maga véres valóságában idézte meg a forradalmi időket, majd pedig azokat az 1920-as, 1930-as éveket, amelyekről jószerivel mit sem tudtunk. Mekkora vállalkozások és mennyi kín; mennyi de mennyi jó szándék, és micsoda visszaéléseik az egyre inkább erőszakossá torzuló teljhatalommal! Aztán a honvédő háború, aztán az újjáépítés esztendeinek felemelő képei. S még ezt követően az újabb és újabb torzulások nyomai, jelek, jelzések a vezetés tévedéseiről. Felsorol- hatatlanul sok — egyszer ■könnyeztetően heroikus, másszor letaglózóan kiábrándító — hír, sosem hallott esemény, mindent a fordítottjára változtató adat. Óriási filmes igyekezet hozta meg itt a gyümölcsét! Tegyük hozzá azt is, hogy formájában szintén szép gyümölcsét, mert az említett közösségnek még arra is volt ereje és tehetsége, hogy ezt a rengeteg betétet balladásan szép formába öntse. Méltóságas ritmusa, feszes szerkezete volt ennek a Több fényt! című vállalkozásnak, s ezekkel az erényeivel csak még erőteljesebben hatott, Akácz László Heti filmtegyzet Brazil Robert De Niro és Jonathan Pryce, a Brazil című film fő* szereplői Időnként felcsendül az örök' zöld sláger, a Brasil dallama és akikor Sam Lowry, az In- formációihelyesbítési Iroda félszag kishivatalnoka csillogó vértet viselő, szárnyas Super- rnanné változik, és átszelve teret és időt, a Csodálatos Szőke Lány után ered, hogy megmentse. Bármily furcsa, talán ezek a mozzanatok a legreálisabbak az angol Terry Gilliam Brazil című filmjében. A mese, a varázslat még mindig valóságosabbnak tűnik, mint az a világ — vagy inkább: az a létforma —, amelyben e film alakjai élnek és mozognak. Ez a város ugyanis, ez az ablaktalan felhőkarcolókkal, áttekinthetetlen labirintusokkal, néptelen utcákkal, uniformizált lakásokkal, rejtélyes gépezetekkel és gépiessé tett emberekkel riogató falanszter, a maga nagyon is kézzelfogható, kitapintható létezésében is hihetetlen, ellentmond az észnek, az emberileg elviselhetőnek. Itt már mindent egy áttekinthetetlenségében is nagyon világos felépítésű, az embereket már puszta jelenlétével is fenyegető, lelkileg-fizikai- lag megtörő, és mégis személytelen Hivatal, az égi és földi mindenható hatalom szintjére emelt Információs Minisztérium intéz. Nincs az emberi létezésnek olyan mozzanata, amelyet ne ellenőriznének. De ha ebbe a tökéletes gépezetbe véletlenül valami homokszem kerül (itt történetesen egy döglött légy esik egy telexszerűen működő, s valami hatalmas központi számítógéphez kapcsolt írógép betűihez, és elír egy nevet), akkor minden összekeveredik. Sam Lowrynak, a Nagy Gépezetbe teljesen még bele nem mechanizálódott kistisztviselő* nek ezt a hibát kellene ki* nyomoznia, de miközben megpróbálja teljesíteni hivatali kötelességét, maga is gyanússá válik, és átkerül a Nagy Gépezet másik oldalára: gyanúsból megfigyelt, megfigyelt- ből letartóztatott, letartóztatottból vallatott, vallatottból likvidált lesz. Nyomasztó film. Olyan érzéssel kel föl az ember a székéből, mint amikor túl sok nehéz, zsíros töltött káposztát vacsorázott, s az étel megnyomta a gyomrát. Aki ismerős a XX. századi művészeteknek a modem ember szorongásait ábrázoló műveiben, Franz Kafka regényeitől George Orwell 1984-éig, s egy eléggé nem méltányolt nagy rendező, Fritz Lang Metropolis című alkotását is ismeri (de említhetnénk a Chaplinfilmet, a Nagyvárosi fényeket, mely azonban még csak szelíd előjáték a többi műhöz képest), az nem lepődik meg nagyon a Brazil embertelen, elcsüggesztő képsorain, melyeket csak iít-ott színez egy picike humor vagy szatirikus megoldás. A múlt héten e nagyvárosi szorongás jelen idejű kalandjait láthattuk a Lidérces órák kockáin. A Brazil a nem is távoli jövőbe vezet, és bár, felfoghatom utópisztikus, tudományos-fantasztikus vagy futurológus filmnek is, engem mégis bizonyos totalitárius rendszerek minden létmegnyilvánulását ellenőrző szisztémáira emlékeztet. Es ezek sem nem múlt idejű, sem nem jövő idejű formációk, sajnos. A betörő Ez a szovjet film — Vale- rij Ogorodnyikov rendező munkája — úgy indul, hogy odasorakozik azoknak a legújabb szovjet filmalkotásoknak a sorába, amelyekben a jelen társadalmi problémái, s különösképpen a fiatalok konfliktusai kerülnek bemutatásra. A kis Szenyka többszörösen hátrányos helyzetű gyerek; apja kétes egzisztencia, anyja már nincs velük, a bátyja púnkba hajló zenész, a környezet is hasonló —, minden adott tehát, hogy a film valami fontos társadalmi képletről szóljon. Gyanússá akkor kezd válni a dolog, amikor a forgatókönyv és a rendezés elkezdi „cikizni” a púnk (vagy magukat csak annak képzelő) fiatalokat, ahelyett, hogy megpróbálná megkeresni vagy legalább felviUamtaini az okokat, amelyek e fiúkat és lányokat ide vezették. A Szenyka által elkövetett „figyelemfelkeltő” betörés, mint alap- konfliktus, sajnos hiteltelen, kiagyalt mozzanat marad, mint ahogyan idegenül fityeg a filmen az ezt az akciót követő általános megrendülés a konszolidálódás fináléja, ez a szocreál happy end is. El lehet gondolkodni: A betörő már kezdetben is ilyen felemás alkotás volt-e, vagy valamiféle túlbiztosítás, „jajnehogymár- bajlegyen” miatt lett ennyire erőtlenné, sőt, falssá. Mindenesetre, a Könnyű-e fiatalnak lenni? vagy A küldönc után ez a film úgy hat, mintha tíz éve készült volna, de nem akkori ellenvélemények, hanem egyszerű feledékenység miatt nem került volna azóta bemutatására. Betty Blue Eredeti címe magyarul nem sokat mondana ennek a francia filmnek: a 37,2° Le Matin, a Reggel 37,2° számunkra csak egy korai hőmérséklet rögzítése. De a francia cím utalás valami fontosra — arra tudniillik, hogy a film hősnője, bizonyos Betty, már kora reggel enyhe hőemelkedéssel kezdi a napot. Nem mert beteg, hanem mert — nincs rá jobb szó — flúgos. Jean-Jacques Bieneix rendező filmje gyakorlatilag erről a nagyon nehezen elviselhető, nagyon idegesítő, de nagyon szexis, nagyon izgalmas lányról szól. Vehetjük komédiának is, mert sok benne a mulatságos jelenet —, főleg abból eredően, hogy Betty Blue természetesen egy jámbor, mindent elviselő és eltűrő fiúval akad össze. Sok benne a meglehetősen ínycsiklandó ágyjelenet is —, tehát ez is vonzóerőinek számít. De sok benne (főleg a végén, a meglepő záró fordulatban) a kissé morbid érzelgősség is. Szóval: majdnem olyan szeszélyes és kiszámíthatatlan a film, mint amilyen a hősnője. Mellesleg: csak 18 éven felülieknek ajánlott.., Takács István
