Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-03 / 28. szám

4 tmsr . .W.6 IC/ 1988. FEBRUÁR 3., SZERDA A magyarázat: fegyelem és tisztaság Tej, túró, tejföl Dabasról Fiatalok fészke lesz Befizeti, azután visszakapja A megye több körzetében is működnek tejüzemek, amelyek ízletes termékeikkel kivívták a vásárlók megbecsülését. Ám fogalommá csak a Dabas-tej vált. Háziasszonyok tízezrei böngészik naponta az élelmi­szerüzletek hűtőinél a tasakos tejek emblémáját, a tejföl, a túró csomagolásán a Dabas-tej feliratot keresve. Pedig nem dolgoznak jobb nyersanyaggal, mint a többi üzem. A tejet a környék nagy­üzemei, és természetesen az alapító, a dabasi Fehér Akác Tsz szolgáltatja. Ha van tit­kuk, az legfeljebb a technoló­giai {egyelem és a higiénés kö­vetelmények szigorú betartása. Ezt bizonyítják a Pest Megyei Köjál szakembereinek sza­vai, akik ottjártunkkor éppen a gyártás közben végeztek mikrobiológiai vizsgálatokat. S ez, mint máskor is, bizonyítot­ta, hogy a Dabas-tej minősége garantált. A barna feliratú tasakos tej mellett a legkedveltebb termé­kük a túró, amely csurgatásos módszerrel, huszonnégy óra alatt készül. Naponta huszon- két-huszonnégy mázsa hagyja el az üzemet. Nagyobbrészt félkilós csomagolásban, de a közétkeztetés részére ötkilós kiszerelésben is készítik. A hatalmas kádakban egy nap alatt készül el a finom tűrő. Az árut sűrű géztakaró védi Naponta több mázsa túrót mozgat meg a két csomagoló, Pál Benjaminné és Kucsera Istvánné (Erdősi Ágnes felvételei) Munkában a köjál-ellenőrök, Mitlák Sándorné és Kéri Györgyné Nem kell különösebben ecsetelni, hogy milyen nehéz ma Lakáshoz jutni Magyaror­szágon. Közhelyszámba megy az is, hogy különösen a fia­talok otthonteremtése előtt tornyosulnak — olykor le- győzhetetlennek látszó — aka­dályok. Szülői, munkahelyi támogatással tűnik csak elér­hetőnek a cél. Ám nem mind­egyik család, vállalat van olyan helyzetben, hogy számolatla- nul adja a forintokat. És a KISZ? Mi tagadás, lakást ez a szervezet sem tud adni, nem is ez a feladata, ám ezzel a dolgot nem lehet elintézni. A gyakran hangoztatott érdek- védelem jegyében segítséget remél ez a korosztály, de az űrt csak hébe-hóba töltik be a helyi kezdeményezések. Ép­pen azért, mert ezekből kevés van, üdítő, ha valahol törté­nik valami. ■ Közlekedés Magasztos jelzők nélkül A Ceglédi Rendőrkapitánysá­gon elkészült a környékbeli utak baleseti statisztikája. A fő mutatószámok nem csök­kentek, nincs ok az elégedett­ségre. Míg 1986-ban 224. ad­dig 1987-ben 237 balesetet vol­tak kénytelenek regisztrálni a szakemberek. A napló 21 ha­lálos végű eseményről számol be (pontosan annyiról, mint tavalyelőtt), 92-ről 125-re emelkedett a súlyos, viszont 111-ről 91-re apadt a könnyű sérüléssel járó balesetek szá­ma. A leginkább veszélyes te­repnek továbbra is a 4-es sza- rnu főút és a Körösi út tekint­hető Az utóbbi útvonalon el­sősorban gyalogosok és kerék­párosok esnek áldozatul, míg az előbbin a frontális ütközé­sek a gyakoriak. A megújult Széchenyi út krónikájába is mind sűrűbben kerülnek bele baleseti túljegy­zések. Szakértők szerint a ceg­lédi járművezetők nem isme­rik a párhuzamos közlekedés szabályait, vagy ha igen, ak­kor kellő rutin híján egyelőre nem sikerül a gyakorlat- Dan is alkalmazniuk. Ez az r.pró rutintalanság azonban nemegyszer tragikus követ­kezményekkel járt. Mint kide­rült, a gyalogátkelőhely előtt hiába áll meg szabályosan az egyik (a külső) sávban haladó jármű, ha a belső sávban ha­ladó nem zavartatja magát, és továbbhajt. Előfordul, hogy nem ,iui messzire. Nyüvan sokan emlékezne!' rá. hogy október 9-én del tá.,- bar Szúnyogh László autóié nyező kisiparos a Széchenyi és a Rákóczi út találkozásánál pontosan ilyen szituációban ütötte el a zebrán igyekvő há­rom gimnazista lányt. És arra, hogy ugyanott, ugyanolyan kö­rülmények között gázoltak el egy idősebb asszonyt is — más időpontban. 1986-ban a 224 balesetet okozó járművezetőből 37, 1987-ben a 237-ből 61 volt it­tas (Cegléden 24. Abonyban 9, Albertirsán 8 stb.). Emellett a közúti ellenőrzések alkalmá­val 1,40 esetben kellett ittas járművezetők ellen eljárást in­dítani. A te’ aíyelőtti 25 úgyneve­zett eihajtásos (cseroenhagyá- sos) baleset tettesei közül 17-et sikerült kézre keríteni. Romlott az arány, mert 1987- ben a 25 cserbenhagyó közül csak 16-nak jutott nyomára a r er dőrség. Az, hogy 1987-ben 42 kerék­párost ért baleset (1986-ban 32-t), a gyalogosok közül pe­dig 15-en lettek szenvedő ala­nyai valamilyen közúti törté­netnek (1986-ban 13-an), egy­értelműen mutatja, hogy az elmúlt esztendő semmiképp sem illethető magasztos jel­zőkkel. V. S. A négyszázak szállása Leginkább a család hiányzik Budapesten, a Vezér úton található az Építőipari Szövetkezet Szol­gáltató Közös Vállalat munkásszállója. Négy óra után kigyüInaJk a fé­nyek, jelezve, hogy a szálló lakói már hazatértek második otthonuk­ba. A bejárati ajtóval szemben található a közösségi társalgó, ahol egyszerre akár kétszáz ember is megtalálja a kedvére való kikap­csolódást. Hatalmas faliújságok adnak tájékoztatást a video- és tele­vízióműsorokról és egyéb rendezvényekről. — A munkásszálló 1978-ban épült az építőipari szövetke­zetek összefogásával — tájé­koztat Mandics Sándor köz- művelődési előadó. — Közel négyszáz ember talál itt ott­honra, akik Pest megye és az ország távolabbi településeiről jöttek az építőiparba dolgoz­ni. A lakók összetétele, mű­veltsége, érdeklődési köre rendkívül heterogén. így kol­léganőmmel. Szabó Lajosnéval sokat törjük a fejünket, hogy olyan programokat állítsunk össze, amelyek mindenkihez utat találnak. A filmvetítés vezet az első helyen. Arra ál­talában tömegesen eljönnek. A szállóban tisztaság és rend uralkodik. A kilencszintes épület minden emeletén van színes televízió, társalgó, für­dő és konyha. Az első eme­leten ínycsiklandó illatok csapják meg az orrunkat. Há­rom férfi a háziasszonyokat meghazudtoló gyorsasággal tisztítja a sárgarépát, vágja a vöröshagymát, szeleteli a húst. Érkezésemre fölkapják a fe­jüket, hiszen a szállóra nőket bevinni szigorúan tilos. Rövi­den tisztázzuk jövetelem cél­ját és a nyelvük is megered. — Gulyáslevest készítünk a szobatársaimmal — így a ma- kádi Sike György. — Főzni már jól megtanultunk, hisz régóta távol élünk a család­tól. Így otthonosabb is, meg olcsóbb is, mintha étteremben vacsoráznánk. — Szépen megterítünk itt az előtérben — veti közbe a szi- gelbecsei Kovács János — és utána kellemesen elbeszélge­tünk. Este már nem szoktunk kimenni a varosba, hisz nap­közben ha esik. ha fúj, kilenc­tíz órát is kubikolunk vagy az állványon töltünk el. Este ko­rán ágyba kívánkozunk, mert reggel öt órakor könyörtelenül csörög az óra. Középkorú, mosolygós, fekete hajú fiatalember jön velem szembe a folyosón. Van is mi­vel büszkélkednie a jászagádi Rácz Mihálynak: szépen gon­dozott szobanövények teszik kedvessé a hálószobát, körben a polcon Verne- és Jókai-köny- vek, a falakon színes poszte­rek. Előkerülnek a családi fényképek. Két kislány és egy ötéves forma fiúcska moso­lyog rám a fotókról. — Nagyon szeretem a csalá­domat — mondja Rácz Mi­hály. — Minden pénteken ha­zautazom és vasárnap este jö­vök vissza. A hétvége igazi családi ünnep. A feleségem is kitesz ilyenkor magáért. Bá­dogos vagyok és nagyon sze­retem a munkámat. Már ti­zenkilenc éve dolgozom az építőiparban. Kemény munka, de megtalálom a számításo­mat. — Sokféle ember van itt a szállón — mondja Rácz Mi­hály szobatársa. — Elsősor­ban az egy szakmában, vagy egy szobában lakók tartanak össze. Nem azt mondom, hogy nincsenek problémák az em­berek magatartásával, de o kötekedő, iszákos embereket a közösség kiveti magából. Elég néhány figyelmeztetés, és már el kell hagynia a szállót, aki nem tud alkalmazkodni az it­teni szabályokhoz. Fél hat fele jár az idő. Visz- szamegyünk a földszinti kö­zösségi társalgóba. Egy gom­bostűt sem lehet leejteni, úgy megtelt a helyiség. A Fővárosi Moziüzemi Vállalat alkalma­zottja ezúttal egy újdonsággal lepi meg az érdeklődő közön­séget: a Vigyázat, életveszély! című szovjet film kerül vetí­tésre, amelyet eddig még a mozikban sem játszottak. A vetítés előtt a közműve­lődési előadó egy rögtönzött vitát kezdeményez. Ez engem egy kissé váratlanul ér. Mit hiányolnak a szálló életéből? Teszem fel jobb híján a kér­dést. A hosszú, mély csendet egy fiatalember töri meg. — Jó lenne, ha színházbér­letet itt a szállón megvásárol­hatnánk, mivel nincs időnk a jegy beszerzésére. Néhányan a filmek ellen emelnek kifogást. Szeretnék, hä több kalandfilmet és kri­mit vetítenének, mert igazából a szórakozásra vannak kiéhez­ve. Az ellátással és szolgálta­tással kivétel nélkül mindenki elégedett. Hisz havonta 150— 190 forintért egy másodosztá­lyú szállodának megfelelő kör­nyezetben élnek. — A legnagyobb gondunk, hogy .óriási a fluktuáció a munkahely-változtatások miatt — mondja végezetül Mandics Sándor. — így nehéz jó kö­zösségi életet teremteni. Van egy mag, amely már tíz éve itt lakik, rájuk mindig lehet számítani, de van, akiket na­gyon nehéz aktivizálni. Persze ebben az is közrejátszik, hogy nagyon kemény fizikai mun­kát végző emberek élnek itt. K. Sz. A Csepel Autógyárban me­gint fejéin találták a szöget. A KISZ persze Szigeihalmon sem nyomja a fiatalok kezé­be a lakáskulcsot, de igyek­szik feltárni a lehetőséget, összehozni az otthonra vágyó­kat és az építőket. Amit megtehet — A KISZ csak annyit te­het, hogy útjara bocsát egy programot, összeismerteti a benne részt vevő feleket és társadalmi munkát szervez — mondja Fabian Janos, az a utógyár KISZ - b i zo tlságának titkára. — De ennyit feltét­lenül megtehet... Mi például arra gondoltunk, hogy a még megfizethető, másfél szobás lakások építésére keresünk partnereket. A szigetszentmik- lósi lakásépítő szövetkezettel folytatott megbeszélés ered­ményeiként lehetőség kínálko­zott arra. hogy a Márka Ská­la Áruház mögött, egy 48 la­kásos tömbben otthonhoz jus­sanak a fiatalok. Ezt meg­hirdettük a gyár lapjában, a Fényszóróban, amelynek nyo­mán 35-en jelentkeztek. Fóru­mot szerveztünk, amelyen az érdekeitek megtudhatták, hogy milyen feltételei vannak az akciónak. Ezeket csak 15 fia­tal tudta vállalni ... Tegyük hozzá: a lemorzso­lódásnak megvan a maga oka. Az OTP ugyanis csak azokkal köt szerződést, akik 450 ezer forint előtakar ékosságot vál­lalnak. Ezt az összeget két részletben kell átutalni a pénzintézetnek, s ezit mind a 35-en nem tudták előterem­teni. — Sajnáljuk, hogy így tör­tént. mert ezt leszámítva igán kedvezőek a teltételek — folytatja a KISZ-titkár. — El­sősorban a technológiának kö­szönhetőéin 14 ezer forintos négyzetméterenkénti árat kal­kuláltak ki, az általános for­galmi adó életbe lépése előtt. Azonban ennek hatásait is le­het ellensúlyozni, erre meg­vannak a törvényes biztosíté­kok, a KISZ pedig társadalmi munka szervezésével igyek­szik lefaragni a költségekből. Leadott lakások — A szerződésben azt is ki­kötötték, hogy valamennyi leendő tulajdonosnak ezer órát kell dolgoznia az épületen-. Ugyanakkor bárki átvállalhat a saját lakásán végzendő mun­kákból, amelyért visszatér í- tést kap. Például megcsinál­hatja a villanyszerelést, a bur­kolást és a többit, s a lakás elkészülte után akár 150 ezer forint is ütheti a markát. S ez csak a dolog anyagi oldala, mert arról sem szabad elfe­ledkezni, hogy mindenki olyan otthont teremthet magának. amilyet akar. Kiválasztja a neki tetsző tapétát, csempét, szőnyegpadlót, vagy parkettát, oda helyezi a belső falakat, ahol leginkább kedvére való. A fiatalok jövőre vehetik birtokba otthonaikat, ám akadnak olyanok is. akiknek indulásnak megfelelne hasz­nált lakás is. A KlSZ-bizott- ság ebben is segít. Szigetszent- miklóson időről időre akad­nak leadott lakások, amelyek­nek tulajdonosai újabb, na­gyobb otthonra vágynak, vár­nak. A régiekbe pedig beköl­tözhetnek a kisebb igényű és vékonyabb pénztárcájú fiata­lok. A vevőiájelölési jog egye­bek között a gyári KlSZ-bi- zottságé. Akadnak a fiatalok között olyanok is, akik idegenkednek a lakótelepi életmódtól, s in­kább családi házba vágynak. Az építkezéssel járó sok ve- sződség. a szükséges gépek, eszközök hiánya azonban egyi- kükinek-másikufcnak alaposan elveszi a kedvét. — Szeretnénk egy kölcsönző­szolgálatot nyitni — mondja Fábián János. — Betonkeve­rőket, elektromos felvonókat, fúrógépeket, miegymást adhat­nánk bérbe a fiataloknak. Erre is jut — Az induláshoz megvan a tőkénk. A vállalati hulladé­kok gyűjtéséből és értékesíté­séből két esztendő alatt,.egy­millió forintos bevételünk van. Ennek egy részét színes tele­vízióra, videóra, számítógé­pekre költöttük, de még min­dig maradi 300 ezer forintunk, amely előlegnek látszik a szolgáltatás megkezdéséhez. Arra is gondoltunk, hogy né­hány munkaeszközt, például elektromos felvonókat, a gyári fiatalok is elkészíthetnének ... K. L. Eltérő vélemények a sertéshizlalásról Növelték a kedvezményeket Az utóbbi hónapokban a kistermelők országszerte szá­molgatásokba kezdtek, vajon miként fogja éreztetni hatását az új adótörvény, illetve a megváltozott felvásárlási árak. Bizonyos mértékben ennek is tulajdonítható, hogy a korábbi állatállomány csökkenését nem sikerült megállítani. A közel­múltban arról kaptunk hírt, hogy megyénkben a ceglédi és a nagykátai térségben a szokásosnál is nagyobb mértékben csökkent a kisgazdáknál a sertések száma. A témával kapcsolatban a két területen működő gazda­ságok, kereskedelmi cégek és a Pest—Nógrád Megyei Állat­forgalmi és Húsipari Vállalat munkatársai elmondták, hogy jelentősebb visszaesés nem tapasztalható a termelői kedv tekintetében, inkább ,,átren­deződésről” van szó. Vagyis néhány tenyésztő felszámolta az állatállományt, mások pe­dig növelték a hízók számát. A felvásárlók mindent meg­tesznek azért, hogy megnyer­jék a gazdákat, s ennek érde­kében a leszerződött állatok­ra előleget adnak, amelyet készpénzben vagy termény­ben lehet felvenni. Ezek az összegek eltérőek, alkalmaz­kodva az adott gazdaság, illetve felvásárló anyagi lehe­tőségeihez. Néhány gesztor­nak sikerült is számottevő eredményt elérni; így például a törteli Dózsa Termelőszö­vetkezet vagy a Termelőszö­vetkezetek Értékesítő, Beszer­ző és Szolgáltató Közös Válla­lata, közismertebb nevén a TSZKER a szerződéses állo­mányt jócskán tudta növelni. Ennek egyik titka lehet, hogy a korábbi kedvezményeket még tovább növelték, vala­mint a felvásárlási árakat is felemelték. Ám a kép nem lenne teljes, ha nem szólnánk az egyik legnagyobb felvásárló, a Pest —Nógrád Megyei Állatforgal­mi és Húsipari Vállalat ta­pasztalatairól. Ceglédi gyá­rukban megtudtuk, hogy a folyamatos csökkenés ered­ményeképpen az elmúlt évben itt alig több mint 110 ezer, míg Nagykátán mintegy 25 ezer sertést sikerült csak fel­vásárolniuk, ami 1—2 százalé­kos visszaesést jelentett. Most attól tartanak, hogy ez évben körülbelül 5—10 százalékkal csökken a felvásárlásuk ser­tésből. A két körzetben néhány kistermelővel is beszélgettünk, akiknek véleménye szerint az esetleges csökkenés oka, hogy a takarmányárak emelése el­lenére azoknak minősége nap­ról napra rosszabb. A fehérje­helyettesítés — most úgy tű­nik — nem aratott osztatlan sikert, mivel a takarmányok beltartalmi értéke kisebb, mint korábban, s nemegyszer az állatok számára káros hul­ladékok is találhatók benne. A háztáji gazdaságokban ter­mészetesen az sem növelte a tartási kedvet, hogy az utóbbi időben a felvásárlási árak nem követték megfelelően a költségek növekedését,

Next

/
Oldalképek
Tartalom