Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-03 / 28. szám

Elektronikai körkép: telefontól az alvázig Verseny a megyehatáron belül Törekvéseinket igazolja a gyakorlat A mérce legyen az alkalmasság Pár esztendővel ezelőtt az egykori ipari miniszter, dr. Kapolyi László látogatást tett a Csepel Autógyárban, s ak­koriban meghökkentőnek szá­mító megjegyzést tett: elekt­ronizálják az autóbuszalvá­zakra szerelt szerkezéti ele­mek vezérlését. Persze köny- nyű ezt mondani, gondolták a szigetszentmiklósiak, de mégcsinálni bezzeg sokkal nehezebb! Pár évvel ezelőtt ■— évtizedes késéssel — meg­indult az elektronizálás az élet majd minden területén hazánkban, s azóta a népgaz­daság kiemelt programjai ren­delkeznek a magyar iparra váró legfontosabb teendőkről. A G—1 program az elektroni- zálási és távközlési berende­zések fejlesztését tűzte ki célul, míg a G—5-ös az elekt­ronikus alkatrészék gyártásá­ra ösztönzi a gazdasági szer­vezeteket. Bár — érzésem szerint — különösebb köz­ponti intézkedések nélkül is hatalmas lendületet vett az elektronizálás. Legalábbis ott, ahol. a piac igényeinek meg­felelő termékekét gyártottak a vállalkozók. Cukorként vitték Szűkebb pátriánkban, Pest megyében pedig gomba mód­ra kezdtek szaporodni a szá­mítástechnikával foglalkozó szövetkezetek, s a legkülön­bözőbb tevékenységet folyta­tó nagyvállalatok a hagyomá­nyos termékeken kívül egyre több olyan cikkel jelentek meg a piacon, amelyek elekt­ronikus vezérlésük révén kor­szerűbbnek számítottak a meglévőknél. A már említett Csepel Autógyár konstruktő­rei pedig elgondolkodtak az ipari miniszter javaslatán. ,.Széi3, szép, amit Kapolyi elvtárs mond, sőt nem is olyan- új dolog, hiszen^ a_ fej­lett országokban semmi kiír lönös nincs abban, ha elekt­ronikus vezérlőelemeket gyárt égy jó nevű cég, de nálunk! Persze, meg lehet próbálni!” S ma már kísérleti útra in­dulnak á közeljövőben azok ez autóbuszok, amelyek vál­tóit elektronikus vezérlőbe­rendezések irányítják. Ugyan­ez mondható el a vállalat egy másik újdonságától, az eléktropneumatikus távkap • csolóról is. Ha már a járműgyártásnál tartunk, nem szabad kifelej­teni a sorból, a váci Híradás- technikai Anyagok Gyárát sem, hiszen a múlt esztendő végére jelentek meg a piacon a fedélzeti komputerrel, ami a gépkocsik paramétereit jel­zi menet közben a járműve­zetőnek. Méri a megtett utat, az indulástól eltelt időt, az autó üzemanyag-fogyasztását, az átlagsebességet, valamint á pillanatnyi sebességet és fo­gyasztást. S hogy a berendezés valóban érdekli a járműtulaj­donosokat, mi sem bizonyítja A Mátraplast Műanyag­feldolgozó Szövetkezet és az Innofinance Rt. magyar—in­diai vegyesvállalat létrehozá­sáról állapodott meg az indiai Standard Mills CO.-val. A tervek szerint a vegyes­vállalat Bombaybén 6 millió dolláros alaptőkével alakul meg, ebből a magyar részvé­tel 2 millió dollár. A vegyes- vállalat a Mátraplast által Magyarországon és a konver­tibilis elszámolású piacokon eddig is sikeresen forgalma­zott magyar szabadalom, a Quadroject nevű egyszer használatos orvosi fecskendőt fogja gyártani. Az Innofi­nance Rt. a licencet, a Mát­raplast a gyártási technoló­giát adja, amelynek ellenér­téké fedezi a vegyesvállalat létrehozásához szükséges ma­gyar alaptőke egy részét. A tervek szerint a végyesválla- lat a termelést még az idén megkezdi, az új gyár kapa­jobban, mint egy tény: az Autókertől már mind felvá­sárolták a maszekok s fel­árral adják tovább. Bár úgy hírlik, még így sincs elegen­dő. Pérsze sok mindenből nincs elégendő mennyiség ébben az országban, s elsősorban tőkés devizából, amiből korszerű mikroelektronikai alkatrésze­ket lehetne beszerezni. Az ifc- ladi Ipari Műszergyár alig pár esztendeje foglalkozik szá­mítástechnikai bérendezések gyártásával, máris nagy sze­repet játszik az eredmények létrehozásában. Elsősorban számítástechnikai perifériákra álltak rá, mágneses lemez és szalag adattárolókat állítanak elő, s a vevők igényei szerint különböző fordulatszámú mik- romotorokat. A floppy-disc méghajtómotor segítségével például több millió dollár ér­tékű importot lehetne megta­karítani, ha lenne hozzá meg­felelő mennyiségű, devizáért beszerezhető alkatrész. Ámbá­tor a nehézségek ellenére is folyamatosan foglalkozik ezekkel a termékekkel az IMI, s igyekeznek magukat a téma iránt érdeklődők figyel­mébe ajánlani. Persze nem­csak a számítógépek és kiegé­szítőik készülnek modern technológiával Ikladon, ha­nem az egyszerű kézszárító­ban is a hagyományos motor helyett ma már elektronikus vezérlő szabályozza a folya­matot. Ugorjunk egy kicsit térben és témában a megye másik pontjára, a Mechanikai Mű­vekhez, amely szervesen kap­csolódik a távközlési prog­ramhoz áz új asztali telefon- készülékek továbbfejlesztett változatával, a Minifonnal és az úgynevezett P—200-as elektroakusztikai átalakítóval. Ezeket a telefonok mikrofon­jába* és rhalígátójába építik bélé. Ezékrőí az újdonságok­ról már folyamatosan beszá­moltunk olvasóinknak. Hosszú a reakcióidő Szinte kimeríthetetlen téma, hogyan váltja fel a hagyomá­nyos megoldást az elektronika a különböző vállalatok termé­keinél, hogyan alakul át a gázdálkodó szervezetek ter­mékszerkezete a pillanatnyi igényeknek megfelelőén, dé a gyors váltásra igazából a kisszövetkezetek tevékenysé­ge a legjobb példa. Szinte hi­hetetlen, milyen affinitást ta­núsít egy-egy kis létszámú gárda a műszaki újdonsá­gokkal szemben. S nemcsak érzékelik az úját, a szüksé­geset, igyekeznek mihama­rabb reagálni is rá. S ez a szerencséjük! (A pszichológu­sok egyik kedvenc alapvizs­gálata a reakcióidő-mérés. Borzasztó egyszerű az egész: a kiszemelt alany ül egy mű­szer előtt, amelyen van egy lámpa és egy nyomógomb. citása évi 150 millió darab egyszer használatos fecsken­dő lesz. Amint meggyullad a lámpa, a lehető leggyorsabban meg kell nyomni a gombot. S ez minél hamarabb történik, annál jobb a reakcióidő. Min­dig ez jut eszembe, valahány­szor arról hallok, hogy későn reagáltunk a világpiac külön­böző változásaira.) Mindenesetre a pomázi Da- taplan Számítástechnikai Kis­szövetkezet valószínűleg gyor­san reagált a változásokra, különben a harminc tagot számláló kisszövetkezet kép­telen lenne évi negyedmil­liárdos termelési értéket elő­állítani, amiből százhúsz mil­liót nyereségbe könyvelhet­nek el. Már régóta kísérle­teznek egy valóban profi tit­kársági információs rendszer kiépítésével, s már tavaly ve­vőre találtak az első dara­bok, de az igazi megmérette­tés éve ez az esztendő lesz. Már a tavalyi változatot is továbbfejlesztették, s ez már harminc-négyven oldalnyi in­formációt képes tárolni, ki­váltja a telexet, s gyakorlati­lag egy előre programozható körtelefonként működik. Ter­mékeikkel nagy versenyben vannak a Videotonnal a szov­jet piacon, de a konkurencia minden erőbedobása ellenére tavaly két és fél millió rubel értékben exportáltak a Szov­jetunióba. Discjeiket Nagy- Britanniában is megismerték, s tizenh^rommillió forint ér­tékben talált gazdára ez a termék az angol piacon. Százmilliós üzlet A műszaki fejlődés egyik mozgatórugója a verseny, s ebben nincs hiány még a megye határain belül sem, hiszen a péceli Triton ha­sonló termékekkel akarja megvetni a lábát, mint a Da- taplan. Számítástechnikai be­rendezéseik :-xnár eddig is megalapozták hírnevüket, de most olyan IBÍVl-hez hasonló kaliberű kompatibilis gép ki­dolgozásával foglalkoznak, ami telexkártyával is funk­cionál. E napokban a posta szakemberei vizsgálgatják, al­kalmas-e a hazai telexháló­zatba való beépítésre, s ha pozitív eredménnyel végződik e vizsgálódás, még az idén megkezdik a gyártását. Üj főnök-titkári telefonjukat az eddigi mechanikus érintke­zőkkel szemben mikropro­cesszoros vezérlőelemekkel szerelik fel. Még egy érdekes hírrel szolgált a Triton fő­mérnöke, Káldi István: nem­sokára megérkeznek az NDK- gyártmányú Robotron 71/50-es számítógépek, amelyeket a kisszövetkezet telexkártyái val bővítenék. Ha az NDK-gép a számításoknak megfelelően működik a péceliek berende­zésével, egy hónap múlva megkezdik az összeállítást nagy szériában is. Ez száz­millió forintos nagyságrendű üzletet jelent a Triton Szá­mára. Az imént felsorolt példák­kal illusztrálni szerettük vol­na, hogy milyen szerepe van a megye iparában az elekt­ronikai programnak. Bizonyá­ra énnél sokkal több jó pél­dát lehetne felvillantani, de betekintésnek talán ennyi is elég. Fiedler Anna Mária Felgyorsult és mindenki számára érzékelhetővé vált a Központi Bizottság múlt év július 2-i határozata nyomán az a helyzetelemző, feladat­meghatározó és politikai prog­ramalkotó folyamat, amely gazdasági, társadalmi viszo­nyaink megújítására szolgál. Erről akarok szólni a Vác városi pártbizottság gyakor­lati tapasztalatai és törek­vései alapján. A városi párt- bizottság saját munkájában két oldalról közelíti a felada­tot. Az egyik: értelmezni, fo­lyamatosan konkretizálni és elfogadtatni a stabilizációs programot, a végrehajtáshoz megfelelő politikai feltétele­ket teremteni. Erre nagy szükség van, hiszen látható, hogy a végrehajtásra hozott állami intézkedések kényszerű átmeneti feszültségekkel jár­nak. Annak elfogadása, hogy jövőnk érdekében ezeket vál­lalni kell, folyamatos politikai munkát igényéi; Jogos a párt­tagságnak az az igénye, hogy a változtatásokkal egy időben mutassuk meg, melyek a szo­cialista építőmunkánk tartós törekvései és melyek az új helyzethez való alkalmazkodás taktikai elemei. Az összefüg­gések megértetése érdekében igényesebb idéológiai munkát kell végeznünk a pártalap- szervezetekben. A pártmunká­val kapcsolatban már hosz- szabb ideje igény az, hogy a változó viszonyokhoz igazít­suk a munkastílust, a munka- módszert. Most ez időszakban a gyakorlati pártmunkához valódi segítséget ad az a kö­rülmény, hogy a párttagság megismerkedett a Politikai Bizottság által vitára bocsá­tott tézisekkel, amelyek az ideológiai munka időszerű kérdéseiről, illetve a párt és a politikai intézményrendszer kérdéséiről''szólnak. Igaz, ez­zel a közös gondolkodás csak elkezdődött. A pártszerveze­tekben a politikái munka megújításának azonban ez el­engedhetetlen feltételé. A munka másik része: va­lamennyi területen, az üze­mekben, az intézményeknél, a lakókörzetekben találjuk meg saját feladatainkat, azo­kat a helyben feltárható le­hetőségekét, amelyekkel elő­segíthetjük-ennek a program­nak, a megvalósítását. És ez az eddiginél is differenciáltabb munkát jelent a városi párt- bizottság, a községi és üzemi pártszervek tevékenységében. Jobban hangsúlyoznunk kell, hogy valamennyi pártszerve­zet a saját közegében növelje tekintélyét, erősítse vezető szerepét, és itt találja meg az elvi, politikai befolyásolás eszközeit. Az előttünk álló feladatok­kal összefüggésben nagyon fontos, hogy á változásokat, azok szükségességét magyará­zó országos és helyi propa­gandával egy időben az embe­rek saját környezetükben mi­nél több, pozitív változást je­lentő tapasztalatot szerezhes­senek, amelyek a gyakorlat által igazolják számukra a po­litikai törekvéseink helyessé­gét. Ezék nélkül a politikai agitáció könnyen hitelét veszti. Ezt a munkát folya­matként kell felfogni — nem fejeződik be a kérdés egysze­ri napirendre tűzésével, meg- tárgyálásával. Ennek a folya­matnak a kibontakozására kí­vánjuk felhasználni a tág- könyvcserével kapcsolatos be­szélgetéseket is. Nagyon lé­nyeges, hogy ebben a folya­matban mennyire találjuk meg a politikai munka főbb csomópontjait. fi VarOSi pártbizottság saját munkájában lényegesen na­gyobb figyelmet kíván fordí­tani a területpolitikai munka, a lakóterületen végzett mun­ka erősítésére. Várható, hogy a kormány stabilizációs prog­ramjának végrehajtása során kikénvszerített teljesítmény­követelmény, az állami támo­gatások csökkentései Vácott is és a községekben is fe­szültségekkel járnak. A haté­kony foglalkoztatás követel­ményei a munkaerő átcsopor­tosítását, átképzését vonják maguk után. Nehezebb a fia­talok munkába állása. Jobb pályaválasztásra, a szakmun­kásképzés koncepciójának megújítására, új munkahelyek létesítésére is szükség lehet. Ezek a kérdések nem általá­ban, hanem térben és időben nagyon is konkrétan kezelhe­tők. Csak a feladatát jól ér­tő tanácsi és üzemi munka­ügyi apparátussal, hatékony és átgondolt területi szakszer­vezeti érdekvédelemmel ér­hetünk el eredményt. Vagy a másik probléma: az állami tá­mogatás csökkentése, illetve megvonása a szolgáltatások, az alapellátás terén is új fel­tételeket teremt. Már régeb­ben megszűnt a kereskedelmi és szolgáltató vállalatok ellá­tási felelőssége, az erről való gondoskodás állami, tanácsi feladat. Az ehhez szükséges eszközöket — legyen az gaz­dasági, szabályozási, koordiná­lási — a tanácsoknak meg kell újítani. Arra van szük­ség, hogy az új vállalkozási és érdekeltségi feltételek kí­nálta lehetőségeket tudatosan illesszék az alapellátásról való gondoskodásba. Az is nyilván­való, ilyen új körülmények között a községi, lakóterületi pártszervezet orientáló, szer­vező munkáját igényesebben, az eltérő érdekek tudatosabb számbavételével lehet és kell végezni. Az új forgalmi és jövéde- lemadó, az ennek nyomán be­következő áremelések megnö­velik a szociálpolitika jelen­tőségét. Az ebből adódó fe­szültségeket csak részben le­het központi forrásból enyhí­teni. És nem oldható meg egy- egy gazdálkodó szervezet ke­retén belül sem. Ezeknek a gondoknak a feloldásában is megnő a területpolitikai mun­ka szerepe. A munkamódsze­rét illetően tehát a városi pártbizottság arra törekszik, hogy növelje a koordináló szerepét az üzemek és a lakó­területek, a tanácsok és a tö­megszervezetek munkájának összehangolásában. Arra van szükség, hogy a különböző te­rületeken meglévő lehetősé­gek felhasználása során az adott eszközökkel lényegesen racionálisabban gazdálkod­junk, s ennek formája az ér­dekek egyeztetése és a koor­dináció. Például a szociálpoli­tika segítésére van eszköze a tanácsoknak, a szakszerveze­teknek. a vállalatoknak, van­nak külön-külön aktívái a tö- mégszervezeteknek is. Ha eze­ket az erőket céltudatosabban összefogjuk és a valós igé­nyeknek megfelelően használ­juk fel, akkor remélhetőleg a legrászorultabbak segítésére valóban meg tudjuk teremte­ni a feltételeket. A párt irányító munkájának elvi, politikai jellegét kell erő­sítenünk, ennek elsődleges út­ja az, hogy érdemben növel­jük tovább az üzemi, községi pártszervek önállóságát, fele­lősségét. A politikai munka során építünk a tanácsok és a vállalatok önállóságának növelésére és érdemben kí­vánjuk tovább erősíteni a tár­sadalmi szervek, mozgalmak öntevékenységét. A munka politikai jellegé­nek erősítése azt is jelenti, hogy láthatóvá kell tenni a városi pártbizottság munkáját, mindenekelőtt a párttagság egésze számára, de legalább ennyire a dolgozókollektívák, a lakosság egésze számára is. Világosan meg kell mutatni törekvéseinket, jelezni lehető­ségeinket. A tanácsok, tömeg­szervezetek befolyásolásában a politikai jelleg erősítése ép­pen azt jelenti, hogy az állás- foglalások kialakításának menetében formálódjon ki az egyetértés. Arra van szüksé­günk, hogy a párttagság való­ban képviselni tudja a párt politikáját, és aktívan részt vegyen a tömegszervezetek, mozgalmak életében, a köz­élet fórumain. És ott a mun­kában, a politikai vitákban szerezzen szövetségest a vég­rehajtáshoz. Az eddigiekhez képest nagyobb figyelmet kell fordítanunk arra, hogy a párt­megbízatások a politikai mun­ka szempontjából célszerűen, egyértelműen legyenek meg­határozva. Ugyancsak fokozott figyelmet kell fordítanunk a közélet fórumain való politi­zálásra, mint pártmegbízatás­ra. Az itt végzett pártmegbí­zatásokat személyre szólóan, a beszámoló taggyűlések során is érdemben kell minősíteni. A változó körülmények kö­zött erősödött a kádermunka szerepe. A városi pártbizott­ság akkor dolgozik jól, ha a koordinációs munkával és a személyi feltételek megterem­tésével azt segíti elő, hogy va­lamennyi szervezet a saját feladatát, hivatását jól lássa el. A társadalmi és tömegszer­vezetek, az intézmények önál­lóbb és felelősségteljesebb munkája akkor válik szerve­zett közéletté, valódi önkor­mányzattá, ha az összehango­lást a párt koordináló mun­kával segíti elő. Ezek a körül­mények a különböző területe­ken dolgozó vezetők felelőssé­gét egyértelművé teszik. És nemcsak a saját szervezet munkája iránti felelősségét, hanem a párt politikájának megvalósítása iránti felelőssé­gét. A káderimiiika tekintetében is a legfontosabb feladatunk a demokrácia növelése, és ezt nemcsak intézményesen, ha­nem a politikai munka esz­közeivel is biztosítani kell. Ez a pártszervezetek részéről is többirányú felkészültséget igényel. Egyik oldalról politi­zálnunk kell azzal — és ez fontos feladat —, hogy min­den vezető funkcióval kapcso­latban láthatóvá és konkréttá váljanak a tisztséggel szem­ben támasztott követelmények. Természetesen a feladatnak megfelelően más a követel­ménye a különböző helyzetű vállalatok és szövetkezetek esetében és más a vezetés kü­lönböző szintjein is. Ezeket azonban a valóság, az adott feladat megismerésével kap­csolatban folyamatosan körül kell írni, érzékelhetővé, látha­tóvá tenni. Ez a feltétele an­nak, hogy a vezetői munka kollektíva által történő minő­sítése módszerében is követ­kezetesebb, tartalmában ob­jektívabb legyen. Ezek a mozzanatok segítik elő a közösségek felkészítését arra, hogy minősítés, válasz­tás útján valóban az alkal­masság és az eredményesség legyen a vezetővé választás mércéje. A gyakorlatban ha­sonló feladatunk van minden választott tisztségre vonatko­zó jelölés politikai előkészíté­sében. Ennek a légkörnek a kialakítása pártszervezetek ká­dermunkájának legfontosabb feladata.' Csak ilyen légkör­ben lehet tudatos káderneve­lési terveket készíteni, a ká­derek nevelésével úgy foglal­kozni, hogy felkészítésükben, a különböző feladatokban való kipróbálásukban a kollektíva számára láthatóvá legyenek emberi, szakmai, vezetői eré­nyeik. Az elmondottak egy része gyakorlati tapasztalatainkra, más része a városi pártbizott­ság törekvéseire épül. Az azonban érzékelhető, hogy a társadalmi megújulásunkkal kapcsolatban a párt vezető szerepét és a politikai intéz­ményrendszert sem lehet ál­talában értelmezni. Nagyon is az adott közösségben, az adott körülmények között, a min­denkori feladatnak megfele­lően _ értelmezhetők. Ebben a megújító folyamatban egy­aránt megvan az országos és a helyi testületek feladata és felelőssége. Mint ahogy a de­mokratizmus fejlesztése és az önkormányzat erősítése is feltételezi a felelősséget vál­laló aktívabb közéletet a po­litikai intézményrendszerünk valamennyi területén és vala­mennyi szintjén. Dr. Olajos Mihály, az MSZMP Vác Városi Bizottságának első titkára Vízműtelep épül Gplon Gyálon is soU gondot okoznak a vízellátás zavarai. Ezért épül az új vízinűtclcp. A Prosperitás dolgozói az ezer köbméteres víztározó betonvasait szerelik, azután következhet a betono­zás. (Vimola Károly felvétele) Bombayban Vegyesvállalat alakul

Next

/
Oldalképek
Tartalom