Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-24 / 46. szám

1988. FEBRUAR 24., SZERDA 5 Mi lesz a sorsa a művelődési központoknak? Add tovább, mert rád szárad! Kétségbeesett, vészharang- kongatáshoz hasonló cikkek jelentek meg az utóbbi hó­napokban. Mindazok, akik művelődési, oktatási területen dolgoznak, s munkájukat hi­vatásuknak érzik, jogosan lát­nak borúsan, mert úgy érzik, cselekvésképtelenek, nem tud­ják befolyásolni azt, a mond­hatni szűk látókörű intézke­déssorozatot, amelynek követ­keztében a kultúra fellegvárai veszélyeztetett helyzetbe ke­rültek. Már érezzük az iskolák kör­zetesítésének káros hatását, a színházak, a művelődési intéz­mények kétségbeesett kapko­dását, hogy valahogy előte­remtsék a létfenntartásukhoz szükséges minimumot, s most ráadásul mindezeket megte­tézve, felmerült annak a gon­dolata is, hogy bezárják a rosszul működő művelődési otthonokat. Nincsenek mártírok Cegléden járva, a Kossuth Művelődési Ház igazgatójával, Liir Istvánnal beszélgettünk erről. Mint megyei szakfel­ügyelő, évek óta gyűjtött konkrét tapasztalatokkal, írá­sos dokumentumokkal tudja alátámasztani, hogy mintegy húsz kistelepülésen milyen anyagi és személyi hiányossá­gok határozzák meg az ala­csony hatékonyságú működést. — A megyében mintegy száznyolcvan művelődési ott­hon létezik — magyarázta Lür István. A tanácsi fenn­tartásban működő intézmé­nyek nyilván anyagi szorítás­ban élnek. Funkciójukat való­ban hosszú ideje nem tudják ellátni. A helyi vezetésnek kell arról dönteni, hogy be­zárják-e ezeket. Például Gom­bán, ahol jómagam is jártam, a gyönyörű szép, de amúgy romhalmaz épület nem fűthe­tő. Bényén, Káván, ŰHban és Turan szintén az összerogyás előtti pillanatait éli a műve­lődési intézmény. Domonyban és Csévharaszton minden baj együttesen jelentkezik. Az il­lemhely általában egyik kul- túrházban sem méltó a XX. századhoz. A tárgyi feltéte­lek ilyetén szűkössége még tetéződik azzal, hogy évek óta nincsen igazgatója, gazdája szinte egyiknek sem. Ha akad is, nagyon gyorsan megszökik. Nincsenek ma már mártírok, senki sem hajlandó csődtö­meggel a nyakában, kevés pénzért dolgozni. — Ezek szerint annyiba ke­rülne ezeknek a művelődési házaknak a felújítása, hogy kicsi a valószínűsége, hogy a helyi tanácsok tovább eről­ködnek a működtetésükért. Így, hogy szabad kezet kap­nak a döntéshez, szinte biz­tos: a bezárás mellett voksol­nak ... — Igen, ez valószínű... Sovány vigasz — A nagyobb és az eddi­giekben jól működő intézmé­nyeket, a városi központokat, például az önökét hogyan érinti ez a helyzet? — Eredetileg én népművelő vagyok, de úgy látom, át kell képeznem magam gazdasági szakemberré, vulgárisabban fogalmazva piaci kofává. A városi tanács már az elmúlt évben 2,3 millió forinttal csökkentette a támogatást, tehát az idén csak a csillagos égig szökő áremelkedéssel kell megbirkóznunk. Csak! A tel­jes költségvetésünk közel 12 millió forint. Ebből nagyjából 8 millió forint a központi tá­mogatás, és közel 4 milliót kell termelnünk bevételként. Ha összeszámoljuk, hogy mennyi a fenntartási költsé­günk — amihez nem kell ma­tematikusnak lenni —, akkor könnyen megállapíthatjuk, hogy a 4 millió 669 ezer fo­rint bér, plusz az 5 millió 036 ezer kiadás energiára, vízre, eszközökre, csatornára stb., azaz összesen 9 millió 705 ezer azt jelenti, hogy az állami támogatás még a fenntartásra sem elég. — Ön régen dolgozik ezen a pályán. Valóban kétségbe­ejtővé vált a helyzet? — Körülbelül húsz évvel ezelőtt az arányok a költség­vetés és az állami támogatás nagyságát tekintve hasonlóak voltak. Az a lényeges különb­ség, hogy akkor 700 ezer fo­rinttal gazdálkodtunk, és a fejlődés, plusz az infláció ma­gával hozta, hogy két évtized alatt az összeg 11 millióra nőtt. A visszaesés vagy ponto­sabban visszalépés a hetvenes évekhez képest jelentős, hi­szen akkor a közművelődési törvény 1974-ben, majd két év múlva a párthatározat a közművelődés támogatásáról olyan fellendülő korszakot eredményezett, amely egészen 1978-ig tartott. Nos, ehhez az időszakhoz képest érezzük a szorítást. — A kollégái, munkatársai, akikkel, ha jól tudom, példa­mutató a kapcsolata, mit szóltak, amikor előállt azzal a kívánságával, hogy mindany- nyiuknak bevételi tervet kell készíteni? — Olyan gyakorlattal ren­delkeznek, hogy pusztán ez a feladat nem fogott ki rajtuk, és már tavaly elkészültek az első látásra kicsit szokatlan költségvetési tervvel. Például gyermekrendezvényekre, fog­lalkozásokra 305 ezer forint lesz a kiadás és 385 ezer a bevétel. Színházra, diszkóra 1 millió 100 ezer a kiadás és 1 millió 434 ezer a bevétel. A sportcsarnok kiadásai is 1 millióra rúgnak és 1 millió 625 ezer forint bevételt kell produkálnia. Ügy kell gondol­kodni mindannyiunknak, mint egy termelővállalat dolgozói­nak. Rábízom a munkatár­saimra, hogyan keresik meg a szükséges pénzt, bár tudom, ez a szabadság sovány vigasz. A játék vége — Hogyan érinti a művelő­dési központot az adózás? — Nem akartam elhinni, hogy a könnyű műfajokra húszszázalékos az adókulcs, de a terembérre, a nyomdai tevékenységre szintén ugyan­ennyi. Üj pénzforrások után kell néznünk, hiszen eddig legalább a könnyebb, agyte­vékenységet elenyésztő mér­tékben igénylő szolgáltatá­sainkkal lehetett nyereségre szert tenni. Azt érezzük, hogy nem adhatjuk tovább, nem háríthatjuk a közönségre azo­kat a terheket, amelyek a mi nyakunkba szakadtak. Ez az Add tovább, mert rád szárad! játék nálunk ér véget. A je­lenlegi gazdasági helyzet két dolgot szülhet. Vagy minde­nért jobban meg kell dolgoz­ni és elérünk valamit — no, nem gondolok nagy dolgokra, csak az életben maradásra —, vagy mindenért jobban meg­dolgozunk, és ennek ellenére nem sikerül.., Űjj írisz A % Az Állami Népi Együttes tervei Nyitás a repertoárban A Magyar Állami Népi Együttes székházában, a Bu­dai Vigadóban tegnap sajtó- tájékoztatót tartott Serfőző Sándor igazgató és Tímár Sán­dor művészeti vezető. Ismer­tették az ez évi szereplési ter­veiket és a három évre- szóló művészeti programjukat. Általában évente hetven fel­lépést vállal az együttes, ame­lyen az állandó repertoár hat programja szerepel. Kettő a régebbi Rábai Miklós-koreog­ráfia, az Ecseri lakodalmas és a Muzsikáló tájak, a másik négy pedig már Tímár Sándor összeállítása. A jövő héten hétfőn Fran­ciaországba indul egy hónapos turnéra az együttes 75 tagja, ahol 25 előadáson lépnek fel. Ősszel Belgium és Franciaor­szág nagyobb városaiba kap­tak meghívást. Egyelőre még folyamatban van különböző külföldi impresszáriókkal a tárgyalás az ausztráliai, az olaszországi és a brazíliai út­ról. Jövőre valószínűleg Ang­liába sikerül kijutniuk és 90- ben pedig immár harmadik alkalommal az Amerikai Egye­sült Államokba. Tímár Sán­dor az együttesnél eddig el­töltött mintegy 8 évet keser­vesnek látja. Az elkövetke­zendőkben, úgy érzi, megen­gedheti az együttes a nyitást, a repertoár bővítését, a régi koreográfiák felfrissítésével és a kortárs, fiatalabb kollégák munkáinak bemutatásával. fi maga pedig egy újszerű prog­rammal kísérletezik, amely­ben a kortárs zenét a népze­nével ötvözve, az eddigi nép- tánchagyományokat összegez­ve, az Állami Népi Együttes 40. születésnapján, 1991-ben mutatnának be. IÁLLÍTÓTERMEKBOL Sokkolva és meghökkentve A SZAFT, a szentend­rei Vajda Lajos Stúdió tagjainak és barátainak tárlata az Ernst Múze­umban március 13-ig te­kinthető meg. Utána áp­rilis 12-től május 1-ig a győri műcsarnokban, május 5-től június 2-ig a dunaújvárosi Uitz Te­remben mutatkoznak be. Pincéből emeletre Az 1967-ben alakult szent­endrei Vajda Lajos Stúdió fo­kozatos előrelépéssel valósá­gosan és művészi értelemben is a pincéből az emeletre érke­zett. Mindez értéket és hírt il­letően egyaránt tényleges tér­hódítás. Indulásuk éveiben a vállalkozás bátorsága, a sok­kolás és meghökkentés vált fontossá, felkavarták az álló­vizet. Azóta műgondjukkal, és bátorságukkal elfogadtat­ták magukat. Álmaikat tes­tesítik műveikben. E bemutat­kozással párhuzamosan Fe Lu- gossy László, Wahorn András és Ef Zámbó István közös ki­állítássorozaton szerepel Svéd­országban. A szentendrei pin­céből az európai hírig jutottak el. Eddig, hiszen Kerouac sza­vaival „utón” vannak. Húsz­esztendei közös munka van mögöttük. Felderítő megszál­lottságukkal a festészet új földrészét keresik, közelítik. A külső lét ábrázolása helyett asszociációikat tárják a tárlat­látogató elé. Tomboló soknyelvűség Képzőművészeti életünk, ki­fogyhatatlanul színes sejtje, egyik új frusztrációja a Vaj­da Lajos Stúdió. Ök élik is, nemcsak teremtik művészetü­ket, ami lehetőség, kapu a jö­vőhöz. A velük kapcsolatos felháborodás, gúnyos mosoly a múlté. Magamban mondom: engem csak az zavar, s az a velük kapcsolatos kételyem, hogy a mű mindig „félkész”. Az alkotások azonban vála­szolnak: ilyen a világ, ilyen is, s főként mi vagyunk ilye­nek. Ezt elfogadom, még ak­kor is, ha ugyan bátorodunk, íRadiófigyelői MIT ÉR AZ ÉRETTSÉGI? Az utóbbi időben elszaporod­tak a rádióban az iskolázta­tással foglalkozó műsorok. Ez természetesen összefügg mind­azokkal a változásokkal, me­lyek a népgazdaságban a munkaerő-igényeket máris el­kezdték újra feltérképezni, most már remélhetően ke­mény céltudatossággal. A ko­rábbi héten ennek jegyében került terítékre a szakmun­kásképzés jelenlegi helyzete és kilátásai, majd legutóbb pedig dr. Tóth Judit megpró­bált becsületes őszinteséggel szembenézni a középiskolát végzettek helyzetével. A végső következtetések minden tekintetben elgondol­kodtatóak. Ma már legfeljebb csak azok számára terem ba­bér a gimnáziumban, akik képességeik és tanulmányi eredményeik alapján megütik az egyetemi felvétel — jó ér­telemben — egyre szigorodó mértékét. A többiek, akik ki­hullanak a rostán, jobbára kallódó fiatalok, akik nem tudnak elhelyezkedni a sem­miféle képesítést nem nyújtó, közepes érdemjegyekkel zsú­folt érettségi bizonyítvánnyal a zsebükben. Kétségbe esve kilincselnek a munkaközvetí­tő ajtaján, egyre lankadó buz­galommal böngészik az újsá­gok álláshirdetéseit, közben­járás után futkosnak. Mivel néhány éven keresz­tül abban a hitben ringatták magukat, hogy legrosszabb esetben valamilyen „könyök­védős” íróasztali munka csak jut nekik osztályrészül — a legtöbbjük a fizikai munká­nak még a hallatától is visz- szariad. Ilyenformán — akar- va-akaratlan — évekig szülei nyakán élősködik, akik meg­próbálnak maguk is minden követ megmozgatni azért, hogy a gyerek valahogy a sa­ját lábára tudjon állni. Bizony ebből a légüres tér­ből nehéz kitörni. „Siker” esetén az eredmény bizony távolról sem kecsegtető. Egy kimutatás szerint a különféle hivatalokban megkapaszkodó érettségizettek átlagfizetése háromezerötszáz forint. Még azok járnak a legjobban, akik mégis arra adják a fe­jüket, hogy valamilyen szak­mát tanuljanak. Igaz, leg­többjüket ettől az is vissza­tartja, hogy akkor be kell vallani: elfecséreltek életük­ből négy esztendőt. Pedig tu­lajdonképpen ez sem igaz. Föltehetően még egy közepe­sen tanuló gimnazista is el­sajátított, vagy mondjuk úgy: ízelítőt kapott olyan ismere­tekből, mely további életét tartalmasabbá tudja tenni, fo­gékonyabban. színesebben lát­ja a világot. A szülőknek is át, kellene értékelni a gimnáziumról ma­gukban dédelgetett, saját gyermekkoruk emlékét őrző ábrándképet. Igaza volt an­nak az anyának, aki az egyik riportban elmondta, hogy lá­nya nem volt kitűnő tanuló, de azt akarta elérni, hogy az iskola olyan megbízhatóan jó műveltségi alapot teremtsen, amelyre felnőttkorban min­dig lehet támaszkodni, sőt, az adott kedv és lehetőség sze­rint bővíteni. Tudomásul kell venni, hogy nagyot fordult a világ kereke. Az érettséginek önmagában ma már nincsen meg az a társadalmi tekinté­lye, mint apáink idején. Is­mereteinket i« az élet gyakor­latibb követelményeihez kell igazítanunk. VÁLTSÁGDÍJ. Gondolom, a rádió hallgatóinak nem kell különösebben bemutatni Mol­dova Györgyöt. Ha másként nem, de mint a rádiókabaré vendégét, résztvevőjét, szerző­jét több-kevesebb rendszeres­séggel üdvözölhetjük. Ám hangjátékai is osztatlan sikert aratnak. Minden bizonnyal ezek közé tartozik a legutób­bi is, mely a gépeltérítések keserű históriái nyomán egy elképzelt magyar változatot tűz tollhegyére. A képtelen helyzetből adódó bukfenceket a szatíra foglalatába keretez­ve, a maga választékos elő­adásmódjában olyan figurákat állít elénk, melyek a maguk ügyeskedő észjárását még eb­ben a helyzetben sem tagad­ják meg. Kesernyés fintorral hallgatjuk őket, s közben is­merősökre, szomszédokra és — valljuk be — kicsit ma­gunkra is ismerünk. A kitűnő előadás váltságdíját végül is velük együtt, közösen fizettük meg. Megérte, közben jól szó­rakoztunk. Szombathelyi Ervin rejti. Itt — képletesen szólva — valóban rongyból születik a drágakő. A stúdió tagjai a világ egyik változatát képvH selik. Matyófalvi Gábor tő-4 mondatos szobrai a húsvét- szigeti kőbálványokból és aj szatmárcsekei fejfákból ered-* nek. Aknay János érzelmek* kel átszőtt látomásai igazolják, hogy a fájdalom szintén tisz­ta forrás. Művészete a drámát is megszelídíti. Eí Zámbó 1st-, ván mindig fantasztikus dől* gokat talál ki, s érvényesíti azokat a műben. Végül is tér*, mészetessé válik, hiszen ma* ga az élet fantasztikus. Fe Lu* gossy László új zónákat nyit — képi gondolkodásában Wa* hóm Andráshoz és Bukta Im­réhez hasonlóan. A befejezést társaikra és a jövőre bízzák. r.V\> • : .'it Bogdándy Zoltán Szultán: Az első ösvény (kollázs) tisztulunk általuk, én — s minden bizonnyal korosztá­lyom is — más szellemi boly­gó lakója vagyok. Ady írta: Valami újat lelni, kitalálni. A szentendrei Vajda Lajos Stúdió immár húsz esz­tendeje szüntelen kitalál vala­mit — meghökkentőt, meg­rázok Kincset szórnak a szél­be, s mintha bíznának is ab­ban — függetlenül attól, hogy nem is törődnek vele igazán —, hogy ilyen lesz a holnap. Ők elsősorban maguknak élik műveiket, ezt az univerzá­lis költőiségű, profán képsort, lüktető szobrászatot, furcsa zenét. Sok ezer évig egynyelvű volt a képzőművészet, most tombol a soknyelvűség. Ez a törvény. A formák slampossága nem műgondhiány, hanem maga­tartás; az úttörő elszántságot Költői alkotás Általános vonásuk — a vaj* dásoknak és barátaiknak —A világ eddig ismeretlen földré* szének keresése. Bereznai Pé­ter Eszkimó esküvője. Loií Viktor zenélő gépszobrász&ta, Vincze Ottó irányjelekből so* rakozó lendülete, Elekes Ká­roly újdonságai fellármázzák) képzeletünket. Meg is nyug* tatnak egyúttal, hiszen segít* ségükkel nyomra bukkanunk, ami a feszültség keltette har* mónia, az új Igazság felé ve* zet. Sorolhatom a többieket, Rényi Krisztinát, Kopasz Ta­mást, Krizbai Sándort is, dó ami igazán megható és meg* rendítő, a jók közül is kima* gasló, az Lovász Erzsébet Ma­dárcsóvája. Olyan kép, amely költészet a javából. Losonci Miklós Szigetelés, lapos tetők szigetelése Vízszigetelés a műszakilag legcélszerűbb és leggazdaságosabb (Bitulax, Bikoflex, Akvabit) technológiával, a 8/1986. (VUL 21.) EVM sz. rendelet figyelembevételével. Lapos tetők komplex felújítása, új tetők készítése, lejtéskialakítás (hőszigetelő beton), utólagos páraelvezetés megoldása. Tetőszigetelés tervezése. Nyílászárók utólagos szigetelése jói bevált, tartós megoldással. Nedves falak kiszárítása. további nedvesedés megakadályozása garantált technológiával. A referenciamunkák megtekinthetők. Gyors, pontos és megbízható kivitelezés. Kérje ajánlatunkat. Szigma Építőipari Kisszövetkezet Szekszárd, Vak Bottyán a. 6. 7101 Telefon: (74)-11-685. Szigma Építőipari Kisszövetkezet hő- és tetőszigetelő irodája Miskolc, Béla u. 6. 3532 Telefon: (46)-84-515. Az Ipari Műszergyár felvesz közgazdasági ismereteket szerzett, közép- vagy felsőfokú végzettségű belső ellenőrt Fizetés: megállapodás szerint. Jelentkezni lehet az ikladi Ipari Műszergyár személyzeti és oktatási főosztályán, levélcím: Aszód, Pf.: 2. 2170.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom