Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-24 / 46. szám

1988. FEBRUÁR 24., SZERDA Többet fizetnek A juhiéiért Az Idén többet fizet az első osztályú juhtejért a mezőgazdasá­gi üzemeknek a tejipar, amely a termelők számára lehetővé teszi fejőgépek kedvezményes vásárlá­sát is. A tejipari vállalatok trösztje a juhtejből készülő sajtok export­jának növelése érdekében a fel- vásárlási alapár emelését hatá­rozta el. Eszerint a hat százalék zsírtartalmú, export sajt gyártá­sára alkalmas juhtejért az eddigi 18 forinttal szemben literenként 21 forint 60 fillért fizetnek. A juhtej minőségi prémiumának mértékét szintén növelte a tej­ipar; ha az átadott tej zsírtartal­ma hat százalék felett van, a többlet zsír minden kilogramm­jáért a korábbi 80 forint helyett 100 forintot térít a termelőknek. A konvertibilis elszámolású pia­cokon eladott sajtok nyereségé­ből az ipar év közben a koráb­binál nagyobb előleget fizet a gazdaságoknak. Kedvező az is, hogy az év végén az exportnye­reség 50 százalékát továbbra is megkapják a gazdaságok. A gazdaságok számára a fejőgé­pek vásárlását megkönnyíti a tej­ipar, a korábbinál többet áldozva erre a célra. A hazai gépeket a Taurina, illetve az Agrocoop ál­lattenyésztő közös vállalatok gyártják, s azokat a tejipari tröszt szerzi be a gazdaságoknak. A gépek átvételére a nagyüze­meknek többféle lehetőséget kí­nálnak; ezek megegyeznek abban, hogy a szerződés léjárta után a gazdaság tulajdonába megy át az addig a tejipar tulajdonában lé­vő gép. Kistelepülések szolgáltatás nélkül A kontároké a jövő? A megye kistelepüléseit jár­va sokszor halljuk a panaszos szavakat: nincs cipész, fodrász, patyolat, női-íérfi szabó a fa­luban. Mindezekért be kell utazni a városba, vagy a kö­zeli nagyközségbe. Például az 1300 lakosú Szigetbecsén egyet­len szolgáltatóágazatnak sincs művelője. Ugyanezt tapasztal­hatjuk a megye számos kiste­lepülésén. A számszerű vizs­gálatok hű képet adnak a neu­rotikus pontokról. A megyében lakossági szol­gáltatással összesen 18 ezren foglalkoznak, ebből 590-en kistelepüléseken. Az ezer főre jutó lakossági szolgáltatást végzők száma a kistelepülése­ken 12, ami jelzi, hogy az el­látási színvonal ezeken a he­lyeken — még az alapvető szolgáltatásokban is — mint­egy egyharmaddal alacso­nyabb, mint a megyei átlag. A megyei tanács ipari osztá­lyának helyszíni vizsgálatai, a helyi tanácsok, a HNF-bizott- ságok és a lakosság véleménye szerint a szolgáltatások szín­vonala a kistelepülések közül négyben jónak, tizenötben el­fogadhatónak és huszonötben rossznak minősíthető. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a kistelepülések szolgál­tatási ellátását javítani szán­dékozó szervezési intézkedé­sek — átjárásos mozgalom, címfelvételt helyek, túrajára- tok — nem minden esetben elégítik ki az ott élők igé­nyeit. Az áruellátás és szolgáltatás feltételeinek a javításáért a helyi tanácsok tehetnek a leg­többet. Az elmúlt évben több példa is volt erre, mégpedig oly módon, hogy a gazdálkodó­szervezeteket, a magánkeres­kedőket és magánkisiparosokat saját forrásaikból támogatták a tanácsok. Így például a kis­kereskedelmi üzletek létesíté­séhez saját eszközeikből pénz­ügyi támogatást is adtak. A magánkereskedők és magán­kisiparosok kistelepüléseken való működését üzlethelyiség­gel, műhellyel segítették a ta­nácsok, illetve több települé­sen éltek az adóalap-csökken­tés lehetőségével. A jövedelemadó bevezetése miatt a kisiparosok számának csökkenésével számolhatunk, ami várhatóan az illegális ipargyakorlók — kontárok — számát fogja növelni, másrészt egyes településeken a szolgál­tatás számos formája meg is szűnhet. K. Sz. Emlékezni már kevesen jönnek A terebélyesedő fa gyökerei f Az 1945. december 29-én $ kelt rendelet szerint át ^ kellett települnie Német­it országba annak a magyar íj állampolgárnak, aki a leg- '/ utolsó népszámlálási ösz- ? szeírás alkalmával német ^ nemzetiségűnek vagy né- met anyanyelvűnek vallot- ^ ta magát. A német nem- f zetiségű lakosság első cso- £ portjait 1946. január elején £ Budaörsről indították el 4 Németország nyugati részé- $ be. Majd 1946 közepéig $ mintegy 125 ezer magyar- $ országi német került át Németország amerikai % megszállási övezetébe. 0 Zsámbék 4685 lakosából í háromezer-hatszázat tele- j pítettek ki. A zsámbéki svá- 1, bök többségét csak katonai $ segédlettel lehetett rábírni í a távozásra. A két sárga színű, komfor­tos autóbusz és a féltucatnyi személykocsi konvoja duda­koncertet adva vonult be egy jó hete Zsámbékra. A műve­lődési ház előtt az érkezőket vagy százan várták. A vendé­gek: az egykor kitelepített zsámbéki svábok és leszár­mazottaik, de a száztagú de­legáció egy részének nincse­nek emlékei, rokoni kapcso­latai a településen. — Wettenberg kisváros Hes­sen tartományban, viszonylag közel Frankfurthoz. E város­kába és környékére is kerül­tek az 1946-ban Zsámbékról kitelepített sváb családok. Amikor összecsomagoltak, a legszükségesebbeken kívül be­került a poggyászba a sok szép zsámbéki viselet, a csa­ládi fotók, dokumentumok, újságkivágások, mindaz, ami összegyűjtve egy település múltját jelenti. Az elnéptele­nedett házakba azután a Jászságból, Kunságból érkez­tek új honfoglalók, akik szá­mára a fiókok mélyén vagy a padláson felejtett iratok, do­kumentumok nem jelentettek semmilyen értéket. Így tör­tént, hogy az 1720 és 1758 kö­zött itt letelepített németek leszármazottainak kitelepíté­sével Zsámbék nemcsak dol­gos polgárait, de múltja égy részét is elveszítette — mond­ja Zink Imre, Zsámbék ta­nácselnöke. A hegyre ka­paszkodó Szabadság utca tete­jén, az elnökék konyhájában, „hosszú” német kávét kavar- gatva beszélgetünk. A házi­asszony mentegetőzik, a ven­dégek így szeretik, hát most mindannyian így isszák. Bátyus bál Zsámbékon Szombat délután van, este hétkor kezdődik a gyakorló- iskolában a sváb bátyus bál, erre az eseményre érkezett előző napon a kétbusznyi em­ber. Őket zsámbéki családok látják vendégül; Zinkéknél például hatan laknak. — A Wettenbergben és környékén élő zsámbékiak Az orr-fül-gégészeten Augusztinovics Mónika doktornőt vizs­gálat közben „látta meg” kameránk. (Vimola Károly felvételei.) Az elterjesztés lehetőségei Számítástechnikai kultúra Konzultatív tanácskozó tes­tület létrehozását tervezi az Állami Ifjúsági és Sporthiva­tal a szállítástechnikában dol­gozó fiatalok alkotókedvének ösztönzésére, támogatására és a számítástechnikához kapcso­lódó akciók szervezésére. Ez a fórum — az anyagi és szellemi erők egyesítésével — lehetőséget adna a számítás- technikában érdekelt szerveze­teknek, intézményeknek, vál­lalatoknak ahhoz, hogy köz­vetlenül informálják egymást törekvéseikről, terveikről és lehetőségeikről, összehangol­ná a számítástechnikai kul­túra terjesztésére vonatkozó elképzeléseket. Működésével lehetővé válna közös akciók megszervezése, pályázatok ki­írása, a tehetségek gondozása is — a helyi érdekek figye­lembe vételével. Az ÁISH a konzultatív testület létrehozá­sa érdekében előzetes megbe­széléseket folytat többek kö­zött a Művelődési Miniszté­rium. az Ipari Minisztérium, az OMFB, a KISZ KB, az MTESZ képviselőivel. A tapasztalatok szerint ma már nem az a fő gond. hogy nincs elegendő számítógép, hanem sokkal inkább az. hogy elaprózódnak a számítástech­nikai ismeretek megszerzését, elterjesztését, fejlesztését szol­gáló akciók, kezdeményezések, az anyagi források és szellemi energiák. A jó ötletek gyak­ran „elvesznek”, mert egyedi, esetleges kezdeményezéssel kí­vánják megvalósítani azokat, s az eredmény gyakran az adott gesztorintézmény anya­gi helyzetétől is függ. A tes­tület létrehozásával, az össze­fogással ez kiküszöbölhető, csakúgy, mint a párhuza­mosság, az, hogy a különböző szervezetek sokszor csaknem egyidőben hirdetik meg ha­sonló Jellegű pályázataikat. Búcsúesten a vendégek és vendéglátóik (Vimola Károly felvétele) nagy szeretettel ápolják ha­gyományaikat. Tették ezt ak­kor is, amikor még bizonyo­sak voltak abban, hogy soha többet nem juthatnak haza. A magyar szót elfelejtették ugyan, de zsámbéki dalokat énekelni olyan hibátlanul és átéléssel tudnak, hogy az em­bernek a szíve facsarodik be­le. A Heimatverein, a wet- tenbergi zsámbékiak egyesü­lete aprólékos munkával gyűjtötte össze a messzi föld­re került zsámbéki dokumen­tumokat, a híresen szép sváb viseletét, a használati tár­gyakat, a megőrzött fotókat, új ságki vágásokat. A hetvenes évek közepén, a nyolcvanas évek elején kez­dődtek, majd váltak egyre gyakoribbá a kölcsönös uta­zások. rokonlátogatások. Sok­szor megesett, hogy egy- egy zsámbéki porta előtt NSZK-rendszámú kocsi állt meg, s az érkezők megható- dottan nézegették a házat, pillantgattak a kertbe. Szó­ba kerülnek az utcabeli Tö- röcsikék, ők is beszédbe ele­gyedtek valakivel, akiről ki­derült, abban a házban szü­letett. Behívták, megismer­kedtek, a két család azóta is kapcsolatot tart. Kölcsönösséget feltételez — Három éve keresett meg a wettenbergi polgármester és javasolta valamiféle partneri kapcsolat, ahogy ők mondják partnerchaft kialakítását — meséli a kezdetekről Zink Im­re. — Nem arról van szó te­hát, hogy csupán az ottani magyarok és a zsámbéki svá­bok kapcsolata lenne ez. Raj­tuk keresztül kerültünk ugyan kapcsolatba, de a cél az, hogy wettenbergiek és zsámbékiak partnersége legyen. Illetve, mivel ők már testvérkapcso­latot ápolnak a dél-franciaor­szági Sorgues városkával, tu­lajdonképpen három nemzet fiainak barátsága ez. Két éve, 1986 nyarán mintegy másfél száz wettenbergi láto­gatott el a zsámbéki szomba­tok idején a községbe. És itt voltak a sorgues-iak is, ama­tőr együtteseik magas művé­szi színvonalú műsort adtak. A fellépések után nagy bált rendeztünk, a vendégek ak­kor négy napot töltöttek ná­lunk. A következő évben a Heimatverein meghívására há­rom busszal, több mint száz zsámbéki vendégeskedett Wet­tenbergben. Viszonozták az előző évi szereplést a gyer­mektáncegyüttesünk, a nem­zetiségi dalkör tagjai és spor­tolóink is. Tudvalévő, hogy jelenleg testvérkapcsolatot csak vá­ros létesíthet. Nyilvánvaló, hogy ennek a megkötésnek elsősorban anyagi okai van­nak, hiszen egy ilyen kap- rsolat kölcsönösséget feltéte­lez, s ennek anyagi háttere egy községi, nagyközségi ta­nácsnál nincs minden esetben meg. Bár a Buda környéki települések tanácsai — isme­retes, hogy mindegyikből sok németet telepítettek ki, s szinte valamennyit megkeres­ték már testvérkapcsolat fel­vétele céljából NSZK-beli te­lepülések — el tudnának kü­löníteni néhány százezer fo­rintot ilyen célokra. Az ál­lampolgárok utazásait és kap­csolattartását eddig sem, s ezután sem közpénzből fede­zik. Kényes kérdés ez a part­nerkapcsolat, vélekednek so­kan. Ügy tartják, nem biztos, hogy hasznunkra válik, ha túl közelről megismerik a magyarok a kinti viszonyo­kat. — Igen, a minimum negy­venezer márkás Mercedesek, a szép házak mindenkit elbű­völnek, aki először látogat ki — vélekedik erről a tanács­elnök. — De ha eltöltenek né­hány napot egy német család­nál, arra is rájönnek, hogy emögött kemény munka, a számunkra ismeretlen takaré­kosság van. Ízelítőt kapnak az állampolgári fegyelemből, ami nekünk szintén nem erős­ségünk. Múltjukat keresik Élettel telik meg a ház; megérkeztek a vendégek. Egy­másnak adják a kilincset a fürdőszobában, lázasan ké­szülnek a báir(i. MafJiias Xifl.eaüval,_; a Heímatvérein volt vezetőjével beszélgetünk. Igaz, hogy Bián született, ám gyerekfejjel -került ki, így a nyelvi nehézségeket édes­anyja, Tériké néni hidalja át. — Összegyűjtöttük és ápol­juk a zsámbéki németek kul­turális örökségét és átadjuk utódainknak. Ezzel a kapcso­lattal pedig egy magot ültet­tünk el — mondja Mathias Tiffeau, miközben mondaniva­lóját széles mozdulatokkal ki­séri —, és azt szeretnénk, ha ebből a magból terebélyes fa fejlődne. Nem csupán az itt maradt és a kint élő néme­tek kapcsolatait szeretnénk, hanem települések közötti ba­rátságot is. Ezek az ismeret­ségek. barátságok segítik egy­más kölcsönös megbecsülését, Mathias indul átöltözni, Té­riké nénivel társalgunk to­vább. aki már kicsit jobban beszél, mint néhány perce. So­rolja, hogy miként foglalko­zik a helyi újság az egyesüle­tük eseményeivel. hogyan ápolják a kapcsolatot a kör­nyéken élő, kitelepített ma­gyarok. Beszélt a kint ren­dezett búcsúról, amely mikor is lehetne máskor, mint a zsámbéki katolikus templom­hoz fűződő napon. A fájó se­beket begyógyította az idő, a kitelepítés negyvenedik év­fordulóján a megemlékezés mint tényt, objektív helyzetet fogadta el ezt az eseményt. Sajnos egyre kevesebben vannak, akik emlékezni jön­nek Zsámbékra. A második, harmadik generáció inkább a gyökereket keresi. Meg-meg- akad Tériké néni. Szépen va­salt, fodros blúzát, húzott se­lyemszoknyáját simogatja. — Nehezen jönnek a sza­vak — sóhajtja —, nem őriz­tük eléggé a magyar szót. De ha tudtuk volna, hogy vala­ha még egyszer hazajöhe­tünk ... A látogatás alkalmával ba­rátsági okiratot írtak alá a Wettenbergi—Zsámbéki Egye­sület, a zsámbéki nemzetiségi klub és a zsámbéki művelő­dési ház vezetői, amelyben a hagyományok feltárását, a művészeti csoportok cseréjét, a sportegyesületek kapcsola­tainak fejlesztését, az egész­ségvédelmi tapasztalatok át­adását és az idegenforgalom fejlesztését tűzték célul. Máza Katalin Betegellátás — magasabb színvonalon Esetenként kórházpótló Az igazgató főorvos, dr. Mol­nár László rendel a jól felsze­relt fogászaton. A 2-es főút mentén álló, lát­ványnak is impozáns épület, a két és fél hónapja átadott szakorvosi rendelőintézet büsz­kesége lehet a dunakesziek- nek. Bizonyára annak is te­kintik. Ha valakinek kétsége támadna, hogy a főváros kö­zelében szükség volt-e egy ilyen nagyon drága, rangos beruházásra, jó, ha tudja, hogy Dunakeszin és körzetében Főttől Gödig több mint hat­vanezer ember — se tömeg­hez szezonban még legalább tízezer nyaralót is hozzászá­míthatnak — magasabb szin­tű egészségügyi ellátására, gyógyítására hivatott. A napi betegforgalom nem ritkán el­éri az 1300-at. Az egyik kezelő előtt szót váltottunk a várakozókkal ar­ról, mit jelent számukra az új létesítmény. A kulturáltságot, a kényelmet, a fővárosba uta­zástól való megkímélést, az orvos minden időben lehetsé­ges elérését említették. Az in­tézmény igazgatója, dr. Mol­nár László, aki egyben a vá­ros vezető főorvosa, azzal kezdte a beszélgetést, ne kí­vánjuk, hogy részletezze a ré­gi és az új épületben folyta­tott gyógyítómunka feltételei­nek a különbségét. Egyszerűen össze sem hasonlítható! — Már a hetvenes években látszott, hogy szükség lesz az új épületre. A réginek, egy öreg átalakítgatott kastélynak már a fenntartása is nagy költ­ségeket emésztett fel amellett, hogy még a Barátság úti kis egészségügyi alközponttal együtt sem felelt meg a köve­telményeknek, Több szakma hiányzott, emiatt sokat utaz­tak a betegek, s növelték to­vább másutt is a zsúfoltságot. Itt az orthopedia kivételével valamennyi szakrendelés meg­található. Bár — hogy ne csak a szépet és a jót mondjam —. szakember hiányában nem tudjuk két műszakossá szervez­ni a szemészetet, pedig nagy szükség lenne rá. A szakrendelések reggel 7- től este 7-ig folyamatosak. Emellett, az éjszakai ügyele­tén kívül, készenléti ügyeletet is tartanak, így a nap bárme­lyik órájában elérhető az or­vosi segítség, ha a körzeti or­vos már nem rendel. S ha ren­del, bizonyára számára is biz­tonságot jelentő háttér egy korszerűen felszerelt szakren­delő megléte. S hogy az épü­let rendeltetésszerű használa­ta kifogástalan, az annak is köszönhető, hogy már az épít­kezés ideje alatt egyeztették a szakmai igényeket a helyisé­gek kialakításában, berendezé­sében és felszerelésében. A legmodernebb gyógyító berendezéseket kapták, illetve kapják meg a helyi és a kör­nyékbeli üzemek anyagi áldo­zatvállalásának is köszönhe­tően. Nemcsak a szokványos műszerek, hanem azok az esz­közök is rendelkezésükre áll­nak, amelyekkel gyógyíthatnak és megvizsgálhatnak olyan eseteket is, amelyek eddig Kórházi ágyat terheltek. A ve­zető főorvos példaként emlí­tette — elsőként mint fogor­vos — az Ergostár 90 típusú fogászati kezelőegységet. A pillanatnyilag fellelhető leg­modernebb berendezés! Az­után az ERBE Kryo progra­mozható sebészeti készüléket, amely mínusz 188 Celsius- fokig fagyaszt, s ily módon segítségével bizonyos sebészeti beavatkozásokat helyben elvé­gezhetnek, nem szükséges kór­házba utalni a rászorulókat. A sebészeten kívül a bőrgyó­gyászatban és a nőgyógyászat­ban is alkalmazzák. Folyamat­ban van annak az ultrahan­gos diagnosztikai berendezés­nek a beszerzése is, amelyből jelenleg mindössze öt van Pest megyében. Kezeléséhez az itt dolgozó orvosok közül képez­nek ki szakembereket. Ismét csak példaként mondta az igaz­gató főorvos, hogy a Vöröske­reszt közreműködésével vállal­hatják egy-egy üzem dolgozói­nak onkológiai szűrését. S akit kiszűrnek, berendelik ide gon­dozásra, s ezzel megelőzik a nagyobb baj kialakulását. Nagy egítséget jelent a to­vábbképzés és a gyógyítás vo­natkozásában egyaránt, hogy a háttérkórházukkal, a váci­val jó együttműködést alakít­hattak ki. Így együtt s ilyen feltételekkel most már való­ban megnyugtatónak mondha­tó a város és körzete több tíz­ezres lakosságának egészség­ügyi ellátása. Kádár Edit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom