Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-24 / 46. szám

1988. FEBRUÁR 24., SZERDA' Kiállítás, találkozó Emlékünnep 1 Csehszlovákia újkori törté­nelmének legjelentősebb ese­ményére, a februári győze­lem 40. évfordulójára emlé­keztek tegnap a budapesti Csehszlovák Kulturális és Tá­jékoztató Központban. Az év­forduló egyben a népi milícia — a munkásőrség — megala­kulásának is 40. emlékünnepe. Ebből az alkalomból a bemuta­tóteremben dokumentációs ki­állítást nyitott meg dr. Jaros- lav Musilek, a CSTK igazga­tója. A szomszédos baráti or­szág nemzeti ünnepe alkalmá­ból baráti találkozóra érkezett hazánkba a Csehszlovák Népi Milicia parancsnokságának küldöttsége, Jozef Kvietok és Milan Hrbek, a Csehszlovák, illetve a Szlovák Népi Mili­cia főparancsnoksága tagjának vezetésével. A vendégek a bu­dapesti kultúrcentrumban sajtótájékoztatón és baráti ta­lálkozón vettek részt, amelyen jelen volt Borzák Lajos, a Munkásőrség Országos Pa­rancsnokságának' osztályveze­tője. A februári győzelem ünne­pe alkalmából a barátság és együttműködés elismeréséül kitüntetéseket adott át Jozef Kvietok magyar munkásőrök­nek. Köztük a Népi Milicia Díszjelvényét kapta Rágyánsz- ki Pál, a Munkásőrség Pest megyei parancsnoka. Gödöllői takarmányozási kísérletek Helyettesíti a szóját Tegnap délelőtt Budapesten az Atrium-Hyatt konferen­ciatermében szakmai tanácskozást rendezett az osztrák Agrocon cég, valamint a Tiszavidéki Takarmánygazdálkodási Társaság. A megjelenteket dr. Márai Géza, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem adjunktusa köszöntötte, majd két olyan új takar­mányadalék magyarországi kísérletsorozatát értékelték, me­lyek alkalmazásával javulhatnak állattenyésztési eredmé­nyeink. Dr. Márai Géza arról a kétéves alapkísérletről számolt be, amely bizonyította az osztrák partner licence alapján ké­szült Labaktiv—Combi előnyeit. Ez a termesztés, biológiai úton nyert alapanyag nagy hatékonysággal alkalmazható olyan fehérjetartalmú, de durva és hátrányos rostösszetételű takarmányoknál, mint például az extrahált napraforgódara. A hazai nagyüzemi kísérletek igazolják, hogy a hízótakarmá­nyokban optimális szójahelyettesítő lehet a Labaktiv—Combi. Többek között ezt emelte ki előadásában dr. Both László is, aki a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium kép­viselőjeként takarmányfehérje-ellátásunk jelenlegi helyzetét is­mertette. Elmondta, évente mintegy 600 ezer tonna extrahált szójadarát vásárolunk dolláért, ehhez képest elenyésző a ha­zai forrás; körülbelül 45 ezer tonnáról van szó. Végül is ez az új anyag — szalmaféléknél, kukoricaszárnál ugyancsak hasz­nálható — fontos szerepet kaphat a tavaly meghirdetett fe­hérjeprogramunkban. E szójapótló alkalmazásainak élettani vonatkozásairól dr. Pethes György, a Budapesti Állatorvostudományi Egyetem professzora számolt be, míg Peter Lenauer, az Agrocon igazga­tója a nemzetközi eredményekről adott tájékoztatást. Ugyancsak a tegnapi tanácskozáson alapos tájékoztatást kaptak a résztvevők egy másik újdonságról, a Cospróról. E takarmányadalék a broiler csirkék nevelésének befejező sza­kaszában is gazdaságosan használható. E témához kapcsolódó vizsgálatokat a gödöllői Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóközpont végzett. A kis- és nagyüzemekben egyaránt eredményesen vizsgázott az új adalékanyag. Számítógépes törzskönyvezés, korszerűbb ivadékvizsgálat Fajtagyőztes a Hungahib sertés „A Hungahib hibrid sertés tenyésztésében, tartásában napjainkban már több mint 150 mezőgazdasági nagyüzem érdekelt, hozzávetőlegesen 80 ezer kocával és másfél mil­lió vágóállattal.” E szavakkal nyitotta meg Illés Lajos ter­melési rendszervezető a kö­zelmúltban a Hungahib Ser­téshús-termelési Rendszernél, Herceghalomban tartott faj­tafenntartói munkaértekezle­tet, amelyen az Állattenyész­tési és Takarmányozási Mi­nősítő Intézet sertéstenyészté­si osztályának munkatársai, az ország különböző terüle­tein lévő Hungahib-törzste- nyészetek, hibridbázis-tenyé- szetek képviselői és a ter­melési rendszer tenyésztési szakemberei vettek részt. Gazdasági biztonság A Hungahib terjedését az elmúlt években is elősegítette a hibrid sertés teljesítmé­nyének javulása. Ez össze­függ azzal a több mint egy évtizedes céltudatos munká­val, mely a Hungahib Sertés­hús-termelési Rendszert meg­alakulása óta jellemezte. Az eltelt évek alatt a tenyészser- tés-forgalmazás, a Hungahib- bal együttműködő partnergaz­daságok száma folyamatosan növekedett. Köszönhetően an­nak, hogy a Hungahib jó ér­zékkel és természetesen a szak­mai igényességet is szem előtt tartva az 1970-es évek második felétől a már meglé­vő törzstenyészetekre ala­pozta az alapvonalak neme­sítését. Ezáltal egyúttal az akkoriban tenyészsertés-for- galmazási gondokkal küzdő törzstelepeknek az értékesí­tés föllendítésével gazdasági biztonságot teremtett. Ezt bi­zonyítja, hogy míg 1976-ban, a termelési rendszer meg­alakulásának évében csak né­hány száz kocasüldőt adtak el, az évtized végére, 1980-ra tenyészállat-forgalmazásuk meghaladta a 15 ezret. Ma pedig már a különböző kor­csoportú sertések értékesítése megközelíti a 150 ezret.. Például Püspökhatvanban A Hungahib hibrid sertés tenyésztésében, a teljesítmé­nyek növelésében a múltban és a jövőben is nagy szerepet játszanak az úgynevezett spe­cializált vonalak, amelyeket meghatározott irányokba. a mind jobb eredmények eléré­se érdekében fejlesztenek to­vább. Így az anyai vonalakat a kedvező napi tömeggyara­podás, a kiemelkedő takar­mányértékesítő képesség és a jó vágóérték irányába szelek­tálják — mindenkor tekintet­tel a megfelelő szervezeti szi­lárdságra. E tevékenység sikerességét jelzi, hogy az országban lévő magyar lapály-tenyészetek kö­zül az elmúlt évben a Hunga­hib két bázisüzeme bizonyult a legjobbnak: a nagybánhe- gyesi Zalka Máté és a Pest megyében lévő püSpökhdfvani Galgavölgye Termelőszövetke­zet. Ez utóbbi mezőgazdasági nagyüzem fehérhússertés-állo- mánya is a legjobbak közé tartozik. Miként 3 Hungahib 39-es kant előállító telepük is. Bár az itt és a többi törzstenyé­szetben folyó tenyésztői mun­ka — de tulajdonképpen az egész Hungahib Sertésterme­lési Rendszer tevékenységének eredményessége igazából a hibrid végtermék minőségében tükröződik, azaz az áruter­melő üzemekben realizálódik. A jövőben is garancia Ezzel kapcsolatosan dr. Bal- tay Mihály, az Állattenyészté­si és Takarmányozási Minősí­tő Intézet sertéstenyésztési osztályának vezetője kiemelte, hogy az elmúlt évi eredménye alapján mind a szaporasági és felnevelési teljesítmény, mind a vágási mutatók tekintetében a Hungahib 39-es hibrid­konstrukció bizonyult a leg­jobbnak a hazánkban tenyész­tett fajták, hibrid és keresz­tezett sertések közül. Miután a Hungahib már minden alapvonalánál megfe­lelő állománynagysággal ren­delkezik, a széles szelekciós bázis a jövőben is garancia a tenyészérték állandó növelé­sére, a hibrid sertést tartó üzemekben a teljesítmények folyamatos javulására. Az ér­tekezleten jelen lévők ennek figyelembevételével közösen határozták meg azokat a tel­jesítményszinteket, amelyek a további előrelépéshez szüksé­gesek. Ennek eléréséhez a ké­sőbbiekben is a lehető leg­nagyobb mértékben igyeksze­nek kihasználni az ivadékvizs­gálatok által nyújtott lehető­ségeket, a tenyészértékbecslés korszerű eljárásait. Ezt min­den bizonnyal hatékonyan fogja támogatni Herceghalom­ban annak a teljesítményvizs­gáló állomásnak a létrehozása, amelynek tervei már a terme­lési rendszer szakembereinek asztalán vannak. Ez várhatóan tovább erő­síti annak a törzskönyvezési munkának a jelentőségét, ame­lyet a Hungahib központjá­ban immár évek óta színvona­lasan folytatnak. A tanácsko­zás után egyébként alkalom volt arra is, hogy a törzs­könyvezés keretében több éve működő számítógépes adat- feldolgozásba az újonnan be­lépett törzstenyészetek szak­emberei is betekintsenek. Csire Attila Titkárnők, akik nemcsak kávét tudnak főzni Munkába, iskolába is ingáznak Ök azok, akiknek a munká­ját legalább annyian ismerni vélik, mint ahányan értenek mondjuk a magyar focihoz. Régi beidegződések mélyén gyökerező előítéletek alakí­tották ki azt a ferde képet a titkárnőkről, amely szerint nincs más dolguk, mint kávét főzni, gépírni, mosolyogni a főnökre és vendégeire, s unal­mas óráikban telefonon tré- cselnek, netán a körmüket lakkozva megfájdítják a kol­légák fejét a hígító szagával. Tény, hogy ahányan vannak, annyifélék, de munkájuk sok­rétűbb s fontosabb annál, mint azt a legtöbben gondol­nák. ök adják a külvilág fe­lé az első információt a mun­kahelyről; közvetítő szerepük van a főnök és beosztottjai, illetve a leendő partnerek, a hatóság között. A főnöknek szóló legtöbb telefon náluk Dubniczné Varga Judit Érd­ről, Kodácsi Józsefné Csepel­ről jár be a fővárosba dolgoz­ni is és tanulni is. csörög, s valóban főzik a ká­vét, megrendelik vagy éppen maguk készítik el a hidegtá­lat, ha vendégek érkeznek. Megjelent a fejlett technika is a titkárnői irodában a te- lexkomptuter, a memoriterrel rendelkező írógépek, a számí­tógépek, a rádiótelefon, az üzenetrögzítő, a házi videó­lánc formájában, s ezek keze­léséhez is érteni kell ám! Szóval ők a titkárnők, a fő­nök, a főnökök nélkülözhetet­len mindenesei. Ám ha ez így igaz. a kérdés önmagát kínál­ja, hogy megkapják-e sokré­tű munkájukért az erkölcsi, anyagi, társadalmi elismerést. A kérdésre sokan sokféle vá­laszt adtak, mi mégis egy újabbal foglalkozunk, azzal, hogy mennyire szakma a tit­kárnői munka. Nos, a titkárnői munkakör nem szakma, annak ellenére, hogy gyakorlói között találunk felső fokú végzettséggel ren­delkezőket is. Számukra azon­ban nem létezik olyan szak­irányú képzés, mint mondjuk a jogászoknak, orvosoknak, pedagógusoknak, szakmunká­soknak. Ezt a hiányt igyek­szik pótolni a TIT budapesti József Attila Szabadegyeteme a már több mint két évtize­de kialakított továbbképzési rendszerében. A fővárosban a Bolyai Já­nos Textilipari Szakközépis­kolában nyolc általános vég­zettséggel kétéves, érettségivel egyéves titkárnőképző tanfo­lyamokat indítanak. Egy-egy tanévben 5-8 osztályban, cso­portonként húsz-harminc hallgató vesz részt a képzés­ben, részben már titkárnők, részben akik azok akarnak lenni. Vannak visszatérő hall­gatók is, akik így kívánják ismereteiket frissen tartani. A szabadegyetem szervezé­Pénz híján kevés a vevő a vefőmagtermeltefőnél A késésnek most nagy ára van A szegénység kerül a leg-' többe — tartja a mondás, amelynek tartalmát mostaná­ban érezhetjük igazán saját bőrünkön, no meg a népgaz­daságén. Ilyen helyzetben azon sem csodálkozhatunk, hogy jó néhány gazdaság vetőmagrak­tára kong az ürességtől, s leg­feljebb néhány kósza egér araszol harapnivaló után ku­tatva. A már említett anyagi bizonytalanság ugyanis a me­zőgazdaságra is rányomta a bélyegét. Itt már az alapokkal is gond van, hiszen az ez évi termést meghatározó szaporí­tóanyagot jó néhány szövetke­zet, vagy állami gazdaság nem tudja megvásárolni, mert az illetékes szervek hitelkijelölése jócskán késik. A baj azon­ban sajnos nem jár egyedül, hiszen a pénzszűkében álló termelőegységek mellett a kés­lekedés a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalatot is érinti. A fizetőképesség hiá­nyában képtelen kiadni a szük­séges magokat, a tárolási költ­ségek és a veszteségek köz­ben pedig nőnek. Valutát ráfizetéssel A Vetőmagtermeltető és Ér­tékesítő Vállalat Pestvidéki Központjának főmérnöke, Ma­tos László sem éppen az opti­mista vezető benyomását kel­ti. Tavalyi eredményeik felvá­zolása is meglehetősen vegyes képet mutat. A korrigált ered­ményük 11 millió forintra si­keredett, s ez csak a két esz­tendővel ezelőtti nyereség 50 százalékát teszi ki. Ám az eredmény jónak mondható, ha figyelembe vesszük, hogy a mustár- és lucernamag ér­tékesítésén mintegy 10 milliót vesztettek, s ugyanennyi volt a felhalmozódott készletek kamatterhe is. Ha ráfizetéssel is, de az év kezdetére sikerült megszabadulniuk a felesleges készletektől, sőt ez valutát is hozott a népgazdaság konyhá­jára, s így a 192 milliós ex­porttervüket néhány százalék­kal sikerült túlszárnyalni. A számadatok bizonysága sze­rint a közeljövő feladatai kö­zé tartozik, hogy kidolgozza­nak egy olyan érdekeltségi rendszert, amely a népgazda­ság mellett a vállalatot is elő­nyösen érinti. Az új adóterhek a vetőmag­termeltetőnek vállalati szinten mintegy 160 millió forintos költségtöbbletet fognak jelen­teni, tehát legalább ennyivel több eredményt kellene meg­termelniük. Hogy miből, arról egyelőre csak nagyon halvány elképzelések vannak. Előre­láthatóan számítani kell a lét­szám átcsoportosítására, vala­mint 10—15 százalékos leépí­tésre is; ám ez csak töredékét pótolja a megnövekedett ter- heknek. Hiány burgonyából A monori központban most az a furcsa helyzet állt elő, hogy az év kezdete után két hónappal még nem sikerült 1988-ra pénzügyi tervet készí­teni. Az árak és a szabályozók ismerete nélkül nem lehet pa­pírra vetni az elképzeléseket, no és egyelőre az exportlehe­tőségek is bizonytalanok. A felsorolt nehézségek mel­lett meg kell említeni néhány tényezőt, amelynek ellentmon­dásossága már-már elkeserí­tő. Első helyen kell szólni a fehérjeprogramról, amely egy kormányszintű intézkedési terv szerves része. Az idetar­tozó növények szaporító anya­ga ugyan rendelkezésre áll, ám a tecnológiák helyes kivi­telezéséhez szükséges műtrá­gyák és növényvédő szerek sorsa teljesen bizonytalan. Ugyancsak nagy jelentőséggel bír az ország második kenye­rének, a burgonyának a hely­zete is, amely jelen pillanat­ban nem éppen kecsegtető. A hiány egy részét ugyan jugo­szláv behozatallal sikerült pó­tolni, ám a kisebb mennyiségű hazai gumókból a kistermelők keresletének csak egy részét lehet kielégíteni. A felvázolt nehéz helyzetben a főmérnök szerint egyetlen pozitív vonás, hogy a vető­mag-értékesítő és a partner­gazdaságok kapcsolata szinte felhőtlen. Néha ugyan előfor­dul, hogy néhány népszerű nö­vényfajta magjából nem sike­rül adniuk, de ezt általában megértik a szakemberek. Az igényeket egyébként folyama­tosan felmérik az úgynevezett területfelelősök, akik saját körzetükben minden gazdaság­gal közvetlen kapcsolatot tar­tanak. A központ a jobb ki­szolgálás érdekében a közel­jövőben nagyobb területen ter­meltet szaporítóanyagot, s en­nek eredményeként a raktá­rak feltöltése és a választék bővítése mellett a jövő évi ex­portkötelezettségeket és a ha­zai igényeket is ki tudják elé­gíteni. A nagyobb tárolt meny- nyiség ugyan jókora kockázat­tal jár, de népgazdasági szin­ten fontos, hogy a gazdaságok a légjobb magokkal termelje­nek. A monori központ és a ter­melő egységek kapcsolatáról a főmérnök után néhány gaz­daság vezető szakemberét is megkérdeztük. A szigetszent- miklósi, tahitótfalui, tápiósző- lösi, dánszentmiklósi, vala­mint tápiógyörgyei irányítók egybehangzó véleménye az volt, hogy a monoriaktól vá­sárolt magokkal nincs semmi gond, minden kívánságukat megpróbálják teljesíteni. Baráti kapcsolat Néha ugyan előfordul hiány, ilyenkor azonban máshonnan próbálják beszerezni a szük­séges mennyiséget, vagy a ter­meltető hasonló tulajdonságú fajtát kínál. Többnyire nem­csak munka-, hanem baráti kapcsolatban is állnak a mo­nori központ és a partnergaz­daságok vezetői, s ez elősegí­ti, hogy a szabályozás okozta gondokat egyszerűbben meg tudják oldani, valamint a pia­con megtalálható vetőmagfaj­tákból mindig a legjobbat kap­ják; hiszen a következő évi termésnek ez is alapfeltétele. B. Gy. Sárköziné Magyar Lesley — nyolcéves volt, amikor család­ja Angliából hazánkba költö­zött — a Pest Megyei Közle­kedési Felügyeletnél dolgozik, mint titkárnő. (A szerző felvételei) sében vannak speciális kollé­giumok is, amelyek többnyire komplex tematikájúak. Ilyen például az igazságügyi műsza­ki szakértői, a propagandista újságírás, a vállalati oktatási vezetők tanfolyama vagy az amit egy művelt titkárnőnek tudnia kell című kollégiumok. A Bolyaiban az egyes osz­tályokban 15 és 30 százalék közötti arányban tanulnak Pest megyei lakosok, akik többnyire ingázók, tehát a fő­városban dolgoznak. Szemé­lyesen is sikerült megismer­kedni olyanokkal, akik pél­dául Vácott, Budaörsön, Cse­pelen, Érden, Gödöllőn, Péce- len, Gödön, Maglódon. Ve- csésen, Cegléden, Törökbálin­ton élnek. Ennek a részvételi aránynak azonban az a szép­séghibája',“ hogy a titkárnő- képzőben végzettek, bár bizo­nyítványt kapnak, a tanfolyam elvégzése után nemigen talál­nak állást Pest megyében. Mindebből arra következtet­hetünk, hogy megyénkben a gazdasági egységek vezetői vagy nem igénylik a titkárnők továbbképzését, vagy nem is tudnak az ilyen oktatási for­ma létezéséről.,. Aszódi László Antal Szájtátva Szűrés Panaszkodik a főorvos. A városban, nem könnyű szer­vezőmunka árán, megteremtet­ték a pedagógusnők rákszűré­sének szervezeti, dologi felté­teleit, s elégedetten várták a jelentkezőket. Akik nem jöttek. Pontosabban néhányan, mu­tatóba igen, a döntő többség nem. A kérdezősködésre, miért a veszni hagyott lehetőség, sokféle volt a válasz, csak ép­pen elfogadható nem akadt azok között. A legsűrűbb fele­letnek az bizonyult, hogy nin­csen rá ideje az illetőnek ... A főorvos készséggel felkínált más időpontokat. Jöjjenek ak­kor. Bármikor, csak jöjjenek. Nem jöttek. Keserű hangon mondja el mindezt a főorvos. Sajnálja az érintett leányokat, asszonyo­kat, a kihagyott lehetőséget arra, hogy megnyugtató képet kapjanak egészségi állapotuk­ról a szűrés segítségével. S még inkább sajnálja a doktor, az elvesztegetett lehetőség mellett az ugyanolyan fonto­sat. A lehetséges példaadást. Híre lett volna a városban, ha a pedagőgusnők megjelennek a rákszűrésen. Bizonyos, hogy a mamák döntő része követte volna példájukat, így azon­ban azt a példát követik, ame­lyet nem kellene, s amelynek léteznie sem lenne szabad. All szájtátva az ember, mi­lyen bonyolult tud lenni az egyszerű. Hiszen egyszerű, lo­gikus lehetőség egyénnek, kö­zösségnek, a szűrés a legret­tegettebb bajtól való félelem elkerülésére. Közömbösség, fe­lelőtlenség magukkal szemben? Minősítsük így a város peda­gógusnőinek magatartását? Ma­gánügy tehát? Hagyjuk a mi­nősítést. Csupán tényként te­gyük közzé, hogy a megyében a pedagógusnők részére szer­vezett rákszűréseken harminc- százalékos a maximális megje­lenési arány ... ! Ami fölös­sé tesz minden kommentárt. Mert láttatja, miféle szűrés érvényesül a szavakkal meg a példákkal nevelés között. S ezen a szűrőn az akadhat fenn, ami a legfontosabb: a hiteles­MOTTÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom