Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-22 / 44. szám

4 1988. FEBRUÁR 22., HÉTFŐ Farmerzekék szalagja Szorgalmas kezek és figyelő szemek nyomán készülnek a far­merzekék a százhalombattai Ruhaipari Szövetkezet szalagjain. (Földes György felvétele) Önkéntes adakozók Fátyon Nevezzék bárminek, ha jó a cél Néhány városban és településen már hivatalosan is tö­rölték a tehót. Sokan úgy indokolták, több kárt oko­zott, mint amennyi hasznot hozott a tanácsoknak. Igaz, nehéz dolog egyeztetni egy lakóhelyi közösség céljait, hisz heterogén összetételű minden település. Azokon a helyeken azonban, ahol sikerült a tanácsoknak a több­ség szája íze szerint kiválasztani az elérendő célt, a lakosság ezután is támogatni fogja azt. Mert az embe­rek arra szívesen költenek, amitől közvetlenül is ja­vulnak életkörülményei. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy a Pátyi Tanács ezen a téren előrelátó volt. Meg­spóroltak egy tanácsi rende­letmódosítást és a tehó- befizetések sürgetését szolgá­ló postai költségeket, valamint az ezekkel járó rengeteg admi­nisztrációt. Ok is megpróbál­koztak ugyan a tehóval 1986- ban — iskolabővítésre volt akkor nagy szükség —, de nem szorgalmazták, mert még úgy látszott, hogy abban az évben létrejöhet a szintén fontos vízműtársulás, amiből végül is nem lett semmi, így a tanács módosított. Felkérő levelet küldött szét a község­ben, amelyben önkéntes ada­kozásra szólította fel a lakos­ságot. Az eredmény: százezer forint. Az összeg segítségével pedig elkészült az iskolabőví­Koncentrálnak az elmaradás felszámolására Éjjel-nappal ügyeleti szolgálat Már-már úgy látszott, hogy üres jegyzetfüzettel kell visszatérnem. Ugyanis amiért, illetve pontosabban akiért mentem, nem sikerült utolérnem. Az alig több mint ezer lelkes Duna menti kisközség, Aporka új körzeti orvosát, dr. Takács Györgyöt kerestem, aki gondos, lel­kiismeretes munkájával néhány hónap alatt kivívta a falu elismerését, azzal együtt, hogy az áporkaiaknak nem volt rossz orvosa az elődje sem. Így szólt a som­más információ, amelynek nyomába eredtem. Sajnos, úgy mondták, talán a székhely nagyközségbe, Kiskun- lacházára ment. Ott a vb-titkár, dr. Komáromi Sándor igyekezett segíteni, s míg a munkatársai minden vélhető tartózkodási helyet végigtelefonáltak, jegyzetfüzetem­ben is fogytak az üres lapok. Pedig mindössze annyit kérdeztem, hogyan ítélik meg a község vezetői a tele­pülés egészségügyi alapellátását. A vb-titkár Áporkára értette, arról kezdett beszélni. — Már befejezéshez közele­dik az átalakítás a régi ta­nácsháza épületében, ahová a napokban várható átadás után minden rendelőt, a körzetit, a fogorvosit és a tanácsadót is megfelelő körülmények közé költöztethetünk. Helyet kap benne az elöljáróság és a pos­ta is. Ügy gondoljuk, hogy ez­zel a 3 és fél milliós beruhá­zással hosszabb távra megte­remtettük társközségünkben a gyógyító-megelőző munka alapfeltételeit. Költözés előtt Pontosítottam, hogy a kér­désemet mindkét településre értettem, s erre igencsak fi­gyelemre méltó választ kap­tam. — Az előbbi megállapítás, nyugodtan mondhatom, vo­natkozik mindkét községre. Mert az elmúlt két esztendő­ben 18 millió forintot fordí­tottunk saját erőből az egész­ségügy fejlesztésére. Ez bizony nem kevés. A gyors fejszámolás eredménye is arra mutatott, hogy kon­centrált támadást indítottak .'az elmaradás felszámolásáért. Hiszen ennél az összegnél nem lehet sokkal több a közös ta­nács egy egész évi fejlesztési alapja. Mint kiderült, nem is, mert úgy 18—20 millió forint jutott eddig évenkint fejlesz­tési célokra. — Tanácstestületi döntéssel fogtunk hozzá egészségügyünk problémáinak rendbetételéhez — folytatta dr. Komáromi Sándor. — Mindnyájan lát­tuk, éreztük a feltételek elég­telenségét a körzetekben, az egyetlen gyermekorvos túlter­heltségét, az ügyelet hiányát. Nem véletlenül fogadta el a lakosság az egészségügyi fej­lesztést, mint célt, a 600 fo­rintos teho megszavazásánál. Két év alatt 1,8 millió forint gyűlt így össze, tehát a ráfor­dítás 10 százaléka. Ez is ösz­tönzött bennünket, bár ez az összeg nem fejezi ki azt a szé­les körű összefogást, amely létrejött a megvalósítás érde­kében. Itt helyben a lakosság, a mozgalmi és a gazdálkodó szervek, de a megyei tanács és a körzetközpont, a rácke­vei főoryos is segített anyagi­lag és szakmailag, hogy meg­valósíthatjuk mindazt, amit már magunkénak mondha­tunk. S amellyel megnyugtató módon javult a két községben az alapellátás. A legnagyobb összeget a kiskunlacházi központi rende­lő és ugyanott az orvosi ügye­let kialakítására fordították. Nemcsak felújították, bőví­tették is az épületet és beve­zették a központi fűtést. Még nincs teljesen készen, mert hamarosan laboratórium is lesz a központi rendelőben, ab.Qj a két körzetin kívül a fogorvos is dolgozik. 03-rádióval S ami a legfontosabb, itt nemcsak a hétvégeken, hanem naponta este 6-tól reggel 7-ig mindkét községből elérhető az ügyeletes doktor. CB-rádióval felszerelt ügyeleti gépkocsi se­gíti a sürgős esetek ellátását. Sok a gyerek, s ezért gon­dot okozott, hogy a múlt esz­tendőig mindössze egyetlen gyermekorvos dolgozott a nagyközségben. Törekvéseiket méltányolta a megyei szakmai irányítás is, kaptak státust meg anyagiakat a fenntartás­hoz, tehát megvásároltak egy alkalmas ingatlant, amelyből egy második gyermekorvosi rendelőt, valamint szolgálati lakást alakítottak ki. Még az oda vezető út portalanítására és a parkoló kiépítésére is gondoltak. Ugyanakkor a má­sik gyermekkörzetben felújí­tották a berendezést. Így most már Lacházán s a nagyközség peregi részében, valamint Áporkán összesen négy kör­zeti orvos, 2—2 gyermek-, Illetve fogszakorvos látja el a lakosságot. Ami gond még Kevés viszont a védőnő. Pil­lanatnyilag helyettesítéssel és egy nyugdíjassal látják el a szükséges teendőket. Ezért a tanács tanulmányi szerződést kötött két egészségügyi főisko­lát végző lacházi fiatallal. Egyikük már másodéves, jö­vőre tehát már munkába áll. — Megteszünk mindent, hogy biztosítsuk a feltételeket — jegyezte meg végül a vb- titkár. — Azonban az orvosok, az egészségügyi dolgozók fize­tésén nem tudunk javítani. Bizony nagyon kevés a bé­rük ... Kádár Edit tés, s az alsós gyerekek vég­re hosszú évek után, egy műszakban tanulhattak 1986 szeptemberétől. Az önkéntes adakozók névsora ma is ol­vasható a tanácsi faliújságon. Idén mindenáron A siker serkentette a ta­nácsiakat, kézzelfoghatóan érezhették, mennyien állnak mögöttük. S mert a fejlődés­ben megállni nem lehet, kö­vetkezett az új cél, a nagyon óhajtott, az egész községet érintő, korszerű ABC felépíté­se. A beruházás fedezetét — 18-20 millió forint — ismét a tanács segíti előteremteni a majdani üzemeltetővel, a Bu­da Környéki Áfész-szel közö­sen. A nehézségeket csökkent­ve a tanácsiak egy keveset már azon is megtakarítottak, hogy — jó érzékkel — tavaly beszerezték az építési anyagok nagy részét. A szerződést versenytárgyalás útján meg­kötötték a kivitelező Kultúr- inveszt' betéti társulással. Van 1,6 millió forintos megyei cél- támogatás, van ugyanennyi bankhitel, szerveződik a helyi kisiparosok társadalmi mun­kacsoportja, de a legfontosabb ami kell: több pénz. A tanács már nem várhat tovább, ez a harmadik ötéves terv, ame­lyikbe célként került be az ABC felépítése. Az idén min­denáron meg akarják csinál­ni. Ki amennyit tud A tanácsi vezetés nemcsak korát tekintve fiatal, hanem munkatempóját illetően is bátran nevezhetjük őket an­nak. Tavaly év végén újból a lakossághoz fordultak. Kér­ték, önkéntes felajánlásukkal áldozzanak néhány forintot, ki mennyit tud. A levél mellé, melyet az iskolás gyerekek vittek szét a községbe, egy csekket is mellékeltek. De küldtek a víkendtelkeseknek is, hiszen a község ellátása, szolgáltatási színvonalának emelése őket is érinti. A ve­zetők ismét jól számítottak, januártól folyamatosan küldik támogatásaikat a pátyiak és a nem helyben lakók egyaránt. Pillanatnyilag 75 ezer forint körüli az összeg, ami az ön­kéntes adakozásból összejött. Szabó Zoltánná tanácsel­nöktől néhány címet kértem azok közül, akik négy számje­gyű összeget adtak postára. Iklódi Alberthez mentem elő­ször, a Torbágyi útra. A csa­ládi ház, amelyben élnek, majdnem a falu legszélén ta­lálható. Nem kell csengetni, két gyönyörű snautzer jelzi, hogy idegen érkezett. Csak a Kopint-Daterg tanfolyam Kisvállalkozókat segít A Kopint-Datorg Konjunk­túra-, Piackutató és Informa­tikai Intézet márciusban egy­napos tanfolyamokat szervez a nemzetközi kereskedelmi központban a külkereskede­lembe bekapcsolódó kisvállal­kozóknak. Mint ismeretes, január 1-jé- től lényegesen módosult a kül­kereskedelmi jog megadásá­nak és gyakorlásának rendje. A gazdasági tevékenység foly­tatására jogosult magánsze- mények, illetve ezek jogi sze­mélyiséggel nem rendelkező társaságai is lehetőséget kap­tak külkereskedelem folytatá­sára, amennyiben ehhez meg­kapják a kereskedelmi minisz­térium engedélyét. Valameny­nyi jogi személy pedig beje­lentés alapján kezdheti meg a külkereskedelmet, ha a jog­szabályban előírt szervezeti és személyi feltételeket biztosítja. Ez azt jelenti, hogy számos kisvállalkozás, kisszövetkezet számára megnyílhat az út a külpiacokra, és a kisiparosok is megkezdhetik külkereske­delmi tevékenységüket, ha eh­hez meg tudják teremteni a feltételeket. A gyakorlati teen­dőket a Kopint-Datorg által indított tanfolyamon ismerhe­tik meg, ahol részletesen be­számolnak a megváltozott ál­lami szabályozásról, s szó lesz a legfontosabb külpiaci tudni­valókról is. feleség van otthon, de meg­kapom a felvilágosítást. — Itt, a falu szélén miért adtak pénzt arra, hogy az ABC mielőbb felépüljön? — Nagyon nagy szükség van rá. Mi ugyan mind a két-, ten Pesten dolgozunk a fér­jemmel, de itthon vásárolunk. A meglévő kis üzletek nyitva tartását egyszerűen képtelen­ség fejben tartani. És a vá­laszték is kifogásolható. Re­méljük, az új ABC nyitva tar­tása nekünk is kedvez. A Somogyi Béla úton Wie­dermann Ferencnét találom otthon. — Miért adtak? — kérde­zem őt is. — Idevalósiak vagyunk a férjemmel és már nyugdíja­sok. Nehezünkre esik körbe­járni a falut mire mindent beszerzünk. Bízunk abban, hogy az új üzletben egy he­lyen bevásárolhatunk. Ifjú Molnár Lajos, a Rá­kóczi úton lakik, nem messze az épülőfélben lévő ABC-áru- háztól. Csak édesapját talá­lom otthon. Mint mondja, fia — aki a pénzt a postára adta — ma éppen cukrászmesteri vizsgán van. Ha sikerül neki, maszek üzletet nyit. Hogy miért adott...? Legényember és nem iszik — intézi el rö­viden az öreg a választ. Az­tán még hozzáteszi. — Én már nem adtam, nem hiszem, hogy elkészül, amíg én élek. És remélem, ezt itt — ' mutat a közelben lévő kis üzletre — nem szüntetik meg! A pénz tehát gyűlik a ta­nács számláján, de hogy áll az építkezés...? A befejezé­si határidő a megállapodás szerint ez év augusztusa. Ka­sza Istvánnal, aki a tanács műszaki ellenőre az építkezé­sen, megnézzük a helyszínt. A drótkerítéssel körülhatárolt területen dolgoznak. Bár a hozzá nem értők az építke­zésnek még nem sok jelét ta­pasztalhatják. Betonozott lyu­kak, földön fekvő hatalmas vastraverzek, hátul, a munka- terület mögött, fóliával leta­kart téglahegyek. Épül az ABC — Min dolgoznak most? — fordulok kísérőmhöz. — A talpgerenda-építés és a szerkezetállítás munkálatain. Szerencsére idén enyhe volt a tél, így a földmunkákkal sem maradt el a kivitelező. Egy hónap múlva az építke­zés már látványosabb szaka­szába érkezik, s akkor a la­kók is tapasztalhatják, hogy az ABC építése jó ütemben halad. Antal Piroska A szentendrei gyárból Könnyű betonelemek A lakosság építkezéseihez szükséges betonelemek iránt továbbra is nagy a kereslet, s a pillanatnyi igények kielégí­tésén kívül a Beton- és Vas­betonipari Művek tavaszra a csaknem teljesen kiürült gyá­ri és építőanyag-kereskedelmi tárolóhelyeket is fel akarja tölteni. Az építési. idény za­vartalan megkezdése érdeké­ben idei tervük 23-24 száza­lékát igyekeznek teljesíteni az első negyedévben, s így 7-8 százalékkal több anyagot szál­lítanak a lakosság részére, mint a múlt év azonos idő­szakában. Januári teljesítmé­nyük íödémgerendából 10 szá­zalékkal haladta meg az egy évvel ezelőttit. Az építőanyag-kereskedelmi vállalatokkal és szervezeteik­kel egyeztetett igények alap­ján az idén 8,3 millió méter feszített födémgerendát gyár­tanak a lakossági építkezések részére. Ezen belül a szent­endrei gyárban francia licenc szerint készülő könnyű — kéz­zel beemelhető — födémge­rendából a múlt évinél 200 ezer méterrel többet, összesen majdnem 800 ezer métert ké­szítenek. Felkészülnek arra is, hogy a szerződés szerint vállalt 200 ezer négyzetméter­nél jóval többet, további 400- 500 ezer négyzetméter körüre­ges födémet szállítsanak a Tüzépnek és más építőanyag- telepeknek. A múlt évit meg­haladó mennyiséget, csaknem X millió métert gyártanak át­hidaló gerendákból. Avatás júniusban Vízi úttörőbázis Jól halad az országos vízi úttörők vándortáborbázisa épí­tése Csepelen. A közművésíté- si és kőművesmunkákat be­fejezve a kivitelezők már hoz­zákezdtek a belső szereléshez az épületekben. Június 5.- és 7. között a dunai vízi úttörők el­ső regionális találkozója alkal­mából avatják fel a Hollandi úti létesítményt. A találkozóra mintegy 200 pajtást várnak: a Duna menti településekről, s mellékfolyóinak tájairól érke­ző vízi úttörők küldötteit. A fiatalok evezésben, sátorverés­ben, tűzrakásban, ebédfőzés­ben s más konyhai teendők­ben, valamint vízi mentésben mérik össze erejüket. A csepeli bázistábor ezután sorra fogadja majd az ország vízi útjain túrázó fiatalokat, s 60 személyes táborozóhelyen sátrat állíthatnak, főzhetnek, étkezhetnek, tisztálkodhatnak a pajtások. Az országban egyre több ví­zitúra útvonalán építenek ki hasonló táborhelyeket. Gyémántlakodalom Zsámbékon Hat évtized együtt Házasságkötésük 60. évfor­dulóját ünnepelte szombaton a zsámbéki művelődési házban Péntek János és felesége, Er­zsi néni, aki az arany okle­veles asszonykórus legidősebb tagja. A pár 1928. február 25­(Csécsei Zoltán felvétele) én kötött házasságot. Tiszte­letükre bensőséges ünnepséget rendeztek, melynek érdekessé­ge, hogy műsort adott az a dalkör is, melyben unokáik szerepelnek. További sok-sok boldog házasévet kívánunk mi is a házaspárnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom