Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-20 / 43. szám
(Akkor ne erőltessük.) A Kecskeméti Katona József Színház bejárata előtt fél órát álldogáltunk. Átküldték bennünket a szemben levő épületbe. Ott egy bácsihoz irányítottak minket, aki persze valahol messze tartózkodott. Ő azt mondaná, hogy adjunk be kérvényt az igazgatóságnak, amely dönt. Ha engedélyezik, akkor se biztos, hogy a bácsi kölcsönzi a ruhákat. (Hiába, fontos ember.) Ahogy jöttünk kifelé, eltévedtünk. (Megérte ez?) Sze- tencsére ajánlották a város szélén levő kölcsönzőt. Itt végre volt 12 fehér báli ruha — nyolc selyem, négy csipke — hozzájuk kesztyű és fejdísz. (A kitartás elnyeri méltó jutalmát.) Igaz, 500 forintot kell fizetni, de megéri, mert már három nappal korábban elhozhatjuk a ruhákat. (Lehet, hogy érdemesebb mégis varratni?) Már csak napok van? nak hátra, finomítják a lépéseket, hogy minél kecsesebbek legyenek. Fehér Ferenc Fiiiérsírató (Egy történet.) Gázért megyek, vonszolom az üres palackot a lépcsőn fölfelé. Elveszem a színültig töltött gázpalackot, zsebemhez kapok, s lobogtatom százasomat. Adjak még nyolc ötvenet! Keresgélek, öt-hat forintnál több nem jön össze, meg aztán be- lémáll a dac, s mondom, nem adok. És tartom a markom, tegyék bele a visszajáró filléreket. Kopott türelmem sugdossa: miért kell nekem azzal törődnöm, hogy mindig legyen nálam aprópénz. Illetve: miért pont mindig nálam legyen? De hiába minden, a gázt nem úszom meg bőrgyűrű igéikül. Már annyi van otthon, hogy az unokáimnak is elég lesz. Makacsságomért bűnhődöm persze, a gázárus elmeséli, hogy senki nem hoz neki aprppénzt, mindenki százassal fizet, meg ötszázassal, meg ezressel. Sőt! A gáz ára sem igazodik a százasokat hordó népekhez. Nem nyolcvannyolc és nem is - nyolcvankilenc forint a tizenegy kilós gáz, hanem éppen nyolcvannyolc ötven. De a nehezebb palack ára is tíz fillérre végződik. (Egy másik történet.) Vasútállomáson kell ácsorogni, majd gyorsan észbe kapni, hogy befut vonatunk, s mi még nem ettünk aznap semmit. Nosza, futás a büféhez, s valami frissnek látszó pogácsát bevágni. Húszast elő a zsebből, közben kandikálni ám kifelé a peronra, és elhadarni, csókolom, kettőt abból a pogácsából. Utasellátó hölgy éppen gombolkozik, s mondja, ne húszast adjak, mert most kezdte, még nincs váltópénze. S a becsomagolt - két pogácsa fölött bámul a magyar semmibe. Mellette húszasom, kár, hogy nincs nálam nyolcforintos, ennyit kóstál a két tészta. Nincs mit tenni, üzletünk nem üthető nyélbe, nekem váltópénzt kellene adnom, de hát önhibámból csak húszforintosom van. A gazdasági manőver — kísértetiésen hasonlít az ország 1987-es üzletmenetére — azzal ér véget, hogy zsebemben húszasommal vágtatok a személyvonat után. Elérem, s végig Kőbányáig azon emésztem magam, hogy nem sikerült megszereznem az Utasellátó kiváló minőségű, kurrens pogácsáit. (Egy kérdés.) Mit is lehet vásárolni ma tíz fillérért? Tájékozódni kezdek, s abban bízom, a gyerekek majd megmondják. Mondják is, cukorka már nincs tíz fillérért, esetleg ha a rajzlapot megpróbálom. Bár, teszik hozzá, szerény tudomásuk szerint a legkutyább rajzlap is belekerül ma már húsz fillérbe. És azt is mondják rögtön, nem értik: ha nem lehet semmit venni tíz fillérért, akkor a tíz. fillér egyáltalán minek is van? (R.) ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap* titán A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 43. SZÁM 1988. FEBRUÁR 20., SZOMBAT Ami nem kell, nem kel el Nem vásárolják a lapos lapot Nem tudom, más országokban mennyi újság kerül az utcákra, de hogy nálunk igencsak van válogatnivaló, az a postán tett látogatásom során derült ki. Mielőtt belevesznénk a számokba, pillantsunk az újságnépszerűsítő listára. Nyilván senki sem csodálkozik azon, hogy a Pest Megyei Hírlapból fogy el naponta a legtöbb példány a városban: 6630 előfizető mellett ezer ember kéri naponta az újságostól. 1500 körül van a Ceglédre érkező Népszabadságok száma, és majd ezer a Népsportot olvasók tábora is. Ami kelendő Nagyjából ötszáz rendszeres olvasója van a Népszavának, s viszonylag kevés — két-há- romszáz — az Esti Hírlapnak, a Magyar Nemzetnek és a Magyar Hírlapnak. A heti termékek közül a legnépszerűbb a Nők Lapja, a Füles, a Képes Újság és a Szabad Föld. A postának a Nők Lapja mellé általában Rádió-Tévé Újságot is mellékelnek. A Családi Lap — havonta — több mint háromezer példányban kel el, de ezt aa újságot a vöröskeresztes alapszervezetek terjesztik, A terjesztő jutalékot kap. Megemelkedett az utóbbi időben a Heti Világgazdaság olvasóinak száma. A HVG fölfutása jelzi, hogy fogékonyabbak lettünk a gazdasági kérdések iránt. Az Üj Tükör kevesek — százhatvanan vannak — kedvenc lapja, a Magyar Ifjúság népszerűtlensége szembetűnő. Az Elet és Irodalom esetében nem az érdektelenség a fő ok, hanem az, hogy a lap kis példányszámban — 60 ezer — jelenik meg. Hallottam arról az esetről, hogy az újságos megkéri Budapesten dolgozó ismerősét, pénteken vásároljon és hozzon Ceglédre húszharminc És-t. Az ismerős szívesen tesz eleget a kérésnek, s így szombatra már a törzsolvasók kezébe kerül az ország első számú irodalmi és politikai hetilapja. A legegyszerűbb azonban az, hogy előfizetünk a nehezen beszerezhető újságokra. Az És olvasótábora ezt tette az elmúlt évben, ma az újságnak 125 előfizetője van a városban, ezen felül érkezik meg a hírlaposztályra heti két példány. Nem nehéz kitalálni, az egyik a citromház előtti pavilonba kerül, és akkor még mindig marad egy példány. Nem sok. A Fáklya című újságból 850 darab érkezik a postára, onnan 308-at juttatnak el a vállalati előfizetőknek, a maradék 543-ból tízet adnak el az árusok, a többi megy a MÉH- be. A Szovjetunióból 1250 érkezik, 267 előfizetője van, s majd ezer példányból nyolctíz szokott elfogyni az utcán. Elgondolkodtató ez a szám, még akkor is, ha a Szovjetunióból 250-et a kereskedelmi iskolában, 300-at pedig a Bem József Ipari Szakmunkásképző Intézetben adnak el. Tetszés szerint Juhász Károlyné és László Ottó, a hírlaposztály munka társai arról tájékoztatnak, hogy mi a sorsa az eladatlan újságoknak. A kiadó határozza meg, hogy a MÉH-ben értékesítsék-e a példányokat vagy pedig visszaszállítsák a gazdához. A napi- és hetilapok kivétel nélkül a MÉH- ben kötnek ki, míg az alkalmi kiadványok és a művészeti folyóiratok visszakerülnek a kiadóba. Ott aztán vagy tiszteletpéldányokká képezik át őket vagy pedig megpróbálják értékesíteni egy arra szakosodott budapesti hírlapboltban. A drágább folyóiratok közül nem kell visszaszállítani egyetlen Interpress Magazint sem. Az 59 forint árú lapnak Cegléden 106 előfizetője van, összesen havi 580-at adnak el belőle. Az Ezermestert, a Galaktikát, az Élet és Tudományt olvassák Cegléden legtöbben. Néhány érdekesség: a januári Mozgó Világ februárban jelent meg, de akkora az érdeklődés iránta, hogy Pestről telefonáltak Ceglédre, nem tudnának-e egy-kettőt szerezni belőle. Az ide érkező 17 darab rögtön elkelt, nincs már belőle egy árva példány sem. A Delta és az Üj Impulzus nevű újságokat 1987-ben megszüntették, a januárban induló Delta-Impulzus iránt körülbelül akkora az érdeklődés, mint a régi, veszteséges vállalkozásé külön-külön: a kettőből egyet adtak el. Van még néhény madárlátta folyóirat, főként a művészetiek között. A 7 darab Üj Írásból kettő-három adható el, a többi visszavándorol a kiadóba. Forrásból egy marad itt, kettő visszamegy. A Kortársról annyit, hogy tíz szokott érkezni. Az Alföldnek egy példánya jut el Ceglédre. ,,Én szoktam megvenni” — mondja az egyik hírlapos hölgy. Tiszatájból viszont hat érkezik, és az el is fogy minden hónapban. Külföldi újságok háromszáznézzük az A több mint féle újság után alkalmi kiadványokat. A rejtT vényújságtól kezdve az ételreceptekig több száz nyomtatvány létezik. Mindenféle rétegnek — vadászoknak, sakkozóknak, bevonulóknak, futballistáknak — készül újság Magyarországon. Ilyen differenciált lenne a magyar olvasók ízlése? A választ ne a postán keressem, mondják, s elém tesznek hozzá egy listát. Berci, Kockás, Hahota, Fakanál, Nimród, Foci, Karate — utóbbit hatvanöt forintért —, ezeket viszik, mint a cukrot. A pontosság kedvéért írom fel: a Munka című folyóiratból januárban egyetlenegyet nem lehetett eladni. Kultúra és Közösség három érkezik a városba, és három utazik vissza a kiindulóhelyre. A külföldi újságok iránt lenne kereslet, bár borsos az áruk., Az újonnan ' megjelent Well — angol nyelvű — 25 forintért vásárolható. Lesz német és francia válozata is. Fogynak a Misa magyar, orosz, német és angol nyelvű kiadásai. A Burdáért — német nyelvű , divatújság — 320 forintot kérnek, de elkel. A szintén német nyelvű Sandra — kötésminták — 156 forintba kerül, mégsincs belőle elég. Marad a végső kérdés. Sok ez a kiadvány vagy kevés? — Sok — mondja Juhász Károlyné —, bár lenne kevesebb, de tartalmasabb. Az árusók az összesei ki sem tudják tenni, mert nem férnek tőlük. — Reklámoznak egy-egy újságot a tévében — jegyzi meg László Ottó —, de nekünk jön másnap a papír, hogy letelt a terjesztési idő, küldjük vissza a kiadványokat. Az emberek meg keresni kezdik, mert a tévé felcsigázta az érdeklődésüket. Ilyen is van. R. L. Moziműsor Cegléd, Szabadság Filmszínház, szombaton és vasárnap, délután: Mackenria aranya (amerikai kalandfilm). Este: Betty Blue (francia film). Szombaton éjszakai előadás: A karatézó Kobra visszatér (japán bűnügyi film). A kamaramoziban: Merénylet a Tek- nosbéka-tónál (vietnami film). A mesemoziban, szombaton és vasárnap, délelőtt és délután: Akii Miklós (magyar kalandfilm). A fiúk mégsem botlábúak Azt hitték, filmezni akarunk Aligha van olyan diák, aki ne emlékezne szívesen vissza a szalagavató bálra. Persze túl a táncon és a vidámságon, ezeknek a rendezvényeknek van egy kevésbé derűs oldala is. Történetesen, hogy menynyibe kerülnek. A tapasztalatok azt mutatják, hogy évről évre drágábbak az effajta „mulatságok”. Az Április 4. Közgazdasági Szakközépiskolában a finishez ért a lázas készülődés. Iliin Tavaly kivételesen a városi tornacsarnokban vigadtak. Igen ám, csak a két érettségiző osztályhoz tartozó vendégsereg nem volt elég népes ahhoz, hogy a hatalmas teremben igazán bensőséges hangulat alakuljon ki. Nem kis fáradsággal készültek el a szendvicsek, sütemények, amelyeket a büfébén árultak. Hor- váthné Sípos Mária igazgató- helyettes szerint úgy látszott, jobb, ha e „hűtlenség” után ismét az Evighez térnek visz- sza, ahol a korábbi bálokat is rendezték. Igaz, hogy novemberben még 5 ezer forintos bérleti díjról esett szó. De jöttek az áremelések. A hatás nem múlt el nyomtalanul, egy ezressel többért adják az ebédlőt. Viszont lesz vacsora — vegyestál — 80 forintért. A zenekar gázsija 8600 forint — hol van már az, amikor ennek az egyharma- dáért muzsikáltak. A meghívók időben elkészültek — jó minőségben — mintegy ezer forintért. Nos, ha már itt Cegléd a hazai lapokban A Népszava 1988. január 4-i számában tette közzé Bőle István Kereskedőláz a kereskedőházért című írását, amelyben a szegedi központú Vídia Kereskedelmi Vállalat elmúlt évi tevékenységét foglalja össze. Többek között megemlíti, hogy a Vídiának egyre fejlődő a kapcsolata a barkácseszközoket gyártó Black and Decker céggel, s egy három éve kötött hármas kooperáció keretében az Évig ceglédi leányvállalata gyártja a népszerű kisgépek jó néhány fajtáját. Ugyancsak a Népszava január 5-i számában, a Szóvá teszem, hogy ... rovatában egy albertirsai olvasó azt nehezményezi, hogy a 44-es számú úton Albertirsa és Cegléd között nincs felfestett felezővonal, emiatt ködös, esős időben az autóbusz- és a gépkocsivezetőknek gondot okoz a vezetés. (Az út száma tévesen jelent meg, valójában a 40-es számú útról van szó.) A lap január 8-i számában megjelent A takarékosság, az ésszerűség és a gazdaságosság jegyében című írásában részletesen beszámol a munkásgyűlésről, amelyet egy nappal korábban, január 7-én tartottak Cegléden az Évig két éve leányvállalatként működő helyi gyárában, ,ahol 1987-ben összesen 655 millió forint értékű terméket állítottak elő, amelyből 80 millió forint értékű árut tőkés piacon értékesítettek. tartunk. Hogy a „buli” ne le- 1 gyen ráfizetéses, ahhoz az kell, hogy elkeljenek a 150 forintos belépőjegyek, amelyek árában a vacsora is benne foglaltatik. Egy szalagavató bál elképzelhetetlen nyitótánc nélkül, és hát az sem mindegy, hogy milyen a ruha. Tehát a kiadásoknak még nincs vége. Mányoki Erika 4/b: — Decemberben teljesen kétségbeestünk, mert a tánctanár, akit felkértünk, lemondta a betanítást. Szerencsére januárban sikerült új tanárt találni, 3 ezer forint a honoráriuma, a KISZ 2500-at fedez ebből a költségből. Nyolc lány és fiú gyakorolja a polkát mindennap. A fiúk egyébként ettől az egésztől ódzkodtak, mert botlábúak. A próbákon kiderült, hogy nem is olyan ügyetlenek. — Ügy döntöttünk, hogy varratni fogunk. Megvettük a szoknya 'és blúz anyagát — körülbelül 200 forintért. Egy- egy garnitúrát 200 forintért varrnak, ezt közösen fogjuk összedobni. Azok, akik nem táncolnak polkát, a hagyományos matrózblúzban és sötét szoknyában lesznek. Fazekas Csilla 4/a: A mi osztályunkban csak lányok vannak. Azt az ötletet, hogy esetleg „vendég” fiúkkal lépjünk fel, elvetettük, mert a barátaink se örülnének ennek. (Minek is a fölösleges konfliktus!) Így aztán a Gyertya■> fény keringőre készítettünk egy koreográfiát, az osztályfőnök sokat segített ebben. (Bölcs előrelátás: nem kell fizetni a tánctanárnak.) A ruhákkal volt a gond. Kölcsönzésre gondoltunk. (Kár.) Azt hallottuk, hogy a Mafilm- tól szép ruhákat lehet bérelni. Felmentünk Pestre. Mondtuk, hogy keresünk valakit, aki útbaigazít bennünket. Azt hitték, filmezni akarunk. Nos, lent a raktárban kiderült, hogy azok a ruhák, amelyeket elhozhattunk volna, csúnyák, ráadásul csak 10 darab van belőlük. (Mi lesz ebből?) Ajánlották, hogy menjünk el az országos kölcsönzőbe. Sajnos ott novemberben felvették az előjegyzéseket. (A dolog egyre komplikáltabb.) Nézzük meg valamelyik színháznál! A Szolnoki Szigligeti Színház ruhakölteményeiben csak gyönyörködhettünk, mert a Doktor Zsivágót mindennap játsszák. Tehát ez nem megy. Új iskolában Az 1987—88-as tanévet új, valóban korszerű iskolaépületben kezdték el az újszilvás! felső tagozatos diákok. A nyolc tantermes létesítmény lehetővé tette, hogy megszűnjön a községben a váltott műszakú oktatás (Apáti-Tóth Sándor felvételei)
