Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-20 / 43. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM, 43. SZÁM 1988. FEBRUAR 20.. SZOMBAT Kerepestarcsa Folytatják az uszoda építését Jelentős beruházások valósulnak meg a gödöllői Humán Ol­tóanyag-termelő és Kutatóintézetben. Tavaly novemberben és decemberben már termelt a saját erőből és hitelből létreho­zott antibiotikumpor-töltő üzem. A sorban az injekciós üzem következik. Ott ebben az évben indul a munka. Felvételün­kön: Potonnai Lajos gyógyszerész, osztályvezető-helyettes a desztillált víz előállításának rendszerét szabályozó és ellenőr­ző automatikát vizsgálja. (Balázs Gusztáv felvétele) Kerepestarcsán évek óta három falugyűlést tartottak, így van ez ebben az évben is. A kistarcsai és kerepesi köz­ségrészeken már megtartották az éjszakába nyúló fórumot, a szilasligetieknek még né­hány napot várniuk kell, hogy beszámoljon nekik az elmúlt év eredményeiről, nehézségei­ről s a közeljövő terveiről, feladatairól Vassné Nyéki Ilona tanácselnök. A már megtartott falugyű­léseken elhangzott beszámo­lókból megtudhatta a nagy­község lakossága, hogy milye­nek voltak a tanács anyagi lehetőségei, s mit valósítottak meg. Kerepestarcsán néhány éve kezdték meg a nagyközség gázzal való ellátását. A ve­zetéképítés még napjainkban is folyik. Az elmúlt évre ter­vezett 350 családi ház beköté­se határidőn belül megtörtént A Ságvári úti iskola megkap­ta az ígért tantermeket, jó partner volt a kivitelező. Mint azt egy évvel ezelőtt ígérték, megkezdték az uszoda építését, várhatóan ebben az évben át is adják. Felújítás, bővítés Az egészségügyi ellátásban felmerülő gondokat az épüle­tek, rendelők és mellékhelyi­ségek rossz állapota jelenti évek óta. Tavaly elkezdték a kistarcsai községrészen a ren­delő felújítását és bővítését. Hogy ne kelljen mindenért Gödöllőre járniuk a betegek­nek, laboratóriumot és fiziko­terápiás osztályt létesítenek. A kerepesi rendelőt egy 200 négyzetméter alapterületű épülettel kívánják kiegészíte­Február 20-án: Gödöllő, művelődési ház: Bolhapiac (vásár, cserebere), 13 órakor. Mesemozi, 15 óra­kor. Diákmozi, 17 órakor. Diáktanya: Teadélután — ked­ves verseit és dalait bemutat­ja a Diáktanya vezetője, 16 órától. ni, ez várhatóan meghaladja a jelenlegi zsúfoltság miatt felmerülő gondokat. A bolthálózat bővítése fo­lyamatos, épül az új ABC, s bővítik a régit. Működik a családsegítő központ. Az ott dolgozó szakemberek nem unatkoznak, sok a segítségre szoruló. Az idősek klubját néhány hét múlva birtokukba vehetik a nyugdíjasok, az utolsó simítások folynak. Az egészségügyi szakiskola építé­se teljesen áthúzódott‘1988-ra. Tanácstagi alap A tervekről a következőket mondta az elnöknő. Folytat­ják a megkezdett építkezése­ket, illetve befejezik. A gáz­hálózat kisebb léptekkel bő­vül, mint az eddigiekben. To­vább épül a csatornahálózat. Ez év végére és a jövő év elejére, Budapest felé vezet­ve a telefonvonalakat, vár­hatóan ezer új állomást fog a posta bekapcsolni. Elmondta az elnöknő. hogy a lakosság az elmúlt évben 126 millió forint értékű társadal­mi munkát végzett. Szépítet­te, rendezte a nagy területen lévő települést. A tanácstagi alapot egymillió forintban ha­tározták meg, ez a pénz a tanácstagok, apróbb kérései­nek kielégítését fedezi, egy- egy tanácstag 25 ezer forintot kaphat körzete részére, ha ugyanennyi értékű társadalmi munkát végeznek. Belátható időn belül nem lesz a nagyközségben kultúr- centrum, de átépítették a volt jegyzői szolgálati lakást, s itt kialakítottak háromszor harminc négyzetméternyi he­A hónap műtárgya: III. Grassalkovich Antal eleven képről rajzoltatott portréja, megtekinthető az előtérben. A helytörténeti gyűjtemény, az aszódi múzeum és a kere- pestarcsai kiállítóterem műso­ra megegyezik a szombatival. Ivet a pávakor, a kertbarát- és más klubok részére. A tanács a továbbiakban is rendszeresen kívánja tájé­koztatni a lakosságot az itt történtekről, ezért adják ki a Kerepestarcsai Híradót. Ha­marosan megjelenik egy könyv, melyből megismerhet­jük Kerepestarcsa múltját. A problémák többé-kevésbé megegyeznek a 30-as út mind­két végén, de a hangulatban, kulturált viselkedésben, köl­csönös figyelemben óriási kü­lönbségek kerültek felszínre. A kistarcsai részen a közös­ségellenes hangulatot árasztó tömegben igen sok volt az it­tas ember, ök nagyon zavar­ták a falugyűlést. Az este nagy részében kiabáltak. Egy-egy kérdésre tömegesen kezdtek helyeselni vagy elle­nezni. Minősíthetetlen hangon kérték a két községrész szét­választását. Követelőző és számonkérő volt a hangulat, így a még érthető kérdéseket sem lehetett megválaszolni, a tanács elnöke és az illetéke­sek írásban adnak választ a hozzájuk fordulókhoz. Légúti betegségek A kerepesi részen kulturált körülmények között zajlott a falugyűlés második része, sok kérdés hangzott el gáz- és vízügyben, buszjáratot kér­nek a lakosok a rendelőhöz, nincsenek megelégedve az utak minőségével. Soknak tartják a kocsmák számát a nagyköz­ség területén, szeretnének egy húsboltot is a kerepesi rész­re. Féltik a környezetet, nem helyeslik a homok- és agyag­bányászatot, nem szeretnék, ha a kedvelt dombok eltűn­nének kertjük aljáról. Felme­rült a, termelőszövetkezet és a féáűsfonó levegőszennyezé­se, mivel egyre gyakoribbak a légúti megbetegedések a gyerekek között. A kerepesi községrészen a türelmes rend és fegyelmezett magatartás volt ' jellemző, mindenki választ kapott, csak hiányzott a tanácstagok nagy része, s ez aggasztotta a vá­lasztókat. Árvái Magdolna A téli hónapokban is válto­zatos,' tartalmas programokat szervez tagjainak a vérségi úttörőcsapat. Az igazi télhez kötött játékok, versenyek ugyan váratnak magukra, de hó és jég nélkül sem telnek szürkén a hetek. A közel­múltban rendezték meg a szaktárgyi versenyeket. Ma­gyarból Szénási Katalin, orosz- nyelvből Tassy Tamás, matematikából Fekete Ma­riann, történelemből Bognár Nándor bizonyult a legjobb­nak. Sokan vettek részt a külön­féle sportversenyeken is. A művelődési ház nagytermében teremfoci-bajnokságot szer­veztek, s a méretekhez iga­zodva három főből álló csa­patok küzdöttek egymással vészkapura. Az első helyet a Lados Csa­ba, Szénási Lajos és Varga Zoltán által alkotott együttes szerezte meg. Asztalifociban Sebák Ervin és Dubiskó Szi­lárd volt a legügyesebb. A legnagyobb népszerűségnek az asztalitenisz örvend, minden második fiúnak van felszere­lése, s több helyen otthon Is van felállítva asztal. E sport­ágban az ütőt Sebák Ervin forgatta a legjobban, mégpe­dig két versenyben is, mert az idei bajnokság után az első nyolc a tavalyi legjobb nyolccal mérkőzött. Malomjátékból is rendeztek versenyt, ennek Szénási Ka­talin lett a győztese. Február 20-án délután lesz a jelmezes farsangi bál a kultúrházban. Harminc évvel ezelőtt Bu­dapesten született meg a DÍVSZ végrehajtó bizottságá­nak ülésén a CIMEA megala­kításának gondolata. Az év­forduló alkalmából az őrsök között vetélkedő lesz a moz­galom történetéből. A téli hónapok jellegzetes kulturális eseményei közé tartoznak a színházlátogatá­sok. Március 13-án és 20-án látogatnak ötvenen-ötvenen a fővárosba, ahol az egyik al­kalommal a Planetárium és A kőszívű ember fiai színpa­di változatának megtekintése lesz a program, a másik al­kalommal a Hadtörténeti Mú­zeumba látogatnak el a részt­vevők, s a Twist Oliver zenés változatát nézik meg az Arany János Színházban. A nap programja Újabb üzemek a Humánban Emberül élni Vörösfenyőből nyaraló Kunszt Veronika szövő-hím­ző, Bíró Sándor fazekas, Csá- szi Ferenc fafaragó népművé­szek kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. A hónap műtárgya: III. Grassalkovich Antal eleven képről rajzoltatott portréja, megtekinthető az előtérben. Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő növény- és állatvilágáról,, az erdő- és Vadgazdálkodás történetéről. Iparművészet a gödöllői mű­vésztelepen, A régi Gödöllő, kamarakiállítás, Erzsébet ki­rályné-emlékkiállítás, megte­kinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente, állandó ki­állítás, megtekinthető 9—17 * óráig. A hónap műtárgya: Mathiász Oszkár: Férfi arc­képe — 1916, megtekinthető 9— 17 óráig. Kerepestarcsa, kiállítóterem: Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 9—17 óráig. Február 21-én: Gödöllő, művelődési ház: A bagi Muharay Elemér né­pi együttes műsora, 17 órakor. Diáktanya: videó, 16 órától. Kunszt Veronika szövő-hím­ző, Bíró Sándor fazekas, Csá- szi Ferenc fafaragó népművé­szek kiállítása, megtekinthető 10— 18 óráig. Ragyogó napsütésben sétál- tam Budapesten a Rákó­czi úton, s amíg a szikrázó napsugár már-már tavaszias melegét élveztem, magamban mosolyogtam a meteorológu­sokon, akik aznapra havat ígértek. Mivel minden elinté­zendő dolgommal végeztem, lassúra fogtam a lépteimet, bámultam a kirakatokat. A Verseny Áruháznál ismerős köszöntést hallottam. Megfor­dultam, s azonnal felismertem gyerekkori társamat, aki mér­nök lett, s akivel talán két évtizede nem találkoztam, de baráti körben gyakran hallot­tam emlegetni őt, s ezért tud­tam róla, hogy sokszorosan megcsinálta a maga szerencsé­jét. Szegény gyerek volt, özvegy anya harmadik fia. Jó szak­mát tanult, s éppen a fényes szelek fújtak, kollégiumba ke­rült, egyetemre, onnan egy tervezőintézetbe, s amikor szabadabb lett a légkör, meg­nyíltak a lehetőségek, ő akkor sem hagyta ott az intézetet, mert sok volt ott a szabadide­je, kialakultak az összekötte­tései, tudott maszekolni és ez a maszekolás komoly jövedel­met hozott. Többszörösét a fi­zetésének. Szegény, de ;zép lányt vett feleségül, aki. a vendéglátóiparban dolgozott, s így az asszony jövedelmét is megdobta a borravaló. Vannak emberek, akik elő­nyökkel indulnak, lakással, nyaralóval, kocsival, bútorral, takarékbetéttel, ök mindent lentről kezdtek. Először la­kást vettek, persze nem köny- nyen, előzőleg minden fillért fillérre raktak. Aztán vettek egy ócska autót — harmad- kézből egy Trabantot —, de kellett a kocsi, mert a sike­res, szakmáját égtő mérnök­nek egyre tágult a megrende­lési köre, sokan voltak a hir­telen gazdagodok, az építeni szándékozók. A kocsit kétszer cserélték, a lakás helyett felépült a saját villa is, miközben az aprósá­gokat is megszerezték: vil- lanybojiert, automata mosógé­pet, még mosogatót is, aztán szőnyegeket, festményeket, néhány porcelánt, kristályvá­zákat, készleteket, lemezját­szót, magnót, videót, s-íng* tévét, számítógépet, s termé­szetesen berendezték a kony­hát és következett a nyaraló Vörösfenyőből, szalmatetővel. Néztem a gyerekkori játs ó- társamat. ■— Fáradtnak lát­szol — mondtam az üdvözlő szavak után — s arra gondol­tam közben, hogy ennek a párnak húsz vagy harminc éve nem volt megállása, hiszen ahogyan ez lenni szokott, a szerzés vágya űzte, hajtotta őket az újabb elképzeléseik megvalósításáért, a borravaló­kért, a sikeres ügyeskedése­kért. — Fáradtnak látszom? — hallottam vissza kérdésemet a Tuborg söröző asztalánál. — Megszoktam már, de hát am­bíció nélkül, hajtás nélkül mit ér az ember? Itt a .söröző ravasz fényei­nél a barátom már nem is tűnt soványnak, hajszoltnak, fáradtnak, inkább izgékony, mozgékony volt azzal a fris­sességgel, ami a sokat dolgo­zó embereket jellemzi a nagy álmosság előtt. Már arról be­szélt, mennyi mindenük hiányzik még! — Napi tizenkét-tlzennégy órai munka, örökös hajtás, a villa rezsije, a nyaraló adója mind csak arra jó, hogy állan­dóan fussatok, rohanjatok — kajánkodtam. — Olyan áron szervitek meg a látszatot, hogy közben eladjátok a lényeget. Kavargattuk a feketét. — Szoktatok a feleségeddel ve­szekedni? — kérdezte. — Az asszonyokkal nem lehet ve­szekedés nélkül élni — mond­tam egyetértőén, mert sejtet­tem, hogy gondja van. — Azt mondja az asszony, ez nem élet Túlórázom a munkahe­lyemen, s otthon sokszor dol­gozom hajnalig. Érte. Magun­kért. Hogy vigyük valamire, és ő azt mondja, így nem lehet élni. Legszívesebben megráztam volna a vállát, beleordítottam volna az arcába, hogy igaza van az asszonynak, de nem tudtam, helyes lenne-e a saját szavai alatt összetört férfit to­vább bántani. — Minden fil­lérre szükségünk van. Talán még két év kell, hogy megle­gyen mindenünk! — Megcsil­lant a szeme, aztán felhajtotta a sörét és mosolyogva mond­ta: A többit meg után egye meg a fene! Hát igen — gondoltam —, ezért mindenképpen érdemes élni. talán még elégni és min­den emberit felégetni is. Mert mi történne akkor, ha az én gyerekkori ismerősöm és fele­sége a javaknak csak a felét szegezte volna meg? Ha csak napi tíz órát dolgoztak volna, ha nem vonják el szájuktól a falatot, ha nem raknak fil­lért fillérre, ha van egymás­hoz emberi szavuk, ha utódot mernek a világra hozni. Mi történt volna, ha emberül él­éinek ? Fercsik Mihály h Szombati jegyzet» Zár Minden este elérkezett a nagy pillanat. Nagyapám szólt, megy bezárni a ka­put. Különösen télen volt ünnepélyes a dolog, ilyen­kor fölvette kabátját, kucs­máját, s elindult. Néha en­gem is magával vitt. A kapuhoz érve kikémlelt az utcára, számba vette, hol van még világ. Kis ideig álldogáltunk, majd leha­jolt, helyére tolta a re­teszt. Most már senki se jöjjön, mondta. A berete­szelt kapu nagy-nagy biz­tonságérzettel töltött el. Nyugodtan alhattunk, tol­vaj vagy más rosszakara­tú ember bennünket nem háboríthat. Fölcseperedve mosolyog­va gondoltam vissza az esti kapuzárásokra. Mi az a kapu, mi a kerítés?! Fel­nőtt ember könnyűszerrel átlépheti, gyermeknek sem okoz gondot átmászni raj­ta. Retesz? Semmi az. Az ajtót, ablakot betörni sem volna különleges feladat. Milyen védtelenek va­gyunk. Igazából nem a zá­rakban, lakatokban, keríté­sekben bízhatunk, vontam le a következtetést, csak az emberekben. Abban, hogy a másik nem akar behatolni a mi udvarunk­ba, nem akarja elvenni azt, ami a miénk. Később gyakran vitattuk meg, melyik a legbiztonsá­gosabb lakat. A gyárakban minden lehetetlen helyen lakat lóg. Az üzemek, mű­helyek ajtajain, az öltöző­szekrényeken, szerszámos- fiókokon, íróasztalokon, iratokat, műszaki rajzokat rejtő szekrényeken. Kide­rült azonban, hogy a leg­jobbnak Vélt lakat is pil­lanatok alatt eltávolítható. Fémfürésszel egyszerűen elvágjuk a szárát. Ügye­sebbnek még ennyi sem kell, vékony acélhuzalból percek alatt készít álkul­csot, amivel sérülés nélkül kinyitja a lakatot. De olyan is van, amit az ol­dalán kalapáccsal megko­cogtatva nyithatunk ki. Mondhatjuk tehát azt, hogy nincsenek nyithatat- lan zárak, lakatok, csak ügyetlen emberek. Néhány éve szép sorjá­ban beköltöztek a művé­szek a volt gödöllői testőr- laktanyába, műteremlaká­saikba. Első dolguk volt leszerelni az ajtók régi zá­rait, biztonságosat tenni a helyükbe. Némelyikük ket­tőt szerelt föl. Csengőket rakattak az ajtók mellé. A csöngetőnek kis ideig várni kell, s hallhatja a kulcscsörgést, mielőtt ki­nyílik az ajtó. Akik 'a hét elején jártak a házban, nem csöngettek, s nem törődtek a zárakkal sem. Kifeszítették az ajtó­kat. A riasztó megszólalá­sa után azonban elszeleltek, kára senkinek sem kelet­kezett, Kivéve persze azt, hogy az ajtók zárait meg kell javítani, talán újat venni, hiszen a feszítés ezeket megrongálta. Talán éppen aznap hal­lottam a rádióban egy tol­vaj nyilatkozatát. Elmond­ta, nyithatatlan zárat, la­katot nem ismer. Hallot­tam magasan képzett szak­emberekről, akiknek a leg­korszerűbb páncélszekrény sem marad zárva. Számta­lanszor megesett már, hogy a leggondosabban őrzött vonatot, bankot kirabolták. A fegyveres őröket is ár­talmatlanná lehet tenni, ha a támadók többen vannak, ügyesebbek, job­ban kezelik a fegyvert. Filmekben sokszor láthat­juk, hogyan lökik be az ajtókat akár a bűnösöket üldöző rendőrök, akár a zsákmányra éhes gazfic­kók. Szerelhetünk aj tá­jainkra akármilyen bizton­sági, mágneses vagy szám- jegyvezérlésü zárat, edzet­tebb rabló fél vállal is be­nyomja. A zár. lakat álmegoldás. Azt bizonyítja, hogy kép­telened vagyunk olyan embereket nevelni, olyan viszonyokat teremteni, akik és amelyek szükségtelenné teszik az úgynevezett vé­dekezést. Kör Pál ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) Változatosan Szaktárgyi versenyek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom