Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-20 / 43. szám

1988. FEBRUAR 20., SZOMBAT

ZINHAZI LEVELI

A hazugság arcai

Peer Gynt, Ibsen hatalmas drámai költeményének hőse, miután végigvándorolta a világot, s nem lelte benne helyét, mert mindig mást akart, mint ami megvalósult, visszatért életútja kiindulópontjához, a kis kunyhóhoz, melyben a régi szerelmes. Solvejg él. Megöregedve, megfáradva, rengeteg élmény és rengeteg hazugság után, felsejlik előtte a még talán lehetséges megváltás. Ütja sűrű erdőn át vezet. Az avarban vadhagymák nőnek; fölvesz egyet, s a hagyma héjrétegeit lehántva próbál eljutni a hagyma igazságáig, a legbelsőbb magig. Nem sikerül. A hagyma rétegei mintha a hazugságok rétegei volnának; mind alatt ott egy újabb réteg, és a végén maga a lényeg, a hagyma sehol sincs. Van-e hát igazság a hazugsá-. gok alatt? Van-e valahol egy i jaz arc a hazugság arcai mögött?

Peer, a vándor, úgy tűnik, megtalálja ezt az igazságot a hűséges Solvejg szerelmében. Ilétegről rétegre fejtve önnön lelkét, talán végre eljut a lényegig, az igazságig, önmaga tisztább énjéig. Talán nem kerül bele a Gomböntő olvasztókanalába, hogy, mint egy rosz- szul sikerült, fületlen óngombot, újraöntse, miután előbb beolvasztotta, megsemmisítette.

A Pesti Színházban most bemutatott tragédia, Kornis Mihály Kozma című darabja, nem Peer Gynt típusú hősöket mutat. A három nő (Böbe, 46 Éves, özvegy elvtársnő, ha igaz; Csilla, 24 éves, anyja lánya, ha igaz; Hédi, 32 éves, friss özvegy, ha igaz — ahogyan a színlap felsorolja őket) egy igen exkluzív, csak bizonyos körök részére fenntartott üdülőben napozik valahol a fealaton partján, és ki' sem mozdul a magas betonfallal, s a fal tetején több sor szögesdróttal körülvett területről. Nem vándorolnak a világban, nem élnek meg fantasztikus kalandokat a sivatagban vagy a tengeren, mint a norvég világvándor Peer. Ebben tehát nem hasonlítanak Ibsen hősére. Ellenben hasonlítanak abban, hogy ők is hazugságokból építik az életüket, és miként Peer hagymájáról a rétegek, róluk is lehámlanak a hazugságok rétegei. Fokozatosan tűnnek elő a hazugságok újabb és újabb arcai, és a végén már nem tudjuk, van-e, létezik-e valahol, mélyen, a legeslegutolsó réteg, a legeslegutolsó arc mögött egy igazi, egy valóságos. Aki ezt kideríthetné, Kozma (33 éves ember, ha igaz), már örökre néma. Rejtélyes feltűnte után kiprovokált ugyan néhány vallomást a nőkből, s e vallomásokból kiderült, hogy amit addig megtudtunk róluk, az majdnem teljes egészében hazugság volt, és ami igaz volt, az sem úgy volt igaz. De a vallomások igazsága is hazugságnak bizonyult, vagy, jobb esetben, és finomabb kifejezéssel élve, öncsalásnak, önbecsapásnak. Bizonyos, hogy újabb és ú^jabb rétegek volnának le- hánthatók e nők sorsáról, életéről, és a rétegek alatt megint csak újabb hazugságok, önál- tatások tűnnének elő. Ez pedig kínos, kellemetlen és gusztustalan, amellett veszélyes is. Marad hát egyetlen megoldás: Kozmát, a kellemetlen alakot, aki úgy ismeri őket, mintha annak idején a férjük, a szeretőjük, a főnökük, a káderesük lett volna egy személyben, s akiben ők is a férjükbe, a szeretőjükre, a főnökükre és a káderesükre vélnek ismerni, el kell némítani. Beletemetik hát a védett, kiváltságos strand homokjába, és gumimatracokból, fürdőlepedőkből emelnek gúlát Kozma teteme fölé. Megváltás nincs, és talán nincs fenyegetettség sem — legalábbis egyelőre. De bármikor jöhet egy újabb Kozma (aki éppoly valóságos vagy éppoly képzeletbeli lesz, mint ez a frissen elpaterolt itt a homokban). És akkor kezdődik elölről, az egész, a hazugságok és öncsalások, a tények meghamisításai és a meghamisított tények valósággá bűvészkedései.

Kornis Mihály darabja, ez az izgalmas élveboncolás, két évvel ezelőtt már színre került Kaposvárott. Hatása akkor is megdöbbentő volt, noha az akkori variáns még terjedelmesebb, túlírtabb, egyes jeleneteiben kuszább volt. A Pesti Színházban .most egy szikárabb, ökonomikusabb változat látható, és ezáltal a dráma még feszültebb, még keményebb. Most még világosabban kitetszik: Böbe, Csilla és Hédi hazugságai a mi életünk hazugságai is, az ő élethelyzeteik a mi élethelyzeteink is, az a történelem, amelyet ők megéltek, a mi történelmünk is, és azok a múltbéli figurák, azok a liláskék arcú, tépett göncű hullák, akik az 6 strandjuk homokjába beékelődött teherautóroncsból előrr\ásznak, a mi múltbéli emlékeink is. És miként e három nő csak legyeknek és szúnyogoknak érzékeli az előkúszó holtakat, elés lehazudva még őket is, úgy érzékelhetjük mi is, lent a nézőtéren, csak kellemetlenül röpködő, csipkedő rovaroknak azokat az emlékeinket, melyeket ezek a figurák, s ez a darab előhív bennünk, belőlünk.

Nem kényelmes, nem elandalító darab a Kozma, önvizsgálatra késztet, kellemetlen kérdéseket szegez nekünk, és nem engedi, hogy kitérjünk a válaszok elől. És ez annál kínosabb, mert e válaszokat nekünk kell megadnunk. El kell töprengnünk rajta, mi magunk mit s mennyit hazudtunk el az életünkből, mennyi volt ebből a saját hajlamaink szerinti, s mennyi, amit a körülmények, a szituációk kényszerítettek ránk. El kell gondolkoznunk azon is, hogy ha mi kezdenénk el fejteni azt a bizonyos Peer Gynt-i hagymát, mi mit találnánk az egyes rétegek alatt?

U

gariakkor van ebben a drámában valami mély humor, sőt irónia is. Kornis, miközben testileg-lelkileg levetkőzteti hőseit, bevonja őket az irónia hol finomabb, hol vaskosabb rétegeivel is. Mintegy megbocsátóan ítélkezik fölöttük, vagy legalábbis elnéző egyik-másik hibájuk iránt. Nyelvi leleményei, dialógusainak olykor sprőd megfogalmazásai pedig azt is jelzik: nemcsak dramaturgiájában friss és érdekes ez a darab, hanem nyelvileg is eredeti.

Horvai István rendezése nagyon pontos, nagyon gondosan kivitelezett, nagyon tudatosan építkező. Nem túlozza el a darab jelképiségét és nem akar direkt sem lenni. Szereplői közül talán Törőcsik Mari Böbéjét lehet kiemelni, mert ő mutatja meg a legriasztóbb mélységeket e nő hazugságrétegei alatt. Eszenyi Enikő (Csilla), Pap Vera (Hédi) és Reviczky Gábor (Kozma) kitűnő kiegészítői a játéknak.

Takács István

A DCM kultúrbizottsága nem tud előre tervezni

Művelődésre idén sem jut több

Az Iskolából most kikerülő fiatal szakmunkások felkér szültsége, általános- műveltsége nem éri el a kívánt színvonalat. Ugyanakkor a munkahelyeken csökken az igény mindenfajta továbbképzés iránt. A kulturális vállalások elsősorban a szocialista brigádok feladatai, miközben ők szorgalmazzák, hogy ez ne legyen kötelező. Hogyan lehet az ellentmondásokat feloldani? Erről beszélgettünk Fordán Tibor pártbizottsági titkárral és Wágncrné Kohári Mária kultúrbizottsági vezetővel a váci cementgyárban, ahol nemrégiben a párt-vb megtárgyalta a munkásművelődés helyzetét.

Színház vagy tanfolyam ?

— Kiindulópontunk a szocialista brigadmozgalom. Mi lesz azokkal a dolgozókkal, akik ennek nem tagjai?

— A korábbi irányzattól eltérően ma már nem a meny- nyiségi mutatók a fontosak — válaszolt Kohári Mária. — Kevesebb a szocialista brigád; jelenleg csak a dolgozók hatvan százaléka érintett. Ök maguk is úgy gondolták, hogy inkább kevesebben legyenek, de csak a minőségi munkát végző brigádok maradjanak meg.

— Az általánosan csökkenő igények ellenére ez a mozgalom mégis egyfajta kényszert jelentett művelődési téren. Ha ez a kényszer is megszűnik, akkor kikre lehet számítani, mi motiválja majd az embereket?

— Mi a szervezőmunkában nem csak a szocialista brigádokkal számolunk, bár az kétségtelen, hogy elsősorban azokra támaszkodunk. Az is vállalás, hogy ők a mi szervezőmunkánkat elősegítik. A motiváció pedig csak az lehet, ha dolgozóink érdekeit vesszük figyelembe. Tudomásul kell vennünk, hogy ma már egy színházlátogatás nagyon költséges, és ezért csökken az igény. Viszont, ha helyben szervezünk olyan tanfolyamokat, amelyek munkájukhoz fontosak, akkor nagyobb sikeréé számíthatunk. Konkrét példa a nyelvtanfolyam. Teljes rekonstrukció előtt állunk, hamarosan eldől, hogy melyik külföldi vállalat lesz a kivitelező. Természetes, hogy munkatársainkat meg akarják tanítani az ú] eszközök kezelésére, használatára. és itt előnyt jelent, ha valakinek nincsenek nyelvi nehézségei.

Szünetelő klubélet

— Hogyan alakul a költség- vetésük most, az új gazdasági szabályozók szerint?

— Pillanatnyilag nem tudom még, hogy ebben az évben milyen összeggel rendelkezünk majd. A pénzügyi bizonytalanság a munkámra is kihat, hiszen nem tudom tervezni a kifizetéseket. Nem merek felelősséget vállalni, hogy a megígért tiszteletdíjakat tartani tudom, viszont az adókötelezettség mellett az e'ddigi összegért sokan nem fogják továbbra is vállalni a közreműködést. Ezért néhány klubunk tevékenységét pillanatnyilag felfüggesztettük.

— A bruttósítást is költség- vetésünkből kellett kigazdálkodnunk. Ez állami támogatásból, a jóléti alapból befolyó pénzből, a szakszervezet támogatásából és saját bevételeinkből áll. Tavaly összesen 410 ezer forinttal rendelkeztünk. Az biztos, hogy idén több nem lesz, de azt már csak remélni tudjuk, hogy nem csökken. A tanfolyamainknál eddig megoldottuk, hogy önköltségesek legyenek.

— Nem elképzelhető, hogy például a drágább színházjegyeket a központi támogatással ellensúlyozzák?

Amit a számok jeleznek

— Ennek elszámolására eddig sem volt lehetőség és ezután sem lesz. Elsősorban a helyi rendezvényeket támogatjuk. Például, ha egy brigád kitüntetést kap, szervezünk számukra házi ünnepséget. Illetve kisebb összejöveteleket a nyugdíjasoknak, vagy a dolgozóinknak. Mindezt műsorral igyekszünk ' hangulatosabbá tenni. Ilyenkor belépti díjat nem szedünk, mert a közösségi együttlétet tartjuk a legfontosabbnak. Persze, ha csökkennek a bevételeink, illetve a támogatásaink, akkor nagyon nehéz helyzetbe kerülünk. Így az sem valószínű, hogy a gyérülő igényeket hamarosan fel tudjuk éleszteni. Mindenki igyekszik a munkaidő után is pluszmunkát vállalni, amivel a keresetét növelheti. A legtöbb időt pedig a művelődési igények

Százötven jelentkező Pest megyéből

Ki mit tud?-vetélkedő

Február 20. és március 26. között kerül sor a Ki mit tud? megyei selejtezőire. Pop, rock, dzsessz szólista és tánc, pop, rock együttesek kategóriájában a 26 együttes és egy szólista február 20-án délelőtt 11 órakor a váci Madách Művelődési Központban lép fel. Népdal, opera, népzene, néptánc kategóriában február 23- án 10 órakor a nagykátai művelődési központban 27 szólista, ■ 5 együttes és 13 tánccsoport méri össze erejét.

Sanzon, táncdal, kamarakóRcviczUy Gábor és Pap Vera a Kozma egyik jelenetében

rps, klasszikus és kortárs zene, balett, diszkótánc kategóriában a ceglédi Kossuth Művelődési Központban kerül sor 13 szólista, 12 csoport, illetve együttes közötti selejtezőre. A színjátszók, vers, próza és mesemondók, parodisták március 26-án Dunakeszin a József Attila Művelődési Központban találkoznak, összesen 32 szólista és 12 csoport műsorát láthatják az érdeklődők.

Országos selejtezőre a bábművészet kategóriában áprilisban — a pontos dátum még nem eldöntött — Szentendrén a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtárban hét csoport fellépésével kerül sor. Ki mit tud?-selejtezőnek minősülő országos rendezvényekre is sor kerül: a középiskolások számára Arany János-bal- ladamondó verseny lesz Nagykőrösön, a városi tanácson március 5—6-án, a Csokonai diákszínjátszó napokat március 15-én Gödöllőn, a Petőfi Művelődési Központban rendezik.

Az országosan meghirdetett Ki mit tud?-versenyekre Pest megyéből összesen 150-en jelentkeztek. A legtöbben a poprock együttesek, valamint a népdal, népzene, néptánc kategóriában. A bemutatókat a Pest Megyei Tanács művelődési osztálya és a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár készíti elő és bonyolítja.

csökkentésével spórolhatják meg.

— Azért nem minden a pénz — szólt közbe Fordán Tibor. — Azt is figyelembe kell venni, hogy a jelenlegi helyzetben igenis mindenkinek érdekében áll a szakmai ismereteinek és természetesen

— ezzel szoros összefüggésben

— általános műveltségének a gyarapítása. Szó volt már a rekonstrukcióról. Az új technikához olyan munkásokra van szükségünk, akik felkészültek és tudják, ismerik a berendezések kezelését. Azok lesznek előnyben, akik köny- nyebben és gyorsabban tudják a szükséges ismereteket elsajátítani. Márpedig a szakirányú képzettség megszerzése is könnyebben megy annak, aki rendszeresen művelődik, képezi magát. Persze ennek elfogadtatásához a vezetők személyes példamutatása kell.

— Azt hiszem, alapvetően az érdeklődést kell felkelteni mindenkiben, ehhez pedig nélkülözhetetlen az emberismeret. Az sem mindegy, hogy mihez szervezünk. Ha valami nem hozzájuk szól, akkor minek nézzék meg? Ám, ha érinti a mindennapjaikat és azokra a gondokra, problémákra keresi a megoldást, amelyek őket is foglalkoztatják, akkor nem sajnálják a mozi- vagy színházjegy árát sem.

Bár az utóbbi megállapításokkal egyetértünk, sajnos a jelek nem azt mutatják, hogy csupán a lelkesedés, a példa- mutatás elegendő lenne. A számok félreérthetetlenül jelzik, hogy a művelődési házak és intézmények szolgáltatásai iránt csökken az igény, és az új gazdasági helyzet pedig még tovább növeli a nehézségeket.

Szabó Z. Levente

A sorozat folytatódik

Vasárnap kimarad

Nagy várakozás előzte meg

a népszerű amerikai színész, Gregory Peck filmjeinek vetítését. Láthattuk már a Kilimandzsáró havát és az őfelsége kapitányát is. Ám a holnapi tévéprogramból hiányzik a következő bemutató.

Szeretnénk megnyugtatni minden televíziónézőt, olvasót, hogy ennek ellenére sem ér véget a sorozat. Jövő vasárnap, február 28-án a Római vakáció, március 6-án pedig az Idegen a cowboyok között című filmet tekinthetjük meg.

A televízió műsorszerkesztése arról is tájékoztatott, hogy eredetileg sem szándékoztak minden héten programba venni egy filmet. A téli olimpia befolyásolja a műsorral kapcsolatos elképzeléseket, ezért nem valószínű, hogy az előre elgondolt időpontokat be tudják tartani. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy a tervezett kilenc filmet bemutatják.

Szabadon választható

Felvételi tárgy

A Pénzügyi és Számviteli Főiskola esti és levelező tagozatára az 1988—89-es tanévre felvételre pályázók közül azok, akik 1983-ban vagy ezt megelőzően érettségizettek és szakirányú munkaterületeken dolgoznak, szakmai felvételt tárgyat választhatnak a politikai gazdaságtan, illetve a történelem helyett.

A választható szakmai tárgy lehet az Ipari, a mező- gazdasági, a kereskedelmi és a költségvetési könyvvitel, valamint a pénzügyi, az igazgatási és a kereskedelmi ismeretek, továbbá az angol, az orosz, a német nyelv és a programozás. A felvételre vonatkozóan a főiskola tanulmányi osztálya ad felvilágo- sítást.

Rádiófigyelő

SORSOK, OSZTÁLYZATOK.

Néhány évvel ezelőtt részt vettem egy gépipari szakközépiskola szülői értekezletén. A tanárok az igazgatóval az élen őszintén beszámoltak azokról a nehézségekről, . melyekkel naponta küszködnek, ám sokszor érzik úgy, hogy szinte reménytelenül. A legnagyobb gondot az okozza, hogy az általános iskolából többségében „félig kész" diákokat kapnak a kezük alá; akik éppen csak átbukdácsolták elégséges jegyekkel a nyolc osztályt és bármennyire hihetetlen, alapvető dolgokkal nincsenek tisztában. Bevallom, nem akartam először hinni a fülemnek, amikor arról hallottam, hogy a hozzájuk beiratkozott tanulók egyharmada nem tud olvasni. A nyomtatott szöveget ugyan jól-rosszul eldadogják, de az értelmezésével már baj van. Még inkább hadilábon állnak a matematikával, pontosabban szólva a számtani alapismeretekkel. Az irodalomról, a történelemről már nem is érdemes szólni.

Bár okom és jogom nem volt a tanárok szavaiban kételkedni, mégis megkértem az egyik ismerős pedagógust, hogy néhány órára beülhessek valamelyik tanítási napon. A közvetlen tapasztalat még leve- rőbb volt, mint a hallottak. Cikkek sorozatában igyekeztem az illetékesek figyelmét felhívni arra a képtelen helyzetre, melynek előbb-utóbb a szakmunkásképzés csődje lesz a vége.

Titkon reménykedtem abban, hogy az elmúlt évek során megérett fölismerés gyümölcsöt is termett és ezen a területen valamiféle rend teremtődött. Annál inkább megdöbbentett Szél Júlia riportja a rádióban, amely a szakmunkásképzés helyzetét tárgyalta minden köntörfalazás nélkül. Mint kiderült, az utóbbi időben nem moccant előre semmi, sőt mintha valamivel rosz- szabbodott volna.

A riporter sem volt rest és ellátogatott szakmunkásképzőbe is, hogy a helyszínen fogja vallatóra a tanulókat. Elemi számtani feladványokba bonyolódtak bele, a szöveget könyvből nagy nehezen kisila- bizálták, de anélkül, hogy azok értelme a tudatukig eljutott volna.

A szakközépiskolákban, de különösen a szakmunkásképzőkben nincsen mód arra, hogy az alapvető ismeretek foghíjait betöltsék. Míg az egyiket igyekeznek pótolni, hátrányt szenved a másik; pedig a szakismereteknek az elültetése bizonyos fokig jól megművelt szellemi talajt igényel. A tanárok legtöbbje hihetetlen akarattal és elszántsággal igyekszik ezen a nehéz poszton helytállni, a siker minden különösebb reménye' nélkül. Hiszen mint hallottuk, már az első évfolyamon tizennégy százalékos a lemorzsolódás, ami később huszonnégy százalékra emelkedik. Ez pedig gyakorlatilag azt jelenti hogy ötvennégyezer gyerek vész el és szívódik föl a szakképzetlenek ma már amúgyis nagy terhet jelentő táborába.

NEM IS BESZÉLVE azokról, akik szakmunkás-bizonyítvánnyal a zsebükben ngm ütik meg azt a mértéket, hogy az üzemekben szakmunkásként foglalkoztassák őket. Az Ikarusban például, mint betanított munkaerők szalag mellett dolgoznak. Ez pedig tarthatatlan. Egyrészt az ablakon kidobott pénz, amit rájuk költöttünk, másrészt a jövőnk azon áll vagy bukik, hogy mennyi korszerűen képzett, a csúcs- technikához értő munkáskéz teszi a dolgát a vállalatoknál, az egyes műhelyekben. Nemcsak egyéni tragédiákról van tehát szó, hanem mindany- nyiunkról, az ország sorsáról is.

Az elmondottakkal a háttérben, bizony hamis ábránd még képzelődni is arról, hogy a közeljövőben főleg olyan munkásaink legyenek, akik — ha szükség van rá — könnyen átképezhetek valamilyen másik szakmára is. Pedig ma már az egyre gyorsuló idő a mi sarkunkat is egyre jobban tapossa. További haladék már nincs — máris sok időt veszítettünk.

Szombathelyi Ervin