Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-18 / 41. szám
VÁCI ^íiriap idi llim. ...»I. i.i, . . ..I i ■" — — A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFGLYAM. 41. SZÁM 1988. FEBRUÁR 18., CSÜTÖRTÖK Működési szabályzat az iskolákban Önállóság - növekvő felelősség Az oktatási törvény szerint valamennyi alsóíokú nevelésioktatási intézmény köteles működési szabályzatot készíteni. A határidő a művelődési miniszter 13/1986. (VIII. 1.) MM számú rendelete alapján 1987. szeptember 30. volt. Hogyan készültek fel Vác és vonzáskörzetéhez tartozó huszonnyolc iskolában erre a feladatra, mit tartalmaznak a működési szabályzatok, s miként vált be a gyakorlatban? Erről beszélgettünk Bódisné Elek Ilonával, a Vác Városi Tanács művelődési, ifjúsági és sportosztályának általános tanulmányi felügyelőjével és Kovácsáé Pöltz Piroskával, a váci Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatójával. Megfelelő előkészítés — Mikor és hogyan kezdték el a munkát? — Mielőtt válaszolnék a kérdésre — kezdte a beszélgetést Bódisné Elek Hona — elöljáróban hadd mondjam el. hogy a működési szabályzatok elkészítése igen nagy és felelősségteljes munkát jelentett rz iskoláknak, hiszen ez most gyűjteménye, de úgy is mondhatjuk: az iskola alkotmánya. Éppen ezért nagyon gondos előkészítést igényelt, s ügyelni kellett arra, hogy ne legyenek sem túlszabályozottak, de nagyon leszűkítettek sem. ••••■■• — Amikor az iskoláknál a szakmai munkaközösségek bevonásával összeállt az anyag, azt nevelőtestületi értekezleten megbeszélték, s elvégezték a szükséges módosításokat. A működési szabályzatot végül a nevelőtestület fogadta el, kikérve az iskolatanács, a szülői munkaközösség, a diákönkormányzat, valamint az úttörő- csapat véleményét. — A működési szabályzat elfogadásához nevelőtestületi értekezletén legalább 75 százalékos megjelenésre és több mint 50 százalékos igenlő szavazatra volt szükség. Ezután egy példányt megküldték osztályunknak, mi még újból pontról pontra átvizsgáltuk, hogy törvényességi szempontból megfelelő-e, s ha mindent rendben találtunk, jóváhagytuk. Tapasztalataink kedvezőek, az iskolák időre elkészültek a működési szabályzatokkal, azok jól áttekinthetőek, világosak, egyértelműen megfogalmazottak. A gondos előkészítő munka után tehát rendben elkészültek a működési szabályzatok. Az első példányon — amely később nagy segítséget jelentett a többi általános iskolának — Kovácsné Pöltz Piroska több hónapon keresztül, éjszakáit sem sajnálva dolgozott. Kezemben forgatom a váci Petőfi Sándor Általános Iskola működési szabályzatát, meggyőződhettem magam is arról, hogy valóban világosan fogalmazott, átfogja az iskolai munka minden területét, s eligazít a fegyelmezési, jutalmazási, rendtartási, feladat- és hatásköri témákban. Rövid helyzetelemzés után pontokba szedve olvasható az iskola vezetési szerkezete, a vezetők közötti feladatmegosztás, az iratkezelés rendje, az iskolai munkarend, tanórán k'ívüli foglalkozások rendje, de sorolhatnám tovább az iskolai hagyományok ápolásával kapcsolatos feladatokon keresztül egészen a záradékig, amely a bizonyítvány záradékának egységes kitöltésével foglalkozik. — S hogyan fogadták az iskolák igazgatói, hogy működési szabályzatot kell készíteniük? — folytattam a kérde- zősködést, most már a váci Petőfi Sándor Általános Iskolában. — Bevallom, kezdetben nem értettem — s több kollégám is ugyanígy volt vele —, miért kell nekünk működési szabályzat, amikor van egy jól bevált és megszokott általános iskolai rendtartás — mondja Kovácsné Pöltz Piroska igazgató. — Ám amikor elkezdtem foglalkozni e témával, s egyre jobban belemélyedtem a munkába, rájöttem, hogy ha elkészül a szabályzat, akkor többet adhat a rendtartásnál. — Nehezítette a munkát az is, hogy az 1986—87-es oktatási évben ismerkedtünk az I. sz. oktatási törvénnyel, ebben az időben alakult az iskolatanács. s hoztuk létre a diák- sportköröket. Mindezek mellett a legnagyobb feladatot a működési szabályzat megalkotása jelentette. Sok dokumentumot forgattunk és használtunk fel, s nagyon oda kellett figyelni a mondatok értelmére, hogv ne legyenek félreért- hetők és jogi szempontból támadhatók. — Az oktatási törvény mellett átnéztük a Művelődési Közlönyök reánk vonatkozó rendeletéit, a 13 86-os MM. rendeletet, a jogszabályokat, az érvényben lévő nevelési- oktatási tervet. A tartalmi összeállításnál egyebek mellett felhasználtuk az iskola öt évre szóló távlati munkatervet, a tartalmi, funkcionális, működési feladatokkal kapcsolatos intézményi dokumentumokat. a házirendet, a mun? kaügyi szabályzatot, hatáskörimunkaköri leírásokat, a pedagógiai irányítás, ellenőrzés tervét, együttműködési szerződéseket. Egyébként nagyon sok mindent át tudtunk venni a rendtartásból is. Ésszerű javaslatok Az előkészítő munka első szakasza 1986. augusztusában kezdődött, alakuló üléssel. Ezt követte az anyagok, dokumentumok feldolgozása. Ebben az időszakban a munkaközösségek a rájuk vonatkozó részeket küiön-külön megbeszélték. majd a javaslatokat nevelési értekezleten összesítettük. Hadd mondjam el még itt. hogy nekünk komoly gondot jelentett a záradék, ugyanis erre vonatkozóan csak később — amikor mór elkészült a szabályzat — jelent meg rendelet — A következő három hónapban elkészítettem a tervezetet és 1987 márciusában nevelőtestületi értekezleten már ezt néztük át. Ám hagytunk időt még magunknak a gondolkodásra, és egy hónappal később ceruzával a kezünkben újra átvizsgáltuk, tehát még ekkor is javíthattunk. A tisztázásra egy hónap állt rendelkezésre. Egyébként a rendelet kétféle lehetőséget- ajánl az összeállítás módjára vonatkozóan, mi a felsorolás jellegűt választottuk. — A szabályzat 1991. augusztus végéig érvényes, módosítani ez év szeptember 1-jén lehet. Jó, hogy ezt a lehetőséget megadtuk magunknak, mert a gyakorlat bebizonyította, néhány dolog még idekívánkozik, így például szeretnénk bevenni az úttörőcsapattal kapcsolatos megállapodásokat, s az iskolatanács működésével kapcsolatos teendőket. — Hogyan állta meg a helyét a működési szabályzat néhány hónapos léte alatt? Kollektív döntés — Ahol jól megszerkesztették, többet ér, mint a rendtartás. Nálunk a kollégák megszokták már, s rendszeresen használják. Igaz, eddig nem éreztük a hiányát, de jólesett, hogy nagyobb teret kaptunk a demokratikus módszerek gyakorlására, s így több kérdésben önállóan, kollektíván dönthetünk — fejezte be a beszélgetést Kovácsné Pöltz Piroska. Halász Erzsébet Nesze semmi, fogd meg jól! Szemes takarmány helyett tápot? Egyre-másra érkeznek szerkesztőségünkbe a telefonok, személyesen vagy levélben föltett kérdések arról, hogy hová tűnt a szemes takarmány. Ugyanis nagyon sok kistenyésztő, háztáji gazda elpanaszolta, hogy nincs mivel etetni a jószágot, mert a ter- ményboltok nem árusítanak takarmánygabonát, s így ösz- szességében hatalmas állatállomány léte került veszélybe. A takarmánygabona-hiány okairól megkérdeztük Koska Józsefet, a Gabonaforgalmi Vállalat váci körzeti üzemvezetőjét, aki a vállalat központjával egyetértésben adott tájékoztatást. Eszerint a közhiedelemmel ellentétben nincs zárolva a gabonaeladás, csak a korábbi évek azonos időszakához képest csökkentett az árusítás. Eladóhelyenként havi ötven- mázsányi gabonát tudnak értékesítésre kiadni, de viszonteladóknak, tehát áfészeknek egyáltalán nem szállíthatnak. Ennek a korlátozott gabona- árusításnak az az elsődleges oka, hogy az elmúlt évi nagy aszály miatt a tervezettnél jóval kevesebb volt a kalászos termés. Éppen ezért a mező- gazdasági üzemeknél a szemes- takarmány-termésnek mintEmberek és epizódok Elnézem reggelente, felszáll- nak a buszra, tolakodnak, egyesek beszélgetnek, mások hallgatnak, unott tekintettel néznek a semmibe. Néhány általános iskolai tanár között utazom, ismerem a problémáikat, hiszen minden nap mondják, mondják húsz percen keresztül. Beérek az óvodába, leadom a gyereket, sok kapkodó szülő sietteti csemetéjét, hiszen nem lehet elkésni, vár az íróasztal vagy a munkapad. Bemegyek a vállalati büfébe. Hosszú sor áll az ajtóig. Különböző emberek várakoznak. Némelyik csöndes, nyugodt, másik ideges, egyik lábáról a másikra áll, sietne, de nem teheti. Az eladó furcsa szerzet. Hol kedves, hol pedig utálattal* tekint a kedves vevőre, morog és zsörtölődik. De inkább az utóbbi a jellemző. Egyszer csak kijön a pult mögül. becsukja az ajtót, valamit' motyog az orra alatt, és folytatja a kiszolgálást. Ki érti ezt? Ilyenkor arra a fiatal áruházi alkalmazottra gondolok, aki oly szívélyesen, széles mosollyal életvidáman tud kiszolgálni, hogy az embernek még az életkedve is jobb lesz. Hiába, nem vagyunk egyformák ... ! A munkahelyemen forró kávéval várnak. Igen. Itt vannak a kollégák, akik mind-mind mások. Lányok és asszonyok, fiúk es családapák, nagycsaládosok is, sok gonddal és bajjal. Hárman éppen felmondás alatt, jól teszik vagy sem, majd kiderül. Izgalom, idegesség, kíváncsiság a munka miatt, a vállalati vezetés változása miatt, az adózás miatt... Minden miatt. Lemegyek az üzembe. Jó, csináljuk a szervezést, de egy hét múlva. Hóvégi zárás stb. Rendben van, megyek tovább. Elnézem az udvaron a kertészeket. De jó dolguk van, gondtalanok, metszik a bokrokat, gereblyézik a füvet, és közben mi mindenre gondolhatnak. Gondolnak is. Például az egyiknek rossz a veséje, más munkát szeretne, és még mindig itt van. Délben . megyek ebédelni. Tele van az ebédlő. Emberek, embertípusok. Némelyik gyorsan kapkodva eszik, a másik komótosan, ledolgozza az ebédidőt. Sokan vidáman nevetgélnek, kell ez a kis kikapcsolódás, mások ilyenkor találkoznak az illetékes elvtárssal, nem akarnak zavarni, de jó hogy éppen itt van. És dolgoznak. Ebéd közben is. Ha lehet, a nyolc óra alatt tízet. Persze, van, aki csak úgy csinál, mintha dolgozna. Jól adminisztrálja magát. Visszaérek a helyemre, virág az asztalomon. Figyelmesek az emberek, ma van a névnapom. Tudom, nehéz a pénzt beszedni ajándékra. Pénz, pénz, pénz. Egyiknek sok van belőle, a másiknak kevés. Akinek sok van, annak sem eleg. Sok vagy kevés, az relatív. Hazafelé indulok, autóval. Délután enyém az autó... Ez is egy külön világ. A volán mögött az emberek, mint éhes dúvadak, úgy kiabálnak, mutogatnak egymásra. Átmennek a piroson, nem állnak meg a zebránál, siető, rohanó, száguldó emberek. A lépcsőházban kisebb lakógyűlést találok. Éppen arról vitáznak, hogy zárni kell a kaput, mert csavargók költöztek a lépcső alá, újságpapírból készített ágy, üres üvegek az árulkodó jelei. No meg sok a betörés, rablás, és óvni kell a családot ezektől az emberektől. Este fáradtan levetkőzöm, még utoljára megnézem alvó, édesdeden szuszogó gyermekeimet, és elgondolkodom: valójában milyenek is az emberek? B. T. P. egy a 15 százaléka kint maradt, mert csökkentették a szállítást a Gabonaforgalminak. Ezt pedig az indokolja, hogy az ország még nem teljesítette exportfeladatait, s amíg az annak kielégítését szolgáló mérleg el nem készül, nem lehet számítani a takarmánygabona nagyobb arányú értékesítésére. Egyelőre főleg a takarmánytápok előállításához kell felhasználni a meglevő készletekből a gabonát. Ez országos gabonaforgalmi döntés. A helyzet javítására importból várható takarmánygabona, például az NSZK-ból. Addig is takarmány tápokból korlátlan mennyiségben, valamennyi fajtát árusít a vállalat, mégpedig összhangban a húsipar magasabb minőségi követelményeivel, ami a nagyobb arányú és jobb minőségű tápadagolást igényli. — Nem lehetett volna megelőzni ezt a hiányhelyzetet? — Információim szerint tavaly annyi takarmánygabonát értékesítettek a mezőgazdasági üzemek, amennyit a korábbi 5-10 ev azonos időszakaiban még soha. Igaz, hogy főleg nagy tételekben árusítottak, így azok jártak jól, akiknek volt pénzük nagyobb mennyiség megvásárlásához. — Ezért lehet hiány Vác térségében is, ahol például a Gabonaforgalmi Vállalat kereskedelmi tevékenységétől függetlenül 10 ezer tonna gabonát árusítottak ki a mező- gazdasági üzemek, egyébként nemcsak tagoknak. — A Gabonaforgalmi Vállalat ellátási kötelezettsége megszűnt. Ez mentesíti önöket c felelősség alól? W — Én úgy fogalmaznám meg, hogy a szabad gabonakereskedelem miatt mi már nem tudunk eléggé hatékonyan beleszólni a területünk ellátásának mikéntjébe, hiszen a mezőgazdasági termelőüzemek egyre nagyobb mértékben megkerülésünkkel értékesítik termelvényeiket. Azonban nekünk ugyanúgy, mint eddig, érdekünk a hatékony kereskedelmi tevékenység, hiszen abból élünk. Tehát nincs semmi alapja annak a vádnak, hogy a vállalat önkényesen zárolta volna a gabona forgalmazását. A korlátozott mértékű értékesítést, mint említettem, országos hatáskörű szerv rendelte el — válaszolta kérdéseinkre Koska József, a Gabonaforgalmi Vállalat váci körzeti üzemvezetője. Nos mi még annyit teszünk hozzá, hogy információink szerint február hónapban nem várható a gabonaértékesítési korlátozás feloldása. De arra sincs garancia, hogy az importgabona még ebben a hónapban megérkezik. A hiányt pótlandó takarmánytápok viszont aligha helyettesíthetik teljes mértékben a szemes takarmányt. Ugyanis a tápkeverök már hosszú évek óta egyféle gyengített recep- túra szerint állítják elő a tápokat, mert hazánkban nagyon elmaradott a magas fehérjetartalmú alapanyagok termelésének, előállításának szintje. Elég, ha arra gondolunk, hogy milyen kevés a szója a tápokban, amit kukoricával helyettesítenek. ’W Igv végül ahhoz a régi mondáshoz lyukadunk ki, amelyik a lehető legtökélete- seben ráillik a napjainkra bekövetkezett (egyébként várható!) helyzetre: Nesze semmi, fogd meg jól!... Mert ugye* ha nincs takarmánygabona, s gyenge a tápok minősége, akkor hazánkban az 1 millió 700 ezer háztáji gazdaságban könnyen lehet, hogy a semmit etetik majd fel a jószágokkal. Márpedig a semmiből most már egy kissé sok van!... Aszódi László Antal Mozi Kultúr filmszínház (Lenin út 58.): február 18-tól 21- ig este fél 6 és fél 8 árakor (pénteken csak fél 6 órakor) felemelt helyárral, 16 éven felülieknek vetítik az 1986-ban Cannes-ban díjat nyért Mona Lisa testőre című angol filmet. Rendezte: Neil Jordan. Főszereplői: Bob Hopkins, Cathy Tyson és Clarke Peters. — Pénteken fél 8 órakor a Kortárs Filmklub sorozatában megtekinthető a Vidéki vasárnap című színes francia film. — Február 19-től 21-ig délután fél 4 órakor A szél harcosai című japán rajz sci-fi az ifjúsági műsor. — Videóprogram (az épület kistermében): február 18-tól 21-ig vetített filmek: A földre pottyant férfi (angol). Harc Rómáért (NSZK—román) és Bumeráng (francia). Elvesztegetett idő Hatvan óra egy évben válkozásnak szentelt. A szabadidő felhasználásáról is sok érdekes számot olvashatunk mostanában, s kiderült, milyen sokan töltik a szabadidejüket munkával, televíziózással, milyen kevés időt vannak együtt a mai szülők gyermekeikkel, milyen keveset mozognak, olvasnak vagy éppen sportolnak. Hogy mennyit töltött el élete során egy hetvenedik évét betöltött állampolgár sorban állással — erről nem olvastam. Pedig hasznos volna végiggondolnunk, már csak azért is, mert bizony az álldogálással eltöltött idő teljesen haszontalan és egyben kártékony, rontja a közérzetet, borzolja az idegeket, egymás ellen uszítja a várakozókat. Állunk és várunk az önki- szolgáló boltban: kosárra, a pultnál a felvágottra, a kenyérre, végül állunk a pénztárnál. (Mert legtöbbször a háromból csak egy működik, esetleg kettő.) Állunk a hentesnél, ahová meghozták a négy fél disznót, de hát azt fel kell bontani, az árut elő kell készíteni, a megrendeléseket a pult alá kell rakni, s mi várunk, különösen akkor, ha valami olcsóbb húshoz kívánunk jutni. Jöhetnénk később is, de akkor már csak karaj meg comb kapható. A nyáron Pécsre utaztam. A pályaudvaron külön vásárolhattam meg, talán harmincadiknak a vasúti jegyet, aztán beálltam a helyjegyre várakozók közé. Még szerencse, hogy Evekkel ezelőtt hosszú sor állt Budapesten az egykoron éjjel-nappal nyitva tartó csemegeüzlet előtt. Banánt mért két eladó, s erre, a napjainkban is ritkán kapható gyümölcsre vártak nők és férfiak egyaránt. Beálltam a sorba, s talán 30-40 perc múltán — táskámban a kiló banánnal — távozhattam. A héten a Tolbuhin téri csarnokban jártam, s itt is részese lehettem egy harmincharmincöt méter hosszan kígyózó csoportnak. Velőre vártunk. Megnéztem az órám, s bizony majdnem ötven perc kellett ahhoz, hogy a ritka csemegét megszerezzem. Álltam sorban — életem során — színházjegyért, húsért, szénért, útlevélért, újságért, valutáért, még könyvért is, de volt olyan idő. amikor kenyérhez is csak hosszú várakozás után jutottam. És ezekkel az üresen eltöltött percekkel nem tettem, és ma sem teszek semmi különöset. Sokszor olvastam meghökkentő számokat arról, hogy életében mire. mennyi időt is áldoz az ember. Hihetetlennek tűnik, hogy egy hetvenéves személy rövid életéből több. mint huszonhárom esztendőt alvással tölt el, pedig ki ne tudná, hogy minden napunk egyharmadát vagyis azt a hétnyolc órát végigalusszuk. (Valószínű, azok szülték a mondást, akik ezt felismerték, hogy aki sokat alszik, keveset él!) A közelmúltban hallottam, ha egy ember ötven évig borotválkozik és naponta tíz percet áldoz erre a szépítkezési műveletre, akkor életéből százhuszonöt napot a borotelőbb megvettem a napi újságomat, így nem tűnt haszontalannak a sor haladási ideje. Néhány példát említettem, de biztosan mindenki tudná bővíteni a sort. De hát érdemes tönkretenni egymás idegeit? Ki ne hallotta volna már a hivatalban: Tessék a sorára várni! Ki ne hallotta volna a fagylaltra vagy éppen a korsó sörre áhítozók között a figyelmeztetést: Tessék beállni a sorba! Ha átlagosan napi tíz percet számolok, amit sorban állással töltünk el, az egy esztendőben körülbelül hatvan óra. Megközelíti a nyolc teljes műszak idejét! Eszembe jut, hogy a héten két alkalommal kell orvoshoz mennem, s máris tele vagyok feszültséggel. Egészségügyi intézményeink zsúfoltsága közismert, s arról is tudunk, hogy egy orvosra a rendelési idő alatt sokszor negyven-ötven beteg is jut. Asszonyok eleve úgy indulnak ide, hogy hozzák magukkal a kötnivalójukat, s a kötőtűk gyors szurkálásával készülnek a pulóverek, sálak. A férfiak olvasnak, halkan beszélgetnek, s biztos akadnak köztük, akik azon törik a fejüket: gondosabb szervezéssel, a feladatok átgondolásával hogyan lehetne a várakozás perceit megrövidíteni. F. M. ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)
