Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-17 / 40. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS fl MEGYEI TANACS LAPJA XXXII. ÉVFOLYAM, 40. SZÁM Ára: l,JSO forint 1988. FEBRUAR 17., SZERDA A brit külügyminiszter látogatását a Szovjetunióban úgy értékelik, mint a Nyugattal folytatott párbeszéd alkotóelemét. A rendszeres szovjet—brit kontaktusok fontos helyet foglalnak el ebben a dialógusban, nagy szerepet játszottak a múltban és még nagyobb szerepet játszanak a jövőben az európai és a nemzetközi eny­hülés folyamatában — jelentette ki Mihail Gorbacsov, az SZIiP KB főtitkára, aki kedden a Kremlben fo­gadta Geoffrey Howe-t. Mindazonáltal nagyon lé­nyeges dolog — fejtette ki a szovjet vezető, s szavaival a brit külügyminiszter is egyet­értett —, hogy ezek a kon­taktusok minden egyes eset­ben előrelépést jelentsenek, a párbeszéd ne váljék puszta szócsépléssé. frázishalmazzá, amely mögött nincs semmifé­le gyakorlati cselekedet. Mi­hail Gorbacsov ezzel össze­függésben elfogadhatatlannak minősítette, hogy — bizonyos haladást elismerve a kelet— nyugati kapcsolatokban — új­ból a régi sablonokat veszik elő, a Szovjetunió „változat­lan kommunista törekvései­ről” Európa és az egész vi­lág tekintetében, amikor azt a benyomást keltik, néha pe­dig nyíltan ki is mondják, hogy a szovjet külpolitikában az elmúlt három évben lé­nyegében semmiféle változás nem történt. A Szovjetunió nyílt külpo­litikát folytat, és különösen érzékenyek vagyunk Európa ügyei iránt. S úgy cselek­szünk, hogy mindig helyesen Közös vállalat létrehozását tervezik Bővül a bőröndök exportja Mint megannyi gazdálkodó cégnél, a budaörsi székhelyű Texelektro Ipari Szövetkezet­nél is a .tőkés export növelése a cél. A 70-es évek . elején, egy hajdani háziipari szövet­kezetből átalakult Texelektro közel tíz éve kezdte meg a különböző nagyságú és ren­del telésű bőröndök, sport- és kézitáskák gyártását. A. kezdeti próbálkozások után — amelyek a tanuló­években nem hoztak sok si­kert a szövetkezet számára — a budaörsiek évek óta egyik leggyümölcsözőbb vállalkozá­suknak tartják ezt a tevé­kenységet. Joggal, hiszen a saját modellezőik által terve­zett portékák népszerűek és kelendőek itthon és külföldön egyaránt. Sőt, az érdeklődés oly nagy, hogy a közelmúlt­ban — valamennyi megrende­lőjük igényének kielégítése érdekében — jelentős fejlesz­téseket hajtottak végre. Egy évek óta gazdaságtalanul mű­ködő ágazatuk helyen rpegte- remtették a feltételeit annak, hogy a mintegy négymillió fo­rint értékű új bérendezéseket — az NSZK-ból származó tíz speciális varrógépet és egy, a bőröndök vázát készítő papír- tekercselőt megfelelő módon helyezzék el, s a termelés a lehető legoptimálisább körül­mények között folyhasson. A beruházás révén módjuk nyílt arra, hogy újabb nyu­gat-európai megrendelők szá­mára készítsék a korábbinál nagyobb tételben szettjeiket, valamint a különböző méretű és típusú táskáikat, bőrönd­jeiket. Ezekből idén 100 ezer darabot értékesítenek, zömé­ben a már hagyományosnak számító nyugatnémet, osztrák, svájci és az új partnereknek számító skandináv államok­beli, így a norvég, svéd és finn kereskedők körében. Termékeik egy részéhez ter­mészetesen a hazai vásárlók is hozzájutnak, persze jóval kisebb tételben, mint ameny- nyi az üzletekben gazdára lelhetne. Addig ugyanis, míg a nyugat-európai megrendelők számára 52 millió forint ér­tékben szállítanak ez évben a népszerű portékákból, a ha­zai boltokban várhatóan csali 3 millió forint értékű táska cserél gazdát. A Texelektro tervei között — éppen a termelés mennyi­ségének növelése céljából — egy közös vállalat létrehozá­sa is szerepel, amely talán már a jövő évtől lehetőséget nyújt arra, hogy az igényeket a jelenleginél még teljesebb mértékben elégítsék ki a bu­daörsiek. P. Zs. Gödöllői újdonságok Ez évben mintegy 200 ezer darab, különféle termék készül a Diana Ruhaipari Kisszövetkezetbe’», Az idén e mennyiség mintegy 30-40 százaléka már a kifejezetten exkluzív, ipar­művész tervezte kis sorozatban készülő modellek lesznek. Felvételünkön: Válóczi Józscfné üzemvezető a „Harangvirág” névre keresztelt igen szép és tetszetős, kétrészes alkalmi női ruha gyöngyhímzett övét teszi fel a ruhadarabra (Hancsovszki János felvétele) értelmezzenek bennünket. Ép­pen ezért természetesen arra is számítunk, hogy partnere­ink is — egyebek között Nagy- Britannia — úgy politizálnak, hogy számunkra is érthető lesz logikájuk, politikájuk lé­nyege. Enélkül lehetetlen bi­zalmat teremteni — mondta az SZKP KB főtitkára. Ügy tűnik, hogy Nagy-Bri- tannia, akárcsak Reykjavik után, a vészjelző kürtös sze­repét vállalta magára. S mi­kor? Egy olyan időpontban, amikor derengeni kezdett a fény a leszerelési kérdésekben — hangsúlyozta Gorbacsov, és emlékeztetett a NATO-orszá- gok vezetőinek állásfoglalá­saira, miszerint a KHR— HHR szerződés aláírását kö­vetően romlott a helyzet Eu­rópában. Utalt a „nukleáris elrettentés” doktrínájának nyugati dicsérgetésére, az úgynevezett „kompenzációs” tervekre. Sokkal hűvösebbé vált a brit álláspont a vegyi fegyvereket betiltó egyezmény aláírásának kérdésében. El­húzódik a bécsi utótalálkozón a mandátum kidolgozása, s ez igazolja azt a feltevést, hogy a haderők és a hagyo­mányos fegyverzet csökkenté­sének kérdésében az általában véve elfogadható „lassan si­etni” képlet tekintetében a „lassanra” helyezik a hang­súlyt — jelentette ki. Mihail Gorbacsov kitért ar­ra is, hogy az új gondolkodás- módot gyakran csak „szelle­mi ténykedésként” ismerik el, s amikor a szovjet fél telje­sen .konkrét lépéseket tesz. visszakoznak, kitérnek az együttműködés elöl. Ennek egyik oka a nyugati politiku­sokban rögződött „ellenség­képa hidegháborús évek­ben kialakult felfogással ide­je leszámolni. A megbeszélésen regioná­lis kérdéseket is áttekintet­tek, egyebek között az iraki— iráni háború kapcsán kiemel­ték a Biztonsági Tanács ke- (Folytatás a 2. oldalon.) Magyar—szlovén gazdasági tárgyalások Dunai Imre kereskedelmi miniszterhelyettes meghívásá­ra február 15—16-án látoga­tást tett Budapesten Cvetka Selsek, a Szlovén Szocialista Köztársaság nemzetközi együttműködési bizottságának elnöke. Vendéglátójával átte­kintették és értékelték az 1987. évi magyar—szlovén kereske­delmi forgalom alakulását. Cvetka Selsek asszonyt fo­gadta Villányi ' Miklós pénz­ügyminiszter, a magyar—ju­goszláv gazdasági együttműkö­dési bizottság magyar társel­nöke. Megbeszélést folytatott Barity Miklós külügyminisz­ter-helyettessel és Lőrincze Péterrel, a Magyar Gazdasági Kamara főtitkárával. Megláto­gatta a Taurus Gumiipari Vál­lalatot és további együttműkö­dési lehetőségekről tárgyalt Tatai Ilona vezérigazgatóval. Ellátogatott a csomagoló­anyag-gyárba, ahol a gyár, il­letve a. Lignimpex Külkeres­kedelmi Vállalat vezetőivel a kétoldalú forgalom bővítési le­hetőségeit elemezték. GäeSSfSf — „A körséta után visszatérve Ide •» ** . * azonban századfordulós kávé­CY gŐdlGKIiStí házi hangulatomat megzavarta néhány apróság: a mennyezet és a falak imitt-amott repedező, lyukasodó vakolata, a nem csukódó vagy rosszul záródó ablakok, ajtók látványa. Reméljük, a kivitelező váci magasépítők nem sokáig váratnak ma­gukra a hibák kijavításával!” (3. OLDAL) „Féltékeny voltam rá vallot- nta Nagy Lajos - és mielőtt as mv o sairftf szúrtam, nem gondolkodtam rajta, hogy mi történhet. Mindig fölényben volt velem szemben, amikor verekedésre került sor köztünk. Nem dolgozott, nem is fizetett azért, hogy nálunk lakott...” (6. OLDAL) Rendhagyó hafa&kság szurkológárdával, „Az igazság — mint általában — most is valahol középen van. A vadonatúj sportcsarnokkal, lelkes alig változott játékosállománnyal rendelkező solymáriak reális eséllyel pályázhatják meg a 8—10. hely valamelyikét. Ami persze nem jelenti azt, hogy a dolgok kissé balszerencsés alakulása esetén nem kell komoly gondokkal megküzdeniük.” (7. OLDAL) Ankét ”Az fez évtő1 bevczete^ .. „ , „ - adóreform, a módosuló €3S e£í€ifftÓB*BC&rÓJ közgazdasági szabályozás és a jelentős áremelkedések miatt a gazdálkodó szerve­zeteknek a jövőben a korábbinál fokozottabb ellenőr- ’ zésre kell számítaniuk.” , (8. OLDAL) Falugyűlés Staori-erdün Már megszűnt a bizalom Ilyen falugyűlés még vem volt Monori-erdőn! A néhány perccel fél hat után kezdődő lakossági fórum hivatalosan este tizenegy órakor ért véget, s utána sokan ott maradtak, hogy egyik-másik arra vállal­kozó szakemberrel megvitas­sák a szerintük még nyitott kérdéseket. Az előkészületekre jellemző, hogy a helyi iskola aulájában a sajtó munkatár­A Pest megyei képviselő interpellációjára Még az idén intézkednek Kedden az Országházban együttes ülést tartott az Or­szággyűlés építési és közleke­dési, valamint településfej­lesztési és környezetvédelmi bizottsága. A kormány meg­bízásából Urbán Lajos közle­kedési miniszter ismertette a Ferihegyi nemzetközi repülő­tér úgynevezett zajgátló öve­zeteiben tervezett környezet- védelmi intézkedéseket. Mint ismeretes, Dobos Fe- rencné Pest megyei képviselő az Országgyűlés legutóbbi ülésszakán e témakörben in­tézett interpellációt a minisz­terhez, akinek válaszát akkor sem a képviselő, sem a par­lament nem fogadta el. Az ügyrend előírásainak megfe­lelően a kérdés vizsgálatával két illetékes állandó bizottsá­gát bízta meg a törvényhozó testület. Urbán Lajos beszámolt ar­ról, hogy az érintett terüle­ten jelentkező gondok mér­séklésére a kormányzat je­lentős anyagi eszközöket kí­ván fordítani. Ennek felhasz­nálásával, az első intézkedé­seket mar ez évben megte­szik. A bizottságok élénk vita után — amelyben 13 képvi­selő, valamint ágazati szak­emberek is kifejtették vélemé­nyüket — úgy döntöttek, hogy az egyhangúlag kialakí­tott állásfoglalásukat tartal­mazó jelentést — a házsza­bályoknak megfelelően — az Országgyűlés legközelebbi ülése elé terjesztik. sálnak külön helyet tartottak fenn, s mivel sokan a helyi­ségen kívül rekedtek, hang­szórókat szereltek fel, hogy ők is hallhassák a bent el­hangzottakat. A fő téma ezen az estén a monori-erdei telephellyel is rendelkező Minőségi Vegyipa­ri Kisszövetkezet dolgozói ál­tal elkövetett környezetszeny- nyezés volt. amelynek követ­keztében mérgező anyagok ju­tottak a talajba. S amint a kibontakozó vita jelezte, a túlfűtött hangulatban sokan olyan követeléseket is megfo­galmaztak, amelyeknek nincs törvényes alapjuk. Ám a köz- bekiabálásokkal, lehurrogással és hangos szóváltásokkal tar­kított fórum a végén mégis­csak jutott valamire, neveze­tesen a helyiek elérték, hogy jegyzőkönyvben rögzítsék: a kisszövetkezet, amely iránt teljesen megszűnt a bizalom, szedje a sátorfáját és települ­jön máshová! Ez azonban ebben a pilla­natban nem több, mint kérés. S mellette egy sor nyitott kér­dés: kilo a felelősök és milyen mértékben; ki fedezi a vizsgá­latok és a vízrendszer kiépí­tésének költségeit; s végül, de nem utolsósorban: milcor lesz egészséges ivóvize az érintett családoknak? (A falugyűlésről készített összeállításunk lapunk 3. ol­dalán olvasható.) MEGHALADJA e lizonyára furcsán hat napjainkban az, amit állítunk: a megyében lévő vállalatok döntő ré­szének sok a pénze. Fur­csán azért hat ez az állí­tás, mert ennek az ellen­kezőjét hallani szinte min­denütt — tisztelet a ritka kivételeknek —, megtetéz­ve olyan jóslatokkal, hogy az idén végképp földre csücsül minden gazdálkodó szervezet, mert „olyan a szabályozás”. A szabályo­zás már hosszú ideje „olyan” (mindig szidott, mindig kárhoztatott), s furcsa módon mégis eay kezünkön megszámolhatjuk azokat a cégeket, amelyek ténylegesen földre csücsül­tek, azaz a gazdálkodási csőd szélére jutottak. Látszatra össze nem füg­gő példákat említünk. Nem csak ipari és mezőgazda- sági, hanem más cégeknél is nagy büszkeséggel emlí­tik a hírlapírónak: ők bi­zony önfinanszírozók! Köz­napibban fogalmazva, nem vesznek igénybe hitelt (még forgóeszközhiteit sem) a gazdálkodáshoz. Mindent saját forintokkal fedeznek; van elég pénzük. Ez len­ne a baj? Nem. A gond ott van, miként jutnak hozzá a gazdálkodók ehhez az elég pénzhez. Folytatva a példákat. Időről időre zeng a megye attól, micso­da képtelenül szigorú a bérszabályozás, az állam már nem is adóprésbe fog­ja. hanem egyenesen ki­szipolyozza a vállalatokat, a szövetkezeteket. Ezzel szemben azt látjuk a va­lóságban, hogy a bérnöve­kedés most már esztendők óta a megye termelő- és nem termelőágazataiban egyaránt, meghaladja a tervezettet. Ez történt (most már tudjuk) minden­féle riogatás, fogadkozás ellenére 1937-ben is...! Ami megint csak azt mu­tatja, van elég pénzük a gazdálkodóknak. Tágítsuk a látóhatárt. Világhírű tőkés cégek be­érik (árbevétel-arányosan) három-négy százalékos pro­fittal, ha nem egy-egy ki­ugrónak számító évet, ha­nem hosszabb időszakot ve­szünk figyelembe. A me­gye gazdálkodóinál ez az átlagos árbevétel-arányos jövedelmi mérték 9-10 százalék, azaz két és fél, háromszorosa a kemény piaci versenybe belekény- szerített cégekének. Nem kifogyva a példákból, de már csak egyet említve: a vállalatok és a szövetkeze­tek között olyan jövedel­mezőségi eltéréseket talá­lunk a megye termelő- ágazataiban, amilyenekre szinte lehetetlen hasonló esetet lelni a fejlett tőkés országok cégeinél. A vesz­teséges, illetve a két-há- rom százalékos (árbevétel- arányos) nyereséggel dolgo­zó termelő és a harmincöt, negyven, negyvenkét (!) fo­rintot elkönyvelő között már akkora (irreális) a tá­volság, hogy azt a munka eltérő színvonalával (a te­vékenységek jövedelmező­ségi különbségeivel) lehe­tetlen megmagyarázni. A magyarázat ott keresendő, hogy a gazdálkodók túlsá­gosan könnyen, mert kevés erőfeszítéssel jutnak pénz­hez. Ennek a pénznek egy jelentős része olyan (álla­mi) kedvezmény vagy tá­mogatás, amelynek semmi­féle tényleges összefüggése nincsen a valós teljesítmé­nyekkel, a tevékenység tár­sadalmi hasznosságával. Eljutottunk a lényeghez, a miértre adandó válasz­hoz. A gazdálkodóknak (a közhiedelemmel és a sű­rűn hallható panaszokkal szemben) azért sok a pén­ze. jövedelmi viszonyaik azért haladják meg a te­vékenységük által (közgaz­daságilag) indokoltat, mert miközben hiányzik a tény­leges költségérzékenység, viszonylag egyszerű eszkö­zökkel (például áremelés­sel) elérhető az árbevétel növekedése. S ezzel a nö­vekedéssel összefüggésben, elérhető az árbevétellel gyakran csak nagyon laza kapcsolatban álló jövedel­mezőség emelése ... S azt, hogy ezek a forintok hon- nét. miből származnak, napjainkig szinte senki sem firtatta. Nem belső, hanem nem­zetközi kereskedelmi okok kényszerítenek bennünket most már annak egyre kö­$ vetkezetesebb vizsgálatá­ra, hogy jövedelmi forint­jaink mekkora részének a tényleges fedezete a terme­lés, s mekkora rész az, me­lyet nevezzünk nyíltan pénzhígításnak, mivel ér­ték (értéknövelés) nem áll mögötte. Ennek a viszony­nak az elemzése nem egy­szerűen gazdálkodási moz­zanat, hanem olyan gazda­ságpolitikai eszköz, mely­nek használatától most már nem lehet eltekinteni. i okféle tény ad okot napjainkban még mindig a megrökö­nyödésre a gazdálkodási környezet elemeit szem­ügyre véve, de kétségtelen, ezeknek az elemeknek a legfontosabbika az, hogy miközben rendre megha­ladja a tervezetteket a gazdálkodók jövedelmeinek (és vele beruházási, bér­emelési stb. lehetőségei­nek) a növekedése, az ez­zel arányosan elvárható teljesítménybővülés követ­kezetesen alatta marad az előzetesen számítottaknak. A megrökönyödés azért in­dokolt, mert hiszen nem egy új jelenség, irányzat ez. Hosszú ideje jelen van a gazdálkodásban, egyre súlyosabb következmények­kel vétetve észre magát. Napjainkban ezek a követ­kezmények elérték a kriti­kus határt. Megvárhat­juk-e, hogy meghaladják azt?! Mészáros Ottó ühail Gorbacsov fogadta Geoffrey Howe-t Mindkét fél érdeke a közeledés

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom