Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-15 / 38. szám

1388. FEBRUAR 15., HÉTFŐ Effeffan 3 Bábuégetés az iskolaudvaron Készül a farsangi álarc (Folytatás az 1. oldalról.) kezükben bokáznak csángó dallamokra. Megszólal a tehénkolomp és kihirdetik, hogy bíróvá­lasztás lesz. Majd ő ítélkezik az elmúlt évben vétkezők fe­lett. Hamarosan találnak egy bűnbakot, aki magára vállalja a falu összes bűnét. Hirtelen csend üli meg a termet és a legnagyobb meg­lepetésemre a játékba szinte észrevétlenül az összes jelen­lévő bekapcsolódik. Az óvodá­sok és iskolások, anyukák és nagymamák együtt játszanak jókedvvel, felszabadultan és önfeledten. Hintalan László csak néha ad egy-egy spon­tán Instrukciót. A játékot mindenki magáénak érzi. S elérkezik a nagy pillanat, amikor hegedűszó mellett az eddig békésen nyugvó kisze- babát az iskolaudvarra viszik és meggyújtják. Recseg-ropog a szalmabába ruhája, egyen­ként foszlanak le róla a rá aggatott díszes rongyok, szí­nes szalagok, és a jókedvű társaság vidám énekszóval kö­rültáncolja a lassan hamuvá hamvadó bábut. Botjukkal piszkálgatják a parazsat és közben egy-egy gunyoros ver­sikét mormolnak. Jólesik nézni a szemekben is parázsló tüzet és a néhány órára igazi közösséggé ková- csolódott embereket. Terv a Dunamenti Hőerőmű bővítésére A jóváhagyást várják A Magyar Villamos Művek Tröszt vállalati beruházásai­nál — amelyeknek idei elő­irányzata 8,7 milliárd forint — a költségvetés nem téríti meg az általános forgalmi adót, te­hát erthek arányában csökken a fejlesztések műszaki tartal­ma is. Ez a csökkenés különö­sei érzékenyen érinti a szén- tüzelésű erőművek kiemelt rekonstrukciós programjának teljesítését. A tervidőszakra előirányzott 22,6 milliárd fo­rintos rekonstrukciós költség­ből ugyanis mintegy kétmil­liárdot kell befizetni általános forgalmi adóra a következő időszakban, 1990 végéig. En­nek következtében a tervezett 200 megawattos villamos erő­művi teljesítménytöbblet be­lépése, továbbá több fejlesz­tési munka az ajkai, a borso­di, a tatabányai és a százha­lombattai erőműben áthúzódik a következő tervidőszakra. Az idén a forgalmi adóval együtt 5,4 milliárd forintot fordíta­nak a rekonstrukciós program­ra. Ennek majdnem a felét a Gagarin Hőerőmű korszerűsí­tésére költik. Többek között az első negyedévben befeje­zik a IV. számú blokk re­konstrukcióját, és folytatják a III. számú blokknál. A kazá­nok hatásfokát jelentősen ja­vítják majd azzal, hogy a jö­vő év végéig felépítik a lign.it- homogenizáló művet, amely egyenletes fűtőértékű tüzelő­anyaggal látja majd el az erő­művet. Az Oroszlányi Hőerő­műben a III. blokk rekonst­rukcióját folytatják, a Pécsi Hőerőműben pedig a további program szerint óránként 160 tonna gőzt szolgáltató kazá­nok építését készítik elő a ré­gi kazánok pótlására. Az idei beruházási munkák közül különösen fontos annak a 380 megawatt teljesítményű gáz- és gőzturbinás kombi­nált erőműblokknak az elő­készítése, amelynek az lesz a rendeltetése, hogy az első pak­si, 1000 megawattos gépegység átadása előtti években a ha­zai áramtermelésben várható teljesítményhiányt mérsékel­je és részben pótolja. Ezért a tröszt előterjesztést készített, amelyben szorgalmazza, hogy a Dunamenti Hőerőműbe ja­vasolt új blokk első lépcsőjé­ben 134 megawattos egység lé­tesüljön 1991 közepéig, egy gázturbinával és a hozzátarto­zó hőcserélő kazánnal. Ebből a célból a tröszt átalakította a VII. ötéves tervre előirány­zott rekonstrukciós programját, hogy megteremtse az első ütemben szükséges pénzügyi fedezet nagy részét. A máso­dik ütemben egészül ki a gáz- és gőzturbinás blokk 380 me­gawatt teljesítményűre, s eh­hez párosul az erőműrekonst- rukcióbói eredő 200 megawat­tos teljesítménynövekmény is a kritikus áramellátási idő­szakban. A tröszt azzal szá­mol, hogy előterjesztésére rö­videsen megkapja a jóváha­gyást, s így már a következő hónapokban szerződéseket köt­het a külföldi szállítókkal, s még az idén megkezdheti ezt a beruházást. — Magatokénak érzítek a néphagyományokat? — teszem fel a kérdést egy csoport diáknak. — Ha nem hinnénk benne, akkor nem lennénk itt — vá­laszolja természetes egyszerű­séggel Túri András egyete­mista. — Szerintem sok fiatal azért nem kedveli például a népzenét vagy népszokásokat, mert felületesen vagy egyál­talán nem ismeri. Ezért disz­kóban próbálják kiadni ma­gukból felesleges energiáju­kat. A farsangi bálok legna­gyobb részében ma már gép­zenére, legjobb esetben ci­gányzenére táncolnak és mu­latoznak. A mi családunkban nagy tisztelete van a népmű­vészetnek. — A baráti társaságunk is úgy szerveződött — kapcsoló­dik a beszélgetésbe Hottó Éva —, hogy a népzene sze- retete hozott össze bennünket. Andrással és még jó néhány jelen levő fiatallal egy tánc­körbe is járunk, ahol a leg­különbözőbb tájegységre jel­lemző táncokat tanulhatjuk meg... A társaság visszamegy a feldíszített terembe és a lel­kes muzsikusok zenéjére ki­ki kedvére táncolhat, vagy jó­ízűen beszélgethet. Reméljük, hogy jövőre újra megismét­lődik e nemes néphagyomány ápolása. Keresztes Szilvia Égetésre viszik a kiszebabát Mindenhol vannak feltárható tartalékaink Önbizalom-erősítő eszmecserék Korántsem egyszerű fa­adat sikeres vezényléséhez ad kapaszkodókat az MSZMP Központi Bizottságának július 2-i határozata és kormányunk kibontakozási programja, me­lyet az emlékezetes szeptem­beri Országgyűlés hagyott jó­vá, emelt törvényerőre. Az említett határozat és munkaprogram „leülteiénél”, helyi adaptációjakor legfonto­sabb feladatunknak tekintet­tük — az aktuális kérdések rendezése mellett — az egy­séges értelmezést, a cselekvés­re hangoltabb felfogás, maga­tartás kialakítását. Alapvetően fontos kérdésekben kellett pártszerveinknek és -szerve­zeteinknek felvállalni a vitát. Nagy nyomatékkai fogalma­zódott meg, hogy a szocializ­mus építésének sajátos korsza­kát éljük. Nem kevés a gon­dunk, ez azonban nem homá- lyosíthatja el eddigi fejlődé­sünket. Nem hagytuk figyel­men kívül a gyakran jelent­kező lehangoló, szélsőséges vé­leményeket sem, s egészsége­sebb egyensúlyt próbáltunk teremteni gondolkodásban és cselekvésben egyáránt. Ráirányítottuk a figyelmet arra, milyen súlyos hibák for­rása, ha csak az elért eredmé­nyeket, a sikereket vesszük számba, hallgatván a meg nem oldott feladatokról. De azt sem tartjuk veszélytelenebbnek, ha a napi gondok súlya alatt csak a problémákat, a hiányosságo­kat látjuk, s ezáltal alábecsül­jük munkánkat, s így mi ma­gunk is lehetünk az általunk oly sokszor hangoztatott ér­tékzavar előidézői. Gyakran vetődött fel a kér­dés: a kibontakozás kire, me­lyik gazdasági egységre, intéz­ményre stb. vonatkozik? Óv­tunk a sablonos vélekedések­től, hiszen míg néhány helyen az elemi rend és szervezettség megteremtésére, többeknél színvonalas munka továbbvi telére, a dinamikus fejlődés ösztönzésére kellett politikai döntéseket hozni. Egy dolog­ban egyetértettünk: mindenhol vonnak feltárható tartalé­kaink, ebből eredően teendőnk is bőségesen. A pártszervek és -szerveze­tek mindenütt munkaprogra­mokat, intézkedési terveket készítettek. A programok és Erről olvastam A jövő és a múlt között E ddig minden nemzedék a jövő és a múlt között élt. A jelenben. A jelen rendre zavaros, áttekinthetetlen. A benne élők rosszul érzik magukat. Irigykednek a múltbeliekre és a jövőbeliekre. A minden­kori jelen emberei elismerik ugyan, hogy a múltban előfordultak csúnya dolgok, de akkor történtek meg a nagy tettek is. Hon­foglalás, országgyarapítás, török kiűzése, szabadságharc. A jövő még szebb. Akkor majd felhőtlen boldogságban éldegélnek az emberek, csak az okoz fejtörést nekik, me­lyik tengerpartra utazzanak üdülni, mely hegyvidéken verjék föl sátorukat, amikor nem lesz kedvük a minden kényelemmel ellátott szállókban lakni. A múlt régen volt. A jövő soká lesz. A gyorsuló időben azonban ez sem ilyen egy­szerű. A jövő például egyik napról a má­sikra beköszönthet. És legott zavaros jelen­né silányul. Tavaly azt mondták, jövőre tizenöt százalékos árszintemelkedés várha­tó. Ennek és annak az ára emelkedik, a ru­házati cikkeké ellenben csökken. Így ké­szültünk föl. Olcsóbb húsból kevesebbet eszünk, hozzá bőségesen krumplit. A ruhá­zati boltokba bátrabban térhetünk be. Az olcsóbb holmiból mértéktartóan fölruházko- dunk. Az események nem így alakultak. Nem csoda. A jövő jelenné válva összezavarodik. Az ilyen gyors átalakulás, mint a mostani, még súlyosabb következményekkel jár. Mint legnagyobb példányszámú napila­punkban olvastam, a ruházati fronton ár­káosz keletkezett. Semmi sincs előzmények nélkül. A káosz­nak is megvoltak a csírái már a múlt év­ben, de senki sem figyelt erre föl. Sem az illetékesek, sem a közvélemény. A közvé­leményt úgy tájékoztatták, olvashatjuk az árkáoszos cikkben, hogy az új adórendszer­re való áttéréskor a ruházati cikkek ára csökken. Sajnos azt az illetékesek elfelej­tettek közölni, hogy ez csak a ruházati for­galom kisebbik hányadát érinti. A többi, a bakfis-, a kamasz-, a gyermek- és cse­csemőáruk árai számottevően felmentek. Mik voltak a csírák? Tessék! Legalább az okosabbja gondolhatott volna arra, hogy a legnagyobb ruhafogyasztók nem a derék­hadbeliek és az öregek. Ők elhordják azt, amijük éppen van. Mit nekik a divat. Kes­keny kihajtó, bő, szűk szár, karcsúsított, buggyos. Ilyesmi nem érdekli őket. Legyen kényelmes, legyen meleg. Az ifjak, kama­szok, bakfisok, fiatal felnőttek azt hiszik, az életük függ attól, hogy milyen a gönc szabása. A nekik való termékek drágulása azt jelenti, a ruhanemű többsége többe ke­rül. Továbbá: a ruhagyárak régebben — a múltban — a kamasz- és bakfisméretek- re tetemes állami támogatást kaptak. Mit csináltak? Ezeket termelték. S tologatták kifelé a méreteket. Akceleráció, mondogat­ták, a mai kamaszok, bakfisok nem oly tö- pörtyűek, mint hajdanán, bizony van azok­nak negyvenötös lábuk, magasságuk meg­közelíti a két métert. A kamaszoknak, bak­fisoknak készített darabokból jutott a ke­vésbé elhízott felnőtteknek is. A lakosság, különösen a nők nagyobb része dotált gyermekholmiban járt. Januárban, február elején kevesen men­tek be a ruházati boltokba. Kíváncsiak per­sze mindig akadnak. Nekem is be kellett menni, ez világos. Mást se hallottam a tén­fergők szájából: hűha, huj juj, hát ez nem igaz, ez a falatnyi ruha ötszáz, ez a pin- durka cipő hatszáz?! A hozzáértő körüljárta a témát. Miután megállapította, hogy a bakfis- és ka­maszméretek árszínvonala megközelíti, sok­szor eléri a felnőttméreteket, összefogla­lóan ezt írja: Mindenesetre abban csak re­ménykedhetünk. hogy ezt az aránytalansá­got nem a felnőttcikkek árának emelésével szüntetik meg. Ez a legnyugtalanítóbb. Már a felhőtlen jövőben sem bízhatunk? Kör Pál a ™ a végrehajtás színvonala te­kintetében azonban differen­ciált a kép. Munkaasztalon van a ká­derhatáskörök és -véleménye­zések teljes felülvizsgálata, átrendezése, a valós igények, az arányosabb és egyenlete­sebb terhelés érdekében. A tagkönyv cser ékkel kapcsolatos beszélgetéseket is a kibonta­kozási program végrehajtásá­nak szolgálatába állítottuk, állítjuk. Széles skálán bonyo­lítottunk önbizalomerösítő esz­mecseréket KlSZ-szerveze- teinkben, a népfront szerve­zeteiben, tanácsi, gazdasági vezetők körében és másokkal is. A pártoktatási évet indító tanácskozás középpontjában a végrehajtással kapcsolatos ideológiai-agifációs feladatok álltak. Az akkor elmondotta­kat a közeljövőben kívánjuk szembesíteni az eltelt időszak­ban született döntésekkel, azok hatásaival, kezdeti ered­ményeivel a gazdaságpolitikai pártnapok keretében. Sajtónk és üzemi lapjaink széles kör­ben tudósítottak program­jainkról, éltek a kritika lehe­tőségével, de jól mutatták be a példaadó mintákat, követen­dő magatartásformákat is. Valamelyest előreléptünk a különböző döntések mögötti összefüggések magyarázata te­kintetében. Gyakrabban szer­veztünk eszmecserére, vitára alkalmas összejöveteleket, fó­rumokat (pl. TIT-előadások, rétegdifferenciált elméleti konferenciák, propagandista klubfoglalkozások, vitafóru­mok stb.), Az ezeken szereplő főbb témakörök a gazdasági­társadalmi kibontakozási programhoz kapcsolódtak. Ilyenek voltak például: az ér­dekek és érdekviszonyok ala­kulása; ideológiai helyzetünk elemzése; a szegedi tanácsko­zás megállapításainak értel­mezése; szabályozás és adózás változásainak várható hatása; szociálpolitikai kérdések; az egészségmegőrzés társadalmi programjához kapcsolódó he­lyi feladatok; az oktatási tör­vény- bevezetésének tapaszta­latai és így tovább. A korábbiaknál nagyobb hangsúlyt helyeztünk az ala­posabban elemzett gazdaság- politikai információkra. Nőtt a gazdaságpolitikai bizottsá­gok szerepe, javult munkájuk színvonala. A bizottság mun­kájába gyakran vontunk be egy-egy témában jól felké­szült, magasan kvalifikált szakembereket. Azóta közgaz­dasági elemzőcsoportot hoz­tunk létre az alapos, még meg­bízhatóbb testületi informá­ciók biztosítása érdekében. Többször alkalmaztuk a több­lépcsős előkészítés gyakorla­tát, a hatáskörileg illetékes pártszervek mellett a területi­leg illetékesek is érdemben formálhatták a testületek elé kerülő anyagokat. Azzal, hogy végrehajtó bi­zottságunk negyedévenként teljes körű tájékoztatást ka­pott gazdasági teljesítmé­nyeinkről. a legfontosabb ten­denciákról, lehetővé vált az időbeni korrekció, a segítő szándékú orientálás. Több esetben javasoltuk üzemi pártszervezeteinknek egy-egy ágazati tevékenység testületi áttekintését, a feladatok saját hatáskörben történő ellenőrzé­sét. Ez a módszer is hozzájá­rult például a Monori Állami Gazdaság növénytermesztése, a sülysápi Tápióvölgye Tsz ipari főágazata, a vecsési Feri­hegy Termelőszövetkezet zöld­ségfeldolgozó üzeme eredmé­nyének javulásához, vagy a vasadi Kossuth Szövetkezet általános költséggazdálkodá­sának racionalizálásához. Az Ipari Üzemek, szövetke­zetek az előző évi kiugró tel­jesítmény után is képesek vol­tak előbbre lépni. A termelés és árbevétel meghaladja, nye­reségük megközelíti a terve­zettet. Szocialista exportjuk bázis szinten maradt, a tőkés exportban 50—60 százalékos növekedést értek el. A haté­konysági mutatók is tovább javultak, az egy főre jutó ter­melés 12, a nyereség 7 száza­lékkal növekedett. A vonzáskörzetben levő két áfész, az alapellátás fejleszté­sén túl, komoly erőfeszítéseket tett a hálózat bővítésére, kor­szerűsítésére, a kereskedelem kulturáltságának javítására is. Vonzáskörzetünk mezőgaz­dasági üzemei 1987-ben az aszályos esztendő ellenére jó évet zártak. Árbevételük 5—6, termelési értékük 3—4 száza­lékkal növekedett. Nyereségük várhatóan meghaladja a 220 millió forintot, ami az előző évi eredményhez képest 8—10 százalékos emelkedést jelent. Export tekintetében a növeke­dés tőkés relációban 36, szo­cialista viszonylatban 20 szá­zalékos, annak ellenére, hogy a Vetőmagtermeltető és Érté­kesítő Vállalat exportteljesít­ményei a tervezettnél szeré­nyebben alakultak. Örvendetes tény, hogy jelen­tősen javult mezőgazdasági vállalataink hatékonysága is, az egy főre jutó termelés 5, a nyereség több mint 10 száza­lékkal nőtt. Az 1987-es nö­vénytermesztési hozamok ked­vezően alakultak, különösen kukoricából, napraforgóból és zöldségfélékből. Az állatte­nyésztési ágazatok hozammu­tatói is javultak, amely ked­vezően hatott jövedelmezősé­gükre. Monoron és körzetében levő településeink 1987-re 162 mil­lió forint összegű beruházást, kommunális fejlesztést tervez­tek, mely 57 százalékkal több az előző évinél. E területen a fejlődést kiemelkedőnek ítél­jük. Tervezett létesítményein­ket határidőre, esetenként ki­sebb csúszásokkal, jó minőség­ben adtuk át, lényegesen ja­vítva ezzel több községünk lakosságának életkörülmé­nyeit, közérzetét, állampolgá­raink lakóhelyükhöz való kö­tődését. Húsz általános iskolai tan­termet adtunk át Monori- erdön. Gyomrán és Pilisen, az utóbbi településen tornater­met is. Közel kétezer adaggal növeltük a konyhai kapacitást Gyomron és Gombán. Üllőn kisáruházat, Úriban ABC-áru- házat avathattunk. Monoron a Pozsonyi úton 2X32 OTP-la- kás került, illetve kerül át­adásra. Ütemesen halad a maglódi és sülysápi vízművek kivitelezése is. Több jelentős beruházás van folyamatban. Monoron 12 tantermes iskola építését kezdtük meg, tornateremmel. Vecsésen ez évben kerül befe­jezésre a nyolc tantermes in­tézmény, szántén tornaterem­mel. Üllőn ötmunkahelyes orvosi rendelő, Gyömrőn tor­naterem építését végzik. Men- de község gyógyszertárral és ABC-áruházzal gazdagodik 1983-ban, Ecseren vezetékes gázhálózat épül. Péteriben helytörténeti gyűjtemény meg­valósításán munkálkodnak. Köszönetét érdemel az a sokirányú és mással nem pó­tolható segítség, amelyet gaz­dasági egységeink nyújtottak községeinknek, különböző in­tézményeinknek. A közelmúlt­ban például a Monori Rende­lőintézetünk műszerezettségé­nek javítására közel egymillió forintot ajánlottak fel vállala­taink, szövetkezeteink. Az ilyen és ehhez hasonló segít­ségnyújtást a jövőben sem nélkülözhetjük. Most a szokásosnál is több problémával kell szembenéz­nünk, hiszen a gazdasági és társadalmi életben jelentős léptékű átrendeződésekre ke­rül sor. Erőt, tudást és felké­szültséget próbáló időszak kö­vetkezik, amikor még jobban kiütköznek hibáink, gyenge­ségeink. Biztosak lehetünk azonban abban, hogy a min­denkori körülményekhez való rugalmas alkalmazkodással, gondolkodásunk, cselekede­teink jóirányú formálásával, tudásunk gyarapításával, áll­hatatos munkával előre fo­gunk haladni. Ma és hosszú távon is iga­zak Ságvári Endre szavai: „ar élet cselekvés, a jobb éle még több cselekvés!" DR. SZÁSZIK KÁROLY, az MSZMP Monor Városi Jogú Nagyközségi Bizottság első titkára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom