Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-15 / 38. szám
4 1988. FEBRUAR 15., HÉTFŐ Harmmcmilliés betétállomány Nagykáta a fővárosban Azt tartja a szólásmondás, nagy fába vágja a fejszéjét az, aki olyan vállalkozásba kezd, amely könnyen meghaladhatja erejét. Bizony mondtak is hasonlókat a nagykátaiakra, amikor azok úgy határoztak: térnyerésre indulnak a fővárosba. A Nagykáta és Vidéke Takarékszövetkezet elnöke, a kitűnő szakember hírében álló Szatmári Károly és közvetlen munkatársai jól tudták, nem kis kockázatot vállalnak azzal, hogy takaros üzletházat építenek Rákoskeresztúron, a nagy forgalmú Pesti útnál. Immár három eáztendeje annak, hogy az elnök kijelentette: — A lehetőséget üstökön kell ragadni, mert máskülönben elillan. Azóta bebizonyosodott: jól tették, hogy nagy fába vágták a fejszéjüket. Annál is inkább, mert az eddigi eredmény minden várakozásukat felülmúlta. Habár azt is érdemes megjegyezni, hogy jó ötletért, vállalkozókedvért a nagykátaiak korábban sem mentek a szomszédba. Ám gondoljunk csak bele: vajon ki lát az első pillanatban fantáziát abban, ha a Bakancsos úti lakótelepen frissen épült pénzintézet nyílik? Hiszen a sokemeletes egyenpanelházakba nem olyanok költöznek, akiknek jócskán van megtakarított pénzük. Márpedig egy ilyen jellegű pénzintézet működésének alapfeltétele a betétállomány. Nos, a nagykátai takarék- szövetkezet budapesti kirendeltségének dolgozói bebizonyították, értik a módját, hogyan kell az ő „kis pesti bankjukba” becsalogatni a forintmilliókat. Ma már ugyanis 30 millió forintos betétállományt és részjegyalapot kezelnek, a kölcsönállomány pedig megközelíti a 15 millió forintot. Tavaly az év elején merész terv volt, hogy a taglétszám elérje az ezret. Nagyon valószínű: tavasszal ebből az elképzelésből is valóság lesz. Egy Akácvirág utcai lakos, akinek nemcsak betétállománya van a kirendeltségen, hanem itt fizette be a gépkocsielőleget, őszintén bevallotta, azért pártolt át az OTP-től ide, mert itt foglalkoznak vele, s nem olyan „személytelen ügyfél”, mint az OTP-nél. Hacsak nem a délelőtti vagy délutáni csúcsforgalom idején tér be a takarékszövetkezethez, még a családról is mód van elbeszélgetni néhány percre. Ez pedig jó alkalom a bizalom elmélyítésére. Azt pedig jól tudjuk, a kuncsaft oda viszi a pénzét, ahol bizalmat érez... Jelenleg a kirendeltségen 260 vállalkozási számlát kezelnek. Népszerű a gépkocsielőleg befizetése. Itt jó kedvcsinálónak bizonyult, hogy az ilyen számlát nyitó ügyfeleknek a gépkocsi-kiutalás megérkezésekor a 6 hónapos Cas- co-díjat a takarékszövetkezet fizeti. Széles körű propagandát fejtenek ki az „Otthonteremtő betét” bevezetésére, népszerűsítésére. Ha a térképre pillantunk, látjuk: a Bakancsos utcai lakóteleptől csak egy ugrás az Örs vezér téren a Skála Prizma Áruház. Ezt az „ugrást” a nagykátaiak a valóságban is végrehajtották. Az ország legnagyobb barkácsáruházában nemrég kirendeltséget nyitott a takarékszövetkezet, immár a másodikat a fővárosban. Érdemes volt tehát annak idején abba a bizonyos „nagy fába” belevágni a fejszét... Irta és fényképezte: Kovái Iván Üzemeltetők, karbantartók Robottechnikusok Miskolcon, a Zalka Máté Gépipari Műszaki Középiskolában megkezdődött az ipari robotokat üzemeltető és karbantartó technikusok képzése. Az észak-magyarország: régióból — Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Heves és Nógrád megye üzemeiből — harminc, sikeres felvételi vizsgát tett jelentkező vehet részt a most kezdődött kurzuson. (A felvételi követelmény: szakközépiskolai érettségi.) A hallgatók a féléves előkészítő képzés záróvizsgája után további egyéves oktatásban vesznek részt, s végezetül ipari robotot üzemeltető és karbantartó technikusi minősítővizsgát tesznek. A hallgatók jól felkészült szakemberek irányításával a többi között megismerik a robotok automatikus rendszereit, a számító- gépes irányítástechnikát, elsajátítják a különböző hidraulikus és pneumatikus gépezetek működtetésének tudnivalóit. A levelező képzés keretében kéthetente két napon át a miskolci intézet jól felszerelt szaktantermeiben és műhelyeiben szereznek gyakorlati ismereteket. 1 Arcunkon a tűnődés ráncai Szükség van a régi hitünkre Stabilizációs program, kibontakozás, termékszerkezet, exportmérleg, nyereség. Sztereotip módon ismétlődő mondatok hangzanak. Ezeket diktálja most az élet. Szó esik arról is, hogy milyenek a legújabb piaci gondok. hogy az új gyár drága nyugati gépeit csak hatvan százalékig tudják kihasználni, pedig a Tüzép-telepeken ma is keresett cikk. kellene a hiányzó tetőcserép. Fejek hajolnak össze a testületi ülésen, mondatokat váltanak egymással az emberek, miközben a referátum elhangzik./ Az arcokon a tűnődés ráncai jelennek meg. Az útkeresés felelősségét olvasom le róluk. Sokan, főleg az idősebbek közül talán arra gondolnak: ismét nehezebb lett az életünk, mint már annyiszor a történelemben, melyet mindenki a saját sorsán keresztül él meg. Választ is a tapasztalatai szerint adhat arra a politizáló ember, hogy mikor volt a legnehezebb. A legtöbbet az tud erről, aki már messzebbre nézhet vissza a múló időben. Vajon hogy teljesíthette a kommunista erkölcs parancsát a legnehezebb időkben? Alkotni akkor is úgy, hogy a gerinc ne törjön. Legnehezebb — Mikor volt a legnehezebb? — kérdezem a mellettem jegyzetelő dr. Barna LaKermi-vizsgálatok tapasztalatai Megalapozott panaszok A Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet közzétette azoknak az ellenőrzéseknek a tapasztalatait, amelyeket az elmúlt év második felében végeztek a forgalomban levő, illetve a gyártók által bemutatott új árucikkek körében. A jelentés szerint a Kermi az elmúlt év második felében a forgalomban levő áruk minőségét 766 budapesti és 408 vidéki üzletben, raktárban, tü- zép-telepen, kiskereskedőnél, illetve vendéglátó helyen ellenőrizte. A vizsgálat tanúsága szerint az élelmiszerek zöme ezúttal is megfelelt a szabványoknak. A korábbiaknál kevesebb kifogást emeltek az ellenőrök a tőkehúsok minőségével szemben, a marhahúsoknak 3, a sertéshúsoknak 11 százaléka nem elégítette ki a követelményeket. Egy évvel korábban a vizsgált húsok 40 százaléka nem volt megfelelő. A húskészítmények zömét közepesnek, a tejet jónak, illetve közepesnek ítélték az ellenőrök, a sajtokról azonban megállapították, hogy változatlanul jellegtelen ízűek, s nagyon gyenge minőségűnek találták a tehéntúrót. A korábbiaknál kevesebb volt a múlt év második felében a súlyhiányos kenyér, a minőség azonban nem javult, még a drágább, kenyérféleségek is csak közepesnek ítélhetők. Változatlanul kicsik a zsemlék és kiflik, s minőségük sem kielégítő. A boltokban, raktárakban ellenőrzött háztartási gépek, tűzhelyek, kályhák között alig volt gyártási hibás vagy a szállítás során megsérült készülék. Változatlanul sok azonban a kifogásolható minőségű termék a Hajdúsági Iparművek keverőtárcsás mosógépei és centrifugái között. Nem tapasztaltak az ellenőrök javulást a bútorok minőségében: a megvizsgált szekrények, kárpitozott garnitúrák, konyha- és gyermekbútorok 40 százaléka adott okot panaszra, a legtöbb esetben árcsökkentést írt elő a Kermi. A vevők reklamációja miatt a vállalatok csaknem 21 ezer termékről kértek szakvéleményt, s az esetek 71 százalékában jogosnak bizonyult a vásárlók panasza. Csökkent a megalapozott reklamációk részaránya a háztartási gépek, a bútorok, az építőanyagok, órák és ékszerek minőségét illetően, növekedett viszont a fűtőkészülékekre, a híradás- technikai termékekre és a gépkocsikra vonatkozó jogos panaszok aránya. A január meg a február idén a felnőtt népességet beíratta az általános iskolába. No persze nem írást, olvasást tanultak — nem is tudtak volna, hiszen a friss agyú gyerekek se tudnak, mióta modernizálták a tantárgyat —, hanem számolást. Mint azt láthattuk a tévében is, többgyermekes anyák naplót vezetnek, mint szerelmes kislányok, de a naplóba számokat írnak: ez volt ennyi, most ennyi, azaz kiadtam, ahhoz képest, hogy drágább lett, megspóroltam, nem szabad többé könyvet vennem, színházba mennem, viszont olcsón vehetek részt egy tanácsadón: „hogyan spórolunk meg tiszteletdíjat, ha nem eszünk rizikófaktorokat?” Mint kiderült, ezeket a naplókat minden következtetésükkel együtt csak egy kisebbség folytatja, a többség azt mondja: mindent tudok, nem kell vásárolni, ha igen, főként pótkávét, járjon étterembe a Csekonics, egy konzervdobozba betesszük a pénzt, amit narancson megspóroltunk, a gyerek nyári táborozására. Mert számolni nem jó, ami abból is kiderül, hogy aki már naponta húszezret keres, nem számolgat. Viszont garantáltan számoltak, mert kellett nekik, fizetési pótlékként, a kereskedők. Még céduláztak is. A számítógépek kiszámolták, az emberek felragasztották. A számítógépek lassan dolgoztak, az emberek gyorsan. Igaz, hogy az áruk többségén a felvásárlási rohamban túladtak, de azért senki sem várhatta el a nagy sietségben, hogy minden kiszámolt végösszeget odaragasszanak, ahová való. Mert ugyebár, mint tudjuk, kalapács volt 25.60-ért 98.70-ért és valódi nyugati kalapács 190.25-ért. Na mármost, akkor minden kalapácsot leragasztottak 268.90-re, mert akkor biztos, hogy nem fizetnek rá. „Ha valaki reklamálna — mondta az üzletvezető — visszaadjuk a meg a kötvények felhalmozásában a magánerőt. Számoltak továbbá, de légióként, ám fizetési pótlék nélkül, a vállalati bérelszámolók is. Működtek a kis kézi számítógépek; de folyvást konzultálni kellett, mit bruttósítanak most, mit később, mit egyáltalán nem, és ha igen, akkor hogyan és ki ellenőrizze. Mert ha teszem azt Kovács János keresett havi 5000-et, az tiszta dolog, de ha túlórát fizettek neki vagy célprémiumot, az nem tiszta, ha táppénzt, azt nem kapta szombat— vasárnap és karácsonykor, például, de ha kapta volna, mennyit kapott volna és ezt most számolni kéne, vagy nem kéne. Ezek a szegény bérelszámolók közben szorongtak, mert ha az a Kovács János odavág, vagy ha nem, ha az a főkönyvelő odavág, képezhetik át magukat sóderválogatónak. A szorongás sokaknál gyomorhurutot okozott, ilyenkor nem a számológépek csattogtak, hanem a toalett. Summa summárum, a fizetési nap elelcsúszott, ezzel nem számoltak, de a tévé, meg a rádió nyilatkoztatott nyilatkozókat és hírül adott helyzetjelentéseket. Számoltak továbbá a pénztulajdonosok is. Ha, mondjuk, van nekije ötvenmilliója forintban, akkor az infláció az kvázi annyi, amennyit vár, a kötvény kamatja az emelkedik, de annyit nem. Ám a telekárak, azok még pláne, vagyis jó üzletember telket vesz, üdülőövezetben, ha ez tilos, kisajátítja a helybélieket az ő tanácsuk, mert kell a fiataloknak, aztán tudják, hogy van ez, megveszi majd, akinek van rá magánereje és építtet majd rajta magánpenziót, ami tilos, de végül is megmarad, mert rossz az állam, törvényt hoz, de jó az isten jót ád, csak kell tudni, kinek adjak én, ámen. jóstól, a Fóti Gyermekváros nyugalmazott igazgatójától. Ö csak tud erre valamit mondani, hiszen a legnehezebb időkben is a legnemesebbet alkotta. Gyermekotthonok vezetése, nemzedékek felnevelése az életműve. — Most találtad ki ezt a kérdést? — néz fel a rá jellemző alapos vázlata fölül. — Most — mondom. — Valahol, valamikor beszélgetni kellene erről. Aztán nem hagyom békén az értekezlet szünetében sem. Magyarázom, hogy nem portrét akarok írni róla, amit már sokan megtettek, nem életrajzi adatokra vagyok kíváncsi, hanem a véleményére. Végül megállapodunk: legyen ez közös meditáció. Abban a reményben, hogy használunk vele. Elfogult vagyok. Külön megtiszteltetésnek tartom, hogy a lakásán fogad, az is az eszembe jut, hogy történelmi színhely az, ahol most beszélgetni kezdünk. A Károlyi család kastélyának tőszomszédságában áll az épület, melyben ő lakik, s ráadásul jó ízléssel berendezett lakás szobái, melyeket először körbejárunk, mert megragad a hangulatuk, a képek, a tűzzománcok, az antik falióra, amely még talán a hajdúböszörményi szülői házból származhat. Életművészek Szóval, ez a környezet műhelye volt egy legújabb történelmi dokumentum születésének is. Schifferné Szakosíts Klára itt írta meg a Holtvágányon című könyvének nagyobb részét. Olvastam is a lapjai között, hogy Barna Lajos könnyített a sorsán debreceni kitelepítése idején azzal, hogy a berkeszi gyermek- ottnonba fogadta be a család kisiskolás tagjait. — Nem zaklattak ezért sohasem, Lajos bácsi? — Nem. Sohasem. Valahol itt kezdünk közeledni az eredeti témánkhoz. Azt azért mégis direkt módon kell megkérdeznem, hogy jutott el a párthoz, amely szintén sajátos minden ember életében. Mintha az előbb elhangzott mondatot folytatná, hogy tanyai tanítóként kezdte az életét, mert hisz ez az igazi, most azt mondja: — A konspiráció, az illegalitás idejéről és nem mondhatok semmit, mert akkor még csak tanítottam. Az ötvenes években pedig a feleségemmel együtt nekünk annyi dolgunk volt, hogy nem értünk rá azzal foglalkozni, hogy itt diktatúra van meg személyi kultusz. A háborúban is kutya szerencsém volt, mert nekem nem kellett a lövészárokból egy másik emberre lőni. Gépkocsivezetőket kiképző katona pedagógus voltam. A felszabadulás után a Parasztpártba léptem be 1946-ban, amelyik úgy tűnt el, hogy meg sem tudtuk, mikor szűntünk meg a tagjának lenni. Én oda Veres Péter miatt mentem, s már akkor is hittem abban, hogy nem lesz úr, gazdag és szegény tőbe. Lesz az embernek méltósága, hogy' mindenki azzá válhat, amihez kedve és tehetsége van. Ezerkilenc- százneg^ennyolcban is természetesnek tartottam, hogy most jön el az én világom. Egyszerűnek, világosnak tűnt a marxizmus-leninizmus tanítása, amikor iskolára küldtek, s ahogy Makarenko került a kezembe, az lelkesített, hogy közösségi embert nevelünk, aki már nem lesz önző kutya. — Végül is tagja lettél az MDP-nek. — No igen. Karcagon 1951- ben, mert mindig helyezget- tek bennünket, s akkor ott valakitől azt kérdezték a gyerekek, hogy kik a párttagok. Azt válaszolták nekik, hogy akik jól dolgoznak, a mások érdekeit is számon tartják és jó emberek. — Hát akkor a Lajos pajtás miért nem párttag? — kérdezték, mert hogy akkor így kellett szólítaniuk engemet. Na hát, akkor megkerestek, kikérdeztek, megforgattak jobbról, balról s tagjelölt lettem, majd 52-ben párttag. Mondhatnám azt is, hogy 1956-ban volt a legnehezebb, de ez sem lenne igaz, mert akkor is tudtam, hogy az emberiségnek nincs más választása, mint a kommunizmus felé vezető út. A régi idők nem térhetnek vissza. Ügy gondoltam, hogy mivel még sohasem építettünk szocializmust, nem voltak tapasztalataink, hát elkövethettünk súlyos hibákat is. De az a fő, hogy szocializmust építünk. Nem igaz, hogy nem voltak eredményeink. Hát szóval — mondja egy kis gondolkodás után — nekem most a legnehezebb. Bevallom, hogy ha minden hatalmat a kezembe adnának, akkor sem tudnám megmondani, hogy hol kezdjem kibogozni a szálakat. Az én humanizmusom mindig a gyermekek felé fordult, A pályám során eddig nyugodt szívvel adhattam útravalónak, hogy ha dolgozol, fiam, és tisztességes leszel, nagy bajod nem lesz az életben, boldogulsz. Most mégis szorongat a kérdés: mit mondjak, hogy ne csalódjanak? Lesznek-e, akik megkeresik nyugdíjunkat az ezredforduló után? Párhuzamos lehetne az alapkérdés azzal is, hogy mikor volt legnehezebb fiatalnak lenni. Azt hiszem, hogy most a legnehezebb. Mert én is albérletben kezdtem, de bízhattam benne, hogy lesz igazi otthonom. Most tehát a fiatalok holnapba vetett hitét kellene megerősíteni, hogy ne keseredjék meg az ifjúság. Pár perc szünet következik a beszélgetésben, aztán az is elhangzik, hogy manapság legkevésbé a 2500—3000 forintos jövedelmű nyugdíjasok panaszkodnak. — Életművészek — mondjuk ki szinte egyszerre. Vállvetve — Nem tetszik nekem, hogy sok mostanában a kétarcú ember — folytatja a házigazda. — Bántja a fülemet az olyan ellenséges hang, amelynek némely kimondói minden értékünket elvetnék. Én nem felejtettem el, hogy változott meg a falu képe: hogy zuhanyzós fürdőszobája lett a régen nyomorúságos életet élő parasztembernek; hogy micsoda szegénységből érkeztünk el dáig. Elfelejtettük volna mindazt a jót, ami történt velünk? És hogy most egy kicsit nehezebb, szidjunk mindent és mindenkit? Még egyszer mondom, segítenünk kell a fiataloknak és vitatkozni is velük, hogy tisztán lássanak, ne varrjanak mindent a párt nyakába. Össze kell most vetni a vállunkat, össze kell szednünk minden tudományunkat, mert a dolgok nem nélkülünk, hanem általunk oldódnak meg. Szükség van a mi régi hitünkre. Kovács X. István Gombó Pál: zcunoíáó I ' nőnapjai különbözetet minden pénteken 12 és 1 óra között, újraoltási bizonyítvány és személyi szám bemutatása ellenében.” Számoltak továbbá a kisiparosok is, vagyis a vállalkozók, ők azonban hagyományosan. Ha egy csapgumi ára 2 torint volt és most 4, akkor a esapjavítás. plusz kiszállás legyen 498 forint, az szép kerek összeg, de ezért nem érek rá, akkor azt mondja a megrendelő, hogy hálás lesz, azaz ad hatszáz forintot, és akkor kimegyek, ha rossz a vécétartálya is, mert az 2300 forint, plusz a paraszolvencia. Számoltak persze az ellenőrök is. Minden havi tíz ellenőrzésnél kilenc szabálytalanságot találunk, tízezer helyenként. Vagyis cirka egy ezrelék lebukik, azt megbüntetjük ezer forinttal, amit köny- nyedén kifizet, mert tizenkétezerszer annyi szabálytalanságból már van neki erre veszélyességi alapja. Az ezer forint szankcionálásnak eppen megfelel, mert így szigorúak is vagyunk, de mégsem vesszük el a kedvet a vállalkozásoktól, amitől mentsen isten. Más a helyzet a szabad árképzés piacán, mert, ha a 3,60 kilós krumpli 20 forintért kapható, akkor feljelenthetjük az eladókat láncolásért, azt a rendőrség kinyomozza, aztán a bíróság vagy felmenti, vagy amnesztia miatt megszünteti az eljárást, azaz szigorúak vagyunk, de nem akadályozzuk
