Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-10 / 34. szám

1988. FEBRUÁR 10., SZERDA PEST « megyei] Művészetek szövetsége Dunakeszin Közösség-, közönségnevelés Jóformán mozdulni sem lehetett már a nagyteremben. Pedig’ erre az alkalomra összébb húzták az asztalokat, s a gyerekek számára még padokat is betettek. Mondhatni, megszokott dolog ez a duna­keszi Park étteremben — jóllehet még csak másodízben került sor a körzeti állami zeneiskola vendéghangversenyére. Ám az érdeklő­dést fokozta, hogy a szervezők — a fóti Fáy—Vörösmarty Társaság zenebarátok körének tagjai — Jedlicska János amatőr festőművész Görögországról készült képeiből kiállítást is rendeztek. A fehér zongora A zeneiskola harminc kis- és nagydiákja lépett a dobo­góra, s szólaltatta meg a fe­hér zongorát. Közülük csu­pán néhányuk nevét említem meg, bár mindegyikükről le­hetne hosszabban írni. Stoja- nov Milán, Kardellás Renáta, Bohus Kata, Orosz Richárd, Székely Lilla, Morva Péter és Francsics Richárd szereplése dicséretes zenei felkészültsé­gei mutatott. Mókus Orsolya korához képest meglepően nagy biztonsággal játszott, ki­ugró tehetségről tett tanúsá­got. Egyedül Tompa Ákos szólaltatott meg más hang­szert: trombitaszólója kiemel­kedő sikert aratott. Mindössze annyi lenne az észrevételem, hogy a sorren­den változtatni kellene. Ne kor szerint következzenek egymás után a gyerekek, ha­nem felváltva vagy legalább egy-egy másfajta hangszert is közbeiktatva. Semmiképpen sem akarom ezzel kedvét szegni annak a néhány lel­kes embernek, akik tenni sze­retnének valamit a város kul­turális életéért. Mint Bársony Zoltánná, a tanács közművelődési fel­ügyelője megfogalmazta a szünetben: a városnak nincs igazán közművelődési centru­ma. A vasutas-szakszervezet­tel közös fenntartású műve­lődési ház nem győzi a csak­nem huszonkilencezer lakosú város igényeit kielégíteni. Azért sem, mert a település egyes részei elkülönülnek egy­mástól. Legkevésbé mozdítha­tók az itteniek, a Barátság úti lakótelepen élők. Sajnos, az ide tervezett művelődési központ építése még várat magára, de a Park étterem vállalta a különböző rendez­vények lebonyolítását. Jobban ki kellene használni ezt a le­hetőséget, s havonta legalább egy alkalommal zenedélutánt tartani. A Park étterem több do­loggal próbálkozott már: he­lyet adott egy évvel ezelőtt ha­sonló hangversenynek, de vendége volt például Szergej, a világhírű szovjet bohóc, a Dunap-Art alkotóközösség vásárlással egybekötött fest­ménykiállítást rendezett ott, s változatlanul működik a kihe­lyezett napközis tanulószoba. — Ez bár csupán néhány esemény a sok közül — mond­ja Pólus Péter, az üzlet ve­zetője —, de mi még ennél is többet szeretnénk. Például havonta egy hasonló hang­versenyt. De mivel ennek megszervezésében nehézsé­gek mutatkoztak, ezért kér­tünk segítséget a fóti Fáy— Vörösmarty Társaságtól. Re­méljük, hogy az itteni Fáma elnevezésű információsrend­szer központjává válhatunk. Nemcsak képújságot sugároz­nánk, hanem az itt élők ál­tal felvetett problémákat és az arra adott válaszokat is, s azon kívül helyi hirdetése­ket. Szerencsére változott a közvélemény. Csökkent az emberekben az előítélet, de még mindig nem érzem iga­zán, hogy minden illetékes támogatná kulturális kezde­ményezéseinket. Pedig nem kívánunk sem terembért, sem belépődíjat szedni, a zongorát is mi szereztük, még a han­golásért sem kértünk pénzt a zeneiskolától. Ez a mostani délután is bizonyította, mi­lyen nagy szükség van az ilyen jellegű rendezvényekre! A rendkívül nehéz körül­mények között — felvonulási épületben — dolgozó dunake­szi zeneiskolába 240-en jár­nak. Cimbalom és hárfa ki­vételével szinte minden hang­szeren tanulhatnak a diá­kok. Ám szereplési lehetősé­gük nem sok adódik. — Mindenképpen szeret­nénk gyakrabban igénybe venni e célból a Park étter­met — bizonygatja Takács Lajos, a zeneiskola igazgató­ja. — Hiszen a lakótelepre költöző emberek így is érte­sülhetnek létünkről s talán többen fognak zenét tanulni hálunk. Vannak hagyományok A növendék-hangversenyt a zeneiskola tanári kara kezde­ményezte. — Közösségteremtő ter­vekkel fogtunk a munkához — mondta B. Domoszlai Er­zsébet zongoratanár. — A Fóti Gyermekvárosban megtar­tott két hangverseny olyan zenei-művészi program volt, amely a környék kulturális életét is felpezsdítette. A gye­rekek sikeres szereplése, a IALLITOTERMEKBOL szülők, a tanárok lelkesedése, öröme visszahozza a zenei pályán továbbtanuló végzős pedagógusokat, ök viszik to­vább az egyre szélesedő kul­turális hagyományokat. Hogy több erőt érezzünk magunk mögött, szeretnénk megpá­lyázni a Soros-alapítványt. — Dunakeszi és környéke régi zenei múltra tekint visz- sza — kapcsolódott a beszél­getésbe dr. Székely Lajos, az Orvostovábbképző Intézet Egészségügyi Főiskolájának tanára, a Fáy—Vörösmarty Társaság vezetőségi tagja. — Zenei és irodalmi életünk neves személyiségei is meg­fordultak nálunk; mindany- nyiszor nagy érdeklődés kí­sérte őket. Ezt a hagyományt akarjuk átörökíteni a Gyer­mekvárosba is. Ottani soro­zatunk patronálását a Zene- művészeti Főiskola rektora, dr. XJjfalussy József akadémi­kus vállalta —, hiszen ez a fiatal művészeknek fellépési lehetőséget jelent. Ugyanak­kor a Gyermekváros kis la­kóiból zeneértő közönséget nevelhetünk. Szeretnénk e célból zenei tábort szervezni Foton nemcsak hangszeren tanulók számára, hanem má­soknak is, akikből később kis közösségek, zenebaráti körök vezetői-szervezői lehetnek. Gáspár András, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának po­litikai munkatársa kezdettől fogva támogatta a vonzáskör­zetben folyó kulturális tevé­kenységet. A nyelvújítás kora és emlékei Második lépés — Ez a délután is bebizo­nyította, hogy szükség van hasonló jellegű zenei esemé­nyekre. A jó kezdeményezést igazolta az érdeklődés — ma­gyarázta. — Azonban a lát­szat ellenére még mindig nem alakult ki az igazi együttmű­ködés a néhány lelkes em­ber és azok között, akik még segíthetnének. Pedig csupán a biztató szó is nagy lendüle­tet adna a további tevékeny­séghez. Úgy gondolom, mindenki számára egyértelmű, hogy az elmondottak a Fáy—Vörös­marty Társaságra nem vonat­koznak, hiszen ők már a má­sodik lépésnél tartanak: el­nökségi ülésükön egész éves programjukba illesztették ezeket a rendezvényeket. Vennes Aranka A magyar nyelvújítás időszakát 1750-től 1817-ig bemutató anyag a Petőfi Irodalmi Múzeumban vár­ja vendégeit április végéig. ^ A tárlaton Madácb-illuszt- i rációk is láthatók. Schäf- $ fér Judit jelmeztervező és ^ Kézdi Lóránt díszletterve­id zd a csepeli Iskolagalériá- ^ ban mutatkozik be már- cius 6-ig. Könyvek, bútorok Kalla Zsuzsa és Birch Edit rendezte a Kazinczy és kora című kiállítást, ahol a ma­gyar nyelvújítás időszakát, művelődéstörténetét mutatják be. Természetesen fő szerephez — az egykori valóságnak megfelelően — az irodalmi élet jutott; könyvek, levelek láthatók a tárlókban. Háttér­ként őszi levelek ás lúdtollak érzékeltetik a XVIII. század sajátos hangulatát, a XIX. század első évtizedeit, amikor a magyar felvilágosodás a re­formkor küszöbéig vezette eJ a közgondolkodást irodalom­ban, művészetben, politikában. A tárlathoz Taxner-Tóth Ernő írt könyvkatalógust. A látoga­tó e szöveg- és képmelléklet- sorozat segítségével irodal­munk európai jelentőségű ki­bontakozását és a nyelvújítás előkorszakát is számba veheti. Színes litográfián látható az egykori Helytartótanács épü­lete Budán, a Ratio Educa­tions címlapja, Mária Terézia portréja és Kazinczy Ferenc árnyékrajza Szentjóbi Szabó Lászlóról. Kazinczy alakját Ferenczy István szoborművé közvetíti. Igen szép arcmás látható Donát Jánostól, aki Bihari Jánost örökíti meg. A tárlat felvonultatja a kor me­zőgazdasági eszközeit, az egri líceum könyvtárát. Gyönyör­ködhetünk id. Markó Károly festményeiben, láthatjuk Ka­zinczy és társai személyes tárgyait; egykori bútorokat, berendezési tárgyakat, Batsá­nyi János, Dugonics András, Pétzeli József, Virág Benedek, Csokonai Vitéz Mihály arcmá­sát, Kisfaludy Károly festmé­nyét, Kis János, Berzsenyi Dániel tárgyi környezetét, műveinek régi kiadásait. Lé­nyegre törő és gazdag a do­kumentáció; eredeti kiadvá­nyok és művelődéstörténeti tárgyak sora idézi irodalmi Rádiófigyelői Fedics Ibolya az idén végez a debreceni zeneművészeti főiskolán, s visszajön egyko­ri iskolájába — tanítani (Vimola Károly felvétele) KARRIERIZMUS. Eleve ér­dekesnek ígérkezett a rádió­nak az a műsora, melynek tel­jes címe önnek milyen a kar­rierje? volt. Ennek kipuhato- lására Dénes Gábor, az adás gazdája igényesen összeválo­gatott társaságot hívott meg a stúdióba. Kiváló operaéne­kesnőt, gyári vezérigazgatót, az Akadémia egyik neves ve­zetőjét, az operettszínpad is­mert alakját, humoristát, te­kintélyes újságszerkesztőt, ze­nepedagógust — hogy csak né­hányat említsek meg —, val­latott a kora délutáni beszél­getésen Kiss Magdolna a sző­nyegen levő témáról. A kialakult vita során a résztvevők nem kaptak hajba, sőt legtöbb kérdésben egyet is értettek. Elsősorban abban, hogy a karrier szónak nálunk meglehetősen rossz mellékzön- géje van. A közvélemény nagy része ugyanis nem az egyéni tehetségen alapuló sikert, ha­nem a törtetést, a kapcsolatok méltatlan kihasználását, a hajbókolást, a hízelkedést érti ez alatt. Különösen az utóbbi időben tapasztaljuk elég gyakran, hogy feje tetejére állott az értékrend. Különösen egyes gazdasági és hivatali vezetők nézik rossz szemmel az eredeti gondolko­dású beosztottakat. Nem is be­szélve azokról, akik ellent­mondani sem restek, a jobb ügybe vetett hitüktől vezetve. Inkább — ahogy ez az esz­mecserében megfogalmazódott — a bokor alól is előkeríte­nek másik, inkább a kézhez simuló partnert, mintsem vál­r lakiák a közös fejtörés kocká­zatát. Természetesen hangot ka­pott mind e mellett az is, hogy a tehetség ma is jelentős súly- lyal esik latba az érvényesü­lés szempontjából. Hiszen el­lenkező esetben a jelenlevők­nek önmagukat kellett volna megtagadniuk. Ám mélysége­sen egyetértek azzal a meg­állapítással, hogy ez még min­dig kevés. Szerencse is kell hozzá, méghozzá nem is ki­csi. Hiába a kiváló felké­szültség, a szakmai tehetség, ha a körülmények szerencsét­len összejátszása folytán nem nyílik meg előttük a tovább­vezető út. A szerencse fontos alkotó­elemének tekintik egyesek az úgynevezett „jó” kapcsolato­kat. A közvélemény ezt egy­öntetűen úgy ítéli meg, mint az igaz értékrendet felületesen kezelő családi, baráti támoga­tást. Annak a bizonyos elkép­zelt telefonnak a jelenlétét, mely bármikor megszólalhat és urambátyámos kedélyeske­déssel valaki valakinek a fi­gyelmébe ajánl valakit. Eb­ben a tekintetben a látszat mögé bújó foszlós feltételezés sem csekély értékű. A műsorvezető elöljáróban hivatkozott egy régi, fél év­századdal ezelőtt megjelent könyvre, egy amerikai szerző­nek, ki gyerekkorában tehén- pásztorként kezdte pályáját. Carnegie-nak Érvényesülés cí­mű munkájára. Valóban érde­mes ma is felütni, a sok, az­óta poros megállapítás mellett még mindig tartalmaz, főleg a szívós emberi szorgalomról megszívlelendő példákat. HŰTŐSZEKRÉNYEK. Né­hány éve már eszünkbe se jut, hogy annak idején mennyire megcsodáltuk a szovjet csalá­di hűtőgépeket, amikor ma­gyar gyártmánynak még hír­mondója sem volt. Később a Jászberényi Hűtőgépgyár el­oszlatta fejünk felől a gondo­kat, amelyek most idegesítően ismét tornyosulni kezdenek. Mint a 168 óra legutolsó adá­sából is értesülhettem, már csak ez év végére fogadnak el — elsősorban mélyhűtők­ből — előjegyzést, ami azt je­leníti, hogy a jámbor vevő leg­feljebb két év múlva jut a ke­resett áruhoz. Meghallgattam Szabó István­nak, a Lehel vezérigazgató­jának szavait, aki tárgyilagos higgadtsággal megmagyarázta, hogy milyen kül- és belke­reskedelmi körülmények in­dokolják ezt a képtelen hely­zetet. őszintén mondom, hogy belátom az ország ne­héz gazdasági körülményeit, mégis elkedvetlenedtem. Első­sorban a fiatalokra gondol­tam, akiknek amúgy is a nehézségek hétfejű sárkányá­val kell megküzdeniük, ami­kor családot akarnak alapíta­ni, most pedig megint egy újabb gond szakadt a nyakuk­ba. Szeretném, ha ez a rádió­adás figyelmeztetés volna; az illetékesek gondolják végig; vajon mit lehetne tenni, hogy a takarékosan előre megfőzött étel ne menjen tönkre már a konyhaasztalon. Szombathelyi Ervin Id. Markó Károly: Patakvölgy múltunkat. Sajnos, alig van látogató. Közművelődésünk nem használja ki ezt a lehe­tőséget és azt sem, hogy ez­úttal ugyanitt Madách Imre: Az ember tragédiája című drámájának pompás Zichy Mihály-illusztrációit is megte­kinthetjük. Láthatók Kondor Béla és Bálint Endre Madách műveit kísérő rajzai, grafikái is. Kár, hogy kevés Pest me­gyei iskola látogatja Budapest múzeumait; kevesebb, mint az elmúlt évtizedben, párhuza­mosan a gyérebb országos nézőszámmal. Egyet nem le­het: beletörődni ebbe az álla­potba, amely egyáltalán nem természetes. Jelmezek, díszletek Alázata és kifogástalan szakmai tudása révén vált a színházat szolgáló képzőmű­vészeti műfaj országos hírű alkotójává Schaffer Judit és Kézdi Lóránt, a neves mű­vész házaspár. Mint hajdan a középkori miniátorok, a cel­lák mélyén, gyertyafénynél író szerzetesek, úgy költik át századunk időtablóján Doszto­jevszkij. Shakespeare, Verdi és Bartók világát; ökonomi­kus műgonddal, amelyben a műveltség, az ízlés is szerepet játszik. Ebben az esetben az alkalmazkodóképesség is a minőség osztályrésze. Mindez csak úgy valósulhat meg, hogy magas fokú ismeret- anyaggal és rajztudással ren­delkeznek; az újjászületésre váró drámák, operák jelme­zeit és díszleteit a korhűség és korunk igényei alapján al­kotják meg. Mindketten ezer dologra figyelnek, ezért érik el e személytelennek látszó, ám mégis nélkülözhetetlen vi­zuális műfaj magaslatát. Losonci Miklós A Papíripari Vállalat Csepeli Papírgyára felvesz jól felkészült és gyakorlott szakembereket: fi l lang szerelő t, elektrikust, lakatost« papíripari szakmunkást, targonca- es forgórakodágép-kezelöket» továbbá rillamosmérnököt» elektroteckn iknst. Fizetés: megegyezés szerint. A vidéki dolgozókat I. osztályú szálláson helyezik el, és maximális hazautazási kedvezményt nyújtanak nekik. Jelentkezni lehet a központban, cim: Budapest XXL, Duna u. 42., levélcím: Budapest, Pf.: 43. 1751, telefon: 279-620, 558-as és 491-es mellék. Szigetelés, lapos tetők szigetelése Vízszigetelés a műszakilag legcélszerűbb és leggazdaságosabb (Bitulax, Bikoflex, Akvabit) technológiával, a 8/1986. (VIII. 21.) AVM. sz. rendelet figyelembevételével. lapos tetők komplex felújítása, új tetők készítése, lejtéskialakítás (hőszigetelő beton), utólagos páraelvezetés megoldása. Tetőszigetelés tervezése, nyílászárók utólagos szigetelései jól bevált, tartós megoldással. Nedves falak kiszárítása. további nedvesedés megakadályozása garantált technológiával. A referenciamunkák megtekinthetők. Gyors, pontos és megbízható kivitelezés. Kérje ajánlatunkat. Szigma Építőipari Kisszövetkezet Szekszárd, Vak Bottyán u. 6. 7101 Telefon: (74)-11-685. Szigma Építőipari Kisszövetkezet hő- és tetőszigetelő irodája Miskolc, Béla u. 6. 3532 Telefon: (46)-84-515.

Next

/
Oldalképek
Tartalom