Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-10 / 34. szám

4 MFAn'EÍi 1988. FEBRUÁR 10., SZERDA Kiegészítő jövedelemhez jutnak Alfa-bázis alakul Budaörsön Budaörs egyik félreeső sáros mellékutcájában álló ré­gi, tágas saroképület volt már kocsma, raktár. Leg­utóbb évekig üresen állt kiszolgáltatva az enyészetnek meg a csövezőknek. Most kitatarozva, átépítve szebb ké­pet mutat, még érezni a malter s a festék szagát. Lát­nivaló, jócskán költöttek erre. Mint megtudtuk, más­fél milliót, míg a 200 négyzetméter alaplerületen kiala­kították a munkatermeket, a szociális helyiségeket, meg az irodát. Az új gazda; a Mozgássérültek Egyesületei­nek Országos Szövetsége által létrehozott célvállalat, hivatalos nevén az Alfa Ipari Vállalat. Közelebbről an­nak budaörsi elcktreniküzeme. Minden fillérért Már korábban is működött az üzem a város másik ré­szén, egy maszek műhelyben, de a helyi egyesület jelzéseire a megyei egyesület is szorgal­mazta a bővítést tagságának fokozódó érdeklődése miatt. Ök nézték ki, s kapták meg végül a bérleményt a városi tanácstól, hogy újítsák fel. (S majd lelakják az összeget a bérleti díjból?) Így bővülhe­tett a foglalkoztatás lehetősé­ge, hiszen a rokkant, vagy ahogy itt nevezik, a megválto­zott munkaképességű és le­százalékolt emberek nyugdíja általábon alacsony összegű. Az itt kapott könnyű munka ellenértéke jó kiegészítő jöve­delem számukra. Néhány megszállott ember nevét írjuk le, akiknek nagy részük van abban, hogy ta­valy novemberben üzembe áll­hatott az új Alfa-telep. Min­denekelőtt a budaörsi Králik Jánosét, aki maga is rokkant, s a mozgáskorlátozottak me­gyei egyesületének vezetőségi tagjaként fő kezdeményezője, s mint az üzem műszaki ta­nácsadója, szervezője a bőví­tésnek. Azután Varsányi Lász­ló üzemvezetőét, meg Kolo­rits Györgyét, a helyettesét és Szabó Erzsébetét, az ad­minisztráció vezetőjéét. Hosz- szú lenne a névsor, hiszen vannak áldozatkész társaik, akikkel már hivatalos alkal­mazásuk előtt kétkezi mun­kájukkal segítették az üzem­be helyezést. Mint elmondták, csak így, teljes szívvel és lé­lekkel lehet ezt a feladatot elvégezni. Harcolni kell nem csupán minden újabb munka­helyért, munkaalkalomért, de az üzletkötéseknél is minden fillérért. Sajnos vannak vál­lalatok, ahol ha megtudják, kikkel osztoznak a munkán, nyomban tizedére faragnák az ellenszolgáltatást. Szeren­csére ezzel igencsak tisztában vannak a budaörsi rehabilitá­ciós üzemben. Ide kívánkozik, hogy meg­jegyezzük, még a telefonért is ... Pillanatnyilag kilátásta­lan, mikor jut távbeszélővo­nal ennek a — hajtogassuk, mennyire fontos — megyében ritkaságszámba vehető üzemnek. így minden apró­ságért kocsiba kell ülni. Sőt, ha egy beteg foglalkoztatott rosszul lesz, adja a jó sorsa, hogy legyen kéznél egy gép­kocsi ! Bedolgozóknak is Az új budaörsi üzemben helyben is foglalkoztatnak embereket, de bedolgozói rendszerben otthoni munká­val is ellátják a megváltozott munkaképességűeket. Nem fel­tétlenül mozgássérülteket. Van aki családtagja, gyermeke ápolása miatt kényszerül be­dolgozómunkát vállalni. Igye­keznek minden — Budakeszi­től Sóskútig — jelentkezőnek munkát adni. De jönnek a fővárosból is. Figyelemmel kísérik, kinek mennyi a rok­kantsági nyugdíja, mennyit ke­resett az adott hónapban, hogy a jövedelmek igazságosan ala­kuljanak, és senki se keressen a másik rovására mondjuk 4-5 ezer forintot. Igaz, sok aprólékos kézi munkával, de 1500-tól akár 5000 forintig is alakulhat a havi jövedelem. Pillanatnyilag csak marok­nyion kereshetnek ennyit. A jelenlegi létszám többszörösét tervezik foglalkoztatni. S hogy pontosan mennyit, az a második negyedévben dől el, amikor már megkötötték a szerződéseket az erre az évre tervezett közel 10 millió fo­rint bevételhez. Sokféle bérmunka Mivel foglalkoznak? Olyan bérmunkákkal, amelyeket a partnerek hajlandók tisztes­ségesen megfizetni. Most pél­dául társasjátékok műanyag figuráinak, alkatrészeinek, meg fényképfoglalatoknak az összeállításával, autóriasztók összeszerelésével, ellenőrzésé­vel, üvegáruk, gyümölcsök szállításához alkalmas mikro­hullámpapír dobozok össze rakásával stb. És mindezek üzletképes csomagolásával. Munkáik többsége exportké­pes. Más, például a papír gyümölcsösdoboz importkivál­tása. így bizonyosak lehetnek abban, hogy a társadalom szá­mára fontos, a népgazdaság számára hasznos tevékenysé­get folytatnak. Tekintettel a rehabilitációs jellegre, ez nem mellékes körülmény. Kádár Edit Ipari abrakkeverékek — kistermelőknek Fehérjetermelési program Az állattenyésztés teljesít­ményei az idén — az elő­irányzat szerint — az elmúlt évihez képest viszonylag kis­mértékben növekednek, ám a termelőknek annál többet kell tenniök a minőség javí­tásáért. A kifogástalan minőségű ta­karmány előteremtésére növe­lik a laboratóriumi ellenőrzé­sek számát, és a termelők­nek lehetővé teszik, hogy fo­lyamatosan ellenőrizhessék takarmányaikat; ennek érde­kében újabb termelőszövet­kezeti takarmányvizsgáló központokat adnak át. Az elő­irányzat szerint fehérjetakar­mányokból is lesz elegendő. Az összes szükségletnek mint­egy 60 százalékát importból fedezik. Üjdonság, hogy a be­hozott értékes anyagokat ezen­túl nem árusúly szerint tart­ják nyilván, hanem az úgy­nevezett nyersfehérjeértékkel számolnak. Arra van szükség, hogy a nagy ipari keverék- takarmány-gyártók ösztönöz­zék a gazdaságokat a kellő minőségű anyagok biztosítá­sára. A gazdaságok számára érdekeltséget teremthettek azzal is, hogy a meghirdetett fehérjetermelési programok teljesítéséhez árkiegészítést biztosítanak, A kutya már megette a telet? S még azt mondják, hogy az április a bolond hónap. Hát akkor mit mondjunk erre a télre?! Bár igaz, ami igaz, valóban egy szavunk nem le­het eddig az időjárásra, hi­szen olyan langy szellő simo­gatja a bőrünket, amilyet máskor csak márciusban vagy a bolondos áprilisban érzünk. Egyre rövidebb és könnyebb kabátot veszünk magunkra, de szívünk szerint még a könnyű kis dzsekit is ledob­nák, s hacsak tehetjük, in­dulunk a kertbe, az erdőbe. A föld is érzi ezt a furcsa telet, a növények, a madarak úgy fordulnak a fény felé, mintha csak a holnapi kike­letre várnának. Márpedig, ha a növények a tavaszra készül­nek, a kertészeknek is kutya kötelességük nekilátni a ta­vasz eleji munkának. Benépe­sülnek a kertek, a hétvégi telkek. Csattognak a metsző­ollók, s a fóliasátrak meleg ölelésében növekedésnek in­dulnak a palánták. Még hó A Dabasi Áfész szakcsoportjának telephelyén már készítik a fóliát. Szivesi József Inárcson minden percet kihasznál, hogy eléje menjen a naptárnak. Gyü­mölcsfái már metszve várják a tavaszt. V alamikor réges-régen, még a nagy munkaversenyek idején, volt egy icipici hivatal, amelynek az volt a dol­ga, hógy vetőmagtermesztésre szerződ­tesse a környék akkor még egyénileg dolgozó gazdáit. Történt ez úgy, hogy az apostolok lován, esetleg kerékpáron, faluról falura, házról házra jártak, és a szerződéskötés előnyeiről beszéltek, nem a hátrányairól. Mondom, picinyke volt ez a hivatal. Mindössze négyen koptatták a székeit. Nevezetesen Stummer Mihály, a vezető, aki eredeti foglalkozására nézvén finánc volt, aztán egy ennivaló barna baba, va­lamilyen Ilona, aki gépelni is tudott, de nem volt írógép. Aztán a költőnek in­dult, sajátosan csavaros eszű Sipos La- ja, valamint az iskolapadból éppen fel- tápászkodott, mélák, de szép jövőjű Kó- ság Csongor. A négy ember között igazi jó munkatársi kapcsolat leiedzett. Kü­lönösen Stummer, a vezető és Tündér Ilona között, amit az éles eszű Sipos azonnal kiszúrt, s belátta, hogy itt sem­miképpen sem rúghat labdába. A mélák Csongor pedig még nem esett túl a gya­nakvás betegségén, és amúgy is vak sze­mét bekötötték olyan apróságok, mint Stummer féktelen dicsérete, valamint Ilona anyáskodása. Laja is csak magá­ban kuncogott, így tökéletes volt a har­mónia. Hanem egyszer abban az időben je­lentősnek számító prémiummaghoz ju­tott az iroda. A hajdani finánc, ki tud­ja, hogy s miként, hatezer forintot gom­bolt le a központból. Kóság csodálkozva eltátotta a száját, s még Sipos is füty- tyentett a teljesítményre. Hát még ak­kor, amikor Stummer így szólt fennköl- ten: — Én a magam részéről lemondok. Elvégre ti végzitek a gyakorlati mun­kát. Ti hárman mászkáltok faluról fa­lura, esőben, sárban, hóviharban, ziva­tarban. így erkölcsös a dolog. — Meg könnyebb is felosztani — ko­tyogott közbe az iskolapadból éppen- hogy felugrott Csongor. — Mert hatot Simon Lajos Versenymese könnyebb osztani hárommal, mint négy­gyei. Mert az fejenként kettő. Tehát kétezer. S örömtáncot lejtett mindaddig, amíg Stummer ismét át nem vette a szót. — Nem úgy lesz ez, barátocskám. Igazságtalan, sőt erkölcstelen lenne, ha egyszerű osztással, szorzással intéznénk el ezt a pénzt. Mint máshol, mi is mun­kaversennyel döntjük el, kinek mennyi jár belőle. Már ki is dolgoztam a mó­dozatát: az első helyezett kapja a felét, a második kétezret, a harmadik az ez­ret. A feltételek egyenlőek. Gondolkodási szünet után Ilonára mosolygott. — Stimmel? — Stimmel — mondta a lány majd­nem kuncogva. — Stimmel? — kérdezte a mindjob­ban eltűnődő Sípostól. Sipos visszakérdezett: — Te vezeted a verseny statisztiká­ját? — Természetesen, ez a dolgom. — Akkor stimmel — mondta ciniku­san, mert már látta a verseny végered­ményét. Első... I., második Cs., har­madik L. Csongorhoz szólt a kérdés. — Stimmel? — De még mennyire! — lelkendezett a mélák — máris zsebemben érzem a hármat. Már ma megrendelek rá egy jó kis rucit. — Napról napra eredményt hirdetek, hogy tudjátok, miként álltok a verseny­ben. Aki ma lemarad, holnap jobban meghúzza. Stimmel? Erre már csak ketten válaszoltak, mert a lelkes mélák máris elkarikázott valamelyik zsírosnak vélt falu irányába. Aztán Sipos is tüsténkedést mímelve szedelődzködött, Ilona pedig szépítkezett a tükör előtt, elvégre nem mindegy, hogy néz ki az ember lánya, ha szer­ződtetni megy. Sipos távozása után pe­dig kávét főzött, aztán nem lehet tudni, mit csinált... De, hogy nem szerződte­tett, az biztos. Kóság még a zsebébe gyömöszölt sza- faládét sem rágcsálta el, annyira haj­tott. Nem csoda, hogy hihetetlenül nagy csomó szerződést rakott a főnök aszta­lára. Sipos talentumánál fogva szintén gyűjtött valamicskét, aztán elheveredett a városka strandján. Hogy a lány meny­nyit gyűjtött, gyűjtött-e egyáltalán vagy sem, örök titok, hiszen nem egyszerre adták át a zsákmányt. A zsákmány egyenesen a páncélszekrénybe került, így csak Stummer kimutatásaiból érte­sültek a verseny állásáról. Hol Ilona, hol Kóság tört az élre, de érdekes mó­don csak minimális volt közöttük a kü­lönbség. Az utolsó napon már tudták a vég­eredményt, de a hivatalos kihirdetést a munkaidő végére tervezték. Csongor már meg is kapta a fejmosást, hogy életerős fiatalember létére, ha csak fél százalékkal is, de lemaradt egy gyönge nő mögött. — Csak egyetlenegy embert kellett volna még beszervezned, te mamlasz! — dörögte szigorúan Stummer, amikor halk kopogtatás után csizmás paraszt- ember lépett az irodába. — Nem tudom, jó helyen járok-e? Itt kell szerződni vetőmagra? Egy blankettával a kezében villám­ként pattant Csongor a szerződni akaró angyal felé, s örömében majdnem meg­csókolta az égi csodát. Stummer elvö­rösödött, Ilona arcán elhervadtak a ró­zsák, Sipos pedig térdét csapkodva ka­cagott. Ügy diktálta a tisztesség, hogy Cson­gornak meg kellett kapnia a három da­rab ezrest. Nem volt mese. Még akkor sem, ha ez az egész mese. Presenszki Józsefné zöldségkertész munkáját dicsérik a szé­pen fejlett salátapalánták. (Simay István felvételei) sem volt igazán, s már lassan itt van a primőrszezon. Sőt! Minap hangzott el a rádióban, hogy már január elején sok emberen jelentkeztek a tava­szi fáradtság jelei. Pedig hol van még a kikelet, hiszen tél sem volt. Vagy lehet, hogy a kutya már tényleg megette a telet? Művelődési ház épül Kiskuníacházán Megsüllyedt a régi hajlék Még ebben az évben meg­kezdik Kiskuníacházán az új művelődési-oktatási központ építését. Az 50 millió forint ráfordítással tervezett beruhá­zás kivitelezését szakaszosan, három évre tervezik. Mégpe­dig úgy, hogy amint egy épü­letrész elkészül, azt nyomban át is adják rendeltetésének. A sietségnek több oka van. A jelenlegi művelődési ház egy­részt kicsi, a főútvonalon álló, jól karbantartott épületről leg­feljebb ez állapítható meg rá­nézésre. Másrészt az Áporká- val közös tanácsú, s így szá­mítva közel tízezer lélekszá­mú nagyközség nem nélkü­lözhet egy ilyen fontos kultu­rális intézményt. Ráadásul filmszínház sincs a települé- s—i. Mindez már elegendő indok lenne a jelentős összegű beru­házás megkezdéséhez. De Lacházán úgy számoltak, ha már ennyit költenek, legyen az új, kétszintes, szüteréneS épü­let sokoldalúan hasznosítha­tó általános művelődési, sza­badidős központ, ahol a sport, sőt az oktatás is helyet kap. A szomszédban lévő iskola is használhatja majd, bizonyos foglalkozásokat tarthatnak majd az intézményben, ame­lyekhez nem jut tanterem. A nagyközségben egy má­sik beruházás viszont már a befejezéshez közeledik. A 222. Számú Szakmunkásképző In­tézetet bővítik négy tanterem­mel és étkezőkonyhával. A 17 milliós beruházáshoz 50 százalékos megyei tanácsi cél- támogatást kaptak a lachá- ziak. A szeptemberben már működő új szárnyban bővít­hetik a szakmai oktatást ■ a nappali és az esti tagozaton. S nem utolsósorban megol­dódik végre a tanulók étkez­tetése is. K. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom