Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-19 / 15. szám

WJCírtcm 1988. JANUÁR 19.. KEDD Jurij Kasle v moszkvai sajtóértekezlete Sok még a vitás kérdés a bécsi fórumon Bizonytalannak ítélte meg a helsinki folyamatban részt­vevő államok bécsi értekezletének jövőjét hétfői moszkvai saj­tóértekezletén Jurij Kaslcv, a szovjet küldöttség vezetője. A találkozó a dolgok mai állása szerint nagyon eredményesen érhet véget, de elképzelhető sokkal kevésbé ígéretes befejezés is — mondotta a diplomata. Kaslev a tanácskozás január 22-i folytatásával, az ötödik forduló kezdetével kapcsolatban tá­jékoztatta az újságírókat. Kaslev emlékeztetett arra, hogy az újabb forduló célja a ZŐrónyilatkozat kidolgozása. A szöveg hetven százalékban már a koordinátorok rendelke­zésére áll, de az egyeztetés és a vitás kérdések rendezése még több hónapot vesz igény­be. Minden munkacsoportban mind a 35 résztvevő ország képviselve van, s csak a teljes egyetértés elve alapján juthat­nak a küldöttségek megállapo­dásra. A záródokumentum el­érheti a száz gépelt oldalt is. A bécsi találkozó keretében a NATO és a Varsói Szerződés 23 tagállamának képviselői már konzultációkat folytatnak arról, hogy milyen jövőbeni tárgyalásokon vitassák még konkrétan a haderők és a ha­gyományos fegyverzet korláto­zását az Atlanti-óceántól az Vrálig terjedő térségben. A gazdasági kérdéseket tar­talmazó „második kosár” ke­retében három rendezvényt is javasoltak a résztvevők. Ke­let—nyugati gazdasági fórum vagy konferencia megrendezé­sére vonatkozóan Csehszlová­kia és az NSZK is előterjesz­tett javaslatot. Olaszország tu­dományos fórum megrendezé­sét szorgalmazza. Bulgária, il­letve a semleges országok kör­nyezetvédelmi fórum megren­dezésére tettek javaslatot. Az emberi jogok és a huma­nitárius kapcsolatok, vagyis a „harmadik kosár” keretében a Szovjetunió a témakör minden részletére kiterjedő nagyszabá­sú fórumot javasolt, amelynek Moszkva adna otthont. Fran­ciaország 1989-ben, a nagy francia forradalom évforduló­ján kíván tanácskozást ren­dezni az emberi jogok téma­körében. Kaslev szerint a két rendezvénynek nem vetélked­nie kell, hanem hasznosan ki­egészíteni egymást. Nagy-Britanmia az informá­ciós kérdésekkel foglalkozó újságírófórumot kíván Lon­donban rendezni. Dán javas­lat, hógy Koppenhágában tart­sanak szakértői tanácskozást az emberi kapcsolatok kérdés­körében. Lengyelország indít­ványozta. hogy az európai kulturális örökség megőrzésé­ről Krakkóban tárgyaljanak a szakértők. A másik elképzelhető befe­jezés, hogy — mint az Belg- rádban történt — csak kom­münikét fogadnak el az orszá­gok. Ennek veszélye több kö­rülmény miatt is fennáll. A NATO makacsul kitart amel­lett, hogy az európai haderők és hagyományos fegyverzetek csökkentésének keretében hagyják figyelmen kívül az úgynevezett kettős rendelteté­sű fegyvereket. Jelentősek a nézetkülönbsé­gek az emberi jogok és a hu­manitárius kapcsolatok téma­körében. A Nyugat egy sor nem reális javaslatot tett. köz­tük olyanokat, hogy szűnjön meg az érintett országokban az útlevél, töröljék el a vízu­mokat, az állami vagy szolgá­lati titkok ismerete miatt leg­feljebb egy évig tagadhassák meg a kiutazási engedélyt, bármely ország bármilyen vi­tás: kérdés kapcsán hívhassa össze mind a 35 résztvevő fó­rumát az eset tisztázására. Sevardnadzebonni látogatásé Megkezdte bonni tárgyalásait Eduard Sevardnadze, aki ké­pünkön tárgyalópartnerével, Hans-Dietrich Genschcrrel lát­ható (Folytatás az I. oldalról.) A szovjet külügyminiszter a nap folyamán találkozott Franz Josef Strauss bajor mi­niszterelnökkel, a Keresztény­szociális Unió (CSU) elnökével és Martin Bangemann gazda­sági miniszterrel, a Szabadde­mokrata Párt (FDP) elnökével is. Genscher este a bonni vi­gadóban, a Redoute-ban dísz­vacsorát adott vendége tisz­teletére. Ezen a többi között a további együttműködésben is a gazdasági cserét nevezte az együttműködés egyik fő tartóoszlopának. A miniszter kedd délután felkeresi Helmut Kohl kancel­lárt, majd hazautazása előtt sajtóértekezletet tart. A PFSI kérése a Biztonsági Tanácshoz Nem csökken a feszültség A PFSZ újólag felkéri az ENSZ BT-t, hogy éljen tör­vényes jogával, s a palesztin lakosság védelmében küldjön ENSZ-csapatokat az Izrael ál­tal megszállt területek palesz­tin lakosságának védelmére. Simon P eresz, az Izraeli Munkapárt vezére a súlyos helyzet kapcsán ismét az őszi választások előrehozatalára hívott fel, de a jobboldali koalíciós partner kizárta e lehetőséget. Ciszjordáiniában feloldották a kijárási tilalmat, de változatlanul érvényben van Gázában, ahol emiatt 200 ezer menekült helyzete mind nehezebb. Marrack Gouldinp ENSZ-íőti tkárhelyettes élesen bírálta a palesztinokkal szem­ben folytatott politikát, sür­getve a politikai rendezést. A hat hete tartó palesztin népi tiltakozás izraeli elfoj­tása következtében legalább 36 arab halt meg eddig. Jász- szer Arafat, a PFSZ VB el­nöke a hét végén megerősítet­te, hogy népe képviseletében egyenlő alapokon kész részt venni bármely, a közel-kele­ti válság megoldását célzó nemzetközi konferenciáin, s a világszervezet velük kapcsola­tos határozatai keretében el­fogadni a BT 242, számú döntését is. mely közvetve Iz­rael állami létének elismeré­sét is jelenti. Ünnepség a Kremlben Szovjet űrhajósok kitüntetése Négy szovjet űrhajós ré­szesült hétfőn Moszkvában magas állami kitüntetésben. Jurij Romanyenko, a Szov­jetunió kétszeres hőse a Le- nin-rendet, Alekszandr Alek- szandrov, Alekszandr Lavej- kin és Anatolij Levcsenko ugyancsak a Lenin-rendet és a Szovjetunió Hőse címet jel­képező aranycsillagot vette ót a Kremlben Andrej Gro- mikótól, az SZKP KB PB tagjától, a Legfelsőbb Ta­nács Elnökségének elnökétől. Romanyenko, Alekszandrov és Levcsenko december 29-én tért vissza a földre a Mir űr­állomásról a Szojuz TM—4 teherűrhajón. Közülük Roma­nyenko 326 napot töltött a világűrben és ezzel megdön­tötte az űrben tartózkodás időtartamának világcsúcsát. Tavaly februárban Alekszandr Lavejkin fedélzeti mérnökkel a Szojuz TM—2 űrhajóval in­dult a föld körüli pályán ke­ringő Mir űrállomásra. La- vejkint 160 napos űrrepülés után Alekszandr Alekszand­rov váltotta fel. December 14rén a Szojuz TM—4 fedél­zetén három űrhajós indult az űrállomásra. Vlagyimir Tyitov, Musza Manarov és Anatolij Levcsenko néhány napig együtt dolgozott a Mir kéttagú személyzetével, majd Tyitov és Manarov felváltot­ta Romanyenkót és Alek- szandrovot, akik Levcsenkó- val visszatértek a földre. Andrej Gromiko á magas kitüntetések átadása alkal­mából rendezett ünnepségen elismerő szavakkal méltatta az űrhajósok helytállását, eredményes kutatómunkáját. KING-EVFORDULQ Az atlantai Georgiában hét- fűn megkoszorúztak az amerikai feketék polgárjogi mozgalma egykori vezetőjének, az 1968- ban meggyilkolt Martin Luther Kingnek sírját. King most len­ne 59 éves és születésének év­fordulóját az amerikai törvény- hozás nemzeti ünneppé nyilvá­nította. Az évfordulón az Egye­sült Államok számos városá­ban rendeztek emléküléseket, felvonulásokat, több rádió- és televíziós állomás sugárzott emlékműsorokat. Az atlantai emlékünnepségc- ken számos vezető politikus, köztük több elnökjelöltségért versengő demokrata párti sze­mélyiség vett részt: Jcsse Jackson lelkész, aki valaha King közvetlen munkatársa volt, továbbá Albert Gore és Paul Simon szenátoroki Wa­shingtonban ünnepi megemlé­kezést tartott a városi tanács. Philadelphiában Rosa Parks szólaltatta meg a Szabadság harangot, az Egyesült Államok fontos nemzeti emlékét: Parks asszony annak idején a pol­gárjogi mozgalom résztvevője­ként kezdeményezője volt a feketék „engedetlenségi” had­járatának, amikor nem volt hajlandó elfogadni a faji el­különítés szabályait és egy autóbuszon a fehérek számára fenntartott helyre ült. Az évfordulón napvilágot lá­tott megemlékezések, cikkei szinte egyöntetűen rámutatnak: a polgárjogi mozgalom kim:»- gasló eredményei, az azóta meghozott, törvények ellenére az amerikai feketék helyzete máig is igen nehéz, s bár elv­ben elérték az egyeniogúságot. gazdasági és szociális helyze­tük messze elmarad az orszá­gos átlag mögött. Meghiúsított Buenos Aires-i kommandóakció Támadás a lázadók ellen A kormányhoz hű argentin csapatok hétfőn magyar idő szerint késő délután támadást indítottak a lázadók Monte Caserose-i alakulatához tarto­zó erők ellen, a laktanyától 15 kilométerre. A támadást alcnatűzzel ké­szítették elő. A lázadók első védővonalukat és fegyverei­ket elhagyva, hátrább hú­zódtak, egyesek pedig meg­adták magukat. Az északi támadással egy­idejűleg meghiúsították a Buenos Aires-i városi re­pülőtér ellen intézett kom­mandóakciót is. A légierő Rico-barát híveit letartóztat­ták. Az ai’gentin kormány Al- fonsin elnökletével hétfőn fEGYlET SZÁZEZER EMBERÉLET NEM ELÉG? délután ülést tartott, és a leg­újabb fejlemények tükrében megvizsgálta a további kato­nai és politikai teendőket. A kabinetülés után külön ta­nácskozást tartott a belügy­miniszter és az argentin el­hárítás vezetője. NATO Csúcs márciusban A NATO-tagországök - ál­lam-, illetve kormányfői „ elő­reláthatólag ez év márciusá­ban csúcsértekezletet tarta­nak Brüsszelben a Moszkvá­ban sorra kerülő Reagan— Gorbacsov találkozó előkészí­tése keretében — közli a bel­ga hírügynökség a NATO- központ magas beosztású dip­lomatáitól származó informá­cióra hivatkozva. A NATO-központ szóvivője azonban tartózkodott időpont megjelölésétől arra hivatkoz­va, hogy Lord Carrington főtitkár javaslatára a tagor­szágok kormányaitól még nem érkezett válasz. De azt, hogy szó van csúcstalálkozó­ról, ő is megerősítette. WC sakTö VídeJZu HAITIN összetűzések nél­kül, a lakosság többségének bojkottja és a katonai rend­szer képviselőinek csalásai kő zepette zajlott le vasárnap az általános választás, amely­nek hivatalos végeredményeit szombatra várják. Haitin 30 éve ez volt az első választás. A ZÁGRÁBI börtönkórház­ban szombaton meghalt dr. Andrija Artukovics hábo­rús bűnös, a Hitler döntése alapján 1941 áprilisában létre­hozott usztasa-fasiszta „füg­getlen horvát állam” egykori bel- és igazságügyminisztere. A „balkáni hóhérként” ismert, 87 éves Artukovicsot népirtás bűntettéért másfél évvel ez­előtt halálra ítélték, de az íté­letet egészségi állapotának hirtelen megromlása miatt nem hajtották végre. Most a természetes halál tett pontot élete végére. KISEBB radioaktív fertőzés érte egy w.roclawi kutatóinté­zet néhány munkatársát, mi­után az ott dolgozók valame­lyikének gondatlanságából megsérült néhány kutatási cé­lokra használt izotóptároló. Az intézet számos helyiségé­ben érzékelt a normálisnál nagyobb sugárzást a hely- színre érkezett szakértői cso­port, ezért most mindenkit megvizsgálnak, aki a kérdéses időben megfordult a helyszí­nen. MELLBE VÁGÓ a szám így leírva. Mintegy másfél évti­zed alatt a közép-amerikai térségben dúló polgárháborúk immár több mint százezer emberéletet követeltek. Száz­ezer tragikus sorsvégzet: mennyi szenvedés és mily sok fájdalom okozója szeretteik körében is! Az öt közép-ame­rikai ország 27 millió lakosá­nak döntő többségét sújtja a háború, amely kiterjedt vidé­keken teszi lehetetlenné a bé­kés alkotó tevékenységet. A kávét, banánt termelő ültet­vények, a kis parcellák, ame­lyek a néptáplálkozáshoz oly nélkülözhetetlen feketebabot, burgonyát szolgáltatják, illet­ve az ország fő exportcikkeit adják, újra meg újra csata­terekké válnak. Mindenünnen, szinte bármikor — a levegő­ben köröző helikoptereikből, földi ágyúkból és géppiszto­lyokból — záporoznak a gyil­kos lövedékek, s összedűlnek a viskók, amelyek egy-egy családnak adtak otthont, s lángba borulnak az ültetvé­nyek. Tavaly Arias Costa Rica-i elnöknek azért ítélték oda a Nobel-békedíjat, mert kezde­ményezésével elindított egy olyan folyamatot, amely elve­zethet a feszültség csökkené­séhez, a közép-amerikai békés rendezésig. A guatemalaváro- si békeokmányt az érintett öt közép-amerikai állam-— Ni­caragua, Honduras, Costa Ri­ca, Salvador és Guatemala — legmagasabb szintű vezetői­nek tanácskozásán fogadták el. Az új reménység pillanata volt ez. Igaz, ezt megelőzően már nem egy próbálkozás tör­tént arra, hogy véget vesse­nek a vérontásnak, s a tár­gyalóasztal melletti megoldás felé tereljék az események menetét. De a megelőző kí­sérletek sorra meghiúsultak, mert Washington szembesze­güli minden olyan elképzelés­sel, amely a nicaraguai népi kormányzattal való valamiféle kiegyezésen alapult a komp­romisszumok útján. A Fehér Ház álláspontja hajthatatlan volt, egyértelműen ellenséges a managuai sandinistákkal szemben. Fenntartás nélkül támogatta pénzzel és fegy­verrel a Honduras határvidé­kein berendezkedett, több ezer főnyi ellenforradalmi csoportokat, helyeselte, hogy átcsapnak Nicaraguába és ott szabotázs- és terrorcselekmé­nyeket követnek el, sőt fegy­veres harcokat folytatnak. Washington nem is titkolta, hogy Managua választhat: vagy békés vagy erőszakos eszközökkel távolítják el a hatalomból. AZ AUGUSZTUSI CSÚCS­TALÁLKOZÓN az Egyesült Államok képviselője nem le­hetett ott a tárgyalóasztalnál. Ezt a Fehér Ház — amely Közép-Amerikát egyszerűen amolyan „hátsó udvarának” tekinti, ahol elsőrendűen ér­dekelt az események irányí­tásában — eléggé zokon is vette. Még sokkal nagyobb haraggal töltötte el a hivata­los amerikai vezetést, hogy Nicaragua nem mint valami­féle „vádlott” vett részt ezen a tanácskozáson, hanem egyenrangúként a többi négy közép-amerikai állammal. S az elfogadott határozatok nem egyoldalúan Nicaraguát köte­lezték, hanem mind az öt or­szág kormánya számára azo­nos tennivalókat írtak elő ar­ra, hogy első lépésként álla­maikban megteremtődjenek a megbékélés feltételei. Ahhoz, hogy a ma még fegyveresen a kormányok el­len harcoló közép-amerikai erőket bele lehessen vonni országuk politikai életébe, számos intézkedés szükséges. Mindenekelőtt meg kell te­remteni a fegyvernyugvást. Hiszen világos, hogy amíg folyik a vérontás a szemben­álló csapatok között, hogyan is lehetne kompromisszumos egyezményeket kötni és sike­resen elindítani a demokrati­zálás folyamatát. Az, hogy az ellenfelek, amelyek tegnap még fegyverrel tüzeltek egy­másra, holnap már egymás mellett üljenek miniszteri bársonyszékben, parlamenti padsorokban, ma még elkép­zelhetetlennek látszik. De le­hetséges ez, ha a jelképes tegnap és holnap között egy hosszabb időszak van, amely szakaszokra oszlik! EZT DOLGOZTÁK KI an­nak idején Guatemalavaros- ban, és öt elnök szentesítette az okmányt aláírásával. Az első határidő 1986. november 5-ike volt. Eddig az időpon­tig kellett volna megterem­teni a tűzszünetet mind az öt közép-amerikai országban, s meghirdetni a demokratikus reformokat. Ez sikeres is le­hetett volna a fenti dátumig, ha Washington nem lép fele­más akcióba. Mit jelentett ez? Azt, hogy a nyílt színen üdvözölték a guatemalai ok­mányt, de már ez is fenn­tartásos volt. Eleve kétségei­ket fejezték ki, hogy a meg­állapodás valóra is válhat. Propagandájukban tovább haladtak az eddigi úton. Azt állították, hogy a managuai vezetés csupán „időnyerés­ből” egyezett bele a fegyver­nyugváshoz vezető tárgyalá­sokba, az amnesztiába, a saj­tószabadság és a demokra­tikus jogok szigorú tisztelet­ben tartásába, hogy „lélegzet­vételi szünethez jutva fegy­verkezzen és kiépítse a kö­zép-amerikai térség legkor­szerűbb és legnagyobb had­seregét”! Vagyis: washingtoni érvelés szerint ez a sandinis­ta vonalvezetés „fenyegeti Közép-Amerika békéjét és biztonságát, sőt az egész nyu­gati féltekén aggodalmat és bi­zonytalanságot kelt”. Ebből kö­vetkezik a tanulság: nem sza­bad „magukra hagyni” a Hondurasban tartózkodó el- leforradalmárokat, sőt növelni kell anyagi támogatásukat, hogy így „nyomást lehessen” gyakorolni a sandinista veze­tésre, s ezt addig fokozni, amíg a Washington által el­képzelt rendezés meg nem va­lósul. NEM MEGLEPŐ, hogy ilyen körülmények között novem­ber 5-ére nem sikerült lezárni a békeokmány által elindí­tott folyamat első szakaszát. Legmesszebb a megvalósítás útján á managuai vezetés ment el. Üjra megjelenhetett a korábban betiltott Prennsa cimfl ellenzéki lap és ismét sugározhatta adásait a kato­likus rádióadó. (A kormány­zat korábban azért lépett fel annak idején ellenük, merj; a sandinista rendszer megdön­tésére uszítottak.) Széles körű amnesztiára is sor került. A fő kérdésben, a kontrákkal Való tűzszünetben azonban nem sikerült néhány, a kont­rákkal közvetett megbeszélé­sen kívül, előbbre jutni, sőt, az ellenforradalmárok fegyve­res tevékenysége csak élén­kebb lett. Más államokban is volt bizonyos előrelépés, de például Honduras kormánya nem teljesítette — Washing­ton fellépése miatt — vállalá­sát: a kontrák kiutasítását te­rületéről. Ilyen előzmények után ült össze a múlt hét végén San Jóséban ismét . az öt közép­amerikai államfő. Bár voltak köztük viták és nézeteltéré­sek, valamennyien újra hitet tettek a békefolyamát folyta­tása mellett, S Managua azonnal példát is adott arra, hogy ha megvan a jó szándék, mennyire járható a kompro­misszumok útja. Közvetlen tárgyalásokat ajánlott a kont­ráknak a tűzszünetről, am­nesztia megadását jelentette be, feloldotta a hat éve tartó rendkívüli állapotot és közöl­te, községtanácsi választáso­kat tartanak. OLYAN HELYZET keletke­zett, amelyben a kontrák nem utasíthatták el a közvet­len tárgyalásokat, hiszen ép­pen ennek hiányával magya­rázták, hogy az eddigi esz­mecserék zsákutcába vezet­tek. Washington azonban az­zal válaszolt minderre, hogy a Managua elleni „nyomás” ezután folytatódik, s Reagan elnök január végén olyan lé­pést tesz, mintha a nicaraguai megbékélési kezdeményezések meg sem történtek volna. A hírek szerint a Fehér Ház 270 millió dollárt — ebből 150 millió dollár katonai segélyt — akar megszavaztatni a tör­vényhozással a kontráknak. Neves kommentátorok fejezik ki meghökkenésüket e különös magatartás láttán, s írnak arról, hogy a térség megbé­kélésére az egyetlen kínálko­zó kiút az, amit a guatema- lavárosi okmány jelölt ki. Az öt államfő egyetértése bizo­nyítéka egyúttal annak is, hogy Közép-Amerika államai­nak elegük volt a további vérontásból. Árkus István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom