Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-19 / 15. szám
1988. JANUÁR 19., KEDD SZMT-elnökségi ülés Az idei munkaferv Tegnap, a budapesti SZOT- székházba.n ülést tartott a Szakszervezetek Pest Megyei Tanácsának elnöksége. A testület — dr. Arató András vezető titkár elnökletével — megtárgyalta a megye Lakosságának egészségügyi állapotáról, az egészségmegőrzés megyei programjáról, valamint az SZMT 1988. évi munkatervéről szóló előterjesztéseket. Eióreláthatcan február közepéig Átállítják a taxiórákat Koszorúzás A budapesti izraelita hitközség elnöksége és elöljárósága a gettó felszabadulásának 43. évfordulója alkalmából hétfőn koszorúzással egybekötött ünnepségét rendezett a Dohány utcai zsinagóga sírkertjében lévő emlékfalnál. A kegyeletes megemlékezésen — a hitközség vezetőin és nemzetközi zsidószervezetek küldöttein kívül — a résztvevők •soraiban állami, párt- és társadalmi szervek, továbbá különböző egyházak képviselői is jelen voltak. Schöner Alfréd főrabbi, a budapesti rab- biság és az országos rabbitanács elnöke mondott beszédet. Az új adózási rendszerrel cgyidőben új tarifa lepett életbe az Autótaxi Vállalatnál. A taxiórák átállítását a cég órajavító műhelyében folyamatosan végzik. Előreláthatóan február közepén már valamennyi autó az új órákkal közlekedik. Miért nincs anyag az aszódi hulladéklerakó építéséhez? Veszélyben az átadási határidő Ha szemétről, hulladékról esik szó, elsőként mindig az a megállapítás jut az eszembe, amit valaha környezet- védelmi szakemberektől hallottam. Eszerint minél civilizáltabb az emberiség, annál több szemetet, hulladékot termel. A bizonyára helyes feltevéshez annyit érdemes hozzáfűzni, hogy civilizáltságunk mértékét csak fokozhatja, ha fel-, illetve beismerjük, hogy ennek a szemétnek jelentős része környezetünkre, egészségünkre ártalmas, különleges kezelést, tárolást igénylő hulladék. í , A lakosság belátta. ' Hazánkban a ’70-es évek végén érkezett el az az idő, amikor a szakemberek belátták, hogy ennek a hulladéknak jó részét nem tudja elviselni a természet. Ekkortájt született meg a döntés is arról, hogy az évente keletkező sok tízezer tonna veszélyes hulladék ártalmatlanítására égetőműveket, lerakóhelyeket, illetve valamennyi megyében átmeneti tárolókat kell létesíteni. Az elhatározást követően a VII. ötéves terv során, 1990-ig három lerakónak kellett volna elkészülnie. A tervekből azonban — gazdasági okok miatt — legfeljebb csak harmadrésznyi valósulhat meg egyelőre. Ám most úgy tűnik, hogy ennek az egynek, az aszódi lerakónak sem halad túlságosan simán, zökkenőktől mentesen az építése... Azt, hogy a környezet állapotát, s végső soron egészségünket súlyosan veszélyeztető hulladékok végleges és biztonságos tárolóhelyének építésére szükség van, manapság jóformán senki nem vonja már kétségbe. Bár jó néhányan — természetesen főként az ügyben leginkább érintett aszódiak és galgajná- csaiak közül — jobb szeretnék máshol látni ezt a létesítményt. Igaz, a gondot ma már tulajdonképpen nem is ez okozza. — Tavaly ilyenkor még se vége, se hossza nem volt a lakossági fórumoknak, falugyűléseknek. Sok időbe s még több energiába tellett, míg meggyőztük az embereket, hogy semmiféle veszélynek nincsenek kitéve — mondja Járomi Miklós, a veszélyes- hulladék-lerakók hálózatának gesztori, beruházói, kivitelezői és üzemeltetői feladatát ellátó Földgép Környezetvédő Szolgáltató Leányvállalat műszaki igazgatóhelyettese. Meséli, hányféle érvet és ellenérvet kellett felsorakoztatniuk az aggódó lakosság számtalan ellenvetésével szemben. ... a vállalatok még nem Ám utólag úgy tűnik, a helybéliek meggyőzése volt az egyszerűbb eset. Azokkal ugyanis, akiknek építik a tárolót — a főváros és Pest megye veszélyes hulladékot termelő üzemeivel — nemsií került maradéktalanul szót I érteni. A majd két éve megkeresett 260 cég közül mindössze 150 válaszolt felhívásukra., amelyben a leányvállalat beruházási hozzájárulás fizetésére hívta fel őket. Természetesen nem ellenszolgáltatás nélkül. — Mintegy 20 ezer forint hozzájárulás fizetését kértük az ÁTB határozata alapján évi egy köbméter hulladék lerakás; helyének biztosításáért, s emellett átlagosan 15 ezer forint lerakási díjat is kell fizetniük az érintett üzemeknek — magyarázza Járomi Miklós. — A díj ellenében ugyan nem ingyen, de a majdani lerakási díj összegénél jóval olcsóbban válhatnak meg veszélyes hulladékuktól azok a vállalatok, amelyek hozzájárulnak az építés költségéhez. A valóságosnál sokkal nagyobb érdeklődésre számítottunk. Ügy terveztük, hogy a félmilliárdos beruházásból 200 millió forintot ez a hozzájárulás fedezi majd. Sajnos ennek csupán a felét könyvelhettük el... És a téglaipar ? Talán mondani sem kell, hogy a főváros és megyénk üzemeinek érdektelensége nem tette könnyebbé, egyszerűbbé a Földgép Környezet- védő Szolgáltató Leányvállalatának helyzetét. A költségeknek ugyanis csupán 30 százalékát kapták a központi környezetvédelmi alapból visz- sza nem térítendő állami alapjuttatásként, 30 százalék a járadékos alapjuttatás — ezt 15 év alatt kell visszafizetni —, 40 százalékot pedig a veszélyes hulladékot termelők hozzájárulásából kívántak fedezni. Ezért, hogy a jelenlegi 100 milliós hiányt pótolják, hitel felvételére kényszerültek. Mondhatnánk, ennyi rizikót valamennyi beruházónak vállalnia kell. És hihetnénk, ha az említett nehézségeken a lerakó beruházói túljutottak, most már valóban simán, zökkenőmentesen folyhat az aszódi Nagy-völgyben tovább az élet, hiszen megvan az újabb hitel, megnyugodtak a környékbeliek. Hihetnénk, mert a hatalmas tárolómedencék, a betonalapok, s a 90 hektárnyi területet uraló építők és gépmonstrumok láttán úgy tűnik, lassacskán a helyére kerül, elkészül minden. Hihetnénk, mert a határidő, az ez év augusztus 15-i üzembe helyezés időpontja igencsak sürget. Ám ahogy peregnek a napok, úgy válik egyre bizonytalanabbá a beruházás sorsa, az átadás időpontja. Abban persze Járomi Miklós sem kételkedik, hogy a hulladéktárolót átadják egyszer. De hogy mikor, mennyi késéssel? Erről ma még nem mondhat semmi biztosat. — Az elmúlt év végéig meg kéllett volna kapnunk a hulladéklerakó ke2előbázisáhak építéséhez a szükséges 28 ezer Thermotron téglát. Az alapok már készen állnak, de az országos téglahiányra hivatkozva még most, január derekán sem kaptunk belőle egy darabot sem. Ez veszélyezteti az augusztus 15-i határidőt. A majdan üzemelő lerakóhelyen már most a tökéletes biztonságra törekvés a legfőbb működési elv. Ezért határozták el jó előre, hogy milyen napokon hol és mit, milyen hulladékot fogadnak majd. Csakhogy laboratórium híján a beérkező anyagokat szemrevételezéssel nem lehet minősíteni. A téglára tehát nagy szükségük van. Vajon tudják ezt a téglaiparnál is? Pató Zsuzsa ESZMECSERE AZ IDEOLÓGIÁRÓL A korszerű tulajdonviszonyok Mindül társadalom termelési viszonyai változásának alapvető rendeltetése megkeresni és biztosítani termelőerőinek fejlődése számára a legmegfelelőbb mozgásformákat, amelyek a társadalom működését belső törvényeinek és választott politikai céljainak elérése felé viszik. A változások állandó jelenléte egy társadalomban tehát történelmi szükségszerűség. A szocializmus termelési viszonyainak megteremtése ugyanakkor kétségtelenül forradalmi változást jelent. A tőkés magántulajdon társadalmi tulajdonná változtatásával megszünteti a kizsákmányolást, és megteremti a további emberi viszonyokat fejlesztő változások alapját. A termelési viszonyok alfája és ómegája a tulajdon intézménye. A tulajdon végső fokon azt fejezi ki, hogy az ember (a társadalom) milyen formában veszi igénybe a természetet, mint szükségletkielégítése tárgyát (a termelésben és a fogyasztásban). Másként azt, hogy a tulajdonlás (elsajátítás) során kik és milyen formában gyakorolják a tulajdonosi funkciókat: a birtoklás, a rendelkezés, a gazdálkodás és a felhasználás (fogyasztás) funkcióit. Ha mindezek alanya egy személy, viszonylag egyszerű a képlet: minden döntés, kockázat és felelősség az ő kezében van. A helyzet akkor válik bonyolultabbá, ha a funkciók megoszlanak több személy között, és különösen akkor, ha a kollektív elsajátítás legmagasabb szintjét, a társadalmi (össznépi) elsajátítást valósítjuk meg. A nehézséget elsősorban az okozza, hogy fel kell építenünk egy teljesen újszerű elsajátítási mechanizmust, amelyben egyértelművé kell tenni: a gazdaság (társadalom) mely szereplői milyen funkciókat gyakorolhatnak, milyen szabályok és kölcsönhatások alakuljanak ki köztük, hogy végeredményben az égési tulajdoni rendszer dominanciája a társadalmi elsajátítás maradjon. Alapvetően ennek a tulajdoni rendszernek a jellegétől függ az emberek között létrejövő legfontosabb gazdasági- társadalmi viszonyok milyensége. Ez az összefüggés azonban nem abszolutizálható és nem nélkülözheti a dialektika és történeti folytonosság figyelembevételét. Ha ugyanis ezeket a hibákat elkövetjük a tulajdon működtetése A nevelési tanácsadók jövőjéről Március végéig döntenek során, minden jó szándék ellenére sem tudunk olyan emberi viszonyokat kialakítani, amelyek objektíve megfelelőbbnek bizonyulnának a korábbi viszonyoknál. mg ideológiai feladata, hogy eddigi hibáinkból tanulva, tapasztalataink alapján tegyük meg a szükséges korrekciókat ideológiai tételeinkben. A túlhaladásra érett tulajdonfelfogás legsar- kalatosabb pontjai közül elsőként a tulajdon társadalmasításának eltúlzását említem. A tőkés magántulajdon mint a kizsákmányolási viszonyok alapja, kétségtelenül megszüntetendő a szocialista átalakulás folyamán. Ebből a helyes kiindulópontból származó két téves következtetést azonban a tőkés magántulajdon felváltása a társadalmi tulajdonnal megszünteti ugyan a tőkést, de nem szünteti meg azt a technikai-ipari rendszert, amelyet eddig létrehozott, és amelynek termelőerőit továbbfejleszteni, hatékonyan működtetni a következő tulajdonviszonyok kötelessége. A társadalmi tulajdon keretein belül tehát meg kell találni azokat a tulajdonformákat, amelyek azt biztosítani képesek. E formák megtalálása nem adódik automatikusam a tőkés magántulajdon kollektív kisajátításából. Másrészt: a gyakorlatban egy olyan megcsonkított elsajátítási mechanizmust hoztunk létre, amely a tőkés magántulajdon kisajátítása címszó alatt mindenféle magántulajdont társadalmasított anélkül, hogy a tulajdon mögött meghúzódó anyagi termelőerők valójában igényelték volna ezt. így azután igen sok tevékenység (kézi munkán alapuló termelés, egyedi ter- melés, szolgáltatás) került olyan tulajdoni keretek közé, amelyek nemcsak hogy rosz- szul tűrték a társadalmi elsajátítás uralkodó szintjét, hanem létrehozták azt a másodlagos elsajátítási mechanizmust, amely mint második gazdaság hosszú ideig teljes illegalitásban működött. Pedig itt nincs szó másról, mint hogy a tulajdon társadalmasításának mértéke nem szakadhat el tartósan azon tevékenységek társadalmasí- tottsági szintjétől, amelyek a termelőerők adott fejlettségén a megmunkálás által objektíve meghatározottak. Korrekcióra ®zorul fz }shogy a kezdeti ideológia és gyakorlat az állami (össznépi) tulajdonlást tekintette az igazán szocialista tulajdon kizárólagos formájának. Minden mást, még a kollektív elsajátításon alapuló formákat is (pl. szövetkezeti tulajdon) vagy alacsonyabb- rendűnek, vagy egyszerűen A fővárosi és a megyei tanácsok ezekben a hetekben felülvizsgálják háttérintézményeik, köztük a nevelési tanácsadók szervezeti rendszerét. Az a céljuk, hogy megszüntessék a párhuzamosságokat, ezzel is hozzájáruljanak az eredményesebb munkához. Mérlegelik többek között: célszerű lenne-e a nevelési tanácsadókat és a családsegítő központokat egy szervezeti egységbe integrálni. Javaslataikat március végéig a tanácsülés elé terjesztik. A Magyar Pszichológiai Társaság a Minisztertanács Titkárságához, a Művelődési Minisztériumhoz, valamint az Igazságügyi Minisztériumhoz, a Fővárosi Tanácshoz, a Szakszervezetek Országos Tanácsához, a pedagógusok szak- szervezetéhez eljuttatott állás- foglalásában rögzíti: a nevelési tanácsadók a gyermekeket, a családokat szolgálják, megőrzésük a társadalom érdeke. A fővárosban 23, a megyékben 106 nevelési tanácsadóban nyújtanak pszichológiai, pedagógiai szakszolgáltatást. Több mint 200 pszichológus, 653 pedagógus, orvos, gyógypedagógus, családgondozó és más szakember szorosan együttműködve gondoskodik a gyermekekkel kapcsolatos pedagógiai problémák megoldásáról. Tanácsot adnak a gyermekeknek. szülőknek csakúgy, mint a nevelőknek. Segítik például a gyermekek tanulási, beilleszkedési zavarainak korrekcióját, személyiségük fejlődését. Iskolaérettségi és képességvizsgálatokat végeznek, szakértőkként közreműködnek gyámhatósági ügyek (láthatóság, örökbefogadás) rendezésében. Az állandó áthelyező bizottságok — a’kalmi szerződéssel felkért szakértői bizottságok, amelyeket először 12 évvel ezelőtt alakítottak meg — jól szolgálják a fogyatékosok beiskolázását. a közoktatáspolitikai feladatok megoldását. Mindegyik megyében pontos képet adnak a beiskolázási helyzetről, ezáltal előmozdítják az intézményhálózat fejlesztésének tervezését. nemkívánatosnak tekintett. Ez a felfogás — tévesen — abból indult ki, hogy a szocializmus termelési viszonyai akkor és attól lesznek fejlettebbek, minél inkább az állami tulajdon válik uralkodóvá, sőt egyeduralkodóvá. Illúziónak bizonyult az a feltételezés is, hogy az állami elsajátítás szintje és színtere (az állami vállalat) az egyéni cselekvések számára magától értetődővé teszik a kollektív szellemű és érdekű motivációt, azaz: minden egyén önszántából és automatikusan a köz (értsd: társadalom, de még inkább állam) javára tevékenykedik, mintegy félretéve egyéni érdekeit, törekvéseit. Rájöttünk idővel: az egyén nem gép, nem is uniformizálható egyed, hanem egyéniség, aki mást is akar, mint csak a közt szolgálni, sőt: tényleges tulajdonosa akar lenni a társadalom eszközeinek. Ez pedig feltételezi az egyén közvetlen tulajdonosságát éppúgy, mint az állami tulajdonnal egyenrangú sokféle tulajdonforma működtetését. Látnunk kell azt is, hogy nemcsak a tulajdon kialakított rendszere határozza meg az emberek gazdasági viszonyait, hanem ezek az objek- tiválódott viszonyok — az állandóan változó valóság követelményei szerint — szükségszerűen a tulajdon működtetésének megváltoztatását is kiváltják. A szocialista fejlődés perspektívájában ennek a változtatásnak véleményem szerint — a lényegi mozgatója, egyben célja: hogy bérmunkás-tudatunktól megváljunk; hogy. kollektív tulajdonosként viszonyuljunk eszközeinkhez és egymáshoz. Hogy beleláthassunk és beleszólhassunk munkánk, életünk alakításába, hogy felelősségre vonhassunk és vállaljuk a felelősséget ügyeink iránt. E tulajdonosi tudat., már csírázik társadalmunkban, de a hagyományos tulajdonviszony-mo- dellben elpusztulna. Növekedéséhez keresnünk kell a kollektív elsajátítás különböző szintjeit biztosító tulajdonformai konstrukciókat, amelyek ugyanakkor lényegi céljainkhoz is közelebb visznek: egyfelől a személyiség sokoldalú kibontakoztatásához, másfelől a gazdaság teljesítőképessége növeléséhez, a hatékony- sági követelményeken alapuló gazdasági cselekvés szélesedéséhez. Tömpe Ferenc, az MSZMP Pest Megyei Oktatási Igazgatóságának tanszékvezetője A Budaflax francia partnerei Bevonják a külföldi tőkét A textil- és textilruházat-ipari vállalatok nagy része hazai és külföldi partnereivel közös vállalkozásokat igyekszik létrehozni, és sok egyéb új megoldásra készül, hogy mindezzel a nehezebb gazdasági körülmények között is javíthassa piaci pozícióit, növelhesse nyereségét. Egyik fontos törekvésük, hogy a gazdaságtalan termékek gyártását visszaszorítsák, mégpedig úgy, hogy ezeket a cikkeket a lakosság ne nélkülözze. Emellett a textil- és ruhaipari vállalatok külföldi tőkét is bevonnak. Így az idén a Budaflax, valamint a Pamutfonóipari Vállalat együttműködik francia partnereivel sport- és más szabadidő-ruházati cikkek gyártásában, a Gardénia Csipkefüggönygyár pedig olasz és osztrák partnerek tőkéjét bevonja a függöny- és a terítőgyártásba. Több vállalat alapanyag-ellátási gondjain is új módszerekkel próbál segíteni. Egyebek között közös érdekeltség alapján több könnyűipari vegyes vállalat létesítését tervezik. Űjabb textil- és ruhaipari vállalatok vesznek részt szovjet könnyűipari üzemek rekonstrukciójában. Ezekben a gyárakban kívánságra munka- és üzemszervezési feladatokat is elvégeznek és vállalják korszerű technológia bevezetését is. Jó néhány textil- és textilruházat-ipari vállalat külső források bevonásával igyekszik korszerűsíteni berendezéseit, javítani a gazdaságosabb munka műszaki feltételeit.
