Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-09 / 7. szám
6 m 1988. JANUÁR 9., SZOMBAT ■hSzínházi le vb t—aa Az „otthoni” Bánk bán 1830. április 16-án, délután négy óra tájban, hivatalába menet, szívszélhűdés következtében meghalt Katona József, Kecskemét város főügyésze. Két nappal később, április 18-án, délután három órakor, el is temették. Élt nem egészen harminckilenc évet (1791. november 11-én született, Kecskeméten). A népszerű főügyészről, aki joviális vadászcimbora, kedélyes borozótárs, ügybuzgó bálrendező s a város szegényeinek, valamint a Kecskemétre vetődő vándor színtársulatoknak hathatós pártfogója volt, földijei talán nem is nagyon tudták, hogy drámaíró is volt. Legalábbis feltehető, hogy kevesen emlékeztek már a tíz évvel korábbi könyvére, az 1820. november 15-én a pesti őszi vásárra megjelentetett Bánkban. Dráma 5. szakaszban, című munkájára, melyen ugyan az 1821-es évszám állott, de a bevezető Jegyzés alá ezt írta a szerző: Iram Kecskeméten. Jakab-Hava’ 2-ikán 1819. Katona Jósef. (A régi magyar naptárban Szent Jakab hava a július volt; e hó 25-én van Jakab napja.) Pedig hát akkor, amikor ez a dráma megjelent. Katona József már Kecskemét alügyésze volt. 1820. november 3-án választották meg. S még ugyanabban a hónapban a város száz forinttal (akkor nagy pénz!) jutalmazta a művet, melyet a fent említett kiadásban Katona Szabados Kecskemét Mező Várassa’ Nemes Fő- Birája’ és Tanácsához ajánlott, egy a szülőföld büszke szeretőiétől áthatott verssel. Mégis, a Bánk bán (ma már elhagyjuk a kötőjelet a név s a rangot és tisztséget jelző bán szó között) csak Károm évvel a főügyész halála után kerülhetett először színpadra, 1833- ban, február 15-én, Kassán, s akkor is csak eléggé megcsonkított szöveggel — hiszen már az is nagy szó volt, hogy a cenzor által csak kinyomtatni engedélyezett, de az előadástól eltiltott művet elő merték adni. (Kassa elég messze volt a pesti cenzori hivataltól...) Iskolai tananyag, hogy ennek a nagy nemzeti drámánknak a sorsa egyébként is mily hányatott volt. Katona már az 1814-ben, Kolozsvárott, az újonnan indult Erdélyi Múzeum című folyóirat első számában megjelent pályázati felhívásra elkezdte írni a Bánk bánt Adatok vannak rá, hogy 1815. július 30-án épp Kecskeméten fejezte be a kéziratot, s el is küldte a pályázatra. Ezt az első kidolgozást mutatja meg barátjának és jogásztársának. Bárány Boldizsárnak, aki igen olvasott, kiváló dramaturgiai érzékű fiatalember volt (akkor mindösz- sze huszonkét éves ügyvédjelölt). Ám a Bárány által javasolt átdolgozások, javítások figyelembevételével Katona csak 1819. július 2-án (megint csak Kecskeméten!) fejezi be az új. végleges változatot. Ekkor még nem tudja: a drámapályázatra műve vagy meg sem érkezett vagy figyelemre érdemesnek sem ítélték, mert a pályázat eredményéről szóló közleményben meg sem említik a beérkezett művek között. Mindenesetre az a színész, Udvarhelyi Miklós, akit Katona még pesti jogász és színházi mindenes korából ismert, 1816 elején már tudott a Bánk bánról — hiszen Kecskeméten (!), egy délután, Katona, apjának a városszerte megbecsült takácsmesternek a műhelyében, a szövőszékén ülve, felolvasta neki a drámát (az első változatot persze). Nyilván ez indította Udvarhelyit 1833- ban, amikor Kassán játszott a társulata, hogy az akkor már nyomtatott alakban is közkézen forgó Bánk bánt (a végleges, javított változatot) jutalomjátékául válassza, s egy kisebb szerepben — Mikhál bánéban — működjön közre. Kecskemét tehát több fontos pillanatban játszott szerepet a Bánk bán történetében. Hozzátehetjük: a dráma Kecskemét színháztörténetében is fontos pillanatokban kapott helyet. Állandó színházépület létrehozását ugyan már Katona József is sürgette, s tett is erre javaslatokat, sőt, gyakorlati lépéseket is, de a városnak csak a XIX. század utolsó évtizedében került rá pénze, hogy megépíttesse — a monarchia legnevesebb színháztervezői, a bécsi Fellner és Helmer urak tervei alapján — a Kecskeméti Városi Színházat (mely csak 1916. november 11- étől viseli Katona József nevét). A pompás új épület megnyitója 1896. október 14-én volt; nyitó darabként mi mást is játszhattak volna, mint a Bánk bánt? A dráma az idők folyamán gyakran volt műsoron a Katona József Színház ban. Adataim csak a felszabadulás utáni időkből vannak, s ezek szerint az első felújításra 1946. november 11-én (Katona József születésnapján) került sor. Felújították 1950-ben, 1955ben, 1956-ban. 1961-ben, 1971- ben, 1982-ben, s legújabban most, 1987. december 18-án, a teljesen újjáépített, kívül-be- lül modernizált, de minden apró részletében a régi szépségét megőrző színházban, Lendvay Ferenc rendezésében. A Bánk bán tehát, ha lehet ezt mondani, otthoni darab Kecskeméten. A város szülötte írta, innen indult el irodalmi útjára, itt kapta meg végső alakját, e város tanácsa ismerte el elsőnek a mű érdemeit, itt nyugszik szerzője, e színház viseli a drámaíró nevét. S amennyire én tudom, legalábbis az elmúlt negyvenkét esztendőben (a felszabadulás óta) egyetlen magyar színház sem újította fel annyiszor, mint a kecskeméti. S így van ez jól, így van ez rendjén. A mostani felújíás szerencsére nem csupán egy újabb produkció a hosz- szú sorban, s nem is afféle kötelező tisztelgés vagy elvárt ünnepi díszmű. Lendvay Ferenc hitt abban, hogy ez a dráma élő, forró, lüktetőén színpadszerű mű, hatalmas és igaz indulatokkal, szikrázó összecsapásokkal, mélyen nemzeti érzésekkel és alapvetően a jelenben is hiteles konfliktusokkal. Eljátszatta hát a drámát, minden cicoma, minden erőltetett kitaláció nélkül. És — ez a drámaköltő varázsa! — az előadás (ahogy mondani szokták) működött. Ma is, most is át tudtuk élni Bánk tragikumát, Tiborc keservét, Petur indulatait. Gertrudis vétkességén ma is felháborodtunk, Ottó aljasságát ma is megvetettük. Nemrég, a Nemzeti Színház Bánk bán előadásáról írva, azt mondtam: maga a mű él, a Bánk bán nem száraz iskolai olvasmány. Kecskeméten ezt a véleményemet láttam igazolva. Takács István \ lapos tanulmánnyal válaszolt a Pest Megyei Hírlap tavaly július 25-én megjelent egész oldalas műcmlékl'órumára Mendele Ferenc, az Országos Műemléki Felügyelőség igazgatója és Klaniczay Péter, az OMF területi referense. Bevezetőjükben beszámoltak az intézet sokrétű tevékenységéről, amely nem csupán tudományos. Feladataik között szerepel a műemlék-politikai célok koordinálása, valamint a fejlődő települések rendezési terveinek összehangolása a védett építészeti értékekkel. Véleményük szerint Pest megye helyzete egyedi, mert nincs igazi megye- székhelye, ugyanakkor földrajzilag rendkívül eltérőek a tájegységet, s a heterogén összetételű lakosság építkezési kultúrája nagyon vegyes. Évtizedekig kihasználatlanok voltak kulturális és építészeti értékei. Az utóbbi tíz esztendőben viszont itt is jól érzélkehető az egész országban tapasztalt érdeklődés és törődés. Kiemelik a Hazafias Népfront, a műemléki albizottságok, városszépítő egyesületek, helytörténeti körök és más társadalmi szervezetek kezdeményezéseit és szerepét a történelmi értékek felkutatásában és megmentésében. A Pest megyei műemlék- fórummal kapcsolatos véleményüket a szakemberek a továbbiakban ágy ösz- szegzik. A most 30 éves jubileumát ünneplő Országos Műemléki Felügyelőségnek — minden eddigi eredménye ellenére — érezhetően egyre inkább szűkülnek az anyagi erőforrásai, s így csak igen nagy erőfeszítések árán tud eleget tenni sokrétű feladatainak Ezért is hasznos minden új információ, ami a tudományos és a műemléki munkát segíti, mint például a fórum által felvetett kérdések is voltak. Lesz-e kultúrközpont ? Nagykőrös valóban sok értékes, védett és jelenleg műemléki védelem alatt nem álló épülettel dicsekedhet. Ezek elsősorban a múlt század elején és a századfordulón építitek. Sajnos többnek az állapota elszomorító, s nem egy közülük rosszul hasznosított, illetve üresen áll. Ilyen a volt Halász—Tanárky kúria is, amely egykor a Tanárky Béla utca 4. sz. felől volt megközelíthető, de jelenleg csak a Kecskeméti utca 27. sz. melletti köz felől érhető el. Azon túlmenően, hogy üres és omladozik, ráadásul még egykori díszparkját is elvesztette évtizedekkel ezelőtt, s azóta egy faipari üzem pe- netráló barakkjai „ölelik körül” a védett épület korábban rangos környezetét. Az új rendezési terv — helyesen — javasolja ugyan az üzem kitelepítését és a terület kul- túrcentrummá bővítését, de a megvalósítás nehéznek tűnik. Barbinek réíer (Bánk) és Szirmay Pclcr (Petur) a kecskeméti előadásban A Pest megyei műemlékfórum szakmai visszhangja Kastélyok, templomok, kúriák A kúria jelenlegi kezelője a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága. Értesülésünk szerint esetleg az idén lesz lehetőségük bizonyos állagmegóvó intézkedésre, de mi lesz a környezetével? A Bajcsy-Zsi- linszky utcában álló Sigray kúriát a városi tanács néhány évvel ezelőtt felújíttatta, de nem megfelelő anyagokkal, s a szigetelés is elmaradt. Szinte elölről lehetne kezdeni a munkát. Természetesen a többi nagykőrösi, jelenleg nem védett lakóház ugyancsak több figyelmet érdemelne, s ezeket — köszönet érte — az újságcikk is megemlíti. Az irodalmi és történeti vonatkozású épületeit emblémával való megjelölése alapvetően a helyi társadalmi szervezetek, a népfront feladata, míg az építészeti értékek vizsgálatát — csak megfelelő felkérés esetén — vállalhatja el az OMF, vagy más, erre felkészült intézet (VÁTI, BME, a Bács-Kiskun Megyei Tervező Vállalat stb.). A cikkből azonban sok esetben nem derül ki az épületek pontos címe. A zsámbéki romtemplommal bővebben foglalkozott a Pest Megyei Hírlap november 5-én is. Mind a helyi tanács, mind pedig az OMF kifejthette véleményét a szeptember óta — sajnos — zárva tartó romegyüttes felújításával kapcsolatban. A biatorbágyi völgyhidal ugyan — egy korábbi szak- vélemény alapján — országos védettségre nem javasolták, de helyi — tanácsi — védelme mindenképpen indokolt, hiszen tájképi, sőt történelmi szerepe igen jelentős. Különböző hasznosítási elképzelésekről van tudomásunk, de a közvetlen tárgyalásokba az OMF-et nem vonták be. Természetesen szerintünk is az állagmegóvás az elsődleges feladat. A Börzsöny-hegység északi lejtőjén festői környezetben, értékes műemlékekkel rendelkező falvakat (Bernecebaráti, Nagybörzsöny, Vámosmiko- la ... stb,), s egykor híres vármegyeközpontokat (mint Kemence) találunk. Jószerint mindenhol az egykori nemesi, főúri kastély, illetve a vármegyeháza ma iskola céljait szolgálja, mivel ezek voltak a legnagyobb épületek, s ezek fenntartását biztosítani kellett. Az épületek igaz, több tágas helyiséggel rendelkeznek, de a mai (növekvő) igényeket itt nem mindig lehet bővítéssel, nagyobb átalakítással kielégíteni, hiszen közvetlen környezetük is műemléki védettség alatt áll. A barokk színház sorsa Gödöllőn, a Grassalkovich- kastélyban jelenleg a lcgve- sélyesebb épületrészek állag- megóvásán dolgozunk. A lovarda, a márványislálio. a főépület kupola- és födém- szerkezete, illetve a főhomlokzatok kőszobrai azok, amelyeknél a sürgős beavatkozás elengedhetetlen. A mostani feltárások során előkerült korabeli barokk színház azonban ilyen módon már nem menthető meg. Ismernünk kellene az épület végleges jövőbeli rendeltetését és a későbbi hasznosítás szerint folytatni a helyreállítást. A mostani ötéves tervben a kastély állagmegóvására biztosított (az elvégzendő feladatok ismeretében igen csekély) _ összeg az eredeti funkciójához, illetve rangjához méltó felhasználást csak korlátozott mértékben tudja elősegíteni. Szomorúan vettük tudomásul, hogy a helyi tanács kezdeményezésére kiírt, és sokak által anyagilag is támogatott pályázatot érdektelenség kísérte és eredménytelenül is zárult. A kastély és a park hasznosítására az OMF szintén több — kulturális és közművelődési célú — javaslatot terjesztett elő. Tette ezt a KÖZTI is, most pedig a VÁTI. Csak ebban bízhatunk, hogy a kastély pusztulása megállt, s a helyi közvélemény is — a korábbiakkal ellentétben — többre értékeli már az országos jelentőségű remekművet. Értékek a föld alatt Pomáz hosszú főutcája és a kastély körül kialakult faluközpont számos védett emléket rejt magában. A föld alatt is. Sajnos, a szó szoros értelmében (ahogy a cikkíró helyesen mondja), de anyagiak hiányában a régészeti emlékek teljes feltárására és esetleges bemutatására a közeli jövőben aligha kerülhet sor. Külön Pomázról írott műemléki tanulmányról nincs tudomásunk. Vélhetően az általában háromévenként készülő állapotfelmérő adatlapokról van itt szó, amelyeket az illetékes tanácsok segítségével valamennyi védett épületről elkészítettünk. Nyársapát esete is hasonló — a realitásokkal kénytelenkelletlen számoló — gond. Mindaddig, amíg a romterület teljes feltárására és bemutatására nincs meg a szükséges anyagi fedezet, addig sokkal jobb, ha a romok NARKISSZOSZ. Rabul ej- tőn csodálatos birodalom az antik mitológia világa. A mese és a valóság sajátos szövedéke, mely a képzelet szárnyán csapongva hol- az istenek, hol pedig az emberek között teremt képzeletének játszóteret. Az istenek fölött Zeusz uralkodott, az Olümposz ormairól tekintve az égi és a földi lényekre. Ráadásul mindenhatóságában nem fukarkodva meglehetően kikapós férj volt Héra istennő oldalán, akit a méreg evett meg, amikor Zeusz a hegyek között tette a szépet a körötte sün- dörgő nimfáknak. Innét sarjad a mitológiának egyik szépséges, de elszomorító története. Narkisz- szosz és Ékho históriája. Nar- kisszoszba, az egyik nimfa szépséges gyermekébe beleszeret Ékho, akit Héra bosszúja — mivel szószátyár locsogásával leplezte Zeusz ballépéseit — arra ítélt, hogy mások szavait tudja csak visszhangozni. Hiába ostromolta egyoldalúan szerelmét, elutasításban volt része. Akárcsak másoknak, akiket az ifjú szépsége szintén rabul ejtett. Az epedö sóvárgás végül elemésztette Ékhót, csak a visszhang maradt meg belőle. Ám Nárkisszoszt is utolérte Nemesis, a bosszúállás istennőjének haragja. Vadászat közben egy csodálatos tiszta forrásvízbe pillantva beleszeretett önmagába, ami a vesztét okozta. Mivel más élőlényre ezután nem * tudott pillantani, a forrás melletti pázsiton pusztult el, halálát az erdei nimfák is megsi-. ratták. Földi maradványai helyett azonban virágot találtak, melynek sárga kelyhét hófehér szirmok vették körül. — Az emberek ma is nárcisznak. nevezik. A rádió Képek és jelképek című adása ez alkalommal Narkisszosz történetét tűzte műsorára. Pontosabban, a meghívott Cifka Péter művészettörténész, Friss Gábor, a Zeneművészeti Főiskola tanára, dr. Kertész István történész és Majtényi Zoltán író Szabó Éva műsorvezetővel arról beszélgetett, hogy a művészetek különféle területein mikor és hol ütötte föl a fejét ez a sok fényt váltó tündéid mese. Minden résztvevő egyetértett, hogy legszebben a föld alatt maradnak, mert így védettek az időjárás viszontagságaitól és a szándékos rongálástól is. A váci Március 15. tér 8, számú ház a barokk főtér egyik legszebb épülete. A távlati hasznosítási tervek szerint a Vak Bottyán Múzeum kapna itt helyet. Sajnos, ez a közeli jövőben még aligha valósítható meg, s így jogos igény — nemcsak a lakók részéről — az épület műszaki állagának óvása és a folyamatos karbantartás. A Váci Városgazdálkodási Vállalat — az épület jelenlegi kezelője — ígérete szerint a jövőben nagyobb figyelemmel védi a település értékeit és az idei tervek szerint nagyobb összeget fordít karbantartásukra. Értesülésünk szerint a korábbi beázásokat az ősz során kijavították. Helytörténeti feltárások Megköszönjük az érdeklődők és helytörténészek által összegyűjtött információkat és a Pest Megyei Hírlap szerkesztőségének a rendszeres tudósítást a megye műemlékeiről. Intézetünk továbbra is készséggel vállalkozik a szakmai kérdések megvitatására, a műemlékekkel kapcsolatos kérdések tényszerű feltárására, valamint a felmerülő hely- történeti adatok ismereteink szerinti pontosítására. Ovidiusnak az Átváltozások című könyvében jelenik meg a két fiatal históriája. Ovtdiust nem az istenek háza tája érdekli, hanem az emberi magatartások, az álom bordáján szőtt köznapi világ képzetei. Ebbe helyezi el gyöngéd kézzel Narkisszosz alakját, szinte már túláradó szeretettel. Lantja a hős elmúlását megrendült gyásszal övezi, amikor azt Írja: Elbágyadt feje végül a zöld gyepre hanyatlott; / és az urán ámuló két szemet éjszaka ■ zárta. / Akkor is orcáját, hogy a lenti világba leszállóit, / nézte a Styx vize közt. Naias-növérei sírtak, / hintették lenyesett hajukat testvér tetemére; / sírt a Fa-tündér mind; jajaikat visszhangozta a Visszhang. / már máglyát, remegő fáklyát, hordágyat emeltek: / s teste sehol nem volt; a helyébe sárga virágot, / hószínű szirmokkal köritettet, lelnek a réten. De megihlette a modern irodalom olyan nagyszerű képviselőinek a képzeletét is. mint Federico Gárcía Lor- cáét. Az ő költői hangszerén minden csupa fény, embert és tájat átölelő andalúz muzsika. Bár a képzőművészetben is felbukkan ez a mitológiai história, de meglehetősen szegényesen. Annál inkább gazdagon a zeneirodalomban. Jelesül Mozart és Bartók muzsikájában. A kékszakállú herceg várában a hetedik kapu mögötti jelenet, mely e történetre nyit ajtót. A FIATALOK körében is sok tekintetben él Narkisszosz legendája. A közbeszőtt riportban mai tizenévesek vallottak arról, hogy mit példáz Narkisszosz számukra. A legrokonszenvesebb fejtegetések azok voltak, amelyek arra utaltak, hogy a helyes önismeretre int a nimfa gyermekének sorsa, mert ha valaki ennek nem találja meg megfelelő arányait, előbb- utóbb kicsúszik a lába alól a talaj. Mindent összevetve emlékezetes élményt adott a hallgató számára ez a szellemi kirándulás a mitológia és a különböző művészeti ágak világába. Szombathelyi Ervin Rádiófigyelő
