Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-09 / 7. szám

1988. JANUÁR 9., SZOMBAT 3 Hűség a párthoz, hűség a néphez TIÉD AZ ORSZÁG 0 Megkezdődtek az évnyitó munkásgyűlések a megye termelőegységeiben. 0 Komlón könyvkiállítás nyílt a magyar—szovjet kapcsolatokról. 0 Folytató­dott a tanítás az iskolákban. 0 Pécs volt a színhelye a nemzetközi galambbemutatónak. 0 A hét híre az is, hogy vasárnap lesz negyven éve a Magyar Kom­munista Párt III. országos funkcionáriusértekezleté­(Folytatás az 1. oldalról.) pártbizottság minősítését is­mertetve elmondta, hogy a megyében élő és dolgozó mun­kásőrök jól szervezett, fegyel­mezett tevékenységében a munkásmozgalom legszebb adományai ötvöződnek a jelen feladataival. Természetesen, mint az élet minden terüle­tén. a korszerűsítést ebben a testületben is napirenden kell tartani — hangsúlyozta. Mi­után megállapította, hogy az irányító és bázis pártszervek­kel hagyományosan jó a Mun­kásőrség kapcsolata, nem hall­gatta el azt sem, hogy a KISZ testületéivel, szervezeteivel az eddigi kapcsolat tartalmasab­bá tehető. A párt legbiztosabb utánpótlásának bizonyult a Munkásőrség, az ebben a tes­tületben kommunistává neve­lődött emberek sohasem okoz­tak csalódást Borbély Sándor is szólt az állománygyűléshez. Aki 1988- ban úgy akarja folytatni te­vékenységét, ahogy 1987-ben abbahagyta, az óhatatlanul zsákutcába kerül — kezdte felszólalását az országos pa­rancsnok. Aki viszont az ed­digieknél jobban dolgozik, az képletesen szólva lámpást gyújt abban az alagútban, amelyből most ki akarunk jutni. A Központi Bizottság és Kádár János személyes üdvöz­letének átadása után még arra hívta föl Borbély Sándor a munikásőröfcet, hogy — noha az utóbbi időben nem divat az érzelmek kinyilvánítása, s emiatt túlságosan is a tárgyias szemlélet hódított teret — az érzelem lángját ne engedjék kialudni. E felhívás után akarva-aka- ratlanul is példát mutatott az­zal. hogy tisztelete jeléül kéz­csókkal adta át a jubiláló munkásőrök feleségeinek a vi­rágot és a díszoklevelet. A megyei parancsnokság ál­tal meghirdetett szocialista versenymozgalom legjobbjai­nak dr. Balogh Pál és Rá- gyánszki Pál, a Munkásőrség Pest megyei parancsnoka ad­ták át a kitüntetéseket. Kiváló Parancsnok jelvény­nyel tüntették ki Pál Zsig- mondot. a megyei híradósza­kasz parancsnokát és Váradi Ernőt, a megyei parancsnok­ság főelőadóját. Kiváló Munkásőr kitüntetés birtokosa lett: Horváth Géza, Kimmel Jenöné, Kohán Fe­renc, Oláh László, Pólyák Jó­zsef és Szabó István, vala­mennyien a megyei törzs mun­katársai. Dübörgőit a taps. amikor a Szolgálati Érdemérem 30 éves fokozatát vette át Bogdán Jó­zsef, Woik Károly és Csorna Béla, a megyei törzs munkás­őrei, feleségükkel együtt, akik­ről okkal mondta az országos paraincsnok, hogy a kitüntetés fele őket illetné. Negyedszáza­dos szolgálatért kapta meg az érdemérmet: dr. Molnár Mihály — szintén felesége kí­séretében —, 20 éves szolgála­tukért Bors László, Kettest Szilveszter, Miglász József és Tőke István, feleségüknek szintén kijutott a megérde­melt elismerésből. ★ Az egységgyűlésen jelentet­ték be, hogy az országos pa­rancsnok Rágyánszki Pált, a Munkásőrség Pest megyei pa­rancsnokát munkásőr ezredes­sé nevezte ki. Az állomány­gyűlés az Internacionálé hang­jaival fejeződött be. Sződi Sándor, a Ganz Áram- mérőgyár pártbizottságának titkára a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem aulájában megtartott egységgyűlés leve­zető elnökeként a meghívott vendégek között külön is kö­szöntötte Ondrej Durejt, Cseh­szlovákia magyarországi nagy­követét, Balogh Lászlót, a Pest Megyei Tanács enökét, Her- czenik Gyulát, a gödöllői vá­rosi pártbizottság első titkárát, Papp Istvánt, a Gödöllői Ta­nács elnökét és Horváth Re­zső munkásőr őrnagyot, a me­gyei parancsnok helyettesét. Várnagy Attila, a Kobzi Já­nos munkásőregység parancs­noka hangsúlyozta, hogy az egység három évtizedes ha­gyományaihoz méltóan vett részt a termelőmunkában, a kiképzésben, a szolgálatellá­tásban, az ifjúság hazafias honvédelmi nevelésében és a közéletben. Herczenik Gyula, a városi pártbizottság nevében elisme­rését és köszönetét fejezte ki a munkásőregységnek az el­múlt évi eredményekért és to­vábbi tettekre buzdított. Ér­dekünk, hogy biztatást adjunk a jó szándékú, becsületes, dol­gozni, nyugodtan élni akaró többségnek — hangoztatta az első titkár. Nyerjük meg őket a párt és a kormány ki­bontakozási stratégiájának. Hívjuk, kérjük őket a helyi feladatok elvégzésére. Tudom, legtöbbjük a nyílt, őszinte szóra igent mond, hiszen egyéni, családi, szűkebb kö­zösségi érdekeik azonosak a társadalom egészének érdekei­vel. A kitüntetések átadása után 22 munkásőrjelölt tett esküt és 11 munkásőr szerelt le, il­letve vonult tartalék állomány­ba. Az egységfői elbúcsúzó ve­teránok nevében Racsmány Antal nyugdíjas adta át jel­képesen a fegyverét Kispál Ti­bornak, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia aspiránsának. Cseri Sándor nek. Divat manapság mindarra, ami a hátunk mögött van, epés haraggal mutogatni, holott az okos ember a múltját is vállalja, s éppen mert okos, okul belőle. Az persze baj, ha valaki nem akar okos lenni... Negyven esztendeje, 1948. január 10— 11-én tanácskozott a Magyar Kommunista Párt III. orszá­gos funkcionáriusértekezlete. Ezer kommunista pártvezető — soraikban több mint fél- százan a megye képviseleté­ben — vett részt a tanácsko­záson, ahol Rákosi Mátyás tartotta a főreferátumot az ország népi demokratikus át­alakulásáról és a párt felada­tairól. Ahogy azt mondani szokták, nagy idők voltak azok ... S valóban nagy vál­tozásokhoz készítette elő a politikai talajt ez a funkcio­náriusértekezlet. Abban az esztendőben írták alá a magyar—szovjet barát­sági és kölcsönös segélynyúj­tási egyezményt, ekkor zajlik le a két munkáspárt egyesü­lése, ekkor osztják ki első íz­ben a Kossuth-díjakat (110-en részesülnek benne), ekkor szervezik meg (a megyében a főváros után egy héttel már szintén működik az első ilyen intézmény) a dolgozók iskolá­ját, megkezdik (ma is a me­gye egyik nehezen kezelhető örökségdarabja) a Duna—Ti- sza-csatorna építését. S mert mindez pusztán csipetnyi azoknak a napoknak és hóna­poknak az eseményeiből, alig­ha lehet kétséges: az ország­építés vonata szinte minden tekintetben váltókon kattogott át. S mert váltókon át, vezet­tek sínek téves irányokba is, vakvágányokhoz. Történelmi súlyú lépés az ipari vállala­tok államosítása, de vajon szerencsés tett-e a Kereske­delmi és Iparkamara felosz­latása?! Hatalmas átalakulás nyitánya volt, hogy az Or­szággyűlés elfogadta a nők egyenjogúságáról szóló tör­vényt, de már baljós jelként hat, komor idők eljövetelét hirdeti az értők számára Dinnyés Lajos miniszterelnök lemondatása ... S amint a ko­rábbiak, ez sem több, mint csipetnyi annak az esztendő­nek, 1948-nak bonyolult ese­ményeiből, politikai, gazdasá­gi, társadalmi harcaiból. Ezer minden hangzott el azon a funkcionáriusértekez­leten akkor percigazsógként, gyorsan múló okosságként, valódi szándékokat rejtő fel­színes bölcsességként. Volt azonban valami, ami időtálló­nak, máig érvényesnek és még sokáig át nem írandónak, írhatónak bizonyult. Egy jel­szó. Itt fogalmazták meg ugyanis, innét röptették fel: . Tiéd az ország, magadnak építed! Volt ez a jelszó poli­tikai szónoklatok középponti gondolata az elmúlt negyven esztendőben és adott témát a kabarénak,, a vicclapoknak is .. .'CsaKBögy: amikor ez a jelszó felröppent, akkor való­ban arról volt szó, kié az or­szág (a hatalom) és kinek épül A megyében a korabeli híradások szerint a munkaké­pes férfiaknak a fele(!) nem tudott állandó kenyérkereső foglalkozáshoz jutni, küldött­ségek jártak fenn Szabó Ár­pád földművelésügyi minisz­ternél a megye újgazdáinak (földhözjuttatottjainak) ked­vezményes árú vetőmaghoz, bérelhető igaerőhöz segítése érdekében, de kevés ered­ménnyel. A megye ipari üze­meiben első jelei mutatkoz­tak a munkaverseny-mozga- lomnak, ugyanakkor napiren­den voltak az összetűzések a munkásképviselet és a tulaj­donosok között, mert az utób­biak nem gondoskodtak a fo­lyamatos munka feltételeiről, álláspénzt viszont az így ve­szendőbe menő időre nem voltak hajlandók fizetni... Bonyolult, ellentmondásos helyzet tehát az az 1948-as, kell valami, ami lelki tartást ad, érzelmi azonosulást ko­vácsol. S ez lett az a bizo­nyos, tagadhatatlanul jól ki­választott jelszó. A baj az volt, hogy a moz­gósító erejű, jelszóvá fogal­mazott gondolatot hamis, tor­zulásoktól telített gyakorlati cselekedetek követték az ún. nagypolitikában. Az elvek taktikai elemekké hígulnak, a pártküzdelmekben semmi sem számít szentnek, azaz egy bonyolult helyzetet kellene tisztességes módon feloldani, leegyszerűsíteni. Amihez őszinteség kellene, nyíltság, a tömegek beavatása... A jel­szó jó, mert igaz, a valóság azonban egyre több részleté­ben alapozódik ingatag talaj­ra. A jelszó kezdi hitelét ve­szíteni, mert bár igaz, egyre kevésbé gyakorolható. S ez az ellentmondás az, ami leg­főbb tanulságként szolgál napjainkig. Figyelmeztet ugyanis. A szavak hitelére. Amit nem újabb szavak, ha­nem a tettek adnak meg. Mészáros Ottó Rágyánszki Pál. Borbély Sándor,, dr. Balogh Pál és Hegedűs Béla, a Benta Völgye Termelőszövetkezet elnöke a munkás­őrök állom ánygy ülésén (Hancsovszki János felvételei) Elefántbemutató és fcrokodiifarm Egy misztikusnak fű nő világ Thaiföld, Laosz, Kambodzsa, Vietnam olyan országok, amelyekbe ritkán jut el a magyar utazó. A távolság, az európaitól eltérő föld­rajzi, éghajlati viszonyok, a számunkra különös népszokások, men­talitás szinte misztikumba csomagolja ezt a világot. Annak ellenére keveset tudunk róla. hogy ezek az államok rendre feltűnnek a nem­zetközi politika porondján. Ezekben a napokban például azt olvas­hattuk a lapokban, hogy felújultak a Laosz elleni thai támadások, hogy Hun Sen kambodzsai miniszterelnök találkozott Norodom Szi­ltanuk volt államfővel, s hogy Kambodzsa január hetedikén ünne­pelte újjászületésének, a nép irtó Pol pot-rendszer megdöntésének ki­lencedik évfordulóját. A száraz hírek, jelentések alapja" azonban nem alkot­hatunk képet erről a térség­ről sem. Nem úgy, mint dr. Berdár Béla, a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság főigazga­tója, a megye 25. választóke­rületének országgyűlési kép­viselője. aki az elmúlt év vé­gén parlamenti delegáció tag­jaként személyes élményeket, tapasztalatokat gyűjthetett. 0 Ila turistaútra indulunk, akkor nem okoz különösebb gondot a poggyász összeállí­tása. Dr hogyan készülnek a képviselők, a politikusok egy hivatalos látogatásra? — Valóban másként, mint­ha mondjuk a jugoszláv ten­gerpartra indu’unk nyaralni. Először fel kell frissíteni az ismereteinket az adott orszá­gokról. Többet kell tudni an­nál. hogy a térség politikai fe­szültségekkel terhes, s hogy természeti szépségekben, tör­ténelmi. művészeti örökségek­ben gazdag. Ezért a Külüffv- minisztérium összeállított szá­munkra egy tájékoztatót, s magunk is igyekeztünk infor­mációkat gyűjteni könyvekből, újságokból. Megkaptuk a szükséges védőoltásokat és kü­lönféle gvógyszerek is kerül­tek a csomagba. Ezek után in­dultunk útnak az említett or­szágok parlamentjeinek meg­hívására. hogy megismerked­jünk munkájukkal, illetve az ottani viszonyokkal A kül­döttséget Sarlós István, az Or­szággyűlés elnöke vezette. 0 Hogyan alakult a program? — Thaiföld. Laosz, Kam­bodzsa és Vietnam volt a sor­rend. Mindenütt a parla­mentek elnökei fogadtak ben­nünket, majd találkoztunk, be­szélgettünk a képviselőkkel. Általában a második napon az adott ország magas rangú vezetői tájékoztattak bennün­ket a társadalmi, politikai, gazdasági helyzetről. Meg keil vallanom; meglepő volt. ahogy a terveikről, a gondokról szól­tak. Nyíltságért, őszinteségért nem mentek a szomszédba, valamennyi kérdésünkre vá­laszt kaptunk. Lehetőségünk volt arra is. hogy átlagembe­rekkel találkozzunk, megis­merhettük az ő véleményüket is. A feszített programban üzemlátogatások, folklórmű­sorok is szerepeltek, s lépten- nyomon felfedezhettük az ősi kultúra nyomait. Királyi vá­rosokba, történelmi, vallási emlékhelyekre látogattunk, s nem egy különleges élményt szereztünk. Voltunk például egy elefántbemutatón, ahol megismerhettük, miként ta­nítják be, hogyan dolgoztat­ják haszonállatként ezeket a hatalmas lényeket. Eljutot­tunk egy krokodilfarmra is, amely szintén nem minden­napi látnivaló. 0 Milyen benyomásokat sze­reztek? — Kezdjük talán utunk el­ső állomásával, Thaifölddel, mely a négy ország közül a legkevesebb gonddal küszkö­dik. Ez annak is köszönhető, hogy jól használják ki a le­hetőségeket. Először is a cso­dálatos természeti adottságo­kat, a klímát, amely kedvez az idegenforgalomnak. Moder­nebbnél modernebb szállo­dák, szépen kiépített stran­dok. üdülőhelyek váltják egy­mást. Fejlett az olcsó munka­erőre alapozott könnyűipar, felfutóban van az elektroni­ka, a gépgyártás. Sok licencet vettek át. főleg francia cégek­től. Ügy gondolom, hogy ez az ország, mint piac is érdekes lehet a magyar gazdaság szá­mára. Hozzátartozik mindeh­hez a?, hogy Thaiföld az egye­düli a térségben, amelynek si­került elkerülnie a hosszan tartó és sanyarú gyarmati sorsot. — Ahogy megismertük Laoszt és Kambodzsát, nyil­vánvaló, hogy az idegenforga­lomnak ezekben az országok­ban is nagy jövője lehetne. Ám ehhez pénz, de legfőkép­pen nyugalom kellene. Külö­nösen az utóbbira igaz, hogy a gyarmati sorból kilépve sem volt még egyetlen békés éve sem A legtöbb élményem ép­pen ide köt. Nem vagyok ér­zelgős típusú ember, de amit a phnompeni börtönmú­zeumban láttam, az mélyen megrázott. Akkor értettem meg. hogy milyen szörnyűsé­gek történtek a Pol Pot-rend­szer idején, hogyan hurcolták mog, hogyan pusztították el az embereket. Ezt a súlyos örök­séget még sokáig megsínyli az ország. Az értelmiség például teljesen kihalt, amelyet egye­bek között az egészségügyi el­látás is mutat. Akadt kelle­mesebb látnivaló is, minde­A magyar küldöttség Angkorban, a feltárás alatt levő egy­kori kambodzsai fővárosban. nekelőtt a régi főváros, Ang­kor. A XII. században virág­zott, utána eltűnt, benőtte a dzsungel, mintha sosem lett volna. Azután a múlt század­ban találtak rá, véletlenül, helyreállítására nemzetközi program szerveződött. Egysze­rűen fantasztikus, hogy meg­maradtak a régi házak, épü­letek, utak, úszómedencék, a csatajeleneteket ábrázoló dom­borművek. © És a Vietnamban látot­tak? — A térségben ez az ország cipeli a legtöbb terhet, s bi­zony a béke. a nyugalom ott is nagyon hiányzik. Mint tud­juk, a francia gyarmatosító­kat, megszállókat az ameri­kaiak követték, s voltak, akad­nak konfliktusok, nézeteltéré­sek a szomszédos Kínával is. Ma is megoldatlan az indokí­nai kérdés, s ez erősen befo­lyásolja a gazdasági, társadal­mi viszonyokat. Ahogy ven­déglátóink fogalmaztak: a bé­kés építésben még mindig nem szerezhettek kellő tapasztala­tokat. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az északi országrész el­maradottságának felszámolása sok feszültséggel jár, s hogy az utóbbi tíz esztendőben 10 millióval gyarapodott a né­pesség. Ezt nem tudják kö­vetni új munkahelyek létesí­tésével. 0 Végül kérem az ilyenkor kötelező sztorit... — Egyszer egy nagyon ele­gáns szállodában foglaltak nekünk helyet, amelyről min­dennél többet mond az, hogy egy éjszaka eltöltéséért 150 dollárt kénnek. A hotelnek persze saját úszómedencéje is van, s a hűsítő habokban a vendég akár frissítőket is szür- csölhet. Mi is megmártóz­tunk, amikor is odaevickélt hozzánk egy helybéli, tudakol­ván, honnan érkeztünk. Fe­leltünk. ahogy illik: Magyar- országról, egy küldöttség tag­jai vagyunk. Ekkor végigmért bennünket, kivált a termetün­ket, majd megjegyezte: aha! — szakácsdelegáció ... Kövess László Pál Zsigmond vette át az országos parancsnok serlegét és oklevelét

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom