Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-09 / 7. szám

im 1988. JANUÁR 9., SZOMBAT HÉT VÉSI VILÁGPOLITIKAI KITEKINTÉS Újra mozgásban a diplomácia gépezete Tárgyalások az afganisztáni megbékélés biztosítására Bírálják Izraelt a palesztinok elleni terrorakciók miatt Washington további segélyekkel akarja támogatni a kontrákat általános PILLANATKÉP Már az új esztendő első napjaiban rendkívül élénkké vált a diplomáciai tevékeny­ség. Vezető államférfiak in­dultak a válsággócokra, illetve azok térségébe, hogy a hely­színen keressenek új kompro­misszumos megoldásokat a konfliktusok békés rendezésé­re. A legnagyobb figyelem Sevardnadze szovjet külügy­miniszter kabuli tárgyalásait kísérte, s nem érdemtelenül. A szovjet diplomácia vezetője. Nadzsibullah elnökkel folyta­tott megbeszélései után olyan „csomagtervet” ismertetett, amely sikerre viheti a kabuli kormány által korábban meg­hirdetett megbékélési politi­kát. Ennek lényege a követ­kező: miután Pakisztán felől megszűnne az ellenforradal- már-csoportok fegyverekkel és pénzzel való támogatása, o kormányerőknek internacio­nalista segítséget nyújtó szov­jet katonai kontingensek 12 hónapon belül elhagynák az országot. De ha az ellenforra- dalmár-csoportok nagyobb tö­megei előbb letennék a fegy­vert, s bekapcsolódnának a megbékélési folyamatba, ez az időtartam le is rövidülhet­ne, s az utolsó szovjet kato­nák még 1988-ban távozhatná­nak Afganisztánból, amely ezután el nem kötelezett kül­politikát folytató koalíciós kormányzatú állammá válna. Mind a Szovjetunió, mind az Egyesült Államok garanciát vállalna és szavatolná a ren­dezésre megkötött afganisztá­ni—pakisztáni szerződést. Van ok tehát a bizakodásra, mivel mind a washingtoni, mind az iszlámábádi vissz­hang kedvező, s így jó esé­lyek vannak arra, hogy a februári, Genfben újrakezdődő, közvetett afgán—pakisztáni tárgyalások elvezetnek a meg­egyezéshez. A jövő hét keddjén újra­kezdődik a genfi szovjet- amerikai tanácskozás is, amelynek napirendjén szere­pel a hadászati támadófegy­verek csökkentésének ügye. Mint emlékezetes, a tavaly decemberi Gorbacsov—Reagan találkozón elvi megegyezés jött létre arról, hogy 50—50 százalékkal mérséklik az 5500 kilométer hatótávolság feletti rakéta-nukleáris fegyverek ar­zenálját. Azt is kimondták, hogy kívánatos lenne, ha még az 1988-as év első felében a genfi szakértői csoportok ki­dolgoznák az erre vonatkozó szerződés tervezetét. Így ami­kor Ronald Reagan az idei év első felében Moszkvába láto­gat, aláírhatnák ezt a megál­lapodást. A két világhatalom vezetői újévi televíziós nyilatkozataik­ban nem ok nélkül beszéltek erről derűlátó módon. Az 500—5500 kilométer hatótávol­ságú rakéta-nukleáris fegyve­rek megsemmisítésére tavaly decemberben aláírt szerződés kedvező légkört teremtett az újabb megállapodás kidolgo­zásának felgyorsításához. Egyrészt azért, mert nagyobb lett a kölcsönös bizalom a két világhatalom politikusai kö­zött. Másrészt alkalmazni _ le­het e szerződés kidolgozásá­hoz a korább aláírtnál már alkalmazott munkastílust és bizonyos bevált formulákat. így például az ellenőrzés ügyében például szolgálhat a közepes és rövidebb hatótá­volságú rakéták leszerelésén elért megegyezés. Jó hír az is, hogy Moszkva és Washington megállapodott a rendszeres külügyminiszteri találkozókban is. Mint emlé kezetes, a tavaly decemberi washingtoni csúcstárgyalás előtt is többször tartott esz­mecserét a lsét világhatalom diplomáciai vezetője. Ezek a meg-megismétlődő tanácskozá­sok mindig egy-egy vitás probléma megoldását segítet­ték elő, s ezek alapján dol­gozhatták ki a genfi szakér­tők a szerződéstervezet vég­leges szövegét. A hadászati támadófegyverek 50 százalé­kos csökkentésére vonatkozó szerződéstervezetnél is lesz­nek bizonyára olyan kérdője­lek. amelyeket a külügymi­nisztereknek kell majd meg­válaszolniuk, hogy a tervezett moszkvai csúcstalálkozó aszta­lán ott lehessen aláírásra ké­szen az új leszerelési megálla­podás. HEVES ÖSSZECSAPÁSOK A GÁZAI ÖVEZETBEN Éppen ma van egy hónapja annak, hogy a gázai övezetben a palesztin lakosok elkesere­dése heves tüntetésekben rob­bant ki az izraeli megszállók terrorja ellen. Samir kor­mányfő akkor újabb katonai egységeket vezényelt a terü­letre. A hadsereg egységei könnygázzal és gumilövedé­kekkel támadtak az őket kö­vekkel dobáló tüntetőkre, s amikor a tömeg nem oszlott szét ezután sem, fegyvereiket használták, a „rend helyreállí­tására”. Azóta az állandóan tartó összecsapásoknak a PFSZ adatai szerint már fél- száznyi palesztin halálos áldo­zata van, s a letartóztatottak száma több ezer. A Biztonsági Tanács két ízben foglalkozott a helyzettel, s mindkétszer a történtekért elítélte Izraelt. A héten megtartott második sza­vazásnál — amikor azért bé­lyegezték meg Tel Avivot, mert a genfi egyezmény meg­sértésével deportálni akart olyan arab vezetőket, akik a megszállt területeken élnek — az Egyesült Államok kép­viselője is igennel voksolt a határozatra. A gázai övezetet és a Jor­dán folyó nyugati partját Iz­rael az 1967-es háborúban foglalta el. Az előbbi terület addig egyiptomi, az utóbbi pedig Ciszjordánia néven jor- dániai közigazgatás alatt állt, s mindkét vidéken tömegesen kerestek menedéket az ottho­niakból korábban elűzött pa­lesztinok. Közülük a gázai övezetben több százezren ma is sátrakból és fakalyibákból álló táborokban élnek. A gá­zai övezetben egyébként 650 ezer palesztin zsúfolódott össze egy mindössze ötven- szer nyolcvan kilométer kiter­jedésű sávban. Az izraeli par­lament egy 1978-as törvény­telen döntése ezt a körzetet is bekebelezte, s az ország egyik „tartományává” változtatta. S hogy ezt „tettekkel” bizonyít­sák, a terület egyharmadán 18 izraeli települést létesítettek, persze kellő katonai védelem alatt. A gázai övezetben egyéb­ként amúgy is mindig nagy számú katonaság állomásozott, s a megszállás több mint két évtizede alatt véres leszámo­lásokat rendezett, ha a palesz­tinok fel merték emelni sza­vukat a könyörtelen elnyo­más ellen. A nyugati világ vezető politikusai azonban nem akai-tak tudomást venni mindarról a szörnyűségről, ami a megszállt, területeken történik, hiszen fenntartás nélkül támogatták az izraeli politikát. Most viszont a rendőrsortüzek immár egy hó­nap óta napirenden vannak, s nem csitul a tüntetések he­vessége sem. Azt, ami most történik, már nem lehet szó nélkül hagyniuk a nyugati kormányköröknek sem. Leg­utóbb Miller angol miniszter fejezte ki megdöbbenését a gá­zai övezetben uralkodó viszo­nyok miatt. Izrael vezetői méltatlankodva reagáltak az őket élesen bíráló miniszteri kijelentésekre, s szópárbaj bontakozott ki London és Tel Aviv között. A hét végén a helyzet to< vább éleződött. Csütörtökön az izraeli katonaság ismét a fegyverét használta a gázai tüntetők ellen, s megölt egy 15 éves palesztin fiút. Ez a hír tovább szította a nemzet­közi felháborodást, amely visszahat az izraeli belpoliti- kára is. Samir miniszterelnök a „kemény vonalat” képviseli, s úgy akar úrrá lenni a gázai övezetben kialakult helyze­ten, hogy utasítást készül ki­adni a hadsereg fokozott fegy­verhasználatára a tüntetők ellen. Más izraeli politikusok viszont aggódnak amiatt, hogy a további vérfürdők hatására a világ közvéleménye még erőteljesebben a Samir-kor- mány ellen fordul, s Izrael elszigetelődik a nemzetközi porondon. Peresz külügymi­niszter Munkapártja ezért egy olyan megoldást fontolgat, amely bizonyos „lélegzési szü­nethez” juttatná az izraeli ve­zetést, s enyhíthetné a szö­vetségesei részéről is reá ne­hezedő nyomást. Peresz és párthívei azt ve­tik fel, hogy vissza kellene vonni a gázai övezetből a ka­tonaságot és megszüntetni az ott létrehozott 18 izraeli tele­pülést. Ez talán véget vetne a jelenlegi tüntetéssorozatnak — vélekednek. Ezután pedig va­lamilyen megoldással Izrael a palesztin lakosság bizonyos fokú az igazgatásba való be­vonásával enyhíthetne a je­lenlegi robbanékony helyze­ten. Csakhogy a Líkud párt- szövetség élén álló Samir mi­niszterelnök és szélsőségesen arabellenes politikustársai ragaszkodnak ahhoz a fikció­hoz, hogy Gáza Izrael egyik tartománya. Ezek, a „héják­nak” is nevezett vezetők, at­tól is tartanak, hogy a legki­sebb engedmény az autonómia irányába visszafordíthatatlan­ná tesz egy olyan folyamatot, amely elvezet a független pa­lesztin állam létrejöttéhez. HOL TART A KÖZÉP-AMERIKAI BÉKEFOLYAMAT? A héten fejezte be nicara- guai látogatását az a 14 ta­gú nemzetközi bizottság, amelynek az a feladata, hogy ellenőrizze a tavaly augusztu­si guatemalai békeokmány eddig előírt szakaszának vég­rehajtását. A delegáció jelen­tésében azt tette közzé, hogy a sandinista kormány csak rész­ben tett eleget a megbékélési politika feltételeinek. A ma- naguai vezetés viszont jogo­san rámutatott: a program végrehajtása nemcsak rajta múlik, hiszen például a kont­rákkal folytatott közvetett tűzszüneti tárgyalások foly­tatására több javaslatot tett, de az ellenforradal­márok terrorakciókkal vála­szoltak. Emellett Washington továbbra is hátráltatja a kö­zép-amerikai békefolyamatot. A bizottság most Honduras- ban vizsgálódik, maid Salva­dorba és Costa Ricába is el­látogat. Végül egy olyan ok­mányban összegezi tapasztala­tait, amelyet egy újabb kö­zép-amerikai csúcsértekezleten megvitatnak. Washington a jelek szerint azonban igyekszik elébe vágni mindennek. Shultz külügymi­niszter kijelentette: mivel Ni­caragua nem tesz eleget a bé­keokmány előírásainak, Rea­gan elnök újabb segélyt kér a washingtoni kongresszustól a kontráknak, beleértve a ka­tonai segélyt is. Aligha való­színű, hogy ez a megnyilat­kozás arra ösztönözné a kont­rákat, hogy leüljenek a tár­gyalóasztalhoz, a tűzszünet­ről... Árkus István Négynapos program Genscher Varsóba utazik Vasárnap négynapos hivata­los látogatásra Varsóba érke­zik a nyugatnémet külügymi­niszter. Hans-Dietrich Genscher vár­hatóan találkozik Jaruzelski- vel, az államtanács elnökével, Malinowskival, a szejm elnöké­vel. Messner kormányfővel, valamint a Lengyel Demokra­ta Párt vezetőjével, Mlynczak- kal. Ezenkívül a programban szerepel egy megbeszélés a Jaruzelski államfő mellett mű­ködő konzultációs tanács tag­jaival, s Jozef Czyrekkel, a LEMP KB külügyekért felelős titkárával, és természetesen vendéglátójával, Orzechowski külügyminiszterrel. A programból is kitűnik, hogy a lengyel vendéglátók nagy jelentőséget tulajdoníta­nak a nyugatnémet politikus látogatásának. Piimekov a szovjet—amerikai kapcsolatokról Bizalmas épül a továbblépés A leszerelési folyamat olyan légkört alakít ki a szovjet— amerikai viszonyban, amely jelentősen hozzájárulhat az összes többi probléma megol­dásához: a kétoldalú kapcso­latok javításán kívül az em­beri jogi kérdések megoldá­sának, valamint a regionális konfliktusok politikai eszkö­zökkel történő rendezésének is megadhatja az alaphangot — írja Jevgenyij Primakov szov­jet akadémikus, a moszkvai Világgazdasági és Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének igaz­gatója a Pravdában pénteken megjelent terjedelmes cikké­ben. A Szovjetunióban zajló de­mokratizálási, átalakítási fo­lyamatok, a nyilvánosság és a szovjet külpolitika merész, ru­galmas lépései megváltoztat­ták a nyugati közvélemény­Előtérben a leszerelési kérdések Honecker párizsi látogatása őszinte és konstruktív légkör jellemzi Erich Honecker (balról) és Francois Mitterrand tárgyalásait Párizsban Francois Mitterrand francia elnök és Erich Honecker, az NDK Államtanácsának elnöke csütörtökön az Elysée palotá­ban megtartotta első, másfél órás eszmecseréjét, amelynek középpontjában az európai helyzet, főleg a leszerelés kér­dései álltak. Mitterrand ez­után díszvacsorát adott a Pá­rizsban — és általában egy nyugati nagyhatalom főváro­sában — első látogatását tevő NDK-államfő tiszteletére. Francia és NDK tájékozta­tás szerint a két államfő első megbeszélését őszinte és konstruktív légkör jellemezte. Mindketten nagy jelentőségű­nek értékelték a történelem első nukleáris leszerelési meg­állapodását, amely Európa or­szágait érinti, köztük az NDK-t közvetlenül is. Ho­necker hangsúlyozta, hogy or­szága kezdettől fogva szorgal­mazta a közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták kölcsö­nös leszerelését és elégedetten fogadja azok eltávolítását sa­ját területéről is. Most pedig meggyőződése, hogy mielőbb további pozitív lépésekkel kell tovább vinni a leszerelés és KÁRTÉRÍTÉS A szovjet légitársaság a jövő hónaptól bevezeti az utasok kártalanítását a társaság hibá­jából előforduló késések ese­tén. Mint az erről szóló pénteki jelentésben olvasható, az Aeroflot a repülőjegy árának 10 százalékát fizeti vissza uta­sainak abban az esetben, ha a szovjet légitársaság valame­lyik járata — a társaság dol­gozóinak hibájából — 2-4 órát késik. Amennyiben 4-6 órás a késés, akkor a jegyár 15 szá­zalékát kapják vissza az uta­sok, az ennél hosszabb késede­lem esetén pedig a visszatérí­tés 25 százalékos. Csak röviden... JURIJ ROMANYENKŐ- NAK, az űrben tartózkodás világrekorderének szervezete jóval könnyebben és gyorsab­ban alkalmazkodik a földi körülményekhez, mint számos társáé, aki nála jóval rövi­debb időt töltött a világűr­ben. LÁTVÁNYOSAN tért vissza az amerikai politikai színpad­ra Gary Hart: egy hónappal az elnökválasztási hadjárat kezdetét jelentő iowai párt­tanácskozások előtt ő a leg­népszerűbb jelölt az államban, megelőzve demokrata párti versenytársait. • a kelet—nyugati együttműkö­dés folyamatát. Pénteken Erich Honecker szállásán fogadta Jean-Ber- nard Raimond francia kül­ügyminisztert, akivel a kétol­dalú kapcsolatokon kívül át­tekintették az európai lesze­relési kérdéseket is. nek a Szovjetunióról koráb­ban alkotott képét. Ez is nagymértékben hozzájárult a washingtoni csúcs sikeréhez — húzza alá a szovjet akadé­mikus. Persze ez a kép még most sem terhes az előítéle­tektől, de a néhány évvel ez­előttitől szembeszökően eltér. A szovjet akadémikus cik­kében megállapítja: a szovjet diplomácia elérte azt is, hogy az amerikai külpolitikai gon­dolkodásmódban ugyancsak vlátozás következzék be. A genfi csúcson az amerikai vezetők a fontossági sorrendet még úgy határozták meg, hogy előbb regionális konflik­tusokat kell megoldani, majd a bizalom erősödésével lehet hozzáfogni a leszerelési kér­dések megvitatásához. A ta­valy decemberi csúcson ez a kérdés már egészen másként vetődött fel: az amerikai ve­zetők elfogadták, hogy a prob­lémákat összességében vizs­gálják, a Szovjetunió sem zárkózott el a humanitárius kérdések megvitatásától. Dét-Korea Taktikai küzdelem Először ültek tárgyalóasztal­hoz a dél-koreai kormánypárt és a legnagyobb ellenzéki pár­tok képviselői pénteken, de nem tudtak megállapodni a nemzetgyűlési általános vá­lasztások időpontjában. A kor­mányzó Demokratikus Igaz­ságpárt képviselői külön-<kü- lön tárgyaltak az Újraegyesí­tés ' Demokratikus Pártja és a Béke és Demokrácia Pártja vezetőivel. A kormánypárt az általános választásokat még Ro Te Vu megválasztott ál­lamfő február 25-i beiktatása előtt, akarja megtartani, az el­lenzék azonban továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy ha­lasszák későbbre. A nyílt el­lenségeskedés taktikai küzde­lemmé alakult, amelynek a célja, hogy a parlamentben többséget biztosítson magának az ellenzék, ily módon vissza­vágva a decemberi elnökvá­lasztáson elszenvedett veresé­gért. AZ IGAZSÁGOT HOMÁLY FEDI „Palme gyilkosát sohasem fogjuk élve megtalálni. Vagy öngyilkos lett, vagy eltették láb alól” — jelentette ki csütör­tökön Carl-Ivar Skarstedt, a stockholmi bíróság elnöke, aki a közelmúltig az üggyel foglalkozó kormánybizottság élén állt. Skarstedt ugyanakkor nem közölte, mire alapozza azt a véleményét, hogy a gyilkos már nincs az élők sorában. A kormánybizottságot azért kellett létrehozni, mert a nyo­mozás semmi eredményt nem tudott felmutatni Olof Palme svéd miniszterelnök 1986. februári meggyilkolásának ügyében. A bizottság elmarasztalta a rendőrség és az államügyészség munkamódszerét, a nyomozás során elkövetett súlyos hibákat. Az üggyel először megbízott Hans Ilolmér stockholmi rendőr­főnök időközben benyújtotta lemondását. Holmér sorra produ­kált utóbb tévesnek bizonyuló feltételezéseket a merénylő és a háttérben állók kilétéről. Az igazságot azóta is homály fedi. Tegnap történ! Pártközi kapcsolatok Lázár György, az MSZMP főtitkárhelyettese pénteken a Központi Bizottság székházában fogadta Giancarlo Pajettát, az Olasz Kommunista Párt vezetőségének tagját, a központi ellenőrző bizottság elnökét, aki az MSZMP meghívására tar­tózkodik hazánkban. A szíyélyes, elvtársi légkörű megbeszé­lésen tájékoztatták egymást a két párt helyzetéről, az MSZMP és az OKP előtt álló legfontosabb feladatokról, és állást fog­laltak a hagyományosan jó pártközi kapcsolatok további erő­sítése mellett. ünnepség Pénteken a szovjet nagykövetségen köszön­tötték a fennállásának 30. évfordulóját ün­neplő Fáklya című folyóirat kollektíváját. Az ünnepségen — amelyen részt vett Lakatos Ernő, az MSZMP KB osztályve­zetője — Borisz Sztukalin, a Szovjetunió magyarországi nagy­követe méltatta a Szovjet—Magyar Baráti Társaság és az APN sajtóügynökség lapjának jelentőségét. A nagykövet több — a lap megjelenése érdekében tevékenykedő — magyar ál­lampolgárnak elismerő oklevelet és ajándékot nyújtott át. Le­vélben köszöntötte a 30 éves Fáklyát a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság elnöke, Apró Antal is. Kitüntető oklevelek Kitüntető okleveleket adott át Nino Nikolov, a Bolgár Kultu­rális és Tájékoztató Központ igazgatója pénteken a baráti ország budapesti kulturális intézményében. A kitüntetéseket a központ fennállásának 35. évfordulója alkalmából azok a népfrontbizottságok és aktivisták, fővárosi, vidéki közműve­lődési intézmények vezetői, mezőgazdasági és ipari vállalatok képviselői, szocialista brigád tagok kapták, akik több közös rendezvénnyel járultak hozzá a két nép barátságának elmé­lyítéséhez. Az eseményen részt vett és felszólalt Pozsgay Im­re, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom