Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-18 / 14. szám
.MrC'IFI 1988., JANUÁR 18., HÉTFŐ Megcsontosodott századelő Lesz-e fény az Aranytelepen? Ma már szinte lehetetlen választ adni arra a kérdésre, honnan kapta a nevét Inárcs határában az Aranytelep. Mindenesetre, aki végigtekint a rendezetlen telkeken, a düle- dező, jobb esetben szerénynek nevezhető portákon, elgondolkodik azon, vajon miért pont a csillogó nemesfémről, a gazdagság jelképéről kapta nevét a telep. Földfoglalással kezdődött — Nem tegnap kerültem a tanácshoz, de az aranytelepiek dolgát már én is örököltem — mondja a tizenhat család gondjáról szólva Hornyák Ár. pádné, az Inárcsi Közös Tanács vb-titkára. — A felszabadulás után néhány tanya állt ezen a területen. Az ott élők egyszerűen birtokot foglaltak, anélkül hogy a tulajdonjog kérdését rendezték volna. Az aranytelepi telkek tehát a jog szerint nem léteznek, ráadásul a tizenhat család lakhelye kívül esik a község határán, a külterület valamennyi hátrányával együtt. Az itt építkezők engedély híján OTP- kölcsönt sem kaphat aaii. Ezért aztán a nagyobb házak hosz- szú esztendőkön át épültek, s ma is befejezetlennek tűnnek. Ám a telepiek nagyobb gondja, szívfájdalma a villany hiánya. — Már évekkel ezelőtt árajánlatot kértünk az áram- szolgáltató vállalattól — folytatja a vb-titkár. — Akkor másfél millió forintba került volna az Aranytelep villamosítása. Még az ott élők nagy áldozatvállalása mellett is elképzelhetetlennek tűnt ennek a megvalósítása, ám tudrii kell, hogy a telepiek java nem is tudna vállalni több tízezer forintos kiadást. A lényeg viszont az, hogy addig, amíg a telkek tulajdon- viszonya nem rendeződik, semmit nem lehet kezdeni. Formaságnak tűnik, hogy a telekkönyvben szereplő évszázados bejegyzés nyomón kell el- birtoklási pert indítani, mégis meg kell történnie, hogy végre valóban azok tulajdonába menjen az aranytelepi, ma még osztatlan föld, akiknek háza áll ezen a területen. Ám a tizenhat család egy része még a telekrendezésért kért négyszáz forintot sem akarta befizetni, — Nagyon szeretnénk végre pontot tenni ennek az ügynek á végére — sóhajt Hornyák Árpádné. — Ök nehezen értik meg, miért a település más, talán távolabb eső részein fejlesztjük a villanyhálózatot, s miért nem az Arany telepen. Viszont az tény, hogy a község* rendezési terve nem az ő lakhelyüket jelöli meg mint távlatokban fejlesztendő, beépítendő területet. Ott kell az elektromos hálózatot kiépítenünk, ahol tucatszámra parcellázhatunk építési telkeket. Vajon melyik tanácstest.ilet szavazna meg másfél millió forintot tizenhat család gondjának megoldására? A képviselő fcalkudta — Nincs tehát remény arra, hogy az aranytelepiek villanyhoz jussanak? — A választókerület ország- gyűlési képviselője is tárgyalt ez ügyben az áramszolgáltató vállalat vezetőivel, és ígéretet kapott arra, hogy egyszerűbb műszaki megoldással, a háztartások energiaigényét félmillió forintból ki tudják elégíteni. A tanácsi költségvetés ugyan bankhitelekkel terhelt, de ennek ellenére vállaljuk, hogy amennyiben az aranytelepiek hajlandóak OTP-köl- csönt felvenni a villamosítás költségeinek rájuk eső részére, akkor a tanács mintegy száz- húszezer forint értékben — a transzformátor megvásárlásával — hozzájárul a félmillió forint előteremtéséhez. Viszem a jó hírt az Aranytelepre. A környék első pillanatban teljesen kihaltnak látszik, ám a motorzúgásra néhány ablakban emberek jelennek meg. Végül is az Urbán házaspár jön a kapuhoz, s amikor megtudják, hogy a villanyról van szó, hívják a férj unokaöcsét, ifjabb Urbán Sándort is. Bobák Jánosné is lelassítja lépteit, s bekapcsolódik a beszélgetésbe. Levegőben álló házak Dől belőlük a panasz. Az az ő bűnük — kérdik —, hogy szegények, s ezért nem tudtak milliókért telket, házat venni a faluban, s a külterületre kényszerültek? De hát a telekkönyv, a tulajdonjog.. vetem közbe. Ok már másod- harmadkézből vették a telket vagy házat, jószerével az első vevők sem élnek, nemhogy az eladók. — Azt mondják a tanácson, hogy a mi házaink a levegőben állnak, hiszen a térképen nem léteznek a telkeink. Évekig fizettük a községfejlesztést, s csak akkor derült ki, hogy nem kellett volna, amikor kértük a villanyt. Fizetnénk nii a tehót is, de most már nem lehet, mondván: a külterületen nem szedhető. Nyilván azért nem kell a pénzünk, hogy a gondjainkat is lerázzák magukról. A vb-titkár ígérteiét tolmácsolom nekik. A harmadára zsugorított hálózatépítési lehetőségről n«n hallottak. Gyorsan osztanak-szoroznak, latolgatják, vajon milyen feltételek mellett adná az OTP a kölcsönt. Ügy vélik, tudnák vállalni, persze, ha a tizenhat tulajdonos, minél nagyobb arányban hajlandó társulni. Igaz, már azt is sorolják, ki az, aki egy fillért sem lesz hajlandó áldozni a dologra. Az Aranytelep esténként koromsötét. Legföljebb egy-két ablakban pislákol az aggregátor fejlesztette árammal táplált villanyégő. A házakban nincs televízió, hűtőszekrény, mosógép, mint ahogy víz sem — a kút szivattyúját is áram működtethetné csupán. A századelő csontosodott meg az iparkodó emberek lakta, takaros község határában. Nem alábbvaló emberek a telepiek sem. De a környéken azt tartják velük kapcsolatban, hogy mindenki a maga sorsának kovácsa... Móza Katalin Kilátások a Duna bal partján Szállást keresnek a turisták Üj vendég érkezett.1. (balra). A holtszezonban a dunakeszíek is szívesen felkeresik a hotel hangulatos éttermét (jobbra). (Erdősi Ágnes felvételei) Műemlékekben gazdag külföldi városokat járva döbben rá az ember; nálunk idehaza, ebben a műfajban sokkai kevesebb a látnivaló. Mással kell hát ide csalogatni a turistákat. Ám ha már itt vannak, úgy kell őket fogadni, ahogy várják. Budapest közelében különösen őszi-tavaszi pihenésre alkalmasak a Börzsöny, a Dunakanyar természeti szépségekben gazdag tájai, s innét akár naponta beutazhat a vendég a fővárosba. Ám ha már itt van, hajtsa álomra a fejét? A kérdés olykor panaszként hangzik a nagy folyó bal partján. Mert igaz, sok külföldi autózik át naponta a kettes főútvonalon, de tovább is áll, dél felé veszi az irányt. A fürdő mellett A főleg a hazai vendégeket szolgáló vállalati üdülők, néhány turistaház kivételével alig tudják ma még fogadni az idegent. Az errefelé utazók csak az . utóbbi időben kezdik megismerni a nem nagy befogadóképességű verőcemarosi Béke fogadót, ahol újabban már a korosztályon túli vendégek is kaphatnak helyet, ha van üres szoba az Expressz ifjúsági táGombó Pál: £ :LÍet z évi vérméróé Az idén sok mindent előre lehet látni, lesz, amit várunk, lesz, ami csak úgy jön, de amúgy mindent bemond a rádió. Én azonban a legbiztosabb jövendőmondást vállalom fel: kinek-kinek csupán vérmérsékletét kell ismernie, és máris olvashatja. A KOLERIKUS a négy nagy vérmérséklet egyike. Nevét árról kapta, hogy ez az embertípus, akárcsak akit kólibaktérium kínoz, folyton nyüzsög, szaladgál, tesz-vesz. Ez az ő évült. Két nagy csoportjuk egyike folyvást vállalkozásokon töri a fejét, kibérel üzletet, visszaadja, házat építtet, több lakásként bérbe adja vagy penziót nyit (legföljebb 50 alkalmazottal), autózik vagy bérautózik, esetleg is-is. Az új, hogy adószakértőt fogad és keresi a kiskapunak nevezett lyukakat és a résnek nevezett odvakat, tudomásul veszi, hogy egy a törvény, de sok a törvényszegés, kockázat nélkül nem megy, teliét árat emel, elmegy a többi között, legföljebb a vevőnek mondja, hogy sajnos, az ellenőrnek, hogy ki a fene ismeri itt ki magát, de saját számításaiban kiismeri magát. A valuták árfolyamát tudja, legálisan elhelyezi egy részét külföldi utakra, amelyeken illegálisan intéz ezt-azt, vállalja, hogy nem legálisan megtart sokat, mert aranyért, dollárért még az 1945—46-os inflációban is lehetett beszerezni. A másik típus közületi vonalon dolgozik, szupernyiizsög. Kiad rend el eteket, amelyek itt-ott — szakemberek számára — érthetők, útmutatóitat magánúton —, ezeket a laikusok veszik meg, de nem tudják használni. Aztán Újabb rendelkezéseket ad ki, mintegy finomításként, avagy új szakaszként, nem hagyja ellustulni a kereskedőket, akik árazással kezdték az évet, hadd folytassák is úgy. Vállalati vonalon szaladgál felfelé-lefelé, intézkedik, aztán újra átintézkedik, társul, összeolvad, ha vgmk volt, lesz gmk, ha gmk volt, lesz szövetkezet, ha szövetkezet volt, lesz maszek, számol, kiszámol, ipics-apacs te vagy a fogó, téged szanálnak, nekem itt a haszonelv, futok el véle. A SZANGVIXIKUS a magyar történelem nagy pillanatáról kapta a nevét, amikor nemeseink azt kiáltották Mária Teréziának, az ismert királynőnek, hogy „vitám et sangvinem”, azaz életünket és vérünket, és szangvindku- sak (vérmesek) lettek, de hozzátették, hogy „séd avenam non”, azaz szénát — a lovak hajtóanyagát — nem adnak. Nos, szangvinikusaink érzékenyek, változó hangulatúak, izgékonyak a leírások szerint. Idén aztán e honban mindegyik változékony lesz. Egyik pillanatban tétovázik, a másikban elhatározásra jut, új állást keres, a következő hóban visszamegy, jókedvében iszik, rosszkedvében dohányzik, ha nős. elválik, ha nőtlen, megházasodik. Beszédekkel erősen befolyásolható, ha azt mondják, lesz még szőlő lágy kenyérrel, feldobódik, ha azt mondják: szorgosan dolgozni kell, nem csinál semmit, mert kivárja. Ebben az esztendőben mindenkivel összevész, aztán kibékül, elmegy vásárolni. aztán nem vesz semmit, mert sokba kerül, majd mégis vásárol, mert kell, kivéve amire nem telik íelbrut- tósítva sem. Elhatározza, hogy gyerekei lesznek, de amikor megtudja, hogy száz forint egy pelenka, lemond a gyerekről, inkább vesz egy hajszárítót. A FLEGMATIKUS elnevezés Lord Cardigan tábornok Flegma nevű lányának emlékét őrzi, aki, amikor apja hírhedt haditettét véghezvitte, az egész könnyűlovasság vesztét okozó rohamát elrendelte, és Anglia-szerte siratták, vagy gyalázták, csak annyit mondott: „Na bumm”. Ez az úri hidegvér jellemzi az érzelmeken át nem ingerelhető, tipikusan hidegvérű fleg- matikusokat. Nekik kedvez az év. ök hasonlatosak ama majmokhoz, akik — míg a többiek folyvást nyomogatják a megfelelő pedálokat, hogy a kísérletekben elkerüljék az áramütést és rövidesen infarktust kapnak — nem nyomnak semmit, csak tűrnek és ezért túlélnek. A flegmatikus él, mint eddig. Ha a körülmények változnak, annál rosszabb a körülményeknek. Nem gyorsít, de nem is lassít. Feletteseinek azt válaszolja: igen, uram. Ha a nyugdíjas panaszkodik, hogy nem bírja, ő papírokat kér tőla és megnézi az utasítást. Ha drágább az étkezés az étteremben, kifizeti, ha a képmagnója elromlik, hívatja a szerelőt és kifizetteti a titkárnőjével. Ha közük vele, hogy húshagyó péntek helyett húshagyó hónap következik, kihirdeti, elrendeli, de ő maga csak any- nyi húst eszik, mint máskor. Ha azt mondják, szocializmus, azt mondja, igen, ha azt mondják, kapitalizmus, azt mondja, igen. Ha azt mondják, nehéz idők, azt mondja, az időjárás mindig változik, de az esernyő marad. A MELANKOLIKUS vérmérséklet az egyszerű népi méla szóból származik. Ez a tudományosított elnevezése, s bizony még él a méla Béla, mondja a nép. De Bélák sokan vannak és az idén úgy érzik majd, ök a normálisak. Ha tól-ig határok vannak az áraknál, ők tíz az egybe lefogadnák — ha nem lennének fogadásra is mélák —, hogy az ig-en is túl lesz a valóságos ár. A melankolikus éppúgy nem tesz semmit, mint a flegmatikus, de azt szomorúan nem teszi. Ha megdrágul a párizsi, ő megkérdezi, mi az olcsóbb és ha a kását ajánlják, vesz kását. O, ha drágul a szesz, nem iszik feketét sem, csak csapvizet. Nagyon egészséges, hogy folyvást sóhajt, idén többet, mint valaha, fgy legalább levegőhöz jut, de ha ezt mondod neki, azt válaszolja, hogy tudósaink szerint az öregedés oka a levegő oxigénje. Ha erre azt bizonygatják neki, hogy nincs is a levegőben olyan sok oxigén, megkérdezi: tán a metán vagy a szénmo- noxid jobb? Árak, adók és hasonló dolgok miatt nem izgatja magát, mert úgyis kilukadt az ózon védőpajzs, jön az árvíz. Társtalanul téveiyeg az utcákon. Mélán. borban. A váciak régi panasza, hogy még az egyetlen, korszerűtlen néhány szobás szállodából is irodát csináltak, holott a város hangulatos utcái, barokk épületei, a szép Duna-part biztosan vonzanáa turistát. A néhány éve megnyílt magánpenzió az igényeknek csak az ezrelékét tudja kielégíteni, s a tulaj megteheti, hogy válogatva, jeles, rangos személyeknek, meg évente visszatérő partnereknek tegye szabaddá a szobákat. Esete azonban bizonyítja: érdemes erre a célra beruházni, a költség gyorsan megtérül. A sokéves vajúdás után talán történik js valami. Any- nyit mar tudunk, hogy az évtized elején bővített városi meleg vizű strand és a fedett uszoda előnyeit kihasználandó, az új épületbe költözött rendőrkapitányság volt szomszédos székhelyét szállodának szánják. Több elképzelés is kialakult azzal kapcsolatban, hogy ki, mikor mennyiért lásson a munkához. Legutóbb a városj tanács és az Alagi Állami Tangazdaság társulásáról hallottunk, de ezzel kapcsolatban egyelőre szűkszavúan nyilatkoznak az illetékesek. Forgalmas útvonalon Üzletet, lehetőséget látott a szállodanyitasban a gödi Du- namenti Termelőszövetkezet vezetősége is. Kihasználva a 2. sz. főútvonal nagy forgalmából származó előnyöket, olcsó penziót nyitottak Dunakeszi alatt. Ott, ahol különben nyaranta a bőven termő eperpalánták fölött hajladoznak a háztáji vállalkozók, akik közé passzióból talán még a vendégek is beállhatnak. Vagy, ha nem. hát helyben, olcsón vásárolhatnak a finom csemegéből. Azt mondja Deb- reczeni Nándor, a Fészek penzió vezetője, hogy karácsony előtt, azaz a nyitás idején mind a harminckilenc hely elkelt náluk. Egyelőre 19 szobával, de mondhatni mégis bővült tehót a szállodák befogadóképessége Budapest közelében, s hogy ezért éppen Gödön tettek egy lépést, nem lehet puszta véletlen. Hiszen kincs buzog a föld alól Göd-felső és Göd-alsó között, amit érdemes feltárni, mert sok ember pihenését, gyógyulását segítheti elő, s nem utolsó szempont, hogy pénzt is hozhat a konyhára. A DMRV kezelésében lévő termálstrandot pénz szűkében apránként fejlesztik. Az idén vízvisszaforgató berendezést adtak át, jövőre már gyermekmedence is lesz... Az 1984 nyarán megnyitott Hotel Dunakeszi épülete előtt egyre gyarapodik a gépkocsipark, mind több vendég érkezik s foglalja el a hangulatos szobákat, kényelmes lakosztályokat, a négyszemélyes fogadószobákat, melyek ablakaiból a fóti dombokra* a másik oldalon a városra és a Duna felett lebegő kék hegyvonulatra látni. A jórészt helybeli személyzet közvetlenebb, barátságosabb, s ezáltal otthonosabb légkört tud teremteni budapesti kollégáinál, akik a nagy forgalom miatt gyakran ajánlják vendégeiknek: utazzanak a közeli Dunakeszire. Ha nincs kocsijuk. az sem nagy gond, hiszen * gyártelepi állomástól pár perc alatt oda találnak. Az egycsillagos kategória ugyan csak formaság — mondják , de az éttermen és drinkbáron kívül szaunáznat, futhat, kispályán focizhat, teniszezhet a kedves vendég, s nyáron a lakókocsival érkezők is beállhatnak az udvarra. A szórakozás feltételeit itt nagy gonddal kell megtervezni, hiszen a város nem kínál ebből sokat, s különösebb, látnivalói sincsenek. Ennél fogva itt is csak két-három napig marad a turista, ám olyan benyomásokat szerez, amelyek hatására a következő, vagy a harmadik évben újra visszatér. most már ismerősként üdvözölve vendéglátóit. Ha szocialista országból érkezik a vendég, kedvezményt kap, de nem jelent gondot, hogy nem dollárral fizet, mert a nyugati szomszédok és távoli országok lakói is szép számmal érkeznek. A személyzetnek mindenesetre az angolnál ,is jobban megéri, ha- -németet tanult, errefelé ezt beszéli a legtöbb turista. Sajátos megoldás, hogy a 31. Sz. Állami Építőipari Vállalat úgy vágott bele ebbe a vállalkozásba, hogy közben majdnem másfél száz, főleg Vácott dolgozó munkásának is itt adott szállást. Ebből soha, semmilyen zavar nem támadt — bizonygatja dr. Tóth Györgyné, a vállalkozás igazgatója és Krämer Lászlóné szállodavezető. A rendet a munkások önkormányzata garantálja. Több hazai idegenforgalmi vállalat hozza a turistákat, de jjihet egyéni vendég is, egyelőre még mindig tudnak, tudtak nyitni egy-egy szabad szobát. Ám a kihasználtság foka állandóan nő. Éves átlagban tavaly 75-80 százaié: volt, az idén ennél jobb: számítanak. Privát zsebnek Nyitogatják előttem a szr baajtókat, halkan kúszik f> a lift az emeletekre. A fője szinten benézünk az idén, má. a fejlesztési alapból létesül, mosodába. A vasalógép előtt őszintén óhajtjuk, hogy bárcsak otthon, a háztartásban is ez kímélné meg már asszonyainkat az időrabló és hát* fájdító munkától. A vonzó környezetben kezdte meg működését a dunakeszi körzet üzemi, intézményi vezetőinek klubja, tartott itt összejöveteleket az MTESZ helyi szervezete, sor került egy-két nemzetközi konferenciára, melynek résztvevői itt laktak, tárgyaltak, s évente itt a végcélja az olyan nemzetközi versenynek is, mint amilyen például a Duna menti szupermaratoni. Az árak? Privát zsebnek természetesen drágák, mint mindenütt, de rugalmasan változnak idény és igények szerint. Kicsit mindig olcsóbbak, mint Budapesten. Még így is, és most is bizakodva tekint a jövőbe a dunakeszi gárda, melynek nagyobb része itt tanulta a szakmát, azért szereti annyira, s érzi magáénak, saját ügyének a vendégfogadás mikéntjét, a bal part legnagyobb városában. Kovács T. István
