Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-16 / 13. szám
Műszerfedél Gödöllőről Sokféle műanyagterméket gyártanak a kerespestarcsai Szilas Menti Termelőszövetkezet gödöllői bakelitüzemében. Egyebek között műszerfedeleket az EMG-nek. Képünkön: Kiss István a fedeleket előállító automata fröccsöntőgép mellett (Vimola Károly felvétele) Aszódi anyakönyvi hírek Született: Semsei Ildikó, Aszód, Dózsa György út 19., Solti Éva, Aszód, Dózsa György út 6.; Szabó Roland, Aszód, Falujárók útja 5/8.; Ádám Zsuzsanna, Domony, Ady Endre utca 14.; Gecse Adrienn, Aszód, Falujárók útja 5/9.; Szomszéd Eszter, Aszód, Falujárók útja 5/8.; Székely Ádám, Aszód, Falujának útja 5/13.; Molnár József, Aszód, Kossuth Lajos utca 95.; Bittó Ágnes, Aszód, Falujárók útja 5/17.; Adorján Viktor, Aszód, Kossuth Lajos utca 70.; Konkoly Csilla, Aszód, Arany János utca 2.; Micsutka Péter, Aszód, Bocskai utca 8.; Szlovák Szabolcs, Aszód, Kossuth Lajos utca 14.; Párkány Katalin, Iklad, Szabadság út. 110.; Kolonics Sándor, Aszód, Falujárók útja 4/A; Marsai Tamás, Domony, Fő út 57/A; Diószegi Judit, Aszód, Szabadság tér 3.; Lestyán Andrea, Iklad, Pe_ tiófi utca 6.; Kovács Róbert, Domony, Dankó utca 13.; Szabó Richard, Aszód, Petőfi utca 10.; Balogh Beáta, Iklad, Csokonai utca 9. Névadót tartott: Balázs József és Mayer Zsuzsanna József Gergő nevű gyermekének. Házasságot kötött: Marton Ferenc és Kázmér Gyöngyi, Agócs István és Forberger Ágnes, Hangya Tibor és Enyedi Anikó, Király Zoltán és Li- tauszlti Zsuzsanna, Bochunka Zsuzsanna és Blaubacher Pál, Oroszi Sándor és Majoros Erzsébet, Lajtos László és Klupp Hajnalka, Kiss András és Horváth Tünde, Csitári István és Petrovics Marianna, Giriti Sándor és Jermi Ágnes, Takács Attila és Bobál Katalin, Babinecz Csaba és Toldi Erika, Győrfi István és Balázs Erika, Rózsahegyi Gábor és Sima Éva, Gyetván László és Rózsahegyi Márta, Nagy László és Spisák Magdolna Teréz, Katona Zoltán és Tóth Ágnes. Elhunyt: Bobály Istvánná, Aszód, Kondoros tér 3.; Re- menár Pál, Domony, Baross utca 4.; Fizel Gyuláné. Aszód, Kossuth Lajos utca 93.; Asztalos József, Aszód, Csiki utca 2.; Tóth János, Aszód, Hunyadi utca 5., Varga György- né, Aszód, Berkes utca 1., Va- lentinyi Pálné, Domony, Fő út 121.; Zdenkó János, Aszód, Arany János utca 6.: Moharos János. Aszód, Sportpálya; Pas- kó József, Aszód, Kossuth Lajos utca 38.; Stefanik István, Aszód. Horváth utca 3.; Ke- czán Imréne, Aszód. Rákóczi utca 54.; Kiss Károlyné, Aszód, Vörösmarty utca 1.; Varga Mihályné, Aszód, Vörösmarty utca 20.; Budai Imre, Aszód. Kondoros utca 6'C; Udvardy Ferenc, Aszód, Bocskai utca 23.; Margócsy Gyuláné, Aszód. Baross tér 6.; Deszk Pál, Iklad, Parti utca 3.: Mészáros Mihályné, Iklad, Rákóczi utca 2. MÓISVÜ Intenzív képzés Intenzív, alapfokú tűzvédelmi előadói és középfokú emelőgép-ügyintézői tanfolyamot tartanak január 18-tól a MÉM Műszaki Intézet továbbképző irodájának szervezésében. Az intenzív azt jelenti, hogy a korábbi hosszadalmas tanfolyamok helyett 11. illetve 10 nap alatt sajátíthatják el a jelentkezők a vizsgához nélkülözhetetlen ismereteket, s kaphatják meg a képesítést bizonyító oklevelet. HALAK. A halakat teherautóval hozták. A csupasz platón hevertek egymás hegyén- hátán. Egyik-másik olykor kitátotta a száját, megemelte a farkát. Néha tátogtak, mozgatták a farkukat, többnyire azonban tehetetlenül hevertek a teherautó platóján. Később két férfi nagy lapátokkal fölmászott a járműre, kezdte rakni a halakat a földön álló műanyag tartályokba. Mint a szenet, sódert. Mintha élettelen tárgyak volnának, úgy bántak velük a rakodók. A halak még éltek. Az élet alie- alig pislákolt bennük, hosszú időközönként tátogtak. mozgatták a farkukat — a legerősebbek. A fájdalom mindegyikükben nagy lehetett. A halakat nem védik egyesületbe tömörült jó szívű emberek. A kutyákat ellenben védik. Hallom, az a kutya, amelyik körzetünk egyik községében megmarta egv gyerek arcát, továbbra is bejáratos az iskolába. Az állatorvos azt mondja, tehetetlenek a kóbor kutyákkal szemben. Hiába jelentjük be, nem tudják őket .befogni. Hurokkal tilos, hát akkor hogy fogják be őket, kérdezi tőlem az állatorvos. S különben, azt sem tudják megállapítani, melyik kutya kóbor. Lehet, hogy az utcán egyedül ballagó kutya a gazdit kísérte ki az állomásra. Mint egyik kutyatartó levelezőnk írta: van, amikor kibontják a kerítést, és utánunk szöknek, megvárják, amíg a vonat elhalad, majd hazaballagnak, írja az állatbarát kutyatartó. Azt is tudatja levelében, hogyha az ő kutyáját valaki befogni és kivégezni merészelné, azt a vandál barmot megölné. Ügy tudom, a hal is állat. Érző lény. Kínzó fájdalmaival senki sem törődik. A kutyákat több országos szervezet védi. Embervédő ligáról sem hallottam. Olyan tehetetlenek vagyunk, mint a platón szenvedő halak. Védekezni talán úgy tudunk, ha találkozunk az úton egyedül sétáló kutyával, átmegyünk a másik oldalra. De ha mégis megmarna, haladéktalanul menjünk el a gazdihoz, leérjük el az oltási bizonyítványt, s kérjünk bocsánatot, amiért nem kerültük ki a kutyát idejében. AD HOC. Még ma is élnek emberek, akik büszkék a magyarságukra. Magyarságuk mibenlétét nem tudják ugyan megfogalmazni, de büszkék rá. Nem is könnyű meghatározni. Ne is bíbelődjünk ilyesmivel. Bizonyos ismérvek azonban szembetűnőek, ezekről mindenki tudhat, különösen, ha büszke. Ilyen ismérv a nyelv. Amely jól megkülönböztethető más nyelvektől. Amelyet folyamatosan ápolni kell. Amelyet nem szükséges okvetlenül más nyelvek fölé heA PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM. 13. SZÁM 1988. JANUAR 16., SZOMBAT Ölvaséhiány Kerepestarcsán? Fiókkönyvtár a tanító néninél A közművelődési intézményekről igen sokat olvashatunk. hallhatunk rádióban, televízióban egyaránt. A könyvtárak is ebbe a kategóriába tartoznak. Kíváncsiak voltunk egy húszezres nagyközség olvasási szokásaira, az olvasással kapcsolatos gondokra, anyagiakra, személyi feltételekre. Annál is inkább, mivel Kerepestarcsán a könyvtár az egyetlen közművelődési intézmény. Csaknem tíz éve nincs háza a kultúrának, nincs helyiség, ahol egy hangversenyt, egy színdarabot, legyen az bármilyen kicsi is, bemutathassanak. A bábkiállítás és a könyvtár egy ilyen fejlődésben lévő községnek kevés. Lassan érkeznek Vigasztalhatjuk magunkat azzal, hogy ami van, legalább az jól működik. A nagyközség három település alkotta területein három könyvtár van, plusz az iskolák könyvtárai, közülük is kiemelkedik a III. számú általános iskoláé, amely a legnagyobb. A központi téka a kerepestar- csai részen található a régi iskola helyén. 1982-ben alakították ki a volt tantermeket e célra. Három olvasóterei fogadja az olvasni akarókat. el. A könyvtárellátótól kapják az újabb köteteket, feldolgozzák azokat a központi könyvtárban, majd szétküldik. Nagyon lassú az átfutási idő, mindig 3—4 hónapos késéssel érnek ide a könyvek. A községnek csaknem harmincháromezer közös kötete van, nagyrészt szépirodalom és szakirodalom, de szép számmal megtalálhatók az ifjúsági könyvek is. Ritka a gyerek Ha az ide tartozó terület nagyságái vagy a lakosság számát nézzük, kevésnek tűnhetnek a felsorolt számok, de a könyvtár vezetője, Almási Miklósné, aki hónapok óta a kistarcsai részen is helyettesít, megnyugtat: — Az olvasási kedv naivon visszaesett, az egész nagyközség területén mindössze ezerkettöszáz olvasónk van. ami nem teszi ki a lakosság tíz százalékát sem. Ennyi embernek elég, de a többi miért nem olvas? Any- nyi könyv lenne magánsze- mé’veknél, vagy ennyire nincs a lakosságnak ilyen igénye? Ebből a kicsi számból nagyobb hányadot felnőttek tesznek ki. Gyérek átlg-alig jár könyvtárba. Megtudtuk még, hogy a kistarcsai részen többen olvasnak, mint a másik két területen. Szilasligeten fiók- könyvtár működik egy pedagógus lakásán, hetente háromszor két órát tart nyitva. Várja a gyerekeket a nyugdíjas tanító néni, minden segítséget megadna nekik, hogy visszaterelje a jövő nemzedékét a video és a tévé világából a könyvekhez. A könyv varázsát, az olvasás szeretetét és fontosságát nem lehet elég korán beoltani, egy gyerekbe, s nem elég szavakkal, példával kell járni előtte. Ahol látja a gyerek, hogy olvasnak a felnőttek, előbb-utóbb kipróbálja ő is, belekóstol. Szülőkre, pedagógusokra igen nagy feladat hárul e téren, van javítanivaló nem csak Kerepestarcsán. Fogjuk kézen Fogjuk meg a gyerekek kezét, vezessük el a könyvtárba! Szép festmények vannak a falon, ott láthatók a falu egykori művésze által készített szobrok, a gyermekkönyvek felett a mesefigurák, min-d. mind formálják, alakítják ízlésüket. Bízhatunk benne, hogy rákapnak az olvasásra, s kinövik-e a kicsi, de mégis üresen tátongó községi könyvl4;;a^gjl?M%W|.j| • ^ . A nap programja Almási Miklósné, a központi könyvtár vezetője viszont látogatásunkkor is egyedül üldögél a rendezett könyvek birodalmában, olvasni akaró nincs. A nagyközség kerepes tárcsái és kistarcsai fiókja a C kategóriájú könyvtárak közé tartozik, ami azt jelenti, hogy a nemzeti és városi könyvtárak után a harmadik szintet kellene tartania, aminek egyik feltétele az is, hogy ötvenféle folyóiratot szerezzenek be. Sajnos ezt pénzhiány miatt nem engedhetik meg. A három könyvtár évente nyolcvanezer forintot költhet. Január 16-án: Gödöllő, művelődési ház: Játsszunk.együtt! 15 órakor. A Kaposvári Csíky Gergely Színház vendégjátéka, 19 órakor: Godot-ra várva, színmű két felvonásban. Képzőművészeti kiállítás a Bethlen Gábor-alapítvány támogatására, megtekinthető 10—lg óráig. Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő növény- és állatvilágáról, az erdő- és vad- gazdálkodás történetéről, Iparművészet a gödöllői művésztelepen, A régi Gödöllő, kamaraki állítás, az Erzsébet királyné szoborpályázatra készített művek kiállítása, megtekinthető 1Ó—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente, állandó kiállítás, megtekinthető 9—17 óráig. A hónap műtárgya: Hall- statt-kori bronzkard, megtekinthető 9—17 óráig. Január 17-én: lyezni, de alá sem. Akadnak, akik nyelvükre is büszkék, noha más nyelvek némely szavait, kifejezéseit többre tartják sajátjukénál. Néhány hete Gödöllőn, a tanácsi testületből ad hoc bizottságot hoztak létre. Senki sem tiltakozott az elnevezés ellen. Másról se hallottam, mint így az adhok, úgy az adhok bizottság. Ad hoc bizottságot egy bizonyos célra, alkalomra hoznak létre. Nem állandó. Ideiglenes, alkalmi. Felfoghatatlan, miért nem lehet alkalminak, ideiglenesnek nevezni. Igaz, számomra az is í'ölfoghatatlan, miért jobb a Pro Űrbe kitüntetésnév A városért elnevezés helyett, Az ad hoc bizottságot a Pro Űrbe kitüntetés odaítélésének előkészítésére hívták életre. NAGYMAMÁK. Zsuzsika pelenkázza a kisdedet. Édesanyja, a kicsi nagymamája, ott ül mellett.. Folyton szabadkozik. Már nyúlna, mar segítene, de idejében visszafogja magát. Közben magyaráz. önmagának, lányának, meg nekem. Ma már mindent másképp csinálnak, az ő korában nem volt Libero, hanem ... az ő korában a kicsi táplálása is másként történt, nem akar, nem is merne beleszólni. Lánya folyton mér, számol, tudományos alapon állítja össze azt, amit a kicsi szájába tesz, s aminek a felét ugyanúgy kimaszatolja, mint régen. Egy ideig még figyel a nagymama, aztán kimegy. Megeteti a tyúkokat. Tápszerrel azokat is, de azt még rábízzák. Nagyon rendes a mamám, magyarázza Zsuzsika, pem szól bele, noha észreve- szem, már nyílna a szája, nyúlna a karja, aztán észbe kap. Jobb is. Más ma már minden, nem értenek ők ehhez. — Noha ők már bizonyítottak — mondom. — Hogy érted ezt? — kérdezi Zsuzsika. — Hány gyereket nevelt föl a mamád? — Hát tudod, a két fiút, Ritát meg engem. — így értem. Mind a négyen- fölnőttetek, itt vagytok erőben, egészségben. — Zsuzsika rám néz. — Csak nem akarod azt mondani, hogy . . . — Félbeszakítom. Nem akarok mondani semmit sem, Zsuzsika. Csupán annyit, hogy a mamád négy egészséges embert nevelt föl. Négyet szült, négyet pelenkázott, etetett, iskolázott, házasított ki. Ennyi az előnye. Ö már sikeresen túl van ezeken a feladatokon. Te még csak az elején. Még nem bizonyítottál. Zsuzsika kezd fe- héredni. Csúnyán néz rám. Nem hagyom szóhoz jutni. Ki- megyék az udvarra. A tava- szias télbe. Kör Pál Gödöllő, művelődési ház: Pribojszky Mátyás citeramű- vész műsora. 10 órakor. Képzőművészeti kiállítás a Bethlen Gábor-alapítvány támogatására, megtekinthető 10—18 óráig. A helytörténeti gyűjtemény, az aszódi múzeum és a kere- pestarcsai kiállítóterem műsora megegyezik a szombatival. A kupát akarják Bár még távoli a labdarúgó-bajnokság folytatása, a ba- gi szurkolók holnap már tétmérkőzésekre kísérhetik el kedvenceiket. Reggel fél 7- kor indul a csapat autóbusza a ceglédi városi sport- csarnokban 9 órakor kezdődő megyei labdarúgó-teremtorna döntőjére. A Bagi SE játékosai a következők. Kapusok: Sipeki Attila és Király Elek; mezőnyjátékosok: Rózsavölgyi Sándor, Sápi Pál, Ecker Dániel. Lipcsei Zoltán, Tóth Lajos, őszi Csaba, Csapó Antal és Baranyi Tibor. Január 16-án és 17-én: Vámpírok Havannában. Magyarul beszélő, színes kubai rajz-játékfilm. 4 órakor. A széljáró. Színes kanadai kalandfilm. 6 és 8 órakor. a Szombati ügyiét b Hitel Múlt szombati számunkban közzétettük a városgazdálkodási vállalat szakemberének nyilatkozatát arról, miért vágták ki Gödöllőn, a volt járási hivatal előtti fákat. A szakember szerint a fák állva haltak meg. Kiszáradtak, életveszélyessé váltak, hiszen már ágak is hullottak róluk. Menthetetlenek voltak. Megnéztem a fák vágási felületét, s úgy találtam, nem mindegyiknek a törzse volt beteg. De hát én nem vagyok szakember. A saját kertemben ugyan mindig eltalálom, melyik fa beteg, itt azonban közterületről van szó, ehhez nem érthetek. A fák kivágását pénteken reggel észleltük. Néhány pillanatig föl sem fogtuk. mi történhetett, csak furcsának éreztük a látványt. Valami hiányzott. A csonkokat észrevéve ocsúdtunk föl. Fél óra múlva már kopogtattak az ajtómon, s köszönés helyett kérdezték: látta, mit szól hozzá. Láttam, nem szólok hozzá semmit. Nem háborodtam föl, nem zökkentem ki a nem létező nyugalmamból. Akik a kivágásra utasítást adtak, bizonyára szakemberek, minden körülményt mérlegelve hozták meg döntésüket. Százszázalékosan megbízom. a szakemberekben, az illetékesekben. Jól néznénk ki. ha minket, hozzá nem értőket kérdezgetnének. mit szólunk hozzá, kivághatják-e a fákat. Na de ilyet! Ennyire futotta a fejét az ajtón bedugóbői miután végighallgatta cinikus okfejtésemet. Engem mindenesetre dühít, tette hozzá kisvártatva, mikor ismét ritmusossá vált a lélegzete. Azon a napon nem ö volt az utolsó, aki megszólalt a fák. ügyében. Hétfőn reggel fotókat dugott az orrom alá ismerősöm. Mit látsz rajtuk? Hirtelen nem tudtam azonosítani a tájat. Hatalmas, dús lombú fák. Itt a másik, csúsztatta tovább a fényképeket. Ezeket vágták ki, csaptára a homlokomra. Ismerősömben egy csöppnyi kétely sem volt afelől, hogy ezeket a fákat hagyni kellett volna. Korukban, egészségi állapotukban meg sem próbálta keresni kivágásuk okát. Azóta megállítottak még néhányan. Egyetlenegy sem akadt, aki a szakemberek magyarázatát elfogadta volna. Mindegyikük gondol valamire. Hogy azért egyet mégis mondjak: azt hiszik, ezáltal nagyobb lesz a parkolási felület vagy legalábbis könnyebb lesz odaállni járművel a kijelölt sávba. Ilyenek az emberek, mit lehet tenni, mondhatná a szakember, aki különben természet- és fapárti. aki Gödöllőt ligetes, parkos, nagy zöldterületit, virágos városnak képzeli el, s maga is számon tart mindent, ami ennek valóságos kialakulását hátráltatja, nehezíti. Mi hát a baj? Baj a hitellel van. Az úgynevezett egyszerű embert túl sokszor érték már csalódások nem mer már hinni. Túl gyakran esett meg. hogy szakemberek, illetékesek holtbiztosra mondtak valamit. s nem sokkal utána széttárták a karjukat, hát ezt elszúrtuk. Akkor már nem lehetett rajta segíteni. A kivágott fát visszaültetni, a fölhúzott épületet máshová vinni, az utat arrébb vezetni. Sajnos a mostani esetben sem lehetünk bizonyosak a jó döntés felől. Erre maga a szakember ad okot. Azt mondta ugyanis, honv a ..nénbolt” másik oldalán, a Dózsa György úton álló fák. a kivágottak testvérei próbaidőt koptak Megvárják a tavaszt, hátha kihajtanak. A kiváltottak tavaly dús lombot növesztettek. Hátha az idén is kihajtottak. volna? Ök ■miért nem kaptak próbaidőt? K. P. ISSN 0183-4957 (GődöHSi Hírlap) Mindennapi apróságok