Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-13 / 10. szám

Népfronthíradó Köszönet a jó munkáért Mozgalmas, eseménydús volt a Hazafias Népfront Vác várost bizottságának munkája az elmúlt hetekben, A városi és községi vezetők részére kétnapos továbbképzést tar­tottak. A pedagógiai munka- bizottság ülésére a tagokon kívül meghívták a szülői munkaközösségek vezetőit is, akik tájékoztatást adtak tevé­kenységükről. A közgazdasági szakközépiskola képviselője elmondta, hogy a Géza király téri tanintézet az idén névadó ünnepség keretében felveszi Friss István marxista közgaz­dász nevét. A váci 1. számú körzeti bi­zottság évzáró értekezleten ér­tékelte az 1987-ben végzett munkát. A kitűzött feladato­kat összességében teljesítet­ték. A titkár köszönetét fejez­te ki az aktivistáknak. A II. számú körzeti bizottság újjá­alakult. A régi titkár lemon­dott, utódja Mikes Józsefné, a Senior dolgozója lett. Az ér­tekezleten megbeszélték a so­ron következő feladatokat. Di­cséretet kapott a VII. számú körzet is. Sokat tettek a la­kosság érdekében társadalmi munkában, mozgósításban, fó­rumok szervezésében. Itt is szó esett az idei feladatokról. A családi intézet fennállá­sának 15. évfordulója alkal­mából rendezett ünnepségen több népfrontaktivista em­lékplakettet kapott az elmúlt években végzett jó munkáért. Elnökségi ülésen napirendre tűzték a nőbizottság munká­ját. Ez a bizottság szorosan együttműködik a Vöröskereszt­szervezettel, az üzemi szak- szervezeti bizottságokkal és a közelmúltban megalakult csa­ládsegítő központtal. Sikeres volt a nőbizottság kihelyezett ülése a Komócsin Zoltán le­ánykollégiumban. Megemlé­keztek a három évtizedes ha­zai nőmozgailomról és tájékoz­tatást hallgattak meg a kollé­giumokban lakó diákok élet­körülményeiről. A községek közül Rádon megtartották a tanácstagi be­számolókat. Ipolytölgyesen és Letkésen falugyűlést tartottak. P. R. Művészeti tárló A fővárosi, XIV. kerületi Hazafias Népfront népművé­szeti baráti köre Művészeti tárló címen kiállítást rende­zett a kerületben található Szabó Pál Művelődési Ház­ban. A tárlatot a minap nyi­totta meg Losonci Miklós mű­vészettörténész. A kiállítók között két váci névvel talál­kozunk: Belányi László bőr­művész és Váci György aranydíjas könyvkötőmester mutatta be alkotásait. A meg­nyitón váci küldöttség is részt vett. A kiállítás január 20-ig tekinthető meg a Thö­köly út 164. alatt. Két helyen Barátság, beilleszkedés Ma 17 órától klubfoglalko­zás lesz Vácott az „Űj bará­tok klubjában”, a Madách Imre Művelődési Központ 48- as számú termében. A verőcemarosi művelődé­si házban azokról lesz szó, akik viszont nem találtak ba­rátokat: a társadalmi beil­leszkedési zavarokról tart előadást Kovács József ad­junktus a művelődési ház if­júsági klubjában. Ez a klub- foglalkozás szintén ma lesz, 18 órai kezdettel. Olvasni jó S zokásos reggeli tevékeny­ségiem közben ért a hír. Még álmos vagyok, a reggeli kávét is csak félig ittam meg — ilyenkor még csak fél láb­bal lógok bele a hétköznapok valóságába. De most, mégis fejbe vág egy hang. Hosszas koncentrá­lás után jövök rá, a rádió szól. De már késő, felébred­tem. Most már mindegy, eny- nyi erővel akár oda is figyel­hetek a szóáradatra. A hangszóróból komoly fér­fihang panaszolja, nem tud­nak olvasni a gyerekek. A mai gépesített, agyonautomatizált korban vajon miért nem tud egy sort normálisan elolvasni egy nyolcéves gyerek? De még hagyján. ha nyolcéves! A tizenhét éves diákok olvasását is kín néha végighallgatni. Elgondolkozva tömöm ma­gamba a reggeli lágy tojást. Az ízét nem érzem, máshol járnak a gondolataim. Három nap alatt olvastam el Dosztojevszkij Bűn és bűn- hődését. Két hét alatt Tolsz­toj Háború és békéjét. „Át­lagos” ember vagyok. Hatéve­sen „átlagosan” tanultam meg a betűket. Amikor eljött az ideje, „átlagosan” kezdtem el olvasni, Micimackótól átlagos volt az utam Tolsztojig. Vagy mégsem? Volt bennem valami? Hogy szerettem ol­vasni? Hogy nem kellett erő­szakkal a betűkhöz kénysze­ríteni? E z az egész dolog engem kísértetiesen emlékeztet Madách megálmodott falansz­terére. A számítógépek átve­szik az ember legősibb felada­tait, hiszen ma már ismerünk szövegszerkesztő, sőt beszélő­gépeket is. Gombok nyomo- gatásával oldjuk meg majd minden problémánkat? Ta­lán nem túlzók, ha azt állí­tom: ez az ember újabb tra­gédiája lehet. W. M. VÁCI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Az anyagiakon múlik? Izzó sportéletet szeretnének Nem számoltam utána, de állítólag igaz, hogy az Újpesti Dózsában több váci futballista játszik már, mint az itthoni csapatban. Ez így első hallás­ra talán elgondolkodtató, de ha körbetekintünk, rá kell éb­rednünk, hogy manapság a csapatsportban mindennapos az adok-veszek. Nemcsak a mi fiaink szerződnek külföld­re, de mi is vásárolunk a ha­táron kívülről játékosokat. A sportolás pénzbe és nem kevésbe kerül, ezért az egye­sületeknek gazdálkodniuk kell. Lehetőleg jól jövedelmező vállalkozásokba kezdenek, hogy ne maradjanak alul a „piacon”. A Váci Izzó MTE nem teg­nap alakult, de talán mostan­ság csillog a legjobban a ne­ve. A futballisták sikere min­denre nagy hatással volt. Most talán vácinak lenni is kicsit többet jelent. A lokál- patrióták új erőre kaptak. Mi van e sikerek mögött? Milyen alapokon áll az egyesület? És mit terveznek 1988-ra? Ezekre voltunk kíváncsiak, amikor Iványi Károly ügyve­zető elnököt kérdeztük. — Kis visszatekintéssel kez­deném, bár meglehet, ismert sikereket sorolok fel. Szak­osztályaink közül a labdarú­gók voltak a legnépszerűbbek, ök köztudottan már a Nem­zeti Bajnokság I. osztályában szerepeltek eredményesen. Atlétáink közül Rezák Pál és Laluja József nevét kell meg­említenem, akik hazai és nemzetközi versenyeken egy­aránt kiemelkedő eredménye­ket értek el. — A férfi kézilabdacsapat­tal is elégedettek lehetünk, a megyei bajnokságon második helyezettek lettek. Meg kell említem a természetjáró-szak­osztályt, amely széles családi táborrá bővült. Mindezek mel­lett a ritmikus sportgimnasz- tikai, az asztalitenisz- és a ka­rate-szakosztályban js pezsgő élet volt. — Itt kell megköszönnöm a városnak azt az összefogását, amivel segítették a stadion újjászületését. A korszerűsí­tést szeretnénk az idén to­vább folytatni. — Azt hiszem, megnőtt a város lakóinak bizalma az egyesület iránt. A bizalom pedig elvárásokkal is együtt­jár. Ennek pedig meg kell fe­lelni. Kidolgozták-e már az idei terveket? — Készül a terv, bár még nyitott; a munkaasztalon van Ezért minden ötletet szívesen fogadunk a sportszerető kö­zönségtől. Feladataink között a legalapvetőbb, hogy biztosít­suk szakosztályaink működé­sét. Jelenleg az ehhez szük­séges pénzösszeg 30 százalé­kát saját magunk teremtjük elő. A többi állami vállalati támogatásból, reklámbevéte­lekből és a baráti kör hoz­zájárulásából származik. — Egyik célunk, hogy to­vább növeljük a saját részt. Ezért működtetünk mellék­üzemágakat, amelyek szolgál­tató jellegűek. Vendéglátó egységeink vannak, továbbá ipari felújító részlegünk, és zászló-, matricakészítő üze­münk. Készek vagyunk újabb vállalkozásba kezdeni, de a meglévők hatékonyságát min­denképpen növelni akarjuk. — Mi hír a sportolókról? A labdarúgók mikor kezdik a felkészülést a tavaszi fordu­lókra? — Már elkezdték a munkát és várják az első mérkőzést, amely március 5-én lesz. A Budapesti Honvéddal kerül­nek össze. Itt kell megemlí­tenem, hogy január 11-töl már kaphatók bérletek a ta­vaszi fordulókra, változatlan áron. Ezek természetesen ér­vényesek lesznek a két ki­emelt, mérkőzésre is, amelyet a Ferencvárossal, illetve a Vasassal játszunk. Itt a je­gyek ára magasabb lesz a megszokottnál, 70 forintba kerül majd. — Vajon lesz-e utánpótlás? Gondolnak erre? — Szeretnénk, ha egyre több tehetséges váci fiatal játszana a nagycsapatban Ezért arra törekszünk, hogy az ifi és a felnőtt csapat kö­zött minél nagyobb összhang, szoros kapcsolat legyen, vala­miképpen kapcsolódjanak eqy máshoz. Szeretnénk közelebb kerülni az iskolákhoz is. Vár­juk a testnevelő tanárok jel­zéseit, ha bármely sportág­ban tehetségre bukkannak. — Érintőlegesen már emlí­tette a baráti kört. Nekik milyen szerepük lesz idén? — Úgy tűnik, ők megtalál­ták a helyüket. Számítunk rá­juk, mint törzsközönségre, akiknek együtt dobog a szí­vük a csapattal. Népszerűek azok az összejövetelek, ame­lyeken videón újra nézhetik a mérkőzéseket. — Kedvcsinálónak hadd mondjam el még egy tervün­ket. Az idén egy kis Polski személygépkocsit fogunk ki­sorsolni a nézők között, a Debrecen elleni mérkőzés után. Dudás Zoltán XXXII. ÉVFOLYAM. 10 SZÁM 198». .1 VNTTÁR 13.. SZERDA Remények és lehetőségek Új munkahelyekre lenne szükség $ „Életünk nincs lefutva, ^ Utódokat nevelünk. ^ Megmutatjuk mindenkinek: ^ Élünk, s igenis, létezünk!” „Megmutatjuk mindenki­nek ..Vajon meg tudják-e mutatni? Az a férfi, aki a fen­ti sorokat írta, csaknem három éve szenvedett balesetet. Mind­két lábát amputálni kellett. Azt sikerült megmutatnia, „igenis, létezik", sőt, ellátja otthon az állatokat, elvégzi a ház körüli munkákat — hogy nem hagyja el magát. De nem tudja megmutatni, hogy a tár­sadalomnak újra, továbbra is hasznos tagja képes lenni. És ez nemcsak rajta múlik... — Tizenegy hónapot töltöt­tem betegállományban, aztán leszázalékoltak — meséli. — Két éve beadtam az önélet­rajzomat a községben az egyik helyre, de azóta sem tudnak munkát adni. Elmentem Pest­re, két helyen is jártam, ahol csökkent munkaképességűeket foglalkoztatnak. Csak bejáró­ként tudtak volna alkalmazni. De hát én télen, műlábbal nem vállalhatom a bejárást, nyáron még csak el tudnék menni... Aztán elmentem egy harmadik helyre is Pesten, amit szintén ajánlottak. Ott azt mond­ták, nincs anyag, azért nem tudnak bedolgozói munkát ad­ni... „Életünk nincs lefutva ...”, írja a fiatalember versében, ő szerencsésnek mondható: bízik. És tevékenykedik, amit tud. Nem érzi feleslegesnek magát. Egyelőre... De mi lesz vele később? — A mi szerepünk tulajdon­képpen közvetítő szerep — mondja dr. Chikán Csaba, a Mozgáskorlátozottak Pest Me­gyei Egyesületének és egyben az országos szövetségnek az elnöke. — Próbálunk felvál­lalni otthon végezhető munká­kat, alkalmi szerződéseket kö­tünk. A legfontosabb az len­ne, hogy új munkahelyeket teremtsünk, mégpedig széle­Koszorűs keringő 22 kiállító 264 galambja Sokan keresték fel a Váci Izzó MTE baráti körének Kossuth téri helyiségét, ahol a váci 182. számú galambász- egyesület kiállítását rendezték meg. A reprezentatív kiállítás huszonkét tenyésztő munkáját dicséri, ugyanis húsz fajtából kétszázhatvannégy galambot mutattak be. A szakmai bírá­lat is jó eredményeket ho­zott a váci galambászoknak. Bártfalvy László koszorús keringője fajtagyőztes lett, a röpdében elhelyezett galam­bokkal ugyanebből a fajtából Bogdán Sándor első helyezést ért el. Kiváló eredményt ért el galambjaival Béres Ferenc, Jakab Ferenc, Kettler János, Rácz József, Kovács János. Hazafi Géza, Kitlinger Kál­mán, Danicz Sándor. Fleisch­mann László. Kolozsvári Jó­zsef, Danicz Péter, Garai Je­nő és Frick István. A közönségsiker sem ma­radt el. hiszen több százan gyönyörködtek az ízlésesen berendezett kiállítóteremben a szebbnél szebb galambok­ban. íisSí Felnőttek és gyermekek egyaránt gyönyörködtek az ég ván­doraiban (Kép és szöveg; Papp László) sebb skálán, mint. eddig. Te­hát. hogy szellemi tevékeny­séget is végezhessenek a moz­gássérültek. — Reményeket fűztünk a Mozgáskorlátozottak Alfa Ipa­ri Vállalata tevékenységéhez, amely 1986-ban kezdte meg működését, s a várostól is ka­pott hozzá támogatást. Az át­adott összeg fejében Vácon egy üzemet kellett volna lét­rehozniuk, de ehhez hely kel­lene. Arra már nincs pénz, hogy a szövetség vagy az egyesület megvásároljon egy ingatlant erre a célra. Foglalkoztatott a gödi ter­melőszövetkezet célüzeme mozgássérülteket, adott mun­kát a Pemü — és vannak az egyesületnek olyan társadalmi munkásai, munkatársai, akik hozzák-viszik a munkát a szobához kötött társaik szá­mára. Ám ez a foglalkoztatás — nem teljes körű — csak esetleges, hosszabb távra nem megnyugtató megoldás. A meg­változott munkaképességűek foglalkoztatása — rehabilitá­ciós munkahelyek fenntartása — elvben kötelességük a vál­lalatoknak, ám ez inkább a ..jóindulatukon” múlik. (És persze az is elképzelhető, hogy nem is tudnak ilyen munka­helyet fenntartani.) Mi lesz tehát ezzel a fiatal­emberrel? — Talán nem mindenki tud­ja, hogy foglalkozunk a meg­változott munkaképességűek problémáival is — mondja Uj- falviné Kriszt Etelka, a városi tanács munkaerő-szolgálati irodájának munkatársa. — Feladataink egyike, hogy segít­sük újbóli munkába állásukat. Pillanatnyilag az itt működő rehabilitációs üzem telített, de van lehetőség például bedol­gozói munkára a forgácsoló­szakmában. — És az előrejelzések sze­rint, elsősorban nők részé­re, az idén már varrási munkákat is tudunk adni... Természetesen ahhoz, hogy megfelelő munkát találjunk valaki részére, pontosan tud­nunk kell, milyen feladatokat képes ellátni .. . — Mozdulnunk kell, hogy segíthessenek — véli dr. Chi­kán Csaba, ám ahhoz, hogy mozdulni tudjanak a mozgás- sérültek, ismerniük kell le­hetőségeiket. — Azt mondjuk, hogy a társadalom ne csak magával törődjön, hanem ve­lünk is — foglalja össze az országos szövetség elnöke. Nem szabad hagyni, hogy a társadalom elfeledkezzen erről — és ezért is mozdulni kell: meg kell keresni a munkaerő- szolgálati irodát, a családsegí­tő központot. Újra és újra fel­hívni a figyelmet arra, amit a fiatalember versében fogal­mazott meg: „Élünk, s igenis létezünk!”... B. J. A főtér helyett Kisvácon Bezárt a nyomda irodája Csaknem három évig békés egymás mellett élésben mű­ködött a váci főtéren lévő nyomdai közönségszolgála­ti iroda és a Madách Imre Művelődési Központ elővételi jegypénztára. Néhány nap óta zárt ajtó, ablak fogadja az ér­deklődőt. A kitett tájékozta­tók szerint a nyomdai rész­leg a Dózsa György út 53. szám alatt folytatja munká­ját. s a jegyeket a művelő­dési központ pénztára árusít­ja. Nagy Sándor, a Pest Me­gyei Nyomda Vállalat igazga­tója elmondta, hogy az épü­let életveszélyessé vált — a Váci Városgazdálkodási Vál­lalat szakembereinek statikai vizsgálata szerint. Ezt a fal­repedések jelezték, ugyanak­kor a parketta alatt csőrepe­dés történt. A lakossági szolgáltatást (névjegy, meghívók, gyászla­pok) a kisváci nyomdaépület bejáratánál lévő helyiségben látják el. Igaz, hogy kiesik a centrumból, de a helyi busz azon az útvonalon közleke­dik, személygépkocsival öt perc alatt elérhető a főtér­től. Távolabbi tervek szerint egy, a nyomda által megvá­sárolt épület — közelben lé­vő — utcai frontján alakít­ják ki a szolgáltatási irodát. A felsoroltakon és a bélyegző­kön kívül tervezik más, gyak­ran keresett nyomtatványok árusítását is. —ap Tisztelt Szerkesztőség! Amiről csak beszélünk Egy esetet szeretnék is­mertetni önökkel. A kará­csony előtti napokban a ,.tí­zesének becézett ABC-áru- házban vásároltam. Miközben a polcról válogattam, a kö­vetkező esetnek voltam szem­es fültanúja. Egy idős, rosz- szul látó bácsi jött be az üz­letbe, fehér bot volt a kezé­ben. Miután odasántikált a borok környékére, észrevett egy eladóhölgyet. (Mert a bá­csi nem volt. vak, csak gyen­gén látó.) A hölgy éppen do­bozokat rakosgatott át egyik sorról a másikra. A bácsi egy cédulát szorongatva ke­zében megkérdezte: — ön eladó? Segítene? — Nem! Nem érek rá! Ki van rakva minden! — hang­zott az igen hangos elutasító válasz. A bácsi felháborodva ácsorgott tovább, közben a következőket mondogatva: „Minek van itt, ha nem se­gít? Ha látnék, nem szóltam volna, hanem megkeresem m agam!” A hölgy — mintha semmi nem történt volna — járkált föl-le a bácsi mellett. Biz­tos nem vette észre a fehér botot sem!! Mivel megsajnál­tam a bácsit, odamentem, és én segítettem neki a cédulá­ra felirt badacsonyi bort meg­keresni. Mostanában, amikor annyit, beszélünk az idős emberek támogatásáról, segítéséről, na­gyon szomorú vagyok, hogy ilyen eset megtörtént. Remé­lem. hogy az eladó azóta megbánta, amit tett, illetve amit nem tett. és a követke­ző ilyen alkalomkor nem hagyja „faképnéi" a vevőt. Kiinlei Mária Vác, Karcsú A. u. ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom