Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-13 / 10. szám

19S8. JANUAR 13., SZERDA ntftr . MEGYEI 3 A termelőnek sem érdeke az árháború Biztonságosabb málnatermesztés A málnafelvásárlás ideje elatt öt ízben jelent meg köz­lemény a málnaháborúról a Pest Megyei Hírlapban, de egy alkalommal sem foglal­koztak a fő gonddal, a terme­lők ügyével, mindig csak a fel­vásárlók. feldolgozók, értéke­sítők kerültek előtérbe. Az egész mozzanatban a leglénye­gesebb a termelés, mert e nél­kül a többi nem létezhet. Leg­fontosabb a termelőket érde­keltté tenni, de ehhez is meg­felelő korrekt partnerek kel­lenek. Az első írás címe (1937. VII. 9.): Mit ér a szerződéses je­gyelem? Visszaemlékezve az 1950-es évek végére, az 1960-as évek elejére: akkor volt szerződése a termelőknek, amelyen a súly és ár is rajta volt, de a megtermelt mennyiséget az áfész és a téesz sem akarta át­venni és a sok utánjárásra csak 10—12, esetleg 20 forin­tért vették át kilóját a mál­nának. Ekkor romlott el a szerző­déses fegyelem, mert a szer­ződést kötők nem vették át az árut, s a termelő is a piacról él és oda viszi az áruját, ahol átveszik és többet adnak érte. Szerződés ide vagy oda, ha nem tartják be felvásárlók, feldolgozók, akkor miért tart­sa be a termelő? És ezt nem jelejtik el az évek múltával sem a gazdák. Tavaly legalább jól jártak a termelők, megje­lelő áron tudták a málnát el­adni, az ár emelkedett, nem úgy mint az említett időben, mikor a több termés miatt le­felé mentek a felvásárlási árak. A termelők a jövőben is fognak málnát termelni, leg­feljebb kevesebben és kisebb mennyiségben, és ez is a szer­ződéses fegyelem be nem tar­tása miatt következik be. Sza­vahihető és jegyeimet betartó szerződés kell mindkét fél ré­széről. A termeltetők, felvásár­lók, feldolgozók a termelőkkel együtt állapodjának meg az árakban. Ne legyen úgy, mint a felszabadulás előtt, hogy mindig a termelőt csapták be a kereskedők. Figyelembe kell venni azt is, hogy a váci kör­zet területén főleg a háztáji­ban termelik a málna többsé­gét, és csak onnan lehet vásá­rolni, ahol van. Ha a tsz-ek a maguk alapította Szobi Gyü- mölcsj eldolgozó Szövetkezeti Közös Vállalattal sem értenek egyet — mint az tavaly is tör­tént —, akkor a kistermelőktől' mit várunk? Azt értelmezem a cikkből, hogy a termeltetők, feldolgo­zók, felvásárlók között nem volt meg az összhang és ez ve­zetett az árháborúhoz. Kinek jó ez? Egyiküknek sem! Egyenletes, tisztességes áron kell a felvásárlást megszervez­ni, ehhez elég falusi téli este áll rendelkezésre a felvásár­lóknak, feldolgozóknak és ter­meltetőknek. Kt kell állni a termelők elé és rendezni kell azt, ami rendezetlen. A második írás címe (1987. VII. 23.): „A hiány miatt ma­gasak az árak". Ebben is az áll, hogy a felvásárlók, feldol­gozók, termeltetők verik fel az árakat, a termelő csendes szemlélő és oda adja az áru­ját, ahol többet fizetnek érte. De ez az élet rendje. Mert ez­úttal az fordult elő, hogy nem a termelő szaladgált, hogy mi lesz a terméssel, reggelre el­lepi-e a penész és tönkre- megy-e, hanem az volt bajban, aki fizetett. Kevés volt a ter­més az aszály miatt, de éppen ezért kellett a magasabb ár. A harmadik cikk (1987. VII. 25.): „Sokan kapával estek a töveknek”. A szárazság a málnát a termés meghozása idején érte és ennek következ­tében nagy volt a terméski­esés. Az ár most volt a leg­jobb és ennek örültek is a termelők, mert a csekély ter­més ellenére is több pénzt kaptak, mint az előző évek bármelyikében. A 8—12 és 64—70 forintos kilogrammon­kénti ár nagy különbséget mutat és meghozza a terme­lési kedvet és nem azt, hogy kapával essenek a töveknek. A termelők becsületes ára­kat akarnak kapni a munká­juk elismeréseképpen és ne azoké legyen a haszon, akik talán a málnát sem látták. Igen, a termelők kedvét az előző évek árai vették el, a mi­nor 5—6 sőt 10 éven keresztül minimálisan emelkedtek csak. miközben a költségek, a mű­trágya és a növényvédő szerek árai nagymértékben nőttek. Ekkor sokan kapták a kapát és vágták ki a töveket. A termés átadásánál voltak hiányosságok és ez sem a ter­melők hibája. Egy-egy köz­ségben lehet több átvevőhe­lyet is felállítani, hogy ne kell­jen sokat várakozni, de mivel a szerződéses fegyelem nem volt meg, így mindig megta­lálták a termelők azt az átve­vőhelyet, ahol gyorsabb volt az átvétel és ömlesztve is át­vették a málnát, s nem kel­lett a göngyölegért közelhar­cot vívni, mivel a göngyöleg a termelő sajátja volt, amiből a málnát a felvásárlásnál ki­öntötték. A göngyöleg hiánya is a jelvásárlók hibája, szer­vezetlensége. Aki árut akart kapni, az biztosította a gön­gyöleget. A vitát és a harcot elkerülve megérte ömlesztve is eladni a málnát, hiszen így gyorsabban hazakerültek a termelők a lakásukra, s csak 4—6 forint volt a különbség a lé- és gurulós málna között. A ribizli felvásárlási árának változására talán a felvásárlók sem emlékeznek. Nagyon rég­óta nem mozdult! A negyedik írás címe (1987. VII. 11.): „Miért nem lehet egy gazdája?” Ügy gondolom, a jelenlegi helyzet megköve­teli a konkurenciát a felvá­sárlás területén is. Jobb, ha több felvásárló van egy-egy községben és különböző ára­kon vásárolnak. De ezt meg lehet előzni a szerződéses ter­meltetéssel, a szerződéses fe­gyelem mindkét oldalról való betartásával, ez lenne a ter­melő és a felvásárló érdeke. Volt már olyan év is, hogy a felvásárlást a téesz végezte, de nem egy felvásárlóhelyen a községben, mert az egy hely nagy sorban állást és vitákat okoz. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a több fel­vásárló — például: az áfész, az Erdei Termékeket Feldolgozd és Értékesítő Vállalat, a kon­zervgyár — kedvezőbb a ter­melők részére, csak gyorsan bonyolítsák és biztosítva le­gyen a göngyöleg is, amit már télen vagy kora tavasszal is ki lehetne szállítani a terme­lőknek. A téesz is elvállalhat­ná az összes felvásárlást, de több helyen a környéken. Az ötödik cikk címe (1987. VIII. 1.): „Egyetlen vesztes a népgazdaság”. Elszabadult a pokol? Nem, csak nem volt Pártbizottságunk ^vaiy szeptember 29-i ülése feladat­tervben rögzítette a Ganz Árammérőgyárban elvégzendő tennivalókat, melynek végre­hajtása tervszerűen halad. A tagkönyvcserében olyan lehe­tőséget látunk, amely körül­tekintő végrehajtás esetén biz­tosíthatja, hogy pártegységünk tovább erősödik. A tagsággal való elbeszélge­tések mindig újabb lendületet adtak a pártmunkának, és na­gyon sok hasznosítható ész­revétellel szolgáltak. Ügy gondoltuk, hogy a beszámoló taggyűléseket megelőző kon­zultációk során szerzett mu­níciónál is nagyobb politikai haszonra tehetünk szert, és a félidős tapasztalatok ezt alá is támasztják. Közel háromszáz pártta­gunk tizeneev alapszervezet­ben dolgozik. Pártalapszerve- zeteink vezetőségei nagyon körültekintően értékelték tag­ságunk munkáját. A pártmeg­bízatások következetes szá­monkérése mellett mindig ju­tott elég idő a tagság vélemé­nyének kikérésére, megisme­résére. A reagálások igen szí­nesek, sokfélék voltak. A he­lyi politikai munka csakúgy nagyító alá került, mint a vál­lalat helyzete és az országos tennivalók sokasága. A beszélgetéseket igen kri­tikus és önkritikus hangnem jellemezte. Mézes-mázos szavak he­lyett az egyenes, kendőzetlen meg az összhang a felvásár­lók, feldolgozók, értékesítők között és ennek következtében jártak jól a termelők és lett vesztes a népgazdaság. A málnaháború nem az új­ságírók miatt robbant ki, ha­nem a jejetlenség miatt, ame­lyet a jelvásárlók és mások okoztak, mivel nem vették fi­gyelembe a piaci és termelési helyzetet. Ez olyan háború volt. melyben hadsereg és ka­tonák nélkül folyt a háború a jelettesek körében, tömeg nél­kül. E területen a rendteremtés, véleményem szerint a hatósá­gokra is tartozik, ösztönözve a felvásárlókat a termelőkkel való előzetes tárgyalásokra, a termeltetés és felvásárlás za­vartalan megszervezésére, tisz­tességes árakkal való szerző­dések megkötésére, a minőség tisztázására. Ha megvan az összhang a termelőkkel és őket sem csapják be, nem lesz gond a felvásárlással. Vissza lehet szorítani a pro­filidegen cégek felvásárlását, hisz van egy adórendszer is ebben az országban és itt kell a többletjövedelmet lecsapol­ni és nem a termelőknél. Vé­leményem szerint az export­jogot a nagyüzemeknek, a gesztorgazdaságoknak lenne jó megadni, hogy erősödjenek meg a nagyüzemek és övék le­gyen a nem csekély haszon. Korrekt partneri kapcsola­tokat kell kialakítani és ennek csak egy útja van: le kell ülni a termelőkkel és közösen meg­beszélni a szerződési feltétele­ket, annak minden oldalát, a mindkét oldalú betartását, megfelelő árat biztosítani a minőség szerint. Ezek után biztosan javul a termelés és a felvásárlás is. A minőség mindig fontos volt és lesz a jövőben is, de hogy a piac hogyan alakul, ezt előre megtudni nagyon nehéz. Ma már a nagyüzemek ren­delkeznek olyan hűtőkapaci­tással, hogy a minőségre is le­het gondolni és a minőségi árut télre, tavaszra tárolni a nagyobb nyereség reményé­ben. Az árfelhajtás helyzetét a termelők is világosan látják és nem is hívei — hosszabb tá­von — az árháborúnak. Cél­juk, hogy reális árért és a biz­tonságos felvásárlás megszer­vezésével a termelés a jövőben is fedezni tudja a szükségletet a málnából. De jó lenne, ha az illetéke­seknek lenne idejük a terme­lőkkel való találkozásokra a hosszú téli estéken az érintett községekben! Gasparik Pál Göd véleményalkotás volt a jel­lemző. A ténymegállapító ki­jelentéseken túlmenően igen hasznosnak bizonyulnak azok az észrevételek, amelyek job­bító szándékkal megoldáso­kat is javasolnak. Tagságunk többsége érzi és érti, hogy a mostani beszélge­téseknek hozzá kell járulnia egy egészséges öntisztulási fo­lyamathoz is. Kicsit talán ezért, is meglepő, hogy a kilé­pések túlnyomó többségét nem a vezetőségek javasol­ták, hanem a párttagok kér­ték. A kilépésként megjelölt okoknak a többsége erősen vi­tatható, többnyire vélt sérel­meket takar. Sajnos nyugdíjasaink egy része (a többszöri rábeszélés ellenére) a területi alapszer­vezetekhez való átigazolás he­lyett a kilépés mellett dön­tött. Nyomatékkai kértünk min­den alapszervezeti párttit­kárt. hogy a kilépési szándé­kokat alaposan vizsgálják meg, és csak ezután vigyék taggyűlés elé. A tagság felé­vel történt elbeszélgetés után tizenkettem döntöttek a párt­tagság megszakítása mellett, és felméréseink szerint ez a szám duplájára nőhet. Nsm érzékelik Elsőként Menyhárt László- né, a Gödöllő és Vidéke Áfész munkaügyi osztályvezetője in­formált: — A vásárolt programokat — a különféle érdekeltségi rendszer miatt — csak bizo­nyos részfeladatokra használ­hatjuk, az egyénekre lebontott számításokat manuálisan vé­gezzük el, ami rendkívül mun­ka- és időigényes. Az áfész bruttósítási százaléka 20, dolgozónként pedig 1,1-től 30 százalékig terjed a keresetek alakulásától függően. Pillanat­nyilag még nem érzékelik a dolgozók — 720-an vagyunk —, hogy változatlan teljesít­mény mellett csak az 1987. évi keresetüket kapják kézhez. Egyelőre az sem tisztázott, hogyan alakul majd ezeknek a teljesítményeknek a fedeze­ti összege: árbevétel, nyere­ség és Így tovább. Csak felté­telezésekre hagyatkozhatunk. Felállítunk egy bizonyos ha­tárt, plafont, ez alatt a deg- resszív érdekeltség érvényes. Bértömeg-fejlesztési lehetősé­günk 2,5 százalék, ami azt je­lenti, hogy ezt adómentesen megvalósíthatjuk. Ha túllép­nénk, a szabályozórendszer olyan magas adóterheket okoz­na, hogy azt nem vállalhat­juk. Ezért a megoldást a lét­számcsökkentésnél, a szervezés jobbá tételénél, a belső tartalé­kok maximalis kihasználásá­nál kell keresnünk. Bízunk benne, hogy sikerül. A megyei szövetkezetek kö­zül talán leghamarabb a Vác és Vidéke Áfész-nál készültek el 800 dolgozójuk fizetésének felbruttósításával. Már az ősz­szel próbaszámításokat végez­nek, hogy szembesüljenek a várható gondokkal, és elsajá­títsák, megszokják az új mód­szert. Harmati Ferenc elnök- helyettes a következőkről tá­jékoztatott: — A bizalmitestül-t de­cember 14-én fogadta el a kollektív szerződés részét ké­pező új bérszabályzatunkat. Elvünk az volt, hogy emel­kedjék a béren belüli fix ke­reset aránya, a maradék moz­góbér differenciálódjon. A fix Kellemes meglepetésnek számít, hogy a tagság a be­szélgetéseket nem formális elemnek tekinti, és jóleső ér­zéssel nyugtázta: kiváncsiak véleményére. A vélemények meghallgatá­sakor sokszor érződött egy­fajta egészséges aggódás a vál­lalat és az ország helyzetével kapcsolatban. Az importenge­délyezési eljárások lassúsága ugyanúgy kritika tárgya volt, mint az egyre növekvő álla­mi elvonások mértéke. Termékszerkezetünk gyor­sabb ütemű korszerűsítése, az ezt akadályozó szemléletbeli és más akadályozó tényezők számbavétele is gyakran szó­ba került. Nagy erőket kell mozgósíta­nunk újabb jövedelmező pro­filok megteremtésére műsza­ki, kereskedelmi, gazdasági területeken egyaránt. Amennyiben műszakilag ér­tékes berendezéseket szeret­nénk gyártani (csak ez lehet a célunk), akkor jobbára csak tőkés eredetű elektronikus al­katrészekre lenne szükségünk, ezeknek a beszerzése viszont jelenlegi helyzetünkben lehe­tetlennek látszik. A tőkés export fokozását nem követi az állam részéről meg­havidíjasoknál egyértelmű az új elszámolás: a jutalmat és prémiumot tovább is külön kezeljük. A hálózati dolgozók­nak 75 százalékos a fix havi díja, ezzel ugyan kevesebb lesz a jutalékuk, viszont ame­lyik boltban jobb lesz a for­galom, odamegy a több bér. Felvásárlóink zöme mellék­foglalkozású, vagy kisnyugdí­jas, így feltehetően változatla­nul vállalják eddigi feladatai­kat, némileg emeltük jutalé­kukat. A bruttósított bérekre megvan a fedezetűn!:. Az ala­pos felkészüléssel különösebb zavar nélkül oldottuk meg az átszámításokat, úgy vélem inkább ennek az új rendszer­nek a megértése, elfogadtatása lesz majd nehezebb. Becsült bérköltség A Dél-Pest Megyei Áfész-nál 926 dolgozót foglalkoztatnak teljes munkaidőben. Sárik Já- nosné ügyvezető igazgatótól hallottunk bruttósítási sziszté­májukról: — Tagjai vagyunk a Com- modore-klubnak, így már ok­tóberben hozzájutottunk a szövetkezet bérköltség-bruttó­sításához szükséges számító­gépprogramhoz. Az akkor is­mert adatok alapján becsült bérköltséget számítva alakí­tottuk ki az áfész összbruttó- sítási igényét. Mivel nálunk az átlagkeresetek szintje alat­ta van a megyei i lagnak, így mért bérnövekedésünk sem túlzottan magas, 9 százalék, így rövid számítás után meg­állapíthattuk. hogy ennek fe­dezetét — csak 6 millió fo­rintot — az elmaradó adók fedezik. Ennél nagyobb gondot je­lent a konkrét lebonyolítás. Gondolom, más áfész-nál is, a kereskedelemben alkalmazott teljesítménybér-számítás miatt. Miután a gazdasági életben elindított változások sokrétű­sége, iránya leginkább ebben az ágazatban csapódik le, na­gyon nehéz az azonos szintű teljesítmények egyénenkénti meghatározása. Ugyanis ná­lunk a keresetek mintegy 25 százalékát kitevő teljesítmény- bér. vagy jutalék a forgalom­tól függ, ez pedig mostanában felelő honorálás. így szüksé­ges a gazdaságtalan export radikális leépítése. „Slágertémának” számított a minőségi követelmények fo­kozása az alkatrészgyártástól a kibocsátásig. Elhangzott, hogy a vezetők megítélésének fő szempontja a minőségi munkavégzés elősegítése terén elért eredmények legyenek. Nem nagy számban ugyan, de találkoztunk olyan magatar­tásformával is. amely elvár­ja, hogy konkrétan határoz­zák meg számára a gazdasá­gi-társadalmi kibontakozási program testre szabott felada­tait. Eddigi tapasztalataink és a jelzések alapján úgy ítéljük meg, hogy az elbeszélgetések új színeket visznek a párt­élet palettájára. A vélemé­nyek ésszerű hasznosítása, jó értelemben vett szelektálása segíthet a XIII. pártkongresz- szus határozataiból adódó fel­adataink végrehajtásában, szolgálhatja pártéletünk de­mokratizmusának szélesítését és gazdaságpolitikai céljaink valóra váltását. Sződi Sándor a Ganz Árammérőgyár pártbizottsági titkára a.; említett okok miatt több­irányú, előre nehezen kiszá­mítható a kereslet és kínálat majdani alakulása. Ezért az első félévre a jutalékátalány alkalmazása melLtt döntöt­tünk, aminek kiszámításához a múlt év első hat hónapjá­nak forgalmát vettük alapnak. Ha ez. az árindexekkel módo­sítva teljesül, akkor a dolgo­zók az előző évhez hasonló jutalékösszeget kapnak. Amennyiben pedig teljesít­ményben meghaladja a válto­zatlan áron számított múlt évi összeget, ösztönzésként továb­bi jutalékot számfejthetünk. Éppen ezért fontos lesz, hogy év közben folyamatosan és szigorúan vizsgáljuk ennek alakulását, mert a bázishoz képest megengedett bruttósí­tási összeget semmiképp sem léphetjük túl. Nem látjuk még világosan: hogyán tu­dunk kellő biztonsággal gaz­dálkodni a részünkre szabott bruttósítási többlettel, plusz a 2.5 százalékos fejlesztési lehe­tőségünkkel — létszámválto­zások, forgalommódosulások lesznek, új egységek lépnek be. Azt is nehéz most megha­tározni : mennyi pénzt fordít­hatunk a különböző szintű dolgozók és középvezetők pre­mizálására. Szűkös lehetőség Végezetül a Szobi Áfész bér- és munkaügyi csoportjának vezetője, Kékesi Jánosné vá­laszolt kérdéseinkre: — A Mészövtől kapott Flo­pimat gépi program segítségé­vel előzetesen felmértük: 1987. évi gazdálkodásunk alapján mennyi bért használhatunk fel 1988-ban. A havidíjasok­nál a decemberi alapbért brüt- tósítottuk fel, a húspénzen kí­vül belevettük a módosított kollektív szerződés szerinti pótlékokat. Megjegyzem, hogy a korábbi pótlékok közül töb­bet alapbéresítettünk, így a kistelepüléseken dolgozóknak, a kedvezőtlen munkakörülmé­nyekért járó 200 forintját. A hálózatban tevékenykedőknél a fix bérrel kombinált jutalékos bérről áttértünk az alapbér plusz jutalékos bérezésre, de ezt csak az első negyedévtől alkalmazzuk. Addig az adott boltra megállapított jutalék­átalányt fizetjük — amelyet az üzletvezető oszt el kinek- kinek érdeme szerint —, mi­vel még nem tudjuk: hogyan alakul a forgalom az év első három hónapjában. Tiszta jutalékos marad a felvásárlás, de az összeget nö­veljük, az áfész-ra vonatkozó bruttósítási százalék átlagával. Nálunk 720-an dolgoznak, és sajnos, szűkösek a bérfejlesz­tési lehetőségeink. Ezért a te­vékenységi körök felülvizsgá­latára — létszámcsökkentésre, átcsoportosításra — kénysze­rülünk. Egyelőre még gondot okoz a nyugdíjasok besorolá­sa és nyitott kérdés: vajon a kistelepüléseinken alkalmazott hentesek megmaradnak-e má­sodállásban nálunk. S ha nem ki lesz helyettük. Tóth Andrea A huteipar átszervezése Megszűnt a Magyar Hűtő­ipari Vállalat és 1988. január 1-jétől — a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium döntése alapján — az országos nagyvállalat nyolc vidéki és két fővárosi gyárából hét, ál­lamigazgatási felügyelet alá tartozó, önállóan gazdálkodó vállalatot alakítottak ki. ön­álló vállalattá alakult a bajai, a békéscsabai, a győri, a mis­kolci. a székesfehérvári, a za­laegerszegi és a budapesti gyár. A bajai vállalatot a he­lyi és a kecskeméti hűtőházak, míg a budapesti vállalatot a csepeli, a dunakeszi hűtőházak és a fővárosi raktárház össze­vonásával alakították ki. A megszüntetett hűtőipari vállalat gazdálkodása egészé­ben véve megfelelt a követel­ményeknek, működésében azonban kedvezőtlen jelensé­gek is mutatkoztak: . Beszélgetések a tagkönyvcsere előtt Árammérőgyári tapasztalatok Ezekben a napokban kapják meg; a dolgozók a hiva­talos értesítést immár felbruttósított fizetésükről. Nyil­ván akad majd olyan, aki másként vélekedik a számára meghatározott összegről vagy csak egyszerűen tudni szeretné: hogyan állapították meg új jövedelmét, amely­nek alapján a jövőben adóznia kell. Így nagyon elkép­zelhető, hogy sokan keresik fel a bér- és munkaügyese­ket felvilágosításért. Különösen egy olyan szerteágazó tevékenységet folytató gazdálkodó szervnél, mint pél­dául egy áfész. Megkérdeztünk hát néhány Pest megyei szövetkezetei: náluk hogyan bruttósítanak? Segített a Commodore-klub Mennyi lesz a borítékban?

Next

/
Oldalképek
Tartalom