Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-12 / 9. szám

Az idén elkészül a régészeti topográfia Hol volt az a csörögi szőlő ? Száz évinél régebbi múltja van Vácott a régészeti kuta­tásoknak. Varázséji Gusztáv végezte az első ásatást 1881- ben a Pogányvárban. Korai halála után Tragor Ignác vet­te át a régészeti leletek gyűj­tésének nagy feladatát, s a vá­ci múzeum leíró lajstromában az ismertetést közre is adta. Az 1950-es évektől kezdve hivatásos régészek folytatják a leletmentést. Horváth A. Já­nos több lelőhelyet tárt fel, Laczus Géza pedig, a szobi múzeum megteremtője, a mun­kát az Ipoly völgyére és a Bör­zsöny vidékére terjesztette ki. A Cserhát déli részének lele­teit Jakus Lajos mentette meg és helyezte el az általa alapí­tott penci múzeumban. Veresegyházon Horváth La­jos vetette meg a helytörténe­ti múzeum alapjait. Vác váro­sának régészeti leleteit rövid tanulmányok foglalták össze; több falutörténet csak szűk­szavúan tér ki az írott törté­nelmi kor előtti periódusokra, illetve azok emlékeire. A korábbi kutatás jobbára a különböző földmunkák so­rán véletlenül felszínre ke­rült tárgyak nyomán indult el. éppen ezért ezek az eredmé­nyek elégtelenek voltak a volt szobi és váci járás őskori, ró­mai kori és népvándorlás kori települési képének a felvázo­lásához. A 38 közül néhány, viszonylag jól átkutatott tele­pülés mellett az olyan falvak voltak többségben, amelyek­nek a határéban még nem járt régész, tenát mintegy fehér foltjai maradtak a térképek­nek. Ilyen előzmények, után s ezeknek tudatában a hetvenes évekbem kezdtek hozzá a Ma­gyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének és a Pest Megyei Múzeumigazga­tóságnak a munkatársai a te­rület tervszerű átvizsgálásá­hoz. A hatalmas vállalkozás a Magyarország Régészeti To­pográfiája című nagy össze­foglalás keretében a Magyar Nemzeti Múzeumban és az or­szág múzeumaiban őrzött le­letanyag és a rájuk vonatko­zó dokumentumok számbavé­telével kezdődött. Hosszú és nem látványos nyomozómunkába került a több évtized óta a múzeumok­ba szállított tárgyak pontos lelőhelyének • kiderítése. Oly­kor az ország más tájaira köl­tözött találók vagy leszárma- zóik segítségével sikerült a további kutatás. Vannak meg­oldatlan problémáink is. Nem tudtuk például kideríteni, hol volt a múlt századvégen élt Szekeres István csörögi szőlő­je, ahol 1896-ban kiemelke­dően szép X. századi kardot találtak. A legkisebb informá­ciót is köszönettel fogadjuk. A kutatások legfontosabb ágát az eddig teljesen isme­retlen lelőhelyek felderítése jelenti. A szántásban még a több ezer éves települések he­lyét is elszíneződött, általá­ban sötétebb vagy hamuszür­ke foltok jelölik, amelyekben a leégett épületekből szárma­zó tapasztásdarabok, kő- és Társadalombiztosítás Információs szolgálat A Budapesti és Pest megyei Társadalombiztosítási Igaz­gatóság. valamint két kiren­deltsége Cegléden és Vácott 1988. január 4-től informá­ciós szolgálatot szervezett az új társadalombiztosítási jog­szabályokkal kapcsolatos ál­talános tájékoztatás nyújtása céljából. A személyesen meg­jelenő ügyfeleket Budapesten az igazgatóság VIII., Mező Imre u. 19/A, fsz. 3. szobájá­ban fogadja az információs szolgálat, munkanapokon: reg­gel 7.30 órától délután 15.30 óráig. Szerdán délután 18 óráig, pénteken délután 14 óráig. Az érdeklődők telefonon az alábbi számokon kaphatnak tájékoztatást: betegségi-anya­sági ügyekben: 140-682; járu­lékügyben: 330-509/153 mel­lék; kisiparosok, magánke­reskedők biztosítása és járu­lékügyeiben: 330-509'446 mel­lék; öregségi nyugdíjügyben: 330-509/143 mellék; rokkant­sági nyugdíjügyben 330-509/149 mellék: tsz-tagok, kisiparo­sok. magánkereskedők nyug­díjügyeiben: 330-509/147 mellé­ken. teljes munkaidőben. A társadalombiztosítási ki­fizetőhelyi ügyintézők részére telefonon információadás: 138-242 és a 339-514 számon, valamint a 330-509/531 mellé­ken. A nem társadalombizto­sítási kifizetőhelyi munkálta­tók számára: a 330-509/563 és a 330-509 564 melléken adnak tájékoztatást. A váci társadalombiztosítá­si kirendeltség (Vác, Széchenyi u. 2., telefonon információt: 06-27-13-811 és 13-063 szá­mon; megjelenő ügyfelek ré­szére tájékoztatást az ügyfél- szolgálati irodán: hétfőn reg­gel 7.30 órától délután 18 óráig, kedden reggel 7.30 órá­tól déli 12 óráig, szerdán reg­gel 7.30 órától délután 16 óráig, csütörtökön, pénteken reggel 7.30 órától déli 12 óráig ad tájékoztatást. téglatöredókek, törmelékek, az elfogyasztott állatok csontjai és mindenekelőtt edénytöre­dékek figyelhetők meg. A még­oly apróra összetörött edény- cserepek azért fontosak, mert segítségükkel állapítható meg az elpusztult település kora. Az új lelőhelyek felkutatá­sát célzó terepbejárások több évet vettek igénybe. Tavasz- szal és ősszel dűlőről dűlőre bejártuk a területet, a telepü­lésre alkalmas helyeket baráz­dáról barázdára átfésültük. A mintegy 850 négyzetméter ki­terjedésű területen 800-nál több lelőhelyet fedeztünk és térképeztünk fel. A terepbejárásra alkalmat­lan erdőkben sok segítséget kaptunk az erdészektől, a ter­mészetvédelmi őröktől és az erdei munkásoktól, összesen 1030-ra emelkedett a régésze­ti leleteket tartalmazó terüle­tek száma. A lelőhelyekről ed­dig közel 30 ezer tárgy ke­rült múzeumba. Ezt a hataU más anyagot a lelőhelyek sze­rinti csoportosításban dolgoz­zuk fel. és a Magyarország Régészeti Topográfiája máso­dik. Pest megyei köteteként tervezzük a kiadását. Az őskortól a török kor vé­géig terjedő időszak lelőhe­lyeit községenként tárgyaljuk, s a rájuk vonatkozó adatok összefoglalása, a leletek leírá­sa mellett térképen ábrázol­juk a lelőhelyeket, de bemu­tatjuk a legfontosabb objek­tumok — földvárak, templo­mok, kolostorok — felméré­sét, sőt, a legjellemzőbb lelet- anyag fényképeit is. A régé­szeti anyagot kiegészítő kö­zépkori és török kori írott forrásokat is felhasználtuk. így sikerült megtalálnunk a tatárjárás vagy a török uralom elpusztította falvakat, leg­többjének kiterjedését, telepü­lési szerkezetét is megálla­píthattuk. A cserepek egyér­telműen vallanak: az Árpád­kor legelején sűrű település- hálózat jött létre, ám a leg­több falunév csak a megtele­pülés után 2—300 évvel került bele az írott forrásokba. Csak a régészet tudósít azon kis te­lepülésekről, amelyekről még írásos feljegyzés sem akad. A befejezéshez közeledő munkát az idén átadjuk az Akadémiai Kiadónak, amely nemcsak a régészek, hanem hazánk múltjának hűséges fi­gyelői számára is útmutató­ként szolgál. Van azonban még praktikus, hasznos érde­me is: az építkezések és a földmunkák tervezésében a le­lőhelyek megbolygatása eleve elkerülhetővé válik. A munkaközösség tagjai: Dinnyés István, Kővári Klára, Kvassay Judit, Miklós Zsuzsa, Tettamanti Sarolta régészek, vezetője: Torma István régész. Torma István A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. EVFOI,y*M. 9. SZ*M 1988. JANUÁR 12.. Rrni) Majdnem minden ötödik A kút, amiből nehéz kimászni Itt nem operettet játszanak! Elfogyott az utolsó csepp „sampány” is, amiről pityókás hercegek és grófok éne­keltek. Már lefagy minden mosoly a gallér mögé do­bott féldecik láttán. A színpadok akadozó nyelvű po­jácái a valóságos utcán jönnek felénk. Tántorogva és csapzottan, üvegesen meredt szemmel, izzadtságtól fény­lő arccal. Vége a mulatságnak! Lépcsöházakban, szeny- nyes alkalmi szállásokon folytatódik az előadás. Es ez­úttal nincs nevetés, csak széthullott családok vannak, remegő kezek, nyögés és feneketlen álom. Alkoholisták vannak, és emberek, akik alkoholisták lehetnek. Tdpra állni Vagy ha a számok meggyő­zőbbek a beszédnél: Magyar- országon jelenleg 500 ezer al­koholistát tartanak nyilván, a rendszeresen alkoholt fo­gyasztók száma pedig 2 millió­ra tehető! Majdnem minden ötödik magyar ide tartozik ezek szerint! De létezik más megközelítés is. A 20. és 39. életév közötti elhalálozások 25 százalékában, a 40. és 49. életév között pe­dig 51 százalékban szerepel alkohol a halált előidéző okok között. Bizonyára tovább le­hetne folytatni ezt a sort, újabb és újabb nézőpontokból, ám legyen ennyi elég. Az alkoholisták számát te­kintve Vác az országos átlag­tól nem tér el. Az itteni bete­geken kívül jó néhány terület alkoholistáit kezelik a Szönyi Tibor Kórház II. pszichiátriai osztály addictológiai részlegén. Hogy milyen eredménnyel? — A részleg egy éve műkö­dik, ez idő alatt 397-en fordul­tak meg itt — tájékoztat dr. Fodor Miklós, a részleg veze­tője. — Közülük 190-en feküd­tek be önként, a többiek köte­lezve voltak a kezelésre. Saj­nos 50 ágy áll csupán ren­delkezésünkre. ami rendkívül lerövidíti a kezelési időt. Át­lagban 47 nap elteltével en­gedjük haza a betegeket. — Gyógyultan? — Erre nem lehet egyértel­mű igennel vagy nemmel vá­laszolni. A munkánkban nem a pszichoterápia dominál, el­sődleges célunk a biológiai talpra állítás, az alkohol elő­idézte máj- és szívbántalmak enyhítése, az. idegrendszeri ká­rosodások kezelése. Ennek ér­dekében mindent elkövetünk, a pszichés helyrehozatalra vi­szont nincs elég idő. hisz any­A KÖZELMÚLTBAN a volt ellenállók és antifasiszták ta­lálkozót tartottak a városi pártbizottságon. Az én talál­kozóm a véletlen műve volt: Vámosmikolán az utcán régi ismerősökkel, barátokkal talál­koztam. Korábban nem tud­tam róluk, hogy a régi Gör- gei-partizáncsoport tagjai, akik 1944 őszén Vámosmiko­lán tevékenykedtek: Kiss Mi­hály és két társa. Nagy József, dr. Gyuricsóny Mihály igen sűrűn megfordulnak a köz­ségben. Mint régi ismerősök üdvö­zöltük egymást, és kérésemre Kiss Mihály — aki az ellenál­lók szövetségén belül a Gör- gei-csoport titkára volt, és az ellenállók szövetségének el­nökségi tagja — elmondta, hogy már 12 éve tartják a kapcsolatot az úttörők szövet­ségével és amióta &z iskolák­ban szokás lett a vándortábo­rozás, rendszeresen kijárnak Vámosmikolára, hogy a gyere­keknek az 1944 őszén itt vég­zett tevékenységükről és mai életükről beszéljenek. Akkor velük tartottam. A vándortábor bázisa az is­kola egyik termében volt be­rendezve. A gyerekek szeretet­tel köszöntötték a veteránokat (Valamikor ők is ebben az épületrészben voltak elszállá­solva.) Ezután Gyuricsány Mi­hály beszélt a II. világhábo­A múlt tanúi Az új nemzedék se felejtsen rúról, és keresetlen, egyszerű szavakkal mondta el az 1944 őszén velük történtek egy ré­szét, azt, hogy hogyan segí­tették a szovjet katonák har­cát. és hogyan tartották a kapcsolatot a lakossággal. Aztán Kiss Mihály, aki munkásgyerekként került Bu­dapesten az ellenállók csoport­jához. még talán egyszerűbben magyarázta el a gyerekeknek, hogy hogyan kerültek Vámos­mikolára. mi volt ezzel a cél­juk. hogyan váltak a szovjet katonák segítőivé. (Ne gon­dolja senki, hogy annak ide­jén a csoport tagjai kommu­nista meggyőződésből, a kom­munista eszmétől vezérelve lettek ellenállókká. Azt tudták viszont, hogy hova tartoznak, és nem akartak a németek ol­dalán a szovjet hadsereg ellen harcolni. Meg akartak a há­borútól szabadulni.) Vámosmikolán kerültek va­lóságosan kapcsolatba a szov­jet katonai felderítéssel, az ellenállás más tagjaival, és lettek valóban ellenállók. Ek­kor még igen fiatalok voltak és sokan Erdélyből jöttek, származtak. Hogy a mozga­lommal mégis kapcsolatba ke­rültek, abban komoly szerepe volt Mikó Zoltán volt repü­lős századosnak, aki abban az időben a Horthy-hadsereg ve­zérkarában dolgozott. Ez az ember segítette őket abban, hogy azt a vonatot, amivel si­került a fővárosból kijutniuk, ellopják, ehhez ő biztosította a nyílt parancsot. Amikor már Vámosmikolán a szovjet katonai felderítéssel kiépítették a kapcsolatot, mondta Kiss Mihály, a Gör- gei-csoport tagjainak felderí­tő szerepet kellett betölteniük Ilyen irányú feladatot több esetben hajtottak végre, több­ször kellett átjutniuk a front­vonalon más szovjet alakulat­hoz különböző hírekkel, ök szervezett tűzharcban nem vettek részt, de ha arra szük­ség volt, használták fegyverü­ket. így haltak közülük töb­ben hősi halált, akik most a vámosmikolai temetőben nyugszanak. Jelenlegi életükről a gyere­keknek, akik az abaújszántói Iiosvay-Selymes Péter Általá­nos Iskola tanulói voltak (ve­zetőjük K. Szabó Mária orosz szakos és testnevelő tanár volt), elmondták, hogy mind­hárman és a volt csoport több tagja is Budapesten élnek, legtöbbjük nyugdíjas, kéthe­tenként találkoznak egymással az ellenállók szövetségében. Elbeszélgetnek. meghatároz­zák a következő feladatokat. Évente pedig egy alkalommal a szövetség tart értekezletet, ahol mindenki beszámol mun­kájáról. AZ ELŐADÁS és a közvet­len beszélgetés után a gyere­kek megnézték az ellenállók emlékművét, amit a község készíttetett, ezután pedig el­mentek a községi művelődési házba, ahol megnézték a mú­zeumban a Görgei-csoport tevékenységéről készült fény­képeket és dokumentumokat. Itt a gyerekek a múzeum meg­tekintése után emlékkönyvet kaptak, amiben az ellenállók tevékenységéről van szó. Koroknai Gábor nyian várnak az ágyakra. Azt lehet mondani, hogy ha egy alkoholistát be akarunk fek­tetni, egy másikat fel kell ál­lítani. A betegek reszocializá- lását tehát a gondozóhálózat és a volt alkoholisták klubjai folytatják. — De csak azt lehet folytat­ni, amit elkezdtek... — Természetesen már ná­lunk megkezdődik a betegek visszasegítése az életbe, a ter­melőmunkába. Osztályunk szocioterápiás osztály, amely­nek szervezője, szellemi atyja dr. Varga Lajos főorvos. Az ő érdeme az a rehabilitációs program, amiben a gödi tsz kitűnő partnernek bizonyuLt. Eszerint 20. gyógyulóban le­vő alkoholista a tsz egyik üzemegységében dolgozik. — Ez tulajdonképpen „köz­tes állapot”, akklimatizációs fázis a kezelés és az otthon között. Szó volt, szintén a tsz-szel karöltve, egy úgyneve zett védett szállás létrehozá­sáról. A tervek alapján a ter­melőszövetkezet egyik épületét éjjeli szanatóriummá alakítót ták volna át, így oldva meg egy helyen a betegek munkába állítását és elhelyezését. „Normál ivó” — Miért ez a „volna”? — Mert az osztály és a gö­diek által közösen benyújtott pályázatra még csak nem is válaszolt a megyei alkoholéi lenes bizottság. Pedig a költ­ségek jelentős hányadát a tsz magára vállalta. — Maradnak tehát a mosta­ni lehetőségek. Az itteni ke­zelés mellett hányán szoknak le az italról? — Szomorú, de azt kell mondanom, tökéletes abszti­nenciát nem hirdethetünk. A betegek körülbelül 50-60 szá­zalékánál nem tudunk terápiás eredményt elérni. A kórház­ból kikerülve a páciensek életkörülményei döntően nem változnak. Marad ugyanaz a szociális környezet, ugyanaz a munkahely, ráadásul a legtöbb alkoholistának társadalmi be illeszkedési zavara van Egyet tehetünk, megpróbáljuk eze­ket az embereket normál ivók­ká átnevelni. — Ez mit jelent? — Normál ívásnak azt ne­vezzük. amit a társadalom még tolerál. Ez orvosilag 60 gramm alkoholt jelent napon­ta. de például bortermelő, bor­ivó vidékeken azt is „normál” ivónak tartjuk, aki ennél töb­bet fogyaszt. A lényeg, hogy a családját, a környezetét ne veszélyeztesse ezzel. Ötven-hatvan százalék. Azért ez rettentő magas arány. Percházi Péterné, a tanács hatósági osztályának előadója még ennél is nagyobb -szá­mokról beszél. — Az általunk elvonókúrá­ra kötelezettek majdnem kivé­tel nélkül újból visszatérnek. Vaskos aktakötegek jelzik, hogy néhányan már nem egy­szer vagy kétszer kerültek kórházba. Tavaly 84 alkoholis­ta volt kénytelen részt venni elvonókúrán. Persze sokkal több. a jogszabály megfogal­mazása szerint „rendszeresen és túlzott mértékben italozót” lehetne kezelésre kötelezni, ám hiányoznak ehhez a beje­lentések, melyek alapján az eljárást lefolytathatnánk. A család, a rokonok nem akar­nak belekeveredni ilyen ügyekbe, a munkahely fenyí­tésekkel, esetleg elbocsátással sokszor elintézettnek tekinti a dolgot. Előfordul, hogy az ita­lozást foglalkozási ártalom­ként véleményezte a munkál­tató. — Nem érzi úgy, hogy túl későn kerülnek ide az embe­rek? — kérdezem ismét dr. Fodor Miklóst. — Valóban jobb lenne mi­nél korábbi stádiumban ki­emelni az alkoholistákat. Mi azonban csupán akkor talál­kozunk velük, amikor nincs más kiút, csak a kórházi gyógykezelés. Éppen ezért en­nek elkerülése érdekében olyan fontos az alkoholizmus megelőzése, enyhébb irányba terelése össztársadalmi szin­ten. Szükség van a viselkedé­si minták megváltoztatására mind a családban, mind a társas érintkezések területén általában. Ne csak az italozás legyen az egyetlen társasági kapcsolat az emberek között. — Egyre fontosabbá kell válnia emellett a munkahely ráhatásának, és ami még szin­tén lényeges; célszerű volna változtatni az ivási szokáso­kon. Borivó nemzetből sör- és pálinkaivó nemzetté váltunk, pedig az utóbbjak veszélyeseb­bek a jóval több természetes anyagot tartalmai» bornál. Kimutatások bizonyítják, hogy az égetett szeszeket fogyasztók halálozási arányszáma jóval magasabb a borivó területeken élőkéhez képest. Még a mi körzetünkön belül is megfi­gyelhető bizonyos megosztott­ság. A dabasi körzetre például inkább a borfogyasztás jellem­ző, míg Vácott és az északi részen a tömény italok domi­nálnak. Zuhantam „Minden reggel úgy ébred­tem. mintha darabokra szag­gatták volna a testemet az éj­jel, Azután jöttek a remegé­sek. Izzadt a kezem, izzadt­ság folyt végig a gerincemen. Később, mikor megszűnt a re­megés, úgy éreztem, mozdulni sem tudok. Innom kellett! És zuhantam lejjebb, egyre lej­jebb egy rettenetes kútba. Iszonyatos volt!” — egy gyó­gyult alkoholista visszaemlé­kezései ezek. Hát ez az! Erről a rettenetes kútról van szó. A kútról, ami­ből kevesen tudnak kimászni. Annak az embernek sikerült. És a többiek? A kút félmillió foglya? Velük mi lesz? Falusy Zsigmond Iszapkotró gép A békésszentandrási Holt Körös-ágon bemutatták a ha­lászati szakembereknek, a horgászvizek kezelőinek a Körös Vidéki Vízügyi Igazga­tóság új, holland gyártmányú úszó kotrógépét A gép ki­sebb méretű csatornák, halas­tavak, halteleltetők, holtágak iszaptalanítására alkalmas. Egy forgó bontófej segítsé­gével 3 és fél méter mélység­ből is képes felszívni az isza­pot. s ezt egy rászerelt zagy­szivattyúval juttatja a partra. A gép óránként 240 köbméter iszapot képes kiemelni a me­derből. Az ára nagyon hamar meg­térül, hiszen a Körösök vi­dékén sok halastó és horgász­víz vár kotrásra. ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom