Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-02 / 284. szám
iHfsr .űrt, te. 1987. DECEMBER 2., SZERDA Ne csapják be a gyászolókat Ott, ahol sírjaink domborulnak Bár az ünnepelt filmszínész cs a világhírű tudós is osztozik halála után minden ember sorsában, mert tetemüktől az élőknek mielőbb meg kell szabadulniuk, azért ehhez a nagy költőnk által leírt igazsághoz azt is hozzátehetjük, hogy aki clctcben sokat fáradozott másokért, ahhoz lélekben, szívünk szeretetévcl akkor is ragaszkodunk, amikor testi valójában már soha többé nem lehet közöttünk. Az iránta táplált bensőséges érzelmeink külsődleges megnyilvánulásai közé tartozik temetésén a szertartás megrendítő pompája és sírjának gondozása is. Rend és kultúra Ez utóbbiakról azonban egyre többször csak feltételes módban szólhatunk. A Budaörsi Népi Ellenőrzési Bizottság legutóbbi ülésén, amikor a testület A temető rendje, közegészségügyi helyzete, a temetkezési kultúra változásai című jelentést vitátta meg, sok olyan megdöbbentő tény hangzott el, amelyek cáfolni látszanak Petőfi azon reményét, hogy Hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak. Az együk temetőben például meglepetve látta égy férfi, hogy idegenek boronganak édesanyja sírjánál. Közelebb lépve aztán megtudta, hogy a hantok alatt már az idegenek hozzátartozója pihen. Azt viszont már hiába kérdezte, hogy mi történt az ő édesanyjának a hamvaival és sírkövével. Hogy ilyen eset megtörtén- het-é — mondjuk — a pilis- vörösvári temetőben? Erre a helyi gesz — a temető gondozója — nyilvánvalóan azt felelné, hogy nem. Csakhogy ez a válasz azért nem hangozna eléggé meggyőzően, mert a jogszabály által kötelezően előírt sír- és sírboltnyilvántartó könyvet senki sem cezeti. [Ebben a könyvben a következő adatoknak kell szerepelniük; folyószám; a temetés vagy urnaelhelyezés napja; az elhunyt neve, születési ideje, a legutolsó állandó lakcíme; elhalálozásának oka és időpontja; a sírhelytábla (vagy urnafülke) száma; az eltemettető neve és címe; a síremlékre vonatkozó bejegyzések.] Ezen adatok pontos ismeretére főleg jogi konfliktusok esetén van nagy szükség, de más okok miatt is. A temetői rend hiányosságainak egyéb jeleivel találkoztak a népi ellenőrök az érdi temetőben, ahol évente négyszázhatvan holttestet hántolnák el. Itt a közegészségügyi veszélyeztetés háromféleképpen is előfordul. Szociális helyiségek hiányában a temető dolgozói — egy gondnok, egy takarító és két sírásó — ugyanabban a ruhában kénytelenek hazajárni, amely sajátos munkájuk során elszennyeződött. A halott- szállító gépkocsik belsejének mosása és fertőtlenítése a temetkezési vállalat helyi ki- rendeltségének vezetője szerint a temető főútjának végén, az utolsó kifolyócsapnál történik. A temető gondnoka szerint ez nem igaz, ő azt nem is engedélyezné. Minthogy a népi ellenőr nem nyomozó hatóság, bajosan tudná eldönteni, ki mond igazat. Ha a kocsi belsejét tényleg a temető vízcsapjánál mossák, baj, mert ott nincs szennyvízelvezetés; ha más közterületet használnak erre a célra, a baj még nagyobb a fertőzésveszély- miatt. Ámde még ennél is nyugtalanítóbbnak találták a népi ellenőrök azt, amit az érdi halottasháznál a boncolásokkal kapcsolatban tapasztaltak. Jóllehet dr. Korompay Mária főorvósnő, a jelentés előterjesztője szakemberként azt az álláspontot képviselte, hogy a boncolásnál nem keletkezhet ,.hulladék”, anélkül, hogy e teoretikus véleményt bárki vitatta volna, praktikusan megállapították, hogy az érdi boncteremben bizony keletkezik. s azt a ravatalozó közelében lévő konténerbe dobják. Ugyanabba a nyitott konténerbe. amelybe az elhunytak sírjait gondozó hozzátartozók is beledobálják az egészen másfajta hulladékot. Érzékenyebb lelkületű olvasóinkra való tekintettel csak a népi ellenőrök rendkívül tapintatos megfogalmazásával élhetünk: „o temetőt látogatókat kellemetlen meglepetések érhetik." E megborzongtató részletek után szólni kell a temetkezési kultúra hanyatlásának jeleiről is. A solymári temető halottasháza az úgynevezett „csövező” munkakerülők kedvelt tartózkodási helyévé vált, s ők a boncolóhelyiségből ellopták a bojlert, a vízcsapot, s törtek-zúztak. A kulturált szertartás dologi feltételeinek elsilányulásá- hoz társul a temetők dolgozóinak esetenként kegyeletet sértő öltözéke és viselkedése is. Egyes temetőkben a sírt az elhunyt hozzátartozóinak kell megásniuk, s abba a halottat is nekik kell elhantol- niuk, mert erre a munkára már nem akad vállalkozó. Érzelmileg nincs kiszolgáltatottabb ember annál, mint aki szeretteinek elvesztését fájlalja. Az ilyen emberek becsapása — a legenyhébb kifejezéssel is — arcátlanság. Márpedig ez történik például a népi ellenőrök megállapítása szerint Pilisvörösvárott minden olyan alkalommal, amikor a Pest Megyei Temetkezési Vállalat helyi kirendeltségének gépkocsivezetője és kocsikísérője szabadságon van. Bizony elkeserítő Ilyenkor ugyanis a vállalat Szentendréről küld helyettesítőket és a számlát úgy állítja ki, mintha az elhunytat nem egy-két kilométerre, hanem Szentendréről Pilis- vörösvárra szállította volna. Magyarán: a gyászolókkal fizettetik meg a vállalat dolgozóinak a szabadságát. Ezért kéri most a NEB a temetkezési vállalattól a túlszámlázások visszatérítését és a jogtalan gyakorlat megszüntetését. A budaörsi népi ellenőri vizsgálat csak a vonzáskörzet nagyobb temetőiben tapasztalható állapotokra terjed ki. A kisebb temetőkben meg rosszabb a helyzet — hangsúlyozták a testület tagjai. S ez bizony elkeserítő. Mert amilyen vegyes érzelmekkel szemléljük azokat az újabban emélt kriptákat, amelyek inkább az élők előtt való hivalkodást, semmint a bennük nyugvók iránti tiszta szeretetet érzékeltetik, épp annyira sajnálatosnak tartjuk mindazt, ami a végtisztesség megadásának helyén és idején megbotránkozást vált ki. Ápol és eltakar A magyar és az egyetemes história azt mutatja, hogy a szülőföld szeretete, a hazáért való áldozatkészség érzelme abból a tudatból is táplálkozott, hogy ott aludták örök álmukat az ősök, akiknek emléke összetartott és felemelt. A szülőföld ugyanis bölcső és sír, amely ápol és eltakar. Komolyabban kellene hát vennünk a Szózat intelmeit. Cseri Sándor Valaki biztosan rosszul jár Feloldhatatlan ellentétek? A kis nyereség is nyereség Óriások csatája? Vezérigazgatók a szoritóban? Lehetne még folytatni a címváriáció- kat, de a téma sokkal fontosabb annál, hogysem hangzatos címekkel dobálózzunk! De hát óriásokról van szó, hiszen a Csepel Autógyár, az Ipari Szerelvény- és Gépgyár nem tartozik a megyei kisvállalatok közé. Konfliktusuk azonban túlnő a vállalati kapcsolatokon, és egy sajátos helyzetre hívja föl a figyelmet. A további rejtélyeskedés helyett nézzük a tényeket. Az ISG 1972 óta vesz részt a közúti jármüprog- rambán. Mellső futóműveket, utánfutótengélyeket szerelt, illetve pillanatnyilag még szeréi össze a Csepel Autógyár számára. A gyár 10 év alatt megkétszerezte a tengelygyártást. Erre a növekvő ütemre a továbbiakban is szükség lenne, a két vállalat kapcsolata Is kifogástalan. Mégis most baj van, pontosan szólva baj lesz! Az ISG maglódi gyárában, ahol a tengelyek készülnek, az idei várható eredmény valamivel több lész,- mint 50 millió forint. Ez a szám így, önmagában nagyon imponáló, Pest megyei résztvevőkkel Virágkiállítás Kecelen A többéves hagyománynak megfelelően idén is megrendezik a Bács-Kiskun megyei Kecel községben az országos virágkötészeti versenyt és virágkiállítást. A december 4- től 6-ig tartó programban kistermelők, nagygazdaságok és virágkötők jelentkezését várták a rendezők. Az ifjúsági kötészeti versenyre nem volt Pest megyéből jelentkező, ám a felnőtt kategóriában nevezett kötők között találunk százhalombattai virágművészt is. A szombaton megnyíló virágkiállításra az ország legjelentősebb nagyüzemei között a Sasad, a Rozmaring, az Óbuda, valamint a Duna Termelőszövetkezetet is megtalálhatjuk. Különlegességekkel jelentkezett néhány faiskola, parképítő vállalatok, valamint a keszthelyi Biometod társaság. A házigazdákat a keceli Szőlőfürt Termelőszövetkezet képviseli. A téli időjárást is feledtető virágpará'dén előadások és szakmai tájékoztatók is elhangzanak; ennek keretében vasárnap délelőtt 10 órakor a solymári Rozmaring kertészei adnak felvilágosítást. Az egyéni kiállítók közt a hét helybeli virágkertész mellett monori, százhalombattai, továbbá egy holland szakember is be szeretné mutatni esztétikus sziromkölteményeit. A hét vége programjában több folklórbemutató, a felnőttek számára borkóstoló, az apróságoknak pedig Mikulás- fogatok indítása szerepéi. Harmaicssppek KOMOLY VEVŐ JAiasztó történetek tucatjait hallották arról, mi minden megeshet az új gépkocsi átvételekor. Ezért azután csak akkor adták fel az újsághirdetést, amikor az új Wartburg már átesett a tűzkeresztségen, azaz túl volt az első garanciális átvizsgáláson. A hirdetésbe azt vették bele, ami az igazság. Megkímélt, kilencéves Skoda 100-as, friss műszakival, új gumikkal eladó. Szombaton úgy öltöztek, ahogyan azt ilyen alkalomra illendőnek találták. Az adásvétel komoly dolog, meg kell adni a módját ilyesmiben is. Azután vártak, szólaljon meg a kapucsengő. Bözsi ugyan aggodalmaskodott, és ha nem jön senki; de ő leintette. Majd lesz új gazdája a kisöreg- nek, a Skodának jó a híre. Ókkal. Ókét egyszer sem hagyta cserben, pedig mi mindent kellett kiállnia . ..! Ferencék építkezéséhez az ezer dologért való szaladgálást. Apuka nyugdíjas, ráér, tegye már meg ... S ő meg a kisöreg futottak. Amint a legkutyább télben is, amikor Balázs unokát kellett behordani a városi kórházba, kezelésre. S azok a szerpentinek Törökországban, Bözsi nem győzte hajtogatni, apus, ha innét egyszer lebukfencezünk ... ! Elsőnek egy fiatal nő csengetett be, mormolt. valamit a foga között köszönésként, ránézett az udvarra kihozott kocsira, azt sem kérdezte, mennyit kér érte, húzott egyet a vállán, és elment. Házaspár volt a következő, úgy tíz óra felé, rögtön elhadarták, dehogy maguknak, a gyereknek vennék, de nem ilyen roncsot. Ezt a férfi közölte megfellebbezhetetlenül, ő csak állt, mit feleljen, nem érdemes az ilyennek válaszolni. Bözsi persze már gyűrte a kezét, apus, látod, mondtam, ne kérjünk kölcsön, ha nem tudjuk eladni, akkor miből adjuk vissza a pénzt az öcsédéknek?I Hagyjad már, nyugtatta, de érezte, hogy az ő hangjában is ott bujkál a riadalom, tényleg, mi lesz... Tibinek azt ígérte, ebben a hónapban megadja a kölcsönt. Persze, akkor sem veszik a fejét, ha nem, de azért kellemetlen. Kellemetlen bizony. Na majd a következő! Dél felé érkezett. Olyan komoly embernek látszott. Bemutatkozott. Elkérte a kocsi papírjait. Motorház, csomagtér, belső. Gumik. A felszerelés. Mi van hozzá még? A, festék, az nagyon jó. S csak akkor, amikor mindezzel végeztek, kérdezte az árat. Ugye, az új gumik, mondta ő, számára is meglepően rekedtes, izgatott hangon, az akkumulátor két hónapja lett betéve, friss a műszaki vizsga ... Szóval mennyi, vágott közbe a férfi, ő megmondta, negyvennyolc, A másik biccentett a fejével, mint akit nem lep meg az összeg, ki is mondta, reális, nagyjából reális. Ö úgy kalkulált, ha negyvennyolcat kér, akkor talán negyvenötért sikerül eladni a kisöreget. A férfi azt mondta, maga lefelé indul, én meg majd negyventől fölfelé, s valahol összetalálkozunk. Megrebbent benne az öröm. Túlesnek a gondon? Ha nem negyvenöt, akkor negyvennégy. Ö enged négyet, a másik ad négyet. Mondjuk. Es ha negyvenhárom? Tibiéktől ötvenet kértek. Akkor bizony már szépen ki kell toldani azt a negyvenhármat... Egy órán belül itt Vagyok, mondta a férfi, el ne adja valakinek! (gyorsan megebédeltek. Vártak. A férfi '7 nem jött. Más sem. Szürkületkor Bözsi sírni kezdett, ő meg, idegességében, jól leteremtette. Majd megbeszéli Tibivel, késik egy kicsit a pénzzel, nem dől össze a világ. Majd hirdetnek újra, igaz, elég szépen megkérik annak a néhány szónak az árát. de mindegy, ha kocsira telt, akkor jusson arra is. Jó autó ez. Legfeljebb beleveszi a következő hirdetésbe, komoly vevőnek megkímélt... Igen, ez jó lesz. Komoly vevőnek. M. O. de rögtön csökken az értéke, ha kiderül, hogy ez az ösz- szeg még 5 százalékos árbevétel-arányos nyereséget sem jelent. Nem sok pénz, lévén, hogy ebből kell fedezni egyebek között minden fejlesztést. Félreértés ne essék, az ISG nem az 5 százalékos nyereségét kevesli; „kleine Fische gute Fische”, azaz a kis hal jó hal, tehát a kis nyereség is jó nyereség. Most jön azonban a DE! Igen, így, nagybetűvel és felkiáltójellel. Az ISG megkapta az 1983. évi árindexeket, amelyek értelmében a tengelyárak 11 százalékkal csökkennek, vagyis a járműprogramhoz nélkülözhetetlen szerkezeteket jövőre a régi ár 89 százalékáért adhatják csak el a Csepel Autógyárnak. Ez a 11 százalékos csökkenés — amiben a szigetszentmiklósiak természetesen teljesen vétlenek — 90 millió forintos eredményromlást, azaz jövőre végeredményben veszteséget okoz az ISG-nek. Persze megoldás lenne, ha az összeszerelendő tengelyek alapimportját a Csepel Autógyár vállalná át az ISG-től, megszabadítva a gyárat a több mint 600 millió forintos kiadástól. A 11 százalékos árcsökkenést így valahogy ellensúlyozni lehetne. Erre azonban a Csepel Autógyárnak sincs pénze és ezért nem vállalkozik az importra. Nem kívánunk most a kooperációs kapcsolatok részleteibe bonyolódni, hiszen a gyárak vezérigazgatóit azért fizetik, hogy megtalálják a megoldást. Inkább egy jelenséghez szeretnénk néhány gondolatot fűzni. Mert mit tegyen egy vállalati vezető, ha valamelyik gyártmányuk veszteségessé válik és nincs módjuk azt nyereségesre változtatni? Megszünteti a gyártást, és ha egy kissé bizonytalankodna. föllapozza az MSZMP KB 1987. június 2-i határozatát, amely szerint „a gazdaságtalan termelés... leépítését határozottabban kell folytatni. Azt a termelést, amely nem tehető gazdaságossá, meg kell szüntetni...” Mi kell még? Kiadni a rendelkezést! Csakhogy a helyzet ennél jóval bonyolultabb. Minden gyártmány valaminek a része. Hogy vállalati szempontból valami gazdaságtalanná válik? Attól még a végtermék lehet gazdaságos! Ha pedig vállalati szempontok alapján egy gazdaságtalan részegység gyártását megszüntetik, elszakad egy láncszem, és oda az a termék — esetünkben például az Ikarus autóbuszok —, amely sok „bedolgozó” munkájának eredményeként végső soron a népgazdaságnak hoz hasznot. Tetszik, nem tetszik, a csoportérdek szembekerül a népgazdasági érdekkel. És ebből ered a konfliktus. Egy vezérigazgató a vállalat első számú szolgálója. Feladata a cég felvirágoztatása és ha ezt nem teszi, munkáltatója, a vállalati tanács útjára bocsáthatja. Mégsem kapaszkodhat csak az íróasztalába, túl kell tekintenie a kerítésen és stratégiája kialakításakor figyelembe kell vennie a népgazdasági érdekeket is. Közvetve felelős is azokért. De mi történik akkor, ha a közvetlen és a közvetett felelősség egymással ellentmondásba kerül? Akárhogy is döntsön, a döntés nem lesz tökéletes — valaki mindenképpen rosszul jár —, de ezért nem ő a hibás. Ha ugyanis a gazdaságban feloldhatatlan érdekkonfliktusok alakulnak ki, akkor ott a körülmények a hibásak, csakis azok a körülmények, amelyek megváltoztatása nem vállalatvezetői feladat. Bonyhádi Péter Gyors ütemben Segít a bank A Magyar Hitel Bank Rt. igazgatósága programot fogadott, el a tartós fizetési nehézséggel küzdő gazdálkodó szervezetek helyzetének rendezésére. Ezzel kapcsolatban ifj. Nyers Rezső, a Magyar Hitel Bank Rt. ügyvezető igazgatója az MTI munkatársának elmondotta: a legutóbbi központi intézkedések hatására a bank rákényszerül arra, hogy gyors ütemben felülvizsgálja a legfontosabb tennivalókat a nehéz pénzügyi helyzetbe került partnereinél. Az MHB már korábban is jelentős erőfeszítéseket tett az ilyen vállalatok pénzügyi helyzetének rendezésére. A bank indította el a felszámolási eljárást a Veszprém Megyei Állami Építőipari Vállalat és több más kisebb szervezet ellen. Akkumulátorok Sülysápról A kis tel jesítményű Trabant-akkumulátoroktó! a buszok és az erőgépek indításához használatos 180 amper/órás áramforrásokig évente mintegy száztízezer darab különféle akkumulátor készül Sülysápon, az Unitechnika Ipari Kisszövetkezetben. Felvételünkön Fazekas Sándor ellenőrzi a Chloride rácsöntő automata készítette pozitív akkumulátorcella-rácso- kat. (Hancsovszki János felvétele) /
