Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-05 / 287. szám

1987. DECEMBER 5., SZOMBAT ZINHAZI LEVEL Mi van a cirkusz mögött? John Whiting abszurdizáló drá­mája, Az ördö­gök alapján szü­letett meg Ruszt József egzaltált, sokkoló rendezésében a Víg­színházban nemrég bemuta­tott háromfelvonásos tragé­dia: az Angyali Johanna. 1623 és 1634 között a francia Lou- dun városban valójában meg­történt eseményeket idéz fel a darab. Urbain Grandier, a Szent Péter-templom vikáriu­sa, akit Gálffi László alakít, máglyára kerül a 3. felvonás végén; egy, a történelemből jól ismert koncepciós per kö­vetkeztében. Addig azonban amíg idáig eljutunk, s szinte hallucinálni kezd a néző, s majdhogynem érzi az égő em­beri hús édeskés szagát, sok vér folyik a színpadon. Már a darab első másodper­ceiben egy akásztott embert láthatnak a nézők, majd a seborvos és a patikus levág­ják a fejet, s áltudományos, sötét középkort idéző tévkép- zeteiket megvitatva gyakorta felemelik, nehogy lankadni kezdjen a nézők figyelme. Ké­sőbb buja, túlfűtött szeretke­zésekben „gyönyörködhetünk”, majd egy kis maszturbáció és homoszexualitás, nemi erő­szak kereszttel... izgatja föl az erre fogékonyakat. Mindez ötletesen megszerkesztett, gör­dülékenyen mozgó, monumen­tális díszletek előterében, korhű, színpompás kosztü­mökben, illetve azok nélkül: alsónadrágban. Az előbb idézett horrorjele­netek ellenére sem riadok vissza a darab dicséretétől. Enenk oka pedig az, hogy minden túlzásnak funkciója volt. Felidézte — igaz talán sokak szerint erős naturaliz­mussal — a kort, amely a katolicizmus végelgyengülé­se. Újra föllángolt a sö­tét mágia, az ördögűzés a ha­talom eszközévé válva, s hiá­ba élt ugyanebben a korban Descartes, a nagy racionalista kételkedő, hiába Születtek meg legbelül az emberben íelvilágosodott, szabad gondo­latok. Ennek egyenes folyománya, hogy a tragédiában a legköz­vetlenebb és legszabadabb gondolatcsere-párbeszéde Grandier, Gálffi László és a csatornatisztító Szarvas Jó­zsef között jöhetett létre. Gálffi alkatilag is alkalmas a vikárius szerepére, s né­hány szóbotlás ellenére, izzó szemmel expresszíven játszott. Természetesen, aki sokat be­szél, annál nagyobb valószí­nűséggel vét, így az Angyali Johannát, az Apácza Zárda priorisszáját alakító Kútvölgyi Erzsébet szintén belegabalyo­dott egy-egy hosszabb szó kimondásába. Angyali Johan­nának a vergődését, az egy személyben meglévő angyali és gonosz ördögit, az ebben eleve meglévő végleteket, őrültséget kevésbé hitelesen közvetítette, mint a darab szá­mos, más szereplője. ' ielőtt folytatnám a sort, minden­képpen meg kell említenem, hogy régen láttam magyar színpa­don hasonló parádés szerep- osztást, huszonhárom megszó­laló szereplőt és a többi hú­szat, akik ügyesen mozogva hol táncoló ördögökként, hol angyali gyermekekként bené­pesítették a színpadot. Arisz­tokratikus, kegyetlenül szarkasztikus, fanyar gúnnyal fűszerezett a darab maga és a rendezői megjelenítés is. Min­dent egybevetve, ehhez felnő­ve, a színészi megformálás is mélyen átélt, hiteles, s ha kel­lett, groteszk, pantomimszerű- en eltúlzott volt. Ez leginkább a seborvos, Méhes László kí­sérteties játékában tükröző­dött, amit nyilván sugallt ma­ga a szerep, segített a jelmez: a földig érő zöld bársony má­guskabát, a lobogó fehér sál, s a maszkírozás, a csillogó ko­pasz fej. Partnere, a patikus, Harkányi Endre kicsit elhal­ványult mellette, ami úgy gondolom, a szerep adta lehe­tőségekkel is magyarázható. A gondolkodni tudó, ugyanakkor megnyilatkozni nem merő, in­kább a kocsmába hátráló, ve­zető pozícióban lévő embertí­pust kiválóan hitelesítette a város főbírája, Szatmári Ist­ván és Loudun polgármestere, Bárdy György. A verseivel to­lakodó, államügyész Pándy Lajos — aki mindenképpen szeretné elnyerni Grandier ke­gyeit, s még lányát, Pápai Erikát is felajánlja a népsze­rű papnak —, erőteljesebben megformálhatta volna a sze­rep kínálta karaktert. Mindenképpen figyelemre méltó Hegedűs D. Géza Bár­rá atya. szerepében, Lukács Sándor, a király louduni kü- lönmegbízottjaként, és Tordy Géza, aki Condé, herceget ala­kította. Hegedűs D. Géza, aki teljes természetességgel mo­zog csípőficamos járásával is a színpadon, az ördögűző pap, akit a hatalom hol felemel, hol eltaszít magától, érdekei­től függően. Megdöbbentő gyű­lölettel és egzaltáltsággal hiteti el, hogy milyen torzzá vál­hat egy testileg és szellemileg megnyomorított ember. Való­ban meg tudja valósítani a poklot itt a földön a maga, az embertársai és a világ iránti gyűlöletével. Riasztó fer­tő maga a zárda is, amely­nek élén Angyali Johanna a legbujább, legeltorzultabb sze­mélyiség, s ráadásul testi nyomorék. Úgymond a „sötét” közép­kori boszorkányüldözésnek vagy az exorcizmusnak a tu­datig hátterét, a középkor em­berének babonás, mágikus képzetrendszerét valóban ta­lán csak ilyen eszközökkel le­hetett értékeltetni, mint ami­lyeneket Ruszt József alkal­mazott. Természetesen mindig fennáll a lehetősége annak, hogy a nézők figyelmét elke­rülik azok a gondolatok, ame­lyek az ember igazi rendelte­tésére vonatkoznak, ami nem más — a darab szerint —, mint a magány és a halál. Esetleg elfelejtenek kapcsolni akkor, amikor a Lukács—/ Méhes—Harkányi jelenetben a hatalom képviselője a legol­csóbb eszközökkel félemlíti meg, s átveri a kisembert oly módon, hogy felmagasztalja. Lehet, hogy azok a gondola­tok is terméketlen talajra hul­lanak, amelyeket Bárdy és Grandier szájából hallhatunk, s a szerelem és a gyűlölet értelemmel szinte alig meg­közelíthető együtt létezéséről szólnak. N agyon valószínű, hogy a cirkusz, a parádé elnyomja a finomabb árnyalato­kat. Erre következtethettem a nézők felhördüléséből és kun­cogásaiból is, a legolcsóbb humor váltotta ki a legna­gyobb tetszést, csak ezek iránt mutattak érzékenységet. Per­sze, hogy cirkusz is, amit lát­hatunk, hogy telt ház legyen, s azért is, hogy megbotrán­koztasson, s aki erre hajla­mos, ne tudja a mélyebb ré­giókban húzódó filozófiát, az élet értelmét kutató szellemet érzékelni, s ne lásson bele a hatalom működésének anomá­liáiba és anatómiájába se. Üjj Írisz Bizonyító bulla Visegrádon az eredeti okirat A közelmúltban szenzációs régészeti felfedezésről írtunk: megtalálták a visegrádi első magyar királyi kápolnát, amelynek romjai a Pilisi Park­erdőgazdaság teniszpályája alatt rejtőznek. Ezzel bizony­ságot nyert a háromtagú mun­kacsoport feltételezése, amely szerint a kápolnát Zsigmond király idejében létesítették. Az idén nem kutatják to­vább a földet, azonban az ügynek mégis van folytatása: előkerült az 1525. június 27-én kelt pápai bulla eredetije, amelynek létezéséről eddig nem tudtak. Ebben V. Márton pápa jóváhagyta Zsigmond ki­rály intézkedését a Szent György-kápolnával kapcsolat­ban és egyházjogilag is szabá­lyozta az obszerváns (szigorú) ferencesek tevékenységét. A pápai bulla eredeti pél­dányára Budapesten, a feren­ces rend levéltárában bukkan­tak rá. Ez az esemény azért is nagy jelentőségű, mert így már azon néhány magyar ca- pella regia közé tartozik a visegrádi, amelynek meglelték alapító oklevelét. A visegrádi Mátyás Király Múzeum tervbe vette, hogy jövőre kiállításon mutatja be a kápolna építésének történe­tét — egyidejűleg az 1053-as alapítású Szent András-mo- nostoréval. Múzeumpedagógia Szentendrén jó lenne átörökíteni a mának Röviddel a Szabadtéri Néprajzi Múzeum bezárta előtt még gyermek­zsivajtól hangos a bemutatott Felső-Tiszavidék, Kisalföld és Nyu- gat-Dunántúl tájegység. Szentendre és környéke óvodáiból, iskoláiból idén is jó néhány csoport látogatott ide, hogy megismerkedjék a nép­mesékből már ismert szalmatetös házikókkal s a száz, kétszáz évvel ezelőtt élt falusi emberek életmódjával, szokásaival. Azok a pedagógusok, akik szívvel-lélekkel vallják, hogy népi kultúránk tárgyi és szel­lemi világát szükséges megis­mertetni tanítványaikkal, egy­két héttel előre jelzik, hogy mindezt múzeumunkban sze­retnék megalapozni egy mú­zeumpedagógiai foglalkozáson. Szívesen kalauzolom őket e régi, de még szerencsére nem elfeledett környezetben. A holt tárgyak közé parasztembere­ket, gyerekeket és állatokat varázsol képzeletünk. Az ekép- pen benépesült faluban pedig életre kel a szegényparaszt, a kisnemes és családja, a mol­nár vagy éppen a mándi re­formátus templomba igyekvő lelkész. A gyerekek fantáziáját megmozgató történetek, nép­dalok, kézműves foglalkozá­sok vagy a szerepek eljátszá­sa teszi színessé ezeket az al­kalmakat. A pedagógusok ki­választhatják azt a témát, amit a soron következő olva­sás-, rajz-, ének-, környezet-, történelem-, vagy más órához kapcsolódónak tartanak. Ilyen például az a foglalkozás, me­lyen figyelemmel kísérjük, az elvetett magból hogyan lesz kenyér, vagy a kendernek mi mindenen kell keresztülmen­nie ahhoz, hogy vászon készül­hessen belőle, s még sorolhat­KÉRa D I Ó F I GYELŐ m KÜLFÖLDI TUDÓSOK. Először azt hittem, hogy va­lamelyik konyhában lekozmált a rántás. Aztán egészen hatá­rozottan éreztem a füstszagot a lakásban. Mit mondjak, nem éppen megnyugtató érzés ez a kilencedik emeleten. Azonnal az ablakhoz szaladtam. Körül se kellett néznem, megállapít­hattam, honnan ered. A háztól néhány méterre — befejezvén sokat szidott mun­kájukat — szedelőzködni kezdtek az építők. Amit le­hetett, már elszállították a teherautók, dömperek. Ám a szemetet egy fa alá hordták. Néhány nap alatt tisztes ku­pacnyi halmozódott föl. Sajá­tos módon akarták ezt eltün­tetni — fölgyújtották. Lángolt a több méter magas élő fa is. Maradék levelei pöndöröd- tek-zsugorod tak. Tehetetlen keserűséggel néz­tem a jelenetet. Kit hívjak? Tűzoltót? Tanácsot? Észbe kaptak azonban a munkások, s csöbörben-vödörben vizet hordtak. Nemsokára már csak füstölögtek a megfeketedett ágcsonkok. ötödiknek értem a drótke­rítéshez, amely körülzárta az építési területet. Ez sem hajt már ki tavasszal — állapítot­tuk meg a lakótársakkal, s mustrálgattuk a körülötte ál­ló fákat is. Mert hiszen az ijedelem után második gondo­latunk az ezek iránt érzett aggodalom volt, amely nem alaotalan. Nem ezzel a témával fog­lalkozott ugyan a Bartók rá­Jelenct az előadásból. Középen: Kútvölgyi Erzsébet dió Külföldi tudósoké a szó című sorozatának szerdai adá­sa, de mégis érdemes volt meghallgatni. Dr. Philipp Burkart, drezdai akadémikus beszélt a fákról, amelyek — mint mondotta — kimeríthe­tetlen nyersanyagkincseink. Amerikában készítettek belőle először cellulózt 1857-ben, s még napjainkban is újabb és újabb hasznosítási módját fe­dezik föl. Egészen magával ragadott a tudós lelkesedése. Azonban el­vette a kedvemet egyetlen adat. A kitermelt mennyiség­nek hetven—nyolcvan százalé­kát pótolják csak. Ám évtize­dek telnek el, míg a cseme­tékből feldolgozható nyers­anyag lesz. Ä magyar erdők állapotáról hallottam már derűs nyilat­kozatot vezető szakembertől, s hallottam már megdöbben­tő tényeket — szintén illeté­kestől. Ilyen tehát a reális össz­kép? ZSÄK ÉS FOLTJA. A Petőfi rádió sorozatban je­lentkező programjának címé­ből senki nem következtet valamiféle szabás-varrás tan­folyamra. Csupán áttételesen gondolhat erre az ember, mert hiszen a házasságot is „toldoz- zák-foldozzák” olykor, hogy valamennyire ép maradjon. Szabd Orsolya házassági műsora haladóknak szólt. A bevezetőben amolyan tízpa- rancsolat-féle hangzott el (bár parancsolat lenne, akkor leg­alább végrehajtanák). Olya­nok, mint az egymás iránti udvariasság, türelem, becsüle­tesség, tapintat, elismerés. A beszélgetés résztvevői kö­zött azonban nem találkoz­tunk haladókkal, de még kez­dőkkel sem. A riporter egy középiskolába látogatott el. Olyan osztályba, ahol a hu­szonöt (ilyen ideális létszám is lehetséges?) diák közül ti­zenkilencnek a szülei elvál­tak. Ök vallottak keservesen megszerzett tapasztalataikról, s az azokból levont tanulsá­gokról. Valahogy azonban nincs ez rendjén. Igaz, egyre-másra eljut hozzánk a véleményük az éteren át, de vajon az érintettekhez — saját szüleik­hez — eljut-e? Pedig figyel­meztetéseik megszívlelendők! S talán a válás is kevesebb lenne. Vennes Aranka nám ... Szinte kimeríthetet­len a tárház, s csak a peda­gógussal vaíó megbeszélésen múiik a program. Őszi hagyományok ősszel, mikor a betakarítás volt soron, nagy örömömre több lelkes kis csapat is jelez­te érkezését, hogy az őszi ter­ményekből bábokat s más játékokat készítsenek. A szü­reti hangulatot népi játékok­kal idéztük föl, s újra átéltük mindazt, amit egy régi szüre­telő: a szőlőfürtöket leszed­tük, megtapostuk, megdarál­tuk, kipréseltük — természete­sen mi csak játékosan, gon­dolatban, de a helyszínt a Kis­alföld tájegység nyúli prés­színe adta. A táncos szüreti mulatság sem maradt el, ahol a szőlőtaposó táncokra jellem­ző ugrós motívumokat s más egyszerűbb lépéseket sajátít­hattak el a nebulók. A felszabadulás-lakótelepi óvodából régi ismerősként ke­resett fel Papp Kornélia óvó­nő, aki fáradhatatlan erővel és lelkesedéssel kíséri figyelem­mel az évszakoknak megfelelő népszokásokat, ünnepeket a reá bízott csöppségekkel, akik hosszú idő elmúltával is azt bizonyítják, érdemes. „Nelli nénivel” együtt tettük meg az első lépéseket négy évvel ez­előtt, amikor a ma már másodikos gyerekekkel a tél ünnepei közül a hagyományos farsangot elevenítettük föl. Ma már elmondhatjuk, hogy Szentendre minden iskolája él a lehetőségekkel, ami a mú­zeumpedagógiai foglalkozáso­kat illeti. A kapcsolatterem­tésre eleinte csak néhány ér­deklődő pedagógussal került sor, de azóta egyre többen ér­zik szükségesnek a rendhagyó, s mégis alapvető ismereteket nyújtó „néprajzi órák” beikta­tását. Ezek a múzeum zárva tartása alatt az illető iskolák­ban, óvodákban zajlanak, s így tesznek teljesebbé egy ma­gyar-, technika-, vagy egyéb órát. A felszabadulás-lakótelepi iskola ez évben különösen nagy érdeklődést mutat a néprajz iránt. Alsó tagozatosai is fe­lejthetetlen élményekkel gaz­dagodtak a közelmúltban, mi­kor a pásztorok, betyárok élet­módjával vagy a vásári ki­kiáltókkal, árusokkal kerül­hettek kapcsolatba az órákon, s tarisznyájukban egy-egy ku­koricababával térhettek haza. A Lenin úti iskolával Ju­hász Imre napközis tanár az „összekötőévek óta hozza múzeumunkba rendszeresen a nyári napköziseket, s hív tél­víz idején az iskolába, hogy megtanuljanak a diákok egy betlehemest. ő egyébként a napközis tanárok munkaközös­ségének vezetője, s így meg­hívott a november 19-ei to­vábbképzésre. Téli ünnepkör Mindannyian azt tartjuk a legfontosabbnak, hogy ne csak elméleti, hanem főleg gyakor­lati segítséget kapjanak az idejáró pedagógusok, akik a napközis gyerekek életét szí­nesíteni, gazdagítani szeret­nék. Itt sor került arra, hogy karmantyúbabán gyapjúbábo­kat, szövőkereten öveket ké­szítsünk, s az ötujjas fonás valamennyi változatát megis­mertessem a jelenlevőkkel. Kedvező alkalom kínálkozott arra is, hogy újabb iskolák­kal kerüljek kapcsolatba, ahol igénylik a népszokások, mesterségek játékos megis­mertetését. Kitágult a kör Dunabogdányra, Leányfalura s Budakalászra is. Ezután a téli ünnepkör al­kalmait vesszük sorra. Decem­Hogyan lesz kenyér az elvetett magból? Ez már majdnem az utolsó fázis: dagasztják a tész­tát a sonkádi parasztház ke­mencéjénél bér 6. — Miklós napja, más néven Mikulás, amelyet min­den apróság szívrepesve vár. Bár manapság egyre erősebb a Képzavar a gyerekek fejé­ben, amikor hallják azt is, hogy a Télapó hozza a ka­rácsonyfát Mikuláskor (egy füst alatt elintézve mindkét ünnepet), vagy Hótündér ér­kezik havas szánon kezében a fenyőfával. Mindez nem vol­na baj, ha csak a mesei kép­zelet, a csodák világának il­lusztrálására szolgálna. Leg­alább azokat az ünnepeinket igyekezzünk a magyar nép­szokás szerint megtartani, amelyek még élnek, hisz így is egyre kevesebb időt és fi­gyelmet fordítunk ünnepeink­re. Iskolás betlehemesek Ne felejtsük, hogy az utá­nunk következő nemzedékek­nek is lelki szükséglete lesz az ünnepi hangulat s a szere­tet. Kis barátaimmal úgy vár­juk a Mikulást, hogy megtud­ják, kiről s hogyan kapta ez a nap nevét. December 13. tá­jékán felidézzük a Luca-napi szokásokat, a „kotyolást”, s más pajkosságokat, amelyeket régen a legények ilyenkor mű­veltek. A karácsony előtti ado­mánygyűjtő szokások java része a betlehemi történethez kapcsolódik. Az óvodásokkal csak a fő részeit kísérjük figyelemmel a betlehemes játéknak, a szálláskérést, a pásztorok ébredését az angyal jelenésére, majd az ajándéko­zást. Az iskolásokkal már szö­veghűen keltünk életre egy- egy tájegységre jellemző bet­lehemest. A budakalászi központi is­kola harmadikosait nem fél­tem már, ők is szívesen meg­őrzik népszokásainkat. Nagy­ban meghatározza az oSztály érdeklődését Szabó Ferencné magával ragadó, igazi peda­gógusegyénisége, aki a furu- 1 .'/ázástól a néptáncig, már ed­dig is sok érdekes dologgal is­mertette meg tanítványait. Ügy érzem, örömteli és sze­rencsés találkozás volt, ami­kor az eső ellenére is elhozta osztályát a múzeumba egy októberi napon. Olyan kap­csolat szövődött a gyerekek és köztem, ami a legtermé­kenyebb talaja lehet a későb­biekben az együtt gondolko­dásnak, együtt játszásnak. így született az ötlet, hogy a legkedvesebb ünnepre, a karácsonyra együtt készülünk. A betlehemes játékban az egész osztály részt vesz, ki angyal, ki pásztor, a rátermet­tek pedig Heródes, József és Mária lesznek. A karácsonyi történetet házról házra elját­szó budakalászi kisdiákok ere­deti népi betlehemes alapján keltik életre. Sok családban jelentene örömöt, ha ma is megjelennének a betleheme­sek, jó volna ezt a hagyo­mányt is . átörökíteni a ma emberének. Iiustáné Hegyi Füstös Ilona a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum munkatársa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom