Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-05 / 287. szám
Äi igazgató példátlan ötlete Tulajdonképpen annak a diáknak köszönhető az egész, aki egy napon bekopogtatott Zaremba. Gyulához. Nem mást kért az igazgató úrtól, mint hogy engedje át a barátja után a Csepel Autógyár tanműhelyébe. Ott ugyanis megismerheti a legmodernebb gépeket is, míg a szakmunkás- képzőben csak ósdi masinákon dolgozhat. Na jó — így az igazgató —, ez a fiatalember menjen, ha akar, de mi lesz a többiekkel? Ezen a kérdésen alaposan elgondolkodott Zaremba Gyula. Arra a következtetésre jutott, egyáltalán nem jó az. hogy az iskolából kikerülő gyerekek nehezen találják meg a helyüket. Miközben az ipar mindinkább jól képzett, gyakorlati ismeretekkel is rendelkező fiatalokat keres, addig a Szigetszentmiklósi 208- as Számú Ipari Szakmunkás- képző Intézet és Szakközépiskola nem képes megfelelni ennek az igénynek. A tanműhelyben dolgozó gépek ugyanis az ötvenes-hatvanas évek műszaki színvonalán állnak. Pénz viszont nincs a fejlesz-, lésre. Ám az is nyilvánvaló, hogy ezzel nem lehet elintézni a dolgot: pénz jövőre se lesz több! Eszébe jutott az is, hogy az Ipari Minisztérium programjában előkelő helyre került a szakmunkásképzés javítása, s hogy bátor kezdeményezésre ösztönzik az iskolákat. Ezért aztán Zaremba Gyula bátran kezdeményezett. Hozzásegítette ehhez egy újsághirdetés is. Azt olvasta ugyanis, hogy a Budapest Bank Rt. lízingszerződést kínál a támogatni érdemes beruházásokra. Márpedig az támogatásra érdemes, hogy egv ilyen kölcsönből fölfejlesszék a tanműhelyt. A korszerű gépekkel termelt árük ellenértékéből pedig vissza lehetne téríteni a hitelt... Egyedülálló próbálkozás ötlete fogalmazódott meg, s ezért Zaremba Gyula nem volt biztos benne: hogyan fogadják ezt a banknál? Esetleg kinevetik? Nem nevették ki, éppen ellenkezőleg: fantáziát láttak a dologban. Elvi megegyezés született arról, hogy a Budapest Bank Rt. négy évre, 126—136 százalékra hajlandó kölcsönözni a szükséges összeget, amennyiben ennek nincsenek jogi akadályai. Sőt, enyhítik a kamatterheket abban az esetben, ha a pénzt határidő előtt törlesztik. Ekkor kezdett igazán gondolkodni az igazgató, aki mögé felsorakozott az iskola tanári kara. Osztottak, szoroztak, s úgy látták, érdemes vállalni a kockázatot. Az iskola költségvetése évi 20 millió forint, s ebből kevés jut a tanműhely korszerűsítésére. Amennyit a szakoktatók irányításával megtermelnek a diákok, az sem nyom sokat a latba. A hitelfelvétellel viszont két legyet ütnek egy csapásra: az új gépek használatával a korábbinál több bevételhez juthat az iskola, a gyerekek pedig korszerű ismereteket szerezhetnek. S éppen ez a feltétele annak, hogy csökkenjen a holtidő, ami a munkába állás és a kívánatos teljesítmény elérése között eltelik. Az intézet évente nyolcszáznál több ifjú elméleti és gyakorlati képzését vállalja. Olyan szakmák leendő képviselőiét, mint a gép- és karosszérialakatos, az esztergályos, autó-, illetve autóvillamossági szerelő, szerszámkészítő, repülőgépszerelő és műszerész. A tanműhelyben eddig is vállalták IFA, ZIL és Csepel teherautók, illetve fődarabok nagyjavítását. Ez már megfelelő háttér ahhoz, hogy a lakossági szolgáltatásba is bekapcsolódjanak. A hitelből kiegészíthetik a szerszámparkot úgy, hogy teljes diagnosztikai sor álljon rendelkezésre. Mellette pedig vásárolhatnak t y számjegyvezérlésű szerszámgépet is oktatási célokra. Van egy másik variáció is. E szerint inkább 10 esztergagépet szereznének be és gépalkatrészek gyártásából fizetnék vissza a kölcsönt. Az előbbi esetben gyorsabb, az utóbbiban lassabb a megtérülés'. A szakmai haszon viszont így is, úgy is teljes. A lízingszerződés megkötésének azonban van egy jogi akadálya. Zaremba Gyula, mint igazgató, de még az egész tanári kar sem vehet fel ilyen kölcsönt a banktól. Az ügyletért a felettes szervnek, jelen esetben a Szigetszentmiklósi Városi Tanácsnak kell felelősséget\ vállalnia. Mint megtudtuk, a végrehajtó bizottság hamarosan napirendre tűzi a kérdést... —s—ó Ma még a régi gépeken dolgoznak a gyerekek. De ha nyélbe ütik a lízingszerződést... (A cim fölötti kénen.) Erdősi Ágnes felvétele Érdektelenek ? Szemünk előtt szélsebes hírvivők, fehér lovon száguldó követek vágtattak el a történelemkönyvben: a király összehívta az országgyűlést! Cromwell szavára megcsonkították az angol parlamentet, a francia polgárság, a harmadik rend képviseleti jogáért harcolt. A magyar reformkor idején Kossuth szónokolt lelkesítőén, 1944 decemberében pedig a félig még halott, a nyilas rémuralmat nyögő országban megszületett az ideiglenes nemzet- gyűlés. Az iskolában ezeken a példákon értettük meg, mennyire jelentőségteljesek voltak ezek az események, ahol az adott történelmi helyzettől függően, többé, vagy kevésbé demokratikus módon döntöttek meghatározó kérdésekről. A parlament nevet viselik azok a rendezvények is, amelyeket iskolákban, munkahelyeken kell megtartani, kiötlőik szerint azzal a célzattal, hogy fórumot biztosítsanak a fiataloknak. Ezek lennének az ifjúsági parlamentek. Mivel lebonyolításuk meghatározott időközönként kötelező, szerveződtek is szépen, de vajmi kevés sikerrel. „Érdektelenek, alulról jövő kezdeményezés nincsen, az ifjúságpolitikai kérdésekkel való foglalkozás ezzel be is zárul” — állapítja meg a KISZ Pest Megyei Bizottsága. Az eredménytelenségnek egyetlen oka lehet: azok, akikért megszületett, nem érzik magukénak a fórumot. Tömérdek rossz tapasztalat eredményeként vonták le ezt a következtetést. Ezért nem érzik, hogy az érdekeiket védenék, azért nem érzik a képviselet jelentőségét. Pedig a parlamentek szerepe történetük folyamán sokszor volt formális. Igazán hatékonnyá résztvevőik akarata tette. Mint ahogyan azzá teheti az idei és a következő év ifjúsági parlamentjeit is. Sorozatuk a napokban kezdődött meg és tart a jövő nyárig. M. L. Az a félmilliós követelés, amely Nagybörzsönyből érkezett a Pest Megyei Úttörőelnökségre, váratlanul érte a testületet és Bárdos István úttörőelnököt egyaránt. Papírok és felelősök Hideg vízre sem lenne elég Az álmoskönyvek szerint vízzel álmodni rossz jel. Pénzzel nemkülönben. A vízműtársulati számla ugyan egyik forrásmunkában sem szerepel a megfejtendő képek listáján, de ha logikusan következtetünk, túl sok jót nem ígérhet. Hát még ha a meglepetés ereje is fokozza hatását. dig, a felelősséggel együtt, eltűntek. — Az idén nyolc, jövőre 11,5 milliós költséggel számolunk — sorolja fejből az adatokat a község tanácselnöke, Glázer László. — 1988-ra már a fő gerincvezeték üzembe helyezését tervezzük, ezt vinnénk föl a táborig, a régi strand mellé, ahol most csak egy fertőzött kút van. A vízmüvet az úttörők nélkül is meg tudjuk csinálni, csak nem akarjuk kihagyni őket. Most megválthatnák a jogot arra, hogy rákössenek a vezetékre. Nem érdemes elszalasztani a lehetőséget. Mivel sokallják az ötszázezret, lenne rá mód, hogy az összeget a felére csökkentsük: forduljanak méltányossági kérelemmel tanácsunk végrehajtó bizottságához. De 250 ezer forint alá semmiképpen nem mehetünk. Eltűntek... A történet hónapokkal ezelőtt kezdődött. A Börzsöny vidéki község lakói megunták az állandó palackhordozgatást és úgy döntöttek, a XXI. század küszöbén talán nem túlzott igény, ha egészséges ivóvízre vágynak. Magad uram, ha szolgád nincsen! — látták be a régi mondás igazságát és vízműtársulatot alapítottak. A közeli vándortábori bázishely miatt a belépés lehetőségét felajánlották az úttörőknek is, akik a többi tagjelölthöz hasonlóan írásban nyilatkoztak arról, mekkora fogyasztást terveznek. A között adatok alapján állapították meg az országos vízügyi szervek, kitől mennyi hozzájárulást kell kérni. A táborra 500 ezer forintot kalkuláltak. A megyei úttörőelnökség viszont nem tudott és nem is akart ennyit fizetni. — A terület a Börzsöny vándortábor országos bázishelye — indokol Bárdos István —, csak nyáron, tehát évente legföljebb kilencven napon át használjuk. Egyszerre harmincán, harminckettőn laknak ott két- két napig, és ők is reggeltől estig a hegyeket járják. Mégis akkora fogyasztást állapítottak meg — húsz egységet, amikor egy egység napi öt köbmétert jelent —, amennyit akkor sem tudnának elhasználni, ha egész álló nap folyna a víz. összehasonlításként, a helyi lakosokra egy-egy egység jutott. és az ennek megfelelő 25 ezer forintot tíz év alatt kell kifizetniük. Az úttörőknek a maguk félmillióját három év alatt; de ha akarják, hamarabb is törleszthetik. Az ügy egyik érdekessége, hogy hiába törik a fejüket, se a helyi tanácsnál, se a megyei úttörőelnökségen nem emlékszik már rá senki, kicsoda és miféle adatok alapján töltötte ki annak idején a felmérő ívet, ekkora tengernyi vizet igényelve. A papírok peAtüdták lehet, hogy Samantha Foxszal Még átbújhatnak a tű fokán \ illiiIliikor tavasszal írt a Pest Megyei Hírlap a százhalombattai Magazin együttesről. A fiatal muzsikusokból álló zenekar számos próbálkozása — hogy megismertessék magukat a közönséggel — sikerrel járt, de gyakran ütköztek falakba. Az akkori írás címe is arra utalt, miszerint könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint vidéki zenekarnak megismertetnie magát a fővárossal, s azt követően az országgal. Edda és Color is csak egy-egy volt! S ha nincs hírnév, nincs pénz, akkor bizony hiányos a felszerelés is. Márpedig a banda csak jó cuccal szól úgy, hogy bolonduljanak érte a tinik, ez viszont sokba kerül. Vagy tíz esztendővel ezelőtt az Edda együttes vezetőjének felesége — mikor azon gondolkodott, hogy a legutóbb bevásárolt dolgok közül a a shure mikrofont vagy valamelyik kábelt adja gyermekének ebédre — mindig azt mondta figyelmeztetőül a barátnőjének: nehogy zenészhez menj férjhez, mert sohasem lesz pénzed! Legalábbis kezdőhöz soha! De miért e pesszimista hang? Aki kicsit is figyeli a rockzenei világot, tudja, hogy legutóbb a Csillag születik elnevezésű, nagyszabású tehetségkutató pályázaton a rock kategória legjobbjának kijáró helyezést a Magazin nyerte el. Egy bökkenő volt csupán, amit a kívtilálló is észrevett. Mikor a Poptarisznyában B. Tóth László sorolta, hogy a helyezettek milyen díjakat kaptak, s milyen meghívások, szerződések várnak a győztesekre, valahogy nem hallottam a Magazin nevét. Mert azért igazán nem panaszkodhattak a többiek: rádiófelvétel, videoclip, egyéves szerződés, s ki tudja, mivel jutalmazták a jókat. S a Magazin ? úgy látszik, itt is a személyes kapcsolatok számítanak — jegyzi meg az együttes énekese, mellesleg legidősebb tagja, a húszesztendős Molnár Attila. — Pedig mi igazán nem vesztünk össze senkivel. Lehet, hogy az a bűnünk, nem a pop kategóriában indultunk, mert ott gyenge csapatokat is jutalmaztak — nem tudom. Bár azért a hivatalos zsűrin kívül felfigyelt ránk más: ha nem is volt eredetileg ilyen díj kiírva, azért szereplésünk után megkaptuk az Adidas cégtől a legjobb színpadi megjelenésért járó kitüntetést. Nagy Ferónak is tetszett a műsorunk, s meghívott bennünket öt koncertjükre előzenekar- nak. Először december 26-án lépünk fel a Mester utcai sportcsarnokban velük. — Ezek szerint nem szívtátok nagyon mellre ezt a kis mellőzést? — Kaptunk mi már annyi pofont mióta zenélünk, hogy ez csak egy volt a sok közül. A hivatalos zsűrinek az a véleménye, hogy csak abból a műfajból, s abból a stílusból lehet pénzt csinálni, ami most fut. Olyan zenéből, ami hasonlít az R—Gó-éra, vagy az Első Emeletére. Ez így is van, de csak ma! Holnap már más kell a fiataloknak, s ennek a jelei már meg is mutatkoznak. Azok. akik nem annyira az üzleti szempontokat veszik figyelembe, hanem magát a zenét, a show-t, azok felfigyeltek ránk. Nincs még egy együttes, amelyik annyit játszott volna a Csillagfény diszkóban, a Petőfi csarnokban, mint mi. Egyre másra kapjuk a meghívásokat, s a Budapest Sportcsarnok szervezője azt mondta, ne csináljunk semmiféle programot január kilencedikére, mert nekik van szükségük ránk. Márpedig, mikor utánanéztünk a műsornaptárban, kiderült, hogy aznap Samantha Fox lép fel a BS-ben, s tudjuk, hogy vele együtt egy-két magyar zenekar is. Fantasztikus lenne, ha ez ösz- szejönne! I*kOr hallottam B. Tóth felsorolását, s azt, hogy nincs köztük a Magazin neve, azt gondoltam, ezután biztos elkeserednek a fiúk, hisz már korábban is volt olyan eset, amikor a jó eredményt elért zenekarok közül csak őket hagyták ki a tévéfelvételből, egy másik esetben csak ők maradtak le a gálaműsorról. Szerencsére, mint kiderült szavaikból, nem érnek rá szomor- kodni. Halljuk őket a rádióban, s remélhetőleg egyre több koncerten. Fiedler Anna Mária Ahhoz persze, hogy a helyzet megnyugtatóan rendeződjön. elsőként a tulajdonjogi viszonyokat kellene tisztázni. A tanácselnök szerint a 4769 négyzetméter nagyságú terület használati jogát ingyen és bérmentve átadták az úttörőszövetségnek Ök valóban évek óta rendszeresen táboroztat- nak a bázison, a telekkönyvben kezelőként viszont még mindig a községi tanács végrehajtó bizottsága szerepel. És a MUSZ, ha már nyerni nem nyer, legalább veszíteni nem akar anyagilag egy esetleges kisajátítás szenvedő alanyaként. Végül is úgy tűnik, a 250 ezer forintot elfogadja tárgyalási alapnak mindkét fél. De a számla címzettje akkor séma Pest Mégyei Úttörőelnökség, hanem a szövetség országos tanácsa. A tábor ugyanis, jóllehet a megye területén fekszik, országos bázishely, s mint ilyet, működtetésének költségei a KISZ KB-t terhelik. — Az idén biztos, hogy nem tudunk fizetni — hangsúlyozza Marton Kálmán, a xviagyar Úttörők Szövetsége országos táborozási-turisztikai központjának vezetője —, mert egy adott esztendő költségvetését az utolsó negyedévben ' nem lehet megváltoztatni. A jövő évre vonatkozó intézkedés különben is ügy szól, hogy a KISZ KB semmilyen fedezetien beruházásra nem ad pénzt. Ennek ellenére, mivel itt nem új, hanem már folyamatban levő beruházásról van szó, 1988-ra tervezhetnénk úgy, hogy ezt az összeget bekalkuláljuk. Ha a tanácstól valóban megkapjuk a méltányossági szempontok miatt a mérséklést, reális esélyt látok rá, hogy három éven belül kifizetjük a kért pénzt. laposabb Addig is — Bárdos István ígérete szerint — a Pest megyeiek valamiféle átcsoportosítás útján előteremtenek 50 ezer forintot, és megelőlegezve a KISZ KB-nak, átutalják Nagybörzsönybe. A következő két évre így egy-egy százezres tétel maradna, A vízműtársulat és elnöke, Séf esik Gyula ugyan számított az úttörők idén esedékes részletére, de a biztos 50 ezer még mindig jobb a bizonytalan 170 ezernél. Még akkor is, ha a csökkentés újabb gondokat vet fel. mert a hiányzó forintok pótlása további hitelekkel és magas kamatokkal terheli meg a társulatot. A KISZ központi és he’/i szervei az idén több millió forintot adtak vissza költségkeretükből; a megyei bizottság például 1,8 milliót, az úttörő- elnökség 180 ezret. Ez magyarázza, hogy egy akkora szervezet számára, mint a KISZ KB, gondot jelent 170, vagy akár csak 50 ezer forint átutalása. És a pénztárca jövőre még laposabb lesz. Mörk Leonóra
