Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-05 / 287. szám

M AG AZ LN Vörcskereszteseink küldötte Míg a mentő megérkezik ír Rendkívül szemléletesen be­szélt Juhász János gödöllői mentő-ápoló az elsősegély- nyújtó ismeretek elsajátítá­sának fontosságáról a vörös­keresztesek kongresszust meg­előző Pest megyei értekezle­tén. Torokszorító és megmo­solyogtató példákkal fűszere­zett felszólalásából érződött, szenvedélyesen hisz abban, amit csinál. Több mint két évtizede oktatja az elsősegély- nyújtást a vöröskeresztes tan­folyamokon. Elsősorban gye­rekeknek. Bár éppen a Ma­gyar Vöröskereszt közelgő kongresszusára tette azt a fel­ajánlást, hogy a Gödöllőn és vonzáskörzetében dolgozó gépkocsivezetők egyharmadát felkészíti vizsgára elsősegély- nyújtásból. Azokat, akik nem végeztek tanfolyamot, hiszen mindössze néhány éve köte­lező feltétele ez a jogosít­vány megszerzésének. A Vö­röskereszt megyei titkárának átnyújtott egy albumot fel­szólalása végén azok névso­rával, akiket már felkészített: 3670 nevet tartalmazott a kö­tet, s az előjegyzettek számá­ból következően 4000-re nő a számuk az, év végéig. Minden családban legalább egy — Nem segédmentősöket akarok kiképezni, hanem se­gíteni képes munkatársakat az országutakra, a családi ottho­nokba, akik talán életeket mentenek meg azzal, hogy tudják, mit kell tenniük a balesetet szenvedettel addig, amig a mentők megérkeznek. Meggyőződésem, hogy minden családban szükség lenne leg­alább egy ilyen gyakorlati tudnivalókkal felvértezett em­berre. Ezért is foglalkozom szívesen a gyerekekkel... Azt pedig, hogy egy gépkocsiveze­tő képes legyen rá. a legter­mészetesebbnek tartom — vallja és tesz is érte. Az ügyért, az emberért a maga lehetőségeivel. Szinte minden szabadidejét erre áldozza. Közismert em­ber Gödöllőn. A közvélemény tisztelete mellett érte számos hivatalos elismerés is. Kitün­tetései között van a Vörös­keresztes Munkáért arany fo­kozata. a Gödöllő Városért emlékplakett. S mint vörös- keresztes munkássága legna­gyobb elismerését említi a Munkácsy utcai Petőfi Sándor iskola ifjú vörös keresztesei­vel évekkel ezelőtt elért si­kert: országos elsők lettek az elsősegélynyújtó versenyen. Csak nevet a firtató kérdésen, hogyan jut ideje annyi ellen­szolgáltatás nélküli munkára A 24 órás szolgálat után egy ugyanilyen hosszú szabadnap következik — válaszolta. Meg­esik, hogy egyetlen napon há­rom helyen is vezet tanfolya­mot. Hozzátette: szerencsés ember, mert megértő háttere van. Az egész családja egész- ségügyis, kórházban dolgozik a . felesége, négy gyermeke, il­letve az egyik fia, akárcsak az apja, mentős. Használati utasítás az élethez — A mentőknél az oktatás szolgálati kötelesség is. De nem ezért csinálom, s tudom, a munkatársaim sem ilyen ér­telemben tartják kötelességük­nek, hogy részt vállaljanak a vöröskeresztes munkából. Aligha szolgálati kötelesség, hogy Juhász János a tanfolya­mok vezetése mellett azon tö­ri a fejét, hogyan könnyíthet- né meg a gyerekek számára az elsősegélynyújtás elméleti és gyakorlati teendőinek elsa­játítását. Tesztjátékot szer­kesztett, elsőnek a közlekedé­si balesetekhez. Eltökélt szán­déka, hogy ugyanezt a háztar­tási balesetekre is kidolgozza. Játékos módon ugyan, mégis­csak egy használati utasítást ad a gyerekek kezébe — az élethez. A Magyar Vöröskereszt szombaton összeülő kongresz- szusán ott lesz Juhász János is a Pest megyei vöröskeresz­tesek képviseletében. — Ha szót kapnék, arra hívnám fel a figyelmet, hogy az egyetlen elsősegélynyújtó tankönyv kizárólag a főváros­ra érvényes. Ahol egyébként is percek alatt a helyszínre ér­kezik a mentő. És vidéken? Ahol órákba telhet, mig kiju­tunk az úttalan utakon, s ahol ráadásul esetleg messze van a segélykérő telefon is. Nagy szükség lenne egy másik tan­könyvre. Kádár Edit Az Elnöki Tanács a Magyar Vö­röskereszt VII. kongresszusa alkal­mából kitüntetéseket adományo­zott a vöröskeresztes mozgalom aktivistáinak, eredményes mun­kásságuk elismeréseként. A kitün­tetéseket Németh Károly, az El­nöki Tanács elnöke adta át pén­teken a Parlamentben. A kitüntetési ünnepségen részt vett dr. Medve László egészségügyi miniszter, Gegesi Kiss Pál, a Ma­gyar Vöröskereszt elnöke és Han­tos János, a szervezet főtitkára. A kitüntetettek között volt dr. Kampós Katalin, a váci kórház csoportvezető gyermekgyógyásza, a szervezet váci városi vezetőségé­nek tagja, aki a Munka Érdemrend ezüst, és Madácsyné Somodi Má­ria, a Vöröskereszt ceglédi vezető­ségének titkára, aki a Munka Ér­demrend bronz fokozatát vette át. Szájtátva Kereken őszintén ssólva nincsen va­lami sok kikötése annak, hogy valaki teherautó-fuvarozóként iparjogositványt kapjon. S mert ebben a foglalkozásban rejlik a kövérebb kereset le­hetősége, nem csoda, ha a me­gyében fél évtized alatt meg­feleződött a szekérfuvarozók tábora, s a benzin- meg dízel­paripákra átnyergelteké ugyan­akkor megháromszorozódott. Ami arányaiban is, viszony­számként is jelzi, érdemes-e űzni ezt a mesterséget. S mert érdemes, érthetően sok a je­lentkező. S mert kevés a ki­kötés, érthető, a legtöbb je­lentkező megkapja az enge­délyt a tanácstól. A kevés ki­kötések egyike az, hogy az ipart óhajtónak legyen vezetői engedélye. Amit természetesnek tarthatunk. Ha nincsen vezetői engedély, nincsen iparjcgosítvány sem. Logikus. Ezért azután szájtát­va tapasztalja az ember, oly-/ kor at-átjut valaki-valami a logika gátján. Például mint Albertirsán az a személy, aki­nek volt iparengedélye, de nem volt vezetői engedélye. At-átjut a logika gátján azután az a logikátlanság is, hogy — amint ázt a megyében sok helyen hallani — a fuvarozó nem tud­ja (?), neki menetlevelet kelle­ne vezetnie, a pénztárkönyvet meg „elfelejti” elővenni né­melyikük .. . Kereken kimondható tehát, a kerekeken kenyeret keresők kö­zött kerül olyan is, akit kí­vülre kellene tenni a kerekek világán. A (ritkán) végrehaj­tott ellenőrzések ugyanis azt mutatják, legtöbbször a leg­többet kérők mellőzik az ad­minisztrációt, s legtöbbször ép­pen az ilyeneknél mutatkoz­nak súlyos gondok a járrrv műszaki állapotát illetően is. Kellene ez a kiíessékelés a ke­rekekről a szállíttató érdeké­ben, no meg azért is, mert akkor a (döntő) löbbség, aki tisztességesen teszi a dolgát, megszabadulna a gyanútól, hogy (talán) ö sem tfsztessé- ges. A szakma önérdeke lenne tehát ez a kitessékelés, ám egyetlen esetről sem tudunk a megyében (bár településen belül a fuvarozók nagyon is jól ismerik egymást), amikor a szakmabeliek kezdeményez­ték volna ezt a kitessékelést. MOTTÓ Le kell vonni a tanulságokat Beszélgetés Maczkó Józseffel, a ráckevei pártbizottság első titkárával Az ember már csak olyan, hogy a jót ha­mar elfogadja, természetesnek veszi — nem úgy a rosszat! Ezért nincs mit csodálkozni azon, hogy mostanában Ráckevén és környé­kén nem az a beszédtéma, hogy az utóbbi időben nem volt a körzetben alaphiányos ter­melőszövetkezet, hogy a kiskunlacházi Ég- szövnél jól mennek a dolgok, hanem arról, hogy visszaélések gyanúja vetődött fel a Kis­kunsági Állami Gazdaság, a ráckevei Arany­kalász és a szigetcsépi Lenin Tsz vezetőivel szemben. Hiba lenne ebből általánosítani, elhamar­kodott következtetéseket levonni, ám a kör­zet gazdasági eredményei mellett a fegyelem­ről és erkölcsről, a kívánatos vezetői maga­tartásról is beszélni kell. Ebben partnerünk Maczkó József, az MSZMP Ráckevei Városi Jogú Nagyközségi Bizottságának első titkára. Mostanában több — A pártbizottság és sze­mély szerint annak első tit­kára hogyan ítéli meg a kör­zetben gazdálkodók helyzetét? — Először is azt szögezném le, hogy ennek a körzetnek nem az a jellemzője, hogy a gondok vannak túlsúlyban, még akkor sem, ha mostaná­ban sajnos több probléma is akad. A kérdésre válaszolva pedig azt mondhatom: a köz- igazgatás átszervezése óta alapvetően megváltozott a gazdálkodás jellege. A kilenc mezőgazdasági ter­melőszövetkezet és az állami gazdaság mellett jószerivel a kiskunlacházi Égszöv az egyetlen nagyobb vállalat az ipari szektorban. Ahol egyéb­ként tényleg jól mennek a dolgok és a jövőre nézve is kedvezőek a kilátások. Bár a szocialista piac beszűkülését nem tudták teljes mértékben ellensúlyozni, az idei másfél milliárdos árbevételt és a két­százmilliós nyereséget nem fe­nyegeti veszély. A mezőgaz­dasági nagyüzemek pénzügyi helyzete javult az utóbbi években. Ügy ítéljük meg, hogy nem a stabilizáció, ha­nem a kibontakozás, a koráb­binál erőteljesebb fejlődés szakaszába léphetnek. Ennek megvan a gazdasági alapja, a pénzügyi feltétele és van hoz­zá megfelelő szakembergárda is. Ez vonatkozik a ráckevei és szigetcsépi termelőszövet­kezetekre, az apaji állami gazdaságra is, ahol most gon­dok jelentkeztek. Ebben meg­erősítenek bennünket az ered­mények, hogy több területen — a gabonatermesztésben, az állattenyésztésben, a háztáji gazdaságok integrációjában — országosan is kiemelkedőt produkáltak. Csak objektiven — A vizsgálatok befejezése előtt fölösleges lenne bele­menni abba, hogy mi is tör­tént valójában. Ennek meg­válaszolására nem is ön az il­letékes. Inkább azt kérdezem: milyen a munkafegyelem, a munkaerkölcs a ráckevei körzetben? — Talán meglepő, amit mondok, de nem tér el az or­szágos helyzettől. A mezőgaz­dasági munka jellege eleve megköveteli a fegyelmet. Nem lehet halogatni a tennivalókat, hiszen ami máról elmarad, arra lehet, hogy holnap már késő lesz. Ez nem jelenti azt, hogy a minőségen ne lehetne változtatni. Bizony lehet, s ez helyet is kapott a kibontako­zási programunkban. Végső soron a jelenleginél jobb érdekeltségi rendszer ve­zethet el a minőség és a mun­kafegyelem további javításá­hoz. Ám önmagában ez sem Keli-e nekünk hetvenezer dollár? A harmincnegyedik napon Főhatósághoz, amelynek harminc na­pon belül kell véglegesen kimonda­nia, mehet-e az üzlet, vagy sem. De miért mondana nemet? A Főhatóság­nál is olvasnak újságot, bizonyára ne­kik is szemet szúrt: „Tettekkel a ki­bontakozás útján!’’ Az alábbi eset így nem történt meg. Ha a szereplők közül valaki mégis magára ismer, az csak a véletlenek sze­rencsés összejátszásának köszönhető. 1. nap: A Főnök szokásos reggeli kávéját szürcsölgeti. „Forró” — állapít­ja meg, s egy pillanatra átvillan az agyán: „Forró, mint mindéit mostaná­ban.” Előtte az asztalon a napilapok. Belelapoz az egyikbe, jobbára csak a címeket olvassa el. „Megállapodás a ..., Aláírják a ..., A télre készül..., Jövőre más lesz a ...” Még átfutja a sportoldalt, azután kézbe veszi a másik lapot. A témák hasonlóak, nincs mit elolvasni, tenné félre, de a szeme meg­akad a vezércikken. „Tettekkel a ki­bontakozás útján!” — virít az öles cím, s a Főnök jó állampolgárhoz méltóan olvasni kezdi. ..Minden lehetőséget meg kell ragadnunk ... rajtunk múlik, si­kerül-e céljainkat elérni ... az ország nehéz helyzete... az adósságállomány további növelése megengedhetetlen... a szerkezetátalakítás és a gazdaságos export... a huszonnegyedik órában va­gyunk ...” — kínálják magukat a korábbról már ismert mondatok. A Fő­nök bólint: „Milyen igaz! Csak rajtunk múlik minden.” Leteszi a kiürült kávés­csészét és hívja a titkárnőt... nak bizgentyűkkel. az üzletet ők akar­ják bonyolítani! Így a haszon is az övék. A Főnök úszik a boldogságtól, hiszen ott visszhangzik a fülében: „Csak raj­tunk múlik minden!” 10. nap: Cseng a telefon a Főnök asztalán. A vonal másik végén a nyugat­német üzletember. Ezer bizgentyű kel­lene, s ez megér neki hetvenezer dol­lárt. A Főnök elégedetten dörzsöli ösz- sze a kezét, hiszen ez igy az év vége felé, szinte talált pénz. S mennyit Het­venezer dollár! Nosza rajta, kezdjük a dolgokat bonyolítani, határoz villám­gyorsan. Szeme előtt egy bankókkal vastagon tömött pénztárca lebeg, meg a felisme­rési a szájtépésen kívül is lehet tenni valamit. 42. nap: Letelt a harmincnapos határ­idő, s a válasz még nem érkezett meg. A Főnök nyugtalan; hol késhet a vár­va várt jóváhagyás? Felhívja telefonon az illetékes ügyintézőt, aki megnyug­tatja: minden rendben van, ne izgul­jon. A Főnök nem izgul. Minek ten­né, jól tudja — az újság is megírta —, hogy minden lehetőséget meg kell ragadnunk! 2. nap: Ez is úgy kezdődik, mint a többi. Kávé, újság, titkárnő ... A foly­tatás azonban másmilyen. Dél körül egy nyugatnémet rendszámú Mercedes fékez az udvaron. Portás nincs, csak úgy behajt a kapun. (Jobb helyeken ehhez engedély kell.) S ha véletlen nincs kéznél az illetékes, mehet a ven­dég a ..., szóval, ahová akar. De most semmi gond. A külföldi egy hazai, rá­adásul ismerős szakemberrel jött, az egyik Impex emberével. Erre jártak, be­ugrottak hát egy kicsit beszélget­ni, mondja a kolléga, s a németnek sem árt, ha megismerkedik egy jól menő hazai céggel. A Főnök készsége­sen válaszol minden kérdésre, a messzi­ről jött vendég is udvarias, ám a beszélgetés váratlanul érdekes fordula­tot vesz. „Látom, itt értenek a szakmá­hoz és tetszenek nekem ezek a bizgen- tyűk. Vennék belőlük egy nagyobb té­telt. Néhány nap múlva telefonon jelentkezem otthonról, és akkor meg­beszéljük!” — búcsúznak. Az impexes kolléga még kiköti: bár nem foglalkoz­11. nap: A Főnök bemegy az illeté­kes Impex által jól ismert főosztály vezetőjéhez. Örömtől sugárzó arccal közli: itt a jó üzlet, csak papírok kel­lenek hozzá! „No és honnan ez a meg­rendelés? A mi üzletkötőnk szerezte a vevőt? Nem? ! Ha egy másik magyar impex akarja lebonyolítani a dolgot, olyan, amelyiknek a bizgentyűexport nem tartozik a profiljába, akkor arra külön eseti engedélyt kell kérni...” — világosítják fel a Főnököt, s még hozzá­teszik: próbálja meg, de úgysem kap! A Főnök azonban tántoríthatatlan. Nagy az ország adóssága, kell hát a dollár, ha csak hetvenezer is! 45. nap: Délre harangoznak, amikor csörög a Főnök asztalán a telefon. Interurbán az NSZK-ból. „Mi van a bizgentyűkkel?” — érdeklődik a kül­földi üzletember, a hangjából némi tü­relmetlenséggel. „Hogyan! ? Még el sem indult a kamion? ! Akkor már ké­ső, tárgytalan az egész, a megrendelést kéretik semmisnek tekinteni...” — mondja barátságtalanul. A Főnök elkeseredik. Elhatározza, ha meglát egy postást, annak szó nélkül beleharap a fülébe. Mert csakis útköz­ben kallódhatott el. Más magyarázat nincs, hiszen a főhatóságnál is tudják: a huszonnegyedik órában vagyunk! 12. nap: Mindenütt akad egy isme­rős, az illetékes helyen is. Némi rá­beszélés, meleg kézfogások, jól jön most is a régi szép idők felemlegetése. Meg­van a papír, pecsét is rajta, indulhat vissza az Impexhez. Ott egy kicsit csodálkoznak, a titkárnő meg is jegy­zi: ennek a magyarnak mekkora sze­rencséje van! ök is adnak papírt, alá­írják, lepecsételik, s udvariasan be­csukják mögötte az ajtót. A Főnök boldog, szinte már zsebében érzi a hetvenezer dollárt. Ösztönösen a zakójához kap, de ott csak egy lapos műbőr pénztárcát talál. „Persze, a hó­nap vége felé járunk már” — villan az agyába. 13. nap: A legmámorosítóbb nap! A papírokat bevitték az Engedélyező 48. nap: Az üzlet kútba esett, az el­adatlan bizgentyűk ott porosodnak a raktárban. A Főnök három napja dup­la kávét iszik reggelente és rendszere­sen összevész a beosztottjaival. Azt hajtogatja, hogy reklamál a postánál, elmegy mindenkihez, ha kell, még az Egyesült Nemzetek Szervezeténél is pa­naszt tesz. Kopogtatnak az ajtaján. Expressz­ajánlott levél a Főhatóságtól — nyújt­ja be a titkárnő a borítékot. A Főnök legyint, már késő. De azért kinyitja. ... Engedélyezem ... — olvassa, s a sze­me megakad a dátumon: két napja ad­ták fel, a kérelem beadásától számított 34. napon ... A Főnök csalódottan könyököl az asztalán és az ablakon át a bizgentyük- ke! teli szemközti raktárépületet bá­mulja. Aztán arra gondol, talán jobb is így. Mert minek nekünk az a rongyos hetvenezer dollár? Hadd rágódjon az a telhetetlen kapitalista a gyors ár­folyamzuhanás miatt! Ha-ha-ha! Jól kitoltunk vele! Furucz Zoltán oldhat meg mindent, hiszen sok múlik a munkafeltétele­ken, a szervezésen, a követel­ményeken is. Ha megbomlik ezeknek az elemeknek az összhangja, akkor problémák adódhatnak. — A vezetőknél is? — Igen, a vezetőknél is. Különösen akkor, ha az előb­biekhez a belső ellenőrzés, a bizonylati fegyelem hiányossá­gai is társulnak. Amikor az állampolgári fegyelem lazulá­sáról hallunk, már fel sem kapjuk a fejünket, nem úgy, ha a vezetők tűnnek fel rossz színben. Pedig ők ugyanolyan emberek, mint mások, ám ve­lük szemben szigorúbbak a követelmények. S ha bebizo­nyosodik, hogy hibáztak, ak­kor nekik is vállalniuk kell a következményeket. Attól azonban óvok mindenkit, hogy a tények ismerete nél­kül mondjon ilyen vagy olyan véleményt. A megítélés ez esetben is csak objektív le­het. Vannak arra hivatott szervezetek, testületek, ame­lyeknek kötelességük, hogy vizsgálataik befejezése után korrekt tájékoztatást adjanak. Ezek közé tartozik a pártbi­zottság is, amely a párt er­kölcsi, etikai normái szerint alakítja ki álláspontját. — A vizsgálatok eredmé­nyeiről és az azt követő in­tézkedésekről szeretnénk majd lapunkban is beszámolni. Elő­zetesen csak annyit: milyen tanulságokat lehet levonni ezekből az esetekből? Megelőzni a bajt — Akadnak tanulságok, a politikai irányító és ellenőr­ző munkában ugyanúgy, mint szakmai és törvényességi té­ren. Ezért a következtetéseket mindazoknak le kell vonniuk, akik ebben érintettek. A he­lyi pártszervezetektől azt vár­juk, hogy időben, a jelenlegi­nél nagyobb politikai érzé­kenységgel jelezzék a gondo­kat. Nem szabad hagyni, hogy a problémák sokasodjanak. Határozott magatartással, in­tézkedésekkel helyben kell megelőzni a bajokat. De ez nem csak a párt felelőssége. Vannak törvényességi, fel­ügyeleti vizsgálatok, amelyek­nek van meghatározott rend­jük és ehhez megfelelő szer­vezetek is... A pártbizottság megfogal­mazta ezzel kapcsolatos ál­láspontját a helyi feladatokat rögzítő társadalmi-gazdasági kibontakozási programjában: „Határozottabb fellépést, szi­gorúbb felelősségre vonást, nagyobb nyilvánosságot és társadalmi ellenőrzést kell megkövetelni a társadalmi­gazdasági életben tapasztalha­tó visszás jelenségek elleni harcban. A pártszervezetek járjanak élen a közélet tiszta­ságának védelmében, az ille­tékes felügyeleti és hatósági szervek pedig határozottabban vonják felelősségre azokat a személyeket, akik jogtalan előnyöket nyújtanak, vagy fo­gadnak el.” — Szeretnénk mielőbb le­zárni ezeket az ügyeket, hogy az emberek figyelme inkább a munkára terelődjön. Ezért azt tervezzük, hogy a vizsgá­latok befejezése után aktíva­értekezleten tájékoztatjuk a párttagokat. Sort kerítünk egy körzeti gazdasági vezetői ér­tekezletre is, amelyen a tár­sadalmi tulajdon védelmével kapcsolatos feladatokat vesz- szük számba. Az okokat kell feltárnunk, a visszaélések le­hetőségeit kell közösen meg­szüntetnünk. Végezetül kö­szönöm, hogy a lap közvetíté­sével szólhatok ezekről a köz- érdeklődésre számot tartó kér­désekről. Ezzel a lehetőséggel később, az ügyek tisztázása után is élni szeretnék. Kövess László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom