Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-31 / 308. szám
8 1987. DECEMBER 31.. CSÜTÖRTÖK Színházi levél Zsandárügyi dráma Eat a furcsa alcímet viseli a lengyel Slawo- mir Mr özek Rendőrség című darabja, melyet a Pesti Színházban játszanak. És valóban, ami ebben a kurta színműben történik (a nyomtatott darab alig negyven oldal), bizonyos értelemben tragédiának számít. Arról van ugyanis szó, hogy egy valaholi államban az egyetlen és utolsó politikai fogoly, tízévi dacos ellenállás után, egy napon váratlanul aláírja a hűségnyilatkozatot, s ezzel megszűnik továbbra is fogoly lenni. Szabadlábra kell helyezni — ami a rendőrségre nézve tragikus, drámai következményekkel jár. Mi szükség van tudniillik rendőrségre egy olyan államban. amelyben — mint a Rendőrfőnök keserűen megállapítja — „a nép állatian, vadul, kegyetlenül lojális lett”? Mi szükség a csodálatos, minden kényelemmel felszerelt börtönökrei a tökéletesen kiépített rendőri apparátusra, a bíróságokra, „ha épp az egyre javuló és egyre jobban kiépített rendőrség működése következtében eltűnt az állampolgárok leikéből a lázadás utolsó árnyéka, sőt még az ösztönös kelletlenség is, ha általános lelkesedés lett úrrá mindenkin?” — kérdezi a munkanélkülivé válás küszöbén a Rendőrfőnök. Ha nincs bűnözés, fölösleges a bűnüldöző szerv. Ha nincsenek államellenes összeesküvőik, az államnak fölösleges védekeznie nem létező ellenségei ellen. És ez drámai helyzet. A kiutat mégis meg lehet találni. Tulajdonképpen Kolumbusz tojása az egész. Azt a rendőr őrmestert, aki eddig (civilben, merj; ,., ügye egyenruhásán mégsem ’ lehet) főfoglalkozású provokátor volt' (bár az istennek sem sikerült senkit provokálnia, hiszen mindenki állatian, vadul és kegyetlenül lojális, azaz törvény- és hatalomtisztelő lett), ki kell nevezni összeesküvőnek. Egyszerűen áilamfoiglyot kell kreálni belőle. Azaz, mint rendőrnek, most azt a feladatot kell ellátnia, hogy ő nem rendőr, és ettől kétszer olyan rendőr , lesz, mintha csak rendőr volna., És ezzel a zseniális megoldással minden marad a régiben. Ha van a rendnek ellensége, akkor a rend őreire is szükség van. Ha van fogoly, kell fogda. Ha van fogda s benne bűnös, kell bíróság. amely elítéli. Satöbbi, satöbbi. Sőt, mivel a teljes, tökéletes, maradék és fenntartás nélküli odaadás, lojalitás ezek szerint mégsem jött létre, teljességgel indokolt a rendőrség létszámának emelése, a büntetés-végrehajtó intézetek számának gyarapítása, a bírói testület minőségi javítása. s még egy sereg intézkedés. Nincs tehát semmi baj. Azaz valami kis baj mégis van. A derék őrmesterre ugyanis, aki rendőrként egy nem rendőri feladatot hajt végre, a börtön sajátos hatással lesz. Más dolog ülni és más dolog provokálni. Pontosabban: más dolog olyasvalakinek lenni, aki ül. Ettől megváltozik az ember szemléletmódja. S ez történik az őrmesterrel is. A hajdani pandúrból rabló lesz. Más szóval: abból, aki eddig azért provokálta a népet, hogy ugyan mo-ndjon már valami rosszat a fennálló rendre és annak vezetőire, de soha nem sikerült senkit sem bepaliz- nia. most valóságos önprovokátor lesz. aki olyan gondolatokat forgat a fejében, hogy tüstént fel kell értük jelentenie magát. Azaz fel kellene, ha nem volna egyben rendőr is, aki most éppen fogoly. Vagy ha nem volna egyben fogoly, aki történetesen rendőr. Belátható, hogy ez a tudathasadásos állapot egy rendőr őrmester agyberendezése számára túlságosan bonyolult. És ebben a szörnyű helyzetben az sem hoz igazán megoldást, amikor az őrmester (az összeesküvő?), csakis abból kiindulva, hogy ha ő összeesküvő, akkor bombát kell dobnia a tábornokra, valóban bombát dob a tá bornokra. Aki azonban nem hal meg. mert idejében elbújik a budiban. Viszont a hajdani fogolyból lett szuperlojális állampolgár, aki most a tábornok hadsegéde, hatásköri mulasztás miatt letartóztatja a rendőrfőnököt. Ö viszont ugyanilyen alapon a hadsegédet tartóztatja le. A tábornok pedig letartóztatja mindkettőjüket. Az őrmester — fogoly, nem számít, ő már le van tartóztatva, mondhatni, eleve. Azonban kellő indok merül fel arra nézve is. hogy a rendőrfőnök és a hadisegéd letartóztassa a tábornokot, hiszen ez a fontos személyiség valósággal kitette magát a merényletnek, szinte provokálta a foglyot, s ezzel a felforgató tevékenység gyanújába került. És miután így az egész mechanizmus, rendőrségtől a börtönig és a bíróságokig, újra és igen szépen mozgásba lendült, most már végképp nincs semmi baj. Ezek után érthető, ha a rendőrség megszüntetése szóba sem jöhet többé. A dráma tehát tulajdonképpen hepienddel végződik. Mrozeknak ez volt az első színpadi műve, 1958-ban írta. Témáját és hangvételét tekintve érthető, hogy a darabot nem túl lelkesen fogadták a hivatalos szervek. Mára persze kissé másképp látjuk a Rendőrség problematikáját is, stílusát is. Részint úgy érezzük, ez az abszurdumig vitt komédia (hiszen az alcím „dráma” megjelölését nem kell szó szerinti értelemben vennünk) ma is találó, ma is keményen odamondogató, ma is éppen olyan gyilkos humorral szemléld az erőszakszervek már-már misztikus tevékenységét, mint majd három évtizeddel ezelőtt. Részint viszont az a benyomásunk: ez a fajta általánosító, nagyon mulatságos, nagyon éles, de mégiscsak kevéssé konkrét szemléletmód ma már kevés. Ami a stílust illeti — nos,'az sem oly szokatlan már, hiszen épp Mrozek nyomán teremtek az űjabb és újabb abszurd drámák (a mi drámairodalmunk legújabb alkotásai között is). Mindamellett, a Rendőrség még ma sem játszható el egyszerű komédiának, amelybe némi abszurd íz vegyül. Ez ma is kegyetlenül őszinte mű. Ma is egy tökéletességig vitt elnyomás riasztó rajza. A Pesti Színház előadása, Kapás Dezső rendezésében, sajnos éppen itt hibázik. Ez az előadás nagyon mulattató, sokat nevetünk, de egy pillanatig sem rettenünk meg. Nem merül fel bennünk, hogy ez a játék talán nem is annyira abtzurd, hogy egy elnyomó szerv önmaga fennmaradása érdekében végbevitt manipulációi milyen veszedelmesek lehetnek, s mily mértékben fenyegethetik még a valóban lojális állampolgárt is. (Szomorú példákra — harminc- egynéhány évvel ezelőtti időkből — sajnos mi is emlékezhetünk ...) Takács István Újabb epizódok A Duna menten Űjabb epizódokkal jelentkezik a képernyőn a Végjáték a Duna mentén című, nagy sikerű sorozat: január 6-tól nyolc héten át, szerda esténként mutatja be a televízió a Szá- zadunk-műhely legfrissebb filmjeit. A történelmünk nehéz, 1944. márciusától — a német megszállástól — szeptemberig tartó időszakának esé- ményeit feldolgozó tizenkét epizódot két éve láthatták a nézők. A mostani filmekben ötven — Ausztriában, Brazíliában, az Egyesült Államokban, az NSZK-ban, Svájcban, a Szovjetunióban, a Vatikánban és Magyarországon forgatott — filminterjú hosszabb- rövidebb részei „vallanak” 1944-ről. A koronatanúk között öt egykori tábornok és hét vezérkari tiszt mellett őrmesterek. közlegények, tartalékos hadnagyok szerepelnek, de van közöttük szovjet tolmács-tiszt és vatikáni diplomata, német miniszter és titkosszolgálati ügynök, budai gázlámpa-gyújtogató és nyilas újságíró is. Kisebb könyvtárat töltenek meg azok a tudományos művek, tanulmányok, amelyek a Századunk . műhelyének az 1944. október 15-e történetét feldolgozó filmjeit megalapozták. E tudományos bázis tette lehetővé a népszerű, a speciális képzettséggel nem rendelkező néző számára js nyomon követhető ábrázolást. Ezúttal is számos történelmi esemény elevenedik meg a műteremben — színészek közreműködésével. Tápiószecsői dalosok Aranyéremmel Kitűnően szerepéitek Nádudvaron az országos népzenei találkozón a tápiószecsői népi együttes tagjai. Mint azt Ofella Sándortól, az együttes vezetőjétől megtudtuk, aranyéremmel tértek haza. Legközelebb- március 9. és 11. között léptek pódiumra Egerben a szövetkezetek országos népzenei találkozóján. Részt vesznek április 2. és 4. között a szövetkezetek országos tánctalálkozóján is, amelynek a helyszíne a gödöllői művelődési központ. A nyáron finn csoportot fogadnak. Szó van arról is, hogy a Magyar Televízió portréfilmet készít a „Báránykát hoztunk” című könyv szerzőjével, Ofella Sándorral, s bemutatják az együttes történetét is. A tervek szerint megemlékeznek „Kétarcú Tápió” címmel a 25 évvel ezelőtt bekövetkezett Tápió folyó kiöntéséről, a mentés közben hősi halált halt katonáról. Ellátogatnak az elhunyt •sírjához is. Szó van arról is, hogy örbottyánba látogatnak. Március 6-án pedig Tápiósze- csőn a gyerekcsoport köszönti az édesanyákat. N. P. J. Szilveszter-újévi étrend A disznó kitúrja a szerencsét Az utóbbi években, évtizedekben a legtöbb családban elszürkültek az ünnepek, összemosódtak a hétköznapokkal. Talán éppen ezzel magyarázható, hogy egyre gyakrabban idézzük a múltat, talán némi nosztalgiával, irigykedéssel. A mából visszatekintve az elmúlt századakra, a magyar paraszti világ hagyományaira, szokásaira, színesebbnek, gazdagabbnak, emberközelibbnek tűnnek, mint a mai ünnepi cselekvéseink avagy étkezési szokásaink. Rohanunk, vásárolunk, távolra került rokonainkhoz utazunk, görcsölünk: kinek, mit, milyen mértékben ajándékozzunk, megpróbáljuk áthidalni a szétszakadt, elvált családtagok közötti szakadékokat, majd degeszre tömjük gyomrunkat, iszogatunk, hogy oldjuk feszültségeinket és bambán bámulunk a tévé előtt. Na persze senki ne vegye magára a felsoroltakat, bízzunk benne, hogy nem ez a tipikus, de hogy van ilyen és nem is kevés, azt nem tagadhatjuk. bad enni? Azt tartották, hogy a disznó kitúrja a szerencsét, míg ha szárnyast, baromfit ennének, akkor annak következtében a szerencse elszállna, avagy más hiedelmek szerint aki azt eszik, az a következő évben eltávozik az élők sorából. Az újévi asztalon mindig egész kenyeret tettek a család elé. hogy egész évben legyen bőségesen. Babot, borsót, lencsét, kukoricát és rizst pedig azért ettek — ugyanúgy, mint karácsonykor —, hogy sok pénz álljon a házhoz. Ä szilveszteri, újévi fő ételek mellett rendkívül fontosak voltak a tésztafélék közül: a rétes és a pogácsa. Úriban például úgynevezett kitoló rétest ettek ilyenkor. 1 Mágikus gyümölcsök A régi paraszti élet ünnepkörei közül talán a téli a legszínesebb. A Galgamácsai karácsony című nagylemez szerint, amelyet még Vankó- né Dudás Juli állított össze, már a Szent Mihály-napi fonóbeli szokásokkal kezdődik az ünneplés. Karácsony előtt egy-két héttel került sor általában a disznóvágásra. Minden család, még a legszegényebb is, tartott egy hízót, hogy a hússzükségletet biztosítsa. Akkor rögtön töltött káposztát, hurkát, kolbászt, disznósajtot és szalonnát készítettek; de közvetlenül a karácsony előtti karácsonyböjtkor tartózkodtak bizonyos húsos, zsíros ételektől. Például a Tápió mentén reggelit csak a gyerekek ettek, ebédre pedig olajjal főzöitt bablevest és Tá- piógyörgyén mézzel ízesített mákos gubát. Űjszászon pedig mákos csíkot készítettek. Nagy- kátán .karácsonykor hurkát, kolbászt, töltött káposztát, Tá- piósápon hurkát, sajtot, friss abált szalonnát is ehettek. Mágikus céllal kerültek a karácsonyi ünnepi asztalra, különféle gyümölcsök, alma, dió és aszalt szilva. Pest, Nógrád, Heves megyében, de különösen a Jászságban fontos szerepet játszott a karácsonyi vacsorán a fokhagyma. Kihat egy évre... A szilveszteri és az újévi étrend minden tájegységen hagyományos, de kevésbé kötött, mint a karácsonyi böjté. Az étkezés szokásait az a hit határozta meg, hogy amit újév napján cselekszünk, az az egész évre kihatással van. Hasonlóképpen az akkor kimondott szónak varázserőt tulajdonítottak. Innen ered például a galgamácsaiak — újévi szerencsézés — szokása, a különböző köszöntők mondása. Újévkor ugyanúgy, mint más ünnepek alkalmával bizonyos ételeiknek nagy jelentőséget tulajdonítottak. Az ételeket disznóhúsból készítették, gyakori volt a töltött káposzta és a kocsonya is. Hogy miért gondolták, hogy ekkor csak malac- vagy disznóhúst szaJövőre Test megyében Egyhetes Kóta-tanfolyam Évkezdő jóslatok Magyarországon az évkezdést a XVI. századig karácsonytól számították. Tény és való, hogy a január 1-je mint az évkezdés dátuma már azelőtt is a köztudatban volt. A keresztény egyház a január 1-jéhez fűződő pogány szokások miatt tette szívesebben karácsonyra az évkezdetet. Január elseje hazánkban már régóta az ajándékosztás napja. s történeti forrásaink is gazdagon emlegetik. Az újévet1 követő január 6-i, vízkeresztn.api köszöntő szokások közül a koledálás. a csillagozás, amikor gyermekek a kiugratható csillaggal a három királyok képében járnak köszön- teni, és a házszentelés a legismertebbek. A babonás, jósló cselekedeteknek és hiedelmeknek jó része igen régi, a római újévig vezethetők visz- sza. A csíziók, kalendáriumok egytől egyig bőségesen írnak az időjárásra, a termésre vonatkozó évkezdő jóslatokról. Ezek nem pusztán babonák, hanem az egyszerű tapasztalati tudás leszűrt megállapításaival vannak összhangban. Mi már csak boldog új évet kívánunk egymásnak, szűkszavúan. Nem járnak házról házra a legények, hogy az élet minden területére kiterjedő jókívánságaikat elmondják, köszöntve a háziakat. Jól jönne pedig ma is a szerencsét kívánók sora. hátha nagyobb reménnyel tekintenénk a következő év elébe. Ű. 1. hTv -FIGYELŐ' A Kórusok Országos Tanácsának népzenei bizottsága több társadalmi és tömegszervezet támogatásával kétéves Cserna Antal (Hadsegéd), Reviczky Gábor (Tábornok) és Szilágyi Tibor (Rendőrfőnök) a Rendőrség egyik jelenetében AinbrUS. Az írók írójaként emlegették és tisztelték hajdan Ambrus Zoltánt, s kellő okkal, mert egyrészt a francia szellemi élettel ismertette meg idehaza működő pályatársait, amikor hosszasabban Párizsban időzött, másrészt meg azért, mert amikor visszatért Budapestre, irodalomszervezőként, lapalapítóként és a Nemzeti Színház direktoraként gyűjtötte maga köré s foglalkoztatta sok-sok hívét, barátját. Közben pedig maga is írt, nagyon sokat és nagyon igényesen írt; amikor kiadták munkáinak összegyűjtött válogatását, az éppen tizenhat kötetben fért el. S ez a tizenhat könyv — meg még a többi, amely e sorozaton kívül látott napvilágot' — szinte mind olyan műveket rejt magában, amelyek akár Maupassant tollán is fakadhattak volna, hiszen éppen olyan szellemesek, elegánsak, könnyedek, mégis tartalmasak. Különösen azok a tollrajzai ilyenek. amelyeket 1913-ban Nagyvárosi képek címmel jelentetett meg. Ezekben — tanú rá a minap látott Budapesti mesék című televíziós jelenetsor — úgy tekint az akkoriban világvárossá, lakosságát tekintve tarkabarkán világvárosivá alakuló fővárosunkra, mint ahogyan a föntebb említett francia kollégája a maga Párizsára: éles szemmel pásztázva, ironikusan. felülről. Kipécézte magának az egyetem mellé járó és a kártyaasztalnál hősködő nagydiákot, a vele és társaival blattoló állítólagos vén hadfit, és még sok mindenki mást. akik egy-egy kedves, egyúttal leleplező anekdota hőseiként koruk jellegzetes típusaivá kerekednek. A drámaszerzöként ismert Juhász István biztos kézzel matatott Ambrus Zoltán hagyatékában. s úgy sorakoztatta fel az ő nímandjait, sle- miljeit és krakélerjeit — idősebb és ifjabb hölgyismerőseikkel, -rokonaikkal egyetemben —, hogy azok egy | igazán színes tablót töltöttek . meg Ráadásul úgy. hogy ami ; velük külön-külön történt, az : ügyesen egybesimult, szinte 1 egyetlen történetté terebélye- < sedett. Így aztán végre olyas- i mit láthattunk, ami szövegét i tekintve rangos volt, meséje szerint változatos, szereplői pedig rendre olyanok, akiket figyelve őszintén lehetett kacagni, ejinyebejnyézni, sápí- tozni — egyszóval velük he- vülhettünk, velük pocskondiázhattuk azt á szerencsétlen lapjárást. Nyilván azért is tehettük mindezt, mert Nagypál Endre rendező kiváló szereposztást produkált, és a fölkért színészeket hagyta kedvűre komédiázni. Többek között azt a Sinkovits Imrét, aki szívbeteg ulánusként végre ismét egy neki és csak neki való pillanatémberrel találkozhatott, vagy azt a Benkő Pétert, aki szintén egy olyan kedves link volt, hogy azt mástól talán nem is várhatnánk el. Egy szó, mint száz: érdmes volt Ambrus Zoltánt ébresztgetni, s különösen így felhívni reá az utókor figyelmét. Kodolánvi. Az a Kodolányi János, akinek két rövidebb írásából Horváth Tibor rendezett tévéfilmeket, egészen más életművet hagyott hátra. Köztudomásúan ő az ormánsági parasztság rideg és tragikus egykczésében lelte meg nagy témáját, s azokat a sokszor eeészen kegyetlen vénembereket. megalázott asszonyokat. kisemmizett éves cselédeket állította történeteinek középpontjába. Nagyon nehéz egy-egy ilyen falusi Lear királyt, köténves Tiborcot stílusosan, nem nép- színműves anekdotahősként megeleveníteni, hiszen mind 3. rendező, mind a színészek slőtt ott kísért a sok torz előkép, rátét, manír. Ezért hát :úl sokat nem is lehetett et- ;ől a Gyermek születik című vállalkozástól várni. A sej- :és, sajnos inkább többé, mint tevésbe, beigazolódott: a közreműködők többsége körülbeül úgy ágált, mint a szintén nőst futó. felszínes és azere- leti műhöz teljességgel mél- atlan Rózsa Sándorban. (Rá- idásul szintén olyan pocsé- ful próbált meg népieskedve 'zni.) Csak egyen-két ten — k is az első mesében — han- olódtak rá őszintébben erre különben szép és nagy oda- dást igénylő feladatra. Így iát Kodolányi idézése, felfe- 'eztetése továbbra is várat lagára. k tanfolyamot szervez C kategóriás oktatói, zenekar- és népdalkör-vezetői képesítés megszerzésére. Korábban is indult már hasonló tanfolyam, de a képzés más megyében történt. Az idén Pest megye valamelyik községében, valószínűleg Örkényben kerül sor 1988 nyarán az egyhetes. bentlakásos táborozásra, majd év közben hétvégeken Budapesten lesz körülbelül három-négy alkalommal továbbképzés. 1989 nyarán egy tíznapos táborozással és vizsgával zárul a tanfolyam. Tizenhat éves kortól bárki jelentkezhet az országból a Kóta népzenei bizottságánál levélben vagy telefonon. Cím: 1051 Budapest, Vörösmarty tér 1. Telefon: 184-906 vagy 176-222/320. Mivel az érdeklődők száma erősen befolyásolja a tanfolyam költségeit, a meghívható előadókat, ezért az anyagiakról és a részletes prog-1 ramról csak január közepén— végén tájékoztathatjuk az olvasókat.
