Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-28 / 305. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 300. SZÄM 1987. DECEMBER 28.. HÉTFŐ Ajtónk előtt az új esztendő Még sötétben tapogatóiknak Elmaradt válaszok Tele van az ember kérdésekkel ? Ajtónk előtt toporog az $ űj esztendő. Hogy milyen $ lesz, még nem tudjuk, $ egyébként sem biztos, hogy £ a várakozásainknak, első £ benyomásainknak lesz iga- á zuk. A közmondás is arra v int: „Lakva ismerni meg If egymást.” Mindenesetre ^ megpróbáltunk érdeklődni $ a körzet legnagyobb ter- ^ melöszövetkezetében, az 0 ecseri Rákos Mezeje Tsz- % ben, vajon az ottani veze- £ tők mire számítanak? Íme 6 a válaszok: Tóth József, a szövetkezet elnöke: — Egyelőre még teljes a bizonytalanság, egy a biz­tos, az idei eredményeink jók... Hogy jövőre mi lesz? Még sötétben tapogatódzuak. Azonban bízunk abban, hogy eredményeink és szövetkeze­tünk jelenlegi anyagi tartaléka elegendő biztosítékul szolgál arra, hogy talpon marad­junk és fejlődjünk a tisztá­zódásig .., Ha nem is tudjuk biztosítani a reáljövedelmek előző években megszokott üte­mét, de termelésünkkel, vala­mint tartalékaink igénybevé­telével el tudjuk érni, hogy szövetkezetünk dolgozóinak életszínvonala — az országos változások ellenére! — ne csökkenjen! Somlói János mezőgazdasági elnökhelyettes: — Jóval nagyobb erőfeszítés szükséges, mint eddig. És mindez lehet, hogy csak arra lesz elég, hogy megőrizzük azt a szintet, amit elértünk. És ez nem csekélység, főleg, ha is­merjük, hogy milyen nehéz­ségék előtt áll az ország, nem­csak a gazdaság, hanem a lakosság is. Mi, mezőgazdák, nemcsak a magunk erejében, ötletességében, szakembereink tudásában bízunk, szerencsé­re, ez megvan, hanem remény­Mostanában mindenki az ajándékvásáriásról ír és be­szél. De hát ez rendjén van, mert mikor írjunk és beszél­jünk erről, ha nem karácsony előtt? Meg aztán ki törődik ilyenkor azzal, hogy napokig nem lehet WC-papírt kapni, amikor milliós játékkészletből válogathatunk? Rajtam, megmagyarázható, ám e helyt részletezni nem kívánt okokból eluralkodott az abszolút puritanizmus és ahelyett, hogy minimarket és felhúzható, csilingelő, kör- beforgó és zenélő akármi után rohangálnak, makacsul ott körözök a fogkrémek kör­nyékén. Fogkrém, az kell. A ííuortabletták és az egészség- ügyi felvilágosító meg min­denféle szakcikkek korában az ember már álmából fel- költve is tudja, hogy a rend­szeres fogápolás elengedhetet­len, főleg a jövő nemzedék fogának védelme érdekében. A mi családunkban a jövő nemzedéke leírhatatlan hév­vel ápolja is a fogait, hadd tegye, hiszen még így is elő­adódnak álmatlan éjszakák lyukas zápok miatt — hát még, ha nem ápolnák... Eh­hez viszont kell fogkefe és fogkrém. Fogkefeügyben ré- ges-rég- megalkudtunk: ha nincs ritkán csomózott sörte, mint amilyet az egészségügy nagykönyve előír, hát akkor nincs. Van helyette műanyag, napi háromszori fogmosást egy hétig bír ki. Vannak aztán a fogkrémek. A nagy­könyv jó ideig az Elmexet kedünk kedvező időjárásban, amely felteszi munkánkra a „koronát”. — A jelek, mármint ami az őszi munkákat illeti, kedve­zőek, jól megalapoztuk a jövő évi termést, 1200 hektáron földben vannak az őszi kalá­szosok. A gépek, berendezé­sek felújítása folyik. Itt az a gond, ami máskor, hogy hiány­cikk az alkatrész, ami van, an­nak meg nehéz a beszerzé­se, kívánságunk tehát az, hogy legalább jövőre ez másképp legyen. Azaz, alkatrészellátá­si gondok ne akadályozzák munkánkat. Bár ez annyira régi és jogos kívánság, ami ed­dig sohasem valósult meg, nem is nagyon reménykedünk ben­ne, hogy ez megváltozik. Bár tévednék! — Reménykedünk abban is, hogy az importpolitika — gon­dolok itt a cseh tojásra, a bol­gár szőlőre stb. — nem követ el újabb durva tévedéseket... A piac így nem fékező-, ha­nem húzóerőt gyakorol a gazdaságunkra. — Mindezekkel szorosan összefügg, s a termelésünkkel egyenlő rangú feladat, hogy megvédjük dolgozóink élet- színvonalát. Erre készek va­gyunk, s meg is van minden lehetőségünk, amellyel élni is fogunk. Mi nem csak mond­juk, napi gyakorlatunk, hogy szövetkezetünkben a legfonto­sabb az ember, a munkáját értelemmel és tehetséggel vég­ző szakember, joguk van ar­ra, hogy élvezzék munkájuk gyümölcsét. Csak jó hangu­latú, bizakodó, csapatszellem­ben munkálkodó emberekkel lehet magas színvonalú terme­lési eredményeket elérni. Madl Pál ipari elnökhelyet­tes: — Szövetkezetünk ipari- szolgáltató ágazatai megkezd­ték a szükséges átárazásokat ajánlotta a legmelegebben, pult alól lehetett hozzájutni, mi már akkor is, talán előre erezve a gazdasági kényszere­ket, az olcsóbb Gabit és Amodentet választottuk. Gabi és Amodent karöltve tűntek el a polcokról. Nem mondom, hogy nincs helyettük más, szebbnél szeb­bek és jobbnál jobbak, csak egy bajuk van. Mindnek az ára úgy kezdődik: húszon— Egy tubus fogkrém egy fogait lelkesen ápoló családnak há­rom-négy napig tart. Mostan­ság tehát, ahogy a fogkrémes- polcot kerülgetem, nyilván­valóvá válik előttem, hogy az egészségnevelés valóban egy szorosan összefüggő láncolat. Mert ha a jövőben változat­lanul ellátni kívánom csalá­domat fogkrémmel, ahhoz le kell szoknom a dohányzásról. Ez olyan mértékben javítja majd a költségvetési arányt, hogy nem kell továbbra is eszelősen keresgélni az olcsó, utántöltéses hintőport sem. amit mostanában megint csak nem lehet kapni, mert futja majd a drágább hintőporok­ra, amiket viszont lehet kap­ni. Ugyanis a tisztaság fél egészség, a dohányzás meg káros, több legyet is lehet üt­ni egy csapásra. A tanulság világos, mint a nap: aki az ügy érdekében nem tud le­szokni a dohányzásról, ro­moljon el a foga. Na, hát ilyen egyszerű ez az egész. —ez és az árközléseket. A Minisz­tertanács 41/87. sz. rendeleté­nek értelmében az üzemek­nek termékféleségenként, il­letve szolgáltatásonként át kell számolni az 1987. évi árait. Ezen átszámolás után az 1987. évi V. törvény értelmében az általános forgalmi adó meg­határozott kulcsával meg kell növelnünk árainkat. így a fen­tiek alapján tulajdonképpen szövetkezetünkben minden árat csökkentenünk kell 10— 30 százalék között, ugyanak­kor a felhasználóknál termé­keink drágábbak lesznek. Ezt az átárazási tevékenységet az ország összes gazdálkodó szer­vezete elvégzi, s a keletkezett új árakat a piac vagy elfogad­ja, vagy sem. Nálunk is volt olyan eset, hogy a fémipari II. üzemünk egyik termékét — melynél a fenti számítást el­végeztük és leközöltük az új árat —, a rendelést visszavon­ták. — Szövetkezetünk egyik leg­nagyobb partnere az Ikarus, ahol a múlt héten tárgyaltuk meg az 1988. évre várható termékek nagyságát és várható piaci keresletét. Azt már tud­juk, hogy ezeknél a termékek­nél a mi árcsökkentésünk 11 százalékos. — Megkezdtük tárgyalásun­kat a Szerelvényértékesítő Vállalattal egy 10 ezer dara­bos szállítási szerződésről a Nonolett szagelszívós „ készülék gyártásának tárgyá­ban. Jelenleg még nem ismer­jük a bérbruttósítás és az ez­zel járó társadalombiztosítási többletköltségek végső hatá­sát, de ha csak azt nézzük, hogy a bér- és bérjellegű költségek megnöveltednek, a termékeink, illetve szolgáltatá­saink árai csökkennek, ezek­ből egyértelműen keli követ­keztetnünk arra, hogy tevé­kenységeink jövedelemtermelő képessége ezen objektív okok miatt 1988. évre mindenkép­pen csökkenni fog. — A fenti hatások kivédése érdekében tovább kell vizsgál­ni részben az új termékek gyártásának lehetőségét, mű­szaki fejlesztéssel, további munkaszervezési eredmények­kel csökken tenünK kell termékeink önköltségét és nem utolsósorban figyelemmel kell kísérnünk megrendelőinket, azok fizetőképességét. — Az 1988. gazdasági évünk hatásainak csak egy részéről szóltam, sokkal összetettebb és sokrétűbb hatásokkal kell számolnunk, s ezért nem oly világos az 1988. év, mint amilyenek a korábbiak voltak. j! Az az állampolgár, aki nyüzsög, minden közügybe ^ előszeretettel beleüti az ^ orrát, kérdez, rákérdez, ^ utánajár, nem hagyja ^ annyiban — az előbb- ^ utóbb vagy tanácstag lesz, j vagy egy kellemetlen frá- f, tér, akinek már a látása is 'f, ingerültté teszi a tanácsi ^ vagy egyéb apparátus munkatársait. £ Kovács János nem ta­il nácstag. Amikor Vasad külterületé­nek, a rávágyi tanyavilágnak villamosításáról először hal­lottam, épp ott bóklásztam a helyszínen, egy tanyás gazda kíséretében, aki nem Kovács János volt, hanem valaki más, aki — annak ellenére, hogy a társulás, amely a vil­lainy önerős bevezetésének létrehozására alakult, akkor már megszűnt — nem tartotta rendben lévőnek a korábbi ügyeket. Elmondta, meg is mutatta, hogy hová kellett volna még néhány oszlop ah­hoz, hogy ő és még jó néhány társa is hozzájuthasson a fényhez és a gépeiket működ­tető energiához. A vizsgálat Iszárult De mivel jómagam a leg- haiványabban sem értek tár­sulásokhoz és elektromos há­lózatok kiépítéséhez, el kel­lett fogadnom, hogy az a mérvadó, amit minderről a Démász meg a tanács mond: az eredetileg tervezett hálózat úgy kész, ahogy van, tovább nem terhelhető, egy újabb társulás tagjainak viszont olyan pénzeket kellene befi­zetniük — százezernél is töb­bet tanyánként —, amit nem képesek vállalni. Később aztán olyan tanyá­ban is jártam, amelyiknek a gazdája fűrészével, két kezé­vel, erejével ott dolgozott a fairtáson, mert arról volt szó — ő legalábbis azt hitte —, hogy felé is elkanyarodik a vezeték. Nagyon kellett vol­na az áram a hétgyerekes családnak. Erről az emberről viszont azt kellett hallanom, hogy amit elmond, nem mérv­adó, különféle zűrös ügyei vannak, szabálysértési, bíró­sági, nem úgy él, ahogy ren­des állampolgár élni szokott, véleménye társulás, villany­hálózat ügyében nem sokat számít tehát. Bennem ugyan felrémlett, hogy valaki azért közölhette volna, hogy ne pa­zarolja az idejét meg a ben­zinjét, meg a szerszámait az erdőirtáson, mivelhogy őfeléje nem megy a vezeték, és ak­kor most nem imzultálná a tanácsi apparátus tagjait, mert nem lenne rá oka és alapja. De hát ha nem, nem. Ezek után lépett be az ügy­be Kovács János, majd Gál Ferenc. Négy ember vélemé­nye mégiscsak valami ... Kü­lönösen. ha szerintük ennél jóval többen képviselik ezt a véleményt, csak épp nem jár­kálnak az igazuk után, mert elegük van, örülnek, ha ég a villany a tanyájukban, és kész. Kovács János iratokat ho­zott a szerkesztőségbe, kézzel- lábbal érvelt, elmondta, hogy bejelentést tett a népi ellen­őrzési bizottságnál is, a népi ellenőrök vizsgálódtak is. csakhogy vizsgálódásukból az derült ki, hogy a bejelentése alaptalan, minden jog- és sza­bályszerű volt. Ó azonban ebbe nem és nem tud belenyugodni. Mert lehet, hogy minden jog- és szabályszerű, ám a jogba és a szabályokba olykor olyasmit is bele lehet gyömöszölni, ami a józan paraszti ész szerint nem oda tartozik. Volt ugye ez a társulás. Megtervezték a vezetéket meg a költségeket, de menet közben nőtt a csat­lakozni kívánók száma, ami­vel a költségeknek egyenes arányban csökkenniük kellett volna, de nem csökkentek. Neki már ez gyanús volt, s bár nem volt hivatalosan megbízottja senkinek, nem nézte tétlenül a dolgokat. Az ő csoportjuk — mondja — a második ütem kiépítése­kor csatlakozott az önerős társuláshoz. Betétkönyvben helyezték el a pénzt, megint csak józan paraszti ésszel ar­ra gondolva, hogy a számlák érkeztekor kiegyenlítik a rá­juk háruló összeget. No de nem úgy van az, előbb ki kell fizetni a pénzt, aztán megte­kinteni a számlákat — így ír­ja elő a szabály. Ezért aztán aki nem fizette be időben, ar­ra súlyos késedelmi kamatot róttak — utóbb pedig vissza­utalták a már befizetett ösz- szegből a túlfizetést. Nem mindenkinek persze. Állítás, tagadás Kovács János kíváncsi lett volna rá, hogy tulajdonképpen miért is fizettek és miért fi­zettek túl, de a számlákba nem nyerhettek betekintést a tanácsnál, előzőleg ugyanis azzal, hogy betétkönyvben he­lyezte el a rábízott pénzt, hátráltatta a bekötési munkát. Túlságosan nem jött zavarba, elutazott Nagykőrösre, ahol a Démász már készségesen meg­mutatta a számlákat, amikből Kovács János számára az de­rült ki, hogy az ő II. ütemű csoportjuk állta az I. ütem bizonyos költségeit is. A társulati közgyűlésen rá­kérdezett: hogy is van ez? De ott sem voltak számlák. De­hogynem voltak! — mondja Magda Gyula va.sadi tanács­elnök. — Dehogy voltak! — mondja Gál Ferenc. — Em­lékszik, elnök elvtárs. még megkérdeztük, hogy mi az a száz-egynéhányezer forint, ami a tervezett és a végösszeg kö­zötti különbség. Es még ma sem tudjuk... Ez utóbbi párbeszéd vi’I- lanyügyben már a vasadi ta­nácsnál zajlik. Nem sokáig. A tanácselnöknek szemláto­mást elege van az ügyből. Meg is mondja nyíltan: ha előre közöltem volna vele, hogy kivel, kikkel jövök ke­rekaszta 1 -besz él getésre, meg - hívta volna a társulati elnö­köt. aminek úgy. egyébként nem sok értelme lett volna, December 27-től 31-ig meg­változik egyes járatok in­dulásának időpontja a Volán­busz monori üzemigazgatósá­gának területén. Lesznek olyan járatok is, amelyek kimarad­nak. A Budapest—Üllő—Mo- nor vonalon nem közlekedik a Kőbánya-Kispest vasútállo­másról egyébként 5.20, 5.45, 6.15 6.25, 6.10, 15.40, 16.10, *16.40, 17.10 és 17.58 órakor in­duló autóbusz. Szintón ki­marad a Nagyvárad térről 6.40. 14. 14.30. 15, és 19.10 órakor közlekedő járat. A Ferihegy 2-ről nem iádul sem a reggel 6 óra 5 perckor, sem a 18 óra 5 perckor közlekedő autóbusz. A monorí autóbusz-pályaud­varról a máskor 4.05, 4.50, 5.20, 12.30, 13 30, 17.30 órakor indu­ló járatok kimaradnak. Kima­radnak Vecsésről a Koltói An­na utcából 6.13, 6.25, 6.50 óra- kt • közlekedő járatok, az ül­lői autóbusz-fordulóból 7, 15, 15.30, 16. 16.30 és 18.45 óra­kor közlekedő autóbuszok. A vecsési Koltói Anna utcából a Ferihegy 2-höz 5.30-kor és 17.33-kor induló két járat sem jár ezeken a napokon. A Kő­bánya-Kispest vasútállomás­ról reggel 6 órakor induló autóbusz az üllői autóbusz­mert mindenkinek, mindent megmagyaráztak menet köz­ben alaposan, a társulás már meg is szűnt, csak éppen van pár ember, aki ahelyett, hogy megköszönné, amiért önzetle­nül intézkedtek és bonyolítot­tak helyette is, még mindig kavarja a dolgokat. Úgyhogy nagyon sajnálja, de részéről befejezettnek tekinti a beszél­getést. Kovács Jánost és Gál Fe­rencet ez nem lepi meg, azon­nal felállnak az asztal mellől — korábban előfordult, hogy hivatalos idő alatt be sem ju­tottak az irodába a kérdéseik­kel — és udvariasan elkö­szönnek. A tanácselnök bú­csúzóul azt mondja: ha to­vábbra is gondjuk van, for­duljanak a bírósághoz. — De miért? — kérdezem én. — Hiszen ha az állampol­gárnak kérdése van, és arra a közvetlen helyi hatóságától szeretne választ kapni, miért kell ügyvédet fogadnia és bí­rósági tárgyalásokra járnia? — Ha nekem valaki azt mondja — zúgolódik az utca fagyos járdáján toporogva Ko­vács János —, ... ha csak egyszer is azt mondja, hoigy ide figyelj, ezt azért csináljuk így, mert nézd meg, ez a szabály az, amelyik előírja, és itt meg a számla, ezért kellett ennyit fizetnetek, azért meg annyit, hát egy szót nem szó­lok. De tele van az ember kérdésekkel, amikre menet közben sem kapott választ, utólag se kap, maga boga­rássza ki a közlönybal, amire kíváncsi, elmászkál Nagykő­rösre számlát nézni, a fenébe is, hát ez így megy? Gál Ferenc legyint. Nem is szól már, csak elköszön. Áldozat vagy kötelesség? Állok tanácstalanul én is, azon tépelődve, hogy megle­het, a többség örül, hogy vil­lanya van — mellesleg önerő­ből — és meglehet, a .menet közben intézkedésre hivatot­tak is örülnek, hogy túl van­nak a. fáradságos munkán, de mégis: olyan nagy áldozat lenne megválaszolni a nyitva maradt kérdéseket? Azt mon­dani kétkedő, hitetlenkedő ál­lampolgárnak, amit vár. hogy „ide figyelj, ezt azért csinál­tuk úgy..és „nézd, itt a számla ...” Áldozat ez? Nem kötelesség? K. Zs. Vccsésen Tüdőszűrés A Vecsési Nagyközségi Ta­nácsitól kapott tájékoztatás szerint a helyi lakosság tüdő­szűrését 1988. január 6-tól február 17-ig szervezik meg. Hétfőn, kedden, szerdán és csütörtökön délelőtt fél 9-től délután öt óráig várják a ve- csésieket a szakrendelőben. fordulóig, a 6.20-kor induló járat Monorig közlekedik. A gyorsforgalmi úton közlekedő járatok lassú járatban Kőbá­nya-Kispest vasútállomást is érintik. A Budaest(Rákoske- resztúr)—Gyömrő—Monor vo­nalon nem közlekedik a Rá­koskeresztúrról 6.50, 18.40, 19,05 órakor induló járat. Nem jár Gyömrő vasútállomásról a 7.15, és 18.30-kor induló já­rat. Indul viszont más járat­számmal Rákoskeresztúrról egy 19.05-kor közlekedő autó­busz. Hasonló változások érin­tik a Budapest—Vecsés, a Mo­nor—Gomba—Pánd—Távió- szentmárton, a Monor—Vasad —Nyáregyháza, a Monor— Csévharaszt, a Pilis—Nyáregy­háza—Űjlengyel, az Űri— Sülysáp vonal járatait. A helyi járatok közül Mono- ron a vasútállomásról 22.55- kor és a vásártérről 23.10-kor induló járat nem közlekedik. Szintén nem közlekednek a gyömrői vonal járatai. Péteri­ben a máskor a vasúttól 22.50- kor, illetve a tanácsházától 22.35-kor induló járat kima­rad. •(ISSN 0133-2651 (Monori Hírlap) Zsámolyon a rigótartók Forgózsámolyon hegeszíik az Ikarus buszok légrugótartó bakjait az ISG maglódi járműgyárában. Fábián Zoltán he­gesztőtől nagy figyelmet, pontosságot igényel a munka. (Vimola Károly felvétele) Jegyzet Drága fogkrém fél egészség léhány járat kimarad Menetrendi változások

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom