Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-03 / 285. szám

1987. DECEMBER 3., CSÜTÖRTÖK Villanófény Többször látom, hogy a házi szociális gondozónők — akik hivatásosak és öten vannak Szentendrén — de- Iente mindennap gyalog cipelik a négy-öt ebédhor­dót a tanács konyhájától az időskorú gondozottjaik lakásáig. S ha elgondolom, hogy ennyi ennivalónak te­kintélyes a súlya, s azasz- szonyok sokszor kilométe­reken át viszik azokat, meg kell állapítsam: nehéz a munkájuk. Hát még ha ugyanez a helyzet a bevá­sárlással, a tiszta ruhák szállításával, aztán immár telken belül a szénhordás­sal, favágással. S a hiva­tásos gondozónők havi négyezerért csinálják mind­ezt. Többször látom, no meg tudom is, hogy ugyanabban az időben, amikor az aSz- szonyok cipelik az ebéde­ket, állnak a tanács sze­mélygépkocsijai. a Gesznek, a Gamosznek, a Szegymi­nek a különböző típusú autói. S nem tehetek róla, zavar ez a látvány. Mert bizony engem senki nem tud meggyőzni arról, hogy nem lehetne ennyi intézménynek, ennyi gép­kocsiból egyet délidőben, mindössze egyetlen órára, a szociális gondozónők ren­delkezésére bocsátani. S tovább menve! Ha ezek az intézmények teszem azt be­osztanák egymás között, hogy egy héten egyetlen délután az öt gondozónő által kért időben, adnának autót a cipekednivalók el­szállítására. Tudok róla, hogy a ta­nács egészségügyi osztálya próbálta már ezt az ügyet elintézni, de hát egyetlen intézménynek se volt erre a célra órányi időre szabad kocsija. így aztán a hiva­tásos gondozónők cipekcd- nek. Közülük egynek van autója és e célra használ­ja is, de természetesen a költségeit nem térítik meg. Most talán a Rest Megyei Tanács által adott pénzből tudnak vásárolni egy mik- robuszt. Addig azonban to­vábbra is megtörténik, hogy valamelyik intézmény kocsija éppen elhúz a ci- pekedő hivatásos gondozó­nők mellett. SZENTENDREI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Kevesebb gyümölcs, nagyobb bevétel Gyorsmérleg az Óbudában A mezőgazdászok számára is vége lesz lassan az eszten­dőnek. Eljött a számvetés ideje. Janovszki József, az Óbuda Mezőgazdasági és Kertészeti Termelőszövetkezet mezőgazda- sági főágazatvezetője arra vállalkozott, hogy gyors leltárt ké-> szítsen számunkra. — Nehéz évnek tartom a lassan mögénk kerülő 1987-et. A gabonánk gyengén „jött ki” a télből. A június 15-i határ- szemlén-úgy tűnt, hogy a ter­més felülmúlja a várakozá­sunkat. Aztán június 20-tól 36 napon át egy szem eső se hul­lott a földjeinkre. A hőmér­séklet pedig általában megha­ladta a 30 Celsius-fokot. A kalászokban a szemek meg- töppedtek, s kiderült, hogy a malomiparnak szállítandó, szerződésben rögzített meny- nyiséget sem tudjuk megter­melni. Mindössze 3,2 tonna gabonát arattunk egy hektár földről. Ez bizony súlyos ér­vágás volt számunkra. — A földműves ember azon­ban azt tartja, hogy ami el­vész a réven, megjön a vá­mon. — így igaz. A szálas- és tö­megtakarmányra, valamint a napraforgóra nagyon jó idők jártak. Soha ennyi lucernaszé- nát nem kaszáltunk, mint 1987 nyarán. Volt olyan táb­lánk, amelyen 100 mázsánál több termett egyhektáranként. Ha a napraforgón múlna, pontosan olyan időjárást ren­delnék meg, mint amilyen az idén volt. A 200 hektáros te­rület másfél milliós nyeresé­get hozott a közösségnek. Az átlageredmény 2,2 tonna hek­táronként És hogy igazoljam a rév és vám közmondását, hadd említsem mosta silóku­koricát. A 36 napos aszály teljesen tönkretette. Szemkép­ződésre nem jutott víz a nö­vényeknek. Ezért aztán na­gyon alacsony energiatartal­mú lett a siló. — Es a gyümölcsök? — Az őszibarackunkat je­Javítja az ember közérzetét Ez az idő nem vész kárba Nincsenek felméréseim, de a tapasztalataim alapján me­rem állítani, hogy Magyaror­szágon az emberek kilencven százaléka kevesebbet mozog a szükségesnél. Még kisebb azoknak a hányada, akik tu­datosan egészségük szolgála­tába állítják a sportos élet­módot. S csak fehér hollóként élnek közöttünk olyanok, akik­nek a mindennapjait át- meg átszövi a szemlélet: a testkul­túrára fordított idő soha nem vész kárba. Jelen számunkban bemuta­tunk egy, a városunkban köz­ismert tanár házaspárt és gyer­mekeiket. A szülőknek ke­nyérkereset a testnevelés, a ki­csiknek akarat és erőpróba. Hajdú Cáborékról van szó. Mióta van jelen az életünk­ben a sport? — morzsolgatja a kérdést a férj és feleség. — Amióta az eszünket tudjuk — summázzák végül a közös fe­leletet. Hajdúné Bálint Agnes az általános iskolában tornázott, a gimnáziumban atletizált, a tanárképzőben kézilabdázott. A férj már középiskolás ko­rában Budakalászon NB I B- ben kézilabdázott, a Testne­velési Főiskolán folytatta. A megismerkedésük története is a pályákhoz vezet. És a gyerekek? A hatodi­kos Szilvia korcsoportjában jóhírű úszó, delfinversenyek győztese. A harmadikos Ta­más úszik, cselgáncsozik, saj­nálja, hogy nincs lehetősége atletizálni. Lilla hatesztendős. Hetente háromszor küzd a vízzé] a tanmedencében. — Miért élnek ennyire sportnak? A kérdésre Hajdúné vála­szol. — Meggyőződésem, hogy az ember fizikai és lelki tűrőké­pességét javítja. A közérzetet és a hangulatot pozitívan be­folyásolja. A gyerekek idejét hasznosan kitölti. Életszemlé­letet alakít, a mindennapok szerves részévé válik. — Ezek a mondatok az egészséges életmód himnusza­ként is megállnák a helyüket. Azonban nehéz lehet nap mint nap eleget tenni a maguk szabta követelményeknek. Hajdú Gábor: — Bizony roppant idő- és energiaigényes a feszített prog ram. Sok lemondást igényel, öten hatfelé futunk. Tanítás, szakkörök, csapatok, verse­nyek, társadalmi kötelezettsé­gek, a gyerekeknek edzések. A feleségem állandóan útban van. Az egyik apróságot hoz­za, a másikat viszi, a harma­dikkal találkozik. Csak este vagyunk együtt rövid ideig. — És mi a véleményük a mai gyerekek és szülők élet­módjáról? — Sajnos, kevés kivételtől eltekintve még nem tudato­sult a mozgás egészséget meg­tartó, megteremtő jelentősége. A mi feladatunk az, hogy a tanítványainkkal megismertes sük a sportolás örömét. Aki egyszer belekóstol a küzdelem ízébe, az hosszú ideig a tor­natermek közelében marad. Mi ma is azt állítjuk: egyet­len percet sem sajnálunk, amelyet a pályákon, edzéseken töltöttünk. Azt, hogy nem ismerjük a betegségeket, dön­tően az egészséges életmódnak köszönhetjük. S amit mi teszünk hozzá: a közös érdeklődés, az együtt elért sikerek erősítik a család összetartozásának érzését. lentős tavaszi fagykár sújtot­ta. Az Alföld nagy táblái is így jártak, ezért az ősziba- rackárak roppant magasra szöktek. így a kevesebb gyü­mölcs is több árbevételt és nyereséget hozott a tervezett­nél. A Szedd magad mozga­lomban a szokás szerint a bé­kásmegyeri csarnok árai alatt maradtunk 20 százalékkal. Ez azt jelenti, hogy nálunk 30 fo­rintos kilónkénti áron lehetett zamatos gyümölcshöz jutni. A szőlőnket az elmúlt két esz­tendőben kétszer is kínozta a hideg. Mégis sikerült jó kö­zepes termést szüretelni. Hek­táronként 8,5 tonnát. Azonban óriási gondunk volt a cukor­fokkal. Az átlag 13,5 volt. Ez 500 ezer forintos kiesést oko­zott a tervhez képest. — A föágazat nyereséges vagy veszteséges voltát döntő­en meghatározza az állatte­nyésztés. — Azt vállaltuk, hogy ter­ven felül 2 millió forintos nyereségtöbbletet termelünk. Emiatt május 1-jétől bevezet­tük a napi háromszori fejést. Ily módon 15 százalékkal több tejet kaptunk minden tehén­től. Magyarországon csak egy­két gazdaságban vezették be ezt a módszert. Sajnos ez nem elhatározás kérdése. Több szakember. Jtell. hozzá. A po- máai telepünkön vállalták a dolgozók, hogy az első műszak éjfélkor kezdődjék. Mára odáig jutottunk, hogy a me­gyében a hasonló nagyságú szarvas marha-állománnyal rendelkező mezőgazdasági nagyüzemek közül csak a jász- karajenői előz meg minket. Olyan tsz pedig alig találha­tó, amelyik 1668 hektár szán­tó mellett 1300 szarvasmarhát tart. 1987 végére egy tehén­től 5930 liter tejet akarunk nyerni..Helyes döntés volt te­hát, hogy sokmillió forintos ráfordítással modernizáltuk a pómázi tehenészetünket. A kiemelkedő eredmény elérésé­ben oroszlánrészt vállalt dr. Szétag Jenő főágazatvezető- helyettes, Spigelhalter József né fejő, Horváth Gábor telep­vezető és Patai Imre takar- mányos traktoros. Az Óbuda Tsz mezógazdasá gi főágazata végül is 5 millió forintos veszteséggel zárja az évet. Ez azonban óriási ered­mény, mert 1986. január 1- jén az új vezetők 27,5 milliós veszteséggel vették át a terű letet. Azt vállalták, hogy 1988- ban pozitív lesz a szaldó. A veszteség csaknem hatodára csökkentése reményt kelt ar­ra, hogy a vállalást teljesíte­ni fogják. Két intézmény, két vezető Sugározza a település hírét Milyen anyagi erővel ren­delkezik a Szabadtéri Népraj­zi Múzeum és a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár? A skanzenben dr. Bodonyi Valéria főigazgató-helyettest kértük válaszadásra. Alig halad valamit — A pénzügyi helyzetünk fokozatosan romlik. Ebben a,z esztendőben az építkezés még a tervek szerint folytatódott, fizi,kai dolgozóink egy percet sem álltak anyaghiány miatt. Műtárgyak vásárlására 577, épületekre 420 ezer forintot költöttünk. Az azonban tény, hogy a létesítmények újjáépí­tése a Szabadtéri Néprajzi Múzeumon belül lelassult, s félő, hogy a következő évek­ben alig halad valamit. Pedig a turista keresi az újat. Nem jó az, ha valaki ugyanazt ta­lálja 1990-ben, mint 1986-ban. — S a veszély oka csak a pénzhiány? — Egyértelműen. A mun­kánk ugyanis t-obb szakaszból áll. Egyebek között helyszínre utazás, ott kutatás, a megvá­sárlandó épület kijelölése, szétbontása, tervkészítés a múzeumban való felállításra, a szakzsűri döntése annak módjáról, végül az újjáépítés. Ez utóbbi a legköltségesebb. Amikor a VII. ötéves terv költségvetését készítettük, azt az utasítást kaptuk, hogy 1988- ig csak szinten tartásra kérjünk pénzt, aztán emelhet­jük az összeget. Mi 1986-ra 31, 1987-re 37, 1988-ra 51, 1989- re 71, 1990-re 99 milliót igényeltünk. A koncepciót jó nak találták, elfogadták. Ma is érvényben van. Mégis az idén csak 30 millióból gazdál­kodhattunk, sőt 887 ezer fo­rintot. el is vontak, s ma már szó sincs arról, hogy jövőre számíthatnánk a tervezett öSz- szegré. Jó, ha az inflációra fedezetet kapunk. , -sS > — Milyen következményei lesznek még a pénzhiánynak? — A kutatómunkát kevésbé zavarja, mert az a jellege miatt nem túl költséges. Ed­dig minden évben emelkedett a létszámunk 4—5 fizikai dol­gozóval. Tartok tőle, hogy jö­vőre újabb státusok nélkül maradunk. Pedig két tájegysé­get kell karbantartani, 46 hektárnyi földet kaszálni. (Ez akkora, mint a Margitsziget, s mindössze egy kertészünk volt hozzá, de az is elment.) Sürgőssé vált a múzeum közepén álló raktárak, műhe­lyek kitelepítése. A helyükre az alföldi, tájegység kerülne. Éppen csak annyi villanyunk van, amennyi az energiaszük­ségletünk. Egy csatorna-ge­rincvezeték szeli át a 46 hek­tárt. Nagyon kevés. Százhúsz ember egy telefonközponttal rendelkezik. Nincs igazi bejá ratunk, portánk, információs rendszerünk, szükség volna te­rületrendezésre. Röviden: a múzeumot majdnem a félig megvalósított beruházási prog­ram után kezdték üzemeltetni s azóta kevés történt. — Miként tudnak segíteni magukon7 Segít a sárga angyal Az autóklub szentendrei kirendeltsége elätt nemcsak a tanu­ló vezetők gyakorolhatnak, hanem a bajba jutottak is bármi kor igénybe vehetik a „sárga angyal” szolgáltatásait. — Dolgozóink ellesték a külsősöktől, miként lehet nád­dal, zsúp- vágy taposott szal­mával fedni, sövényfonatú ke­rítéseket, vesszofonatú kémé­nyeket készíteni, paticsfalakaf emelni. Jóval olcsóbbá vált a kivitelezés. Figyelünk a pá­lyázatokra. A Varga László-ha- gyaték feldolgozásához 180 ezret kaptunk a Művelődési Minisztérium kutatási alapjá­tól. A népi építészeti archí­vum létrehozására 80 ezret adott a Borsod-Abaúj-Zemp- lén Megyei Tanács. A Tudo­mányszervezési Informatikai Intézet 235 ezer forinttal tá­mogatott minket. A televízió­tól, a Mafilmtől, az Országos Műemléki Felügyelőségtől csaknem egymillió forintos bevételre tettünk szert. Egy­szóval próbáljuk a csökkenő központi támogatást pótolni. Kicsi a terem — Sokak véleménye szerint nevetségesen olcsó az ötforin­tos belépőjegy. Horváth Ákosné gazdasági igazgató: — Valóban így van. Szent­endrén a közművelődési in­tézmények egyre nehezebben, de előteremtik a látnivalót. Az idegenforgalom bezsebeli a hasznot Talán Európában is egyedülálló, hogy valaki öt forintért 3—4 óra hosszáig értékes tárgyi emlékekben gyönyörködhet. ★ — Mit mond dr. Végh Ká­roly, a Pest Megyei Művelő­dési Központ és Könyvtár igazgatója? —Tőlünk is elvontak 135 ezer forintot, olajjal fűtünk, az árát emelték, az ellenérté­ket nem kaptuk meg. Ebben az évben még minden szakmai feladatot végre tudtunk haj­tani. — Mit vár 1988-tól? ^ •, — A költségvetési tárgyalás néhány nap múlva lesz. ,Azt már megmondták, hogy sem­mi pluszt nem tervezhetünk. Az áremelkedések miatti többletkiadásokat az állam ránk hárítja. A pillanatnyi állás szerint 1988-ra az alap­bér fedezete megvan, de fej­lesztésre nincs lehetőség. Rá­adásul a véletlen úgy hozza, hogy a dolgozók fele soros előrelépő. Gondot okoz, hogy a klubo­kat, szakkörökét, tanfolyamo­kat vezetők tiszteletdíjait nem tudjuk bruttósítani. — Ez a ház nem képes ar­ra, hogy pénzt keressen? — Sajnos nem. A színházi árak olyan magasak, hogy telt házzal is ráfizetünk az előadásokra. Pedig a közön­ség rendre megtölti a székso­rokat. Nagyon kicsi a terem. A megye városainak művelő­dési központjai a helyi tevé­kenységüket annyi pénz fel- használásával látják el, mint mi a megyei feladatokat. A Duna-parti részlegünk májusban kiégett. Azóta nem tudtuk helyreállítani. Pedig ott tudnánk bevételhez jutni. Működtetjük a klubkönyvtá­rat a Felszabadulás-lakótele­pen. A várost szolgáljuk vele. S mi fizetünk bérleti díjat a tanácsnak. Hasonló a helyzet a négy fiókkönyvtárunkkal. Lehet, hogy januártól ezeket bezárjuk. — Milyen az együttműkö­dés a PMKK és Szentetidrt között? — Erre egy példával fele­lek. A kecskeméti tavaszi na­pok rendezvényeit a megye, a város, a nagyüzemek támogat­ják, Az eredmény: színvona­las program, amely szertesu- gározza a település jó hírét A szentendrei tavaszi feszti­vál eddig kimondottan ide­genforgalmi pénzekből való­sult meg, 1988-ban ez az ösz- szeg 100 ezer forinttal csök­ken. Az eredmény egy sze­rény, jó értelemben vett ama­tőr program, nagyrendezvény nélkül. A kecskeméti és a helyi példa mutatja a szem­léletbeli különbséget. Zuhogott a víz — Beszélik, hagy bajok van­ÄÄf MW*'- ...«•> ­— Sajnos, a hanyag kivite­lezés miatt a. ház tizenhét esz­tendő alatt elhasználódott. A tető kezdettől beázott. A Bar* csay-mozaiktól egy méterre zuhogott nyáron a víz. Á csö­veket szigetelés nélkül rakták a földbe. Hol itt, hol ott dur­rannak szét. Ráférne a fel­újítás a színpadra, a fűtés- rendszerre, a vizesblokkra. A bútorok kopottak. S még so­rolhatnám. Pomázi telefonok Ötszázas központ épül A városkörnyéki bizottság legutóbbi ülésén az egyik na- oirendi pont körzetünk tele­fonellátása volt. Molnár Sán­dortól, az Észak-Pest Megyei Távközlési Üzem vezetőjétől hallhattuk, hogy a VII. öt­éves terv folyamán Szentend­rén és a hozzá tartozó 13 községben fejlesztés nem lesz. Nemzetközi távhívóhálózatba várhatóan a kilencvenes évek fordulóján kötik be szűkebb hazánkat. Általánosságban elmondható, hogy a telefonközpontok ka­pacitása 85—90 Százalékig foglalt. A többi vonalat fel­tétlenül fönn kell tartani köz­érdekű állomások telepítésére. Például üzletek, nyilvános fülkék, orvosok, intézmények számára. Akad a körzetben néhány olyan központ is, ahol található néhány szabad szám, ezekhez viszont nem csatlakozik kábel, s a vonalak kiépítéséhez nincsen anyagi fedezet. Ilyen például Viseg- rád központja. Egyebek mellett gondot okoz, hogy a Szentendrei-szi­get nem rendelkezik telefon- központtal. Ezt Leányfalura telepítették. Még képes lenne 20 vonalat fogadni. Sziget- monostor viszont már telje­sen telített. Körzetünkben a VII. ötéves terv idején csak Pomázon lesz lehetőség viszonylag sok állomás felszerelésére. Itt la­kossági önerőből és tanácsi támogatással egy ötszázas ka­pacitású központot építenek fel. Egy családra 33 ezer fo­rintos költség jut. A társulati forma azonban csak sűrűn la­kott helyeken Valósítható meg, mert másképpen túlsá­gosan magas lenne az egy tulajdonosra jutó összeg. A társulati formának gá­tat szab még az, hogy a pos­tának a kapacitása véges. Nem lehet szó tehát arról, hogy bárhol a körzetben tár­sulatok alakuljanak, s azok bizonyos költségek vállalása feljében kérjék új állomások felszerelését. Ezenkívül fe­szültségeket is okozna ez a forma, mert a társulat tagjai hamarabb kapnának készülé­keket, mint azok, akik esz­tendők óta sorban állnak. Bár az igaz, hogy a nagyon szűkös lehetőségek között a jövőben azok juthatnak az áhított telefonhoz, akiknek lesz pénzük a fejlesztések megfizetésére. Gyakorlatilag tehát a VIII. ötéves tervig semmi jót nem várhatunk telefonügyben. Az oldalt írta: Vicsotka Mihály Fotó: Erdős) Ágnes Az Omnibusz Utazási Iroda autó­busz-különjáratot szervez. Szom­szédolás elnevezéssel Csehszlová­kiába. indulás december 17-én réggé 6 órakor a Volánbusz szentendrei autóbuszállomásáról. Útvonal: Szentendre—Ipolyság (Sahy)—Léva—Szentendre. Úti­költség, egy vacsorával, szemé­lyenként: 350 Ft. Jelentkezni lehet az omnibusz Utazási Iroda szent­endrei fiókirodájában a Volán­busz szentendrei autóbuszállomá­sán vagy a (26) -13-080-as telefo­non.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom