Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-03 / 285. szám

1987. DECEMBER 3., CSÜTÖRTÖK

5

Sokan látták, s zárták szívükbe

Utolsó napját délig ágyban töltötte. Délután Victor Hugo-vcrseket olvasott, nagy kedvvel és hozzáértő bámulattal. Estefelé sétálni akart, már sötétedett, fél hét volt. Mindjárt visszajövök — mondta nővéreinek — ne zárjátok be az ajtót. Sétálok, kiszellőztetem egy kissé magam. Ekkor ment ki a sáros utcán át az állomásra, ahol egy Pest felé induló tehervonat rostokolt. Hogy itt mire gondolt, mi világosodott meg előtte, mint pokoli láng vagy mennyei fény, az örök titok, mert erről már sem írásban, sem szóban be nem számolhatott. Mire az állomástól egy köhajításnyira ért, lassan gyorsuló

JÓZSCf Attila halálára emlékezve, az •utolsó órákról így számolt be Re- menyik Zsigmond, a kitűnő író, a Szép Szó egyik szerkesztője, aki a tragédia előtti napon néhány közös barát társaságában látogatta meg Szárszón, ahol két nővérével, nővérének kisgyermekeivel pár hete élt itt, karnyújtásnyira a Balatontól, két kis szobában hatan összezsúfolva. A Siesta szanatóriumból érkezett ide. Orvosai remélték, hogy jó hatással lesz rá. de végsőkig megbolydult lelke a családi környezetben sem tudott megnyugodni. Napokig nem kelt föl az ágyból, könyvet ritkán vett a kezébe, legfeljebb újságot olvasott.

Halála mély megdöbbenést keltett. Egyre-másra kezdték számba venni költészetének nagyszerű értékeit. Ám igazi arculata mégis csak lassan bontakozott ki. Tragédiájának okaira azonban mindinkább fény derült. Nem hiába tette a költő a Külvárosi éj, majd válogatott verseinek, a Medvetánc című kötetének élére azt a „különös vará2sú, megejtően édes mérgű strófát”, mely szerint Aki dudás akar lenni — Pokolra kell annak menni — Ott kell annak megtanulni — hogyan kell a dudát fújni. Valóban kurta élete során bebarangolta a szegények életének legsötétebb bugyrait is.

Már a szülőház. A Gát utca három. Ebbén a kicsi utcában, a Ferencváros peremén guggolt a tnacskaköypkre az a nyjtott körfolyosós proliház: hol minden nedves. minden nehéz. — _A nyp- rriőr országairól — térképet rajzol" 'a penész. Nem messze innét a Haller mozi, ott takarított az édesanyja, az egyik nővére a pénztárban ült, a másik cukroslány volt, ő pedig vizet árult a szünetben.

Többször megpróbált kikapaszkodni a proletársors dágványából, de végképp sohasem sikerült. Amikor egyik nővére házassága révén jó anyagi körülmények közé kerül és két testvérét magához veszi, hiába járatja gimnáziumba, a háznál úgy tartják, mint szegény rokont. Nővérében a nagyságos asszonyt tiszteli, a sógorában a doktor urat süveged.

A kudarcok azonban eleinte nem tudják megtörni kamaszos jókedélyét. Horger tanár úr sem, amikor útilaput köt a talpa alá a szegedi egyetemen Tiszta szívvel című verséért. Akkor még el tudta altatni nyugtalanságait szorongásainak szavakká való bűvölé- sével. Ám — ahogy Móricz Zsigmond írta róla — a proletársors nem eresztette ki a markából. Egy magasabb szinten a mélyre leszorítva éltette. Egyszerre volt hatodik gimnazista és ferencvárosi utcagyerek.

Mikor baráti támogatással Becs után Párizsba is elvetődik, ott is a szegénység szárnyai alatt húzza meg magát. Egy visszaemlékezés szerint, hol negyedmagával lakott egy szűk manzárdszobában, hol egy erkélyes szobában élt kenyéren és mustáron, s a gyerekkorának nyers nyomora után teli tüdővel élvezte a könnyű szegénységet. Három órakor éjjel felkeltette lakótársát, felöltöztek és lementek bil- liárdozni a sarki kávéházba. Ha pénzhez jutott, háromnegyed kiló főtt marhahúst vett és megette az utcán. Majd túl bő kem'nykalapjában, kecske- szőrrer bélelt, de rongyos kabátban, soványan, mint egy kis magyar Chaplin felkerekedet) s elindult a folyóiratok szerkesztőségébe.

Miután kipillantott a nagyvilágba,

hazatérve ismét a kilátástalan nyomorba csöppen bele. Mint költő egyre teliesebben talália meg hangját, mint ember viszont a társadalmon belül otthontalanná válik Hiába költő barátainak elismerése, hiába közük csodálatos hangszereléséi verseit vidéki és fővárosi lapok, úgy érzi, hogy a költői közvélemény nem fogadja be, le- lenre'Torekkén) kezelik Ez annál jobban bántotta, mivel maga tisztában volt költői képességeivel. Nyelvében, varázslatos képeiben, merőben eredeti Képzetté *•<! í ‘ asaiban vetekedett a leg- tudósabb költőkkel. Igen poéta doctus volt a szó legszorosabb értelmében A hét évszázad magyar költészetének

indulásba kezdett a szerelvény. Szemtanúk állítása szerint — három diákgyerek volt a szemtanú — ekkor futásnak eredt, a sorompó alatt átbújt és két kocsi kerekei közé feküdt óvatosan, de döbbenetes elhatározással. Előbb csak két kezét fektette a sínekre, behajolva mélyen a kerekek elé, hogy azután visszavonhatatlanul, a lendületben levő vagon kiálló vaskampója, lépcsője vagy összekötőlánca szétroncsolja okos fejét. Rettenetes halálát a visz- szatérésére váró nővéreknek tisz- tességtudóan a falu bolondja jelentette.

legszebb hagyományai táplálták minden szavát, amelyet papírra vetett.

Ma már tudjuk, hogy mondanivalójának tartalma volt az, ami a korabeli kritikai életben idegenkedést szült, de éppen ez vezette el oda, hogy saját osztályán belül megtalálta a maga he- -lyéfc Hiszen ennek az osztálynak mondta az éneket, legszebb igéiből ennek az osztálynak homloka köré font hervadhatatlan koszorút.

Ekkor jelent meg a moszkvai emigráció irodalmi folyóirata, a Sarló és Kalapács 1931. Júniusi száma. Mint Tamás Aladár, a 100% egykori szerkesztője írta: Abba a helyzetbe, mely József Attila életének viszonylag kiegyensúlyozott korszaka volt, villám- csapásként sújtott bele a lapban megjelent közlemény „A magyar proletárirodalom platformtervezete” címmel, amely a világpolitikai helyzet, a világ- irodalom ismertetése mellett a magyar irodalom helyzetével foglalkozott. Ennek kapcsán József Attiláról nem kevesebbet állított, mint hogy „a fasizmus táborában keresi a kivezető utat”. Magyarországon ez a cikk a kommunistákat, de elsősorban a kommunista írókat és értelmiségieket mélységesen felháborította. József Attilára katasztrofálisan hatott. Jóformán napokig nem lehetett vele beszélni.

József Attila a platformtervezetről Tábry Zoltánnak, Az Üt című kommunista folyóirat szerkesztőjének küldte el véleményét. Szerzőit nem azonosította a párttal, hanem — egyebek között — azt írta: Enyhén szólva egy tájékozatlan társaság frakciós tevékenységének minősítem. Én több mint egy esztendeje tagja vagyok az illegális KMP-nek, mint párttag kezdetben röpiratstencileket gépeltem, ma 7 szemináriumom van és vasárnaponként százak előtt tartok a szabadban előadásokat... Forradalmi verseim többsége a munkások kezén forog sokszorosítva ... megemlítem, hogy az ellenem intézett támadásnak megvan a mozgalmi oldala is. Én annyira ismert személy vagyok itt, hogy minden illegális név egykettőre lehámlik rólam. Ilyen módon az ellenem intézett lelkiismeretlenség pártműködésem kiterjesztése elé kellemetlen akadályokat gördít...

Mindezt tetézte, hogy 1934-ben nem őt hívták meg a moszkvai írókongresszusra. Ő, aki úgy vágyott a szere- tetre, a társas együttlétre, úgy érezte, hogy egyedül maradt. Belső indulatait többé már nem tudta kordában tartani, teljesen kicsúszott a lába alól a talaj. Hiába jut ez időben álláshoz, amikor a radikális polgári folyóiratnak, a Szép Szónak lesz az egyik szerkesztője.

DérV Tibor emlékezik meg arról,

hogy az a kevéske öröm, amit barátai szerezhettek neki, már későn jött. Befelé fordult, nem akart már kiszabadulni önmagából. Nem tetszelgett bánatával. nem volt érzelgős. A részvétet, a szeretet silány pótlékát megvetette. Már nem tudott más megoldást; önmagát vonta felelősségre. Ezt is éppoly végletesen és merészen tette, éppúgy fejjel ment neki a sajátmaga állította falnak, mint azelőtt a külvilágnak. Egyszer azt mondta egyik barátjának: A vers papírpénz s a szenvedés az aranyfedezete. Majd hozzátette: Nekem van — színarany.

Betegsége akkor hatalmasodott et, amikor barátai jóindulatú unszolásának engedve, nem csekély anyagi támogatással pszichoanalitikusok kezére adta magát. Találóan jegyezte meg Németh Andor, hogy betegsége akkor gyűrte maga alá, amikor a külvilágtól elfordulva, önmaga mélységeibe merült, a tudat világába emelve lelkiismeretének korábban elhallgatott kételyeit, mindent, amire nincsen felelet s- amire mégis felelni akart.

Sorsa bekerítette. Azon a december eleji napon, ötven esztendővel ezelőtt kibékithetetlenül perben önmagával és a világgal térdelt a halál elé. Azt hitte, hogy részvétlenül múlik el az árnyékvilágból. Nem, csak irtózatos árat fizetett a nagyságáért. Most, ahogy a Szép Szó korabeli emlékszámában olvashatjuk, többen látták és zárták szívükbe, mint ahogy életében hitték: a néhány barát mellett villamoskalau- zok, üzemi dolgozók, vidéki orvosok, sofőrök, diákok és főleg munkások, akik — az egyik részvétlevél tanulsága szerint — úgy szerették verseit, mint gyerek az anyja tejét.

Szombathelyi Ervin

Szépen magyarul és emberül

A karakán ember határozott, talpraesett, szókimondó. Néha azonban kerülgetjük a forró kását, igyekszünk elkerülni az őszinte szót, a szomorú tényeket jobbaknak tüntetjük fel. Egy csődbe jutott vállalat vezetője például így nyilatkozott a rádióban: „El kell ismernünk, hogy a múlt évi gazdákodásunk eredményei nem voltak kiemelkedők.” Vagyis azt sugallja, mintha többé-kevésbé eredményesen gazdálkodtak volna, holott — mint később kiderült — 75 millió forint hiánnyal zárták az évet. Széipítgetünk ...

Eufemizmusnak nevezik a kellemetlen, illetlen vagy nyers jelenségeknek, fogyatékosságoknak enyhítő, szépítő megnevezését. A kereskedelemben sem hiánycikk az eufemizmus. Áz árut „súlycsonkítással adni” vagy „súlycsonkítást elkövetni” valójában annyit tesz, mint becsapni a vevőt. S aki ezt sorozatosan elköveti, nyilván felelőtlenül, gondatlanul, hozzá nem értő módon végzi a munkáját, s nem igaz, hogy „pillanatnyi figyelmetlenségből néhányszor pontatlanul mér” — ahogyan az egyik rádióriportban hallhattuk.

Ismeretes, hogy a szocialista szektorban az emberek kevesebbet keresnek, mint a magánszektorban. Ezt a sajnálatos tényt egy üzemi lap így adja hírül: „A szocialista szektorban a munkaköri kereseti arányokra a kiteljesedés hiánya jellemző.” Tehát nem a pénz, nem a magasabb fizetés hiányzik, hanem a kiteljesedés. Akadályközlés, begyűrűzés, kapacitás hiánya, szűk keresztmetszet mögé bújtatják a valódi hiányosságokat, a felelősség elhárítását.

Ez a szépítgetés hovatovább addig fajulhat, hogy a beszélőtől függetlenül bekövetkező kellemetlen eseményeket, a kudarcot is eredménynek igyekeznek feltüntetni : „Amikor az 1985-ös vizsgálatok kimutatták, hogy a vetések 18 százaléka jó, 33 százaléka közepes, 52 százaléka pedig gyenge minőségű, azt hittük, hogy ez már a vég, ettől (helyesen: ennél) rosszabb már nem jöhet. Aztán mégiscsak jött, hiszen a tavalyi év minden elképzelésünket túlszárnyalt. Az ősszel elvetett 84 ezer hektár nem kelt ki, ez pedig azt jelenti, hogy az időjárás segítségével az utóbbi tíz év leggyengébb kelést állapotát sikerült produkálni.” — „Sikerült biztosítani, hogy a mostoha időjárás okozta nehézségeket figyelembe vegyük.” — „Az egyik eredményünk az volt, hogy az aszály által okozott termés kiesését hiányként könyveltük el." — „Egyúttal azt is megoldottuk, hogy figyelemmel voltunk az állatállomány pusztulására.” — „A munkafegyelemmel nálunk eddig min dig baj volt, de most sikerült elérnünk, hogy ebben a vonatkozásban legalább negatív változás ne álljon elő.”

K, S.

■Heti eilmtegyzeti

Lavardin felügyelő

Egy kocka a Lavardin felügyelő című filmből

Látszólag krimi pereg a vásznon. De a rendező személye figyelmeztető jel: más tartalmakat is keressünk! A francia újhullám jeles képviselői — így Chabrol is — egyre gyakrabban fordulnak a tömegfilmek eszköztárához mondanivalójuk kifejtése érdekében.

Csakhogy a Lavardin felügyelő című film tudatosan vállalja, eszmei alapkővé teszi a látszólagosságot. A hideg és merev álarcokat, amelyek a mögöttük meghúzódó emberek viselkedését szabályozzák és behatárolják különféle társadalmi normák szerint. Mi sem jellemzőbb erre, mint hogy az egyik főszereplő kedvenc időtöltése az üvegszemek festése. Hát már a szem sem lehet a lélek tükre? A válasz tagadó, legalábbis ebben a koncepcióban. Ehhez alkalmazkodik a szereplők játéka is. Jean Poiret rezzenésteleh izmokkal, szenvedélytelenül alakítja a címszerepet. Ennek ellenére nem hagyja hidegen, hogy az áldozat felesége egykori szerelme, aki kislányát a régi emlékek miatt keresztelte Veronikának.

Mint már ennyiből is ki derül, az igazságot mindenáron kiderítő nyomozó mítosza is csak látszat. Bár a nézők végigkövethetik a megoldás minden fázisát (hősünk, ha egyedül van, saját maga és a gyengébbek kedvéért hangosan kommentálja munkáját), végül is nem kapják meg az erkölcsi elégtételt. Mert a velejéig romlott társadalomban a zsarut is irányíthatja egyéni szimpátia. Egy kis vesztegetés, egy kis erkölcstelenség és el lehet ítéltetni egy kellően ellenszenves, de éppen ebben az ügyben teljesen ártatlan embert is. Az a probléma, hogy ezen még csak fel sem háborodhatunk, hiszen a beállítások szimpatikusA látszatra és a félreértésre épül Carlo Ver dona filmvíg- játéka, a Hintőpor is. Sajnos, az író-rendező-főszereplő itt sem tudott a szokványos megoldásokon túllépni. A történet alapja, hogy egy pitiáner ügynököt egy nagymenővel kevernek össze, amiből természetesen szerelem születik. A dolgok logikája folytán Sergio már nem tud kikeveredni az ördögi körből, hiába határozza el unos-untalan, hogy végre tiszta vizet önt a pohárba, így az egyik komikus helyzetből a másikba ke-eredik, a.r - lyek között akad olyan is, amin valóban szívből nevethetünk. Csakhogy az alap- szituáció az egész filmet az irrealitás síkjára viszi. Már eleve nem hihető, hogy valakit, akiből árad a kisszerűség és a befolyásolhatóság, ügynökként alkalmazzanak. Továbbá nem hiszem el, hogy a szerepcsere alapvető tulajdonságainak megváltozását eredményezné. Ezt ő maga sem

sá teszik a katarzis nélki befejezést. Hacsak nem éppe arról van szó, hogy éppen re mantikus érzelmeinket állítoi ták itt pellengérre. Me: mi, nézők voltunk azok, aki; miatt annak idején nem halhatott meg Sherlock Holmes Sorolhatnám még, hogy kiket támasztott fel látszólagos halálukból a közönségigény Na, de ne kalandozzunk ilyen messzire, mert elképzelhető hogy csupán kriminek álcázott társadalombírálatot láthatunk Akár így, akár úgy, a választott keret szabályaihoz alkalmazkodni kell. Chabrol prof- rendező. minden izgalomkeltő megoldás a birtokában van, de sajnos nem él velük. Csupán kicsit is gyakorlottabb néző aki kedveli a bűnügyi történeteket, idejekorán tudja a következő sablon fordulatot. Könnyen kitalálható, hogy az erkölcs szigorú bírája kétlaki életet él. hogy mostohalánya nem az a példamutató tanuló, akinek leírják. Az üresen partra vetődő vitorlás, amelynek utasai nyom nélkül elpusztultak a tengerben, már túlságosan lerágott csont ahhoz, hogy bárminemű szellemi izgalmat keltsen az együtt- nyomozásra kész nézőkben avagy szándékosan alkalmazza a film az unalomig ismételt, sokszor látott elemeket Nem hiszem, hogy alkotó akarattal készítsen rossz filmet. Inkább könyveljük el botlásként ezt a bemutatót. Akár társadalmi drámára, akár izgalomra és fortélyos nyomozásra vagyunk kiéhezve, válasszunk valaki mást Lavardin felügyelő helyett. Bár a rendező mellett a szereplő- gárda is híres nevekből áll. Bernadette Lafont, Jean- Claude Brialy, Jean-Luc Bi- deau, azonban szintén alkalmazkodik az egyetlen, skatulyába szorított játékstílushoz.

őpor

hiszi el, mert kizárólag eg- személlyel szemben tudja ú önmagát kiteljesíteni, a tör ténet végén immár másik cégnél ugyanolyan eredménytelen kis ügynök, mint ahogyan megismertük. Továbbá nem értem, hogy életében miért kell mindennek jóra fordulnia. Mi több, miért kényszerítik akár fizikai erőszak árán is a kellemesbe. Leendő felesége egyáltalán nem csúnya és ráadásul még jómódú is. És a lány, akibe beleszeret, még a természetszerűleg bekövetkező lelepleződés után sem fordul el tőle. Olyan idők járnak, amikor ismét szükség van a kis gépírólány hihetetlen szerencséje a vezérigazgatóval típusú tör ténetekre? Nem vagyok a bo! dog befejezés ellensége, de nem bízhatunk a csodában amely előbb-utóbb meghozza a beteljesülést. Valamit nekünk is tennünk kéne a cé! érdekében.

Szabó Z. Levente