Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-24 / 303. szám
10 1987. DECEMBER 24., CSÜTÖRTÖK Rákion Galgamácsatól Biatorbágyig Tetteit a béke ihleti Somogyi István festőművész képei előtt először Gál- gagyörk művelődési házában álltam meg. Elcsodálkoztam. A sárga virágos napraforgók vastag, mélyzöld száraikkal, leveleikkel derűt árasztva világoskékre festett napkorong előtt állnak. A nap egyébként hol aranyló felhők közül ragyog elő, hol a hófoltos domboldalak fölött jár, maga is fázós fehéren. Az újpesti pinceműteremben a Téli táj című kompozíció különös hangulatú pasztellszínei ragadnak magukkal. Sajátos technikával. plasztikus térhatást kölcsönző festékanyaggal készülnek a képek. Ezt is a művész maga. kísérletezte ki szülőfalujában, a galgamácsaí alkotótanyán. Mi lesz a pilisszentkereszti romokkal? Értékéhez méltóan bemutatni A vidám és megnyugtató színek mellett az életet jól ismerő. annak szinte mindéin helyzetét megélt alkotó a ko- morabb tónusú látványt is lélekmozdító képességgel varázsolja elénk. A lengyelországi — Majdanekben és Varsóban rendezett — kiállításán megrázó képeken ábrázolta a fasizmus rémtetteit. Ennek elismeréseként 1974-ben megkapta a Lengyel Államtanács Érdemkeresztjének arany fokozatát. Víz a kosárban Sokoldalú tehetség, aki talán akkor is gondtalanul élhetne. ha csak ecsetet, vagy szobraihoz vésőt venne a kezébe. Ám ahogy jobban megismerem, magam is azoknak adok igazat, akik nyugtalan, örökké kutató-kereső alkatnak tekintik, sokan pedig, okkal, polihisztornak. Ezenkívül semmiesetre sem az az ember, akit a siker önmagáért érdekel, aki- né' a boldogság a saját előnyök serpenyőjében méretik. Angela Davis, neves amerikai polgárjogi harcos perének idején például nemzetközi kiállítást szervezett a költségek fedezésére, ahol többek között Chagall, Picasso, Kokoschka és más világhírű .művészek al- katásainak társaságában . hár-. mine képe szerepelt. Az auk-. ció meghozta a kívánt ered-: ményt. Az újpesti műterem különös tárgyai között mostanában olyasmiken ámulhat a látogató, mint a vizet tároló gyé- kénykosár, melyet belülről speciális masszával szigeteltek, s így akár évekig nem ereszti át a folyadékot. Élénk színű víz- és fagyálló réteg takarja a kis méretű téglák felületét. Munka közben jött rá Somogyi István, hogy a vásznaira felhordott anyag akár útburkolatok festésére, homlokzatok színezésére, ragasztásra, tetőszigetelésre is alkalmas lehet, ha kifejleszti. Nemcsak ecsettel A Találmányi Hivatalnál azóta jóváhagyott Somiplastot a fóti Építőipari és Szolgáltató Kisszövetkezet bokszában mutatták be. Az ott látott modellek tanulságai szerint a Fehérvárcsurgóról érkező zúzalékanyagból vegyített készítmény a Magyarországra érkező importanyagok hetven százalékát pótolhatja, ha nagy- üzemileg gyártani kezdik. A szövetkezettel kötött előszerződés szerint erre a jövő év tavaszán kerül sor, de már most élénk érdeklődést mutatnak iránta az építőipari vállalatok. Somogyi István érzelmileg is erősen kötődik a szülőfaluhoz. ahonnét valaha el kellett men» e. Gyermekéveire az öt testvérrel együtt korán megélt árvaság, a menhelyi neveltetés árnyéka vetődik. Foglalkozásai szerint volt asztalosinas. bányász, majd művelő- désiház-igazgató, és a bányászszakszervezet munkatársa. A galgamácsaí műteremtől most ismét megválik: átadja a szak- szervezetnek. Hadd fessenek abban a szakmából indult vagy ma is bányász képzőművészek. — Természetesen veszek majd magamnak másik műtermet — mondja. Telik majd rá, gondolom, ha megkapja a találmányi díjat. Persze mint megtudom, jutnia kell ebből a pénzből az árván maradt fiatal tehetségek támogatására. Megállapodtak a Képzőművészeti Főiskolával, hogy az anyagiak fejében a fiatalok segítenek majd a biatorbágvi nemzetközi művész békepark és emlékhely kialakításában. Mert hite és akarata szérint ilyen is lesz. Erről egyszer így nyilatkozott a magyar szakszervezetek külföldön.megjelenő, többnyelvű folyóiratában : „Szeretnék valahol Magyarországon egy háromholdas területen nemzetközi békeparkot létesíteni. Elsősorban szobrászoknak. ahol készülhetne egy óriás emlékmű is, amelyhez a különböző nemzetiségű haladó művészek — akiknek úgy hozza kedvük — hozzáépítenék a maguk alkotásait. Ez a mű soha nem lenne befejezett.. Mint az köztudott, a fél évszázada felrobbantott biator- bágyi híd sorsa, melyet a lakosság is szeretne helyreállítva látni, máig rendezetlen, ötletek bőven érkeztek a terület hasznosítására, de mint Hernádi Károly tanácselnök mondja, legalább százmillió forint kellene, viszont a tanácsnak egyetlen fillérje sincs. Így hát vállalkozóra van szükség, aki az ötletéhez pénzt is ad. Somogyi István pályázata egyebek között ebből a szempontból is alkalmasnak bizonyult. Humán vállalkozás Üjpesten komoly tervdokumentációk készültek a javallat szemléltetésére. Eszerint a turistaforgalom lehetne a legfőbb alapja egy olyan intézmény fenntartásának, melyet hazai és nemzetközi összefogással tehetnének nevezetes európai művészeti találkozó- hellyé. Ahol az alkotások és az eszmecserék fő témája egymás értékeinek megismerése, bemutatása lehetne. Az elgondolás szerint neves művészek szobrai díszítenék a parkot. A vasúti híd helyreállítása után a régi szerelvények kocsijaiban működne a posta, a hálókocsiban meg lehetne pihenni, de épülne szálloda, olyan múzeum, melyben hidtörtóneti, néprajzi, s más kiállításokkal együtt megnyílna az adományok terme. A művész szerint össze lehetne állítani egy nemzetközi képzőművészeti gyűjteményt, kiállítani a békéről szóló gyermekrajzokat. Ehhez maga is hozzáadná galgamácsaí néprajzi gyűjteményét. Találmányi díjának tíz százalékát pedig a parkban felállítandó alkotások költségére fordítaná. A béke gondolata motiválja mindenekelőtt Somogyi István kezdeményezését. Az Országos Béketanács Elnöksége 1982- ben a mozgalom kitüntető jelvényét ítélte neki. Erre méltó tettekkel akar válaszolni. Domboldalra-dombtetőre települt, kétezres lélekszámú község Pilisszentkereszt. Kevesen tudják azok közül, akik Dobogókő felé tartanak, s keresztülhajtanak rajta, hogy a falu másik végénél hatalmas értéket rejt a föld: hazánk egyik legjelentősebb, Árpádkori építészeti emlékének — ciszterci apátságnak — maradványait. Az asszony, akit a falu határában megszólítunk, készségesen elmagyarázza, merre induljunk, Ok is elmennek néhanapján oda, s találgatják, hogy élhettek ott a szerzetesek. Pár száz méter után egy sietős léptű fiatalembertől tudakozódunk. Kiderül, hogy tanár. — Hogyne foglalkoznánk történetével az iskolában! — mondja Bartha Zoltán —, kimegyünk a gyerekekkel, szerencsére nincs messze. Mégis mit tehetne érte a falu? A kérdést a tanács vb- titkárának teszem fel. Sebesiné Szlávik Klára elcsodálkozik: — Mit kezdhetnénk mi egy olyan hatalmas . műemléki rommal? — kérdez vissza. — Kevés a tanterem, gond a szennyvízelvezetés, a közellátás. Még ezekre sincs elegendő pénzünk. S ugyan mi haszna lenne a falunak ebből a műemlékből, amely ráadásul ismét a föld alatt ran? Gertrúd királyné sírja A helyi katolikus plébánia fogadószobájának falán bekeretezett fényképek. A romterületen készültek, amikor még folyt a feltárás. Szép számban akadnak érdeklődők — fordul felém Ackermann Kálmán katolikus lelkész —, legalább ennyit meg tudunk mutatni belőle ... A helyszínen ugyanis szinte semmi nem látható. A bokrok és a fák benőtték a területet. A meglelt tizenkét oszlopalapot lécek és imitt- amott feltépett kátránypapírok borítják. Ezt a részt azonban szépen megtisztították, s így csak sejteni lehet, hogy mellette volt a kerengő, hátul nagyterem a dolgozó szerzeteseknek, konyha, káptalanterem, sekrestye, amely majdnem biztos, hogy emeletes volt. Az Országos Műemléki Felügyelőség mintegy tizenöt méter hosszú faházban tárolja a feltárt faragóit, színezett építőköveket, némelyiknek formája, mérete lenyűgöző. Akárcsak az épen maradt vízvezetékrendszer illeszkedő darabjai. A létesítményben volt folyó- és szennyvízelvezető csatorna is! Ackermann Kálmán tíz éve él a faluban. — Az apátság építésének 800. évfordulóját 1984-ben ünnepeltük — emlékszik visz- sza. — Akkor egyedül én voltam optimista. Annak ellenére, hogy olyan égető problémák voltak és vannak, bizonyos értelemben mégis motiválják a gondolkodásmódot és a cselekedeteket. Ugyanis az ünnepség megszervezésében nagyon jól együttműködött a megyés püspök és az Állami Egyházügyi Hivatal a tanáccsal. Erre az alkalomra a romterületet kitisztítottuk, a falakat, az oszlopaljzatokat, a kiásott leletanyagot megtekinthető állapotba hoztuk. Utána az egészet ismét betakarták, betemették. - Űjabb és újabb tárgyalások, kiszállások követték egymást, előrelépés .azonban — a helyszínen — nem történt... Visszafelé ballagunk a sáros csapáson. Itt néhány évvel ezelőtt murvával lealapozott út vezetett a patak mentén, amely kiöntött és elsodorta a kavicsokat. Ackermann Kálmán tovább fűzi gondolatait: — A magyar történelem lényeges mozzanatainak helyszíne volt ez az apátság. Például itt temették el Gertrúd királynét, akit ugyan a magyarok nem szerettek, de mégiscsak Szent Erzsébet és IV. Béla király anyja volt. Aztán felszínre hoztak nyolcszáz évvel ezelőtti ipari emlékeket is —. elhallgat, majd szinte kirobban belőle: — Olyan kevés középkori történelmi emlékünk van, luxusnak tartom azt, hogy egy is feledésbe merüljön! Lenyűgöző méretek Dr. Gerevich László, a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének akkori — ma már nyugdíjas — igazgatója majdnem két évtizeden keresztül irányította a feltárást. Első tanulmányát 1971- ben publikálta a pilisszentkereszti ciszterci apátságról. Azt követően nagyszámú tudományos munkája jelent meg itthon és külföldön e témáról. — A pilisszentkereszti apátság maradványainak felszínre hozása több évtizedes kutatási program része volt — ösz- szegzi az idős professzor. — A csuti, albertfalvai, óbudai, budavári és dömösi feltárások segítették a korabeli társadalom szerkezetének, kultúrájának jobb megismerését. A kolostori élet ugyanis nem csak az elvont eszmék megőrzője és újjáteremtője volt, hanem az anyagi kultúra megmentésének, fejlesztésének központja és terjesztője is. A Pilisszentkereszti apátság alapításának évszámát először 1765-ben hitelesítette Franciscus Trouvé ciszterci apát. (A ciszterci rendet 1093- ban Franciaországban alapították — a szerző.) E korai emlék építőelemeit ugyanabban a faragóműhelyben készítették, mint a veszprémi katedrálisét. A több ezer lelet között található például fémmegmunkáló műhely kemencéje, és korai vízi erőmű. Bár oklevelekből kiderült, hogy Magyarországon sok vízimalom működött, de egyedül a pilisszentkereszti rekonstruálható. Művészettörténeti szempontból is kiemelkedő jelentőségűek: a Mária koronázását ábrázoló főoltár töredékei, valamint Gertrúd királyné koporsója és emlékműve. Fia, IV. Béla 1213-ban kelt okleveléből következtethetünk a hitelességére. — Ki alkothatta az emlékművet? — Villard de Honnecourt, a XIII, század legnagyobb szobrásza és építészmestere. Magyarországi útjáról a francia művész maga is megemlékezett. Fennmaradt rajzalbumában ötféle padlóminta szerepel, mind az ötöt megtalálni itt. Az ásatások megkezdése után néhány évvel az Országos Műemléki Felügyelőség előzetes terveket készíttetett az állagmegóváshoz. Romparjc, építését: ; ígérték. Annak idején azonban sepi Pest megye, sem pedig a falu nem értékelte kellőképpen a műemléki maradványok jelentőségét. Így minden abbamaradt, s el fog pusztulni — szögezi le az idős professzor. Jelenleg holtponton A műemléki romok kezelői jogát a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság kapta meg. — Több mint húsz esztendeje dolgozom a gazdaságnál — kezdi Bene Kálmán közjóléti főelőadó. — Szinte nap mint nap értesültem a feltárások eredményeiről. A gazdaság felelősséget vállal a területén zajló régészeti és kulturális emlékek ápolásáért. Ám, ha nem lenne a területünkön, akkor is tennünk kellene valamit, hogy értékéhez illően bemutathassuk. Amit tudunk, mindent megteszünk. Tavaly szeptemberben, decemberben és az idén májusban is tárgyaltak az apátsági romok sorsáról. Bár ez utóbbira bennünket nem hívtak meg, azóta holtponton áll az ügy. Pedig a PÁPEG zöldövezeti irodájának elképzelései szerint Pilisszentkereszt kirándulóközponttá válhatna. Nagykovácsi-pusztán pihenőhelyet létesítenének. Innen meg lehet közelíteni a völgyben munkálkodó mészégetőket, akik még ma is űzik ezt az ősi pilisi mesterséget. A turistaút azután a ciszterci kolostorhoz vezetne. A falkonzerválás és a rompark tervei elkészültek — dr. Zádor Mihály egyetemi tanár, a Budapesti Műszaki Egyetem Építészettörténeti és Elméleti Intézete igazgatójának irányításával. Olyan objektumról van szó — tájékoztat dr. Zádor Mihály —, amelynél mindent be kell vetni a konzerváláshoz, amit eddig kitaláltunk és szabadalmaztattunk. Lépcsőzetes, ütemezett terv szerint jövőre elkezdhetnénk ezt a munkát. Az OMF egyetért azzal a tervünkkel is, amely a terep- rendezésen túl kisebb rekonstrukciók, kiegészítő létesítmények megvalósítását tartalmazza. Csak olyan részleteket rekonstruálnak, amelyekről biztosat tudunk. A többit csupán jelölnénk: milyen lehetett. Dr. Horváth Aliz építész- mérnök, az intézet tudományos kutatója megmutatja a rompark makettjét, s magyarázatot is fűz hozzá: Várják a megbízást — Az a célunk, hogy az eredeti, értékes faragványo- kat a valódi helyükre tegyük vissza. A legnagyobb falazás a terv szerint a szentélyeknél, a templom keleti végén történne. Csupán olyan mértékben, hogy a szemlélőben a zárt tér érzetét keltse. Egyedül az egykori sekrestyében van lehetőségünk az eredeti rekonstrukciójára'— egy< épen maradt boltozatindítás alapján. — Milyen sorréndben végeznék a munkálatokat? — Az első a tereprendezés, természetesen régészeti felügyelettel. A kitisztított falakat azonal konzerválni kell Nagyon gondos előkészítést és jó együttműködést igényel ez a kezelői jog tulajdonosa, a tervező és a kivitelező között. Mi arra várunk, hogy valaki megbízzon bennünket a tervezés folytatásával és a tervezői művezetéssel. Felajánlottuk a faragott kőanyag állapotának felmérését, erre is várjuk az illetékesek megbízását. Az Országos Műemléki Felügyelőség igazgatóhelyettese, dr. Fejérdy Tamás jól ismeri a ciszterci apátság helyzetét. — A magyar román kor jeles emléke fontos számunkra is — jelenti ki. — A tervtanács a kiviteli elképzelést elfogadta, s próbáltunk partnereket találni. Tárgyaltunk a Pest megyei és a helyi tanáccsal, a Közép-Duna Vidéki Intézőbizottsággal, valamint a PAPEG-gal, és végiggondoltuk saját lehetőségeinket is. Csak nagyon csekély ősz- szeget tudunk biztosítani évente. A terv 25 millió forinttal számol — a kőtár nélkül. Azonban ennek kétszerese sem lenne elegendő! Nem tartom kizártnak viszont, hogy hozzájutunk kisebb összegű támogatásokhoz. Hiszen a KDIB 1938-tól felajánlott évi ötszázezer forintot — amíg az OMF is betartja az ígéretét. Nem győzöm hangsúlyozni, a PÁPEG szintén jó partner! Mi pedig nem mondunk le arról, hogy ha szerény összeggel is, de hozzájáruljunk a rommaradványok rendbetételéhez. Ez azonban nagyon hosszú folyamat lesz ... Vcnncs Aranka A cím fölötti képeken: A híressé vált női fej Gertrudis síremlékéről (balra). Lz a szépen megformált, festett kötöredék a korabeli mester keze munkáját dicséri (jobbra). A cím mellett: Egy a tizenkét oszlopaljzat közül, amelyek a hajdani templom hatalmas méreteire utalnak. (A felvételeket Hancsovszki János 1984-ben, a jubileumi ünnepség alkalmával készítette.) Kovács T. István Somogyi István munka közben (Hancsovszki János felvétele)
