Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-24 / 303. szám

1987. DECEMBER 24.; CSÜTÖRTÖK 9 MINŐSÉGTANÚSÍTÁS HÁROM LÉPCSŐBEN Á fogyasztót szolgálja Évente csaknem tizmilliárd forint kárt okoz az or­szágnak a rossz minőségű gyártmányok előállítása. Saj­nálatos, hogy az utóbbi öt esztendőben a helyzet több területen tovább romlott, s ez egyebek között a magyar termékek világpiaci leértékelődésével járt, árinál is in­kább, mert a nemzetközi kereskedelemben a közepes és gyengébb árukból túlkínálat van. A kormány stabili­zációs programjának egyik kulcskérdése az e téren ta­pasztalható további visszaesés megállítása. Nemrég je­lentősnek ígérkező lépések történlek egy átfogó, alap­jaiban új szemléletű minőségszabályozási rendszer ki­dolgozására. A szakemberek véleménye szerint az át­töréshez nincs szükség nagyobb beruházásokra, nagyjá­ból elegendő, ha a gondolkodásban, szemléletben követ­kezik be a várt változás. Vajon bekövetkezik-e? Ocs- kay Imre, a Magyar Szabvány- ügyi Hivatal minőségügyi fő­osztályának vezetője szerint kényszerhelyzetben vagyunk, bár több. a jó minőség ellen ható érdek mozgatóját kellő felmérés híján nem ismerjük. Le kell számolnunk azzal a téves nézettel is, hogy létezik minden piacon értékesíthető termék — hívja fel a figyel­met a szakember —, de van optimális áron eladható por­téka, amely hosszabb távon a lehető legnagyobb nyereséget hozza. A hazai termelők java része azonban még nem így gondolkodik, s ennek egyik oka a korábbi évtizedek gya­korlatában keresendő. Régeb­ben is léteztek ugyanis szab- ványok, de az abban foglalt követelmények — amelyek a minőséget is garantálták vol­na — nem érvényesülhettek teljeskörüen, hiszen a leg­főbb cél a mennyiségi igények kielégítése volt. Legalább beszélünk róla Jelenleg — s ezt többen is pozitívumként említették a legutóbbi minőségi konferen­cián — már eljutottunk odáig, hogy legalább beszélünk ezek-, ről a gondokról! A cselekvés még várat magára, de a célok tisztázása sokat segíthet a leg­sürgetőbb tennivalók megfo­galmazásánál. Ezek sorában említhetjük, hogy a kormány az idén megvitatta egy hazai minőségfejlesztési program előzetes elgondolásait, s ennek alapján megbízta a Magyar Szabványügyi Hivatalt a vég­rehajtás irányításával, koordi­nálásával. Az MSZH-ban je­lenleg zajlik a felkészülés, s elképzeléseik szerint a jövő­ben különböző információk­kal és korszerű minőségszabá­lyozási módszerek átadásával segítik a termelőket. A fogyasztó, aki drágán kénytelen megfizetni a silány terméket is, ha például a ha­zai kereskedelemre oly jel­lemző hiánygazdálkodás csap­dájába kerül, a használhatat­lan áru felett keseregve, gyak­ran emlegeti végső megol­dásként a hanyagul dolgozók megbüntetését. Annál is in­kább, mert a legtöbbször ott szerepel a csomagoláson az I.ISZ jelzés is, ami azt jelen­ti, hogy a gyártó hivatalosan tanúsítja a szabvány előírásai­nak megfelelő minőséget. Hogy ez olykor hamis állítás? Az ilyen megtévesztésért tudomá­sunk szerint — s ezt több szak­ember is megerősítette — ed­dig egyetlen vállalatot, szövet­kezetét vagy más termelő egy­séget ssm vontak felelősség­re... Egysé'es rendszerben Igaz, az új elképzelések sze­rint nem a büntetéstől való fé­lelemre kell alapítani a minő­ségszabályozás rendszerét. A legfőbb cél olyan módszerek alkalmazása, amelyekkel elér­hető. hogy már a termelési fo­lyamat elején meglegyenek a garanciái annak: csak hibátlan áru hagyhatja el a gyárkaput! Ocskay Imre szerint erre sem­mi garancia nincs, ha tovább­ra is érvényesülhetnek az el­lene ható érdekek. Megoldást az jelenthet; ha az egész gaz­daságot átható szemléletválto­zással sikerül végre visszaszo­rítani a kedvezőtlen folyama­tokat. Ebben egyik lépés lehet o KGST új minőségtanúsítási rendszere, amely január 1-jé- t„l lép életbe. A gyakorlatilag a folyamatos ellenőrzésre épü­lő megállapodás lényege, hogy minden esetben a gyártó ga­rantálja; terméke valóban megfelel az előírásoknak, ám ehhez független szaklaborató­riumokat kell igénybe vennie. Az árut importáló ország ez­után már nem vizsgálja ezek­nek a termékeknek a minősé­gét. ám ha a tanúsítás hamis­nak bizonyulna, a vevőnek le­hetősége van megfelelő szank­ciók alkalmazására. A fokoza­tosan kiépülő rendszerben ha­zánk kezdetben a megállapo­dásban szereplő nyolc termék- csoport közül a Tungsram ál­tal előállított izzólámpákkal vesz részt. Magyarországon a minisztériumok eddig több mint negyven vizsgálólabora­tórium kijelölésére tettek ja­vaslatot az MSZH-nak. A szabványügyi hivatalban folytatott beszélgetéseink so­rán az is kiderült, hogy azok­nak a vállalatoknak, amelyek a jövőben tőkés exportjukat tartósan növelni akarják, né­hány esztendőn belül alkal­mazniuk kell a korábban em­lített minőségszabályozást. Ehhez kellő alapot ad, hogy a hazai szabványok mintegy het­ven százalékát az elmúlt idő­szakban hozzáigazították a nemzetközi előírásokhoz, s az MSZH rövidesen megkezdi egy egységes minőségtanúsítási rendszer kidolgozását és alkal­mazását. Az elképzelések sze­rint ennek három szintje lesz. Már az első lépcsőben a gyár­tó köteles tanúsítani a termék minőségét — ezt egyébként 1968 óta jogszabály is előírja —, s ha valamely vállalat vagy szövetkezet igazoltan képes jó árut előállítani, feliratkozhat a jóváhagyott gyártók nemze­ti jegyzékére. A második szint viszont már nemcsak az úgy­nevezett öntanúsításon, hanem egy független tanúsítási rend­szeren is alapul. Ez azt jelenti, hogy még a forgalomba hoza­tal előtt mind a terméket, mind magát a gyártót alapos vizsgálatnak vetik alá. A ma­gas követelmények teljesülé­sét az árun külön jelzés tün­teti majd fel. Csakúgy, mint a harmadik szinten, ahol a mi­nősítés a világszínvonallal va­ló összevetésen alapul. Erre a vállalatok, a szövetkezetek ön­ként jelentkezhetnek, s a rend­szer kidolgozóinak elképzelése szerint a jelzés egyben azt is tartalmazná, hogy a termék Magyarországról származik. Drágább és rosszabb Az előrelépésnek — s eb­ben szintén megegyezik a szak­emberek véleménye — egyet­len kulcsa van: nevezetesen az, hogy mennyire követke­zetesen tudjuk majd alkalmaz­ni az egyébként széles körű nemzetközi tapasztalatokra építkező új minőségtanúsítási re-dszert. S talán így egyszer végre majd múlt időben be­szélhetünk olyan érthetetlen jelenségekről, mint amilye­nekkel például a budaörsi Ipa­ri Szerelvény- és Gépgyár dol­gozóinak is nap mint nap szembe kell nézniük, ök ugyanis évente több ezer órát fordítanak arra, hogy kijavít­sák az utóbbi időben egyre drágábban adott, s egyre rosz- szabb minőségű öntvények hi­báit ... Furucz Zoltán Komoly és dallamos A János név még ma is a legkedveltebbek közé tarto­zik. Igaz ugyan, hogy az évti­zedekig tartó negyedik helye­zésről napjainkban a tizen­egyedik helyre szorult vissza. Ez azonban még mindig a meglévő kedveltségiből tanús­kodik, nem beszélve arról, hogy a naptárban is a leg­gyakrabban ünnepelt nevek között szerepel. A magyar népköltészetben is kedvelt mindenféle formá­ja. Gondoljunk csak Háry Jánosra, Kukorica Jancsira vagy egy jól . ismert dél­dunántúli népdalocskára: Hej, Jancsika, Jancsika, miért nem nőttél nagyobbra? Aligha volt könnyű a dol­ga Sediánszky Jánosnak, amikor e névnapi kötet ösz- szeállításúhoz és az összekötő szöveg megírásához fogott, amelynek címe: János. A név eredetével, jelenté­sével és különböző változá­saival kezdődik a könyv. Ám nem hiányoznak belőle az e napon előforduló népi szoká­sok, mint például a János- áldás. Ez ma is a búcsúpo­harat jelenti. Eredetileg ez a Szent János evangélista em­léknapján, december 27-én az egyház által e szent tisz­teletére megáldott bor neve volt, melyet hívők eltettek, és belőle abból a célból ittak, hogy Szent János közbenjá­rása által minden testi-lelki bajtól megóvassanak — írja Ladó János a bevezetőben. Az összeállítás nem csupán e nevek viselőiről szól. Ol­vashatunk idézeteket János keresztnevű írókról, költőkről. Van-e ennél gyönyörűbb név? — magasztalja Arany János nevét Kosztolányi. — Milyen szerény és milyen ön­érzetes. Milyen tartalmas és milyen tündöklő is. Milyen komoly és milyen dalla­mos ... Mindezeket festmények szí­nes reprodukciói egészítik ki. Az első .. Leonardo da Vinci: Keresztelő Szent János című alkotása, s megtalálhatjuk benne Barabás Miklós fest­ményét Arany Jánosról. Az egységes vüágidő Alig több, mint egy évszázada — 1884-ben — egy washing­toni nemzetközi tanácskozáson huszonhét ország küldöttei megegyeztek földünknek zónaidőkre való felosztásában, ami lé­nyegében máig érvényes. Alapul azt a 15 hosszúsági fokot ki­tevő szeletet választották, amelynek közepén az angliai Green - wichen átmenő 0 fok hosszúsági kör halad át; s ettől nyu­gatra 15 fokonként egy-egy órával hátra, keletre pedig egy- egy órával előre járnak az órák. Ezzel egy időben egységesí­tették az időszámítást is, s azóta a világ minden táján a greenwichi időhöz igazítva állapítják meg a hel*yi időt. Lon­don egyik kedves kis elővárosa az egységes világidő, a Greenwich Mean Time (GMT) bevezetése óta került az érdek­lődés középpontjába. Századunk közepéig a pontosidő-meghatározás kizárólag csillagászati munka volt. A rádióval sugárzott időjelek beve­zetésével azonban kitűnt, hogy a világ egyes nagy obszer­vatóriumaiban észlelt és leadott pontosidő-jelzések egymáshoz viszonyítva több másodperces eltérést is mutathatnak. A mé­rések egységesítésének érdekében 1912-ben összeült egy nem­zetközi tudóscsoport, és megszervezte a — azóta is Francia- országban székelő — Nemzetközi Idömércsi Hivatalt (BIH). Ettől fogva e nemzetközi intézmény látja el az időszolgálat ellenőrzését. A kvarcórák, majd az atomórák megjelenésével azután az a furcsa helyzet állt elő, hogy a hihetetlenül pontos elektro­nikus időmérő eszközök lényegesen felülmúlták a csillagásza­ti megfigyelések pontosságát. A tudományos igényű kvarc­órák ugyanis legfeljebb háromévenként sietnek vagy késnek egy másodpercet, a céziumóra pedig harmincezer esztendő alatt térhet el egyetlen másodpercet! Ezért napjainkban már nem a csillagászati mérések ellenőrzik az órákat, hanem az atomórához hasonlítják a csillagászati megfigyeléseket an­nak megállapítására, hogy földünk forgásában mekkora in­gadozások mutatkoznak. Magát a „pontos időt” az atomóra adja. Ha maga az atomóra a greenwichi időrendszer alapján Je­lez, teljesen mindegy, hogy maga a szerkezet a föld mely pont ián működik. Így került sor rá, hogy a greenwichi idő- szolgálatot tavaly átadták a Nemzetközi Időmérés! Hivatalnak.: A greenwichi kezdő délkört viszont nem változtatták még, hi­szen az a világ minden forgalomban lévő térképét érvényte­lenné tenné. Képünkön az immár csupán muzeális jelentöségff — de még ma is működő — greenwichi GMT-órát láthatjuk, melynek különleges, 24 órás számlapbeosztása van. BECSAPTUK VOLNA AZ EMBEREKET Ezt még befelezem... A z Árpád-kor óta is­mert településként nyilvántartott Kartal nem kisebb dologról nevezetes, mint hogy Könyves Kálmán királyunk éppen itt tartott országgyűlést 1096-ban, ahol is kijelentette — eldöntve ezzel egy akkor napirenden lévő vitát —, hogy „a boszor­kányokról, minthogy nincse­nek, szó se essék”. Országgyűlésről beszélgetünk Sőregi Jánossal is, Kartal tanácselnökével. No, nem bo­szorkányos ügyeket tárgyaló gyülekezetről, hanem parla­mentünk múlt heti ülésszaká­ról, amit beszélgetőtársam is végighallgatott a karzatról. Kézenfekvő hát, ha mindjárt arról faggatom, szerinte je­lent-e valamit nekik a Taná­csi Hivatal megszűnése, illet­ve, hogy a belügyminiszter hatáskörébe kerültek? Nincs új a nap alatt — sej­teti az elnök mosolya, majd ennyit tesz hozzá szavakkal: „Amikor én kezdtem, akkor is a Belügyminisztérium fel­ügyelte a tanácsokat, akkor is dolgozni kellett, most is .. Sőregi János csak tudja, hi­szen 1946 óla áll az állam­igazgatás szolgálatában. A fia­tal ács — háborúban szerzett rokkantsága miatt — akkor hagyott föl az ingázással, s ke­rült a kartali elöljáróságra, ahol nem túl népszerű fel­adat, a begyűjtés szervezése várta. Később, 1956 után költ­ségvetési előadó lett, 1958-ban megválasztották tanácselnök­nek. Idestova harminc esztendeje ül ebben a székben — s ezt minden bizonnyal szó szerint lehet érteni, ahogy elnézem az elnöki iroda fémvázas, műbőr- huzatú bútorai között az Író­asztal mögött álló fényesre ko­pott, egyszerű fa karosszéket —, s irányítja, szervezi szülő­faluja hétköznapjait, boldogu­lását. A harminc év változá­sairól sommás véleményt for­mál. mondván „minden év­tizednek megvolt a maga sa­játossága, s az idő többnyire igazolta egyes döntéseinket." Hogy a példával se maradjon adós, elmeséli, hogyan is volt a község villamosítása­kor, 1963-ban. Kevés pénz jutott a falu­nak, négy-öt utca villany nél­kül maradt volna. Ment pe­dig Sőregi János „forintokat szerezni fúhöz-fához", de hiá­ba. összehívta hát a falut — „mert mi már akkor is rend­szeresen tartottunk falugyűlé­seket, amikor nemhogy dicsé­retet nem kaptunk, de egye­nesen ferde szemmel néztek miatta" — hajlandók-e az érintetlek hozzájárulni a költ­ségekhez hatszáz forinttal? Persze hogy fizetett minden­ki! Igaz, az elnök kis híján fe­gyelmit kapott, „három autó­val jöttek a különböző 1hiva­talos emberek" vizsgálni, hogy minden rendben van-e a be­szedett pénz körül. Hogy a történet miért ér fel a példa erejével, azt talán nem szükséges magyarázni... De hasonlóan történt, amikor utat építettek, vagy amikor óvoda kellett, netán új iskola. Ső­regi János sose felfelé tekint- getett hogy szabad-e csinálni valamit. Kimondja viszont: „Odafigyeltem arra, amit az emberek beszéltek, s azt akar­tam mindig, amit a többség.” Márpedig három évtized ah­hoz is elegendő, hogy az el­nök kiismerje, mit kívánnak igazán a kartaliak: „Jön vala­ki az utcán, befelé a tanács­házára, azt is tudom szin­te, mit fog mondani.” S hogy lehet-e ezt ennyi időn át tü­relemmel, megértéssel csinál­ni? Nem kerüli meg a kér­dést. „Amíg látom valakin, hogy nem érti, mit akarok, ad­dig képes vagyok akár hat­szor is elmagyarázni. Amint észreveszem, hogy ő is tud­ja, miről van szó, osak tovább okoskodik, gyorsan és határo­zottan pontot teszek a dolog végére." Itt egy újabb történet következik arról, miként kel­lett érvekkel meggyőzni azo­kat, akik azzal vádolták, hogy a „szántóföldre akarod építeni az iskolát". Kartalon életemben először járok — bevallom ezt az el­nöknek is —, de annyit e fu­tó látogatás is elárul, hogy módos település. Szép, tekin­télyes porták szegik az ország­utat. Nemcsak a gazdálkodók forgathatják jól a forintokat, mert láttam szép orvosi ren­delőt, ABC-áruházat, iskolát és óvodát is, a főútról leágazó utcák között több a szilárd burkolatú, mint a sártengeres. Amit az autóból nem vehet­tem észre, azt Sőregi János sorolja föl kiegészítésként. Az elmúlt harminc évben huszonhat tanterem épült, ezek egy része vadonatúj iskolában — „kellett már nagyon, hi­szen a portásfülkében meg a kocsmában is tanítottak” —, három óvodát emeltek, négy orvosi rendelőt lakásokkal, 33 kilométer járda hálózza be a falut, s ha nem is minden ut­ca aszfaltos, de négy kivételé­vel mindenhova behajthat a mentő, az autó, még télvíz ide­jén is, s éppen mostanában készült el az új víztorony, ami garantálja az egyenletes víz­nyomást a magasabban fekvő részeken is. Az elnök nem sajátítja . ki magának az érdemet, a kar­taliak szorgalmát dicséri in­kább, majd gyermekszeretetü­ket. Itt még manapság sem ritka a három-négy gyerek. A megyében az első, az ország­ban a harmadik helyen állnak a népszaporulatot nyilvántartó statisztikában: „Szemünkre is vetik néha az idegenek — per­sze csak a tréfa kedvéért —, hogy mi az, nálatok nem te­lik az embereknek televízió­ra?” Majd rögtön hozzá is te­szi : „Ettől lettünk mi gyerek- centrikusak.” Ezért kellett a sok óvoda, tanterem, a gyer­mekorvos. Figyelem ezt az embert, amint beszél: társadalmi mun­kákról, falugyűlésekről, mi­nisztereknél és különböző fő­hivatalnokoknál tett deputá- ciókról, az ehhez a munkához elengedhetetlen kapcsolatok­ról. Értem, amit mond, meg hiszem is — miért kételked­nék benne? —, de meg nem ismerhetem Sőregi Jánost, eh­hez egy-két óra kevés. Való­színűleg jó elnök, gyarapodott a falu a keze alatt. Tekintélye is lehet, hiszen — amint mondja — többnyire elérte, amit akart, önelégültnek sem gondolhatom, mert a kérdés­re, hogy szeretik-e a falu­ban, csak ennyit felel: „Még a legutóbbi választáson is én kaptam a legtöbb szavazatát a tanácstagok közül." Értsem, ahogy akarom! A kíváncsiság azonban nem hagy nyugodni. Sőregi János­nak soha, semmi kudarca nem volt? Neki mindig, minden si­került? Egy pillanatig sem gondolkodik, s nagyot sóhajt­va bevallja: de igen. A mű­velődési ház, ez az ő kudarca! Amikor először akartak neki­fogni, az utak voltak a fonto­sak: „Vállon kellett a biciklit kihozni a mellékutcákból, ha esett.” Aztán hol az iskoia, hol az óvoda tolta háttérbe a kultúrház ügyét. Majd ismét fölcsillant a remény a teho képében. Meg is szavaztak a kartaliak kétezer forintot csa­ládonként a művelődési házra. A reményt azonban elsodorta az élet realitása. Az elnök be­látta, dédelgetett tervének megvalósítását ebben az öt­éves tervben nem tudja vállal­ni a falu. Föl is függesztették a teho befizetését: „Tudtam, hogy ebben a helyzetben nem tudjuk megcsinálni, nem szed­hettük hát be a pénzt, azzal becsaptuk volna az embe­reket ...” N yugdíjba készül lassan Sőregi János. Bár el­képzelhetőnek tar­tom, hogy a követ­kező ciklusban is őt találom ebben az irodában. Ha vala­mi erre ráveheti, gyanítom, az a művelődési ház lehet. ígv történt ez 1958-ban is: hete­kig jártak a nyakára, amíg el­vállalta az elnökséget, szi­gorúan ,,csa,k egy. évre”. Ami­kor lejárt az önmaga szabta terminus, éppen nyakig voltak a járdaépítésben, s azt mond­ta Sőregi János: „Ezt még be­fejezem .. M. N. P,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom